Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. április 14., 7. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban is megannyi közérdeklődésre számot tartó levél kapott helyet. Egyebek között arról olvashatnak az alábbiakban, hogy Tázláron áprilisi tréfát űztek a lakossággal a kiskunhalasi tüdőszűrők. Változatlanul téma a szegénység. Figyelmet érdemel az a biztosítási eset is, melyet egyik kecskeméti olvasónk szenvedett el a közelmúltban. Levélváltás rovatunkban ezúttal a Dégáz kecskeméti üzemigazgatóságának levelét közöljük, válaszként egy korábban megjelent, számlázással kapcsolatos olvasói levélre. Kérjük, írjanak továbbra is, minden közérdekű témában. (A szerk.) Balesetet okoztam Somogybán, ahol nem is jártam? A kormány 1991. július 1-jével életre hívta a következő gépjármüfelelősség-biztosítást. A gépkocsitulajdonosok többsége már akkor tudta, hogy a közlekedési szabályokat betartó és balesetmentesen közlekedőknek kell majd eltartani ezt az intézményt. Mi, kiszolgáltatott helyzetben lévő gépjármű-tulajdonosok, képtelenek vagyunk ezt az anyagi terhet viselni, ha csak nem mondunk le arról a járművünkről, amire a munkánk során nagy szükségünk van. No, de az elmúlt évben, mintegy nagyvonalú gesztusként, a biztosító tudatta ügyfeleivel, hogy aki 1991. július 1-jétől 1992. július 31-éig balesetet nem okozott, annak 5 százalék díjkedvezményt ad. Ha nem is túlzott ez a gavalléria, azért valami, pláne, hogy engem is érint, hiszen baleset nélkül vezettem. Csak januárban lepődtem meg, amikor a biztosító kiküldte az egész évre szóló befizetési csekkeket. Ugyanis a közölt összeg lényegesen magasabb volt, mint ahogy én számoltam. Alaposabban megnézve a csekkhez csatolt tájékoztatót, ezt olvastam: Mivel Ön 1991. július hóban balesetet okozott és a biztosító kártérítésként a károsultnak 9970 Ft-ot kifizetett, így Önt M2 (malus) osztályba sorolja. A meglepetésem ezzel még inkább nőtt, mivel évtizedeken át, több száz ezer kilométer levezetése után sem volt balesetem. Irány az Állami Biztosító, mivel azzal vagyok kapcsolatban. Néztek rám, bizonytalanul szemléltek az egyik irodában, s a másikban is. Kérdezgették, mikor jártam Somogy megyében, főleg Kaposváron, mivel ott okoztam a balesetet. Én ebben a megyében húsz éve nem jártam, tájékoztattam az ügy intézőjét. Ám a bizalmatlanság irányomban egyre nőtt. Gondolkodjak csak, mondták, hátha mégis jártam ott, hiszen az ottani biztosító fizette ki az általam okozott kárt. Tanácskoztak az ügyintézők, ment a telex, nem jött a válasz. Jöjjek holnap. Másnap tájékoztattak, elnéztek egy betűt a rendszámon, s csak ennyi az egész. Kiállítottak egy újabb csekket, most már a megfelelő összegről és mehettem, megelégedve. Igaz, az ügy lezárult, s csupán az bosszant, hogy baleknak nézik az ügyfelet, mintha az nem tudná, hogy egy gépjármű azonosítása során nemcsak a rendszámot veszik figyelembe. Ott van az alváz- és motorszám is. Felületes és felelőtlen ügyintézésre vall, hogy egy másik megyében kitalált rendszámhoz kiszolgáltatták minden ellenőrzés nélkül a járművem adatait. Ez csak egy apró eset, mégis nagyon bosszantó, hogy ilyen az ügyintézés. Tisztelettel: Nagy József Kecskemét, Szimferopol tér 22. Áprilisi tréfa Tázláron Tisztelt Szerkesztőség! Tázláron valóban április van. Jól megtréfálták az egész községet. Kiértesítették a lakosságot, hogy 2-ától, reggel nyolctól délután két óráig tüdőszűrés lesz. Délelőtt rossz volt a gép. Délután ugyancsak. Hétfőn reggel ugyancsak sok ember összejött, majd 10 óra után mondták, hogy délután lesz a szűrés, amikor egy óra hosszáig szűrtek is. Kedden már 7-től 2-ig szűrtek. Szerdán háromnegyed 7-kor már vagy harmincán sorba álltunk. Fél 8-kor az egyik néni elment a polgármesteri hivatalba megkérdezni, lesze szűrés? Mire visszajött, a tüdőszűrők is megérkeztek Kiskunhalasról. így, most már meg vagyunk szűrve, én magam négyszer fürödve, felöltözve, kétszer elküldve ... Hála Istennek, hogy negyedszerre sikerült. Volt, aki hatszor jött és neki is csak most sikerült. Mellesleg, szerdán ki se volt írva, hogy mikor kezdődik a szűrés. Ennyi lenne az emberség a demokráciában? Még jó, hopy évente csak egyszer van tüdőszűrés, mert ha sűrűbben lenne és mindig így járatnák velünk az áprilist, akkor ki dolgozna? Sok munkaóra elveszett ezzel a felesleges járkálgatással. Kérem, közöljék, hogy ilyen is van, okúinak belőle a halasiak és máskor nem ismétlődik meg ez a rossz áprilisi tréfa. Üdvözlettel: Kiss István, Tázlár Kenyérben és tejben számolom forintjaimat Lassan három éve munkanélküli vagyok. Sajnos, elsősorban egészségi állapotom miatt lettem azzá. Mivel lejárt a munkanélküli-járulékom, regisztrált munkanélküliként tartanak nyilván. Igaz, először azért szüntették meg a járulékomat, mert az ellenőrzési osztályon feltételezték, hogy külföldön munkát vállaltam. Mivel ez nem igaz, fellebbezésemmel egyetértettek, deazeljáráselhúzódásamiattnégyhónapig jövedelem nélkül voltam. Ez idő alatt folytatták a gyógykezelésemet. Január 25-én megérkezett a határozat, mely jogerős lett, s így az utolsó havi járulékom állítólag postára adták, amely azonban a mai napig nem érkezett meg. Legutóbb február 20-án voltam a munkaügyi központban, ahol félórai beszélgetés után adtak egy tudakozványt, melynek alapján keresték a pénzem a postán. Nemrég megsürgették Budapesten is az ügy intézését, de még mindig semmi ... Nem tudom, hová forduljak, s azt sem, hogy mibőladjammeg eddigi tartozásaimat.Smibőléljek?Segélyiránti kérelmemet elutasították a polgármesteri hivatalban, mondván, nem romlott a szociális helyzetem. Kérdezem én: akkor ki a szegény ember? Az én gyermekem évek óta rendszeres nevelési segélyben részesül, lakhatási támogatásért folyamodok, kenyérben és tejben számolom forintjaimat. Sajnos, nem tudom mitévő legyek .. V. E. Kecskemét, (Teljes név és cím a szerkesztőségben) NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szivecském! Nem láttad valahol a villan)borosamat? Éhezek és fagyoskodok Az alábbi panaszos levelet Csombor Teréz, a kecskeméti színház művésznöje kapta, s adta át szerkesztőségünknek. Korántsem azért tette ezt, hogy elhárítsa magától a jótékonykodást, hanem azért, mert tudja, hogy lapunk is pártfogója az elesetteknek, s hogy általunk a szélesebb közvélemény tudomására hozza: ilyen sorsok is vannak. „Kedves művésznő! Bocsásson meg, hogy levelemmel így önre török, de egy borzasztó nagy dologra szeretném megkérni. Én 68 éves, nagyon beteg, egyedülálló nő vagyok. Fiatalkorom óta szív- és érrendszeri betegséggel küszködök. Tíz évet sem tudtam ledolgozni, hogy egy kis nyugdíjat kapjak. A férjemtől külön vagyunk két éve, beteg vagyok, nem kellek. Kénytelenek vagyunk egy lakásban élni, ő az egyik, én a másik szobában. A 2800 forint házastársi pótlékot ideadja minden hónapban, s 1400 forintot kapok az önkormányzattól, így 4200 forintból élek havonta. Rengeteget éhezek és fagyoskodok. Sok mindent eladtam már, ami még van, az már nem kell senkinek. Áranyos művésznő! Segítsen rajtam egy kicsit, hogy egy kis étolajat, lisztet, kevés krumplit, tésztát tudjak venni. Vagy ezeket is elfogadnám, ha kapnék, hogy lenne mihez nyúlni. Mert az a 4200 forint kenyérre meg rántottlevesre elég, és kész. De sokszor még erre sincs pénz, mert a villanyt, a vizet fizetnem kell. Kérem szépen, mutassa meg levelemet a kollégáinak, hátha csoportosan segítenének egy szerencsétlen asszonyon. A jószívükre bízom. Ha nem segítenek, akkor is kérem a jó Istent, sok sikerük legyen az életben. J. I.-né Kecskemét (Teljes név és cím) a szerkesztőségben) így kötötte be a vizes a csapot • A fotót beküldte Tölgyesi Gábor Hercegszántóról. 1 Éjszakai dühöngések A Petőfi Népe rendszeres olvasójaként kérem a magam és a Kecskemét, Akadémia körút 1—11. számú lépcsőházban élő családok nevében, adjanak helyet írásomnak a lapban. Ä Club Robinson működésével kapcsolatban szeretnék véleményt mondani. Ugyanis hiába költöttek pénzt a hangszigetelésre, a dobgép dübörgő, monoton hangja továbbra is zavarja a nyugalmunkat. Emiatt korábban már az önkormányzathoz is fordultam egy beadvánnyal, de nem változott semmi. Kijelenthetem, hogy 1977 tavaszán, amikor ideköltöztünk, s előre tudtuk volna, hogy az életünket megkeseríti majd egy Club Robinson, valószínű, hogy közülünk sokan máshol kerestünk volna lakást. S azt tudják-e az üzemeltetők, hogy a klubban „erős” emberré váló fiatalok mit művelnek a lakásaink közelében? Miután végetvetnek a zenének, miért nem hazamennek az erős legények? A betonfal mellett az odavagdosott üvegek darabjai tanúskodnak az utcai dühöngésekről. A pázsiton parkírozó és nyomokat hagyó járművek legalább elhagyják a helyszínt, mire virrad. Reggelente lemegyek a ház elé, és látva az elmúlt éjszakai „kulturált” magatartás nyomait, megállapítom: Ez igen, fiúk, ez férfimunka volt. G. J. Kecskemét, (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Illusztráció egy interpellációhoz • Pajor Kálmán halasi képviselő hetekkel ezelőtt fordult a közgyűléshez, bog) a városban folyó esztelen lombtalanítást, facsonkítást azonnali hatállyal szüntessék be, mielőtt tönkreteszik a városközpontot. íme az eredmény. (Kép: Sz. Huber Helga) Csalódott üzletrész-tulajdonosok Sokunk javát szolgáló intézkedésnek tűnt a jogszabály, melyet az Országgyűlés a tagok és a szövetkezetek közötti vagyoni viszonyok rendezése végett alkotott. Különösen a vagyonnevesítés szabályait rendelkezésekbe foglaló törvényi passzusok váltottak ki fokozott érdeklődést. Az új típusú állam jó szándékának kinyilvánítását véltük felismerni abban, hogy elrendelte a működőképes szövetkezetek vagyonának üzletrész formájában történő felosztását. Úgy véltük, hogy a racionális intézkedéssel végre azok tulajdonába kerül majd a szövetkezetinek tartott vagyon, akik kemény munkájukkal, bagó fizetségért évtizedek alatt létrehozták. Az állami jó szándék azonban ezúttal pokolhoz vezető utat kövezett. A szövetkezetek aktívkorü, nyugdíjas és egykori tagjai, illetve a tagok örökösei — a vonatkozó jogszabály jóvoltából — a közösen ledolgozott évek függvényében tulajdonosaivá váltak ugyan különböző összegű vagyoni hányadnak, amit azonban a jogszabály által lehetővé tett időintervallumon belül a tagságnak csak egy töredéke vett ki a közösből. A nagy többség nevesített vagyonának kezelését rábízta azokra, akik az átalakult szövetkezetei tovább irányítják. Rájuk bízta, mert bízott bennük, s mert azt remélte, hogy ki-ki üzletrészének használata és gyümölcsöztetése fejében évenként néhány százaléknyi osztalékot kap majd a szövetkezettől. A közös gazdaságok számottevő hányadában azonban az osztalék iránti igény csak jámbor óhaj maradt. A tagoknak már az első esztendőben rá kellett döbbenniük hogy igencsak kutyákra bízták a szalonnájukat, mert a tetemes összegeket kitevő üzletrészük a „Nesze semmi, fogd megjól!” rendezőelv szerint minősül. Vagyis, papírfecnin kimutatható, olyan vagyon tulajdonosaivá váltak, melynek gyakorlati hasznait, gyümölcseit szövetkezetük szemfüles epigonvezetői vágják zsebre, mégpedig fizetség nélkül. A tulajdonosok jogaira fittyet hányó öntörvényűek olykor tiltakoznak a kizsigereltek méltatlankodásai hallattán, miközben farbákkal igyekeznek megmagyarázni bizonyítványukat. Nem veszik tudomásul, hogy a piacgazdaság kereteibe nem illik bele a vagyoni értékek szívességi használata. Ha pedig ezt képtelenek megérteni, sürgősen adják át másnak stafétabotjukat. Mi is tudjuk, hogy a nincsből nem lehet fizetni. Csakhogy aligha lenne akadálya egy olyan megoldásnak, hogy az üzletrészek birtoklója bizonyos összegű ellenszolgáltatási kötelezettséget vállalna magára, későbbre. Olyan időkre, amikor eredményeiből eleget tudna tenni a használatért, gyümölcsöztetésért dukáló fizetési kötelezettségeknek, esetleg viszonzásként különféle szolgáltatásokat nyújtana a háztáji művelést végző, vagy kisvállalkozást folytató üzletrész-tulajdonosoknak. Ha így tennének, a tulajdonosok közül nem éreznék magukat annyian becsapottan. Südi Bertalan Jánoshalma, Kossuth u. 8. Milyen az ilyen rendőri intézkedés? Április 2-án délután szirénázó rendőrautó száguldott Lajosmizse belterületén, a községet átszelő főútvonalon, Budapest irányába. Azt gondolhatta volnji az ember, már megint baleset történt valahol. Szerencsére most nem volt baleset! Én viszont elmondhatom utólag, hogy peches voltam. Utánfutos gépkocsimmal a megengedett 50 km/óra sebességgel haladtam. Amint mellém ért a szirénázó rendőrautó, erőteljesen fékezett, s közben láttam, hogy a hátsó ablakában felnyílt a Stop, állj! ellenőrzést jelző, világító felirat. Természetesen megálltam. Kiszálltunk az autókból, odajött hozzám két rendőr úr, s közölték velem, adjam át az okmányokat. Szentül azt hittem, elkövettem valami közlekedési szabálysértést. De nem erről volt szó. Felkértek, hogy mindkét járműről szereljem le a hatósági jelzéseket, mondván, hogy a gépkocsi gázüzemű. Az igaz, mint utóbb kiderült, hogy az utánfutó műszaki állapotával és érvényességével voltak problémák. Tudomásom szerint az én tulajdonom a gépkocsi, de nem tudok róla, hogy gázzal üzemeltetném, ugyanis erről lemondtam, mivel régebben voltak problémáim emiatt. Épp ezért közöltem, hogy nem vagyok hajlandó leszerelni a rendszámot. Erre az egyik rendőr odalépett a kocsihoz, megfogta á műanyag keretben lévő hatósági jelzést és leszakította. Én a földről felvettem az elrepült zárócsíkot. Szerszámkészletem hiányossága miatt a rendőr urak hoztak az autójukból egy csillag-villás és egy minden méretű csavart lazító rabszolgafogót, melyekkel azután a többi rendszámot már én barkácsoltam le. Hangsúlyozom, az intézkedés során nem kellett felnyitnom sem a motorháztetőt, sem a csomagtartót, hogy meggyőződjenek, valóban nem gázüzemű a járművem. Utólag is egyre csak azon gondolkodom, ki mondhatta a kecskeméti rendőr uraknak, hogy Lajosmizsén ez az egyetlen autó lehet csak az, amelyik, gázzal üzemel. Közben készült az igazolás a forgalmi engedély és a rendszámtábla elvételéről. S hogy miért éppen akkor, ki tudja, elgurult mellettünk a lajosmizsei rendőrőrs Golfja, a benne ülő két rendőr bájosan mosolygott, s tovább haladtak, nekik már nem kellett a szirénát bekapcsolni! Szeretném megjegyezni, már csaknem egymillió kilométert vezettem személy- és tehergépkocsival. Tizennégy éve van vezetői engedélyem. Elmondhatom, hogy az ország területén jó néhányszor igazoltattak már, de így még nem bántak el velem, mint ezen a legutóbbin. Ma sem tudom mire vélni a dolgot. Tisztelettel: K. J. Lajosmizse (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Tisztelt Olvasónk is elismeri, hogy utánfutójával valóban voltak problémák. Az viszont érthetetlen, hogy a gázüzemelésről miért nem győződtek meg a rendőrök, ha már egyszer ezt hozták fel az igazoltatás okául. S hogy a rendőri intézkedés miért olyan volt, amilyen? Ezekre ők tudnának válaszolni. A szerk.) ( intünk: 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁKON Megérdemelte volna Április 5-én temették el Oravecz Gyulánét, aki 12 évig volt a kecs keméti Platán Szociális Otthon lakója. Mindenki Kati nénije volt az elhunyt, meséli menye, Oravecz Józsefné. Szerették és tisztelték ói. de a temetési szertartáson hiába búcsúztatták az otthon vezetőitől és lakóitól, nem volt, aki meghallgassa, mert a temetésen senki sem volt jelen a Platánból. Pedig igazán megérdemelte volna .. . Egy postáskisasszony kéri Kecskeméti postáskisasszony kérésének teszünk eleget az alábbiak közlésével. Április 7-én, a kecskeméti 1. számú (Kálvin téri) postahivatalban, egy utalvány kifizetésekor, kiadta a törzslapot és a feladóvevényrészt. Ezzel 9 ezer forint hiánya mutatkozik. Arra kéri a tisztelt ügyfelet, hogy szíveskedjen jelentkezni az utalvány kiadott részével a postahivatal ügyfélszolgálati irodájában. r— Levélváltás A közelmúltban megjelent egy levél e lap hasábjain. Kétszer kellett gázdíjat fizetnem címmel. Úgy gondoltuk, mindenképpen válaszolni kell rá. (Darányi Zsigmondiné kecskeméti olvasónk levelét február 17-ei lapszámunkban közöltük. A szerk.) Az alaphelyzet, illetve alapkérdés egy mondatban az, hogy a fogyasztó átadta-e a gázdíjat a beszedőnek? Talán mondanunk sem kell, hogy a felek ellentétesen vélekedtek ez ügyben. Szinte kivétel nélkül az a jellemző eset, hogy — készpénzes számla lévén — a helyszínen gazdát cserél a számla és a pénz, így a továbbiakban a számla birtoklása az egyetlen bizonyíték arra, hogy a számlát rendezték, vagy sem. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó esetben a számla a dijbeszedőnél maradt, semmi okunk feltételezni, hogy a díjbeszedő átvette annak ellenértékét, mint ahogy azt a fogyasztó állítja. Ezzel eljutottunk annak kimondásáig, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt mi sem fogadunk el. Ennek megfelelően visszautasítunk — mind a díjbeszedő, mind pedig a vállalat nevében — minden hasonló, nem bizonyított vádat. Azonban szeretnénk, ha a továbbiakban nem kerülne sor ilyen kölcsönösen kellemetlen vitákra. Ezért abban feltétlenül egyetértünk levélíró fogyasztónkkal, hogy okuljanak belőle mások is, és mindig legyenek figyelmesek, ha készpénzzel fizetnek. Dégáz Vállalat kecskeméti üzemigazgatósága Köszönet Nagyon köszönöm, hogy leközölték levelemet. Az értesítésnek még jobban örültem. Már írtam is Margit néninek. Remélem, válaszol. Azt még nem tudom, hol fogunk megismerkedni, de remélem, rövidesen erre is sor kerül. Tisztelettel: M. F.-né Kisszállás (M. F.-né olvasónk közvetítésünkkel — hajléktalan idős aszszonyt keresett pótnagymamának, gyermekei mellé. Kérjük. írja még létrejött-e a megegyezés Margit nénivel. A szerk.) Szerkeszti: Rapi Miklós
