Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSED 1993. február 17., 7. oldal Kedves olvasóink! Kitiltották a helyi kábeltévé riporterét a lajosmizsei képviselő-testület üléséről. Erről írt cikkünkhöz kapcsolódva és azzal egyetértve, a helybeliek felháborodását kifejező levelet kaptunk a településről. Nagy eseményre várnak a bácsborsódi szociális otthon gondozottjai, s nagy élményben volt részük a kecskeméti V. számú gondozási központ lakóinak is a közelmúlt­ban. Egyebek között e témákról olvashatnak mai összeállításunkban. A Levélváltás rovatban a Matáv korrekt eljárásáról ír a részvénytársaság igazgatóhelyettese. Kérjük, írjanak továbbra is, egy hét múlva ismét jelentkezünk az Önök leveleivel. . (A szerk.) Köszönjük, Petőfi Népe! „Intézményünk, a bácsborsódi „Őszi Napfény” Szociális Otthon életében örömteli nap közeledik, amikor is a németországi Back­nang város ajándékát vehetjük át, egy 9 személyes Volkswagen mikrobuszt és egy elektromos tolókocsit. A történet 1990 márciusában kezdődött. Horváth Károly mis­kei fiatalember, Pulai Sára új­ságíró javaslatára, ellátogatott intézményünkbe, azzal az elkép­zeléssel, hogy a későbbiekben itt szeretne élni. Károly itteni életé­ről a Petőfi Népe újságírója fo­lyamatosan tájékoztatta az olva­sókat. 1990. július 16-án költö­zött be az otthonba, ahol ké­sőbb feleségül vette Horváth Ilonkát. Mindketten mozgássé­rültek, így tolókocsihoz vannak kötve. Károly egyházi segítséggel szert tett egy speciális elektro­mos tolókocsira. Sajnos, felesége sem tud közlekedni hogyomá­nyos tolókocsival, így az ő számá­ra szerettek volna egy hasonló, könnyen kezelhető kocsit besze­rezni. Vágyuknak hangot adtak 1992 októberében, amikor back- nangi delegáció érkezett intézmé­nyünkbe. A fiatal pár, Pulai Sára közreműködésével, megismerke­dett a Backnanger Kreiszeitung fő- szerkesztőjével, aki elmondta, hogy a backnangi újságban cikket jelentet meg róluk. A cikk hatására adományok gyűltek és az ebből vásárolt mikro­busz és elektromos tolókocsi át­adása 1993. március 24-én lesz Bácsborsódon. Mindezt azért ír­tam le, hogy érthető legyen az inté­zet részéről kifejezésre juttatott kö­szönetnyilvánítás Pulai Sárának és a Petőfi Népe valamennyi dolgo­zójának, mert nélkülük nem biz­tos, hogy számunkra március 24. különleges nap lenne. Schaffer Tünde foglalkoztató nővér Bácsborsód Sárba tapossák a kisemberek érdekeit Úgy érzem, papírt, tollat kell ra­gadnom, amikor azt tapasztalom, hogy egyszerű dolgozók, munka- nélküli családos emberek, nyugdí­jasok érdekeit tapossák sárba. Ezek a taposó uralkodók a volt szövetkezetek vezetői, akik a saját érdekeiket, pénztárcáikat, például üzletrészüket védelmezik. A dolgozók honnan is tudták volna, pláne a nyugdíjasok, hogy mit is foglal mindez magában. Mert erről nagy volt a hallgatás. Ami keveset a televízió, a rádió közreadott róla, abból kapirgálha- tunk valamit. Hiába kerestünk fel jogászokat, sok felvilágosítással ők sem szolgáltak. Ahány jogász, annyiféleképpen vélekedett. Min­den összekavarodott bennünk, az is, amit már értettünk. A szövetkezetek vezetői össze­vissza beszéltek, nehogy a mun­kásnak jó legyen! Állandóan csak a hitelezőket meg a terheket emle­gették. Hogy juthatnánk a vagyo­núnkhoz? Mi lesz vele? Nagyon sok ember üzletrésze bent maradt, mert a sok roncs, értéktelen holmi sokunknak nem kellett. Mi csalá­dosok vagyunk, gyermekeinkkel megélni szeretnénk, nem pedig roncstelepet nyitni. Miért nincs er­re megoldás? Miért hagyjuk, hogy a vezetők nyúlkáljanak még min­dig a húsosfazékba, a dolgozók­nak, nyugdíjasoknak meg csak a lerágott csont jusson? Hát nem ele­get fojtogattak bennünket? A gyűléseken nagobbrészt nyug­díjasok voltak jelen, akik azt se tudták, hogy mire kell igennel vagy nemmel szavazni. A nagy sza­vakból ezek a bácsikák, nénikék szinte semmit sem értettek. Ők az egyszerű paraszti beszédből értenek! De megtették kötelessé­güket, szavaztak. S így pecséte­lődött mej» a dolgozók sorsa. A vezetők elhintették, hogy az új szövetkezetben így lesz, meg úgy lesz, de ahhoz igazgató ura­kat kell választani. Jött a válasz­tási szavazás és meglett, amit akartak. Igazgatók lettek, jó fi­zetéssel. A dolgozó pedig miután a választással eleget tett köteles­ségének, most már elmehet mun­kanélkülire, nincs rá szükség. Az üzletrésze bennmarad, nincs vég- kielégítés, örüljön, hogy közös megegyezéssel kikapja a papírja­it, s kaphat 7000 forint munka­nélküli-segélyt. Ebből aztán tart­sa el a családját úgy, ahogy akarja. Az nem baj, ha nem ma­rad dolgozó, mert a bérleti dí­jakból, a bentmaradt vagyonból futja az adminisztrátorok, igaz­Í ;ató urak magas fizetésére. Ók a izetéseiket 2-an megkapják, a fi­zikaiak pedig csak 17-én, 12-e helyett. Nem törődnek vele, hogy a gyerekeik addig miből esznek, mert hitel nincs! Remélem, lesz, aki egyszer egy kicsit majd a fejükre koppint. Szeretném, ha levelem közzéten- nék, mert nagyon sok családos ember véleményét tartalmazza. T. F.-né Kecskemét, Belsőnyír (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Rosszkor szültem Szeretném Önöknek elmondani, hogy milyen kedvezőtlen döntést hozott a most szülő édesanyák szá­mára a Tisztelt Ház! Nekünk nagy örömünkre szolgált, hogy ötévi vá­rakozás után, 1993. január 28-án gyermekünk született. Mindig odafigyeltem a törvény- hozásra, mert kíváncsi voltam, hogy számomra milyen kedvező törvények születnek. S most felhá­borít, hogy a várandósági pótlék — mely az anyasági segély utódja — adóköteles jövedelemnek szá­mít az új rendelkezések szerint. Én, aki az átmeneti időszakban szültem, csak 9000 forint várandó­sági pótlékra vagyok jogosult, de mert ez adóköteles, így csak 6750 forintot kaptam kézhez, csak azért, mert a támogatás neve meg­változott. Úgy látszik, nem jó idő­pontban szültem, mert 1993. janu­ár 1. előtt kézhez kaptam volna 9000 forintot anyasági segély cí­mén, vagy ha 1993-ban később szülök, akár 15 000 forintot is, vá­randósági pótlékként. Én, aki nagyon sok anyasági se­gélyt és egyéb társadalombiztosítá­si ellátást számfejtettem évekig, most itt állok az új jogszabály előtt értetlenül, hogy mennyire nem gondoltak a honatyák azokra, akik ebben az átmeneti időszak­ban szülnek, hogy mennyire mél­tatlanul járnak el velük szemben. Sajnos, az OTP-nél is hasonló csalódás ért. Ugyanis, ha a gyer­mekem megszületett volna a szer­ződésben kikötött lejárati idő előtt, akkor 65 ezer forintot érne az OTP-nek, de így, hogy későn érkezett — önhibánkon kívül —, csak 40 ezer forintot ér, vagy még annyit sem, mert már 3 éve fizetjük a büntetőkamatot. Hangsúlyozni szeretném, nem érzem magam szerencsétlennek, mert maga az egy óriási szerencse, hogy van egy gyönyörű kislá­nyunk. Csak az eljárást tartom méltánytalannak, ám ezzel nem az ügyintézőket bántom, hanem a törvényhozók figyelmetlenségére szeretném felhívni a figyelmet. Ké­rem, közöljék soraimat. Egy hűsé­ges előfizetőjük: Kertészné Kis Katalin Kunszállás Hunyadi u. 23. Feledtették nehéz életünket A kecskeméti V. számú gondo­zási központ dolgozói és a Nyíri úti nyugdíjasház valamennyi lakójának nevében hálás köszönetét mondunk a budapesti vendégművé­szeknek, Buvári Lívia énekes mű­vésznőnek, Harmath Albert tenoris­tának, valamint a kecskeméti Kato­na József Színház művészeinek, Csombor Teréz és Sirkó Lászlónak színművészeknek, Florosz Zoi fuvo- laművésznőnek, továbbá Nagy Ár­pád karnagy úrnak, a nőnap alkal­mából adott ajándékműsorért. Olyan csodálatos nosztalgiamű­sorral kedveskedtek nekünk, mellyel feledtetni tudták, hogy megöreged­tünk, visszahozták—ha csak egy-két órára is — ifjúságunk emlékeit, s fe­ledtették jelenlegi nehéz életünket. Nagyon sokáig emlékezni fogunk er­re a napra. Még egyszer köszönet a művészeknek és minden szervező­nek, közreműködőnek. A nyugdijas- ház lakóinak nevében: Darbesio Enriconé Kecskemét, Nyíri út 77. B. lépcsh. Elveszett kutya gazdáját keresi Lapjuk rendszeres olvasójaként az alabbi kéréssel fordulok Önök­höz. 1992 végén arra lettem figyel­mes, hogy az utcában a díszbokrok alatt egy kutya tanyázik. Pártfogá­somba vettem, s azóta etetem, ita­tom. A kutyus fiú, kb. 40 centimé­ter magas, fekete színű, elöl fehér nyakkendővel, mellénnyel, lábai bokáig fehérek. Farkatlan, fülei hegyesek, hátsó lábain a has felé nyúló sárgás foltok láthatók. Szó- fogadó, figyelmes, nem mérges ter­mészetű. Ha kijön velem az utcára, leül és Kiskunhalas felé néz. Lehet, hogy arról kóborolt el, vagy egyszerűen kitették a szűrét? Sokszor olvas­tam a Petőfi Népében, hogy elve­szett kutyáját keresi a gazdája. Én a kutya gazdáját szeretném megta­lálni, mert nekem van még ezen­kívül kettő. Arra kérném a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy tegyék köz­zé levelem, hátha valaki ráismer elveszett kutyájára, s nagyon várja vissza. Nálam megtalálja. Köszö­nettel: Sáfrán Józsefné Soltvadkert Bocskai u. 95. LEVÉLVÁLTÁS Dobosné kap telefont Értesítem a szerkesztőséget, hogy a lap február 17-ei számában megjelent, Van telefon, nincs tele­fon című olvasói levélben foglalta­kat megvizsgáltam. Kecskeméten a Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzem — az új távbeszélőközpont üzembe helyezését megelőzően — a Dobos Illésné (Kecskemét, Dó­zsa Gy. u. 19. II. 5.) lakását érintő műszaki egységben (tápfejen) az 1992. június 30-áig beérkezett ké­relmek teljesítését tervezte az I. ütemben. Dobosné kérelme pedig 1992. július 23-án érkezett az üzemhez. A bekapcsolások szerelési mun­káit alvállalkozó végezte. Tévedés­ből az alvállalkozó Dobos Illésné részére is elvégezte az előszerelést, annak ellenére, hogy az ő és még több telefonra várakozó igényének teljesítését a II. ütemben, azaz, 1993. második fél évében tervezte az üzem. A körülményekre való tekintet­tel időközben a Bács-Kiskun Me­gyei Távközlési Üzem intézkedett Dobos Illésné telefonkészülékének bekapcsolását illetően. Részére március 4-én megküldte a vállal­kozási szerződést, s annak vissza­érkezése után hálózatra kapcsolja telefonkészülékét. Üdvözlettel: Engedi Antal igazgatóhelyettes MATÁV Rt. Szegedi Igazgatóság (Olvasónk, Dobos Illésné nevé­ben is köszönjük a korrekt intézke­dést. A szerk.) Esetem a szerencsekerékkel Kérem, közöljék soraimat. Feb­ruár 30-án számomra is jól forgott a szerencsekerék, boldogan olvas­tam a nyertesek között a nevemet. Kerékpárt nyertünk, de sajnos, használni nem tudjuk, mert októ­berben autóbaleset ért bennünket, férjemmel együtt. Ezért felhívtam a szerkesztőséget és kérdeztem, hogy a kerékpár helyett lehetne-e pénzt kapni? Nagyon kedves férfihang kö­zölte, hojgy sajnos, csak a kerék­párt tudják adni. Természetesen én ezt is örömmel elfogadtam. Mivel nem tudok érte menni, így megígérte, hogy el fogják külde­ni. Meg is érkezett a kerékpár. Ezúton is szeretném megköszön­ni Gál Zoltán újságíró úrnak. Kívánok munkájához sok sikert, s a lap valamennyi dolgozójának eredményes munkát. Tisztelettel egy régi olvasójuk: Kővári Károlyné Hercegszántó Mártírok útja -54. • Még mindig vannak helyi kiskirályok? A Petőfi Népe március 4-ei számában jelent meg az a cikk, melyben megírták, hogy a lajos­mizsei képviselő-testületi ülésről kitiltották a helyi kábeltévé ri­porterét, hogy ne tudósíthasson a gyűlésen elhangzottakról. Jogos az Önök felháborodása. Demokratikus államban ilyet nem szabad csinálni. Mi most a helyi lakosság nevében tiltako­zunk és kérni szeretnénk az Önök további segítségét, mert a képviselő-testület minden tény­kedése a község érdekében kelle­ne, hogy történjék. S ezt nekünk jogunk van megismerni. Szomorú dolog, hogy a lajos­mizsei testület sokszor szavaz és hoz döntést egyéni érdekekben, ellentétben a községi érdekekkel. És az utólagosan készült jegyző­könyvbe csak a szavazó képvise­lők száma kerül, a személyek is­meretlenek maradnak. Ha a kábeltévé felvehetné a gyűlések lefolyását, hallhatnánk az egyes képviselők véleményét, láthatnánk, hogy ki hogyan sza­vaz, s akkor biztosan más volna a gyűlések lefolyása és sokszor a szavazások eredménye is. Ez csak a község hasznára válna. Az egyik gyűlés egy részét már leadta a helyi kábeltévé, s a la­kosság zöme ezt nagy tetszéssel fogadta. Az Önök cikke után meg igen nagy a felháborodás, ezért írok most sokunk nevében. Kérjük, hogy segítsenek bennün­ket. A képviselő-testületet a la­kosság választotta, annak tarto­zik felelősséggel, jogos igény te­hát, hogy megismerhessük mű­ködését. A polgármester és a képviselő- testület nem a lakosság fölé he­lyezett szervezet, hanem a lakos­ság által választott és annak fe­lelős, demokratikus intézmény! Szeretnénk, ha Lajosmizsén is így lenne. Ehhez biztosan hozzá­segítene, ha megismerhetnénk, láthatnánk a képviselők munká­ját a helyi kábeltévén. Nem fur­csa, hogy a parlament üléseit közvetítheti az országos tévé, a lajosmizsei képviselő-testületi ülésekről pedig kitiltják a helyi kábeltévét? Még mindig vannak helyi kiskirályok? Tisztelettel: Szappanos Pál és társai Lajosmizse, Bene 60. Címünk: 6000 Kecskemét,^Szabadság tér 1 /A { A székely né? akármerre Jár NAPJAINK HUMORÁBÓL • Modern juhász. Kedves Asszonyom! Mi. széke­lyek, rendkívül boldogok ve gyünk, ha a sajtó hasábjain oly; . megható kedvességgel nyilatkozik rólunk valaki, mint Ön is te e e. Itala könny, kenyere sár cin ű . lében, mely a Petőfi Népe l é március 10-ei számának 7. oldal; ■ jelent meg, Sz. I.-né aláírással. Nyugodtan aláírhatta volt:;; t teljes nevét, pontos címét hi ma már senkit nem piszkálnak hatalmasok, ha Erdélyről vagy székely népcsoportról nyiluké.. így azonban a sajtó hasábjain va­gyok kénytelen egy kis pont i ti;; ságra felhívni szíves figyelmét é vezetesen arra, hogy a székely II nuszban az a sor, hogy ..ez :; szé­kely nép akármerre jár, az itn . könny, a kenyere sár”, nem . pel. Himnúszunkból ide sakkéi jobban illett volna „a maroknyi székely porlik, mint a szik ic'é zet. Ön az Erdélyországban van én hazám kezdetű, gyönyörű dal­ból idézett, amit tisztelettel é a ■ szeretettel köszönök meg, százezer székely „nevében is, n i az is igaz, amit Ön idézett Ami rólunk alkotott vél a z illeti, csak köszönni tudjuk lé/ i magyar népcsoport most sem ak; mást, mint szorgalmasan dók ...; a saját boldogulására, kulin;;'/, näk megőrzésével, más népek jogai­nak kölcsönös tiszteletben ; ­vall Tisztelettél kezeit csókol, ;: Székely Molnár Ágoston, Kecskemét, Istváa király krt. 4. Kétszer kellett gázdíjat fizetnem Olyan eset történt velem, a í azért írok meg, hogy m •: okuljanak belőle, s hasonló ben legyenek óvatosak. Re:: resen B. T. gázdíjbeszedő jár hoz­zánk és a gyakorlat szerint hely: „ átadom neki a díjat. Február z ; napján arra lettem figyelmes lí, valaki be akar jönni a lakásb .Ki­nyitottam az ajtót és ráismer: zz a gázdíjbeszedőre. Nagyon rz e pődtem, hogy csengetés i !!: a akart a lakásba bejutni, ezért • , temben azt mondtam, hogy m i személyesen fizetem be a dijat, Mi kőiben állította ki az érti : t. meggondoltam magamat mondtam, hogy mégis hely! n zetek. Először közölte, hogy neki 5 lu- ’ rintjába kerül az értesítés kiai'hú­sa, majd motyogását úgy értet tr.n hogy 2305 forintot kér, mire !:: ik­tatott, hogy 7305 forint a díj. , mészetesen kifizettem, de ?. /a- . romban elfelejtettem elkérni a nyugtát, a félig kiállított ért hagyta nálam, nem figyeltem, a - n voltam, hogy minél hamar.l.-b hagyja el a lakást. Két hét múlva felszólítást k ; tam, hogy fizessem be a 7305 I .ül­töt. Ez ügyben többször teld' uá!- tam az igazgatóhelyettesnek, v nagyon segítőkész volt, de mm tudtam bizonyítani, hogy a é t már befizettem. Kijelented;.' hogy ezt a díjbeszedőt többé uem engedem be a lakásba, hiszen , , romát kihasználva 7305 forint! I károsított meg. A nevemet feltüntethetik, é címet ne írják meg, mert tad ! a további zaklatástól. Tiszteiéit:! Darányi Zsigmondiul Kecskemét, (cím a szerkesztőségbei) j Szerkeszti: Rapi Miklós Tetszett a nőnapi ajándékműsor a nyugdíjasház lakóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents