Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSED 1993. január 27., 7. oldal Kedves Olvasóink! Ezt nem lehetett válasz nélkül hagyni A Petőfi Népe január 18-án meg­jelent, Csak beteg vagyok és éhezem című levélhez szeretnék véleményt fűzni. Ha az ember rászánja magat, hogy a nagy nyilvánosság előtt kitár­ja gondjait, akkor legalább valós dolgokat írjon le és őszintén, s ne csak azért, hogy kiváltsa embertár­sai sajnálatát. Ugyanis nem csak a segély a megoldás, az embernek ön­magáinak is kell termi valamit a si­ránkozáson és az önsajnálaton kí­vül. Olyan dolgokért kell kapasz­kodni, melyekről tudom, hogy a ma­gam tönkretétele nélkül is elérhetem, és a családomat sem hozom lehetet­len helyzetbe. Tudni kell, hogy a cikk írója ben­ne lakik a közös tulajdonú, kétszo­bás, összkomfortos lakásunkban a 19 éves fiunkkal, aki zeneművészeti főiskolás és kollégista Szegeden. Fi­unk 3600 forint ösztöndíjat kap, plusz 3500-3800 forint gyerektartást tőlünk. Erről a levélben sehol sem olvastam, csak a 9000 forint táp­pénzről. Ezek szerint a kettőjük jö­vedelme összesen 16 1000 forint, és az egyéb segélyek, melyekhez hozzá­jut. Ezek szerint az általa leírtak nem igazán helytállóak. Ugyanis a kará­csonyi segélyvárás közepette azért mégis csak jutott 12 ezer forint a telefon bekötésére. Azt hiszem, aki­nek telefonra jut pénz, az nem be­szélhet éhezésről. Ugyanis, ha én éhezem, a telefontól még nem lakom jól, s ha még adósságot is vállalok miatta, akkor az magas fokú felelőt­lenség önmagámmal és a gyerme­kemmel szemben. Az önfejűség nem jó tanácsadó, azzal az ember csak önmagát teheti tönkre. A levél írója ezt teszi, ugyan­is, ha a kettőnk közötti vagyonkö­zösséget elrendeztük volna már, ak­kor ő is kisebb lakásba költözhetett volna, aminek alacsonyabb a rezsije, s nem lennének megélhetési gondjai. De ő makacsul ragaszkodik a lakás­hoz, lehetetlen helyzetbe hozva ön­magát és gyermekét. Ilyenformán az életemet is neheziti rosszindulatával, nevem megszégyenítésével, és valót­lanságok állításával. Az igazság az, hogy a gyermektar­tásdíjon felül, anyagi helyzetemhez mérten, igyekszem segíteni nekik. Tisztelettel a volt félj: Földi János Kecskemét, Lóverseny u. 27. Nincs gazdája Katonatelepnek! Hala az Ónok gyors reagalasa- nak, még mindig jo a telefonkészü­lék Katonatelepen, a Mályva utcá­ban. Közreműködésüket nagyon köszönöm. Viszont csalódottan vettem tu­domásul, hogy levelemnek csak a felét közölték, pedig a másik része is nagyon fontos volt. Abban kifo- ásoltam önkormányzati képvise- őnk munkáját, ha nem is olyan mértékben, mint a január 6-ai lap­számban Bernáth Lajos úr. Min­den tekintetben igazat adok neki. Nincs gazdája Katonatelepnek! Közigazgatásilag Kecskeméthez tartozunk. Akkor miért nem kel­lünk az önkormányzatnak? Képviselőnk 1992-ben nem szá­molt be munkájáról. Miért nem? Ezt mikor pótolja? Remélem, most már jelentkezni fog és látványos munkát fog végezni. Mert ha most tesz is valamit az érdekünkben, azt nagyon csendben teszi. Kéreth, kö­zöljék levelem. Ha Dómján tár ol­vassa ezeket a megkereséseket, re­mélem, válaszol majd. (Dómján úr Katonatelep képviselője. A szerk.) Bene Györgyné Kecskemét, Mályva u. 6. (Kedves Asszonyom! Múltkori le­vele két témát tartalmazott. Szándé­kunkban volt közölni a második részt is, s erre csak azért nem került sor, mert mint Ön is említi, Bernáth Lajos úr alaposan kifejtette véleményét és aggódását a képviselő tevékenységé­vel kapcsolatban. A szerk.? Munkában a bajai környezetvédők A környezetvédelem egyik leg­fontosabb feladata a folyamatos ellenőrzés. Nincs idő a kivárásra. Baján ez történik. Olyan ellenőrök dolgoznak a városban, akik jól is­merik a tájat, az üdülőövezetet, a körülvevő tájvédelmi körzettel együtt. Városunkban az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület helyi csoportja látja el a környezetvédel­mi feladatokat is. Jelzéseiket, ész­revételeiket azonnal továbbítják a polgármesteri hivatalba. Figyelik a szemétlerakóhelyek rendjét, igye­keznek felderíteni az illegális he­lyeket, foglalkoznak a nagyon füs­tölgő, levegőt szennyező kémé­nyekkel, s mindent megtesznek, hogy megszűnjenek a Duna-parti gépkocsimosások. Jelzéseket ad­nak a szennyvíz, a talajvíz elvezeté­séről. Több gyárat ellenőriznek kí­vülről, hogy megakadályozzák a szemét, a hulladék lerakását, s közreműködnek a faültetéseknél, s a kis fák gondozásában is. A csoport tagjai figyelik az üzle­tek és vendéglátóhelyek külső por­táljait, figyelmeztetik a tilosban parkoló gépkocsik vezetőit, az ut­cai szemetelőket. A Bajális és a Bajai Napok rendezvényeit közö­sen ellenőrzi a csoport a városi közterület-felügyelettel. Ebben a munkában nagy segítséget nyúj­tott dr. Mihálovics István, Ligeti Lászlóné, Szabó Lajosné, Tadity- né Engert Márta, özvegy Varga Imréné és Millunov Dániel. Medveczki Mihályné a Fogyasztóvédelmi Egyesület bajai munkatársa Mit ér a pályázat? A lebontott intézményi struktú­rában a vezetői állásokat előre ki­szemelt módon — párt- és szak- szervezeti véleményezés, személyes összeköttetések és kapcsolatok, haverság alapján, kéz kezet mos alapon — töltötték be. S ha így ez nem sikerült, akkor intrikus sze­mélyeskedéssel kezdték ki a kisze­melt posztot betöltő vezetőt, kény­szerhelyzetet teremtve az ugró­deszkán várakozónak a marsallbot átvételére. A megváltozott, új struktúrában ezt a szisztémát a demokratikusan meghirdetett egyéni pályázati rendszer váltotta fel, melyben a pá­lyázónak komplexen kell bemutat­nia eddigi életútját, és bizonyítania kell szakmai alkalmasságát a veze­tői megbízásra. Úgy tűnik, az alkalmazott gya­korlat ettől eltér a vezetők pályázati kiválasztásában. Az intézmények vezetőinek, igazgatóinak kiválasz­tásában sokszor más, „sejtelmes” szempontokat lehet olvasni vagy hallani, illetve nem olvasni és nem hallani. A pályázó beosztása, eddigi munkaköre, családi körülményei, gyermekeinek száma, befogadják-e a kollégák, nem okoz-e a jelenléte túlkompenzáltságot, tetszik-e ne­künk, hány éves stb., s még a vélemé­nyezésre kötelezettek szubjektív ér­zése is döntő lehet. Mit és mennyit éritt aziskolai vég­zettség, a szakmai életút és koncep­ció, az adott helyre szóló szakmai munkaprogram, a kvalifikáltság, a rátermettség, vagy egyáltalán a hiva­tásszerű, humánus vezetői alkalmas­ság? Elszomorító, hogy sok az ilyen „mennyit ér” esetlegesség az utóbbi időben az oktatási, kulturális, egész­ségügyi, szociális és egyéb intézmé­nyi vezetők kiválasztásában. Több mint fél évig vagy egy évig is eltart az igazgatói kinevezési procedúra egy- egy oktatási intézménynél, vagy pél­dául jelenleg a kecskeméti Margaré­ta Szociális Otthon esetében. Pedig a képlet megoldása egy­szerűbb lenne, ha a pályázathoz benyújtött Szákihai koncepciót tü­zetesebben elolvasnák,. vagy a-dön- tésnél egyáltalán figyelembe ven­nék, s arra épitenének. Hiszen a szakmai koncepcióból egyértelmű­en kiderül, hogy mit tett és mit akar a pályázó az adott helyen és időben konkrétan megvalósítani. Dr. Kiss János Kecskemét, Kapisztrán J. u. 2. LEVÉLVÁLTÁS Válasz Szabadszállásról A Petőfi Népe január 13-ai számá­ban olvastam Pócsai János Hogy van ez Szabadszálláson? című levelét. Mi­vel volt kollégám nem keresett fel, hogy válaszolhattam volna kérdései­re, en is újságjuk hasábjain írom le, hogy van ez valójában Szabadszállá­son, illetve a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Két kérdésre szeretnék válaszolni, illetve előtte idézek a 13. havi illetményre vonatkozó törvény­ből. A közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. évi XXXIII. törvény 68. paragrafusa a következőket ren­deli. „A közalkalmazott minden esz­tendőben jogosult a 13. havi illet­ményre, amennyiben az adott évben legalább hat hónapig közalkalma­zotti jogviszonnyal rendelkezik.” Pócsai János többször meghosz- szabbított szerződése 1992. június 30- án lejárt. A fent idézett törvény a ve­gyes és átmeneti rendelkezések 86. szakaszának 1. bekezdésében ki­mondja: „E törvény hatálybalépésé­vel a hatálya alá tartozó munkáltató­nál foglalkoztatottak munkaviszo­nya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át”. A hatálybalépés 1992. júli­us 1-je. Pócsainé Kassai Ágnes 1989 óta gyeden volt, ezért nem kapta meg a 13. havi illetményt. Mivel a törvényt már eddig is sokan sokféleképpen ér­telmezték, a törvény és a végrehajtási rendelet egységes alkalmazásának elősegítése érdekében a Munkaügyi Minisztérium munkaügyi főosztálya a Művelődési Közlöny 21. számában a következőket közli: „Azokban az esetekben, amikor a közalkalmazott nem végez munkát, nem kap illetményt (fizetés nélküli szabadság, betegállomány, sorkato­nai szolgalat, szabadságvesztés, javí­tó-nevelő munka stb.l, nem jár a 13. havi illetmény sem abban az évben, amelyben ez az időszak meghaladja a hat hónapot. A módosítás megjele­nése előtt a nálunk dolgozó vala­mennyi gyeden levő kismama neve szerepelt a 13. havi illetményt kérő jegyzéken, azonban ezt, sajnos, mó­dosítanunk kellett. A katonai szakközépiskolával más a helyzet, bár nem kétlem, hogy ők is emberszámba veszik a gyerme­küket nevelő anyákat. Define Gurmai Zsuzsanna igazgató Szabadszállás, Petőfi S. Általános Iskola Zeng a város a kipufogó nélküli motoroktól Tisztelt Szerkesztőség! Tavaly nyár óta készülök, hogy megírom Önök­nek, mi apanaszoHi nekem és még sok bácsalmási lakosnak. Városunkban, Bácsalmáson elterjedt a szokás a kis- motorosok körében, hogy a gyári hangtompítót leszerelik a motorról, s azt egy darab csővel helyettesítik. Ta­valy nyáron, ősszel elviselhetetlen zajt csaptak a hangtompító nélküli moto­rok. A rendőrségnek állandóan ment a telefon, s a polgármesteri hivatalnak is, de intézkedés nem történt. A rendőrség arra hivatkozik, hogy kiskorúak száguldoznak az ilyen mo­torkerékpárokkal, s nem lehet meg­büntetni őket. Akkor hogyan kap­nak ezek vezetői engedélyt. A városi Kik okozzák a baleseteket? A Petőfi Népe egyre többször szá­mol be balesetekről, amivel, vélemé­nyem szerint, ha nem is állíthatja meg, de talán elgondolkoztathatja az őrült módon közlekedők némelyikét. Én is ezért írom meg azt az elképesz­tő történetet, ami a barátommal és Életveszélyes buktató Autósokra és motorosokra egyaránt életveszélyes közúti helyzetről írok önöknek. Január 19-én Kecskeméten, a Búzaka­lász utcától a Shell-benzinkút fe­lé haladtam, s a lakott területtől mintegy 200 méterre beleszalad­tam az úttest jobb oldalán egy mély gödörbe, amit nem lehetett időben észrevenni, pedig csak 40-50 km/óra sebességgel hajtot­tam. Járművem jobb első kereke szétdurrant, a jobb első és hátsó kerékabroncsok pedig úgy meg­rongálódtak, hogy használhatat­lanná váltak. Úgy éreztem, mint­ha az egész futómű leszakadt volna. A károm több mint 10 ezer forint. A gödör jobb oldalán számta­lan, különböző típusú kocsik dísz­tárcsáit és töredékeit láttam. Esze­rint nem én vagyok az egyedüli, aki így járt. A benzinkút vezetője elmondta: úgy tudja, mások már jelentették ezt a polgármesteri hi­vatalnak, s szinte sorozatban ér­keznek az itt károsult gépkocsive­zetők. Ez a gödör a városjelző táb­lán belül van, tehát a város dolga annak megszüntetése. Meg szeretném kérdezni: fizet­jük a súlyadót, a benzin árába be­épített útadót, s a kárunkat, amely nem a mi hibánkból keletkezett, ugyan ki téríti meg? Mit szólna az illetékes, ha például öt évig nem fizetnék súlyadót? Valószínű, hogy nagyon sürgősen intézkedne. Ezt kérem én is, fordítva. Berger Ferenc Kecskemét, Petőfi S. u. 1. velem esett meg Kecskeméten, janu­ár 18-án. Sűrű ködben, este hat után haladtunk ki aznap egy Renault-val a városból, La­kitelek felé. Barátom vezetett, a kod mi­att óvatosan és lassan, ami nyilván feldü­hítette a mögötte ágaskodó ladást. A konzervgyár előtt járhattunk, amikor felkapcsolta a fényszóróját és annyira megközelített, hogy szinte összeért a lök­hárítónk. Barátom, aki kiválóan vezet, hetente több ezer kilométert, egy darabig tűrte, majd az indexszel és a féklámpa fel­villantásával jelzett, hogy inkább előz­zön a türelmetlen ember. De az nem tette, hanem továbbra is ott gurult a nyakunk­ban, felkapcsolt fényszóróval. A reptérnél végül lekanyarodtunk, mert úgy gondoltuk, hogy így megsza­badulunk tőle. Leálltunk, ám ő vissza­fordult, 25-30 év körüli sofőrje kipat­tant az ülésről és minősíthetetlen han­gon üvöltözni kezdett. Szavai között a legenyhébb az volt, ami a barátom és a közötte levő életkorkülönbséget ele­mezte ... Végül visszaugrott a sárga színű, BGS 880 rendszámú Lada 1200- asba, és elszáguldott a ködben. Én úgy gondolom, hogy ő lehet az egyike azoknak, akik miatt a halálos tragédi­ák elborzasztó felvételeit az újságnak közölnie kellene. G. M. (Név és cím a szerkesztőségben.) NAPJAINK HUMORÁBÓL Köszönöm a segítségüket! Szeretném megköszönni segítségü­ket, amit levelem közlésével nyújtot­tak nekem. Hálásan köszönöm a kis­nyugdíjasok és az egyszerű emberek áldozatos segítségét. Az Önök jóvol­tából találhatott rám a II. Számú Családsegítő Központ munkatársa is, és végre ott is nyilvántartásba vet­tek, ahonnan nagyon vártam a segít­séget. Rettenetes fiatalon tudomásul ven­ni a rokkantságot, ugyanakkor na­g on fontos feladatot teljesíteni, fele- iséggel egyedül neveim gyermeket. Talán nem nyomorodtam volna meg, ha nem kellett volna a már 4 éve tartó megaláztatásokban részesülnöm, és a tárgyalótermek csodálatos hangula­tát átélnem. Akkor még munkaképes lehetnék és szerényen, de talán embe­ribb körülmények között élhetnék. Addig is, amíg ránk köszönt egy szebb jövő, a hasonló helyzetben lé­vőknek kitartást, Önöknek egyre ke­vesebb panaszos levelet, munkájuk­hoz jó egészséget, sok sikert kívánok. Tisztelettel: Földi Jánosné Kecskemét Hol itt az igazság? Az 1993. január 16-án megjelent cikkre szeretnék reagálni, arra, hogy megelégedéssel vettük volna tudomásul a Bácshús árcsökkenté­sét. Ez így lenne, ha nem a termelő karara teszi, hanem a saját árrésé­re. Sajnos, mindig a termelő húzza a rövidebbet. A napokban közöl­ték a takarmányár emelését. Hol itt az igazság? Hiszen így az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Tisztelettel: Mizsei Jánosné Soltszentimre Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁKON Falopás a temetőből Egy úr méltatlankodva kö­zölte szerkesztőségünkkel, hogy rendszeresen lopják az élő akácfákat, díszfákat a kecske­méti Szentháromság temetőből. A kivágott fákat a Csóka utca felé hordják, bizonyos szemé­lyek. Nem egyszeri vagy kétsze­ri esetről van szó, már vagy fél éve tart a temető díbolása, s ha így haladnak, nemsokára fák nélkül marad a sírkert. Figyel­jenek oda az illetékesek! Miért nincs méltányosság? A 92 éves F. György, Kecs­kemét, Akadémia krt. 15. szám alatti lakos igazságtalannak tartja, hogy az ő telefonhaszná­lati alapdíját is felemelték 400 forintra. Idős, beteges ember, neki már nem azért kell a tele­fon, hogy traccsoljon, az ő ko­rában már létkérdés a telefoná­lás lehetősége. Illetékes helyen érdeklődésére közölték: senki­nek semmi kedvezményt nem adnak. Hát nincs méltányos­ság . ..? A nyugdíja már nem bír el mindent. Gazdira váró kiskutyák Nyolc kiskutya — három tacskó és öt korcs — gazdikra vár Csontos Józsefeknél, Kecs­keméten. Az ebadtákat a múlt­kor a Stádium utca 15. szám alatti ház lépcsőházában talál­ták, ahol ők is laknak. Megsaj­nálták őket, kivitték a Felsó- széktó 53/A alatti hobbikert­jükbe. Ott lehet érdeklődni, a déli órákban, vagy este a Stádi­um utca 15. III. 47. szám alatti lakásukon. Bárkinek ingyen adnak kiskutyát. — rapi — Tanmese felnőtteknek Kérem, szíveskedjenek közölni az alábbi kjs mesét, amely talán első olva­sásra komolytalannak tűnik, pedig igaz történet. Arról szól, hogy a kecs­keméti Reno Cipőcentrum talla-billé- zése nekem igen sokba került. Hátha másoknak is tanulságul szolgál az eset. A tanmese a következő. Nyílt egyszer egy cipőbolr, ahol egy kétgyermekes anyuka többcdmagával cipőket csomagolt. Teltek, múltak a napok, s az anyuka 1992. december 31-ei dátummal egy lapot kapott. Vette a lapot és 1993. január 4-én elballagott a munkaügyi központba. Ott kapott két adatlapot, a munkáltatótól pedig kértek egy felmondólapot. Az anyuka visszaballagott, felmondólevelet ka­pott, s vitte a kitöltött adatlapot a hiva­talba, ahol nagyot néztek, mert nem egyeztek a dátumok. Időközben fejükhöz kaptak a na­gyok, hogy a próbaidő talán már le is járhatott. Úgy gondolták, visszafelé haladnak a napok. így kaphattak a lapok 1992. december 25-ei dátumot. Ám egy lap a december 31-ei dátumon maradt. Az asszonyka visszaszaladt a Renóba, ahol a főnök tollat ragadott és december 31 -érői 25-ére javította a dá­tumot. A hivatal megnyugodott, min­den dátum egyforma volt. Csak az anyuka ideges, mert egy cso­mó pénze elveszett... Tamás Lászlóné Kecskemét, Kristály tér 11. Szerkeszti: Rapi Miklós Felhívjuk figyelmüket, hogy fokozott óvatossággal vezessék jármüveiket Kecskeméten, ä Shell-benzinkút felé vezető úton, mert különben úgy jár­nak, mint az Életveszélyes buktató című levél írója: tízezer forint értékű kára keletkezett. Katonatelepről ismét panasz érkezett az önkormányzati képviselőre. Bácsalmási levélírónk a kismotorosokra panaszkodik, Bajáról a környezetvédők munkájáról kaptunk hírt. Levélváltás rovatunkban ezút­tal a szabadszállási iskola igazgatója magyarázza, hogy miért nem kapott 13. havi fizetést Pócsai János, aki a múlt évben hat hónapot dolgozott folyamatosan. Várjuk további leveleiket. (A szerk.) képviselő-testület is tárgyalta az ügyet, de még mindig nem intézke­dett. A helyi újságban a rendőrpa­rancsnok azt nyilatkozta, hogy min­den erővel megfékezi őket, de a mai napig semmit sem tettek. Van a városközpontban egy szép templompark, egész nyáron és ősszel azt taposták szét a motorokkal. A rá­dió, a televízió, a sajtó állandóan fog­lalkozik a környezetvédelemmel, a zajártalommal, de úgy látszik, a bács­almási vezetőket ez nem zavarja. Vagy talán a rendszerváltás után en­nek így kell lenni? Tisztelettel: özv. Kovács J ánosné Bácsalmás, Hősök tere 8. Élvezetes előadás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents