Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

ALLATI! 6. oldal, 1993. január 30. HÉT VÉGI MAGAZIN HÁZNÉZŐ Űrhajósból űrcsaló Az űrkorszak eseménydús tör­ténetében kevesen mondhatják el magukról, hogy valamiben ők voltak az elsők. Tudjuk, ki az első űrhajós. Ki járt először a Holdon. Van első űrsétáló, első civil, első nő stb. Most már van első űrcsaló is. Vagy űrszélhá­mos. Es nem is akárki: David Scott a neve, akit az Apollo űr­program során ismert meg a vi­lág. Közelebbről is azért, mert ő volt az első földi lény, aki az amerikai szakemberek által szer­kesztett holdautót a helyszínen vezethette. Nos, David Scott egykori nemzeti hőst a kalifor­niai bíróság egyszerűen szélhá­mossággal és csalással vádolja, megállapítva, hogy mintegy 2 millió dollárt szedett ki a hiszé­keny üzletemberekből azzal, hogy ez jó befektetés a repülés- biztonsági kutatások terén. Az üzlet 1980-ban indult, azt köve­tően, hogy a megkeseredett Scott kilépett a NASA kötelékéből, ta­pasztalatait és hírnevét kívánta kamatoztatni. Első űrutazása­kor, 1966-ban, a Gemini—8 űr­hajó meghibásodott, és Armst- ronggal együtt majdnem odave­szett. Az amerikaiak erről alig vettek tudomást. 1971-ben, az Apollo—15 parancsnokaként is­mét kockázatos volt a visszatéré­se: a három ernyő közül egy nem nyílott ki, és a megenge­dettnél nagyobb sebességgel vá­gódott a tengerbe. A szerinte nem eléggé méltányolt kockázat­hoz egy földi pofon is járult: az űrhajózási hivatal egyik tisztvise­Tudod, meddig futhatsz? Tulajdonképpen bármeddig! A lényeg az, hogy elég lassan fus­son az ember azért, hogy ne kap­jon légszomjat. Csak így elegendő az az oxigénmennyiség, amelyet belélegez. Ha elég lassan fut, akkor nem keletkezik az izmokban fájda­lommal járó túlsavasodás. Legké­sőbb egyórai futás után azonban az embernek pótolnia kell a folya­dékveszteséget, inni kell. Hogy mi­kor kell ennie, az attól függ, hogy mennyi a szervezet zsirtartaléka. Egy tábla csokoládé energiájával például 45 perc leforgása alatt 10 kilométert tud futni. A távolsági határt az idegrend­szer szabja meg: ha elfáradunk, aludnunk kell. Sokakat fájó ízüle­teik és inaik késztetnek a verseny idő előtti feladására. A távolsági világrekordot a 36 éves görög Yianni's Kouros tartja, aki 1986-ban 48 óra alatt (alvás nélkül) 453 kilomé­tert futott. Az 1000 mérföldet (1609 kilométer) 1988-ban, al­vási szünetekkel, 10 nap, 10 óra és 30 perc leforgása alatt teljesítette. lője elkobozta ^őle a magával vitt leveleket. A* NASA ugyanis megengedte, hogy az űrhajósok szabályosan felbélyegzett levele­ket vigyenek a kabinba, amelye­ket aztán a bélyeggyűjtők köré­ben jó áron eladhattak — mint­egy prémiumkiegészítésként. Scott úgy érezte, betelt a pohár. Igaz, a megengedett 80 levél he­lyett 554 boríték űrpostása volt. És mint kiderült, becsapta a hi­székeny befektetőket is. A bíró­ság mindezért 400 ezer dollárra büntette az első ürautóst^Vagy ha úgy tetszik, az első ürcsalot. (MTI-Press) A kutatások szerint az ember körülbelül 6500 évvel ezelőtt szelí­dítette meg a lovat. A háziasítás során elsősorban a húsát és a tejét hasznosította. Lovaglás céljára őseink mintegy 4000 éve törték be a lovakat. Napjainkban megköze­lítően 70-75 millió ló él Földün­kön. A lótenyésztés érdekességei között tartják számon, hogy az ar­gentínai falabellát, a legkisebb ló­fajtát hetven év alatt tenyésztették ki századunkban. A parányi lovak átlagos magassága mindössze 76 centiméter körül van, súlyuk 35 —45 kilogramm között mozog. Az elefántok veszélyhelyzet­ben, sebesülés, betegség esetén összetartanak, segítik egymást. A csordát egy-egy idősebb, ta­pasztalt elefánttehén (!) vezeti. A bikák magányosan vagy kis csoportokba verődve kóborol­nak, nem vesznek részt a bor­jak gondozásában. Megfigyel­ték, hogy amikor az elefántte­hén elleni készül, társai, a tehe­nek körbeállják, testükkel vé­dik az anyát és a kis borjút a ragadozók támadásaitól. Az elefánt hosszú életű, 50-60 évet is él. Pusztulásának gyakori oka, hogy kihullanak a fogai, nem tud táplálékot magához venni, és elsorvad. (MTI-Press) Szexuális kalandok a költőhelyen A madaraknak a legutóbbi idő­ikig 33, y.óiL A JMk, .ÄQgy. hűséges párkapcsolatban élnek. Anders P. Mollen dán-zoológus-,viszont leg­újabban azt figyelte meg, hogy a madárnőstények bizony hajlamo­sak a „félrelépésre”. Anyagi termé­szetű indítékuk erre nincsen, hi­szen alkalmi partnerük semmivel sem járul hozzá az utódok fölneve­léséhez, és a megtermékenyítések számát sem növelik. A magyarázat az lehet, hogy egyes madárcsoportok később ér­keznek a költőhelyre. Az ilyen cso­portok nőstényeinek meg kell elé­gedni a pár nélkül maradt, geneti­kailag másodrendű hímekkel. A nőstények ugyanis Möller sze- ^ciní.ssak a maguürendű.^yjctikai minőséget jelző hímekkel csalják urneg,párjukat. A, házii verébnél«* a jel elsősorban a hím torkán levő, dominanciát kifejező fekete rajzo­lat. Ilyen hímekkel — Möller meg­figyelése szerint — csak az olyan nőstények lépnek félre, akiknek ki­csi torokrajzolatú párjuk van. A füsti fecske nőstényei számára a hím hosszú, fekete farktollai je­lentik a jó genetikai minőséget. A nőstényeket még be is lehetett csapni úgy, hogy átlagos hímek farkát közönséges kakas levágott farktollaival mesterségesen meg­hosszabbították. (MTI-Press) 1992 a tudományban Aligha akad olyan, magára vala­mit is adó ismeretterjesztő folyó­irat, amely ilyenkor, az új év elején ne készítene leltárt az elköszönő esztendő legfontosabb tudomá­nyos eredményeiről, felfedezései­ről. Persze, az ilyen válogatás min­dig szubjektív — nem is szólva ar­ról, hogy sok felismerésről csak ké­sőbb, esetleg évek múltán derül ki, hogy mérföldkő volt a tudomány történetében. Nézzük most a Bild der Wissenschaft reprezentatív né­met folyóirat összeállítását: Melye­ket tartották az 1992-es év legfon­tosabb tudományos vívmányainak a lap szerkesztői? Első helyen természetesen a rák­kutatás áll. Heidelbergi kutatók ki­mutatták — egyelőre csak állatkí­sérletekben —, hogy egyetlen gén a felelős az áttételek képződéséért. Sőt, ezek létrejöttét úgynevezett monoklonális antitestekkel sike­rült meggátolniok. Hogy ez az em­ber esetében is így van, illetve alkal­mazható-e, az csak a távolabbi jövő zenéje. Óriási áttörés lenne, hiszen a legtöbb rákos éppen az áttételek következtében válik e betegség ál­dozatává. Mi megy végbe az agysejtekben tanulás közben? Túlzás lenne azt ál­lítani, hogy ezt már tudjuk, de hogy egy gáznak, a nitrogén-monoxid- nak fontos szerepe van e folyamat beindításánál, azt francia kutatók­nak tavaly sikerült kimutatniuk. Mitől függ, hogy egyesek kábító­szer-fogyasztóvá válnak, mások pedig nem? Ennek jártak utána né­met kutatók, és kiderítették azt, amit mindenki tud, hogy a családi környezetnek ebben döntő szerepe van. Megfelelő terápiával azonban több mint egyharmadukat le lehet szoktatni káros szenvedélyükről. Az antropológia is jó néhány szenzációt produkált az elmúlt esz­tendőben. Egy, a Kaukázusban ta­lált aisóállkapocs-maradvány arról tanúskodik, hogy az emberős Ázsi­án át juthatott el Afrikából Euró­pába. De megtalálták Kiel közelé­ben a legősibb kerékmaradványo­kat, Aachen környékén pedig az ed­dig ismert legrégebbi faépítményt, amelyet egy kút fölé emeltek vala­mikor, kőkorszaki elődeink. A régészek igazi szenzációja azonban Ötzi volt, a kőkori ember bámulatos épségben megmaradt múmiája. Ötezer évig nyugodott jégsírjában, mígnem tavaly egy né­met hegymászó házaspár fel nem fedezte az Ötztali Alpok egyik gleccserében. Azóta is kutatók ha­da vizsgálja Ötzit és eszközeit, hogy minél többet kiolvasson belőle a rég letűnt világ embereinek életmódjá­ról, kultúrájáról. Ha már a jégvilágban és a távoli múltban járunk, említsük meg, hogy dán és más európai kutatók­nak tavaly júliusban sikerült átfúr­niuk Grönland jégpáncélját, még­pedig ott, ahol az a legvastagabb. A jégmintákból, mint valamiféle naptárból, több ezer évre visszame­nőleg kiolvashatják, milyen volt az éghajlat. Ha meteorológia — akkor ózon­lyuk. Egy jó hir és egy rossz. Nem alakult ki tavaly Európa felett ez a veszélyes magaslégköri képződ­mény, pedig a NASA kutatói ezt jó­solták. Az Antarktisz felett azon­ban igen, méghozzá a legnagyobb, amit eddig észleltek. Sőt, japán me­teorológusok azt is megállapítot­ták, hogy az ózonlyuk az elmúlt tíz év során 13-szorosára növekedett, és nagysága elérte a 17 ezer négyzet- kilométert! A műteremajtón kopogtatni kell ■ I Az -„állatvilág' atlétái” » címet minden bizonnyal a rovarok érde­melnék ki. A súlyemelés rekordját a hangya tartja. Saját súlyának az ötvenkétszeresét képes felemelni. A szöcske — emberi arányokra át­számítva — két egymás mellé tett labdarúgópálya hosszát ugorja át. A bolhák teljesítménye is figyelmet érdemel. Ugrásuk — emberi ará­nyokban mérve — 240 méter hosz- szúságnak és 210 méter magasság­nak felel meg. Hiperszapora sertések A sertéstenyésztők véleménye szerint a kocák számszerű pro­duktivitásának összetevői közül gazdasági és genetikai szempont­ból a szaporaság a legfontosabb tényező. A tenyésztési módsze­rekben bekövetkezett változá­soknak, korai választásoknak köszönhetően a fejlődés már el­éri azokat a szinteket, amelyeket nehéz felülmúlni. ^ keresztezés alkalmazása lehetővé teszi a tu­lajdonságok mintegy 8 százalé­kának gyors javítását. A hiperszapora vonal kidolgo­zásának alapelve, melyet francia kutatók dolgoztak ki, a kiválóan szaporodó kocákat a tenyésze­tekben megjelölik a kocaállo­mányra kiterjedő számítógépes program keretében. Ezek a ko­cák fialásonként 3—6 malaccal hoztak többet a világra, mint kortársaik, amelyekhez hasonlí­tották őket. Ugyanezt a mód­szert Angliában kansertésekre al­kalmazták. A hiperszapora vo­nalak kiválasztásának módszere a számszerű produktivitás 8-10- szeres javulásához vezetett. (Ga- laxis-Press) — A házam érdekli? Festé­szetről egy szót sem? — méltat­lankodik már az előzetes telefon- beszélgetés során Gubcsi Attila festőművész. Igen, ezúttal nem az alkotás, nem a művészi pálya kerül középpontba, hanem az az otthon, ahol a grafikák, festmé­nyek készítője és családja él. Kecskeméten, a Vacsi közben messziről feltűnik egy különös oromzatú, zöld színekben pom­pázó ház. Néhány jellemző stí­lusjegyről a tervezője is kitalál­ható, Öveges László építész ál­modta meg a Szegedről Kecske­métre érkező, itt letelepedő mű­vész lakását, otthonát. — Amikor 1988-ban a város­ba hívtak, azt ígérték, kapok egy műteremlakást — meséli a házi­gazda. — Ebből nem lett semmi. A széchenyivárosi, Március 15. utcában tanácsi lakásban húzód­tunk meg három évig. Nekem eszembe sem jutott volna, hogy építkezzek, ;de az ismerőseim rá­beszéltek. Átgondoltam, igaz is, ha másoknak nem tört bele a bicskájuk, nekem sem lesz nehéz csata. Ezt, persze, csak gondol­tam! A valóságban minden más­ként történt. A Vacsi köz „főutcájában” Gubcsiék az első építkezők kö­zött húzták fel a házat. Legin­kább önerőből állták a számlá­kat, mert a szülők, kisnyugdíja­sok lévén, nem tudtak pénzzel segíteni. Amúgy a festészetből, a képeladásból sem lehet csodapa­lotát építtetni, ismerve a képző­művészek helyzetét. A mai világ­ban nemigen vesznek az embe­rek zsűrizett, drága művészreme­keket. így hát gondolható, nem­csak az építkezés, hanem a la­kásfenntartás sem gondok nélkü­li ott, ahol a családfő „szabad­úszó” festőművész. — Ezért egyre inkább pesszi­mista vagyok, nemigen van ked­vem kezembe venni az ecsetet — mélázik el Gubcsi. — A remény nagyon ritkán csillan fel. Nem is tudom, eláruljam-e, hogy Jtalán a tavasszal Belgiumban bemutat­hatom a képeimet. E röpke kitérő után újra a la­kásról beszélgetünk. Az épület terveit, a helyiségek elrendezéseit az építésszel közösen formálták, mindent megtárgyaltak. Az egyik blokk a művészé. A bejárattól balra nyíló ajtón mindenkinek, mindig kopogtatni kell. Ez is jel­zi, féltett birodalom rejlik ott. Igen, a műterem, ahová nem le­het csak úgy belépni. Onnan lép­cső vezet fel a galériába, ahol egyelőre még csak egy hintaszék a berendezés és a korlát sem ké­szült el. Az emeleten gyerekzsi­vaj, a terület legnagyobb részét a két Gubcsi lány uralja. Szobáik igazi tini-felségterület. Oda szin­tén csak kopogtatás után illik be­lépni. A lakásban otthonosan te­kergő Macs (barátságos házi­macska) viszont zöld utat kap mindenhová. A gyerekszobákkal átellenben helyezkedik el a háló, mely igen világos, tágas. A tető­téri ablakokon főként délután ér­kezik a napfény. Az egyszerű be­rendezés közt fő helyre került a lila kárpitos fésülködőasztal. Vi­dámmá teszi azt a szobát, ahol pihenni szoktak. A fürdő megint csak puritán, nyilván szerepet játszott a kivitelezésben a család anyagi lehetősége. A konyha — az alsó szinten — sincs teli ext­rákkal, de a háziasszony ezt egy­általán nem bánja. Nem szóltam még a tágas nappaliról, ahol a szem először a félkör alakú falra téved. A vörös téglával kirakott „bástya” uralja a terepet, és játékosan ismétlő­dik, végighúzódik a lakás külön­böző helyiségein, így a túlolda­lon, a műteremben, azután fenn, a hálószobában. „Bendőjében” pedig csigalépcső lapul. Igazán jó ötlet és tetszetős is. Keresem a radiátorokat, de hiá­ba. A meleget padlófűtéssel vará­zsolják a szo­bákba. A sa­rokba való kandalló még a tervek között szerepel, a nap­paliban a helye már megvan. Azt mondja Gubcsi Attila, még nagyon sok minden csi- nosítanivaló van a házon. Nemcsak belül, hanem a telken is. A hátsó ke­rítés most ké­szül, a kert szintén rende­zésre vár. — Elkeserí­tő, hogy az építkezés során mennyi bosszú­ságunk akadt — mondja a művész. A munkák éve­kig elhúzódtak, sajnos, trehány munkásokat si­került kifog­nunk. Rengeteg iparos dolgo­zott itt, mégis maradtak utá­nuk hibák. Úgy tűnik, hiába el­sőrendű a ter­vezés, a kivite­lezésen sok mú­lik. Az biztos, még egyszer nem kezdenék hozzá az épít­kezéshez! Azért arra büszke a ház ura, hogy az épület homlok­zatának színeit követésremél- tóan válogatta meg, mert a környékén több hazörí fel­tűnik azóta a zöld es árnyala­tai. Eredetileg okker és vilá­goskék is szere­pelt a színössze­állításban, me­lyet felül a piros cserépsor egé­szített ki. Csak a zöld maradt. Hogy miért pont ez a szín? A festőművész erre azt vála­szolja, mert a legharmoniku- sabb színnek tartja a zöldet. Van benne valami. Szeré­nyen, de mégis vonzza a tekin­tetet. Amint a portál is, oszlo­pokkal, timpa­nonnal. Talán az arra járók nem sejtik, odabenn, a be­járathoz közeli műteremben festmények születnek. Amennyiben az alkotó is úgy akarja ... Borzák Tibor • Sajátos házkülsö, egyedi bejárat. • A műterem égy részlete. • A tágas, napfényes hálószoba lila kárpitú bútorokkal. (A szerző felvételei) Kedves Olvasóink! Háznéző című sorozatunkban szeretnénk minél több szép, érté­kes és ötletes házat bemutatni. Kérjük, hogy levélben jelentkez­zenek azok a tulajdonosok, akik szívesen látnának bennünket azért, hogy képben, szövegben beszámoljunk az élményekről, a hangulatos otthonokról. Azzal a céllal, hogy másoknak is segít­hessünk! Várjuk hívásukat, ígér­jük, házhoz megyünk. Cimünk ismerős: Petőfi Népe szerkesztő­sége, 6001 Kecskemét, Szabad­ság tér 1/A. A borítékra írják rá: Háznéző.

Next

/
Thumbnails
Contents