Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
8. oldat, 1993. március 17. HAZUNK TÁJA NÖVÉNYVÉDELEM BORKEZELÉS A gyümölcsfák kora tavasszal Azoknál a gyümölcsfáknál, amelyeknél elmaradtak az ápolási, fatisztogatási munkák, most még elvégezhetők. Elsőként a besűrűsödött fák koronáit kell ritkítani, hogy a károsítok számára kedvező mikroklíma megszűnjön. Ezzel a munkával a későbbiekben kijuttatott permetezőszerek hatékonyságát is növeljük. Nagyon fontos teendő a kártevőkkel és betegségekkel fertőzött ágak, vesszők eltávolítása, lemetszese is. Például az almafáknál — ahol az elmúlt évben rendkívül erős lisztharmatfertőzés volt — elmaradhatatlan a beteg, fertőzött vesszők levágása, ugyanis a vesszőkön lévő rügyekben telel a gomba. Az őszi- és kajszibarackfáknál is fontos feladat a metszés, de itt körültekintően kell eljárni, mivel a gutaütést okozó gombák és baktériumok ősztől tavaszig fertőznek a sebzéseken keresztül. Rügypattanástól júniusig terjedő időben nem jelentenek veszélyt a fákra, ezért javasoljuk a rügypattanás utáni metszést. Ha elkerülhetetlen a rügyfakadás előtti metszés, akkor permetezzük le a fákat a munkák előtt és után is bordói lével 2% töménységben. A munkálatok során használt eszközöket 2 percig Hypo négyszeres hígításé vizes oldatában áztassuk. A metszési munkákat mindenkor kövesse a sebzések kezelése, valamilyen speciális sebkezelővel, például Ceheiddel vagy fabalzsammal vagy Vulneronnal. Nagyon fontos teendő a fák törzsének, vázágainak lekaparása először kaparóval,‘majd drótkefével. Sok kártevőfaj ezeken a helyeken telel át, így például az almamoly hernyói, a lombos fa fehérmoly- bábjai. Tevékenységünk akkor lesz igazán eredményes, ha a fákról lekerült, fertőzött növényi részeket azonnal megsemmisítjük, talajba forgatjuk. Ezeket a mechanikai munkákat # A besűrűsödött fakoronát ki kell ritkítani. (PN-archív) — különösen az idősebb, betegebb gyümölcsfák esetén — a lemosópermetezés kövesse. Több készítmény áll rendelkezésre, de nem mindegyik alkalmazható minden gyümölcsfaféleségre és károsítóra. Például a gyümölcsfaolaj E-t 3 évenként szabad alkalmazni — pajzstetü ellen — almatermésűek- nél 5%-os, szilvánál, ringlónál és ribiszkénél 4%-os töménységben. Az Ágról Pluszt almatermésűek- ben, csonthéjasokban és bogyós termésűekben — levéltetvek, pajzstetvek, atkák és levélbolhák — ellen alkalmazhatjuk. A Novenda-t rügypattanás előtt — almatermésűekben a bimbóli- kasztó, pajzstetü, takácsatka, sodrómoly, levéltetű, almafavaraso- dás ellen, míg ribiszkében pajzstetvek ellen használható fel. Csonthéjasokban tilos alkalmazni! A Bárium-poliszulfid 45-öt — rügypattanás előtt — almatermésűekben, csonthéjasokban bogyós gyümölcsűekben, szőlőben, a lisztharmat,'gyenge pajzstetü, atka és levéltetűtojások, illetve szilvákban vörösfoltosság és csonthéjasok le- véllyukacsosodása ellen javasoljuk. A lemosópermetezés mindig áz- tatásszerűen történjen, hogy a permedé mindenhova eljusson. Védekezés esetén, az előírt óvó rendszabályok betartása kötelező. Gáspár Istvánná Rendellenes elváltozások • A bor fejlődése során nagyon fontos az egyenletes kénessav- szint tartása. A Kccskemétvin Rt. palackozójában Keresztesné Endre Judit gyártásközi ellenőr kéntartalom-meghatározást végez. Erre a vizsgálatra a házikerti borkészítésnél is szükség van. (Fotó: Méhesi Éva) A tejsavbak- tériumok egyik csoportja okozza a borkősav- erjedést, közismerten megfordulást (felfordulás), amikor a borban piszkosbarna zava- rosodás alakul ki, amely a keletkező szén-di- oxid miatt nem ülepszik le. A glicerinerjedés, ismertebb néven kesere- dés eredményeként a borban keserű ízű anyagcseretermék keletkezik. A nyúlósodást is a tejsavbak- tériumok okozzák, a bor úgy folyik, mint a méz vagy az olaj, csobogás nélkül. A mannitos erjedéskor jellegzetes savanyú káposzta szagú lesz a bor és az íze édes-keserűvé válik. A kialakult betegségek és azok kellemetlen következményeinek megszüntetése kisüzemi — házi körülmények között szinte megoldhatatlan, ezért fontosabb a megelőzés, a megfelelő erjedési és tárolási hőmérséklet, rendszeres kénezéssel a szabad kénessavszint- tartás, a kívánatos alkohol- és savtartalom kialakítása, valamint a tisztaság. A mikroorganizmusok másik, rendellenes elváltozásokat is okozó csoportja az élesztőgombáké. Ezek a borban igen sokáig életben maradnak, igen könnyen okozhatnak rendellenes, kellemetlen következményekkel járó elváltozásokat. Mivel a kénessav az élesztők ellen nem nyújt elegendő védelmet, fontos, hogy a szaporodásukhoz szükséges körülményeket szüntessük meg és eltávolításukra fordítsunk gondot. Az élesztőgombák, méreteiknél fogva, a borból szűréssel — speciális szűrőlapok használatával — távolíthatók el. Az alkoholos erjedést végrehajtó „jó” élesztőkön kívül yannak kelletlen bőrbetegségeket okozó élesztőgombák, amelyekhez tartozik a virágosodást, ismertebben pimpósodást okozó úgynevezett virágélesztők. (Pichia, Hansenula és Candida nemzetség.) A bor felületén fehér hártya képződik, amely fokozatosan vastagodik és a bor vékonnyá, üressé, íztelenné válik, amelyet gyakran követ az ecetese- dés. Az alacsony alkohol- és savtartalom, a melegen, darabban történő tárolás mellett kénezetle- nül tartott bor egészen biztosan megpimpósodik. Némely borban kimondottan záptojás szagára emlékeztető szag tapasztalható, amelyet egyes élesztőfajták által termelt kénhidrogén, illetve a helytelen hordókénezés okozhat. Ez nyílt fejtéssel és kissé magasabb szabad kénes- savszint tartásával eltüntethető. Ha szükséges, a nyílt fejtést többször meg kell ismételni és csak a záptojásszag eltűnésével szabad kénezni. Nemritkán tapasztalható, hogy a bor íze, szaga „egérízű”, amit szintén az élesztők tevékenysége során keletkezett anyagcseretermék okoz. Különösen a magas hőmérsékleten, alacsony savtartalmú mustokból erjedt boroknál találkozhatunk ezzel. Bonyolult eljárással, aktívszenes kezeléssel tüntethető el. A fiatal, erjedés után lévő boroknál természetes az élesztőíz, azonban a bor későbbi fejlődése során már nemkívánatos. Idősebb, maradék cukrot tartalmazó borok utóerjedéséből származó élesztőíz nem kellemes, kimondottan diszharmonikus. A bor rendellenes elváltozásai, különösen a bőrbetegségek néven csoportosítottak súlyos következményekkel járnak és, sajnos, sokszor együtt jelentkeznek. A kialakulásukhoz optimális körülmények elkerülésével azonban biztosan kiküszöbölhetők, ezért került sor a borászattal kapcsolatos írássorozatomban visszatérően és hangsúlyozottan alapvető dolgok ismétlésére. Ezek a tisztaság, a megfelelő erjedési, tárolási hőmérséklet, az időben és kívánt mértékű kénessavszint biztosítása, a levegő elzárása a bortól. Ha a szőlőnk egészséges volt, elegendő a cukor- és savtartalma, a körülmények biztosításával alig van esélye a rendellenes elváltozások kialakulásának. Bíró Mária ÁLLATAINK EGÉSZSÉGE KERTI TENNIVALÓK FŰSZERKERT Friss zöldséget, korábban A hosszú, hideg téli napok állataink szervezetének vitamintartalékait is kimerítették. Ha nem gondoskodunk időben pótlásukról, akkor a várt termelési eredmények elmaradnak, a szaporodási zavarok fokozódnak, es jószágaink js hamarabb megbetegednek. Úgyszólván nincs olyan eletjelenség, amelyben a vitaminoknak ne lenne szerepük. A nagy termelésű, gyors fejlődésű, szapora állatok vitaminigénye magasabb. Ha például a tojástermelést nézzük, akkor a te- nyésztojást termelő állományok több vitamint igényelnek, mint az árutermelők, mivel az embrió fejlődéséhez és azon túl az élet első időszakára is kell biztosítani a kellő vitaminszintet. A hiányos ellátást előidézheti a helytelenül betakarított és tárolt takarmány, vagy a felszívódást gátló bélgyulladás, parazitás fertőzöttság, esetleg a hosszan tartó gyógyszeres kezelés. Bár az anyagcserefolyamatokban mindegyik vitamin szükséges, most csak néhányat említek a legfontosabbak közül. Az A-vitamint sokáig fertőzést elhárító vitaminnak is nevezték, mivel az A-vitaminnal jól ellátott szervezet sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben. Hiánya esetén csökken az állatok fejlődése, a szaporaság, növekszik a betegségekkel szembeni érzékenység. Kísérleti úton bizonyított, hogy megfelelő A-vita- min-ellátás mellett az orsóférges- ségből adódó károk csökkenthetők. Hiányában csökken a tojások termékenysége, növekszik az embrióelhalás, sok lesz a kelésgyenge naposállat. Szarvasmarha-állományokban hiányos ellátottság esetén csökken a tejtermelés, a fogamzás elmarad, gyakori a borjak hasmenése, elhullása. Mindez gyakran jelentkezik az aszályos években legelőn tartott állatoknál, vagy ha a szénát túl sokáig hagytuk a mezőn, esetleg többször el is ázott. A D-vitamin legfontosabb szerepe a csontképződéssel járó ásvá- nyianyag-forgalom szabályozása. A D-vitamin-ellátással párhuzamosan gondoskodni kell a megfelelő mennyiségű és arányú mész és foszfor beviteléről. A D-vitamin kedvezően befolyásolja a növekedést, a napi súlygyarapodást, a to- jástermelest, és általában élénkítő- leg hat az anyagcserére. A kispuly- ka D-vitamin-, és K-vitamin- igénye négyszerese a többi szárnyasénak. Sok kutyatartó követ el hibát a D-vitamin-túladagolással. Ilyenkor a legnagyobb hiba, hogy a vitaminadagolást nem követi a fokozottabb ásványianyag-kiegé- szítés. Ebben az esetben a csontokból kioldódó ásványi anyag idéz elő csontdeformációt. Az E-vitamin bőségesen található a zöldtakarmányokban, a magvak csírájában, valamint az állati termékekben. Az avasodó, penészes takarmányokban elbomlik, így hiánya szaporodási zavarokhoz izomelfajuláshoz vezethet. A B csoportba tartozó vitaminokat a négy hónaposnál idősebb kérődző állatok bendőjében és vastagbelében élő gombák és baktériumok elő tudják állítani, ezért kiegészítésükről főként sertés és baromfi takarmányozásában kell gondoskodni. Kérődzőknél, ha a bendőflóra betegség következtében elpusztul, a B-vitamin pótlásáról gondoskodni kell. Ha szájon át hosszú ideig antibiotikumot adunk (kérődzőknél a bendőben lévő baktériumok pusztulása miatt tilos), akkor is pótlandó a fenti B- vitami.n-csoport. Gazdasági állataink természetes körülmények között elegendő C- vitamint tudnak szervezetükben előállítani, ezért pótlására nincs szükség. Nyáron, nagy hőségben, vagy télen, nagy hidegben a hő- stressz hatását azonban jelentősen csökkenthetjük C-vitamin-adago- lással. A vitaminkiegészítéseknél lehetőleg komplex készítményeket használjunk, mert bármelyik vitamin hiánya a többi hatását hátrányosan befolyásolja, A vitaminkezelés nem csodaszer. A szükségleten felüli adagoktól nem várhatunk jobb eredményt, másrészt a legtökéletesebb vitaminkezelés sem pótolja a higiénia elmulasztásából vagy a takarmányozás egyéb hiányosságaiból származó ártalmakat. Dr. M. T. Márciusban újra éledni kezd a természet, és bizony nagyon sok teendője akad a kertésznek is. Ahogy a talajra lehet menni, szükséges a gyökérzöldségek vetése. A sárgarépa és petrezselyem esetében azért kell ilyen korán kezdeni a vetést, mert magvaik sok illóolajat tartalmaznak, ezért nehezen veszik fel a vizet. A vetést 2-4 centiméter mélyen kell elvégezni, a homokos talajokon mélyebben, kötöttebb talajon sekélyebben. Ebben az időszakban biztosabban nedves állapotú a talaj legfelső rétege. Ezt helyes talajelőkészítéssel hosszabb ideig tarthatjuk meg. A vetést követően jó alaposan hengerezzük le (tömö- rítsük) a talajt. A sárgarépa esetén — saját fogyasztásra történő termesztéskor is — legalább háromféle fajtát érdemes vetni. A korai típusúaknál júniusban már leves- zöldségnek lehet szedni például a Nippont, a Napolit, az Almarat stb. A közép tenyészidejüekből nyári fogyasztás céljára érdemes termeszteni, ilyen fajta például Castina, T amina, Nassan stb. Gondoljunk a téli tárolásra alkalmas fajta vetésére is, ezek a hosszú te- nyészidejűek, például Fertődi vörös, Boston, Kazan stb. Ha valaki kedveli a póréhagymát és nyáron sem akarja nélkülözni, akkor azt is érdemes korán elvetni, már most, márciusban. A póréhagyma halványított része az értékes rész a fogyasztás szempontjából. Ez a rész a földdel fedett állapotban képződik. Ezért a vetést a megázokottól eltérően kell elvégezni. A vetés 50-60 centiméteres sorköztávolságra történjen. A sortávolságra húzzunk 15-20 centiméter mély barázdát kapával, majd a barázda aljába vessük a póréhagyma magját. Május közepén, ha a hagyma már megerősödött, első lépésben ezt a barázdát betöltjük földdel, majd kb. 3-4 hét múlva — amikor a póréhagyma már ismét növekedésnek indul — még egyszer feltöltjük a növényt az eredeti talajszinthez képest 15-20 centire. így akár 25-40 centi hosszúságú halványított rész is előállítható. Ehhez a legkorábbi vetéshez a rövid tenyészidejű fajták ajánlhatók, például Prelina, Tilina, Kilima stb. Időben kell elkezdeni az előkészületeket, ha váz nélküli fóliás, korai termesztést is szeretnénk. Ez a módszer azért ajánlható, mivel olcsó és a kiskertben is egyszerűen kivitelezhető. Lényege, hogy a növényeket lyuggatott, hasítékolt vagy fátyolfóliával takarjuk. A takarás kétféleképpen végezhető el. Egyik módja, amikor kb. 1 -1,2 méter távolságra, egymással párhuzamosan két földbakhátat készítünk, amely 15-20 centi magas, ezek közé ültetünk 3 sort (karalábéból, fejes káposztából, kelkáposztából, karfiolból) vagy salátából 4 sort. Az ültetést követően terítjük rá a fóliát. Az ültetés időpontja ezeknél a növényeknél március 15—25. között esedékes, a mindenkori időjárási viszonyoktól függően. A fóliákat azért kell nyílásokkal ellátni, hogy a csapadék be tudjon jutni, illetve a túlmelegedés ellen szellőzzön, az elfogyott C02 is ezeken keresztül tud újra bejutni. A fátyolfólia esetében ez a perforálás nem szükséges, mivel az egész felület átjárható a csapadék és levegő számára. A takarás időtartama addig tart, amíg a külső hőmérséklet máHde- ális a további fejlődésükhöz. Átlagos évben április 15—20-áig kell takarni, azaz kb. 4-5 hétig. Fejes saláta és karalábé esetében hosz- szabb idejű is lehet a takarás, a szedés kezdetéig is rajtuk tartható. A fejes káposzta és kelkáposzta esetében a fejképződés megindulásakor mindenképpen el kell távolítani a takarást, mivel a magas hőmérséklet károsan befolyásolja a fejese- dést. A fej laza lesz, nem elég tömött, illetve nehezebben fejesedik. A levett fóliát természetesen újra fel tudjuk használni, akár még ebben az évben, a melegigényes zöldségnövények hasonló takarásához. Eltehetjük a következő évre is, ezzel olcsóbbá tudjuk tenni ezt a termesztési módot. Dr. Kovács András Összeállította: Gál Eszter A frissesség füve A borsosmenta a mentafélék nagy családjának egyik tagja. Az ajakosok családjába tartozó mentanemzetségben mintegy 50 faj ismeretes, közülük néhány hazánkban is vadon termő növény, sok fajuk évelő dísznövény, három-négy fajnak gazdasági jelentősége is nagy. Világszerte, így hazánkban is, a borsosmenta a legelterjedtebben használt és termesztett növény. A rómaiak vendégszeretetük jeléül az asztal lapját dörzsölték be borsosmentával. Használták fürdővíz illatosítására és krémek készítésére, sőt, a szúnyogriasztó szerepét is betöltötte, ugyanis a bor- sosmentaolajjal bekent testrészeket nem csípik a szúnyogok. Manapság szívesen használják orvosságokban, édességekben, rágógumiban, fogkrémben. A termesztett borsosmenta (Me- hika piperita) lágy szárú, föld alatti sarjakkal áttelelő, évelő növény. Sekélyen gyökerezik. A gyökértörzsből eredő sztólói dúsan elága- zóak, hosszúak, hajtás- és gyökérképzésre egyaránt alkalmasak. Szára 30—70 centiméter maßas, négyélű, lilás, többnyire a felső részén elágazó. Levelei sötétzöldek, enyhén ibolyás beütéssel. Virágai világoslilák, hamar lehullanak. Apró vörösesbarna termést érlel, amiben csíraképes magok gyakorlatilag nincsenek. Az egész növény jellegzetes, fűszeres illatú, kellemesen hűsítő és enyhén csípős ízű, a növény minden részében található illóolaj miatt. A borsosmenta szaporításához az idős növényekről leválasztott sarjakat és a jól fejlett, többrügyes tarackokat, sztólokat használjuk. A tőosztás történhet ősszel és tavasszal is. Jól megmunkált, mélyrétegű, középkötött, jó vízgazdálkodású talajba ültessük a töveket, 30 x 30 centiméteres távolságra. Kiskertekben célszerűbb cserépbe ültetni, mivel nagyon agresszív növény és képes más növényeket teljesen kiszorítani. Egész évben sok vizet igényel, ezért legcélszerűbb öntözhető helyre vagy a kerti csap mellé telepíteni. Mint teanövény a borsosmenta nagyon ismert, azonban kevesen tudják, hogy levelei a konyhában igen sokszor jó szolgálatot tesznek. Erősen érdekes, mentaíze miatt, mint fűszert, nálunk csak elvétve használják, pedig pompás ízt adhatunk vele gyümölcssalatáknak, káposztaételeknek, csokoládés tej• Még szúnyogriasztónak is használható. (PN-archív) nek. Ugyancsak pompás ízt kölcsönöz kakukkfűvel, majoránnával együtt használva. Használata mindezenkívül rendkívül egészséges, főleg emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásoknál. Teája rendkívül frissítő és üdítő hatású. Receptajánlatunkban a borsmenta egy különleges alkalmazási módját írjuk le, ahol egyéb zöldfü- szerekkel együtt érjük el a kívánt ízt. Töltött pulyka. A pulyka nyakából, szárnyából, zúzájából, májából és lábából levest főzünk. Egy kevés zsíron 20 deka rizst üvegesre, majd levessel felöntve puhára párolunk. Közben 10 deka apróra vágott sárgarépát, 10 deka gombát, 10 deka zöldborsót fedő alatt puhára pároljuk. A megpárolt zöldségeket és a levesben főtt, kicsontozott húst megdaráljuk és beleteszünk egy kávéskanál majoránnát, 1 csapott mokkáskanál borsosmentát, 2 gerezd, lekapart fokhagymát, 1 nagy csomó, apróra vágott petrezselyemzöldet, 1 csomó metélőhagymát, 3 szál vágott zellerzöldet, 1 csapott kávéskanál fűszerköményt, pirospaprikát, sót, és jól összekeverjük. Ezzel a masz- szával megtöltjük a pulyka hasüregét és alufóliába csomagolva forró sütőben másfél-két óráig sütjük. A fóliát levéve még tovább sütjük, hogy barnáspiros legyen. Papp Ákos A vitamin- ellátásról
