Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

6. oldal, 1993. február 13. HÉT VÉGI MAGAZIN TUDOMÁNYOS HÍREK A koleszterinszint és a tévé Furcsa és meglepő megállapításra jutottak a kaliforniai egyetem kuta­tói: a gyerekek és fiatalok koleszterinszintje attól is függ, hogy mennyi ideig nézik a tévét naponta. Ezer gyerek vérének koleszterinszintjét vizs­gálták, és kiderült, hogy ez 8 százalékuknál 200 milligramm, vagy még ennél is magasabb, ami már a felnőtteknél is veszélyesnek számít. E gye­rekek 53 százaléka elmondta, hogy naponta legalább két óra hosszat üldögél a tévé előtt. Akik három-négy óra hosszat bámulták a képernyőt, azoknál ennek kétszerese a magas koleszterinszint kialakulásának a való­színűsége, és több mint négyszerese azoknál, akik négy óránál többet töltenek a tévé előtt. Terjed a depresszió Amerikai tudósok megállapítása szerint világszerte nő a depressziós megbetegedések száma, és egyre inkább a fiatalokat támadja meg. Néme­lyik országban a fiatalok háromszor gyakrabban betegednek meg dep­resszióban, mint nagyszüleik ugyanebben a korban. Eddig a nőknél gyakoribb volt a depresszió, mint a férfiaknál, most viszont egyre több közöttük a férfi, és a két nem megbetegedése közötti különbség kezd elmosódni. Noha a depresszió oka ismeretlen, egy nemzetközi szakértőcsoport megállapítása szerint nagymértékben felelősek a modern életkörülmé­nyek. Vadul az óceán Az Atlanti-óceán északi részén az utóbbi három évtizedben 25, csak az utóbbi öt évet tekintve pedig mintegy 50 százalékkal magasabbak a hullámok. Ennek máris vannak gyakorlati következményei. Azokat a szénhidrogén-kitermelő platformokat, amelyeket általában a tenger­aljzathoz rögzítenek, hosszabb lábakkal kezdik gyártani, mint a hetvenes években. A hullámok emelkedésének pontos oka egyelőre nem ismert. A szélsebességek nem változtak, ám valószínű, hogy a szelek tartósab- bakká váltak, kevesebb a szélcsendes idő. Edzés alvás közben Magashegyi edzéskörülményeket szimuláló nyomáskamrát fejlesztett ki egy amerikai kutató. A sportolók számára a „magasan élni, alacso­nyan edzeni” módszer volna a legjobb. Azok a sportolók, akik 3000 méter körüli magasban edzenek, nem képesek olyan eredményes munká­ra, mint a tengerszinten dolgozók, mert szervezetük a ritkább levegőből nem tud elég oxigént felvenni. Napi pár óra a magasban viszont olyan hormonok működését élénkíti, amelyek fokozzák a vörösvérsejt-terme- lést, s könnyítik az oxigénfelvételt. Az ággyal kombinált kamra 6000 méteres magasságig szimulálja a valóságot. Teljesen automatikusan mű­ködik, úgyhogy a sportoló mindenféle külső segítség nélkül biztonságo­san használhatja akár otthon is, ha meg tudja fizetni érte a 15 ezer dollárt. A föld segít a régészeknek A régészeknek ritkán van módjuk kísérletezni. 1958-ban egy kutató- csoport elhatározta, hogy különféle „műtárgyakat”, használati eszközö­ket ásnak el, majd 1, 2, 4, 8 stb. évenként feltárják, s megvizsgálhatják, hogyan viselkednek az anyagok különféle talajokban. Nemrég tárták fel a 32 éves „leletet”. Meglepően jó á'lapotban maradt meg a textília és a bőranyag, a fa ellenben a vártnál gyorsabban pusztul. Az elásás óta eltelt idő olyan vizsgálati módszereket — például DNS-analizist is hozott, amilyeneket annak idején be sem terveztek. • A baktériumok és a szívbetegségek Finn kutatók szinte véletlenül — egy koleszterinszintet csökkentő anyag vizsgálata közben — észrevették, hogy a tüdőgyulladás és a bron- chitist előidéző egyik baktériumfaj hozzájárulhat a szívkoszorúerek be­tegségeinek, sőt, a szívinfarktusnak a kialakulásához is. Az elpusztult baktériumok ugyanis a tüdőből a vérkörbe kerülnek, és ott a koleszterin­nel együtt lerakodnak az érfalra. Emellett egy olyan enzim képződését is akadályozzák, amely a zsír és a koleszterin lebontásáról gondoskodik a szervezetben. Sáskaveszély? Sokan úgy tudják, hogy a sáskajárás főleg a bibliai időkben pusztított, és akkor is csak Egyiptomban, illetve Ázsia távoli vidékein. A feltételezés minden reális alapot nélkülöz. 1693-ban délkeletről, Románia felől jött egy óriási sáskaáradat, és végigsöpört hazánkon, majd Ausztriában és Németországban pusztított. 1748-ban Nógrádban, 1847-ben a Mezőség­ben, 1858-ban a Fertő-tó mellett leptek el mindent a sáskák. A pusztító sáskajárásokról még századunkban is vannak adatok. 1953-ban Újdelhi környékén, 1954-ben pedig Marokkóban okoztak óriási károkat. NYOLCMILLIÁRD EMBER 2025-BEN? • l eli kép. Egy biztos: öregszünk A világ legtöbb országában nő a . lakosság várható élettartama — köszönhetően az életmód ked­vező változásának, az érzékelhető­en javuló egészségvédelemnek és a korszerű gyógyításnak. Hasonló­an általános tendencia ugyanak­kor a fiatalok arányának csökke­nése vagy — jó esetben—a jelenle­gi arány megmaradása. E két fo­lyamat következményeként egyér­telműen megállapítható: világje­lenség a népesség gyorsuló örege­dése. Az ENSZ e témával foglalkozó szakembereinek 2025-ig szóló de­mográfiai előrejelzése szerint a jö­vő évszázad első negyedének végén a 80-as évek 4,4 milliárdjával szemben 8,2 milliárd lakója lesz Földünknek, s a csaknem kétszere­sére gyarapodó népesség 83 százai léka a napjainkban fejlődő orszá­gokként számon tartott területe­ken él majd. (Arányuk 1980-ban nem érte el a világ népességének háromnegyedét sem.) A szakértők azt jelzik, hogy a halálozási arány bolygónk legsze­gényebb régióiban, .Afrikában és Ázsia egyes részein javul majd a legjelentősebben. Ennek ellenére az öregek arányát illetően jelentő­sek maradnak a különbségek a kü­lönböző fejlettségű kontinensek között. Európában és Észak- Amerikában 2025-ben az összla­kosság mintegy negyede 60 éves és annál idősebb lesz (mai arányuk e két földrészen 18, illetve 16 száza­lék körül mozog), viszont Afriká­ban ez a korosztály csupán 6 szá­zalékot fog képviselni. A világszerte várható gyors el­öregedés nyomán elsősorban a 60 —69 évesek tábora növekszik majd. A hetedik X-en túliak „tár­sasága” jóval lassabban gyarap­szik majd, mert közülük sokan ifjú éveikben alacsony életszín­vonalon éltek, hiányosan táplál­koztak és nem jutottak hozzá megfelelő orvosi ellátáshoz. Az öregek többségét a prog­nózisok szerint továbbra is a nők alkotják. Ebben több ténye­ző játszik szerepet: eltérő terhe­lésük, életmódjuk, életvitelük. Nem utolsósorban az, hogy nyugdíjba menetelük után a nők többsége a férfiaknál jobban al­kalmazkodik megváltozott hely­zetéhez: talál munkát, elfoglalt­ságot a családban, a háztartás­ban, szinte ideje sem jut arra, hogy a fölöslegesség érzésével szembesüljön. . . A világszervezet szakértőinek prognózisa még nem számolha­tott á Kelet-Európában bekövet­kezett változásokkal, amelyek természetesen kihatnak a demog­ráfiai helyzet alakulására. A nö­vekvő munkanélküliség elsősor­ban a pályakezdőket'és*a nyug­díjhoz közelállókat, illetve a „to­vább szolgálókat” érinti, ami érthető, de az érintettek számára nehezen elfogadható. Márpedig erre a változásra fel kell készül­nie a ma még nem öreg, de ko­rosabb munkavállalóknak, ha az élettartamot illetően (is) lépést akarunk tartani az idősödő né­pességű fejlett országokkal. Eh­hez nemcsak társadalmi toleran­cia és megfelelő egészségügyi, szociális ellátás szükséges, ha­nem az is, hogy az egyén előre megtervezze nyugdíjaséveit és idejében fölkészüljön körülmé­nyei megváltozására. ÉGRE LESŐ FÜLEK r Elet a Földön kívül? Amerika felfedezésének 500. év­fordulóján kapcsolta be Jill Tártér, a Seti-program (Search for Extrater- restriak Intelligence) 48 éves vezető­nője a Puerto Rico-i őserdőben a rá­diótávcső 304 méter átmérőjű óriás­tükrét. Ezzel nagyot lépett előre a NASA földönkívüli intelligenciákat kutató programja. A Seti kutatói abból a föltevésből indultak ki, hogy ha egy civilizáció eléri a technikai fejlődés bizonyos szintjét, majdnem biztosan arra kényszerül, hogy kommunikációja során rádióhullámokat használjon: ezzel elárulja magát. így az emberi­ség is, akarva-akaratlanul, 60 éve rá­diójeleket küld a csillagok felé: a ke­reskedelmi adók, tévéállomások és katonai radarberendezések hullá­mait. Bár a kutatók csak a zajszegény „mikrohullámú ablak” megfigyelé­sére szorítkoznak, másodpercen­ként így is annyi információ érkezik antennáikhoz, amennyi az Encyclo­paedia Britannica tartalmával egyenértékű. A komputerek villám­gyorsan átvizsgálják az egészet, és kiválogatják az esetleges olyan jele­ket, amelyek természetes eredete nem egyértelmű. A program során 800, a mi Napunkhoz hasonló csilla­got fognak megfigyelni a Föld 82 fényévnyi környezetében, de a teljes égbolt figyelését is tervezik bizonyos frekvenciákon. A terv ellenzői azt kérdezik, nem kidobott pénz-e a galaktikus lé­nyek utáni kutatásra fordított ősz- szeg. Érdemes hát megvizsgálnunk, milyen feltételek között alakulhat ki egy bolygón az élet. Továbbra is igazat adhatunk Darwinnak, aki szerint ammóniákat és foszforsó­kat tartalmazó meleg pocsolyák­ban elektromosság, hő es fény ha­tására fehérjék alakultak ki, ame­lyek további bonyolult átalakulás­ra voltak képesek. A folyékony víz nem okvetlenül nélkülözhetetlen az élet kialakulásához: maró kéksav- tengerekben is kisarjadhat. Elen­gedhetetlen viszont a szén, amely minden elemnél nagyobb mérték­ben hajlamos más atomokkal és atomcsoportokkal összekapcsolód­ni, létrehozva így az összetett bio­kémiai struktúrák vázát. Azonban nem elegendő, ha csak a biokémiai feltételek vannak rendben. Ha a bolygó tömege túlságosan kicsi, nem tudja megtartani az életet védő légkörét. Ha túl lassan forog a tenge­lye körül, akkor az élet szempontjá­ból túlságosan szélsőséges hőmérsék­letek lépnek fel az árnyékos, illetve a megvilagitott oldalán. A bolygónak központi csillagjától való távolsága is csak elég szűk határok között mo­zoghat, nehogy a felszíne túl hideg, vagy túl meleg legyen. Továbbá a bolygó Napjának is megfelelő nagyságúnak kell lennie. A nagy, fényes csillagok néhány mil­lió év alatt elhasználják „üzemanya­gukat”, s ez az idő túlságosan rövid ahhoz, hogy valamelyik bolygóján fellobbanhasson az élet szikrája. A törpecsillagok—ezek közé tarto­zik a tejútrendszer legtöbb csillaga — ugyan milliárd évekig sugároz­nak, de nagyon gyengén. Csak min­den tizedik csillag hasonló a mi Na­punkhoz. A földönkívüliekkel való kapcso­lat felvételét tovább nehezíti, hogy a két civilizációnak egyszerre kell a technikai fejlődés azonos szintjére jutnia. Bár ezek után úgy tűnik, tűt keresünk a kozmikus szénakazal­ban, a helyzet mégsem reményte­len. Egyedül tejútrendszerünkben, amely pedig csak egyik a 100 milli­árd csillagspirális között a kozmosz­ban, mintegy 100 milliárd nap izzik. De milyenek lehetnek ezek a ga­laktikus lények, ezek az „idegenek”? Werner Arber Nobel-díjas mikro­biológus meglehetősen naivnak tartja azt az elképzelést, hogy a föl­dönkívüli intelligenciák az ember­hez hasonlóak. Egy mindössze 1000 bázispárból álló öröklési molekula (egy baktérium öröklési anyaga 5 millió bázispárból áll) elméletileg 10602 módon variálható. Ezzel szem­ben a Földön az evolúció az elmúlt 3 milliárd év alatt a növények és álla­tok sejtjeiben összesen mintegy ÍO50 gént hozott létre. Tehát a Földön az evolúció a lehetséges biológiai élet­formáknak csak kis töredékét pró­bálta ki. Gustav Tammann asztrofi- zikus szerint, ha valahol más boly­gón van is élet, az annyira eltérő le­het a miénktől, hogy talán fel sem is­mernénk. (MTI-Prcss) v • Az ember szakadatlanul figyeli a kozmoszt. (PN-archív) Milyen a nő, ha amerikai? Hogy milyen az amerikai nő, arról vannak sztereotip elkép­zeléseink, ame­lyeket filmek­ből, könyvek­ből, legendák- ból_merítettünk. Úgy tudjuk — hisszük —, az amerikai nő, mi­közben önálló és emancipált, felettébb jólöltö­zött és nőies. Keményen dol­gozik, tanul, fel­szabadultan tár­salog, sportol és szórakozik. Far­merben vág)' nagyestélyiben jár, hamburgert és kólát ebédel, vagy jeges kok­télokat kortyol. Autót és gyárat vezet, könyvet ír és lovakat tart. És mindig mosolyog. Nos, ez utóbbi állítás, úgy látszik, valóban igaz. Mert annak az USA- ból érkezett fotókiállításnak, amely ezekben a napokban látható a Leg- újabbkori Történeti Múzeumban, minden modellje mosolygós, de leg­alábbis elégedett, kiegyensúlyozott nő. Legyen akár csecsemő vagy a kilencvenes éveiben járó nagymama. • Lőgyakorlat... Amúgy természetesen abból a száz-egynéhány fotóból, amely Az amerikai nő című kiállításon látha­tó, igen változatos kép kerekedik ki. S az összhatás egyáltalán nem szokványos. A válogatás egy fotó- pályázat anyagából állt össze, ame­lyet a Parade magazin és az East­man Kodak Company hirdetett meg még 1988-ban. Összesen 115 ezren pályáztak és százan nyertek díjakat. Az ő felvételeiket mutatták be először Chicagóban, majd szá­mos helyen az Egyesült Államok­ban. S ezeket a képeket most az USA Tájékoztatási Szolgálata el­juttatta Magyarországra is, egy pa­rádés kivitelű fotóalbum kíséreté­ben. A többnyire amatőr fotósok számtalan helyzetben, hagyomá­nyos és szokatlan szerepben mutat­ják be a nőt. Gyerekként és felnőtt­ként, fiatalként és öregnek, szépnek és csúnyának, meghatónak és szá­nalmasnak, meghökkentőnek és hétköznapinak, álmodozónak és gyakorlatiasnak. Látunk táncoló menyasszonyt, grimaszkodó szépségkirálynőt, traktoros apácát, indián öregasz- szonyt, rendőrnőt lőgyakorlaton. Egy 66 éves nagymamát 26 unokája társaságában, lányokat vizsga után, várandós anyát tornagyakor­lat közben. A nyaralás, a zenélés és zenehallgatás pillanatait. Fiatal mamát csecsemőjével, és felnőtt gyereket összetöpörödött szülőjé­vel. Megannyi élethelyzetet, hiva­tást, életképet tárnak elénk. S csak annyi közös bennük, valamennyi fotónak a nő a főszereplője, köz­pontja, témája. Az amerikai nő. Aki legyen bár gazdag vagy sze­gény, kövér vagy sovány, ifjú vagy koros, mindig önmagát adja. Vala­mi hallatlan megbékéltséggel vállal­ja önmagát. Talán ezért arcán a nyugalom, a mosoly. Az asztma már népbetegség Az utóbbi időben egyre több az asztmás megbetegedés gyermek­korban is. Sajnos, ma már népbe­tegségnek számít nálunk ez a kelle­metlen tünetekkel járó, gyakran krónikussá váló betegség. — Minek tulajdonítható az aszt­más megbetegedések szaporodása? — ezt kérdeztük dr. Müller Mária főorvostól, a budapesti Szent Imre Kórház gyermek allergiológia- pulmonológia szakrendelőjének a vezetőjétől. — A rendelkezésünkre álló ada­tok szerint hazánkban a gyerme­keknek egy százaléka szenved aszt­mában. Ez a fulladásos légúti be­tegség legtöbb esetben nem vele­született, ahogy sokan gondolják. Ha igen, akkor az a hörgő fejlődési rendellenessége, mely koraszülés, méhen belüli károsodás eredménye lehet. A hörgőasztma okai leggyakrab­ban allergiás eredetűek, de lehetnek neurogén, pszichogén, vagyis ideg- rendszeri okai, és okozhatja a lég­szennyeződés fokozódása is. Leg­gyakrabban azonban egyszerűen a náthás, gyulladásos betegségek kö­vetkezményeként alakul ki. Min­denképpen az okokat kell megke­resni a megfelelő kezelés megkezdé­séhez. Sajnos, nálunk divattá vált, or­vosi körökben is, hogy a náthás, hurutos gyerekeknek antibiotiku­mot adagolnak — hadd tegyem mindjárt hozzá, feleslegesen —, et­től legfeljebb az immunrendszer gyengül le, és ha a hurutos betegség gyakran ismétlődik 3-4 éves korig, a beteg nyálkahártyán az úgyneve­zett allergének könnyebben átjut­nak, és a gyerek még betegebb lesz. — Mi a teendő ilyen esetben? — Egészségnevelés és megfelelő kezelés. A szülőket is tanítani kell, például leszívni a kisgyerek orrából a váladékot. A gyereket pedig a he­lyes orrfújásra meg kell tanítani mi­előbb, hogy a légúti váladék ne menjen rá a középfülre, ne okozzon a garatban állandó gyulladást, és a mandulákon, mert ez könnyen ve­zethet a mandulák kivételéhez. Az asztma lehet allergiás eredetű. Ilyenkor úgynevezett antiallergiku- mok adása segít, persze ehhez előbb tisztázni kell, milyen allergia okoz­za a bajt. A gyulladásos eredetű asztma a helytelen kezelés nyomán alakul ki leginkább, mint említettem, ilyen­kor a váladék filmszerűen bevonja a nyálkahártyát, és az immunrend­szer nem képes normálisan működ­ni, a nyálkahártya erre általában hörgőgörcsökkel válaszol, és a leg­váratlanabb esetekben felléphet egy fulladásos roham, mely mögött gyakran még arcüreggyulladás js all. A gyulladásos eredetű asztmá­nál legfontosabb a légutak megtisz­títása, tartós váladékoldó kezelés alkalmazásával. — Milyen leggyakoribb allergiát okozó allergének ismertek? — Az úgynevezett házi allergé­nek, mint a por, a poratka, lisztat­ka, gyapjú, állati szőr, penész, a lakótelepi panellalások kedvezőtlen szellőzése a falon és a szőnyegpad­lón keresztül. Az atkák kipusztítása vegyi úton vagy ecetes lemosással történhet. Az allergének másik csoportját a pollenek, a virágporok alkotják, melyek főként tavasszal és ősszel támadnak. És ide tartoznak a gom­bák, ezek spórái is okozhatnak al­lergiát, és bizonyos elfogyasztott ételek is, főként a hüvelyesek. A légszennyezettség, a kipufogó­gázok, a dohányfüst ugyancsak ká­rosítják a nyálkahártyát. A statisz­tika szerint a légúti betegségek 38 százalékát a dohányfüstös környe­zet okozza. — A gyerekkori asztma tehát gyógyítható? — Feltétlenül. De fontos időben felismerni, és szakemberhez fordul­ni a jellegzetes, fulladásos tünetek­kel, még mielőtt krónikussá válik a betegség, mert akkor hosszabb időt vesz igénybe a gyógyítás. Mi éppen egy nappali kórház berendezésén dolgozunk, ahol asztmás gyerekek gyógyítására specializálódott szak­emberek dolgoznak majd, remél­jük, sikerrel. (MTI-Press) Leopold Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents