Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

8. oldal, 1993. január 20. PETŐFI NÉPE BEMUTATJUK A FEHÉR HÁZAT Ahová Bili Clinton ma beköltözik Az Egyesült Államok 42. elnö­ke költözik. Hol lesz a dolgozó- szobája, és hol a zeneterem, ahol kedvenc hangszerén, a szaxofo­non játszik? Régi idők emlékeit és híres lakók rigolyáit őrzik a szobák Washingtonban a Pennsil- vania sugárút 1600. alatt, melyet a világ egyszerűen Fehér Ház né­ven ismer. A ház mostanában töltötte be 200. életévét. Elvezetjük az olvasót oda, ahol Bili Clinton, a felesége Hillary, 13 éves lányuk Chelsea, valamint egy 3 éves macska, Socks él mától, azt követően, hogy az új elnök letette az esküt. Akkor hát pillantsunk be a falak mögé. Mindenek előtt a méretek: a 26 négyzetkilométeres területen (ide számítva a parkot is) 132 szo­ba található. Az épület három részre tagolódik. A központi tömb az elnöké, itt lakik, és itt fogadja vendégeit. A bal szárnyon találha­tó az uszoda, jobb oldalt vannak az irodák és a tornaterem. Az elnök csapata, a staff, 428 tagú, ehhez jön a láthatatlanok száma. Becslések szerint több mint 2000 ember dolgozik az amerikai elnök „keze alá” azokban a föld alatti létesítményekben, amelyek több kilométeres folyosórendszer­rel különféle irodákban és tanács­termekben végződnek a Pentagon­ban, a hadügyminisztériumban, vagy a CIA,,a titkosszolgálat köz­pontjában. És mindenek előtt ab­ban a különlegesen felszerelt te­remben, ahol a híres vörös telefo­nok vannak, amelyekkel az elnök bármely pillanatban kapcsolatba léphet az államférfiakkal; a straté­giai operatív központban, „az in­dítógombok termében”, ahonnan az elnök utasítására rakétasilók nyílnak meg, tengeralattjárók fut­nak ki, és bombázógépek startol­nak vészes terhükkel. Mert ez is hozzátartozik a világ legjelentő­sebb szolgálati lakásának intimitá- saihoaPTflf /Mwv • Miért hívják Fehér Háznak, ha sárgának építették? George Washington, az első el­nök egy francia építészt bízott meg a palota tervezésével és kivi­telezésével. Majd hosszasan vitat­kozott vele, a francia ugyanis a versailles-i császári palota bűvöle­tében élt, és így képzelte el az amerikai elnökök lakását is. Az épület alapkövét 1792. október 13-án helyezték le, s ez olyan nagy ünneplésnek sikeredett, hogy a kőművesek a sárga földig leitták magukat. Másnap, amikor dol­gozni kellett, senki sem tudta, ho­vá is tették a követ... És ez mos­tanáig sem derült ki, jóllehet azóta számosán ajánlkoztak, hogy meg­fejtik a titkot, akár ultrahangos vizsgálattal is. Aztán az elnök el­zavarta a franciát, s a további munkát már egy ír, a 27 éves James Hóban irányította. Aki is mindent megváltoztatott, mert ő egy dublini palotában látta az amerikai elnökök számára méltó lakástípust. A ház falait Virginia szalmasárga köveiből építették, és egyszerűen csak Executive mansi­on volt a neve. A vezetői palota sárgás falai jól vizsgáztak az ango­lok 1814. évi támadásakor, ám a többi rész gyors helyreállítása azt kívánta, hogy ezeket a köveket is fehérre meszeljék. És attól fogva a White House, a Fehér Ház az elnöki rezidencia. A fehér színt jelképesen is értelmezték az épí­tők . . . Az eltelt 200 esztendő során minden elnök itt lakott, kivéve az építtetőt, az elsőt. George Wa­shington ugyanis nem érte meg a nyolc évig tartó munka végét. Bár mint a ház és a lakók története tanúsitja, az építés-átalakítás so­hasem szünetelt, minden elnök vagy a nejük, letette a maga „épí­tész-lakberendező” névjegyét. A legutóbbi, jelentős átalakítás Gerald Ford nevéhez fűződik, aki­nek a hetvenes évek derekán uszo­da kellett. És már tudni vélik, hogy Clinton is folytatja ezt a hagyo­mányt. Olyan koncerttermet sze­retne, ahol nyugodtan gyakorol­hat kedvenc hangszerével anélkül, hogy bárkit is zavarna, vagy hogy kíváncsi fülek tanúi lehetnének, mit is fúj bánatában, örömében „Billy-sax”, ahogy a barátai neve­zik az elnököt. Nagytakarítás Clintonéknál zió! Az elnök külön fürdőszobát használ, következésképpen a First Lady is. Ennek rafinált berendezé­sei, tükrei Jacqueline Kennedy pá­rizsi jártasságára utalnak. A legpompásabb terem, egybe­hangzó vélemények szerint, a dí­szes ebédlő. Ez, érthetően, nem az elnöki szinten található. A tíz négyszögletes asztalra arany kan­deláberek árasztják a fényt. Adott esetben az asztalokat úgy helyezik el, hogy a kedves vendégek szemtől szemben ülhessenek,, kettesével, az asztalok oldalánál. Étkezésnél há­romféle eszköz használatos. Grant a múlt században arannyal térítte­tett. Truman az ezüstöt választot­ta. Bush megelégedett azzal a mo­dern étkészlettel, melyet Jacky Kennedy választott, igaz, pompás mestermunkáról van szó. A ház konyhája egyébként 1300 adag étel elkészítésére azonnal képes. Persze csak akkor főznek ilyen mennyi­ségben, ha a szabadban is tálalhat­nak. Az ebédlőben legfeljebb 80 vendég ülhet asztalhoz. A felszol- gálás^96 alkalmazottá vár, ők va­riában látják el teendőiket. A tö- ” megefkézféfék’egyébYéífF sém jel­lemző a Fehér Ház történetére. Egyszer fordult elő, Buchanan el­nök idején, a földrengés után, 1860-ban, hogy boldog-boldogta­lan beléphetett. A roham követ­keztében megrongálódott a beren­dezés, a muranói csillár is lesza­kadt . . . Ezt követően már csak Nixon hívott „tömeget”, 1300 viet­nami veteránt vendégelt meg, köz­tük volt foglyokat. A díszebédlő mellett két pompás szobába nyithatnánk be, mindket­tő a bútorok és a falak színéről kapta nevét. Az egyik a Vörös, a másik a Zöld Terem. Az utóbbit a királynők szobájának is hívják; négyszer lakott benne az angol ki­rálynő, egyszer a spanyol királyné, aztán a dán, a holland uralkodónő és az iráni császár neje. Ezen a szinten található a könyvtár. A százezer feletti kötetszám érté­két különösen az adja, hogy közte van azoknak a szerződéseknek az eredetije, amelyeket az USA elnö­kei az elmúlt 200 évben kötöttek. A Fehér Ház természetesen ren­delkezik mindazokkal a technikai berendezésekkel, amelyek a mo­dern életformát a legmagasabb szinten biztosítják. Bár az alkalmi séta ezen a téren is beszédes pél­dákkal szolgál. Az ételfelvonók még a múlt századból, Jefferson elnök idejéből valók. A villanyt 1891-ben vezették be, meleg víz 1853 óta van a falak közt, 1834-ig még folyóvíz sem volt. Az elnök tisztálkodásához szolgák hordták a kútvizet. 1848-ig petróleumlám­pa világított, ezt gáz váltotta fel, majd amikor robbanás történt az ebédlőben, ismét visszatértek a petróleumra. A kandallók is régiek es tökéletesek. (Adams elnök neje, Abaigél asszony 1802 hideg telén azt kérte, hogy a díszebédlőben száríthassa a kimosott ruhát, olyan jól fűt a kandalló ...) A Clinton nevű lakó tehát az ősszel megnyerte a lakáskiutalást. Tudatta, hogy nem tart igényt a Reagen-éra oly fontosnak tartott színháztermére, és azt is természe­tesnek veszi, hogy az elődje, Bush elviszi a miniatűr márványkatoná­it. A helyére Chelsea lánya hozza a tévéből oly jól ismert miniteknő- ceit. Most ez a divat, és különben is azt tartják, hogy ez szerencsét hoz. (MTI-Press) K. E. • 200 éves ház, amely 8 évig épült. Makettjét 14 évig készítet­ték. • Az a bizonyos Kék Terem, ahol általában az elnök felesége, a First Lady fogadja ven­dégeit. • Az ovális szo­lba- azaz az elnöki dolgozó előcsar- «I. nők a Szellemjárás a Lincoln- övezetben És most lépjünk be a háromszin­tes épületbe ott, ahol a legfonto­sabb vendégek, államfők, nagykö­vetek érkeznek, az épület középső traktusán. A fogadóterem hangu­latát Jacqueline Kennedy azzal kí­vánta fokozni, hogy értékes képe­ket hozatott a fehér-arany falakra. Felette, ugyanilyen építészeti meg­oldásban található a Kék Terem, amely a bútorok azúrkék színéről kapta nevét, a helység alapszíne ugyanis sárga. A berendezés James Monroe elnök ízlésére utal, Jeffer­son és Madison portréja pedig arra emlékeztet, hogy e két elnök ezt a helyiséget kedvelte a legjobban. Aki viszont a legdurvábban bánt vele, az Jimmy Carter 9 éves lánya volt; a kis Amy ugyanis itt szeretett görkorcsolyázni, atyja nagy bána­tára. Még eggyel feljebb már a híres Ovális Terem található, az elnök dolgozószobája. Kennedy idején vált ismertté, nem utolsósorban azzal, hogy ő volt az első elnök, aki beengedte a fényképészeket a munkahelyére. Mi több, engedé­lyezte olyan fotók terjesztését is, amelyeken a testvéreivel, Bobbal és Teddel, valamint McNamara hadügyminiszterrel ingujjban tár­gyal sorsdöntő ügyekről, úgy, mintha valamelyik menedzseriro­dában ülnének. A szoba meglepő­en kicsi. Egy mahagóni íróasztal, két karosszék és hat támlásszék jelenti a bútorzatot. És persze van televízió, különleges szatellitvétel­re kapcsolva. És itt a híres kandal­ló, amely akkor játszott teátrális szerepet, amikor Carter, mellé áll­va, pulóverben fejezte ki együttér­zését a fázó nemzettel. No és a Reagen-érában itt telepedett meg Nancy asszony ölebe. Tehette ezt azért is, mert a szoba ajtaja több­nyire nyitva volt. A kutya nyilván birtokon belül érezhette magát, lé­vén ez a szint az elnök lakosztálya. Pontosabban a keleti szárny az övé. A nyugati oldal viszont az emlékeké; ott van Lincoln, az első meggyilkolt elnök szobája, ahová később senki sem akart beköltöz­ni, mert az a hír járta, hogy vissza­jár a szelleme. Tény, hogy a Lin- coln-övezetbe ma is csak a takarí­tószemélyzet merészkedik, és so­hasem világítják ki. Az ovális szobától a hitvesi ágyig Elég lenne tehát néhány lépést tennünk az ovális szobától, hogy a nappaliba, onnan pedig a háló­szobába jussunk. És ellenkezőleg is. Az Egyesült Államok elnöke a hitvesi ágyból néhány lépéssel az íróasztalához juthat. Cinikus em- lékezők szerint ezt különösen Kennedy értékelte, aki Jackie asz- szony gyakori távollétét kihasz­nálva, kedves hölgyvendégeit azonnal a nappaliba invitálhatta, sőt, tovább ... Egyébiránt az elnöki háló szegé­nyes benyomást kelt. Hiányoznak a pompás szekrények — ezek ugyanis a falban vannak, és kívül­ről nyitja a személyzet, hogy ren­det tartson bennük. Nincs televí­Az ünnepélyes elnöki beiktatás nyilvánvalóan jó ideig beszédtéma lesz Washingtonban, elvégre hasonló látványos ceremóniákra csak négy­évente kerül sor. Azonban a tartalom a lényegesebb: mi várható most, ami­kor végéhez ért a novemberi voksolás óta tartó különös „béna kacsa” idő­szak és George Bush republikánus adtninisztrációja végleg lelépett a színről? Megannyi forgatókönyv van for­galomban. Közte derűlátók is szép számmal: az Egyesült Államok gaz­daságán máris a javulás jelei látha­tók, s a Clinton-—Gore páros által képviselt generáció- és stílusváltás e felívelésnek további lökést adliat. Megszűnik az áldatlan csatározás az elnök és a törvényhozás közt, hiszen most nemcsak a kongresszus két há­zában érvényesül demokrata több­ség, hanem (több, mint egy évtizedes kihagyás után) e párt tartja kézben a Fehér Házat is. Akadnak persze pesszimista verzi­ók is. Clintonnak, aki a kampányhe­tek kiélezett küzdelmei során egyfor­mán síkra szállt az adóterhek könnyí­téséért, az állami kiadások „célzott” növeléséért meg az elviselhetetlen kö­löncként cipelt költségvetési deficit lefaragásáért, most szembe kell nézni saját ígéreteinek következményeivel. Igen gyorsan ki fog majd derülni, hogy a kitűzött célok szokszor ellent­mondásosak, s az elnökcserét kísérő viszonylagos örömmámor hamar ki fog fulladni — így a borúlátók jelleg­zetes elemzése. Az igazság, úgy tűnik, mint oly sokszor, most is valahol középen hú­zódik. Nem vitás, a biztos győzelmet arató demokrata politikusnak is rá kell jönni, hogy más dolog a kihívó, a külső bíráló szerepét játszani, s más a kormányzati felelősség birtokában a szükséges döntéseket meghozni. E nyomás kényszerét ő sem kerülheti el, s az is valószínű, hogy csakugyan visszakoznia kell jó néhány túlzott­nak bizonyuló kampányígérete telje­sítésétől. Hogy a mézeshetekre jellemző hangulat meddig fog tartani, az kér­déses. Az elterjedt vélekedés szerint az új elnököknek hagyományosan megszavazott „kegyelmi időszakra” (avagy finomabban türelmi időre), tehát az első száz napra mindenképp. Kulcsfontosságú így, milyen problé­mákat vesz előre Clinton, hol keresi az „áttörési lehetőséget”, milyen tör­vényjavaslatokat terjeszt be elsőként. Nem mintha a sorrend maga nem len­ne világos: a lényeg a gazdaság, s me­gint csak a gazdaság. Legyenek bár­mily sürgetőek vagy nyomasztóak egyes külpolitikai gondok, Szomáliá­tól Boszniáig, Jelcintől a GATT- tárgyalásokig, a fő figyelem várható­lag az amerikai gazdaság „rendbeté­telére” irányul. FEB '"■t.xí -i.<>-j> hmm • A 46 éves elnök Bili, 13 éves lánya Chelsea, és jogász felesége, a 45 éves Hillary — még a Little Rock-i kormányzói palotában, miről i. Itt a nagy csapat? „Szándékom olyan kabinetet létrehozni, amely elődeim­hez képest sok­kal jobban tük­rözi a mai Ame­rikát” — ígérte meg már jó elő­re Clinton, s nincs olyan, bármilyen el­szánt ellenfele, aki ne ismémé el, hogy ezt az ígéretet hiány­talanul teljesí­tette. Az új, de­mokrata admi­nisztrációban minden eddigi­nél nagyobb sze­rephez jutnak a nők, a fekete bő­rű vagy spanyol ajkú politiku­sok, s több más társadalmi ki­sebbség is joggal érezheti, hogy nagyobb meg­becsülésben ré­szesül. Fiatalos, pragmatista, szakérte­lemmel és a washingtoni politikacsi­nálás tudnivalóival felvértezett, aktív és törekvő személyiségek— legtöbb­ször ezeket a jelzőket lehetett hallani, olvasni a január elejére „feltöltött” gárdában. Akadnak, igaz, kivételek is. Warren Christopher például, aki a külügyi tárcát kapta, a maga 67 évé­vel amolyan „tiszteletbeli felnőttnek” számít a baby boom generációt kép­viselő kabinetderékhad mellett. Ta­pasztalata, s képzettsége viszont mél­tánylandó: a Carter-elnökség idején külügyminiszter-helyettességig vitte, s olyan fontos megbízatásokat vál­lalt, mint a Panama-csatorna szerző­dés kidolgozása vagy a Teheránban fogva tartott tengerészgyalogos tú­szok szabadon engedésének elősegí­tése. Fokozott figyelem kísérte a gazda­sági team összetételét is, hisz Clinton­tól elsősorban e téren várnak határo­zott lépéseket a Bush jelképezte folya­matossággal szemben a nagybetűs Változásra szavazó amerikaiak. Nos, Lloyd Bentsen személyében egy szin­tén idősebb, szuperprofi lett a pénz­ügyek irányítója. Évtizedes szenátusi gyakorlata mellett maga is kacérko­dottaFehér Házzal: 1988-ban Duka­kis oldalán a demokraták alelnökje- löltje volt. Természetesen a kulcsemberek kö­zé számít Les Aspin védelmi minisz­ter. Ő eddig a képviselőház fegyveres erők bizottságának elnökeként tevé­kenykedett, s szaktudását, hozzáér­tését még republikánus ellenlábasai sem igen vonhatták kétségbe. Most, a Pentagon vezetőjeként valószínűleg más szemszögből kell majd megbir­kóznia olyan problémákkal, mint a hadiköltségvetés visszafogása, a vi­lág válságövezeteinek kezelése és így tovább. Névleg nem visel miniszteri ran­got, ám tradicionális módon megkü­lönböztetett szerepet játszik a Fehér Házban a nemzetbiztonsági főta­nácsadó. Anthony Lake mögött hosszú külügyminisztériumi karrier áll, de volt egyetemi tanár, dolgozott saját, massachusettsi mintagazdasá­gán. A szűk stáb, az említett kulcs­emberek mellett és mögött természe­tesen a második, sőt a harmadik vo­nal összetétele sem elhanyagolható. Szegő Gábor Ferenczy Europress Karikatúra az új elnökről, feleségéről és az új csapat tagjairól. Menetrend száz napra

Next

/
Thumbnails
Contents