Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
1993. január 23., 5. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN SZÍN-FOLT Színész direktor A TARTALOMBÓL: UDVAROS DOROTTYÁTÓL KÉRDEZTÜK: Örül-e az új filmszerepének ? 'V —Nem is olyan régen szinte havonta kaptál filmfőszerepeket. Most viszont sokat kellett várnod a következőre. Januárban volt A nagy postarablás bemutatója. —Megváltozott az egész művészeti világ. Kevesebb film készül, nyilván ritkábban kémek engem is fel. — Mikor forgattál utoljára a mostanit megelőzően ? — Jancsó Miklóssal a Kék Duna keringőben dolgoztam. „Szerencsésen” alakult a film sikere, Amerikában odafigyeltek rá, idehaza pedig szinte elhallgatták. Tavaly kezdte forgatni Kovácsi János a Fasírtkirály című filmjét, de elfogyott a pénz, leállt a munka. így hát az ínséges időkben nem is rossz arány ennyi produkcióban benne lenni. Persze, hogy örülök a filmszerepeknek, annál is inkább, mert mire egy film összejön, heroikus küzdelmet kell érte folytatnia a stábnak. Kétségtelen, volt időszak, amikor azt kifogásolták, minden filmben benne vagyok. Ezt azért erős túlzásnak tartottam. Valahogy sűrűbben jöttek a bemutatók. — Most nem érhet ez a vád. — Nem. Vége a „vízcsapból is én folyók” időszaknak. Nagyon utálom a fölösleges lihegést. Nagyon örültem, hogy sokat dolgoztam és megmondom őszintén, rosszul esett a vádaskodás. Még a hozzám közelállók is megjegyezték: miért dolgozol eny- nyit? Nézd, a hazai viszonyok rákényszerítik a színészt is a többlet- munkára, mert kétévente egy-két filmből nem tudom fönntartani magam és a kisfiam. Nem úgy, mint egy világsztár, akinek nem kell megszakítania magát. Dollármilliókat és profi hírverést kap. Valójában azt szeretném, ha nem kellene bezuhanni a forgatásokra a kemény színházi próbák után, hanem nyugodtan, időt nem sajnálva készülhetnék a filmszerepekre (is). —Nem így voltamostanikrimiese— Meglehetősen negatív élményeket idézhetnék föl. Minden áldott nap reggel hattól este hétig Káposz- tásmegyeren, hihetetlenül rideg kísértetvárosban, jéghideg, nekünk épített díszletben dideregtünk több mint két hónapon keresztül. Rendkívül nehéz volt. Sürgetett az idő, a külföldi partner is határozott időre jött, és hát a körülmények ... A forgató- könyv nagyon tetszett, ezért jókedvűen dolgoztam a filmben. — Milyenek d visszajelzések ? — Szinte semmi. Nem is tudom, egyáltalán megnézte-e már valaki ezt a filmet. Te láttad már? Szomorú, hogy nagyon kevés a reklám, a propaganda. A televízióban szinte szóba seen kerül ez a film, míg az ugyancsak januárban bemutatott Koltai Robi produkcióját túltárgyalják. A forgalmazó talán két forintot sem költött 9 Udvaros Dorottya egy korábbi filmjében, a Hajnali háztetőkben, Ando- rai Péterrel. Akkor még ők voltak az „ügyeletes" filmsztárok. A nagy postarablás népszerűsítésére. Képzeld el, hogyan sikkadna el egy alkotás, ha havonta tíz magyar filmet tűznének premierre. — Mi újság a színházban ? — Nemrég mutattuk be a Katona József Színházban, Goldoni: Az új lakás című komédiáját. Az előző évadban dolgoztam már együtt Halász Péterrel, a Kínai című művében játszottam. Tavasszal folytatjuk a munkakapcsolatot, megint csak Halász Péter darabjával lepjük meg a közönséget. — Tehát a színházban sincs minden darabban Udvaros Dorottya! Jobb ez így? —Nézd, nekem fiatalabb koromban is terhes volt egyik munkából a másikba beleesni. De nem tehettem mást, elvállaltam a legtöbb felkérést. Most több időm jut mindenre. —A televízióban láthatunk? — Majdnem elfelejtettem, pedig nagyon nagy szám, hogy újra feltűnhetek a tévé képernyőjén. A Glóbusz című ötrészes tévéjátékot februárban kezdik vetíteni. Meg sem tudnám mondani, mikor forgattam utoljára a televízióban. A jó múltkorában a stúdióban megkérdezték a tv-rendező- ket, mikor készítettek utoljára filmet a tévében. Elrettentő és elgondolkodtató válaszok hangzottak el. — Ugyanezt megkérdezhetnénk a színészektől is! — Néhányan teleregényekben tűnnek fel, esetleg a Bongó-műsorban. Slussz. Ja, és csevegések, talk- show-k. Ezeket ki nem állhatom. Hívtak engem is, de nem vállaltam el a szereplést, mert nem szeretem ezt a műfajt. — A Nagy Friderikuszt is visszautasítottad? — Nincs miről csevegnem. Tudod, azokról a tévéfilmekről beszélnék, amik készülnek. Ilyenek pedig nincsenek. Nem az én stílusom a bohóckodás, a lelkes közönség előtt való villogás. Bazári majmot nem hagyok magamból csinálni. Borzák Tibor 1991 óta a Nemzeti Színház tagja, pedig azelőtt sokan csak úgy emlegették, mint a „madáchos Balázso- vits”. Pedig volt az életében egy rövidke kitérő, amikor a nagy visszatérés előtt a Vígszínházba is, a Mafilm társulatához is kiruccant. Aztán a Balázs Béla-díjas érdemes művész gondolt egyet és szakított a körúti társulattal. Akkoriban sokan firtatták az okát. Most ismét beszédtéma lett: őt nevezték ki a Játékszín igazgatójának, de közben megtartotta helyét a Nemzeti társulatában is. — Mint újdonsült színidirektornak, mik a tervei? — Olyan színházat szeretnék vezetni, amelyet a közönség is, a színészek is szeretnek. Már az első lépéseket megtettem ebben az irányban, és nem is ütköztem túl nagy akadályokba. Kiderült, hogy mind a két fél ugyanabban leli örömét. Az a jó színház, ahol az előadások telt házzal mennek, ahol a közönség ugyanolyan szívesen fogadja el a társulattól a komoly darabokat, mint a könnyebb műfajú előadásokat. — Ez megmutatkbzik majd a színház repertoárjában is? — Természetesen. Szeretnénk műsorra tűzni tragédiát, komédiát, szomorújátékot, vígjátékot, zenés darabokat. Az első ilyen szellemű bemutatónk februárban lesz. Francz Werfel: Jakobovszky és az ezredes című darabját tűzzük műsorra. A szerző szerint vígjáték a mű, szerintem annak kicsit komoly. A darab a németek által körülzárt Párizsban játszódik, a második világháború idején. A címszerepben Garas Dezsőt és Darvas Ivánt láthatja majd a közönség, én magam leszek a rendező. — A Játékszínnek eddig nem volt állandó társulata. Hogyan tudják egyeztetni a színészek idejét? — Mivel általában szabadúszó vagy vállalkozóként dolgozó színészeket alkalmazok, kicsit könnyebb az egyeztetés. Sajnos, éppen ezért el kell tekintenem azoktól a kollégáktól, akik állandó szerződésben vannak valamelyik színháznál. — Kiktől kíván megválni a régiek közül, és kikkel dolgozna szívesen az új pozíciójában? , . , — Jó kérdés .. . Azt hiszem, a kollégákat is ez érdekli leginkább, i A november 2-ai társulati ülésen, a beiktatásomkor, elmondtam, hogy nem áll szándékomban az itt dolgozók közül senkitől sem megválni. Egy feltétellel: ha mindenki, aki maradni akar, elfogadja a munkatempómat, a céljaimat, a stílusomat. Ami pedig a külsősöket illeti? Mivel nincs társulatunk, azokkal dolgozhatok, akiket magamnak választok. Már megvannak a közvetlen munkatársaim, az új titkárság és a szervezés is felállt. — Igaz-e a hír, hogy megváltoztatja a színház nevét is? — Gondoltam rá, de letettem róla, olyan sokba került volna. Régen Terézvárosi Színháznak hívták az elődünket, nem lett volna rossz ez a név. De megadtam magam, marad a Játékszín. Mindenesetre megváltoztatjuk a plakátjainkat, reklámorien- táltabb szervezést próbálunk ki. — Maradnak a helyárak? — Sajnos, nem. Minden produkciónak más és más lesz a helyára, attól függően, mennyibe kerül az előadás. Az egyetemisták és a kisnyugdíjasok olcsóbban jöhetnek, de a jobb helyek drágábbak lesznek a mostaninál. — Mint igazgató, szakított a színpaddal? — Ugyan, dehogy. A Nemzetiben Páskándi Géza Tornyot válaszok című "dáf’abjtiháff'láth^a^kS-* zönség, és más szerepeket is remélek. Itt, a Játékszínben, megmaradok igazgatónak, s legfeljebb csak rendezek majd — ha már nem bírom színpad nélkül. (kiszel) Ábránd és valóság A spanyol operanénekes, Jósé Carreras 35 éve rajongója Kim Novak egykori szexbombának. Sokszor meglógott a konzervatóriumból, hogy megnézze a filmjeit. „Többször is írtam neki, de soha nem válaszolt.” A még mindig vonzó külsejű filmszínésznő most éppen mással van elfoglalva: farmot vett Carmelben, és libákat tenyészt. Még emlékezünk azzal, mit szólna Beethoven, és tetszene-e az ötlet a Beatlesnek. És Fenyő Miklós véleményét sem kérték ki az ügyben. Amint emlékezetes, évekkel ezelőtt az „örökzöld” Fenyő is próbálkozott gombafejű zenekarral, angolul utánozták a Beatles-Számokat. Nagylemezig nem jutottak el, mint a mostani csapat, a Beathoven, pedig nekik nincs is gombafejük. Magyar szövegeket írtak a jól ismert számokhoz, így került fel a kazetta műsorába a Minden szerelem, a Szeretem őt, a Nem vehetsz szerelmet, a Szülinap, a Hadd fogjam a kezed, a Valami, a Menj visz- sza és a többi sláger. Rendesek a srácok, mert megköszönik a Beatlesnek, a világ legnagyobb együttesének, hogy megírták az általuk magyarosított dalokat, és igyekeznek eredeti értelmükben visszaadni. Hogy komolyan veszik az eredetiséget, elutaztak Londonba, hogy az Abbey Road híressé vált zebráján fotóztassák magukat. Micsoda véletlen, hogy a zenekiadót is Zebrának hívják. Most már nem marad más hátra, minthogy Dornai József, Horváth Ferenc, Szabó László és Borbély Zsolt, vagyis a Beathoven fele akkora népszerűségre tegyen szert, mint az általuk utánzott, a rocktörténelem hősei. Azt hiszem, ezzel is megelégel11^- (borzák) • Késmárk) Marika manapság dzsesszt is énekel. A hazai nosztalgiaválogatásokon sűrűn szerepel. (A szerző felvétele.) Tfmlékszel? címmel a hatvanas -f"'évek legszebb dalaiból készített válogatást a Zebra Kiadó. Immáron második kazettán jelentették meg a régi idők slágereit. Kósza szél, Jó az álmodozás, Csak a szépre emlékezem, Rövid az élet, Egy fiú a házból. Ismerős dalok. Szécsi Pál, Ákos Stefi, Mikes Éva, Toldy Mária, Késmárky Marika. Jól csengő nevek, sztárparádék vezető előadói. A válogatásban az említetteken kívül több örökzöld nóta szerepel még. A hatvanas évek után most mar jöhetnek a hetvenes esztendők, mert a kiadó bizonyára folytatja a nosztalgiasorozatát. Úgy tűnik, a mai fiatalok is sze- retnek ^ nosztalgiázni. Felélesztet- tek a jó öreg, örök Beatlest. Négy tini összefogott és Beathoven néven zenekart alapított. Nem törődnek • Beathoven, vagyis a beat hőskorának jeleseit, a Beatles együttest idézik. Az örökzöldeket magyarul adják elő. (PN-rcpró) Jött Secada Az EMl-Quint elhozta Magyar- országra Jón Secadát. De ki ez a popsztár? A „címszereplő” Kubában kezdett el érdeklődni a zene iránt, zsenge gyerekkorában. Előbb dzsesszel próbálkozott, majd Amerikába vándorolva kísérőzenésznek szegődött Gloria Es- tafan háta mögé. Egyáltalán nem bánta meg ezt a lépést, hiszen éppen Gloria férje segítette Secadát az első szólóprodukciókhoz. Salsa-dzsessz fűszerezésben adja elő dalait spanyolul és angolul. Erre azonnal felfigyeltek a popvilágban, és ma már Secada népszerű eladónak számít. Több slágerrel is büszkélkedhet. A „kalapos” énekes debütálólemeze nálunk ugyancsak kapható. Nem bánja meg, aki meghallgatja. (b. t.) Nősül a Napisten utóda 6. oldal Már az Etelközben kapós volt 6. oldal Kilókban mért egészség 6. oldal A januári rejtvénymagazin megfejtései Eredményhirdetés 7. oldal Itt a báli szezon 7. oldal LELKI POSTA Tisztelt Asszonyom! Véletlen volt csupán, hogy azon az estén háromszor is találkoztunk. Először az ABC pénztáránál, azután az újságosnál. Harmadszor valaki vei beszélgetett a tömbház sarkán, s óhatatlanul fölfigyeltem a megjegyzésére: — Hogy miből telik ezeknek mindenre?! — mondta ismerősének, mélységes felháborodással. Őszintén megvallom, akárhogy is kutatok emlékezetemben, sem az ön megjelenésében, sem a boltbéli viselkedésében nem vélek felfedezni semmiféle lecsúszottságot, szegénységet. Kabátja csinos volt, sapkája is a jó ízlésére, igényességére engedett következtetni. Amit kosarából a pénztáros elé sorakoztatott, az sem a nyomorra utalt. Újságot is vásárolt, bár akkor nem volt szándékomban kifigyelni, milyen lapot választott, így utólag talán azt sem lett volna érdektelen látni. Szóval. ön,semmiben sem különbözött sok ezer polgártársnőmtől, s nem is gondolnék futó találkozásunkra, ha az az „ezeknek miből telik?” kérdése nem vág úgy mellbe. Hogy miből telik az embereknek tejre, kenyérre, mosóporra, WC-papírra, két üveg polgári sörre? S ha ennél többre — libamáj ritkán vándorol a kosarakba, tán a polcon se kínálja magát —, miért ez az indulat? Miért a feltételezés, még ha ötezrest váltat „ez”, hogy annak aztán minden tejföl? Fel sem lehet tételezni, hogy az a rozsdavörös bankó talán az utolsó, fizetés előtt két héttel, s abból kell kihúzni az újig? S hogy a két üveg olcsó hazai sör a házikassza csődjét elfeledtetni szándékozó asszo- nyi kedveskedés az otthonmaradt férjnek? Hány embernek kell mostanában húzni a derékszíjon? Hányán teszik félve a kosarat a pénztáros elé, elég lesz-e a pénzük a kifizetésére? Hogy akaratlanul is a régi áron kalkuláltak, s mennyi lesz az a mosta- nin?! „Ezek” vagyunk sokan, Asz- szonyom. S talán ön is. Nem látszik rajtunk a szükség. És a magunk gondjait, bajait nem akarjuk máson elporolni. Ezeknek a nevében kér tapintatot, megértést öntől Nagy Mária I Balázsovits Lajos Jón Sccada Kubából indult a világhírnév felé.
