Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. január 6., 7. oldal Kedves Olvasóink! Idei első levél-összeállításunkat olvashatják az alábbiakban. Néhány írás még a karácsonyi ünnepeket idézi. Megtudhatják, milyen rendesek voltak a kecskeméti taxisok, akik megkeresték egy család kedvenc kutyá­ját A többi levél írója gondokat, problémákat tár a nyilvánosság ele. Levélváltás rovatunkban ezúttal az OTP Bank Rt. kiskunfélegyházi fiókvezetője válaszol egy korábban megjelent, a pénzintézetet is érintő levélre. Várjuk további leveleiket, azzal a kéréssel, hogy minél rövidebben foglalják össze gondolataikat. (A szerk.) Önkormányzati képviselő kerestetik Katonatelepen Dómján Gergely urat két és fél éve megválasztotta településünk lakossága — már aki elment sza­vazni — képviselőnek a kecskemé­ti önkormányzatba. Nagyon keve­sen tudták, ki az az ember, akire szavaztak. Sokan még ma sem is­merik, de ez nem az ő hibájuk. Azóta egyszer, 1991. decemberé­ben volt egy bemutatkozása képvi­selőnknek. Ezen jómagam is jelen voltam. Igazán nem kevesen kép­viseltük a lakosságot. Dómján bá­tyám remélem, nem sértődött meg — lévén nyugdíjaskorú, igen ta­pasztalt, sok vihart átélt ember — a sok kritika, számonkérés, a lemondásra való felszólítás miatt. Jól tudja, nem hívható vissza. A sok igaz szó lepörgött róla, mint esőcsepp a demokratikus viharka­bátjáról. Azóta sem láttuk. Jól el­vettük a kedvét a megmérettetés­től. Még 1992. decemberében érdek­lődtem a városházán, hogy hol ta­lálom meg, mivel Katonatelepen se híre, se hamva! A nyugdíjasház­ban, a Széchenyivárosban, mond­ták, de hiába kopogtam az ajtaján. Csak üzenetet hagyhattam neki, írásban. Egy jól értesült ott lakó közölte, Katonatelepen, egy ta­nyán tölti idejét. . . Egy önkor­mányzati dolgozó igen aktívnak ítélte, mástól viszont úgy értesül­tem, hogy nem kifejezetten felké­szült a hétfőnkénti önkormányzati tanácskozások alkalmával. Igazán szívesen megbeszélném vele a fenti problémákat. Erről a mai napig sem mondtam le. Hall­gattassak meg a másik fél is? Nem rajtam, rajtunk, katonatelepieken múlik, hogy erre nem kerül sor. A magam részéről hajlandó va­gyok megváltoztatni a véleménye­met Dómján úrról, ha meggyőz kritikám igaztalanságáról. De félő, hogy őt nem ilyen fából faragták. Hiszen őt négy évre megválasztot­ták, s most már igyuk a levét. Most is igaz a mondás: mindenki a maga kárán tanul. Reméljük, ez őrá is vonatkozik. Ezúton is felhívom a képviselő urat, döntse el, hogy ő van-e ér­tünk, vagy mi őérte. Mert, ha mi vagyunk őérte, akkor bocsá­nat . .'.! Ha még soká kell keresni elveszett képviselőnket, talán rájö­vünk, már nem is akarunk beszélni vele, hiszen olyan közel az újabb választás. Akkor majd jobban meggondoljuk, megnézzük, kire szavazunk, feltéve, ha elmegyünk. Mindenesetre csak helybelit vá­lasztunk, hogy legalább ne kelljen keresni évekig. Bernáth Lajos Katonatelep, Lugos sor 86. A becsületes rendőrök védelmében! Tisztelt megyei rendőr-főkapi­tányság! Bennünket, becsületes pol­gárokat, igenis érdekel a rendőrség parancsnokainak és beosztottjainak a magatartása, hiszen a népet szolgál­ják. A rendőri egyenruha kötelez. Le­gyen az tiszteletet parancsoló, becsü­letet sugárzó, s nem megszégyenítő. A kiskunhalasi események orszá­gos felháborodást keltettek. Része­ges, alkoholista rendőrök lejáratták azokat a társaikat, akik fáradságot nem ismerve, éjjel-nappal dolgoznak azért, hogy megfékezzék a bűnözés arzenálját, s a bűnözőket az igazság­szolgáltatás elé állítsák. Ezeket a rendőröket a legnagyobb elismerés il­leti meg. A belügyminiszter úr nem is szűkölködik az elismerésekben, ki­tüntetésekben. Milyen parancsnokuk volt ezek­nek a rendőröknek? Mert ezek nem most kezdtek el inni, alkoholisták voltak, akik nem tudtak parancsolni maguknak se szolgálatban, se szolgá­laton kívül. Az első esetben egy em­ber meghalt, ártatlanul. És jött a so­rozat. Hát itt felelni kell valakinek, valakiknek! Az akkori kapitány a részeg rend­őrt védelmébe vette, azt nyilatkozta az újságírónak, hogy — szó szerint idézem—„Ő nem avatkozhat a szol­gálaton kívüli rendőr magánügyei­be.” Ezt olvastuk a történtek után a Petőfi Népében. Hát akkor ki avat­kozhat bele? Talán csak a belügymi­niszter úr? Van annak sok ilyen baja. A hírzárlattal kapcsolatban pedig remélem, hogy a szabad vélemény- nyilvánításnak nincs akadálya, mi­vel az állampolgári jog. Ezért kérem a szerkesztőséget, sok ezer állampol­gár nevében, szíveskedjenek közölni írásomat a lapban. Hazafias tisztelettel: Ormándi Antal nyugdíjas, Bugac, Alkotmány u. 8. Dorka és Zsuzsa köszöni a taxis uraknak Három éve bállagásomra kap­tam egy nagyon ritka fajta, gyö­nyörű — azóta többször kiállítás­győztes — fekete színű, belga ju­hászkutyát, mely azóta családunk igazi tagja lett. Nélküle már el sem tudnánk képzelni napjainkat. Még napokkal utána is szörnyű bele­gondolni, ami szilveszter éjszaká­ján, éjfélkor történt vele. . Családunk körülbelül fél órára átment a közelben lakó nagyszüle- imhez, újévet köszönteni. Mire ha­zaértünk, döbbenten vettük észre: a léckerítés egyik gyengébb része kitörve, kedves kutyám sehol. Mindjárt tudtuk, mi okozhatta szokatlan tettét. A kutyák meg­ijednek a villámlástól, mennydör­géstől, hát még az őrült éjszakai petárdázástól. Biztosan az történt, hogy Dorka — mert ez a neve — ijedtében elin­dult bennünket keresni, s az állan­dó durrogás, a hirtelen felvillanó fények miatt elveszítette tájékozó­dási képességét, nem talált ránk. Egész éjjel kerestük a városban és környékén, gyalogosan, a nevét kiabálva. Nem találtuk. Apukám reggel felhívta Kecskemét vala­mennyi tfixis cégének központját, hogy segítsenek megkeresni Dor­kát. Megígérték, mi pedig már csak bennük reménykedtünk. És csoda történt. .. Mint utólag megtudtuk, a Ro­binson Taxi egyik sofőrje, Kiss Ba­lázs a város másik részén észrevet­te és követte szomorúan ballagó • Dorka és én, egy budapesti kutyakiállításon. kutyámat. Kollégája, Majnóczy Zsolt pár perccel később már velem együtt száguldott a volt KTE- pályára, ahol Dorka éppen egy fa tövében szomorkodott. S amint meglátott, valósággal sírva-örülve, nyüszítve ugrott a nyakamba. A kedves taxisofőr még azt is meg­engedte, hogy tiszta autójában utazzon haza sáros, csapzott ku­tyám. Kifejezni sem tudom, mennyire megnyugodtam, mennyire örültem. Ráadásul a köszönetén kívül sem­mit sem fogadott el segítőnk. A tel­jesség kedvéért meg kell említenem, hogy a Kunság Taxi diszpécsere, Földváryné is óránként érdeklődött telefonon, hogy megvan-e már Dorka? Ezek után senki se csodálkozzon, hogy kívánom minden kecskeméti taxisnak, legyen nekik is olyan bol­dogságuk és szerencséjük az új év­ben, mint amilyet nekem és csalá­domnak szereztek. Köszönettel és szeretettel, Dorka nevében is: Kerényi Zsuzsa Kecskemét, Mikszáth K. krt. 40—42. Ádventi örömök Szánkon Míg tőlünk nem messze fegyverek ropognak, addig kis falunkban, Szánkon, békés karácsonyra készül­tek az emberek. Nálunk nem húz­nak határvonalat a vallási felekeze­tek között, ellenkezőleg, mindin­kább az ökumenikus gondolkodás a jellemző. Nálunk komolyan készültek a Messiás eljövetelére, születésének megünneplésére. A vallási felekeze­tek egymással megegyezve, más idő­ben, mindenki számára meghirdet­ték a lelkigyakorlatokat, a bibliaórá­kat, melyeket napokon át látogatha­tott a falu lakossága. Történt pedig mindez olyan idő­ben, amikor nemrég cserélődött ki a lelkipásztor a katolikusoknál és a reformátusoknál is. A karácsonyi ünnepek fényét emelte a tanulóifjú­ság pásztorjátéka, amit közkívánat­ra meg kellett ismételni. A vallásos játékot Martonné Sági Mária hitok­tató énekkarvezető tanította be. Az ünnepi felkészülésben a felnőt­tek egyesített énekkara is közremű­ködött. A kórust,László Dezső kán­tor tanította be. Énekeik bensősége­sebbé tették nemcsak a hagyomá­nyos éjféli misét, hanem a többi val­lásos rendezvényt is. Kis falunk munkában szorgos la­kossága a régi jelszót szeretné felele­veníteni és érvényesíteni: Imádkoz­zál és dolgozzál! Bálint Pista bácsi Szánk, Béke u. 70. NAPJAINK HUMORÁBÓL Kutyanosztalgia. Új világunkban, új héják Most, amikor nap mint nap emelkedik valami fogyasztási cikk ára, talán nagyon is közérdekű a felhívásom. Nézzük meg jól, miért mennyit fizetünk ki. Ragaszkod­junk a rendeletben előírt blokk­hoz, mert könnyen fizethetünk hi- székenységi díjat. Új világunk új héjákat hozott olyan helyzetbe, melyben nem sajnálják a vevő hú­sát, nincs bőr a képükön, vagy ha van, az nagyon vastag. Erre példa az alábbi eset is. De­cember 6-án, 17 és 18 óra között Kecskemétről kifelé haladva, be­tértünk a CANADA PETROL üzemanyagtöltő állomásra (Felső- csalános 54.) két darab egyliteres Trabant-hajtóműolajat venni. Fi­zettünk 375 forintot. Blokkot ter­mészetesen nem kaptunk. A ki­szolgálás körülményei és egyéb észleléseink azt sugallták: .lehet, hogy itt becsaptak bennünket. December 8-án, 8 és 9 óra között ismét betértünk és ismét két darab egyliteres Trabant-hajtóműolajat kértünk. Közölték, hogy 270 forin­tot kell fizetni. Ezek után kértem a vásárlók könyvét és beírtam a panaszomat, de nem kértem visz- sza a 105 forintomat. Még ezen az estén megjelent lakásomom a tár­saság három tagja. Kérték, tekint­sek el az eljárástól. Ezt én vállal­tam. Másnap, Kecskemétre utazva, betértem az üzemanyagtöltő állo­másra, gondolván, a megbocsátás nagyon nemes gondolat a közelgő karácsony jegyében, azonban nem akadt egyetlen ember, aki szentesí­tette volna (tanúként) az így kiala­kult békét. Ezek után, december 23-án kap­tam kézhez egy olvashatatlan alá- írású, a panasz kivizsgálásáról szó­ló értesítést, állítólagos cégtulajdo­nostól. Az adószámuk jól olvasha­tó: A 3691739—2—23. Mindehhez már csak annyit fűzök hozzá, hogy aki teheti, nagy ívben kerülje el ezt a társaságot, már csak azért is, mert Kecskeméttől Dunaföldvá- rig* az 52-es főútvonalon számta­lan töltőállomás van, ahol udvari­asan, szeretettel várják a vevőt. Kérem, győződjenek meg róla. Szabó Ernő boltvezető, Fülöpszállás LEVÉLVÁLTÁS Csak 50 ezer forint jár A Petőfi Népe 1992. december 23-ai számában jelent meg Szél Ist­vánná Kiskunfélegyháza, dr. Hol­ló L. u. 85. IV/16. szám alatti lakos levele, melyben kifogásolta, hogy fiókunk a szerződéskötést követő­en született harmadik gyermeke után nem számolta el a 400 ezer forint összegű szociálpolitikai ked­vezményt. Szél István és neje 1990 január­jában vásároltak lakást, s ehhez a meglévő két gyermekük után 200 ezer forint szociálpolitikai kedvez­ményben részesültek. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a kifogásolt összeg utólagos elszámolására, új lakásszerzés nélkül — a jelenlegi szabályozás alapján — nincs lehe­tőség, mert a 400 000 forint szoci­álpolitikai kedvezmény csak a szerződéskötés időpontjában meg­lévő harmadik gyermek után illette volna meg a vásárlót. Ügyfeleinknél a szerződéskötés­kor két gyermek volt, harmadik gyermekük 1992. szeptember 3-án született, így utólag 50 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény szá­molható el, melyet a fennálló köl­csön csökkentésére kell fordítani. Javaslom ügyfelünknek, ez ügyben fiókunkat is keresse fel. Megjegyzem, a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételéről ma­gasabb szintű jogszabály rendelke­zik, így ettől pénzintézetünk sem térhet el. Tisztelettel. Kis Ferenc OTP Bank Rt. fiókigazgató Kiskunfélegyháza Szerkeszti: Rapi Miklós Volt szavalat, prózamondás, szentmise Kedves, hangulatos karácsonyi ünnepséget rendeztek nekünk, idős embereknek a kecskeméti, Jó­kai utcai ellátási központ vezetői és dolgozói, december 22-én és 23- án. Sok idős társammal együtt nagy hálával és szeretettel köszönjük meg nekik, hogy a mindennapi gondoskodásuk mellett külön ün­nepi megemlékezést is szerveztek. Volt szavalat, prózamondás, szentmise, pásztorjáték, melyet idős társaimmal együtt adtunk elő. Külön hálával köszönjük rpeg a kecskeméti Vöröskereszt szervezet ajándékát. Az Isten áldja és vezé­relje őket nemes munkájukban. Köszönet és hála illeti varosunk önkormányzatát és annak polgár- mesterét. Isten óvja és segítse ked­ves vezetőnket, a mindig mosoly­gó, derűs Marikát és kedves mun­katársait. A klub idős emberei nevében: Salamon József Kecskemét Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADOORAKON Volt telefon, nincs telefon Szabó Lajos Kecskemét, Szi­rom utca 36. szám alatti lakos (Petőfiváros) is új telefonszámot kapott 1992. november köze­pén. Az új szám: 493-207. Azóta jóval több mint másfél hónap telt el, de Szabó urat — akinek egyébként 10 éve van telefonja — még ma sem lehet felhívni a lakásán. Süket a telefonja. Elmondása szerint a telefon- hálózat korszerűsítői elvágták a ház melletti, nyilvános telefon- fülke vezetékét, melyre az ő, va­lamint a szomszéd Szécsényi Fe­renc készüléke is rá volt kötve. Senki nem mondja meg nekik, mikor lesz újra élő telefonjuk. Szabó úr mellesleg azt sem ér­ti, miért számláztak neki no­vemberre-—fél hónapra— 1100 forint telefondíjat. Ez képtelen­ség. Nem beszélve arról, hogy november végén Németország­ba kellett volna utaznia, munká­ra, de mivel telefon híján nem tudták értesíteni (levélcímét nem tudták), elmaradt az uta­zás, amiből jelentős anyagi hát­ránya származott. Vele együtt kérdezzük: csak így, egyszerűen elvehető ma Kecskeméten egy 10 éve rríeglé- vő telefonvonal? — rapi — Rossz tipp A látogató csinos, láthatóan tökéletes egészségben levő, fia­tal nő. Napóleon-csizmája fe­szül a lábán, rövid bundáját ki­gombolva huppan a székre. — Nem ítélik meg a nyugdíja­mat, pedig az nekem jár! — Lehetetlen, hogy maga öt­venöt éves . . . — Ugyan már, én harminchét éves vagyok! De dolgoztam már eleget, jól jönne a nyugdíj. Ösz- szeszámoltam mindent, öt évet meg két hónapot dolgoztam. — De a nyugdíjhoz tíz munka­év kell, meg betöltött ötvenöt esz­tendő . . . — Mondják ezt mások is, de azt senki nem veszi számításba, hogy amellett én elláttam az egész családot! Tudja, mennyit főztem, mostam, vasaltam rá­juk? Miért nem jár erre nekem nyugdíj? Nem is kellene sok, csak pár ezer forint, ami bizto­san megjönne minden hónap­ban. — Ez így biztosan nem fog menni. Nálunk nem veszik figye^ lembe a család ellátását. Talán majd egyszer ... Ha beteg lenne, akkor folyamodhatna rokkant­nyugdíjért, de maga hála Isten­nek, egészséges! —Hogyan mondta? Ha beteg lennék, akkor rokkantnyugdí­jam lehetne? És azt hol intézik? (Megrémülök. Ennek a szép, fiatal nőnek rossz tippet adtam, neki pedig szabályosan megtet­szett. Nem is erőltette első elkép­zelését, elment. Vajon, hol kap további ötleteket az áhított rok­kantnyugdíj folyósításához?) sei — Mozgáskorlátozottak szép karácsonya A Petőfi Népe hasábjain keresztül szeretnék köszönetét mondani a ke­rekegyházi polgármesteri hivatal­nak, a Tavaszi szél népdalkömek, a mozgáskorlátozottak kerekegyházi csoportja vezetőségének azért, hogy karácsonyi ünnepségünket meghitte, családiassá tették. Kocsis István helyi titkár kedves bevezető szavai után Czakó István polgármester úr üdvö­zölte a megjelenteket, majd 20 ezer fo­rintot ajándékozott a mozgáskorlá­tozottak" csoportjának. Az igazán hangulatos estét a népdalkor dalosai tették színesebbé. Egyébként a mozgáskorlátozot­tak kerekegyházi csoportjának ez volt az első rendezvénye. Kívá­nom, hogy még sok ilyen estét tölt­sünk együtt. Ifj. Sápi Sándorné patronáló tag

Next

/
Thumbnails
Contents