Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
6. oldal, 1993. március 20. HÉT VÉGI MAGAZIN TUDOMÁNYOS KISHÍREK Nagyobb meleg — több hurrikán • Elrendezi a kikötőt. (Fotó: PN-archív) Gyakori bbakká válnak a nagy trópusi forgószelek, ha tovább melegszik Földünk légköre. Újabb riasztó prognózis a globális felmelegedés már amúgy is sok megjósolt fenyegető hatása mellé. Emelkedik a világóceán vízszintje, olvadnak a jégsapkák, felgyorsul a sivatagok térhódítása, csökkennek a termőterületek, kipusztul sok állat-és növényfaj, és még hosszan sorolhatnánk. Most pedig még a szaporodó, rombolóbb hurrikánok is! Pedig a New Scientist és több más lap isezt ígéri—ausztrál kutatók szimulációs vizsgálatai alapján. . Modelljükben abból indultak ki, hogy légkörünk széndioxid-tartalma belátható időn belül a jelenleginek kétszeresére emelkedik. Ennek következtében 4,8 fokkal nő az átlagos hőmérséklet. A komputeres vizsgálatok azt mutatják, hogy ennek következtében a tornádók, ciklonok és hurrikánok száma, gyakorisága a mainak kétszeresére emelkedik. Hurrikánok akkor keletkeznek, ha egy meleg vízréteg hőmérséklete még hatvan méter mélységben is túllépi a 26 °C-ot. A meteorológusok azonban nagy meggyőződéssel állítják: Földünk felmelegedése oda vezet, hogy mind több helyen emelkedik majd a vízhőmérséklet a kritikus érték fölé. Gyomorsavszelep ? Senki sem csodálkodik azon, hogy bizonyos ételek fogyasztása után ég a gyomra. Sokkal csodálatosabb, miért nem oldódik fel gyomrunk az általa termelt gyomorsavban, például az ebéd és a vacsora között, amikor nincs mit elbontania. Egy bostoni kutatócsoport szerint ez azzal magyarázható, hogy gyomorfalunk a táplálék megemésztéséhez szükséges gyomorsav mellett bikarbonátionokatis termel. Ezek a gyomor gyálkahártyájában mintegy savcsapdát alkotnak. Ezek a bikar- bonátionok, melyeket a szódabikarbóna és a gyomorégést megszüntető tabletták is tartalmaznak, gondoskodnak arról, hogy a gyomorfal közelében a savasság mértéke alacsony legyen, és csak a gyomorüreg belsejében emelkedjen az emésztés elvégzéséhez szükséges szintre. MIÉRT NEM ESNEK SZÉT A GALAXÍSÖK? A sötét anyag rejtélye Brit csillagászok 1919 tavaszán egy napfogyatkozást fényképezve azt tapasztalták, hogy a Nap közvetlen közelében látható csillagok fényképükön 2 ezredfokkal el vannak csúszva az égbolton ténylegesen elfoglalt helyükhöz képest. Ez az elcsúszás azt bizonyította, hogy helyes volt Einsteinnek az 19lóban publikált általános relativitás- elméletben tett előrejelzése. Einstein ugyanis azt állította, hogy a nagy tömegű testek környezetükben deformálják a teret, s a mellettük elhaladó fény követi a térnek ezt a deformációját. Távoli megfigyelő számára ez úgy jelentkezik, mintha a fénysugár útja elgörbült volna a csillag mellett. Franz Zwicky fizikus 1937-ben tovább fejlesztette ezt a gondolatot. Szerinte nemcsak a napok és bolygók, hanem a csillagok milli- árdjaiból álló galaxisok is elgörbítik a fény útját. Az amerikai fizikus gravitációs lencséknek nevezte ezeket az akár több tízmilliárd fényév átmérőjű képződményeket. 1979- ben aztán rábukkantak a csillagászok az első ilyen lencsére. A későbbiekben azt is felismerték, hogy a gravitációs lencsét alkotó anyag mennyiségétől függ, hogy milyen erősen hajlik el a fény. Ezt a jelenséget akarják most a csillagászok és asztrofizikusok felhasználni a világegyetem egyik legnagyobb titka, a „sötét anyag” rejtélyének megfejtésére. A világűrben hatalmas csillagok, gázfelhők, spirálködök sikla- nak tova, ám ha az összes látható anyagot egyenletesen osztanánk el a térben, vonzóereje túlságosan gyenge volna ahhoz, hogy a forgó tejút 10 milliárd csillagát együtt tartsa. Lennie kell tehát valami kozmikus ragasztónak, ami a csillagokat galaxisukhoz rögzíti. A kozmológusok becslése szerint a világegyetem anyagának több mint 90 százalékát teszi ki ez a nem világító, sötét anyag. Létezésére utal amerikai csillagászoknak a Rosat röntgenműhold segítségével nemrég tett megfigyelése: három galaxis között egy ultraforró gázfelhőre bukkantak, amely akkora tömegű, mint 500 milliárd Nap. „A galaxisok gravitációs ereje 12-25-ször gyengébb a gázfelhő együtt tartásához szükségesnél — mondta Richard Mushozzky, a NASA szakértője. — Sötét anyag nélkül a gázfelhő már rég eloszlott volna.” A sötét anyag után kutatva egyes csillagászok a neutrínókra is gondolnak. Ezek a különös, töltés nélküli részecskék a világegyetem születésének első órájában jöttek létre, és könnyedén áthaladnak a Földön. Bár a neutrínók tömege — már amennyiben van nekik — kisebb az elektron tömegének tízezredénél, óriási számuk következtében együttesen mégis tetemes lehet: hüvelykujjunk hegyén másodpercenként 66 milliárd neutrínó halad át. Sötét anyagként számításba veendők még a ritkábban előforduló, de óriási tömegű fekete lyukak is. Ezek a telhetetlen gravitációs csapdák egész csillagrendszereket nyelnek magukba. Vonzásuk olyan óriási erejű, hogy még a fény sem képes kijutni ebből a gravitációs szakadékból. A sötét anyag lényeges összetevőjének tartja John Bahcall amerikai asztrofizikus a „barna törpé”- nek nevezett minicsillagokat is. Mivel tömegük a Napunkénak csak 1-8 százaléka, a nukleáris tűz nem lobbant fel bennük igazán, inkább csak pislákol. Fényerejük 3000-szer gyengébb a Napénál. Amerikai fizikusok egy évvel ezelőtt fedeztek fel infravörös távcsővel hét barna törpét, de csak a mi Tejutunkban is billiónyi lehet belőlük. A sötét anyag kutatásának a világegyetem jövője szempontjából van nagy jelentősége. Az összes anyag tömegétől függ ugyanis, hogy a végtelenségig folytatódik-e a világegyetem ősrobbanáskor elkezdődött tágulása, vagy sem. Az első esetben 100 milliárd év múlva az utolsó csillagok is kiégnek, és a fénytelen űrben csak a fekete lukak maradnak. Aztán persze ők is elpárolognak, de oly sok év elteltével, hogy leírásához annyi zérusra lenne szükség, ahány atom van a kozmoszban. Ha viszont a világegyetemben az anyag átlagsűrűsége meghaladja az 5 hidrogénatom/m3 kritikus értéket, akkor a tágulás lefékeződik. 50 milliárd év alatt a kozmosz anyaga ismét egyetlen ponttá húzódik ösz- sze, ahogy az ősrobbanás megindulásának pillanatában volt. (MTI- Press) k. a. TUDOMÁNY-TECHNIKA A PARKINSON-KÓR ELLEN Magzati agysejtek átültetése A világsajtó ismét felfigyelt a Par- kinson-kór magzati agysejtekkel való gyógyítására, illetve ennek reményere. És nem véletlenül. A New England J ournal of Medicine folyóirat három orvoscsoport—egy svéd és két amerikai — négy éven at végzett vizsgálatairól számol be, hogy tisztázzák, valóban hatékony-e a magzati agysejtek beültetése a Par- kinson-kór gyógyitásában. Ezt a végtagok remegésével, az arc izmainak megmerevedésével, á kezek görcsös összehúzódásával, beszédzavarokkal, erős nyálképződéssel járó betegséget a dipamin nevű anyag csökkent termelődése okozza a betegek agyában. 1987 óta világszerte mintegy háromszáz magzati agysejtbeültetést hajtottak végre, de az eredmény nem volt egyértelmű. A magzati sejtektől egyébként azt remélték, hogy mivel még nem differenciáltak, könnyen alkalmazkodnak a befogadó szervezet új feltételeihez, és ennek immun- rendszere nem ismeri fel azokat idegen sejtekként. így a kilökődési reakció is rendkívül gyenge lesz. A magzati sejtek tehát erősíthetik, fokozhatják a Parkinson-kórosok csökkent dopamintermelését. De valóban így van-e? Ennek eldöntésére hajtotta végre a három kutatócsoport tizenhárom páciensen, négy éven át, a vizsgálatokat. S az eredmény: a tizenhárom beteg közül tizenkettőnek az állapota észrevehetőenjavult, sőt egyikük még a jogosítványát is visszakaphatta. A bénulási tünetek, a beültetést követően egy fél éven át folyamatosan enyhültek, majd ez a szint stabilizálódott. Teljes gyógyulás egyiküknél sem következett be. A módszer széles körű alkalmazása azonban, a három orvoscsoport szerint, még korai lenne. Hosszabb távon és több betegen kell ellenőrizni a módszer hatékonyságát. Tovább kell tökéletesíteni a beavatkozás technikáját, mivel a siker nagymértékben ettől függ. De mint az várható volt, etikai problémák is támadtak. Sokan hevesen ellenzik, hogy magzati szöveteket használjanak fel gyógyászati célokra, még ha azok elhajtott, abortált magzatoktól származnak is. Megengedhető-e, hogy egy agyszövet más emberek agyában éljen tovább? — teszik fel a kérdést mások. Először is tisztázni kellene, hogy a beültetett magzati agy szövet milyen anyagokat juttat a befogadó agyába, hogy ezeket esetleg mesterségesen előállítsák és felhasználják. így nem lenne szükség átültetésre, es egyszeriben megoldódnának az etikai problémák. Vagy génsebészeti módszerekkel kellene előállítani a dopamin- termelő szöveteket, mint az amerikai szakemberek gondolják. Sajnos-, azonban ettől még nagyon távol vannak. (MTI-Press) A csonttörés ellen Lökéshullámokkal nemcsak veseköveket lehet összezúzni, hanem a törött csontok gyógyítására is alkalmasak. 80 százalék feletti hatásfokkal sikerült így az újabb műtétet elkerülni. A lökéshullámokat keltő berendezést a Ruhr Egyetem kutatói dolgozták ki, s csak fele akkora, mint a vesekövek összezúzására használt készülék. A lökéshullámok a csontok törési helyein mikrosérüléseket és vér- ömléseket okoznak. Ezek csontképződést elősegítő ingert jelentenek, és gyorsítják a gyógyulást. Mivel a csont sérülései így sokkal kisebbek, mint műtét esetén, a kezelés során fellépő fájdalom csillapítására a helyi érzéstelenítés is elegendő a műtétnél szükséges teljes narkózis helyett. Vércsoport tetszés szerint Két tajvani kutató, mint a Bild der Wissenschaft PRIZMA rovatában olvassuk, olyan enzimet talált egy trópusi burgonyafajban, amely a B csoportba tartozó vért 0-s vércsoportúvá alakúja át. A kínaiak számára jelentős lehet ez a felismerés, mert a nulla vércsoport nagyon ritka a lakosság körében, B vércsoportúak pedig bőségesen akadnak. A 0-ás vércsoport azért is jelentős, mert például transzfúziónál bármely más vércsoporttal összefér. Sajnos, az enzim kivonása elég bonyolult, és ezért a megváltoztatott vér még nagyon drága. Az első kísérleteket egyébként Jack Goldstein, a New York-i vérközpont munkatársa végezte. O azonban zöld kávészemekből vont ki egy enzimet, és csak részleges eredményt ért el. A növényekre is káros Sok szó esik mostanában az ózonréteg elvékonyodásáról, amelynek következtében megnő az ultraibolya-sugárzás, s a nagyobb dózis bőrrákot okozhat. Arról viszont alig esik szó, hogy a haszon- növények is károsodhatnak a túlzott ultraibolya-sugárzástól. Német tudósok laboratóriumi kísérletek során kimutatták, hogy már egy negyed órás sugárzásnak kitett növények zöldszintsejtjei is megsérülnek, amelyek a fotoszintézis legfontosabb színterei. Persze a szabad földön komplex hatások érik a növényt — amelyek között csak egyik az ultraibolya-sugárzás —, s e hatások tompíthatják egymást. S emellett a légszennyezés is csökkenti az ultraibolya-sugárzás hatását. HÁZI EZERMESTER Furnérsimogatás A modern, nem tömör fából, hanem rétegekből összeállított bútorok felületét rendszerint valamilyen szép faféleség — például dió, cseresznye, kőris — igen vékonyra hántol vagy szeletelt, egy milliméternél is vékonyabb rétegével burkolják be a bútorgyárban. Ez a furnérlemez (funérnak is mondják, és sokszor tévesen így nevezik a laikusok a rétegelt lemezt is) nagyon mutatós, egybefüggő, jól kezelhető felületű rétégét alkot, és legtöbbször szilárd, mert melegen, ragasztással-préseléssel rögzítik az alapfára. De ott, ahol az erezetére keresztben végződik — azaz a bütüjén —, a külső behatások következtében mégis berepedezik, és nyelvekben felválik, felkunkorodik. Ilyen állapotában előbb-utóbb ki is törik. Elsősorban az időjárás hatásainak kitett külső ajtók alján jelenik meg ez'a hiba'. Belül a felmosáskor nekiérő vizes rongy.idézheti elő a feímálást. Nem tesz jót az ajtónak a kisgyermekek rugdosása, a háziállatok kapargálása. Tanácsos megelőző módszer, hogy az ajtó alját 10-15 cm magasan fémíemezzel (réz, sárgaréz vagy ezeket utánzó aluminium) burkolják. Viszont ott, ahol az ajtó alsó vagy felső éle súrlódik, nekiszorul a toknak, már semmi sem akadályozhatja meg a furnérréteg felválását. Emiatt az ilyen burkolatú ajtókat pontosan, könnyen futóra kell a tokjukba illeszteni. Ha mégis felválik A hiba észlelése után haladéktalanul neki kell látni a javításnak, legfeljebb a legközelebbi száraz napra szabad várni. Vagy télen arra, hogy egy-két órára leemelhessük a helyéről. A javítás a hibás rész tökéletes letisztogatásával és megszárításá- val kezdődjék. Ennek során a fel- kunkorodott részeket kissé tovább kel felemelni (de óvatosan, nehogy letörjenek!), hogy alattuk egészen kitisztíthassuk a furnér alsó és az alapfa felső rétegét. E művelethez alkalmas szerszám egy közepes szélességű spatula, „szaknyelven” spachtli. (1. ábra) A felemelt nyelvek alá bőven — egészen addig, ahol a nyelv és az alapfa összeér — nyomunk jó minőségű faragasztót. Az egymás melletti nyelveket sorban aláragasztózva, a berepedezett, felálló furnért pontosan az eredeti helyére visszanyomogatya, már kialakul az eredeti felület. Ám a ragasztás megkötéséig ajánlatos alaposan leszorítani, rögzíteni. A kitüremkedett ragasztó letörlése után fektessünk a javított darabra sima textildarabot, arra meg sima keményfa lécet, és azt kézi satuval, pillap^tszorítóval yagy. PMógailő fogóval rögzítsük. (2. ábra) A ragasztó megkötése után levett fogót, lécet és textildarabot félretehetjük. Ha a furnérborítás már másutt is megkopott, és megérett az újrafestésre, a javított felületet célszerű faátvono tapasszal is áthúzni, amihez ugyancsak megfelel a spatulya, vagy egy, az ablaküvegezéshez használatos gittkés, esetleg egy széles pengéjű asztali kés is. (3. ábra) Az átvonást igen finom csiszolópapírral tanácsos elsimítani, úgy, hogy a csiszolópapírt egy nagyobb, sík deszkadarab alá fogjuk, hogy nagy felületen is egyenletesen simítsuk el a tapaszt. Akkor kész átfestésre a felület, ha azt a kezünk fejével simogatva nem érezzük érdesnek. Ha nem szükséges az átfestés, és a felület marad az eredeti színében, ajánlatos az egész borított ajtót átlakkozni, nem csak a javított részt, mert úgy a régi és az új felület elüthet. (4. ábra) (MTI-Press) Sz. J. Az álom és az emlékezet Évekkel ezelőtt nagy divatja volt az alvás közbeni tanulásnak. Hírek, cikkek jelentek meg arról, hogy milyen hatékony, ha nem is a tankönyvet, hanem egy kis magnót teszünk este a párnánk alá, amely — miközben alszunk — folyamatosan a fülünkbe duruzsolja a megtanulandó leckét. Azután szertefoszlottak a túlzott remények. Most viszont a Neue Zürcher Zeitung tudományos mellékletének egyik cikkéből megtudjuk, hogy ha nem is az alvásnak, de az álmodásnak, az álmoknak fontos szerepük van az emlékezet működésében. Kaliforniai és izraeli kutatók ugyanis kimutatták, hogy közvetlenül a lefekvés előtt megtanultak kevésbé rögzülnek, ha éjszaka nem álmodunk. Ha az alvó álmodik, végtagjai szinte megmerevednek, a szeme gyorsan mozog, agya az agyáramok tanúsága szerint élénken működik. Ha ilyenkor felébresztik, kiderül, hogy éppen álmodott, és be is tud számolni, hogy miről. (A gyors szemmozgás e szakaszait angol nevükből REM-periódusok- nak nevezik.) Ha viszont nem mozog a szeme, és akkor keltik fel az alvó személyt, akkor azt állítja, hogy nem álmodott. Az álmok szerepe még ma is rejtély a tudomány számára. Egyesek szerint arra szolgálnak, hogy agyunk elrendezze, feldolgozza a napközben ért benyomásokat, és közben elválassza a fontosakat a feleslegesektől. Ezáltal megóvja agyunkat a túlterheléstől. Mások viszont úgy gondolják, hogy az ál- modás időszakai, a REM-periódu- sok alatt rögzülnek végérvényesen a napközben megtanult dolgok, ezek ugyanis addig csak időlegesen tárolódtak. A legújabb vizsgálatok — úgy tűnik — az utóbbi véleményt támasztják alá. A kísérleti személyek közül azok, akiket éjszaka REM- periódusaik kezdetén, tehát a gyors szemmozgás időszakában ébresztettek fel, tehát nem hagyták álmodni őket, másnap sokkal kevésbé emlékeztek az elalvásuk előtt megtanultakra, mint azoknál, akik egész éjjel nyugodtan alhattak. Ugyanez volt a helyzet azoknál is, akiket a REM-perió- dusok közötti álmatlan időszakokban ébresztettek fel. Ez tehát nem zavarta az előzőleg elsajátított ismeretek rögzülését. Tehát nemcsak aludni, hanem álmodni is kell rá, hogy a megtanultakat maradandóan emlékezetünkbe véssük, és feldolgozzuk azokat. (MTI-Press) • Édes álom, tarka kutya képében. (Fotó: PN-archív)
