Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

6. oldal, 1993. február 27. HÉT VÉGI MAGAZIN HÁZNÉZŐ Tornyos palotát tervezett a családjának Jubilál a karburátor VARNUS XAVER A tenger olajos gyümölcsei Van Kecske­méten, a villa­negyedben egy új építésű tor­nyos ház. Azt gondolná a né­zelődő, hogy milliomosok lakják, pedig nem. Egy fiatal házaspár él benne kislányá­val. De hogyan jutottak a cso­dapalotához? Erről szól a tör­ténet. A csendes helyen lévő házhoz, mely­ben a feleség nagyszülei lak­nak, nagy kert tartozott. Gon­doltak egyet és a fél portát ne­kiajándékozták a fiataloknak, akik kaptak a lehetőségen, hi­szen egy fillért sem kellett így kiadniuk a telekért. Egyéb­ként önerőből, frekventált he­lyen talán még nyugdíjas ko­rukra sem sike­rült volna összekuporgatniuk any- nyi pénzt, melyből építkezésbe kezdhetnek, talán még csak a bel­városi telekárat se gazdálkodták volna ki fizetésükből. A férj épí­tész, a feleség jogász. Előbb az egyik kecskeméti toronyházban (nem olyan szemetgyönyörködte- tőben, mint most!) tengődtek, míg­nem felcsillant a remény. 1989-et írtak akkor, bátran belevágtak hát az ajándéktelken való építkezésbe. Gondot csak a fél telek saját ne­vükre íratása okozott, még a mi­nisztériumig is el kellett menniük. A férj hét hónap fizetés nélküli sza­badságot vett ki, a terveket ő készí­tette, az építkezést ő irányította, sőt, a kőműves mellett segédmun­kásként szorgoskodott. Március­ban kezdték a munkát és a követ­kező esztendő januárjában beköl­töztek. Boldogok voltak akkor is, most is, de néha eszükbe jut a tete­mes tartozás, a sok-sok kölcsön és egy percre elmegy a kedvük. A szép otthon azonban mindenért kárpótolja a családot. A kétszázötven négyzetméteres telekre kilencven négyzetméteres ház „fért”. Könnyű volt a dolguk, mondhatnák az olvasók, hiszen az építész olyan tervekkel állhat elő, melyeket magának álmodott meg. Igaz is, így, utólag nem sok min­dent változtatna a fiatalember az elképzeléseken. Szeretik a nagy te­reket. A bejárat, az előszoba után máris egy hatalmas térbe kerül a • A belső tér egyik sarkában he­lyezkedik el a konyha. (A szerző felvételei) látogató. Középen a lépcső szeli ketté a tágas, több funkciójú terü­letet. Az utcafronton lévő szeglet a nappali, a lépcső túlfelén a konyha és az ebédlő kapott helyet. Sok-sok óriási növény, a datolyapálma hu­szonöt esztendős. Modern búto­rok és hagyatékból származó ódon díszítőelemek teszik hangulatossá a családi fészket. A feleség kérése az, hogy a most még nem elszepa­rált konyhát a későbbiekben fa­ráccsal válasszák le. Lenn található a gyerekszoba, pontosan akkora, ami egy hároméves kislánynak ele­gendő. Mellette a kizárólag csak éj­szaka „lakott” háló, melynek éke a régi-régi faragott szekrénypár és a porcelán csillár. Az alsó szinten zu­hanyzó, mosószoba helyezkedik még el, valamint a kamra. Fenn, két szobát, a toronyban meghúzódó dolgozót, irodát, valamint fürdőszo­bát szeretnének a későbbiekben be­rendezni. Egyelőre gyűjtik a pénzt. A takaros ház külsőre is tetsze­tős. A tornyot már több soron em­lítettük. De honnan az ötlet? Az építész házigazda feltérképezte a környéket, vázlatokat, fotókat ké­szített a villanegyed családi házai­ról. Nem volt nehéz megállapítani, hogy az egyik kedvelt „motívum” a kis tornyócska. Egyébként nye­regtetős a ház, de az „elefántcsont­torony” feldobja. Sokan csodájára járnak az általunk most bemuta­tott kecskeméti lakóépületnek. A család is ünnepelt, amikor be­költözött. Éppen akkor volt a kis­lányuk születésnapja, dupla ok adódott a pezsgős koccintásra. A házavatót azon év szilveszterén tartották. Hogy másoknak milyen ottho­nokat tervez az építész? Minden partnerrel alapos beszélgetés előzi meg a munkát. Van aki tágas tere­ket kér, mások a külön szobákat szeretik. Minden igényt figyelembe kell venni, nagyobb szabadság csak a homlokzatképzésben adó­dik. Többnyire elfogadják a szak­ember tanácsait, megértők az épít­tetők. A sajátjához hasonló házat még nem tervezett másoknak. Amint vallja a fiatal építész: nem egymásra hasonlító otthonokat kell megvalósitani. Toronyházból tornyos családi otthonba költözhetett a szerencsés­nek is mondható kecskeméti család. A példájuk azt igazolja, szinte pénz nélkül, kölcsönökkel (no és ajándék­telekkel) sikerült meghitt,,barátság gos és tágas családi birodalmat ki­alakítaniuk. Nemcsak ők, hanem a vendég is jól érzi magát náluk. Borzák Tibor Gondolnák-e, hogy egy száz éve született, s ma is használa­tos műszaki ta­lálmány most is ugyanazon el­vek szerint mű­ködik, mint fel­találásakor? S hogy ez a sza­badalom, amely a belső égésű motorokkal kapcsolatos, magyar szellemi termék? Éppen száz esztendeje, hogy 1893 februárjá­' Az első Bánki—Csonka-féle karburátor. ban Csonka János és Bánki Donát bejelentette: megalkották a karbu­rátort. Azt a szerkezetet, amely meg­oldotta a folyékony üzemanyag por­lasztását, cseppekké bontását. Még­hozzá nagyon egyszerű módon: a nagy sebességgel áramló levegő energiáját használták fel a porlasz­táshoz. (Ugyanezen az elven mű­ködnek, hogy mai példákat említ­sünk, a kézi hajlakkfúvók, vagy a fú­jással működő virágpermetezők.) A szegedi születésű Csonka János apja megyeszerte híres kovácsműhe­lyében szerezte első műszaki ismerete­it. 19 évesen hagyta el a szülői házat, hogy előbb Magyarországon, majd Ausztriában, Franciaországban és Angliában folytasson tanulmányo­kat. Alig múlt 25 éves, amikor el­nyerte a Budapesti Műszaki Egye­tem pályázatán az intézmény mű­helyfőnöki tisztét. Párizsi tartózkodása alatt kez­dett el foglalkozni a gázmotorral, s 1883—84-ben megépitette és szaba­dalmaztatta saját tervezésű gázmo­torját, amely öt évig hibátlanul mű­ködött a Műegyetemen. Még műegyetemista volt Bánki Donát, amikor gázmotorokról írt szakdolgozatával elnyerte az egye­tem pályadíját. Munkahelye, a Ganz és Társa Vasöntő Gépgyár 1886-ban megvásárolt egy gázgé­pekkel is foglalkozó osztrák üze­met. Az üzem raktárából a használ­hatatlan gázmotorokat Budapestre szállították, és átszerkesztésükkel Bánki Donátot, majd Csonka Já­nost is megbízták. Ettől fogva együtt dolgozott a két kiváló szakember. Munkájuk során számos szabadalmat nyújtottak be, amelyek mind a motorokkal voltak kapcsolatosak. Ezek közül a legje­lentősebb a karburátor. Hogy a karburátor annak idején nem lett világszerte ismert, annak a Ganz Gyár tulajdonosai az okai. Csonka ugyanis szerződést kötött a gyárral szabadalmi értékesítésére. E szerint a gyár tulajdonába ment át minden létező és jövőbeni találmá­nya. A Ganz-beliek nem ismerték fel a karburátor jelentőségét, s így a benne lévő gazdasági lehetőségek­kel sem éltek. Csonka és Bánki továbbra is a motorok fejlesztésén dolgozott. 1898-ban mutatták be a Bánki-féle víz- és üzemanyag-porlasztót. Az elporlasztott üzemanyag-levegő keverékhez vizet adagoltak az ön­gyulladás megakadályozására. így a kompressziót és a motor teljesít­ményét jelentősen tudták növelni. Ez a szabadalmuk aztán már elju­tott külföldre is, sikert aratva. (kádár) F aludy-szilánkok A párizsi természettörténeti múzeum sok száz önkéntes ter­mészetbarát segítségével leltárt készít az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partján élő rák- és garnélarák-, homár-, langusz­ta-fajokról, azok száma és föld­rajzi eloszlása szerint. Az utóbbi évtizedekben a tankhajók balesetei miatt az or­szág tengerpartjait, különösen az Atlanti-partokat több ízben öntötte el az olajár, amely irtó­zatos károkat okozott a tengeri élőlényekben és a vízi madarak­ban. A kutatások azt bizonyítják, hogy az egyes rákfajok nem egyformán reagáltak a tengeri olajszennyeződésekre. Az alga­padokban élő rákok egyes po­pulációit nem pusztította úgy az A cikk szerzőjének neve nem is­meretlen a Bács-Kiskun megyei ze­neszeretők körében. A fiatal orgo­naművész már több alkalommal adott Kecskeméten hangversenyt, a zsúfolásig megtelt Kodály-isko- lai hangversenyteremben. Sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel koncertjeit is újráznia kell. s termé­szetesen a közönség alig akarja a hangverseny végén elengedni az orgonapadról. Legközelebb márci­us 4-én érkezik a megyeszékhelyre, hogy Bachot, Lisztet játsszon. Úgy, ahogy ezeket a műveket csak Varnus Xaver tudja megszólaltat­ni. írásának közreadásával arról is meggyőződhetnek olvasóink, hogy a fiatal művész pályája alakításán túl másokra is tud figyelni, s ha úgy érzi, a cselekvésre is mozgósít. — Azután mihez kezd majd Ka­nadában? — kérdezte tőlem a ka­nadai konzul 1984 nyarán, Buda­pesten. — Megismerkedem Faludy Györggyel! — válaszoltam. — Faludyval? — nézett rám mo­solyogva. — Irigylem érte magát! — mondta, majd beütötte a vízu­mot útlevelembe. * — Gyurka bácsi, hogy-hogy nincs lakása? — Demszky jó barátom, azért nem ad nekem. Egyet ugyan fel­ajánlottak egy panelház kétszáza- dik emeletén, de oda még a köny­veim se fértek volna el. Bár, azok­ról már egyéb módon is gondos­kodtak: minthogy nem voltam haj­landó alávetni magam egy 1952-es kommunista rendeletnek, amely­nek alapján Kanadából való haza- településemkor 1500 kötetből álló magánkönyvtáramat címek, szer­zők, kiadási helyek és időpontok szerint lajstromoznom kellett volna, a mai najng a vámraktár­ban hevernek. írtam ugyan Ku­pának, hogy ez marhaság, ezen­felül demokráciaellenes, a füle botját sem mozdította. Dehát ez csak az egyik oldal, hiszen bol­dog, xagyok, hogy ..ibien nagy szeretettel vesztek körbe engem. ■< mint) általában Magyarországon a fiatalok. Nagy öröm számom­ra, amikor látom, hogy tizenéves diák a földalattin a versemet ol­vassa, vagy az útszéli kocsmá­ban a paraszt Villonomat bújja. Amikor Pécsett tartottam elő­adást, az éj leple alatt egy egye­temista felmászott a villámhárí­tón, és letett egy almát szállodai szobám ablakába, hálából a ver­seimért. Az egyik magyar színház dra­maturgja a könyvtárból kivett Fa- ludy-kötetet dedikálta a szerzővel. Mikor a könyvet visszavitte, kérte a könyvtárost, hogy az időközben egyedülállóvá vált kötetet ne adják kölcsönbe többet, nehogy valaki elorrozza. „Aki Faludyt olvas, az nem lop!” — válaszolt vérfagyasz­tó kedvességgel a könyvtáros hölgy: * — Mi volt Gyurka bácsi életé­nek legnagyobb vágya? — Szerettem volna egy pici há­zat a Rózsadombom egy hatalmas kerttel, azon a környéken, ahol gyermekkoromban sokat sétál­tam, és néztem a parkot, ahonnan csókák szálltak fel. Szerettem vol­na naponta gyalog lejárni a pesti egyetemre, és ott fiatalokat taní­tani. Szerettem volna egy héten két este nyitott házat tartani, amikor bárki betérhetett volna hozzám. • Faludy György » ■ • Csodálatos tengeri világot veszélyeztet a szennyezés. (Fotó: PN-archív) olajszennyeződés, mint azokat a halakat, amelyek a szennyezett algákból táplálkoztak. A szürke garnélargk — amely a tenger­parti homokban él — viszont nagyon megsinylette az olaj- szennyezést. (Galaxis-Press) * Mikor Faludy kiszabadult Recskről, rovott múltja miatt sehol nem kapott munkát. Egy napon fel­hívta Illés Gyula. „Gyurkám, itt az írószövetségben, mint Te is tudod, a kommunisták beültek az összes angol, francia és német műforditói pozícióba. De alkalmazni tudnánk Téged, mint svéd, dán és norvég műfordítót.” Faludy meglepetten válaszolt: „De hiszen én svédül, dá­nul, es norvégül egy kukkot sem tudok!” Illés lehalkitott hangon vá­laszolt: „Mindhárom nyelvből haj­szálpontos német fordítások van­nak a könyvtárban. Te lefordítod németből, aláírod hogy norvégből fordította Faludy György, és fi­gyeld meg, hogy a szaklektorod, aki szintén a börtönből szabadult, min­dent szolgaian aláír majd és mene­külni fog előled, nehogy rájöjj, hogy egyik nyelven sem ért.” * — A magyar nyelv alkalmatlan a filozófiára, hiszen a mi filozófiai nyelvünk, sőt, tovább, elképzelé­sünk oly gyenge, hogy amikor filo­zófiáról beszélgetek, angolul job­ban ki tudom magam fejezni, mint magyarul, jóllehet, magyarul job­ban tudok. A magyar nyelv versre való,"sokkal inkább mint bármelyik másik nyelv. Angolban van kétezer rím, magyarban van kétmilliárd. Az egyik leghíresebb angol költő asztalán rímszótár volt. Amikor megláttam, gonoszul vigyorogtam. Képzelj el egy rimszótárat Koszto­lányi Dezső avagy József Attila asz­talán. Lehetetlenség! — Mit gondol Gyurka bácsi a vallásokról? — Soha nem értettem, milyen alapon gondoljuk azt, hogy Is­ten minden apróbb-cseprőbb dologban beleszól majd az éle­tünkbe. Igen megfoghatatlan a kereszténységben az is, hogy Is­ten akkor bocsát meg csak ne­künk, ha előbb megöljük egy­szülött fiát. Ám boldog vagyok, ha tiszta szívű, szelíd lelkű ke­resztény fiatalok jönnek el hoz­zám. Jólesik a vén költőnek lát­ni őket az egyházi középosztály rémuralmi törekvéseivel szem­ben. * Utóirat: Március 4-ei, kecske­méti hangversenyem díszvendége Faludy György, ki improvizá­cióim előtt verseiből olvas fel, a hangversenyt követően pedig most megjelent közös lemezün­ket dedikálja. A íemezek árából előbb-utóbb talán összejön egy lakásravaló a költőfejedelemnek. Varnus Xaver (Fotó: PN-archív)- Mi valósult ebből meg? — Semmi. * Amikor hazatelepült, elhatároz­ta, hogy egyszer beszélni fog Vida Ferenccel, 1T TMuróvSl. Felütötte a pesti telefonkönyvet, ahol több Vida Feréhc is volt. Találomra fel­hívta a leggazdagabb környéken lakót. Női hang szólt bele. „Jóna­pot kívánok! Nagy Imre gyilkosát keresem”, mondta Faludy. „Pilla­nat türelmet kérek, rögtön szólok neki”, válaszolt a hölgy. * — Hol érezte a legjobban magát életében? — Egyszer egy óceániai szigeten . jártam. Az ott lakók mind békés, kedves és lusta emberek voltak, ál­talam soha másutt nem tapasztalt, hihetetlen toleranciával mások iránt. Amint az utcán sétálgattam egy bennszülöttel, egyszerre csodá­latos tollazatú madarat vettem ész­re az egyik faágon. „Hogy hívják azt a madarat?, kérdeztem. „Nincs más neve, csak az, hogy madár”, válaszolt kísérőm. Néhány perc múlva egy másfajtájú, de nem ke­vésbé pompázatos tollú madarat láttam meg, amint peckesen sétált a földön. „Ennek sincs saját neve?”, kérdeztem a férfit. „Dehogy nincs”, mondta majd a bennszülöttek rette­netes nyelvén egy szót ejtett ki. „Árulja el nekem, hogyhogy az egyik madárnak van neve, a másik­nak nincs?”, néztem rá kérdően. „Nézze Mr. Faludy: a mi népünk a végtelenségig kényelmes, és éppen ezért praktikus. Mi kizárólag azok­nak a madaraknak adunk nevet, amelyeket megeszünk.” Kedves Olvasók! Háznéző című sorozatunk­ban szeretnénkminél több szép, értékes és ötletes házat bemu­tatni. Kérjük, hogy levélben je­lentkezzenek azok a tulajdono­sok, akik szívesen látnának bennünket azért, hogy képben, szövegben beszámoljunk az él­ményekről, a hangulatos ottho­nokról. Azzal a céllal, hogy má­soknak is segíthessünk! Várjuk hívásukat, ígérjük, házhoz me­gyünk. Cimünk: Petőfi Népe Szerkesztősége, 6001 Kecske­mét, Szabadság tér 1 /A. A borí­tékra írják rá: Háznéző.) Megkapó látvány az épület külseje.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents