Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. december 30., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az önök érdeme, hogy egy újságoldalt ismét együtt szerkeszthettünk. Levélváltás rovatunkban ezúttal a kecskeméti posta melletti cipőüzlet vezetője válaszol egy reklamációra. A további levelek egyebek között a tervezett vasútleépitéssel, a bűnözés és az elszegényedés összefüggésével foglalkoznak. Figyelmükbe ajánljuk azt a kérést, mely a kiskunfélegyházi mozgáskorlátozottak klubjának érdekében fogalmazódott meg. Varjuk további közérdekű Írásaikat. (A szerk.) A diákbérlet ára NEM MEGOLDÁS — RÁFIZETÉS! Egy volt állomásfőnök véleménye a vasútleépítésről . Sok olyan dolgot vezettek be okos emberek, amelyek bizonyos területeken felgyorsítják az élet menetét, s logikusnak, ésszerűnek tűnnek. E körbe tartoznak a különböző bérletek is. Van színházbérlet, mozibérlet, buszbérlet stb. Ezek közül a buszbérlet pontosabban a diákbérlet, problematikáját szeretném elemezni. Nem vitatom használatának ésszerűségét, s csupán egy apróságra szeretném felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban. Sok diák jár tanulni a megyeszékhely környékéről Kecskemétre. Mozgásukat meggyorsítja a bérlet használata, s olcsóbb is, ez vitathatatlan. Hó elején megveszi 152 forintért és egész hónapban használja. Ez körülbelül napi 5 forint kiadás. Nem nagy összeg, ha így nézzük. Csak hát, anyagias világban élünk, sokszor 5 forint is sok. Hogyan értem ezt? A tanulóbérletet a beutazó diákok decemberben 16 napon használják (téli szünet), így durván 80 forintot használnak fel a 152 forintból, te-Azt hiszem, nagyon sokan megörültek, amikor olvasták a december 15-ei Petőfi Népében, hogy emelik a családi pótlékot. Ám ezzel egyidejűleg megszűnik az 1300 forintos adóalap-kedvezmény, amit |00, illetve 400 forint adókedvezmény víjjlt /el. Elgondolkodtató, nogy ez iiiost emeles-e tulajdonképpen? Ki kellene vetíteni egy kétgyermekes és egy háromgyermekes családra vonatkoztatva, éves szinten annak tudatában, hogy az adósávok nem változtak (a december 2- ai Petőfi Népe írta), de a fizetések se. Azt hiszem, hogy 10—20 vagy 30 ezer forinttal szegényebbek leszhát 72 forint megmarad a Tisztelt Volán Vállalatnak! Vegyünk egy számot, mondjuk 600 diákot. Ez 72 forintjával már 43 200 forint. Ez már elgondolkodtató. A szegényedő társadalom nevében talán keresni kellene valami megoldást, hogy a darab hónapokban az amúgy is túlterhelt családi kasszákból ilyen apró forintok ne guruljanak ki feleslegesen. Ismerve az iskolák menetrendjét, könnyen kiszámítható a tannaok száma éves és havi viszonylatán, s csupán kapcsolatot kellene teremteni, hogy megoldódjon sok rászorult család forintosztogató problémája. Javaslatom, remélem, nem túl bonyolult. Az iskolaév szeptembertől júliusig tart. Ez mondjuk X nap. Ebből ki kellene vonni azokat a napokat (szombat, ünnep, tanítási szünetek), amelyeken nem utazik a diák, s a fennmaradó napokra kellene megállapítani a diákbérlet árát. Számítógéppel teletűzdelt világunkban ez talán nem is annyira bonyolult. Tisztelettel: Rácz Zoltán, Kiskunfélegyháza nek a családos dolgozók. Gondolatom szerint ez a családi pótlék megadóztatása helyett van, hiszen ez mégis csak jobban hangzik (ezt sokan figyelembe sem veszik), mert mi, egyszerű emberek nem vagyunk bérszámfejtők és a számítógépes bérpapíron nagyon el sem tudunk igazodni. Ha ezt a kimutatást valaki elvégezné és a nyilvánosság elé tárná, nagyon sokan rájönnének, hogy ha így nem, akkor úgy, de mégis elveszik a pénzünket. Azoktól veszik el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. L. M.-né, Tiszakécske (Teljes név és cím a szerk.-ben.) Szeretném, ha nem értenének félre és nem tartanák rögeszmének, amit leírok. Több mint 20 évig voltam egy olyan vasútállomás vezetője, ami a szegedi vasúti igazgatóság legcsúnyább állomása volt. Ez szolgálta ki az akkor rohamosan fejlődő megyeszékhely igényét annak ellenére, hogy olyan szűk állomás volt, hogy egy sóderes irányvonattal — ha Kecskemét nagyállomás lefektetett — még az iparvágányokat is le kellett foglalni, megbénítva az állomás két közúti átjáróján a közlekedést, hosszabb időre. Hosszú időnek kellett eltelnie, én már régen nyugdíjas voltam, amikorra végrehajtották egykori javaslatomat, hogy az egyik útátjáróról el kell terelni a forgalmat, vagy a deltavágányt már a mi állomásunkról ki kell ágaztatni, amit kisebb beruházással meg lehetett volna oldani. Megvárták, mig ezek teljesen elkerülhetetlenekké váltak és sokba kerültek. Ilyen és hasonló, régi vasúti történetek maradtak meg emlékezetemben, a hosszú, 42 évi vasúti szolgálat után,- az immár 23 éve nyugdíjban eltöltött időmben is. Ennek ellenére nagyon meglepődtem a mostanában hallottakon, s hogy olvastam a Petőfi Népe december 5-ei számában a részletes LEVÉLVÁLTÁS Válasz a cipőboltból A Petőfi Népe december 16-ai számában megjelent, Affér a cipőboltban című olvasói levélre a következő a válaszom. (A kecskeméti posta melletti cipőüzletről van szó. .A. szerk) Tisztelt T. A. és B. A.! Kolléganőm Önöknek nem egy pár 35-ös cipőt mutatott meg. Az egyiknek a próbálása közben kérte, hogy rendeltetésszerűen bánjanak az áruval. Mire egyikőjük a szóban forgó bőrcipő csatolását erősebben húzta a kelleténél, s ezáltal feltépte a varrást és a csatot is tönkretette. Kolléganőm kérdésére, hogy miért rongálta meg a cipőt, ön nyomdafestéket nem tűrő hangnemben válaszolt. Elismerem, valóban mi vagyunk a vásárlókért, de a szándékos rongálást nem engedhetjük meg. Nagy Mihály az üzlet vezetője Kinek van felesleges tangóharmonikája? A kiskunfélegyházi Szakmaközi Művelődési Házban működő mozgáskorlátozottak klubja nevében kéréssel fordulok a lakossághoz. Ugyanis van egy jól működő énekkaruk, de szegények. Tangóharmonikára lenne szükségük, gyűjtik rá a pénzt, de nagyon nehezen jön össze. A kérés az lenne, hogy valaki, akj már nem használja ezt a hangszert, ajánlja fel ennek a kis csoportnak. Igazan megérdemelnék. Kérem, közöljék rövid írásom. Egyben kellemes karácsonyt, boldog új évet és további jó munkát kívánok! Tisztelettel: Héjjas István Elzáratnak a külvilágtól Katonatelep mindennapi életéről szeretnék írni Önöknek és az olvasóknak. Valószínűleg Katonatelep a kecskeméti önkormányzat mostohagyermeke, mert itt még a külvilágtól is el vagyunk zárva. Katonatelepen elvileg két nyilvános telefonkészülék van, a gyakorlatban viszont egyik sem használható. Az iskolánál lévő készülékestől együtt eltűnt, körülbelül három hónapja. A Mályva utcai pedig már több mint egy hónapja üzemképtelen. A kocsmait leadta a tulajdonos. Az óvodában is lenne egy telefon, de az intézmény december 18-ától január 4-éig zárva tart. Az óvoda különben sem nyilvános hely, oktatási intézmény. Kérdem én, honnan telefonáljunk, ha beteg a gyerek? Tudják Önök, hány kisgyerekes család van Katonatelepen?! Bense Györgyné, Kecskemét, Mályva u. 6. tájékoztatást a vasútvonalak megszüntetéséről. Engem ugyan mar nem különösebben aggaszt a hír, a 85 éves korommal ingyen visz a Volán, de hogy az országnak ez nem lehet jó, az biztos. Az ok nagyon egyszerű. A közutakon való tömeges áru- és személyszállítás maga-magát teszi tönkre, nemcsak a veszélyessége miatt, de olyan nagyfokú környezetszennyezést okozva, amik az utak menten fekvő lakott helyek életbiztonságát is veszélyeztetik. Legjobb tudomásom szerint, a vasúti szállítás nem egy nyereséges vállalkozás, nem is volt az soha, de hogy szükség van rá, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy másutt mindenütt lényegesen többel járul hozzá az állam a vasutak üzemeltetéséhez. Még ma, a repülők korában is hegyeket fúrnak át, a tenger mélyén folyosót építenek nagy költséggel azért, hogy jobb legyen a vasúti közlekedés. Nagyra becsült kedves vasutas dolgozók! Itt, e kis hazában vagy 150 ezren, ne sztrájkon tépelődjünk, hanem azon, hogyan lehetne megmenteni a vasutat, amely a földön járó tömeget szolgálja ki. Fűljünk össze, szakszervezeti tagok, es azt nézzük meg, hogyan lehetne a társadalom számára elfogadható Elmondom Önöknek aggályomat, még mielőtt visszafordíthatatlanul késő lenne megállítani a bűnözés növekvő tendenciáját. Manapság a létminimum alatt élő ember, aki ráadásul munkanélküli, nyúl elsősorban törvénytelen eszközökhöz. A végeredmény ismert, a megbotlott ember börtönben végzi. Mondják: így igazságos. De vajon igazságos-e? Mit tesz az állam annak érdekében, hogy a szabad*, ságukat visszanyert emberek beilleszkedhessenek a társadalomba? Van érdekképviseletük? Hiszen ebben az országban már mindenkinek van! Azt halljuk fentről, hogy vissza kell szorítani a bűnözést. Kérdezem én, hogyan, amikor az átlagos magyar családoknak is bőven a létminimum alatti pénzösszegből kell • megélniük? Szándékosan használtam a magyar szót. És itt nem a különböző etnikumokra céloztam, hanem más, megbúvó egyénekre, akik 2-3-4 éve ideiglenesen telepedtek le nálunk. Azóta viszont törvényt alkottak számukra és dolgozhatnak, lakásuk van, berendezve. S akkor még nem beszéltem a különböző szociális jut-Nemcsak a lap hasábjain, de a Kecskemét Városi Önkormányzatnál is vitatéma volt: hogyan szerezhetné vissza a város a pártállami időkben elvesztett Kecskemét— Bugac idegenforgalmat, annak sokmilliós nyereségét és felhasználását, a lakosság javára. Nem hiányoztak a figyelemre méltó megnyilatkozások sem. Volt, aki 40 napi vándorlást emlegetett a pusztában, mások keresték — de nem találták — a jogi lehetőségeket. Vé|re érzékelhető a városi elöljáróság megoldásra váró törekvése. Nem arról van szó, hogy a város kísérletet tenne elvesztett jogosítványa visszaszerzésére. Hiszen Miközben a parlamentben a nép küldöttei olykor nevetséges csatákat vivtak (vívtak?!) a kétkulcsos áfa témájában, addig mások kérdezés, parlamenti vita, szavazások és a lakosság megkérdezése nélkül léptek. Vagyis, míg a nevetségesszánalmas totojászás folyt az ország házában, a kereskedelem megemelte a zsír, a hús, a cukor, a tej, a tejtermékek, a kenyér árát, a víz-, gáz- és csatornadíjat. Egyiket sem hat százalékkal! Na persze, ehhez nem kellett arlamenti jóváhagyás, ebbe sen- i nem szól bele. Sőt! Még ezekhez az emelt árakhoz jön a rettefett áfa. És mindez (lásd a lakéremelést, a várható közlekedési költségek, a benzin, a ... satöbbi áremeléseket) belefér majd a módon üzemeltetni a halálra ítélt vasutakat. S ha már Szánkon, a kisvasút mellett lakok, s ha már teher a kiskunmajsai és a kiskőrösi kisvasút létezése, adjuk azokat vissza a városnak annyiért, amennyiért elvették tőlük, hátha ők jobban tudják hasznosítani. Megjegyzem, óriási baklövést követtek el azzal, hogy sem Kecskemét-Alsón, sem Kiskunmajsán nem hozták fel a normálvasút mellé a kisvasutak mert így azok szinte megközelíthetetlenek a gyalogosok szamára. Szerencsére nem így van Kiskőrösön, ahol együtt van a két vasútvonal. Ugyancsak badarság volt Kecskemét-Álsóról Kiskőrösre vinni az egyetlen átrakási lehetőséget, megdrágítva a fuvarozási költséget. Unokáink érdekében ne veszítsük el egészen a fejünket, mert most valaki kitalálta, hogy meg kell szüntetni 1500 kilométer vasútvonalat, amit azután nagyon megbánunk, mint ahogy megbántuk az eddig beszüntetetteket is. A leépítés nem megoldás, hanem ráfizetés! Szerencsésebb új esztendőt kívánok mindannyiójuknak, békével, egészséggel! Bálint István, Szánk, Béke u. 70. tatásokról (pénz, ruhanemű, ingyenes iskolai étkeztetés, iskolaszerek). S itt vannak számukra az ideiglenesen berendezett lakások. Hol van ez meg egy átlagos magyar családnak? S főleg azok hozzátartozóinak, akik már büntetve voltak. Hiszen a bűnös emberek családjai többségükben nem is tehetnek a családtag vétkességéről. A jog megformálásában ezen családok érdekeit is védeni kellene. De először vis-a. feddhetetlen -életű honfitársaink' érdekképviseletét kellene megoldani. Mert kérdem én, melyik az az ország, ahol minden kitétel nélkül lakáshoz, munkához, oktatáshoz juthat az ember? Csak nálunk lehetséges ez! Itt, ahol az infláció és a munkanélküliség lassan a kritikus értékhatár fölé emelkedik. Ha kissé elgondolkozunk ezen, rájövünk, csak mi vagyunk a hibásak azért, ha ez így folytatódik tovább. Meg kell értetnünk a kormányzattal, hogy sok százezer honpolgár jogosultabb azokra a kedvezményekre, amelyeket jelenleg a hozzánk beférkőzött idegenek élveznek. Hauzer Attila, Kecskemét, Mátyási u. 2. vannak, akik készséggel beseprik az idegenforgalom hasznát. A lap november 26-ai számában olvashattuk, hogy a január 16-ai, kecskeméti polgármesteri bálon a Bugaci csárda és a Tanyacsárda szolgálja majd fel a meleg vacsorát. Az áldozatvállalás nagyságának felmérése végett tessék számításba venni, hogy a két csárda télen be szokott zárni. Most azonban, a nagy cél érdekében, mozgósítják erőiket. Azt is figyelembe kell venni, hogy mindezt nem utolsósorban a rászorultak érdekében teszik. Már csak egy kérdés marad: mi lesz a meleg vacsora? Talán egy tál lencse? Frigyesy Ferenc, Kecskemét megjósolt 14-16 százalékos inflációba. Igaz, várhatóan majd jövő ilyenkor széttárt karokkal bejelentik: sajnos, tévedtünk. S ezzel el lesz intézve a dolog. Esetleg megmagyarázzák, hogy mi — a lakosság — nem jól értelmezzük és érezzük a dolgokat. Természetesen van egy réteg, amely mindezeket tovább hárítja, elszámolhatja, sőt, a növekedésre még ráteszi a maga „áfáját”. Sajnos, nem lehet mindenki vállalkozó, de az idő mindenki felett eljár, és egyszer talán arra a rétegre is gondolnak, amelyik napról napra zuhan lefelé. Ennek a rétegnek nincsen érdekképviselete vagy ha van is, ki hallgat rá? Antalfy István, Kecskemét A rendőr és a mundér Szeretnék már arról is olvasni az újság hasábjain, hogy a rendőrkapitányok figyelme eljutott odáig, hogy az utcára csak rendben tartott beosztottakat engednek ki ezután. Sajnos, olyan rendőrökben is gyönyörködhetünk, akik hosszú hajjal, bokáig sem érő nadrágban, derékszíjukat a lágyékukon tartva, sapkájukat sem rendesen, szabályosan viselve, portyáznak. Az egyenruha viselésének megvannak a szabályai. Tartsák ezt be, már csak azért is, hogy hordozójának nagyobb legyen a tekintélye. Ezt szeretné: Dóra Ferencné Kecskemét, Nyár u. 1. NAPJAINK HUMORÁBÓL A nyomor szüli a bűnözést----------------------------------------------------------------------------------------7 Mi lesz a meleg vacsora? Áfa nélkül is ... Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Színházi tiszteletadás az idősek előtt December 10-én, délután 3 órakor csaknem ötszáz idős ember érkezett a kecskeméti Katona József Színház előadására. A város közgyűlésének, illetve szociális és családvédelmi bizottságának kezdeményezésére folytatódott a hagyományos gesztus, hogy így is kifejezésre jusson a városban élő, mintegy huszonkétezer idős ember iránt érzett tisztelet. A gondolat megszületése után néhány nappal kész volt a megállapodás, ami elsősorban Hideg Antal alpolgármester és Illés István színházigazgató együttműködésének volt köszönhető. A szociális munkatársak segítségével nyomban megkezdődött az idősek megkeresése. A színházjegyeket a szociális otthonok, gondozási központok, családsegítők, a Máltai Szeretetszolgálat, az egyházak, valamint a népjóléti iroda munkatársainak közreműködésével kapták meg. Mindenki tapasztalhatta, aki részt vett ezen a tiszteletadáson, hogy a csaknem ötszáz idős ember, akiken legalább négyszer átgázolt a XX. század, három órán at otthon érezte magát ebben a világban. Előadás közben gyakran tapsoltak, hálásak voltak minden színészi teljesítményért. A végén pedig legalább tíz percig tartó vastaps közepette fejet hajthatott a színtársulat a közönség előtt. Hálás szívvel mondok köszönetét mindenkinek, aki részese volt ennek a főhajtásnak. Engedjék meg, hogy élve az alkalommal, lélekben mindenkinek megbékélt, kellemes karácsonyi ünnepeket és a szebb jövőben reménykedő békés, boldog új esztendőt kívánjak. Őszinte tisztelettel: Bálint József, a szoc. és családvédelmi biz. tagja Kell a kisvasút! Engedjék meg, hogy elmondjam a véleményem a Petőfi Népében december 5-én megjelent, Felhívás 1500 kilométer vasútvonal megmentésére című cikkel kapcsolatban. Én is érintett vagyok a Kecskemét-Rávágy tér—Kiskőrös útvonalon. Véleményem a következő. Kecskemét—Kiskőrös viszonylatban a kisvasút évtizedeken át kiszolgálta azt az igényt, amit ez a térség tükröz. Nincs betonút, ezáltal semmiféle közlekedési eszköz nem szolgálhatja ki ezt a térséget. Mivel az életkörülmények megromlottak, nagyon sokan képtelenek gépjárművet fenntartani, ezért a MÁV szolgáltatásait veszik igénybe. Az én esetemben is ez a helyzet. Munkanélkülivé váltam, s az életkörülményem, anyagi helyzetem nem teszi lehetővé más közlekedési eszköz igénybevételét, csak a vasutat. Mivel édesanyám is itt él (Helvécia-Köncsög térségében), ez az egyetlen, amivel meg tudom látogatni. Szomorúan és megdöbbenten vettem tudomásul, hogy már nem lesz kisvasút. Ez totális elzártságot fog jelenteni ennek a területnek. Ezért javaslom, mérjék fel az utazni kívánók igényeit, s gondolkozni kellene a menetrend megváltoztatásán is, mert nem mindenki hajnalban vagy este kíván utazni. Észszerűbb megoldással talán még gazdaságossá is lehetne tenni a teherszállítást és a személyi forgalmat. Kérem, juttassák el levelem az illetékes helyre. Tavaszi Andrásné, Kecskemét, Vasvári Ferenc u. 7. Szerkeszti: Rapi Miklós így is, úgy is elveszik a pénzünket
