Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
8. oldal, 1993. január 6. HAZUNK TAJA KERTÉSZSZEMMEL BIOTERMESZTÉS A futómuskátli átteleltetése Egy hetényegyházi olvasó levélben kért tanácsot rovatunktól a fenti kérdésben. E közkedvelt ablak- és erkélynövényünk egyedei valóban több évig megtarthatók, de — mint az közismert — nem viselik el a fagypont alatti hőmérsékletet. Valamilyen védett helyről kell tehát gondoskodnunk, ahol a téli, kora tavaszi időszakot átvészelhetik. Sajnos, nem intézhetjük el olyan könnyen a dolgot, mint a közeli rokon kerti muskátlival. Ennek vastag, húsos, szőrös szárú töveit akár föld nélkül is felaggathatjuk egy kellően párás pincében vagy papírba csomagolva tehetjük el hűvös, fagymentes kamrába. A futómuskátlik jóval vékonyabb, szőrtelen hajtásai nem tudnak több hónapra elegendő tápanyagot, nedvességet tárolni, vagyis talaj nélkül nem teleltethetők át. Legjobb, ha eredeti cserepükben, balkonládájukban hagyjuk őket. Gyakran több hetet is nyerhetünk, ha az l-2 napos őszi fagyok elől behozott növényeket eredeti helyükre vagy bárhová a szabadba visszatesszük. így volt ez az idén is. A telelőhelyre vitel előtt a futómuskátlitöveket tisztogassuk meg az elszáradt levelektől, a törött, elhalt hajtásokat törjük le a még meglévő virágokat, bimbókat. A metszés ideje a tavasz lesz, ősszel legfeljebb kurtítást végezhetünk a könnyebb elhelyezhetőség kedvéért. A telelőhely akkor lesz megfelelő növényeink számára, ha minél világosabb és kellően hűvös: 5-10 fok hőmérsékletű. Ha ez még ritka és kis adagú öntözéssel is párosul, akkor valóban a pihenés feltételeit teremtettük meg. Hasonló körülmények ezek, mint amilyenek között az edényes mediterrán növények, a citrom, babér, leander teleltethetők. Általános cél ezeknél és a futómuskátlinál is a kondíció megőrzése, a sápadt, vézna, nyú- lott hajtások fejlesztésének elkerülése. Sajnos az erre legalkalmasabb üvegházzal, fóliával csak kevesen rendelkeznek. A régen épült üveg- verandás házak is fogyatkoznak. Marad a fűtetlen szoba, a világos előszoba, a hűvös, de fagymentes lépcsőház. Ha egyik sem jöhet számításba, próbáljuk meg rokonainkhoz, ismerőseinkhez „albérletbe” adni növényeinket. Megtérül a fáradozás, amellett, hogy nem kell évente vásárolni, a futómuskátli 2-3 éves példányai fejlődnek legdú- sabban, virágzanak leggazdagabban. Krajcsovszky József kertészmérnök NÖVÉNYVÉDELEM A szobanövények A lakások nagy részében fontos diszjto szerepet játszanak a különböző szobanövények. Ezt a szerepet csak akkor tudják igazán betölteni, ha szépek, egészségesek, jól vannak elhelyezve a lakásban. Ennek eléréséhez nagyon sok szempontot figyelembe kell venni. Tisztában kell lenni a szobanövényeit "környezeti igérnyeivet, "takácsunk adottságaival, mert a kettőnek* összhangban kell lenni. Szá-~ ráz, meleg lakásban véletlenül se kerüljön párás, nedves környezetet igénylő növény. Napsütéses helyre ne rakjunk kevéssé fényigényes növényt, vagy fordítva. Kicsi, alacsony helyiségbe ne erőltessük a nagy terjedelmű fikuszokat, pálmákat, helyettük a kisebb méretű növényekből válogassunk. Az eddig leirtak bármelyikét figyelmen kívül hagyjuk, akkor a növények sínylődnek, megbetegszenek, elpusztulnak. Helytelen öntözés A szobanövények károsodását számos más tényező is befolyásolhatja, például a kedvezőtlen ápolás, a gondatlanság vagy ellenkezőleg a túlzott gondosság, illetve a különböző betegséget okozó kórokozók és rovarkártevők jelenléte. Legtöbb problémát a helytelen öntözéssel okozhatunk. A növények túlnyomó többsége jobban elviseli ha szárazabb környezetben tartjuk, mintha túlöntözzük. Sok öntözéssel a talaj levegőtlenné válik, így a gyökerek elpusztulnak, elrothadnak. Körültekintően kell a szellőztetést is végezni — különösen a téli időszakban —, mert a növények nagy része érzékeny a hirtelen lehűlésre. Lényeges a növények tisztán tartása is, ezért legalább 10—14 naponként töröljük át a leveleket száraz ruhával vagy tolisöprűvel por- talanítsuk. Nagyon nagy gondosságot igényel a növények átültetése és szaporítása is. A cserép mérete, a talaj minősége meghatározó a növény számára. Cserepes átültetésnél 1—2 cm-el, a dézsában nevelt növénynél 5-10 cm-el legyen nagyobb az új edény. Talajt csak megbízható helyről szabad vásárolni. Saját készítés esetén vigyázni kell arra, hogy betegséget, rothadó anyagot, rovarkártevőt ne tartalmazzon a földkeverék. A növények szaporításánál pedig fontos kritérium, hogy mindig egészséges növényről használjunk szaporítóanyagot (levelet, magot stb.). • A cserepes növények öntözését a legkülönfélébb ötletek felhasználásával oldhatjuk meg. Takácsatkák, pajzstetvek Az eddig felsorolt tényezők szorosan kapcsolódnak a növények védelméhez. Bármelyiket figyelmen kívül hagyjuk vagy gondatlanul végezzük, a növények károsodnak, pusztulnak. Ezeken túl, meg kell védenünk növényeinket a különböző betegséget okozó kórokozóktól és rovarkártevőktől is. Szobanövényeinken főleg takácsatkák, pajzstetvek, levéltetvek szaporodhatnak fel. Ha bármelyiket észleljük, azonnal el kell pusztítani őket, mert gyorsan felszaporodnak, és a többi növényre is átterjednek. Mivel a növények zárt térben vannak, ezért mérgező anyagot tilos felhasználni ellenük. Legegyszerűbb megoldás ha száraz ruhával áttöröljük a fertőzött növényi részeket. Nagyon eredményes a káliszappanos oldattal történő lemosás vagy permetezés is. A levéltetvek, takácsatkák ellen a Plant Pin lapocskák földbe süllyesztésével is védekezhetünk. A fertőzés jelei A cserepekben vagy a cserepek alatti edényekben gyakran találhatunk apró, fehér színű rovarokat (collenbolákat), amelyek különösen öntözéskor ugrálásukkal, mozgásukkal hívják fel magukra a figyelmet. Ezek kárt nem okoznak, mert a talajban levő szerves anyagokkal táplálkoznak. Ha a növények levelein, szárán, virágzatán foltosodást rothadó részeket találunk, vagy a növények hervadnak, száradnak, akkor valamilyen gomba vagy baktérium által okozott betegségre kell gondolni. Az ilyen beteg növényi részeket le kell szedni meg kell semmisíteni, hogy a fertőzés ne hatalmasodjon el. Gáspár Istvánná növényvédelmi szakmérnök Biológiai növényvédelem Az elmúlt években a kiskerttulajdonosok túlzottan igazodtak a piacra termelő kertészek, sőt, a nagyüzemek által alkalmazott növényvédelmi módszerekhez. Az üzemi módszerek nagyrésze kétségtelenül jó hatással alkalmazható a kiskertekben is, de fenntartás nélküli használatuk igen nagy hiba, hiszen nem azonosak a kiskertek és a nagyüzemek céljai és igényei. Míg az utóbbiak profitközpontú szemléletük miatt mindig a nagyobb termésátlagok elérésében és a szemrevalóbb, piacosabb termés betakarításában érdekeltek, addig a kiskertekben jóízű, vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt szeretnénk termelni. A növényvédelem megtervezésénél figyelembe kell vennünk azt, hogy egy kiskertben — vagy ha úgy tetszik, biokertben — nem úgy jelentkeznek a különböző kártevők és kórokozók kártételei, mint egy monokultúrában termelő nagyüzemben. Ahol hatalmas területeket évről évre azonos növénnyel hasznosítanak, könnyen előfordulhat, hogy a kórokozók és a kártevők robbanásszerűen elszaporodnak. A kiskertben ezzel szemben sok növényfaj számos szabadon élő állatot, rovart, madarat, kisemlőst stb. vonz és kialakul egy bizonyos természetes egyensúly. A lebegőlegyek és a katicabogár a levéltetveket, a madarak a hernyókat "pusztítják. Nincs szinté olyan rovar, gomba vagy baktérium, melynek ne lenne természetes ellensége, ezért egyetlen faj természetellenes, tömeges elszaporodása ritka eset. Ebből azonban nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a kiskertekben sem a kártevők, spm a kórokozók nem válhatnak időnként kellemetlenné. Legjobb védekezés ellenük a megelőzés, s ennek számtalan módja van. Természetesen adódhat szükség- helyzet is, amelyen növényvédő szerek nélkül nagyon nehezen lehetünk úrrá, de csak akkor nyúljunk szintetikus permetezőszerhez, ha más védekezési kísérletünk csődöt mondott. A megelőzés alapvető eleme az, hogy kertünkben csak erős, egészséges növényeket ültessünk, mert ezek ellenállóbbak a kártevőkkel és kórokozókkal szemben. Termékeny, megfelelően kezelt talajba kerüljenek, folyamatosan biztosítsuk számukra a szükséges víz- mennyiséget. Részesítsük előnyben a mechanikai növényvédelmi eljárásokat, figyeljük folyamatosan növényeink fejlődését, állapotát, hogy idejében beavatkozva elkerülhessük a vegyszerek felhasználását. A természet elvégzi helyettünk a munka egy részét, ugyanis olyan teljes, rendkívül bonyolult, biológiai egyensúlyra törekvő rendszert működtet, ami — ha tudatosan nem bolygatjuk meg — megfelelő segítséget biztosíthat számunkra a védekezés megvalósításában. Az egyensúly kialakulását mi is elősegíthetjük azzal, hogy kertünkbe sok növényfajt telepítünk. Előnyben részesítve az őshonos fákat, cserjéket, évelőket stb. melyek közvetlenül közelünkből származnak. Ha lehet, alakítsunk ki egy kis vízfelületet is, ahol a hasznos rovarok, madarak stb. meghonosodnak és csökkentik, illetve megoldják növényvédelmi problémáinkat. Kertünket tartsuk mindig rendben és tisztán. Sose hagyjuk itt, ott heverni a kigyomlált gyomokat, felesleges, egyelés után kimaradt palántákat, mert ezek újabb fertőzések forrásai lehetnek. A kártevőket tartalmazó, beteg növényi részeket semmisítsük meg, égessük el. Dr. P. G. Összeállította: Gál Eszter ÁLLATAINK EGÉSZSÉGE Háziállataink mérgezései (1.) • Hollandiában már tilos az utak menten legeltetni. Háziállatainknál gyakran találkozhatunk a mérgezések különböző formáival. Sok esetben a helytelenül tárolt vegyi anyagok (permetezőszerek, csávázószerek), a kiszórt egér- és patkánymérgek idézik elő a megbetegedéseket, elhullásokat. A vegyi anyagok mellett a takar- mányeredetü mérgezések is jelentős gazdasági károkat okoznak. Az ólommérgezés nem ritka, csak sokszor kiderítetlen marad. Legérzékenyebbek a kérődzők, különösen a fiatal bárányok és borjak. Hogyan jut ólomhoz az állat? Leggyakoribb forrás az utak mentén legeltetett, vagy szénaként feletetett fű. A forgalmas utak mentén az autók kipufogógázaiból lecsapódnak az ólomtartalmú kopogásgátló anyagok maradványai (ólom- dioxid). Ezek az anyagok a fűben és feletetve megbetegedést idézhetnek elő. Humán egészségügyi vonatkozása is van, hiszen az árokparton, út mentén legeltetett állatok tejében is megjelenik az ólom. (Hollandiában ezen meggondolás alapján tilos az út menti területek takarmányhasznosítása.) A tünetek a felvett ólom mennyiségétől függően igen változatosak. Jelentkezhet hasmenés, izomremegés, görcsös állapot, fokozott ingerlékenység és elhúzódó esetben csontritkulás. Ha sertéstápot kap a juh A rézmérgezésre különösen hajlamos a juh és a szarvasmarha. A sertéstápokba hozamfokozás miatt nagyobb százalékban kevernek réztartalmú kiegészítőt. Amennyiben az ilyen tápot összecseréljük, vagy juhokkal kívánjuk hasznosítani, úgy bizton számíthatunk a súlyos megbetegedésekre. A mérgezett állatok gyomor- és bélgyulladást, hasmenést követően 24 óra alatt elhullanak. Jellemző a KERTI TENNIVALÓK Palántanevelés A paradicsomtermesztők úgy tervezzék, hogy a szedés kezdete április elejére essen. A paradicsom ugyanis március végéig korlátozás nélkül importálható, ami a hazai termesztőknek nem teszi lehetővé a gazdaságos hajtatást. Ahhoz, hogy április elejére szedhető legyen a paradicsom, február elején kell kiültetni. A februári ültetéshez a szaporítóládába elvetett magokat január első napjaiban kell tűzdelnünk. A tüzdelés vagy tápkockába 8-10 cm-es vagy cserépbe történhet. A cserép mérete 10-12 cm-es legyen. A januári palántanevelés fontos feltétele, hogy olyan berendezésünk legyen, amelyben 30 °C hőlépcső biztosítható. Elengedhetetlen, hogy a tápkockák, vagy cserepek földjét alulról melegíteni tudjuk valamilyen padlófűtéssel. Ez persze lehet asztal is, amely alatt fűtőcsöveket helyezünk el és ezáltal biztosítjuk, hogy a gyökér közege 18-22 °C körül tartható legyen. A palántanevelés" idején a tűzdelést követően nappal 21 °C léghőmérsékletet kell tartani, szellőztetni 24 °C felett kell. Éjszaka 18 °C léghőmérsékletet biztosítsunk. Nagyon fontos, hogy mindennap legalább fél órát szellőztessünk, egyrészt a megfelelő 02- és C02- tartalom biztosítása érdekében, másrészt, hogy a páratartalmat is optimálisan tudjuk tartani. A levegő páratartalma akkor jó, ha 65-85% közé esik. A paradicsompalánta nevelésénél feltétlen alkalmazzunk valamilyen támasztót (hurkapálcika, drót, vagy erre a célra gyártott műanyag pálca), hogy megakadályozzuk a szár elgör- bülését. A palántanevelés során ügyeljünk, hogy a tűzdelést követően a tápkockák szorosan egymás mellé kerüljenek, illetve a cserepek is szorosan érintkezzenek. Akkor kell az állományt ritkábbra szétrakni, amikor a lombozat felülről nézve összefüggő. Ekkor kb. 20-30%- kal nagyobb térállásra rakjuk szét. Ebben a korai (január—február) palántanevelési időszakban, amikor viszonylag nagyméretű palántákat nevelünk, szükségessé válik másodszorra is szétrakni a palántákat. Ekkor általában 16-20 db/m2 sűrűségűre rakjuk. Fontos tudnivaló, hogy a korai palántanevelés idején vizet csak annyit adjunk, hogy a növények ne lankadjanak meg. A bőséges vízellátás hatására túlzott vegetatív állapotba megy a növény és nehezebben tudjuk az első fürtöt beköttetni. Ha mindezeket pontosan betartjuk, akkor várhatóan jó minőségű palántákat fogunk tudni nevelni. Korai hajtatásra ajánlható fajták Katinka, Credita, Creon, Tintilló, Blizzard stb. Dr. Kovács András fokozott vízivás, elhúzódó esetben a sárgaság. Amennyiben háziállataink csávázott vetőmaghoz jutottak, gondoljunk a higanymérgezés lehetőségére. A korszerű csávázószerek már mentesek higanytól. A tápcsatornába jutott higanyt megköthetjük fehérjetartalmú anyagokkal (tej, tojás), azonban a siker sokszor elmarad. Szervesfoszforsav-észter okozta mérgezést a rovarölőpermetező szerek és egyes külső parazitaellenes szerek okozhatják. A takarmánnyal bejutott vagy a bőrön keresztül felszívódott mérgek hányást, hasmenést, erőteljes nyálzást, nehezített légzést idéznek elő, végül görcsös tünetek között az állatok elhullanak. Megfelelő ellenszer áll rendelkezésre, mielőbb hívjunk állatorvost. Vérzéses betegségek A patkányméreg (és az egérméreg is) szagtalan, íztelen a beA bor normális fejlődéséhez hozzátartoznak az íz-, illatanyagok bizonyos változásai, különféle üledékek kiválásai, ezek azonban nem okoznak érzékelhető, káros elváltozást. Előfordulhatnak azonban a borban olyan elváltozások is, amelyek kellemetlen érzékszervi hatásokat okoznak. Ezek a későbbiekben olyan mértékűvé is válhatnak, hogy a bor fogyasztásra alkalmatlanná válik. A rendellenes folyamatokat megelőzhetjük, megállíthatjuk és a már kialakult kellemetlen anyagokat eltávolíthatjuk a borunkból. Így vizsgálva a rendellenességeket, leghasznosabb a megelőzés, mert a beteg, hibás bort ritkán lehet úgy megjavítani, hogy eredeti összetétele, harmóniája teljes mértékben helyreálljon. Hiba vagy betegség? A rendellenes elváltozásokat két nagy csoportra osztjuk: a kémiaifizikai úton létrejövőkre és a mikroorganizmusok tevékenységére visszavezethető rendellenességekre. Az első csoportba a borhibák, a másodikba a bőrbetegségek tartoznak. Most a borhibákról, azok megelőzéséről, kijavításáról szólunk. Az idegen anyagoktól eredő elváltozások zömében megelőzhetők helyes technológiával, tisztasággal, gondossággal. Vegyszerízü lehet a borunk, ha a szőlőben a vegyszerrel végzett munkákat nem hagytuk időben abba. Fémízű lehet a bor, ha nem megfelelő tárolóedényben tároljuk. A vas-, a réztartalom alacsony savtartalommal párosulva kékesfekete, illetve rozsdabarna színű zavarodást okoz, amelyet kékderítéssel lehet megszüntetni. A kékderítést csak erre hatósági engedéllyel rendelkező laborban, úgynevezett kékderítési vizsgával rendelkező borász végezhet. A magas vastartalom savszegény boroknál a foszfát-ionokkal fehér, púderszerű üledéket, vasfoszfátot képez, amelynek eltávolítása háza- sítással (magas savtartalmú borral), illetve kékderítéssel történhet. lekevert tepertődarától mégis kívánatos és hatásos vegyszer. Ezért a ház körül bóklászó macska és kutya is szívesen feleszi. Hatására a szervezetben vérzések alakulnak ki — a diku- marol mérgezés —, az állatok elvéreznek. Mivel a szer nem túl gyorsan hat, a szervezetben a kis mennyiségek raktározódnak és a szer alattomosan pusztítja el állatainkat. A több alkalommal felvett kisebb adag veszélyesebb, mint az egyszeri nagyobb adag. A már mérgezett egérrel is bejuthat a szervezetbe a szer és ugyanúgy kifejti hatását. Jellemző tünet a véres széklet és vizeletürítés mellett a testszerte előforduló vérzés, vérömleny. A vélhetően patkány- vagy egérmérget evett állatainkkal mielőbb forduljunk állatorvoshoz! Az időben megkezdett gyógykezelés megnöveli állataink életben maradásának esélyeit. Dr. M. T. A borban az egyéb fémek igen ritkán okoznak maradandó és káros elváltozásokat, mivel lényegesen kisebb mennyiségben fordulnak elő. Ilyenek az alumíniumos törés, az ón és nikkel okozta törések. Igen ritkán előforduló borhibák, amelyek teljes egészében megelőzhetők megfelelő anyagú eszközök és tárolóedények használatával. Az egyéb kiválások azok, amelyek többé-kevésbé a bor természetes fejlődéséhez, alakulásához tartoznak, azonban a készre kezelt — palackozott — bornál már hibának minősülnek. Ilyenek a fehérjekiválások, a borkőkiválás, és a vörösborok festékanyagának kicsapódása. Ezek a kiválások a bor ízében, zamatéban nem okoznak kellemetlen elváltozásokat, megelőzésüket „a borstabilizáló” kezelésével érhetjük el. A gyógyítás módjai A borhibák formái, okai és gyógyításuk tehát: Fehérjetörés: a bor opálos, zavaros a fehérjeanyagok kicsapódásától. Megszüntethető melegkezeléssel és bentonitos derítéssel. Fehértörés: szürkésfehér, púder- szerű üledék, fényre csökken, eltűnik. A bor vastartalma ferri-fosz- fát alakban kiválik. Megszüntethető: savtartalom-növeléssel és kékderítéssel. Feketetörés: kékesfekete színű zavarosodás, amely a bor vastartalmának cserzőanyaggal alkotott csapadéka. Alacsony savtartalmú borok hibája, savtartalom-növeléssel és kékderítéssel szüntethető meg. Rezestörés: a borban rozsdabarna színű zavarodás, amely levegő hatására csökken, esetleg megszűnik. A borból kiváló réz-szulfit okozza. Kékderítéssel gyógyítható. Penész-, poshadt-, papíríz: nem megfelelő kezelő- és tárolóedény- zettől eredhet, fejtéssel, kénezéssel, derítéssel, makacsabb esetben aktív szenes kezeléssel tüntethető el. Bíró Mária BORKEZELÉSEK A minőségromlás megelőzhető
