Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. március 3., 7. oldal Kedves Olvasóink! Ismételten köszönjük, hogy továbbra is megtisztelnek bennünket leveleikkel. Sokan írtak szerkesztőségünknek az utóbbi egy hét alatt is olyan témákról, melyek mindenképpen nyilvánosságot érdemelnek. Ezek egy része most — helyhiány miatt — kimaradt összeállításunkból. E levelek íróitól türelmet kérünk jövő szerdáig, amikor ismét jelentkezünk, az elmaradt levelekkel is. Írjanak továbbra is, minden közérdekű témában, de kérjük, röviden fogalmazzák meg mondandójukat. ^ szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Ballószögi válasz A Petőfi Népe február 24-ei számában jelent meg A legszomorúbb sors egy ballószögi tanyán című olvasói levél, Deák Lászlóné helvé- ciai lakos tollából. Tekintve, hogy e levél közérdeket érint, kérem válaszlevelem közlését. Kedves Deák Lászlóné! Őszinte köszönetét mondok azért, hogy odafigyel az emberek sorsára, aggódik értük, tenni is hajlandó és ezzel segíti az önkormányzat munkáját. Az esetet ismeri a szociális bizottság is, és foglalkozott vele. Mi is a helyzet valójában? Egyik polgárunk január közepén szerzett tudomást az áldatlan állapotokról és jelezte azt a polgár- mesteri hivatalnál. Többek segítségével körültekintően felmértük a helyzetet és számba vettük, hogyan lehetne segítséget nyújtani. Figyelembe véve a szülői életvitelt, az a vélemény alakult ki, hogy a gyermekeket kell segíteni (Szilvia a Kocsis Pál mezőgazdasági szak- középiskola tanulója, s januárban már tartósan nem járt iskolába). Széles körű társadalmi összefogás alakult ki ez ügyben. Egyik polgárunk, együttműködve az iskola pedagógusaival, folyamatosan figyelemmel kíséri a kislány iskolai munkáját, minden gondját, problémáját, mintegy védnökséget vállalva afölött, hogy zavartalanul folytathassa tanulmányait. Több magánszemély, köztük az elmarasztalt polgármesteri hivatal egy dolgozója is, s még egy helyi párt is segítséget nyújtott, hogy kollégiumi elhelyezéséhez a megfelelő ruházata, tisztálkodási felszerelése meglegyen a kislánynak. Az iskola vezetése segítőkészen, év közben biztosított helyet számára a kollégiumban és február 15-étől ingyenes ebédet adnak neki. A ballószögi önkormányzat átvállalta a kollégiumi térítési díjat, továbbá rendszeres havi támogatást nyújt a kislány ruházatának kiegészítéséhez, tanszereinek beszerzéséhez, s e támogatásból még némi zsebpénzre is futja. Az ügyhöz tartozik, hogy a kislány öccsének helyzetével a Balló- szögért Alapítvány kíván foglalkozni, hasonlóképpen. Úgy gondolom, a fent leirt — összefogással létrejött — segítségnyújtás a lehető legértékesebb. Az ilyeneket nem szabad veszélyeztetni meggondolatlan hangulatkeltéssel, mert a tényleges ismeretek hiányában egy ilyen levél lényegesen befolyásolhatja a közhangulatot, s nem biztos, hogy abba az irányba, ami segít megoldani az emberek és az önkormányzat közös gondjait. Egyben felhívom a figyelmét, hogy a ballószögi szociális bizottság köszönettel veszi a figyelemfel- hivást és megvizsgálja az egyes eseteket akkor is, ha egyenesen a bizottsághoz fordul bárki, mint ebben az esetben is történt. Harsányi László, a szociális bizottság elnöke, Ballószög Még mielőtt.,, tömegkatasztrófa történne.... A Kecskemétről kivezető duna- földvári út hetényegyházi elágazásánál (Hullám vendéglőnél) lévő villanyrendőr rendszeresen nem működik, sokszor még a sárga vil- logója sem jelez. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy Bács- Kiskun megye egyik legnagyobb forgalmú útelágazásáról van szó. Többször szemtanúja voltam annak, hogy — többnyire külföldi rendszámú — kamionok szédületes sebességgel száguldanak át ezen a csomóponton. S amikor a villany- rendőr nem működik, a gyalogátkelőhelyen hosszas várakozás után is életveszélyes, sportteljesítményt kívánó feladat egyik oldalról a másikra gyalogosan átjutni még a felnőtteknek is. Hát még a gyerekeknek! Pedig az iskolásoknak is ott kell közlekedniük kisebb vagy nagyobb csoportokban, oda-vissza, naponta többször is. Még ott is gyakran hallani gyalogosok gázolásáról, ahol szabályosan működik a forgalomirányító lámpa. S mekkora a veszély ott, ahol a villanyrendőr sem működik! Mint Petőfivárosban lakó, naponta többször áthaladok gépkocsival ezen az útelágazáson, ezért többször bejelentést tettem az illetékeseknél telefonon vagy személyesen a meghibásodások miatt. Kíváncsi voltam az állandóan visszatérő hiba okára is ... Az egyik válasz az volt, hogy a város belterületén lévő forgalomirányító lámpákat közvetlenül a műszaki iroda felügyeli, míg a főútvonalakon lévőket a Közúti Igazgatóság. A másik változat szerint az elektromos áram a vízmű területéről jön és annak kimaradásai okozzák a hibát. Valamennyi ott közlekedő nevében kérem, hogy ezt a komoly problémát megnyugtatóan oldják meg, még mielőtt tömegkatasztrófa történne. Továbbá kérem — mivel nevemet és címemet is közlöm —, hogy ugyanezen lap hasábjain válaszoljanak az illetékesek a nyilvánosság előtt. Ám ami a legfontosabb: működjön végre rendszeresen és jól a villanyrendőr. Zentai Ferenc, Kecskemét, Tavaszmező u. 131. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Totótanácsadó Diszkójog — ököljog? Elmúltam 30 éves, tehát nem vagyok már éppen mai gyerek. A minap gondoltunk egyet barátommal, aki velem csaknem egyidős, hogy nosztalgiázunk, felelevenítjük fiatal éveinket. Kalocsára mentünk, egy jó hírű diszkóba. Fél órája ülhettünk és iszogattunk a bárpultnál. Én sört ittam, Laci barátom pedig, aki nemrég esett át egy műtéten, szigorúan csak rostos almalevet fogyasztott. Ekkor kezdődött a probléma. Laci véletlenül leverte a poharát a pultról, ami nagy csörrenéssel a földre esett. Ebben a pillanatban ott termett a kidobófiú, Laci barátomhoz lépett és se szó, se beszéd, lerántotta a székről. Magyarázkodni kezdtünk a túlbuzgó kidobófiúnak, hogy véletlenül történt az eset, hiszen egy korty szeszt sem ivott, de ez őt nem érdekelte. Lacit kabátjánál fogva, kiráncigálta az ajtóhoz, mindenki szeme láttára. Én próbáltam ésszerűen érvelni a kidobófiúnak, de erre azt a választ kaptam, hogy fogjam be a pofámat, mert szétveri. így hát jobbnak láttam, ha nem feszítem tovább a húrt, mert a kidobófiú jóval 100 kiló feletti. Dühödten hazaindultunk, amikor Laci észrevette, hogy drága bőrkabátjának az ujja le van szakítva. Ezen aztán végképp feldühödve, visszaindultunk, hogy a túlbuzgó kidobófiún legalább a kabáton esett kárt behajtsuk. Kinyílt az ajtó és a mi kidobófiúnk másodmagával elindult felénk. Laci mutatni akarta a tönkretett bőrkabátot, mire a kidobófiú gyomron vágta és az arcába ütött. Laci hanyatt esett, levegő után kapkodott, mozdulni se bírt. A kidobófiúk pedig, mint akik jól végezték dolgukat, visszasétáltak a diszkóba, de még visszaszóltak, hogy takarodjunk el gyorsan. Hát így esett meg velünk ez a nosztalgiázóeset, ami, sajnos, mostanában eléggé gyakori más helyeken is. Azt hiszem, ez jó lecke volt számunkra. Megtanultuk, hogy az ember inkább maradjon a meleg szobában a sör mellett, nyugalomban. Csak azt nem értjük, tudjuk itt, a munkahelyen, hogy ilyen esetben hová mehetünk panaszra, kihez fordulhat az ember? S egyáltalán megdöbbentő az a tény, hogy huszonévesek korlátok nélkül, törvények nélkül ököljogot alkalmazhatnak az utcán. Ki jogosítja fel őket ilyen tettekre, ki adja nekik az utasítást? Megdöbbentő, hogy ilyen fiatalok nevelődnek fel ezekben a nehéz években... B. L. és munkatársai, Kiskőrös Repülő fillérek Figyelmet érdemlő történetet írok le önöknek. Február 19-én a Fülöpháza és Kecskemét között menetrend szerint közlekedő autóbusz beérkezett a kerekegyházi elágazás megállójába. Az utasok rendben le- és felszálltak, egy kis bökkenővel. Különös esetnek voltam szemtanúja. Arra lettem figyelmes, hogy a buszsofőr tízfilléreseket dobál ki az ablakon. Ugyanis az történt, hogy egy nyugdíjas néni a jegy árához hiányzó egy forintot csak tízfilléresekben tudta fizetni, mert nem volt más aprópénze. A buzssofőr megkérdezte, hogy nincs más pénze? A hölgy válasza az volt, hogy ez is pénz. Mire a sofőr — megjegyezve, hogy nincs helye a tízfilléreseknek — fogta és mérgében kidobta az ablakon. Kérdezem én, a tízfillér is fizető- eszköz még, vagy csak azért van, hogy kidobjuk az ablakon? H. L-né Kecskemét Hamvazószerda után nincs farsangi bál Ha azt olvasnánk egy hirdetésben július közepén, esetleg 36 fokos melegben, hogy üdüljünk a Balaton mellett szánkózási lehetőséggel, igencsak meglepődnénk. Ha kevesebb is a meglepetési százalék, de igen sokan elgondolkodnak azon, hogy hamvazószerda után hogyan lehet a bálokat farsanginak nevezni. Bár hetekkel ezelőtt olvasni lehetett az újságokban, hallani a televízióban és a rádióban, hogy az idei farsang február 23-ával zárul. Meg is magyarázták, hogy hamvazószerdával a bagyböjt kezdődik és húsvétig tart. Akik ezt tették, bizonyára olyan szándék vezette őket, hogy egy kis eligazítást adjanak azoknak, akik a múltban ugyan hallottak ilyenről, de az irányzat az volt, hogy szépen kimosódjon az emberek fejéből. Ha már a politikai rendszerváltás bekövetkezett, ehhez talán az is hozzátartozik, hogy ilyen dolgokban megfelelően tájékozódjunk. Ugyanis, aki nem jár szilveszterezni, azért tudja, hogy mikor szokták az óévet búcsúztatni. Soha nem hallunk arról, hogy például november valahanyadikán szilveszterezett volna valaki. Sokan ugyan a még élő nemzedékből emlékeznek arra, hogy karácsony másnapját május 2-ára helyezték át, vagy hogy a húsvét is egynapos volt. Az idén viszont már ott tartunk, hogy a pünkösd is kétnapos ünnep lesz. Ha pedig nem is mindenki egyformán gondolkozik a nagyböjt lényegéről, a meghatározás világviszonylatban azonos a farsangéval (pl. riói karnevál). Ha valaki ezután is hálózni akar, az bálnak ugyan bál, vagy vidám mulatság, s pazar is lehet, de már nem farsangiA farsangi mulatságok ideje az idén már lejárt, mint ahogy most, ebben az időszakban, nyári Mikulás sincs. Maradok tisztelettel: Somodi Sándorné Kecskemét, Ybl Miklós u. 22. Ennyi egy ember életének ára? Sajnos, ráismertem cikkükből, hogy az én kislányomat gázolta halálra Baján egy száguldozó motoros, aki már többször volt büntetve gyorshajtás miatt, mielőtt kislányomat szinte darabokra törte. Szeretném megköszönni Gál Zoltán újságíró úrnak, amiért megemlékezett lányom értelmetlen haláláról, aki most lenne 18 éves. Egészséges, életvidám kislányunk nagyon szeretett volna még élni. Tragédiája teljesen tönkretett, azóta is idegkezelés alatt állok, ami, sajnos, sokszor hosszas munkakieséssel jár. Harminchat éve dolgozom egy helyen, folyamatosan, s olykor már úgy érzem, csak hosszú munkaviszonyom miatt tűrik el a hiányzásaimat. Képtelen vagyok belenyugodni egészséges lányunk elvesztésébe. A nemrég megtörtént tizenegy ártatlan gyermek tragédiáját is együtt sirattuk a saját gyászunkkal. Én is felteszem a kérdést, mikor, és ki fogja végre súlyosan megbüntetni azt, aki a saját felelőtlensége miatt elveszi a másik ember életét? Mi másfél évig harcoltunk, hogy megbüntessék kislányunk gyilkosát. Ezt a keserves másfél évet, amit mi több száz bajai lakos együttérzésével küzdöttünk végig, leírni nem lehet. S a végeredmény? egy év és két hónap, amiből 8 hónap volt a büntetés. Ennyi egy ember életének ára? Súlyosabb büntetéseket adnak,egy betörésért vagy sikkasztásért. így nem csoda, hogy az elmúlt hetekben is — a közlekedési szabályokkal mit sem törődve — a házunk előtt, jó időben, 80- 100 kilométeres sebességgel száguldoztak a csodamotorosok. Az egész utca rémülten figyeli őrült száguldozásaikat. Várjuk, mikor történik újabb tragédia ... Tisztelettel egy gyászoló édesanya: Kohl Józsefné Baja, Dózsa Gy. u. 24. Miért mostohák a mozgássérültek? A Petőfi Népe február 17-ei számában-megjelent, Rokkantak és mozgássérültek egyesülete Majsán című cikkhez szeretnék hozzászólni azon a jogon, hogy én is mozgássérült vagyok. Felháborodással olvastam a cikket, mert számomra érhetetlen, hogy miért mostohák itt a mozgás- sérültek. Az elnök úr szívhez szóló beszédében elhangzott, hogy nincs olyan szponzor, aki anyagi segítséget nyújtana. Nem kapnak a mozgássérültek tömegközlekedési segélyt, ami a helyi önkormányzatnál igényelhető. S egyáltalán semmilyen problémát nftm hajlandók megoldani. Pedig mi, mozgássérültek, jobban igényt tartanánk a támogatásra, mint mások. Ám amikor könyörögni kell néhány forintért, nem jelentkezik senki. Ezúttal is felhívom valamennyi; sorstársamat, harcoljanak az igazságért, az élettől kapott fájdalom enyhítéséért. Tisztelettel egy mozgássérült olvasójuk: Ifj. Somogyi János Soltvadkert, Bajtárs u. 7. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A A törvényt nem elég csak megalkotni Egy ismerősöm a minap megkérdezte tőlem, hogy követni tudom-e a parlamenti közvetítések lényegét? Megvallom őszintén, honfitársam nincs egyedül értetlenségével. Jómagam, ha tehetem, figyelemmel kísérem a T. Ház tevékenységét, de sem szakmai képesítésem, sem korlátozott helyzetem nem teszi lehetővé, hogy véleményt alkothassak e témáról. Jogos viszont azok igénye, akik szeretnének tisztán látni. Áz új vagy a módosított törvényeket ismertetni kellene valamilyen formában, hogy a kevésbé iskolázott emberek számára is érthető legyen. Talán a polgármesteri hivatalok lennének a legalkalmasabbak arra, hogy nyilvános fórumokon, szakértők bevonásával, a lehető legegyszerűbb formában tudassák a polgárokkal az új jogszabályokat. Ezek után senki sem állíthatná, hogy tájékozatlan volt ebben vagy abban a témakörben és sok jóhiszemű, ám tájékozatlanságából fakadóan vétkes ember elkerülhetné a sok esetben bírósági perré fajuló eljárásokat. Ha ily módon csak néhány százalékkal visszaesne a fent említett esetek száma, már megérné a fáradságot. Gondolom, ez államérdek is. Egyszóval, a törvényt nem elég csak megalkotni, de tenni is kell azért, hogy mindenki betarthassa! Jó lenne, ha a megoldást mielőbb megtalálnák a szakemberek. Hauzer Attila Kecskemét, Mátyási u. 2. Szerkeszti: Rapi Miklós Mi lesz a félárvák sorsa? Magam is háromgyermekes édesanya vagyok és szörnyen megrázott a terézhalmi tragédia című cikk, melyet a február 24-ei lapszámban olvastam. Kíváncsi lennék az öt gyermek további sorsára. Ha tehetik, írják meg egy másik cikkben, hogy mi lesz az öt gyermek sorsa. Gondolom, sokakat érdekelné. Amíg a gyámügy döntést hoz, addig ki látja el őket? Bizonyára nem egyedül az apa. Egyáltalán, ilyen esetben tesz valaki valamit a gyerekek érdekében? Én szívesen küldenék nekik ruhaneműt vagy valami mást, hogy segítsek a félárvákon, de nem tudom, hova kerültek azóta, s a korukat is tudni kellene, mert csak a 3 éves és a 16 hónapos szerepelt a cikkben. Talán, ha írnának róluk, mások is hasonlóképpen gondolkoznának. Tisztelettel: Kemenes Tamásné Kiskunhalas, Kulich Gy. u. 2. (Kedves Kemenesné! Az ön és több más olvasónk érdeklődésére közöljük: a terézhalmi csalóid címét egyelőre — az irántuk való tapintatból — nem hozzuk nyilvánosságra, viszont személyesen vagy telefonon szívesen közöljük bárkivel. A szerk.) FOGADOORAKON Ha majd meghalok A néni többször bocsánatot kért, amiért bekopogtatott hozzánk. Nejlonzacskóból gondosan összehajtogatott papírokat, csekkszelvénykötegeket vett elő, majd megtörölgette szemüvegét, felrakta és hozzáfogott elmondani jövetele okát.-— Harminc éve lakom ugyanazon a helyen. Jól megvagyok, most már egyedül. Fizetem a lakbért, mert ez egy állami lakás, és a rezsit is. És tessék elképzelni, most azt akarják ezek, hogy vegyem meg a lakást! — És miért nem tetszik megvenni? Meglehetősen kedvezően szokták kínálni... — Nem arról van szó, hogy nem tudnám megvenni! — csattant fel. — Van énnekem spórolt pénzem, meg a sírhelyem is megvan, nem kell vele törődni majd a fiamnak. De hát, minek nekem a saját lakás? biztat a rokonság is: ne vegyem meg! Hatvanezer forintot kellene fizetnem, a többi meg törlesztés lenne. Mondom, lenne ennyi pénzem, dé azt inkább a takarékkönyvben hagynám, hogy legyen a fiamnak, ha majd meghalok. Elhoztam minden befizetett pénzről a nyugtát, tessék nézni, én nem ennyi pénzt fizettem be, hanem többet. Hát tessék írni egy kérvényt, hogy a befizetett lakbérért, meg a rezsiért írják a nevemre. Próbáltam megmagyarázni, hogy ez nem fog menni, de úgy láttam, hiába. Pedig, meglehet, fia jobban örülne egy öröklakásörökségnek majdan, mint egy meglelésre váró betétkönyvnek. Galambok... Szomorú volt nyugdíjas olvasónk hangja, amikor Kecskemét belvárosából felhívott bennünket. Elmondta, hogy nyugdíja kicsi, nagyon gondosan kell beosztania. Ám a hideg téli napokra — néhány lakótársával — kedves szórakozást találtak ki maguknak: galambokat etetnek! Pontosabban két galambot és nyolc kis verebet. Kevéske búzát szórnak ki, majd messziről figyelik, milyen kedvesen-begyesen csipegetik fel az utolsó szemig az eleséget. Ha mások hagyják! Ugyanis akad utcabeli, aki ezt az ártatlan és állatbarát cselekedetet nem tűri, figyeli a magszórást, majd seprűvel- lapáttal kirohan és összeszedi az eleséget. A kedves madarak pedig szétrebbennek, majd visz- sza-visszatérnek, keresve a megszokott helyen a kevéske magot. Vajon miért nem érthető meg a madáretető belvárosi emberek fa-, virág-, természet- és madárszeretete? Miért e zord ítélet a környezetünkhöz tartozó élőlények ellen? sei— Erdőirtás Balotaszálláson Vigyázat, mert Balotaszállás környékén kiirtják az erdőt. Már 7-8 éve folyik az erdőirtás, de még senki sem mert szólni sehol, senkinek. Az öttö- mösi határig, a mérgesi kövesút mellett, olyan rombolás van, hogy ennek láttán minden józan eszű ember elátkozza még a rendszerváltást is. Ki az, aki ezt megengedte? Cékus Sándor a fővállalkozó és” faszállító. Már több ezer mázsa szép akácot, fehér nyárfát kiirtottak. Ki adta át a területet ilyen vállalkozónak és még vagy hat-hét ilyen embernek? Kié a forint és kivel osztják meg? Nagyon sok olyan szakszövetkezeti tag van, aki kárpótlásként vagy részarányként kapna erdőt, de csak a szorkos feketefenyőt kapja, mert az nem kell senkinek, teljesen értéktelen. Amikor mi a szövetkezetben voltunk, ültettük a fákat esőben, fagyban és örültünk, hogy majd lesz belőle valami. S ezt így lerombolni... Ilyet nem csinálnak sehol a megyében. A balotai nyugdíjasok nevében kérem az illetékeseket, akadályozzák meg ezt a természetrombolást. Hon át József Balotaszállás, tanya
