Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. március 10., 7. oldal Kedves Olvasóink! Kecskeméten történt, hogy valaki a saját nevét olvasta temetés előtt egy koporsón, s az is, hogy a Matáv minden értesítés nélkül — magyarán szólva — elpasszolt másnak egy telefonszámot. Madarason hiába várja útlevelét egyik olvasónk. Ugyancsak Kecskemétről érkezett az a levél, melyben az unoka megnyugtatja a közvéleményt, hogy nagymamája nem szenved törődés hiányában. Egyebek között ezekről olvashatnak mai összeállításunkban. írjanak továbbra is, jövő szerdán ismét jelentkezünk az Önök leveleivel. (A szerk.) A Matáv legújabb trükkje? Ez év január 12-étől van telefonunk, amely nagy örömünkre szolgált ez idáig. Március 1-jén délben elnémult a telefonkészülékünk. Gondoltuk, múló rosszullét csupán, ebben az influenzás világban. Másnap reggel beszóltam a 03-as hibabejelentőnek, hogy gond van a telefonvonalunkkal, mert néma, noha a hivónak kicsöng. Napokon keresztül vártunk, eredménytelenül. Ismét jeleztem telefonon a hibát. Naponta türelemmel csöngettem haza időnként az otthon tanuló gyerekemnek, hátha időközben életre kapott a telefonunk, de továbbra is néma volt a készülék. A hét vége tájt munkahelyemről ismét próbáltam tárcsázni lakásunk számát, hátha ... S fölvették! Idegen női hang jelentkezett, akinek elmondtam, milyen lakást keresek, s elnézést kértem a téves hívásért. De nem szaporítom a szót: háromszor ismétlődött ez a „félrekapcsolás”, míg végül egyeztettük, hogy én milyen számon hiv- tam a lakásomat. Azt válaszolta, hogy a szám azonos, de ez az ő számuk. Arra nem kaptam választ, hogy mióta övéké az én lakásom telefonszáma, mert dühösen letette a kagylót. Idehaza érdeklődtem a szomszédnál, ikertársunknál. Kiderült: pontosan azóta — egy hete immár — ugyancsak más lakás az ő telefonszamuk tulajdonosa is. Mindezek után néhány tiszteletteljes kérdéssel fordultam a Matávhoz. Miért nem tudok én arról, hogy elveszik a telefonvonalunkat? Gondolom, jogom lenne tudni róla, hogy jogtalanságot, úgyszólván merényletet követnek el ellenem. Vajon én fogom fizetni a forgalmat és az előfizetési díjat március hónapra az után a telefonvonal után, amelyet más használ, de az én nevemen van? Ezért a vonalért mi fizettük ki a hozzájárulási díjat! Megkerült tehát a telefonvonal. Kérdés: kié lesz? Követelem a Matávtól telefonvonalunk visszaadását. Vörös Józsefné Kecskemét Lóverseny u. 23. Itala könny, kenyere sár Olvastam a Petőfi Népe január 24-ei számában az Erdélyi sorsok Magyarországon című cikket. Erre, pontosabban a cikk Vissza Erdélybe! alcím alatti részére szeretnék reagálni, röviden. Sajnos, hogy voltak olyanok, akiknek a székely magyarok terhűkre voltak Kecskemét város központjában, Szerencsére, másfélék is akadtak, olyanok, akik a nap minden percében segítették őket. Mint például az a főorvos, aki visszaadta egy 12 éves székely gyermek hallását. Vagy az a család, aki naponta meleg ételt adott nekik. Ittlétük azoknak sem volt terhes, akik hosszú időn át éjszakai szállást és tisztálkodási lehetőséget biztosítottak számukra. Csendes, békés természetű, alkalmazkodó emberek ezek a székelyek. Ilyeneket ma már nem találni Közép-Európában. Szívesen lencsevégre kapták őket az ide látogató hazai és külföldi turisták. Az idős, nyugdíjas emberek pedig szívesen váltottak velük szót. Magam is megismertem őket. Elpanaszolták, hogy odahaza egy évig sem kapják meg a nyugdíjukat. A mi kenyerünket kalácsként fogyasztották. Ők nem kívánnak itt maradni, mert örökre lelkűkbe vésődött, hogy „jobb otthon a fekete, mint máshol a fehér”. S mégsem maradhatnak? Akkor vegyünk tőlük búcsút himnuszuk fájó szavaival, hogy ez a székely nép akármerre jár, az itala könny, a kenyere sár. Tisztelettel: Sz. J.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerk.-ben) Saját nevét olvasta bátyja koporsóján Kérem, hogy nem mindennapi panaszomat közöljék lapjukban, hogy mások is okuljanak belőle. Férjem testvérbátyja meghalt. Egy kecskeméti kisvállalkozóval intéztük a temetést. Kecskeméten, a Sport utcában van ez a kft. A temetés március 1-jén, 13.30 órakor volt, de majdnem elmaradt. Mi, hozzátartozók 13 órára értünk oda. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elhunyt sógorom neve helyett a férjem neve szerepel a koporsón és a fejfán is. Gulyás urat kerestük telefonon, de nem találtuk. (Gulyás úr bizonyára az említett kft. illetékese. A szerk.). Szerencsére, a temetkezési vállalat igazgatója felajánlotta, hogy ők kijavítják a feliratozást, bár a hibát nem ők követték el. így sikerült időben elkezdeni a temetést. Felháborító, hogy az ilyesmire nem lehet odafigyelni, pláne egy kisvállalkozónak! Másnap elmentünk reklamálni. Bocsánatot kértek, de az ilyen dolgot nem lehet bocsánatkéréssel elintézni. Viszont a temetkezési vállalatnak megköszönjük a gyors segítséget, azzal a megjegyzéssel, hogy nem mindig a kisvállalkozó munkája a jobb. Tisztelettel: Bánó Lászlóné és férje Kecskemét Cserhát u. 4. Aranylakodalom a Csaba utcában Ötven éve, 1943. március 6-án kötött házasságát múlt vasárnap újította, erősítette meg egy kecskeméti, Csaba utca 1. szám alatt élő házaspár, a 71 éves Kis Ferenc és 73 éves feleséee. Szabó Erzsébet. Házasságuk rosszul indult, az újdonsült férjet harctérre szólította a behívóparancs. Hadifogságba esett, s csak két év múltán találkoztak ismét. Feri bácsi gépkocsivezetőként kereste a családkenyerét. A Kohusz • Feri bácsi, a „milliomos" gépkocsivezető és felesége, a családi nyugalom megteremtője. (A beküldött fotó korábban, más családi ünnepen készült.) Vállalatnál 36 évig dolgozott megszakítás nélkül, majd nyugdíjasán is munkát vállalt a baromfifeldolgozó vállalatnál. Kitüntetései igazolják, hogy 1 miihó 750 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. Erzsiké néni háztartásbeliként nevelte három gyermeküket, majd az unokák nevelését segítette. Ő biztosította a nyugodt családi hátteret ahhoz, hogy félje derekasan helytállhasson a kimerítő munkában, s hogy a gyerekek nyugodtan tanulhassanak. Volt munkája épp elég. A vasárnapi, nagy családi ünnepen — a Nagytemplomban megtartott aranyesküvőn, majd az otthoni aranylakodalomban — együtt voltak három gyermekükkel, hat unokájukkal és a rokonsággal, barátaikkal. A templomban a lelkipásztor azzal búcsúztatta őket, hogy találkozzanak majd a gyémántesküvőn is. Szerkesztőségünk ugyancsak hosszú, boldog életet kivan a Kis házaspárnak. — r Követendő példa Szíveskedjenek leközölni néhány soros írásomat, mely az oly sokat bírált ifjúság elé állít példát. Kecskeméten, az Aranyhomok Szálló éttermében szalagavató ünnepségen vettem részt, családommal együtt, február • 19-én. Több száz vendég volt együtt. Feleségem, sajnálatos módon, kirántott a táskájából — és elveszített —nagyobb pénzösszeget (17 ezer forintot). Ki hitte volna, hogy megkerül a pénz, ilyen nagy zűrzavarban? Mégis így történt. A kecskeméti Széchenyi István Vendéglátó Szakközépiskola III/B osztályos tanulója, G. Angéla találta meg, és átadta osztályfőnökének, majd a zenekar vezetőjének a közreműködésével visszajutott a pénz feleségemhez. Köszönet érte mindannyiójuknak. Sz. F. Kecskemét, (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A Volántól kérjük Üdvözlöm, kisasszony! Talán még emlékszik rám. Én szolgáltam ki ma délelőtt az üzletben, amikor kulcsokat rendelt a lakásához ... A Kunság Volán kecskeméti, helyi járatai közül a 2-es, 6-os, 7-es és 13-as buszok a Rá vágy téren keresztül közlekednek a belvárosba. Ezek a Rávágy tér után a Jalta borozónál, majd a régi megyei tanácsnál álínak meg, aztán a 2-es, 6-os és 13-as csak a Széchenyi téri végálló1^^bnf"ScfMt‘'Ví^t,íét5fé7 hogy ez utóbbi háromjáratnak teljesen felesleges megállnia a Jalta borozó előtt. Sokkal célszerűbb volna, ha ehelyett a Piarista Gimnázium előtt állnának meg egy percre, hiszen sok százan, vagy talán több ezren ott szeretnének leszállni nyugdíjasok, beteges emberek, akik az orvosi rendelőbe vagy a piacra mennek a Szeleifaluból, a Külső-Szegedi útról, és nagyon sok gyereknek is onnan van közel az iskolája. A Volánnak ez nem kerülne semmibe, viszont rengeteg emberen segítene ezzel a megoldással. Ez annál inkább indokolt, mivel a megritkított járatok miptt jelenleg bizony fagyoskodniuk kell a hazautazóknak. Ha kérésünk elintézést nyerne, hálásak lennénk. Sasváry Gyula nyugdíjas _ Kecskemét, Árpád krt. 19. Csak ennyire törődnek a cukorbeteggel? Három gyermekem közül, sajnos, egy cukorbeteg. 1992. június 27-én töltötte be a 18. életévét, s akkor a családi pótlékot leállították, mondván, elküldik a gyereket vizsgálatra, és ha megállapítják nála a 67 százalékos munkaképesség-csökkenést, akkor tovább kapom a családi pótlékot. 1992. december 4-én voltunk a fővárosi hivatalban, vizsgálaton, s 1993. január 20-áig semmilyen értesítést nem kaptam az eredményről. Ezért felkerestem Kecskeméten a Május 1. téri családipótlék-hivatalt, ahol közölték velem: sajnos, tovább nem vagyok jogosult a pótlékra, mert 50 százalékos munkaképességcsökkenést állapítottak meg. Azt is megjegyezte az ügyintéző hölgy, hogy nem érti, hogy miért nem kaptam már meg az értesítést, mert ők már rég megkapták. Utam innen a fővárosi hivatalba vezetett, ahol tudomásomra hozták, hogy ők nem is fognak engem értesíteni, mert ez annak a dolga, aki a gyermeket oda elküldte. Visszamentem a családipótlék-hivatalba, ahol ekkor egy másikliölgy fogadott. Neki is elmondtam érkezésem célját, hogy szeretném megkapni az elutasító határozatot, ugyanis élni akarok a fellebbezési lehetőséggel. Azt is előadtam, hogy 3 éve is voltam ugyanezen a vizsgálaton a gyerekkel, s akkor 67 százalékos munkaképességcsökkenést állapítottak meg, most pedig, amikor súlyosabb a cukorbetegsége, és állandóan emelik az inzulinadagját, csak 50 százalékost. Ki érti ezt? A kedves hölgy meg azt nem értette, hogy akkor miért vittem a gyereket újólag vizsgálatra, amikor nem is kellett volna. Hiába magyarázkodtam, hogy a munkaadóm'küldött a vizsgálatra, a hölgy akkor sem értette. Viszont megnyugtatott, hogy menjek szépen haza, és a jövő héten váljam a postást, majd küldik a határozatot. Már négy hete várom a postást, aki jön is mindennap, csak éppen a határozatot nem hozza. Kérdezem az illetékeseket, kinek a kötelessége a határozat elküldése,, és mi ennek a határideje? Mert a fellebbezéssel 15 napon belül kell élni! Meddig ülhetnek az ilyen papíron? Hiszen amíg nincs a kezemben, addig a polgár- mesteri hivatalhoz sem fordulhatok kérelemmel. Úgy látszik, ennyire védik a cukorbetegeket. Hogyan kapom tovább az ingyenes gyógyellá- tást? Eddig a családipótlék-hivata- lon keresztül ment minden. Harlacher Józsefné Kecskemét, Kocsis Pál u. 51. Cáfolat Tisztelt Szerkesztő Bácsi! Egy Petőfi-idézettel szeretnénk kezdeni levelünket: „Annyi rosszat kiabáltok róla ...” A költő ezt a Tiszáról írta, az újság a MÁV-ról és a Volánról szokta írni. Mi most megcáfoljuk ezeket a rossz híreket. Először is a Volán sietett segítségünkre a múlt év nyarán, amikor az egyik kiskunfélegyházi sofőrje készséggel, kedvesen utaztatgatott át bennünket Orgoványról Izsákra, hogy megtanulhassunk úszni. Aztán a MÁV sem maradt el a segítségnyújtásban. Idén, február 5-én színházba mentünk Kecskemétre. Az előadás úgy ért véget, hogy nem értük el sem a buszt, sem a vonat menetrendszerinti járatát. S ekkor jött a MÁV segítsége: egy mozdony. és három fűtött kocsi megvárta az előadás végét, és hazahozott bennünket. Mindkét vállalatnak nagyon köszönjük, hogy segítőkészségükkel szép élményeket szereztek nekünk. A színházban egyébként a Padlás című darabot láttuk. Látványos, szép előadás volt. Az orgoványi diákok nevében: Sebestyén Zsolt Kanás László Elakadt útlevél Megkérem Önöket, közöljék levelemet az újságban, hátha a budapesti rendőrkapitányságon vagy az ütlevélosztályon is olvassák. Ugyanis az történt, hogy január 4-én Madarason, a polgármesteri hivatalban leadtam az útlevelemet, cserére, mivel kaptam egy lehetőséget, németországi munkára. Ennek nagyon megörültem, hiszen munkanélküli-segélyen vagyok. Január 28-án megkaptam az új útlevelet, de nem volt jó, mert az utolsó oídalra rossz számot gépeltek rá. Mindjárt vissza is vittem a polgármesteri hivatalba, ahonnan két új fényképpel és az adatlappal visszaküldték Budapestre. Azóta várom, de nem jön, pedig már március 1. van. Telefonálgatunk, a polgármesteri hivatal ügyintézője is, én is otthonról, de eredménytelenül. Attól félek, hogy ettől a munka- lehetőségtől is megfosztanak, ha nem küldik meg sürgősen az útlevelet. Tisztelettel: Rittgasszer József Madaras, Hámán Kató u. 13. C ímiink: 6000 Kecsk» im i. S/;il>:i(Jsáo (ói !/ Nagymamám semmiben neiu szenved hiányt Nem hagyhatom szó néjkül a Petőfi Népe február 17-én f zje lent, Elhagyatottan 85 t- sen című, rágalmazó olvasói levelet, mely özvegy Kiss Pálné, Kecske mét, Műkerti sétány 64. szám alatti lakos sorsával foglalkozik Az ügyben, mint unoka, érnie!! vagyok, ezért mélységesen leih borított az a levéj, mert minden betűje hazugság. írójának .embertelenségét nem lehet eléggé eh ’ni. hiszen ezzel megalázta 87 nagymamámat. (Ezek s-erint l éi évvel idősebb a néni, mint azt az említett levél írója tudta sz rk.) Szavahihető emberek tudna tanúskodni amellett, hogy i?n . almám sem anyagilag, sem az. i.-'V korának megfelelő gomiosk G ban nem szenved hiányt Kovács József, Kecskemét, Tinódi u 6. (Örömmel adtunk helyet^ úr levelének. Hiszünk ("><•• r tg • Tavaiban. De mit kezdjünk ;is asszony érdekében szót emeli l■^r '^'i-- rónk állításaival, melyik hí - e-.n- matékul hozzáfűzte „Eskiiszü a az igaz Istenre, hogy igazai írek . .” Részéről talán tévedés volt az ■ < Mindenesetre a magiad befejezettnek tekintjük az ügyet. (A s/* ík.) 0 0 0 FOGADOORAKON II Nyolcadmagával kamrában Vincze István Szabadszállás, Liszt Ferenc utca 1. szám alatti házának egy része összedőlt, másik része életveszélyessé vált. Nagyon elkeseredett, mert az önkormányzat nem ad szükséglakást addig, míg felépíti új házát. A polgármes- ter úr kijelentette, hogy nincs szükséglakás. Pedig van, állítja Vincze István, ugyanis ő utánajárt a dolognak. Az OTP-nél arról tájékoztatták, hogy kaphat 750 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt és félmillió forint építési kölcsönt. Ezt mindenképpen igénybe veszi, hiszen nekik saját otthon • kell. nyolctagú a család. A szükséglakás valóban csak átmenetileg kellene. Most a hat gyerekkel a sógo- ráékhoz kényszerültek, ahol egy korábban kamrának használt, 4x4 méteres helyiségben nyomorognak. Hol az önkormányzat jó szándéka ...? Dögtemető, nyitott akna A Kecskemét, Hajma József utca 1. szám alól Bognár Antal többek nevében panaszolja: áldatlan állapot alakult ki az utcában, Rózsa Imre háza előtt. Ez az úr fél éve elköltözött a Hunyadivárosba, s a lakását bérbe adta. Ez magánügy, az viszont már nem, amit maga után hagyott. Eredetileg pinceborozót akart építeni, s a kitermelt sok köbméter földet az utcára rakatta és otthagyta. Azóta szemétdombbá változott az egész, sokan oda hordják illegálisan a szemetet, de van ott már Babetta és biciklironcs, kutya, macskatetem, s minden, ami fertőzést is okozhat, ha beköszönt a jó idő. Ráadásul ott tátong, félig fedetlenül, a tervezett pinceborozóhoz derítőnek kiásott, több méter mély gödör az utcán, ami életveszélyes. A rend helyreállítása az elköltöződ A úr dolga lenne, de nem :tl d ró kés, aki erre felfigyelne L > né rá. — rapi Becsületes megtalálóra] várva Özvegy F. I.-n k vhi nyugdíjas olvasónk mát •■<!.* -én, reggel a Hunyadi\;iro t buszmegállóban, a 18-as' '> járatra várva, elveszítette drapp s;í- nü kézitáskáját. Benne >lt >„ lyi igazolványa; több más I n - nya és betétkönyve, 5000 I ■- -a készpénzzel, amit takarék > > . t tenni. Nagy terhet venne le v i '• ról a becsületes megtaláló , j,> lentkezne lakásán elveszd .lek ivei. Hálás lenne érte Kihez bes// Egy idősúr azért kér x•kesztőségünket, ljogy • regy kedves történetet, i mes meglepetést oko a 5 i;. Kecskeméten. Ő mii , k télen két-három hóna itt tartózkodik a lány *. 'i kor sokat sétál a Szóéin •' ban, és buszozik napont'uh tént ez a minap is. Egy ki r *sz! nü buszra ült fel, amit i! < nak becéznek. (A City hi\ ■ ' > n szó. A szerk.) Amikor lel sofőr jó reggelt köszönt ne'1 • 1F után jól kinézelődte magá* > 103-as számú buszon. It' • ■■■ • akkor meg valóságos i x ; tént. A fiatal gépkocsiéi ."'ti > búcsúzott; „Köszönjük ■ lünk utazott!” Először csak néx*- lődött, hogy kihez beszél. állomás volt, gondolta. c A i ! szólhat a köszönet. ()dak p< n1 zá, kezet nyújtott neki. s ig köszöntek el egymástól. Jéi s* • volt ez az udvariasság iái iron házinak, Kecskeméten. Szerkeszti: Rapi Miklós
