Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
1993. január 4., 5. oldal GAZDASÁGI ÉV-FORDULÓ A legkritikusabb év előtt vagy után? Tavaly ilyenkor egyes vezető gazdaságpolitikusok már azt is megkockáztatták az 1992-ről vélekedő prognózisaikban, hogy bekövetkezik egy enyhe pezsdülés a nemzetgazdaságban. Sajnos, tévedtek, de én azért nem vetnék rájuk követ. Azért nem, mert a szocialistából kapitalistává átalakuló gazdaság kilátásairól sem tavaly év végén, sem jelen pillanatban senki olyat nem mondhatna, aminek a bekövetkeztére mérget vehetnénk. Minden következtetés spekuláción alapulhat csupán, mivel hasonló átalakulás sehol a világon nem történt még ezideig, ennélfogva direktben hasznosítható tapasztalatoknak sem vagyunk birtokában. Mi az, ami biztos? Hogy a régi, úgymond szocialista, közösségi tulajdonon alapuló gazdaságot lassacskán leépítjük, szétszedjük és a kapott darabkákat felhasználva elkezdtünk egy másik struktúrát összeállítani. Az előző már, az utóbbi még nincs készen. Jól mutatja ezt a két fő ág, az ipar és a mezőgazdaság. Az iparvállalatok magántulajdonba adása folyamatban volt 1992-ben, nem túl nagy léptekkel haladt, az érvényes játék- szabályok a külföldi befektetőknek kedveztek, kedveznek. A magyar vállalkozók közül csak néhány szupersztár — köztük Széles Gábor és Palotás János — privatizált jelentős állami tulajdont-, a közepes vállalkozások és a kicsik egyelőre jószerivel a partvonal mellől nézték a játékot. A magas hitelkamatok nem tették lehetővé számukra, hogy. bekapcsolódjanak, tulajdont vásároljanak. Emiatt a vállalkozók körében nagy az elégedetlenség, amit a kormány kissé megkésve vett komolyan. Az új esztendőben új alapokon él tovább az egzisztenciahitel, amelynek fölvételét alacsonyabb kamat, s egy, a kormány által létrehozott garancia- alap fogja könnyebbé tenni. A magyar nemzetgazdaságban kulcsszerepe volt mindig a mezőgazdaságnak, és a nagyon kívánt fejlett magyar gazdaság sem képzelhető el másként. A tsz-ek szétzilálódtak az átalakulás viharaiban — sokan úgy vélik, ebben a kormányzati politikai •szándék is közrejátszott —, tehát a nagyüzemi mezőgazdaság már nincs —de nincs még a helyében az az árutermelő parasztgazdaság sem, amelynek fel kell váltania. Igazi farmergazdaság legföljebb mutatóban található még Magyarországon. Tő- kehiány akadályozza elsősorban ezek kialakulását, hiszen földhöz már hozzájuthattak a jogosultak a szövetkezetek átalakulásával vagy fölbomlásával. Egyes tsz-eknél csak kis arányú a kiválás, egyben marad majdnem az egész régi vagyon. Ezt sokan nem tartják kedvezőnek a jövőre nézve, mert — mint egy vállalkozói fórumon kifejtették — a nagy vagyon egyben a piacgazdaság viszonyai között is olyan lomha marad, mint volt az előzőekben. Melyik esztendő volt vagy lesz számunkra a legkritikusabb? Sokan 1992-t jósolták ilyennek, bár lenne igazuk. Azonban a nemzetgazdaságban zajló folyamatok, az érvényesülő tendenciák, a történelmi késztetések még nem értek véget, sőt, ami például a mezőgazdaságot illeti, az új évben elmélyülhet a válsága, s egyre több lehet ebben a gazdasági ágban a munkanélküli is. Újévi kívánságunk talán az lehet: 1993 legalább olyan legyen a magyar gazdaság, a magyar vállalkozók, tulajdonosok és alkalmazottak számára, mint 1992 volt. Összeállításunkkal, amelyben a mai vegyes tulajdoni viszonyokon alapuló gazdaság néhány szereplője nyilatkozik, ezt a kívánságunkat szeretnénk kifejezésre juttatni. Azonban attól sem esünk pánikba, ha az új esztendő elhozza a várt élénkülést, a termelés növekedését, s új munkaalkalmakat teremt. — a.tóth— CSAK A NINCSTŐL KELL FÉLNI A gazdáké a jövő! • Szalai József mélykúti gazda, saját traktorral viszi a takarmányt, saját állatainak. (A szerző felvétele) A község társadalmi életének egyik központi alakja volt az elmúlt hetekben Mélykúton a 49 esztendős Szalai József. A kárpótlási földárverést megelőző vitákban ő volt a szószólója azoknak a licitálásra jogosultaknak, akik a földjüket a téesztől függetlenül kívánják a jövőben művelni. El is terjedt róla, hogy durván megbántotta azokat, akik viszont a téesznek adják majd oda művelésre a földet. — Félreértés van, ha ez terjedt rólam el — kezdi a beszélgetést. — Azon a reggelen én egy korábban kötött megállapodás betartása érdekében vitatkoztam, s valóban azt akartam, hogy az akkor kijelölt táblába ne jöjjenek olyanok, akik majd a téesz- szel műveltetik a földet. De ez nem jelenti azt, hogy bármi bajom lenne velük. Én a feleségem jogán licitáltam, s szereztem három hektárt. Ezt a család műveli majd. De az édesanyám után nekem is van 526 aranykoronám, s ezzel arra a területre jelentkeztem be, amelyik majd — a jelenlegi megállapodás szerint — té- eszművelésben marad. — Ezzel a földdel tehát ön is maradja szövetkezetben? — Úgy terveztem, hisz’ a kárpótlással együtt a családnak — négy különböző helyen — több mint 20 hold magántulajdonú földje lett, saját erőből való művelésre nekünk az elég. De amint hallom, a környékünkön az egyik téesz aranykoronánként tizenhét kiló búza árát fizeti majd. Ez hektáronként évente körülbelül háromezer forintra jön ki, a legjobb földekre. Hát amikor néhány évvel ezelőtt én béreltem a teesztől földet, volt olyan rész, amelyik után évente négyzetméterenként kellett egy forintot fizetni. Ez pedig hektáronként összesen tízezer forint. S kifizettem. Ha ekkora hatékonyságbeli különbség van a két lehetőség között, akkor nagyon meg kell gondolni a dolgot. Az biztos, hogy a magángazdaságoké a jövő. — Ön tehát bízik a jövőben? A föld jövőjében? — Falun csakis ebben szabad bízni! Nem kell félni a földtől, hisz nem a vantól, hanem a nincstől kell félni. Ha valami van, abból nagy baj nem lehet. Én tizenegy éve vagyok magán- gazdálkodó. Akkor halt meg az apósom, aki a három és fél hold földjével kibírta, hogy sohase lépjen be a téeszbe. Kitették a község legtávolabbi pontjára, naponta húsz kilométerébe került csak az, hogy dolgozhasson! De nem tudták megtörni! Ezzel a földdel kezdtem én a gazdálkodást, s ahogy szabadabb lett a légkör, beljebb eső területre cseréltem, s vettem is hozzá. A feleségemmel gazdálkodók, s néha a fiam segít. Ma már több mint húsz holdunk, két traktorunk, rendszeresen legalább öt fejőstehenünk, s minimum húszharminc hízónk van. A borjaknak most nemigen van áruk, így megtehettük, hogy az egyiket karácsonyra levágjuk. Az állattenyésztés akkor a leggazdaságosabb, ha magunk termeljük meg a takarmányt. Erről mindig gondoskodok, s emellett mikor mit, szóját, pritaminpaprikát, vagy egyebet termesztünk. A jó minőségű termékre mindig lehet piacot találni. A fiam most póréhagymán töri a fejét. Nagy lehetőségek vannak a biotermesztésben is, amitől mi persze még fényévnyire állunk. De bele kell vágni! Az a falusi ember, akinek ereje van, ne féljen a földtől! Bálái F. István Összeállította: A. TÓTH SÁNDOR A GAZDAGOK VÁSÁRLÓHELYE Jól megy a bűtorstúdió Tavaly, november elején nyílt meg Kecskeméten a Becker-Bayer Kft. bútorstúdiója, amelyet Végh Zsoltné és Benedek Zoltán visz. Benedek urat kérdeztük meg: a magas árfekvésű külföldi bútorokat kínáló üzlet beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? —Sokan kételkedtek benne, hogy jelentékeny piacuk lenne a városban, a megyében ezeknek a kiváló minőségű, magas esztétikai értékű, de nem olcsó termékeknek. Szerencsénkre nem nekik lett igazuk, hanem nekünk, akik bíztunk a sikerben. Az első négy hónapban kitermeltük a stúdió létesítésével kapcsolatos beruházási költséget, s attól kezdve nyereséges az üzlet. — Tehát akkor az elképzeléseiknek megfelelően alakult aforgalom. —Nem, azt is meghaladja, a vártnál jóval nagyobb a forgalmunk. Vannak olyan napjaink, hogy a stúdióba betérők közül senki sem vásárol, de ez más napokon kiegyenlítődik az árbevételünkben. — A Becker-Bayer Stúdió úgy lett ismert Kecskeméten, mint a gazdagok vásárlóhelye. Mi lesz, ha már mindenki bevásárol a fizetőképes vevőkörben? —Nem csak a gazdagok térnek be hozzánk, mert mi szívesen látjuk a csak gyönyörködni akaró, kisebb pénzű embereket is a stúdióban, és bízunk benne, hogy az elkövetkező időszakban közülük is egyre többen megengedhetnek maguknak egy- egy jobb bútordarabot. Egyrészt ezért nem tartunk a piacvesztéstől, másrészt pedig csábító kínálatot produkálunk, amivel új igényeket ébreszthetünk. — Most is meglehetősen szép a választék. —Januártól még többet nyújtunk vásárlóinknak. Szállítónk lesz az egyik legnagyobb német bútorgyártó cég, a „hülsta”, amelyre az egyedi termékek kibocsátása a jellemző, s a konyha- és a fürdőszobabútorokon kívül mindent készít, hihetetlen szín- választékban. Az Elastoform, szintén német vállalat, hagyományos rugózásé kárpitozott bútorokat gyárt, termékei szintén megtalálhatók lesznek a választékunkban, az eddigi német, svéd, finn, brazil és olasz gyártmányok mellett — mondotta Benedek Zoltán. — ats— • Benedek Zoltán számára sikert hozott az 1992-es esztendő. (Fotó: Walter Péter) ÁTALAKÍTOTT MAMUTCÉG Sok múlik a kft. privatizálásán • Hugyecz Pál N em is olyan régen még nagy és jó hírű cég volt az Agrikon Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat. Mint a legtöbb, állami tulajdonú mamutcéget, ezt is szétdarabolták, az idén január óta négy önálló szervezetként folytatja működését. Közülük a kecskemétit a privatizáció első lépéseként az év közepén kft.-vé alakította az ÁVU, neve jelenleg Agrikon Siló- és Kabingyártó Müvek Kft. A következő lépést most készítették elő, a napokban jelent meg pályázati felhívásuk: eladó a kft. E tények ismeretében a kívülálló hajlamos azt a következtetést levon• Rozsinszky Lászlóné: — Szakmailag igen fölkészült a társaság. T izenegyen dolgoznak az OTP ti- szakécskei fiókjában, a csapat- kapitány vagyis az igazgató Rozsinszky Lászlóné. — Hordták a pénzüket a kécskeiek 1992-ben az OTP-be? —Az év során kétszer is csökkent a kamat, a betétállományunk ennek ellenére ötvenmillió forinttal nőtt az előző évihez képest — válaszolja az igazgatónő. Mihelyt beléptem a kis irodába, rögtön megakadt a szemem a polcon egy könyvecskén, az a címe: Üzleti illemkódex. Nincs eldugva a többi kötet közé, kéznél van. Sejtem, az van benne pontokba fogalmazva, hogyan kell bánni az ügyfelekkel. Nem tudom, mit követel meg az OTP az alkalmazottaitól, de várakozás közben hallgatóztam, s nem találtam semmi kifogásolhatót az ügyfelekkel, fejkendős nénikkel és farmernadrágos fiatalokkal folytatott párbeszédben. Megtudom, hogy egyébként Rozsinszky Lászlóné nem túl régen van a bankszakmában. Áprilisban lett a kécskei fiók igazgatója, ő nyerte meg a kiírt pályázatot. — Korábban a pult külső oldalán állva voltam kapcsolatban hosszú évekig az OTP-vel, ugyanis pénzügyi vonalon dolgoztam régebben is, legutoljára a kecskeméti borgazdasági kombinátnáll voltam osztályvezető-helyettes. Áprilisban megadatott, hogy a pult belső oldalára kerüljek. Nyolc éven át bejáró dolgozó voltam, ezért is örülök, hogy rám esett a megyei igazgatóság választása, mert így nem kell naponta Kecskemétre utaznom, több időm jut a családra. — Hogyan fogadták a munkatársak a kívülrőljött főnököt? —Nem volt könnyű a helyzetem, amikor idejöttem, ugyanis az elődöm, akit Halasra neveztek ki, elisni, hogy a változások sorozata volt a művek legfőbb „élménye” és gondja az utóbbi időben. Ám, mint Hugyecz Pál ügyvezető igazgatótól megtudtam, sokkal inkább meghatározóak voltak számukra a körülményeikben végbement változások, amelyek kerülők nélkül a gödör felé viszik cégüket. Ennek megfelelő most az itt dolgozók közérzete.- Mivel a mezőgazdasági üzemek már nem, a magángazdaságok pedig még nem vásárolnak gépeket, berendezéseket, nullára esett a gyártmányaink iránti belföldi kereslet — mondta a vezérigazgató. — Nem érintene ez bennünket érzékenyen, hiszen a termékeink túlnyomó részét, 98 százalékát exportáljuk, de a nyugat-európai agráripar nagy mértékű recessziója miatt szinte lehetetlen új piacot hódítani, a régit is nehéz megtartani. Nekünk ez utóbbi sikerült, legnagyobb örömünkre nem csökkent értékesítésünk. Csökkent viszont a vállalat létszáma az átalakulásoknak, illetve a racionális gazdálkodásnak megfelelően, nagymértékben. A termelés szinten maradt, a létszám csökkent — egyértelmű, hogy hatékonyabban és többet dolgozunk. Mégis óriási mértékben visszaesett eredményünk, a forint felértékelése miatt. — Mekkora veszteséget jelent ez cégüknek? 1991-ben 160 millió forint * mert vezető. Tehát már azt a szintet elérni is siker lett volna számomra, amelyet az ő vezetésével ért el a fiók. A másik dolog, ami a pályázat elnyerésekor foglalkoztatott, az a tény, hogy kívülről jöttem, s talán majd nehezen fogadnak el a kollégák. Nagyon megkönnyebbültem, amikor megkezdtük a közös munkát, mert az aggodalmam felesleges volt, befogadtak. Hálás vagyok ezért a munkatársaimnak, s azért, hogy segítettek az új munkakör teendőinek elsajátításában. Szakmailag igen jól fölkészült a társaság, s ez is nagy segítségemre volt a kezdő lépéseknél. — Kapott valami külön megbízatást a kinevező megyei igazgatótól? — Az itteni városi önkormányzat számláját egy kecskeméti, másik banknál vezették. Azt kérte tőlem az igazgató úr, hogy próbáljam meggyőzni az illetékeseket: több előnnyel járna számukra, ha itt, nálunk, helyben vezetnénk a számlájukat. Nos, ez sikerült, a szerződéseket megkötöttük. — Milyen előnye származhat a váltásból az önkormányzatnak? —Például együttműködhetnénk a fiatal város telefonhelyzeténekjavítá- sában. A lakosság igénye messze nincs kielégítve, s a mi fiókunk korszerű információs rendszerének kiépítéséhez is használható telefonvonalak kellenének. Arra gondoltam, hogy a telefonhálózat fejlesztéséhez fiókunk épp úgy adhatna hitelt a lakosságnak, mint ahogyan annak idején a gázbeköttetéshez adott. Ha az önkormányzat igényelne ehhez a beruházáshoz hitelt, neki is rendelkezésére állnánk. —A helybeli vállalkozókkal milyen a kapcsolatuk? — Volt közöttük, aki körülményesnek mondott bennünket, nem értette meg, hogy szabályok kötnek bennünket, amelyeket be kell tartanunk. Kölcsönt adni csak olyannak tudunk, aki az OTP-nél vezeti a számláját és a telephelye Tiszakécske körzetében van. Ha például Szolnokon működik, akkor az ottani OTP-fiók- hoz kell irányítanunk, függetlenül attól, hogy van-e fedezete a kért kölcsönre vagy nincs. Mi nem nekik akarunk gondot okozni, hanem szem előtt akarjuk tartani a betétesek érdekeit, akiknek a pénzét kihelyezzük, hitelbe adjuk. Biztosaknak kell lennünk, hogy visszatérül a kiadott pénz, kamatostól — ezeket a szempontokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.-— Végül is önnek, az új kécskei bankfiók-igazgatónak örömben is volt része 1992-ben ? — A nagyszerű csapatot már említettem. A kintlevőségek tekintetében a legjobb fiókok között vagyunk a megyében — ennek is örültem, örülök. Az új évben siker lenne számunkra, ha még több vállalkozó venné igénybe szolgáltatásainkat, s ha tovább gyarapodnának nálunk a kécskei és környékbeli emberek betétjei — mondja Rozsinszky Lászlóné. A. T. S. volt a nyereségünk, az idén 20-30 millió lesz. Még egy ilyen tollvonás a kormány részéről a veszteségbe visz bennünket. Most még jól fizető, megbízható cég vagyunk. A következő esztendő két kulcskérdése számunkra, hogy hogyan sikerül a privatizáció, s hogy a kormány folytatja-e forintfelértékelő politikáját? Ha nem változnak meg a gazdasági körülmények — beleértve az elvonásokat is —, az állami vállalatoknak az a negyven százaléka is tönkremegy, amelyik eddig még talpon maradt. — Véleménye szerint önök mire számíthatnak ? — A gazdasági recesszió 3-4 évig szokott tartani, a mostaniból még hátra van 2-3. A nyugati piac tehát továbbra is nehezen bevehető bástya marad. A hazai körülményekben sem várható pozitív változás. A jelenlegi kormány már nem fog átütő erejű gazdaságpolitikába, a ’94-ben hatalomra kerülőnek pedig legalább egy év kell a felálláshoz. Tehát jó esetben is ’96- tól lehet kedvező, vagy kedvezőbb változásokra számítani. Addig kellene kibírnunk valahogy. — Ez most optimista, vagy pesz- szimista válasz volt? — Én se nem optimista, se nem pesszimista, hanem realista vagyok — mondta az igazgató és homlokát ráncolva kinézett az ablakon. Almási Márta Nem ment ki divatból a javított cipő • Gajdos Zoltán B aján a Rövid utca sarkán levő apró műhelyben dolgozik Gajdos Zoltán vállalkozó, aki a műhelyhez méretezett munkapadján lábbelit javít, kést, ollót élez, mindezt gyorsasággal hirdetve. Áz ifjú mester az érettségi után egyáltalán nem gondolta, hogy kétkezi munkájával kell majd eltartani családját, hiszen előbb megpróbálkozott a közművelődésben, elvégezte a postasegédtiszti tanfolyamot, de mivel nem találta meg számítását, tovább kereste a boldogulás útját. 1989-ben egy ismerőse azt ajánlotta, hogy próbálkozzon meg a szolgáltató szférában, az akkor még újnak számító cipőgyorsjavító és kulcsmásoló tevékenységgel. Rövid tanulóidő után üzletvezetőként dolgozott a bajai Skála Áruházban, ám rövidesen rájött arra, hogy ebben a szakmában csak akkor van pénz, ha a saját maga felszerelésével, saját üzletben dolgozik. Á család is segített és a szomszéd városban, Bácsalmáson szerencsét próbált. Ázonban az utazási költség és a családtól való távoliét arra késztette, hogy Baján keressen üzlethelyiséget. Egy ideig még megtartotta a bácsalmásit is, de mivel alkalmazottai nem mindig a legbecsületesebb úton vezették az üzletet, végül felszámolta. A bajai kis műhely megfelelő forgalommal működik és Gajdos úr azon van, hogy csak akkor emeljen árat, ha már végképp elengedhetetlen, pedig az üzlet bérleti díja elég magas, a nyersanyagárak pedig már a csillagokig szöktek. Üzleti mottója az, hogy amíg ilyen gazdasági helyzet van és az emberek zsebe elég üres, szükség van tevékenységére, amit a visszatérő kuncsaftok is bizonyítanak. A jövőtől azt várja, hogy nem vágják agyon adóval az ilyen jellegű vállalkozásokat, mert ha ellehetetlenülnek a kisiparosok, az a lakosság ellátásában nagy hiányokat idéz elő. Ehhez azt is elvárja, hogy a helyi ipartestület —amelynek ő is tagja—megfelelő érdekképviseleti tevékenységet fejt ki az önkormányzatnál a helyi adók megállapításakor. Anyagi lehetőségeit számba véve úgy határozott a családdal, hogy számottevő fejlesztésbe nem kezd, viszont bízik abban, hogy jó munkájával sikerül felszínen maradni. P. Z. MIT MOND AZ ÜZLETI ILLEMKÓDEX A kécskei csapatkapitány elégedett
