Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSEG! 1993. január 20., 7. oldal 1 < Kedves Olvasóink! Mai levél-összeállításunkban panaszokat, kéréseket, javaslatokat közlünk. Egyik solti levélírónk például a tej alacsony felvásárlási ára miatt dühöng, Bajáról a kórházat, Bácsalmásról a Hunyadi János Gimnáziumot dicsérik. Kunadacsi levélírónk tiltakozik a rendőrségi közlemény ellen, miszerint édesanyja halálát megfagyás okozta. Helyet adtunk a szerencsekerék-játékunkkal kapcsolatban írt leveleknek is. (A szerk.) Sokak közül néhányan, akik nyerni szeretnének fel i Levelemhez mellékelve küldöm az összegyűjtött sorsjegyeket. Ötéves kisfiam, Robika nagyon várja a sorsolást, s ami a leglényegesebb, január 26-án született, tehát a sorsolás napján lesz a születésnapja. Azt mondta nekem, anya, biztosan szerencsénk lesz. Ez annyira kikívánkozott belőlem. Régóta járatjuk a lapot, egyszer már le is mondtam, de újra előfizettük, mert hiányzott. Jó lap, benne van a tv-, rádióműsor naponta, s közölnek híreket, hirdetéseket, anyakönyvi híreket. Különösen jó a szerdai levélváltás, és a körkép a megyéről. Férjem is szinte minden cikket elolvas. Azzal zárom soraimat, hogy boldog új esztendőt kívánok a lap minden dolgozójának.- Langó Zoltánná Szalkszentmárton, Béke u. 61/A Elnézést a zavarásért, de már nem tudom, lehet-e hinni ebben a szerencsejátékban, vagy inkább annak van igaza, aki azt mondja, hogy ő minden hónapban nyer, mert nem járatja a Petőfi Népét, s csak egy bódítás ez a nyereményjáték azért, hogy minél több újság elkeljen. Mi már sok év óta előfizetők vagyunk, s ebből a kevés, létminimum alatti nyugdijból nem kevés összeg a 320 forint és minden nyereményjátékhoz beküldtük a szelvényeket, de még egy fillért érőt sem nyertünk, s még csak olyan személlyel sem tudtam beszélni itt Hetényben, aki már nyert volna. De most még egyszer megpróbál- koáSm, aztán fel kell mondánom a Petőfi Népét, hogy ne bosszantsam magamat a bódítás miatt, hisz úgyse nyerek semmit. Mert bizony ránk férne egy kis szerencse, mert betegek vagyunk, a férjemet kétszer is agyvérzés érte. Jól jönne nekünk is egy szép női kerékpár, hogy ne kellene gyalog cipelni, amit meg tudunk vásárolni. Legyenek szívesek már úgy forgatni azt a szerencsekereket, hogy ne azok nyerjenek, akik csak azért vesznek újságot, hogy nyerjenek, hanem azok is, akik sok év óta előfizetők. Kemény Lajosné Hetényegyháza, Belsőnyír 256. * * * Nem vagyok nagy levélíró, csak egy gyeden lévő anyuka. Az sem sokáig. A szerencse pedig el szokott kerülni bennünket. Férjem még munkanélküli, de reméljük, hogy lesz munkája. A szerencseszelvényeket be szoktam küldeni, igaz, hogy még egyszer sem nyertem. Most sem gondolom, hogy a 400-ból egyszer is ránk kacsintana a szerencse. Csupán érdekessége van ennek a sorsolásnak. Egyébként a január 26. családunkban dupla születésnap. Milyen jó lenne ezt a születésnapos sorsolást nem elfelejteni, ha mi is a szerencsések közé tartoznánk. Munkájukhoz sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánok: Kovács Emiiné (Tisztelt Olvasóink! Mindany- nyiójuknák kívánjuk, hogy nyerjenek. Ugyanakkor üzenjük, hogy szérencsejátékról ián szó, nem ajándékosztásról. Tehát: akinek a nevét kihúzzák a szerencsekerékből, az nyer. (A szerk.) A fiatalok olvassák A szerelem iskoláját Még a múlt év októberében olvastam a Petőfi Népében egy cikket, melyben dr. Godó György főorvos, a női meddőség nemzetközi hírű kutatója szólal meg, aki „elodázná a magzatvédelmi törvény meghozatalát”. „ ... bárkivel készek vagyunk együttműködni a fiatalság családi életre való felkészítésében... az egész megyében persze nem tudnánk erre vállalkozni...” Ez utóbbi kitétellel nem tudok egyetérteni, s innen az alábbi javaslatom. Az ország valamennyi iskolájában, természetesen beleértve az általános iskolákat is, kötelezővé kellene tenni a könyvtárak számára Fritz Khan: A szerelem iskolája című könyvét, akár több példányban is. Ezentúl kötelező olvasmányként írnám elő ezt a könyvet. Ennek elengedhetetlen feltétele, pontosabban előfeltétele, hogy legalább heti fél órában orvosok előadást tartsanak a hallgató diákság osztályszínvonalán. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt bármely iskola ne tudná beépíteni tantervébe. Tisztelőjük: Dr. Kellermann Sándor Kecskemét Érdemes az emberekben bízni Évtizedek óta előfizetője vagyok a Petőfi Népének. Még soha nem ragadtam tollat, hogy bármit is kérjek Önöktől, de most egy számomra felejthetetlen dolog erre késztetett. Manapság oly sok kellemetlenségről, rosszról, szomorúságról számolnak be az emberek. Ezért kérem, tegyék közzé levelemet, hadd tudja meg mindenki, hogy érdemes az emberekben bízni. Élőre is köszönöm. Az történt, hogy január 9-én, szombaton, dél körül Kecskeméten, a Petőfivárosban közlekedve, az Eper vagy az Alkony utcában elveszítettem igazolványtartómat és pénztárcámat. Az igazolvány- tartóban volt személyi igazolványom, buszbérletem, jogosítványom és több más fontos iratom. Mihelyt észrevettem, kétségbeesve kerestem, de hiába. Körülbelül egy óra múlva, amikor hazaértem, már otthon vártak az irataim, s a pénztárcámat is visszakaptam, hiánytalanul. Kislányom elmondta, hogy egy középkorú férfi hozta. Bár kislányom is megköszönte, de a nyilvánosság előtt is szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni a becsületes megtalálónak. Köszönet a jóindulatáért, s hogy időt, fáradságot nem sajnálva, rövid időn belül még a lakásomra is elhozta irataimat, pénzemet. Jó érzés tapasztalni, hogy mai rohanó világunkban törődünk egymással. S. Györgyné Kecskemét, Vízmű utca A lelkek doktora járt nálunk Iskolánk, a bácsalmási Hunyadi János Gimnázium történetében egyedülálló dolog történt. Az 1991 —1992-es tanévben a diákbizottság fórumot rendezett, melyen a diákok kérték, hogy az iskolavezetés hívjon meg egy pszichológust a gimnáziumba. Német Mihály igazgató úr erre ígéretet tett, amit aztán be is tartott. Január 11-én megérkezett egy pszichológusnő Kecskemétről. Előadást tartott a tanulóknak a serdülőkori lelki problémákról, a fiatalkori alkoholizmusról, kábítószerezésről, a társaskapcsolatokról, s tanácsokat adott. Azt hiszem, akik az előadáson részt vettek, sok hasznos információhoz jutottak. A pszichológusnő másnap fogadóórát tartott a fiataloknak. Az iskola vezetői úgy tervezik, hogy amennyiben igényünk van rá, rendszeresen meghívják a pszichológust. Úgy gondolom, nagyon jó kezdeményezés ez, sokat segít a fiataloknak. Bármely oktatási intézmény megteheti ugyanezt, még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is. Majoros Róbert IV. osztályos gimn. tanuló, Bácsalmás Postabontás Mennyi temérdek sóhaj, reménykedés sugárzott a borítékokból ezekben a napokban, amelyek elárasztották a szerkesztőséget! Jöttek a szerencseszelvények expressz, ajánlva, hogy biztos ideéljenek. Van, aki mindet külön-külön borítékba teszi (borítékonként három forint, plusz a bélyeg), hátha így hatásosabb. Van, aki egybecsomagolja. Nem egyszer apró levélkék is kísérik, például: remélem, hogy most végre nyerni fogok, vagy húsz, esetleg harminc éve járatom a Petőfi Népét, s még soha nem nyertem. De jött már karácsonyi levelezőlap kíséretében is nyereményszelvény, amelyben jó munkát, sok szerencsét kívántak olvasóink a szerkesztőségnek. A legmeghatóbb azonban annak az 5. oszt. tanulónak a levele volt, aki három munkanélküli testvérével, rokkantnyugdíjas édesanyjával igen szűkösen él, s kéri, segítsünk, hogy nyerjen, és fél évre ismét elő tudja fizetni a lapunkat. Kedves olvasóink, mi önökkel együtt reménykedünk, hogy sok örömet szerezhessünk mindenkinek. Napjaink humorából Új tagokat vár a Kodály-kórus Tisztelt szerkesztő úr! A magam és énekkarunk nevében megköszönöm, hogy lehetővé tette a galántai utunkról szóló beszámoló megjelenését a december 23-ai lapszámban. Most az alábbi tagtoborzó felhívás közzétételére kérjük. Hívunk mindenkit, aki szeret énekelni, jöjjön a kecskeméti Kodály-kórus vegyes karába. A mi énekkarunk nemcsak azért vegyes, mert nők és férfiak a tagjai, hanem azért is, mert van köztük nyugdíjas (sok), fiatal (kevés), illetve pedagógus, diák, kottaolvasó és nem kottaolvasó. Különbözők vagyunk sok mindenben, csak egy a közös bennünk, az éneklés szeretete. Ez forraszt bennünket baráti közösségbe. Aki kisdiákként énekkari tag volt és átélte a többszólamú éneklés varázsát, s az kitörölhetetlen élményt nyújtott, ne hagyja, hogy ez az emlékek ködébe vesszen. Keddi napokon — fenntartószervünk — a Kecskeméti Ipartestület Homyik János utcai tanácstermében tartunk énekkari próbákat, mindig fél 6 órai kezdettel. Aki eljön, szeretettel fogadjuk. Egyházi László a kórus tagja Nem fagyhalál volt Lapjuk 1992. december 29-ei, keddi számának első oldalán meglepődve olvastam a Három ember megfagyott az ünnepek alatt című cikkben édesanyám, G. Ferencné kunadacs-benei lakos nevét. A családra nézve kissé kegyelet- sértően került az újságba a cikk. Bizonyítékul mellékelem a halottvizsgálati bizonyítvány fénymásolatát. Édesanyám halálát nem a megfagyott emberek között kellett volna szerepeltetni, mert halálát szívizom- hegesedés okozta, illetve a második szívinfarktus, amely azonnal végzett vele. Továbbá, nem valaki fedezte fel a halálesetet, hanem saját leánya, aki éppen éjszakára ment hozzá. Megjegyezni kívánom, hogy 77 éves édesanyánk 1984. március 15. óta özvegy volt és öt gyermeke közül valaki mindennap kint járt nála a tanyán, s felváltva minden éjjel vele aludt valamelyik. Az valóban úgy van, hogy abban a percben vagy órában nem volt vele senki, s hogy a kutyái megmarcangolták, de halálát nem ez okozta. Az édesanyáról való gondoskodás gyermekei részéről példamutató volt. Azért élt tanyán, mert 1945 óta ott lakott, s nem lehetett onnan elhozni annak ellenére, hogy mind az öt gyermekénél tisztesseges helye lett volna. De nem hagyta el a házát. Én úgy érzem, a család részéről a gondoskodás megfelelő volt minden tekintetben, hiszen mindegyiknek saját otthona és munkahelye van, s bármelyik szívesen fogadta volna otthonában. Kérem, a téves közlést helyesbíteni szíveskedjenek. Tisztelettel a testvérek nevében és megbízásából: Sebestyén Istvánná Kunadacs, Kossuth L. u. 12. Mintha istállóban élnénk Nyolc éve rokkantnyugdíjas vagyok. Lányommal és vesebeteg kis- unokámmal együtt élek. Lányom még mindig gyesen van, 5400 forintot kap, és a családi pótlékot. Ha azt írom, hogy istállóhoz hasonló épületben élünk, nem túlzók. Két szobám van, de az egyikben minden megrohad, mivel a régi parketta elrohadt, alatta föld van. Sok ezer forint értékű ágyneműt ki kellett már dobnom emiatt. A bentlévő ruhák olyan dohosak, hogy ki lehet dobni a szemétre. A bútorokat fillérekért el kellett adni, mert az is csupa penész volt. Annyira kiborítottak a polgármesteri hivatalban az ígérgetéseikkel, hogy tavaly szeptemberben kórházba kerültem, s ott voltam decemberig. Az önkormányzattól kint voltak megnézni a szobámat és a félig le- szakat, életveszélyes kamrámat, s azt a választ kaptam, hogy nincs semmi baja. Vajon hová teszik a felújításokra rendelkezésre álló pénzt.. .? Köszönöm, ha soraimat leközlik. Özv. Hauzer Attiláné Szabadszállás, Dózsa Gy. u. 4. Nagymamám újra tud mozogni Lapjuk levelezési oldalán sokszor olvasom, hogy az emberek hálásak egy-egy kollektívának az emberfeletti munkáért, a jó szóért. Én is ezért írom e levelet. A múlt év nyarán, legnagyobb bánatomra, megbetegedett az addig kiváló életörömnek örvendő 80 éves nagymamám. Teljesen mozgásképtelenné vált, amikor is a bajai kórházba kellett szállítani. Be kell vallanom, figyelembe véve akkori állapotát, kevés reményt adtam a gyógyulásra, hiszen mély letargiába került borzasztó betegsége során, bár az orvosok és nővérek biztattak, némi reményt tápláltak gyógyulására. Mint elmondták, pszichésen segíteni nagymamámon, s csak azután jöhetnek a gyógyszerek. Azóta már jó fél év telt el és szinte nem hiszek a szememnek: nagymamám újra tud mozogni, visszatért az életkedve és örül minden látogatásomnak. Úgy érzem, az ilyen gyógyító tevékenység mindenképpen elismerést érdemel. Kérem, közöljék soraimat a Baján is olvasott Petőfi Népében. Tisztelettel: Jámbor Győző, Baja, Pandúr u. 1. A hír nem igaz A kormány azzal takarózik, hogy emelték a tej felvásárlási árát, s ezt hirdeti mindenütt, tévében, rádióban, újságokban. Sajnos, ez a hír nem igaz. Mi termelők vagyunk már jó pár éve, de azóta nem változott a tej felvásárlási ára. A tejüzem most is csak 16 forintot fizet. Ebből nekem még lejön a 2 forint fuvardíj, így marad 14 forint. De van, amikor még kevesebb, a zsírfoktól függően. Most nagyon jó volt a zsírfok, ezért kaptam ennyit. Hol van itt az igazság? Nagyon elegem van ebből... Maradok tisztelettel: Németh Istvánná, Solt, Bacsó Béla út 21. Tisztességes munkáért tisztességes bért! Ehhez nem kell benzin. Az elszegényedés folyamatára Magyarországon nem most ébredtek rá az emberek, viszont ez a folyamat az utóbbi egy esztendőben tűrhetetlenül felgyorsult. Az emberek egyre nehezebben törődnek bele sorsukba. Ez a sorozatos tiltakozógyűléseken is megnyilvánult az utóbbi hónapokban. Az elmúlt három hónapban két országos méretű akció váltotta ki a közvélemény figyelmét. Mindkettőt a Létminimum Alatt Élők Társasága szervezte. Az első az októberi tömeges éhségsztrájk volt, amely néhány nap alatt'országos méretűvé terebélyesedett. A demonstráció fő oka a kétkulcsos áfa bevezetése volt, s a pénzügyminiszter úr lemondására irányult. Mivel az éhségsztrájk, melyet a Szegények Nemzeti Szövetsége az első perctől támogatott, nem érte el célját, a népszavazás kiírására irányuló akcióhoz is csatlakozott. Tudva levő, hogy a lakosság nem fog belenyugodni az elszegényedésbe, a nyomorba. Napjainkban már keményen érezzük saját bőrünkön a kétkulcsos áfa súlyát. Ezért élnünk kell alkotmányos jogainkkal, melyhez hozzá tartozik az is, hogy megvonjuk a bizalmunkat a jelenlegi Országgyűléstől. A társadalmi béke megőrzése, a választópolgárok véleményének érvényre juttatása érdekében, országos népszavazás elrendelését követeljük. Tulajdonképpen nem is akarunk mást, mint hogy tisztességes munkát, azért pedig tisztességes bért kapjunk. Nincs ez másként a nyugati polgári társadalmakban sem. Ott sem mindenki vállalkozó, dolgozni ott is kell valakinek. Ebben az országban több millió ember tengődik a létminimum alatt, havi öt-hatezer forintból. Akinek pedig egyáltalán van munkahelye, az változatlanul alacsony bérért dolgozik, s az igen sovány keresetéből nem képes eltartani családját, képtelen kifizetni a lakására felvett hitelrészieteket, az egyéb OTP-tartozásait. Mert az utóbbiból aztán akad bőven, mivel az emberek csak így tudtak vásárolni televíziót, mosógépet, centrifugát. Most pedig eladatják velük, mert a hatósági személyek szerint, aki ezekkel a háztartási holmikkal rendelkezik, az nem szegény ... A parlamenti urak a mi helyzetünket nem élik meg. Úgy látjuk, hogy a parlamenti képviselők a számukra biztosított egyfajta jólétükben könnyeden szavazzák meg a nagy tömegeket sújtó adó- és egyéb terheket. Ez a mai állapot gyakorlatilag tarthatatlan, a valamikori középréteg is lecsúszott. Úgy tűnik, az irány a harmadik világ életszínvonala. A pénzügyminiszter úr nem hatódott meg az éhségsztrájkon, sőt, talán egy kicsit komikusán fogta fel az éhezők buzgalmát. Mi a saját elhatározásunkból éheztünk 1992- ben, de 1993-ban kényszerűségből fognak éhezni milliók. Ezért kapcsolódtunk a Létminimum Alatt Élők Társaságának aláírásgyűjtési akciójához. A Szegények Nemzeti Szövetségének elnöksége ezúton is felhívja a választópolgárok figyelmét, hogy aláírásukkal a saját sorsukat tartják a kezükben. Gulyás József a Szegények Nemzeti Szövetségének országos elnöke, Óföldeák Szerkeszti: Rapi Miklós
