Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

PETŐFI NÉPE 6. oldal, 1993. január 4. ÉV ELEJI KÖRKÉRDÉSÜNK Miben hisz, mit remél? • Pető Iván (középen). A „Hit, remény, szeretet” hármas jelszava igen régi és vél­hetően elévülhetetlen marad a jövőben is. Az új esztendő kü­szöbén a parlamenti pártok ve­zetőit kértük föl arra, hogy rövi­den határozzák meg: számukra mi e hármas jelszó aktuális tar­talma. Öt válasz érkezett be, — ezeket adjuk közre a pártok szerinti csoportosításban. Kér­déseink a következők voltak: 1. Miben hisz? 2. Mit remél a jövőtől? 3. Mit tart fontosnak elmondani a szeretetről? Élni tudunk a lehetőséggel KÓNYA IMRE, a Magyar De­mokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője: 1. Hiszek abban, hogy a ma­gyarság élni fog azzal a történelmi eséllyel, amelyet az elmúlt három év változásai kínálnak számára. A nemzet visszaszerezte független­ségét, a polgárok szabadságukat, az állam pedig alkotmányos jog­rendjét. Az egyedülálló történelmi lehetőség egyben óriási felelősséget is ró a magyar társadalomra. Ném hivatkozhatunk külső kényszerek­re, sem belső erőszakra. Csak raj­tunk múlik, hogy megteremtjük-e az új magyar társadalmat, amely­ben minden egyes embernek meg­adatik a lehetőség az emberhez méltó életre, valahogy úgy, ahogy nálunk szerencsésebb országokban hosszú évtizedek fejlődése nyomán már kialakult. Ebben hiszek, hogy ez sikerül a magyarságnak, hiszen semmivel sem vagyunk tehetségte­lenebbek, mint a tőlünk nyuga­tabbra élő szerencsésebb nemzetek fiai. 2. Azt remélem, hogy ez alatt a négy év alatt, amíg a nemzet ke­reszténydemokrata polgári és népi értékeket valló politikai erők irá­nyítják az ország átalakulását, a társadalmi béke és a működőké­pesség fenntartása mellett sikerül az átalakulásban olyan messzire jutni, hogy semmiféle politikai vál­tozás ne tudja a megindult folya­matot visszafordítani. Persze tisz­tában vagyok vele, hogy négy év nem elegendő egy egész társada­lom demokratikus és törvényes átalakítására, ezért abban is re­ménykedem, hogy 1994-ben lehe­tőséget kapnak ugyanezek a politi­kai erők a megindult átalakulás folytatására, illetőleg megszilárdí­tására. 3. Amikor a társadalom leveti magáról a kollektivizmus béklyóit és az egyéni érdekek érvényesülése kerül előtérbe, talán természetes, ha a hamis „közösségi érzés”-től szabadulván mintha átmenetileg megfeledkeznénk arról is, hogy a szeretet az emberi társadalmat együtt tartó természetes érzés. Va­lóban keservesen tapasztaljuk nap­• Surján László jainkban a szeretet hiányát, de bí­zom abban, hogy ez az átmeneti egyensúlyzavar hamar helyrebil­len. Ebben sokat segíthet a keresz­ténység értékeinek ervényesülése a társadalom minden területén, hi­szen a kétezer esztendős keresz­ténység alapvető tanítása a szere­tet. Tanuljuk meg elviselni egymást PETŐ IVÁN, a Szabad Demok­raták Szövetségének elnöke: 1. Mint közéleti szereplő, abban szeretnék hinni, hogy az ország és a benne élők sorsa mielőbb jobbra fordul. Ehhez azonban mindenek előtt arra van szükség, hogy végre magunk mögött tudjuk hagyni az olyan politikai vitákat, melyeket a hangnem olykor a gyűlölködéshez közelít, s amelyek ma — sajnos — eléggé meghatározzák a magyar küzéletet. 2. Ez egyben reménykedésem egyik célja is, és ezt a reményt nem tartom megalapozatlannak. Az el­múlt napok — azaz a karácsonyi és szilveszteri ünnepek — hangula­ta az emberek egymás közötti érintkezését akkor is áthathatná, amikor hétköznapokat élünk. Eb­ben is bízom, hiszen egyébként a legtöbb emberi cselekvés, ágy a po­litizálás is jórészt értelmét veszít­hetné. 3. A szeretet még az előző kettő­nél is meghittebb érzés, fogalom. És nemcsak az intim magánéleti szférában, hanem társadalmi szin­ten is. A politikusok számára per­sze nem írható elő, hogy egymást kivétel nélkül szeressék, s talán nem is volna ez lehetséges. Az azonban mindenképpen elvárható, hogy megtanulják elviselni egy­mást és tudjanak együtt élni a köz­tük húzódó, szükségszerű ellent­mondásokkal. E téren optimista vagyok, mert számos jelét látom annak, hogy mindinkább erősödik ez a törekvés. Társadalmi szinten hasonlóképpen fedezhetők föl az egymás iránti szeretet és az össze­tartozás, a szolidaritás jelei, ame­lyet talán még erősít az is, hogy az országban mind többen kénytele­nek számukra fontos dolgokról — remélhetőleg átmenetileg — le­mondani és gyakran a nélkülözést is vállalni. Persze, a szélsőségek megjelenése és erősödése is tagad­hatatlan, de én a másik pólus erejét sokkal többre tartom. SURJÁN LÁSZLÓ, a Keresz­ténydemokrata Néppárt elnöke: 1. Erre a kérdésre egyetlen, de úgy vélem, mindent kifejező szóval válaszolhatok: Istenben. 2. Legfőbb reményem, hogy Magyarország lakossága végre föl­ismeri, hogy már 1990 tavaszától, de legkésőbb 1991. június végétől — amióta nincsenek hazánkban idegen katonák — maga dönthet saját sorsáról. 3. A szeretetről azt tartom fon­tosnak megjegyezni, hogy ezt a gyönyörű fogalmat sokkal inkább elhasználtuk, mint amennyire fel­használtuk. Vagyis, kezünkben van egy nagy lehetőség, amiről nem annyira beszélnünk, mint in­kább azt gyakorolnunk kellene. Egyenlő teherviselést SZEKERES IMRE, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető alelnö- ke: Az év végi ünnepeken a magány jobban fáj. A kiszolgáltatottak még jobban félnek. Az emberek jobban vágynak az együttlétre és a szeretetre, mint máskor. Most so­kan voltak, akik nem tudtak aján­dékot vásárolni, ünnepivé vará­zsolni a szentestét. Akik — miköz­ben a karácsonyfát díszitették és az elmúlt évre gondoltak, arra ébred­tek rá, hogy valami nagyon fonto­sat elveszítettek: a biztonságérze­tet. Egyre többen vannak, akik nem tudják mit hoz a jövő: lesz-e mun­kahelyük, ki tudják-e fizetni a vil­lanyszámlát, tudnak-e játékot is venni a gyerekeknek, elmehetnek-e nyaralni 1993 nyarán. Egyre több ember számára vész el a remény is. Az, hogy holnap vagy holnapután jobb lesz, hogy ismét elindítható a kocsi, hogy ismét eljut színházba is, és a gyerek különórára is járhat. Az a kis jólét, ami a ’80-as évek végére kialakult Magyarországon, csak álom volt tán, amely soha nem tér már vissza? Minél tekintélyelvűbb egy hata­lom, annál jobban összekovácsolja a neki alárendelteket. A rendszer- váltás két és fél éve alatt az embe­rek megtanulhatták, hogy soha ek­kora szükségük nem volt — a leg­kisebb közösségtől a legnagyob- big, a társadalomig — a szolidari­tásra. Sokan megértették, hogy ezekben a nagyon is embert próbá­ló időkben mennyire fontos a má­sik emberre való figyelés, az össze­tartás. Két és fél év elegendő volt ahhoz, hogy mind többen ráébred­jenek: az elmúlt rendszer akkor szólamnak tekintett elvei mennyire hiányoznak mai mindennapjaink­ból. Mindez reményt ad a szocia­listáknak, akik alapvető eszmé­nyükként vallják a szolidaritást. Rosszkedvű volt 1992 tele. Mintha hiányozna nemcsak a fény, a ragyogás, hanem a szeretet is. Osszeszorított fogakkal roha­nunk, küzdünk, mindenkiben el­lenséget látunk, esetenként kere­sünk. Az ünnepek talán segítettek abban, hogy kissé megfeledkez­zünk a mindennapokról. Öltöztes­sük szívünket örömbe. Merítsünk erőt azokból a csillogó gyermek­szemekből, amelyek ezután is ki- gyúlnak, mikor felszikrázik a csil­lagszóró. Egy boldogabb évet kívánok mindnyájunknak 1993-ra. GYIMÓTHY GÉZA, a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás és Pol­gári Párt országos főtitkára: 1. Távol lévő elnökünk, Tor- gyán József nevében is mondha­tom: a hit áthatja mindennapjain­kat. Őt családi gyökerei a görög­katolikus valláshoz kötik, hitben nőtt fel és ma is hívő katolikus. Nekünk, kisgazdáknak a keresz­ténység nemcsak jelszó, mi meg is éljük. Egyébként jómagam is gö­rögkatolikus vagyok, s lelkész, te­hát a hit hivatásommal szorosan összefonódik. 2. Abban reménykedünk, hogy az a folyamatos politikai küzde­lem, amiről jól tudjuk, sokszor népszerűtlen jelenségekkel is tár­sul, végül mégis meghozza a gyü­mölcsét, hiszen a céllal nemcsak egy-egy szükebb csoport ért egyet, hanem a’kisgazdák és a velünk ro- konszenvezők széles tábora: a poli­tikai rendszerváltásnak végbe kell mennie! Miközben nem akarunk egy percre sem elfeledkezni azok­ról, akikért az egésznek történnie kell. Azokról a milliókról, akik eb­ben a nehéz időszakban még csak a terheit érzik e folyamatnak. Mért az ő hitükről is szó van, amikor a rendszerváltás tempóját már-már elviselhetetlennek érzik! Mint pártpolitikus, azt is remélem, hogy megtévesztett tagjaink is megértik, miért történt annyi kényszerű ol­dallépés a politikai harcunkban és nem engedik, hogy megtörténjék a kisgazdapárttal újra az, ami a Rá- kosi-érában, amikor a pártot föl­szabdalták és így veszítette el ere­jét, bázisát. 3. A szeretetről lényegében már az előbbi pontban szóltam, amikor a milliók érdekeinek fölvállalását, az értük érzett felelősséget említet­tem. Az ősi kisgazdajelszóval teljesen egyetértve — Isten, haza és a csa­lád teljes egységében gondolko­dunk. Ä családot, mint mikrokö­zösséget a szeretet legfőbb, elemi egységének tekintjük és politikus­ként is a családból hozott érzelme­inkkel szeretnénk hatni az embe­rekre. Felvételeink a parlamenti ülések egy-egy pillanatát örökítik meg. Számítógépes tb.-kapcsolat A legkorszerűbb számítógépes rendszer köti majd össze megyei igazgatóságokat Budapesttel, illet­ve azokkal a lokális irodákkal, amelyek mintegy 200 településen fognak működni. A Társadalom- biztosítási Főigazgatóság fejleszté­si irodája már több, mint egy éve, külföldi szakemberekkel együtt ezen dolgozik. Már épül a régi mel­lett az új székház és benne annak a nagy teljesítményű számítóköz­pontnak a helye, ahol majd napja­ink legkiválóbb kibernetikai cso­dáit telepítik le. A 200 millió dollá­ros beruházás, ha megvalósul, gyökeresen megváltoztatja a társa­dalombiztosítás oly sokat kifogá­solt ügyintézését. — Á munka nagy részét még mindig manuálisan vagyunk kény­telenek végezni a társadalombizto­sításban — mondja Zák György, a főigazgatóság főosztályvezető­helyettese. Ezért aztán rendkívül elmaradott, nehézkes az ügyinté­zés az ott dolgozók minden igyeke­zete ellenére is. Ezen szükséges mi­előbb változtatni és oly módon, hogy egy speciális szolgáltatórend­szer beiktatásával az ügyintézés az ügyfelek közvetlen közelébe kerül­jön. A közel egy esztendeig tartó munkálatokban két munkatár­sammal együtt én is közreműköd­tem. A költségek, beleértve a kor­szerű infrastruktúrát, a többszáz szakember kiképzését, a célnak megfelelő számítógépes progra­mok kidolgozását, mintegy 200 millió dollárt fognak kitenni. En­nek kétharmadát a Világbank, a többit pedig a Nyugdíjbiztosítási, illetve az Egészségbiztosítási Alap fedezi. Amennyiben a Világbank elfogadja az általunk kidolgozott programot, akkor 1993 első negye­dében várható a szükséges szerző­dések aláírása, a hitelek folyósítá­sa, elkezdődhet a tervek valóra váltása. A fővárosban egy nagy teljesít­ményű központ lesz, középen he­lyezkednek el a megyei igazgatósá­gok a regionális adatbázisaikkal, és legvégül pedig a helyi irodák, amelyeket mind a megyei, mind a központi rendszerbe bekapcsol­nak. A tervek szerint az ország minden jelentős településén, remé­nyeink szerint mintegy 200 hely­ségben létesítenénk olyan szolgál­tató irodát, ahol munkatársaink egy monitor segítségével ott a hely­színen és azónnal a hozzájuk for­duló ügyfelek minden ügyét elin­tézhessék. Aki egyszer is arra kényszerült, hogy a megyeszékhe­lyen, vagy a fővárosban kellett in­téznie ügyeit, annak azonnal vilá­gos, hogy milyen előnyei lesznek megvalósulása esetén ennek az in­formációs rendszernek. Segítségé­vel talán az aktatologatásnak is végleg búcsút mondhatunk. A be- léfektetett milliókat pedig gyorsan visszatérítik azok a megtakarítá­sok, amelyet mind az átlagpolgár­nak, mind pedig az országnak elő­nyére szolgálnak. (MTI-Press) • Kónya Imre (középen). Új felvételi rendszer az államigazgatási főiskolán Az 1993/94-es tanévtől a bu­dapesti székhelyű államigazgatá­si főiskola új felvételi rendszert vezet be. Tábik Ferenc, a tanul­mányi osztály vezetője kérdé­sünkre elmondta: a nappali ta­gozatra a felvételi irányszámból 100 fő felvételi nélkül nyerhet felvételt. Ennek alapja az 1993- ban érettségizők esetében a III. év végi és a IV. első félévi kö­zépiskolai eredmények átlaga, a korábban, de 1989-cel bezárólag érettségizettek esetében a III. év végi és a IV. év végi eredmé­nyek alapján lehet mentesülni a vizsgakötelezettség alól nappali tagozatra jelentkezés esetén. Természetesen a magatartás és szorgalomjegyek nem számíta­nak bele az átlagba. Ha a je­lentkezési határidőig, azaz 1993. március 1-jéig a jelentkezési lap nem érkezik meg, reklamációt utólag nem tud elfogadni az in­tézmény. Kizárja magát a felvé­teli alól azon személy, akit már korábban a főiskoláról elbocsá­tottak vagy 1989 előtt tett érett­ségi vizsgát. Ha matematikailag azonos eredmény mutatkozna, akkor a közép- és felsőfokú nyelvvizsgák pluszpontjai előnyt jelentenek. Azon 100 fő, aki fel­vételi nélkül kezdheti tanulmá­nyait 1993 őszén, legkésőbb áp­rilis 15-éig értesítést kap. A töb­bieknek természetesen felvételi vizsgát kell tenniük. Az esti és levelező tagozatra szintén vizs­gakötelezettséget írnak elő, még akkor is, ha az illető esetleg be­juthatott volna a nappalis je­lentkezők közéi de azt nem je­lölte meg. A felvételi továbbra is irodalom, történelem és azok esetében államigazgatási ismere­tek, akik ezt középiskolában fa­kultatív tárgyként tanulták és záróvizsgát tettek az érettségi­kor. A nyelvtudásért középfok esetében Á vagy B típusnál 2, C-nél 3 pont többlet adható. Felsőfokú • nyelvvizsgánál A vagy B típusnál 4, C típusnál 5 pontot kap a felvételiző. A köztisztviselői törvény értel­mében a meghatározott állam- igazgatási szerveknél eltöltött legalább ötéves munkaviszony esetében 5 pontot kap a jelent­kező többletként. A levelező képzés Veszprémben történik, nem kritérium az államigazgatá­si szervnél való munkaviszony. — rr — Nőttek a vállalkozók bevételei • A lakossági pénzbevételek (milliárd forintban). A lakosság pénzbevétele január— október között 19 százalékkal volt ma­gasabb, mint egy évvel ezelőtt — ugyanezen időszakban a fogyasztói ár­színvonal 23,1 százalékkal emelkedett —, ez derül ki a KSH jelentéséből. A munkaviszonyból származó, azaz a munkásoknak és alkalmazottaknak, valamint szövetkezeti tagoknak kifize­tett összegek a lakossági pénzbevétel 46 százalékát tették ki. Ez 11 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz ké­pest. A magánvállalkozók pénzbevétele 36 százalékkal emelkedett, és elérte a 160,9 milliárd forintot. A társadalom- biztosítási és a szociális kifizetések nö­vekedése a bérekénél gyorsabb volt, de a fogyasztói árszínvonal növekedése mögött elmaradt. ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek (1992. december 19. és 28. között): Vikor Fanni (a. n.: Takács Erika), Lovas Ádám (Balázs Irén), Bakó Bence (Bajá- ki Hedvig). Bulzán Róbert (Tóth Katalin), Bíró Szilveszter József (Farkas Gabriella), Tóth Niko­lett (Sebők Katalin), Tóth Vik­tória (Tóth Jolán), Mészáros Zoltán Mihály (Varga Andrea), Izsó Gábor (Szűcs Mária), Kri­lov András (Bekő Mária), Cser- nák Gábor (Kotmajer Zsuzsan­na), Andrási Vivien Alexandra (Orbán Zsuzsa), Németh Tímea (Bulyovszki Mária), Krizsán Ándrea (Kovács Mária), Szoko- lai Norbert (Pulai Irén), Varga Niké (Bende Erika), László Gi­zella (Kiss Gizella), Szabó Krisz­tina (Nyúl Terézia), Szeles Ág­nes (Szőke Ágnes), Köblös Petra (Bábiczki Annamária), Árvái At­tila (Fazekas Judit), Rózsem- berszki Áron (Csorba Etelka), Kecskeméti István (Olajos Csil­la), Kecskeméti Nándor (Olajos Csilla), Dakó András (Szabó Edit), Gréczi István (Farkas Márta), Stein Fanni (Máté Csil­la), Pozsonyi Rebeka (Sinyi Vik­tória), Boros László Dávid (Kordik Mária), Dienes Valentin (Kovács Zsuzsanna), Bóc Ri- chárd Lajos (Tóth Melinda), Szebellédi Ágnes (Varga Ágnes), Tóth János (Kapitány Csilla), Gábris Nikolett (Deák Ágnes), Szász Anita Rita (Bognár Kata­lin). Házasságot kötöttek (1992. de­cember 21-én): Forgács György és Dobor Erzsébet. Meghaltak: Simon Jenő (Kecskemét), Németh Veronika (Tiszakécske), Kovács Istvánná Posta Eszter (Kecskemét), Dara József (Kecskemét), Pálinkás Péter (Tiszakécske), Domokos Jánosné Ország Katalin (Kecs­kemét), Kiss József (Jakabszál- lás), Kaszás Imréné Tóth Mária (Izsák), Gebei István (Kecske­mét), Szabó Mihály (Kecske­mét), Zsibrita László (Mozsgó), Kovács Ervin (Szarvas), Bagi Imre (Tiszakécske), Török Sán­dor (Kecskemét), Valkai Amb­rus (Nagykőrös), Kis Mátyás (Szabadszállás), Sajtos Józsefné Sulla Anna (Kecskemét), Zsikai Tibor Imre (Kecskemét), Hüber Józsefné Morvái Julianna (Kun- szentmiklós), Eszik Jánosné Kiss Rozália (Kecskemét), Lé- nárt István (Kecskemét), Magó Sándor (Kecskemét), Janos Ist­ván (Kecskemét), Németh Jó- zsefné Szabó Zsuzsanna (Kecs­kemét), Berki László (Lajosmi- zse), Nemes Mihály (Kiskőrös), Piroska Mihályné Imre Mária (Lajosmizse), Kis István György (Kerekegyháza), Ivitz István (Kecskemét), Dakó Gábor (Kecskemét). KISKUNFÉLEGYHÁZA Születtek (december 18. és 23. között anyakönyvezettek): Cseh László (anyja neve: Tóth Erika), Balogh Gábor (Branyiczki, Irén), Juhász Ágnes (Szatmári Agnes), Süveges Dóra Piroska (Szesztri- enka Beáta Katalin), Kapus Ádám (Paksi Edit), Illés Peter (Vidács Ilona), Hajagos Gabriel­la (Győri Melinda Gizella). Házasságot kötöttek: Gondi Hajnalka Erzsébet — Ajtai Jó­zsef, Karádi Erzsébet Ilona — Csatlós János, Bánkúti Klára — Pap István. Meghaltak (december 19. és 23. között anyakönyvezettek): Orosz Istvánne Dósa Anna (Kiskunfélegyháza), Csányi Ágoston (Kiskunfélegyháza), Damásdi Lajos (Jászszentlászló), Mucsi Mihályné Koncz Terézia (Kunszállás), Takács András (Kiskunfélegyháza), Lugosi An- talné Lukács Ágnes (Kunszál­lás), Besze Istvánná Makány Margit Ilona (Kiskunfélegyhá­za), Görög Imréné László Rozá­lia (Kiskunfélegyháza), Besze Já­nos (Kiskunfélegyháza), Nagy Lajosné Rádóczi Ilona (Szánk).

Next

/
Thumbnails
Contents