Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. december 30., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az önök érdeme, hogy egy újságoldalt ismét együtt szerkeszthettünk. Levélváltás rovatunkban ezúttal a kecskeméti posta melletti cipőüzlet vezetője válaszol egy reklamációra. A további levelek egyebek között a tervezett vasútleépitéssel, a bűnözés és az elszegényedés összefüggésével foglalkoznak. Figyelmükbe ajánljuk azt a kérést, mely a kiskunfélegyházi mozgáskorlátozottak klubjának érdekében fogalmazódott meg. Varjuk további közérdekű Írásaikat. (A szerk.) A diákbérlet ára NEM MEGOLDÁS — RÁFIZETÉS! Egy volt állomásfőnök véleménye a vasútleépítésről . Sok olyan dolgot vezettek be okos emberek, amelyek bizonyos területeken felgyorsítják az élet menetét, s logikusnak, ésszerűnek tűnnek. E körbe tartoznak a kü­lönböző bérletek is. Van színház­­bérlet, mozibérlet, buszbérlet stb. Ezek közül a buszbérlet pontosab­ban a diákbérlet, problematikáját szeretném elemezni. Nem vitatom használatának ésszerűségét, s csu­pán egy apróságra szeretném fel­hívni a figyelmet ezzel kapcsolat­ban. Sok diák jár tanulni a megye­­székhely környékéről Kecskemét­re. Mozgásukat meggyorsítja a bérlet használata, s olcsóbb is, ez vitathatatlan. Hó elején megveszi 152 forintért és egész hónapban használja. Ez körülbelül napi 5 fo­rint kiadás. Nem nagy összeg, ha így nézzük. Csak hát, anyagias vi­lágban élünk, sokszor 5 forint is sok. Hogyan értem ezt? A tanuló­bérletet a beutazó diákok decem­berben 16 napon használják (téli szünet), így durván 80 forintot használnak fel a 152 forintból, te-Azt hiszem, nagyon sokan meg­örültek, amikor olvasták a decem­ber 15-ei Petőfi Népében, hogy emelik a családi pótlékot. Ám ezzel egyidejűleg megszűnik az 1300 fo­rintos adóalap-kedvezmény, amit |00, illetve 400 forint adókedvez­mény víjjlt /el. Elgondolkodtató, nogy ez iiiost emeles-e tulajdon­képpen? Ki kellene vetíteni egy kétgyer­mekes és egy háromgyermekes csa­ládra vonatkoztatva, éves szinten annak tudatában, hogy az adósá­vok nem változtak (a december 2- ai Petőfi Népe írta), de a fizetések se. Azt hiszem, hogy 10—20 vagy 30 ezer forinttal szegényebbek lesz­hát 72 forint megmarad a Tisztelt Volán Vállalatnak! Vegyünk egy számot, mondjuk 600 diákot. Ez 72 forintjával már 43 200 forint. Ez már elgondol­kodtató. A szegényedő társadalom nevében talán keresni kellene vala­mi megoldást, hogy a darab hóna­pokban az amúgy is túlterhelt csa­ládi kasszákból ilyen apró forintok ne guruljanak ki feleslegesen. Ismerve az iskolák menetrend­jét, könnyen kiszámítható a tanna­­ok száma éves és havi viszonylat­án, s csupán kapcsolatot kellene teremteni, hogy megoldódjon sok rászorult család forintosztogató problémája. Javaslatom, remélem, nem túl bonyolult. Az iskolaév szeptembertől júliusig tart. Ez mondjuk X nap. Ebből ki kellene vonni azokat a napokat (szombat, ünnep, tanítási szünetek), amelye­ken nem utazik a diák, s a fennma­radó napokra kellene megállapíta­ni a diákbérlet árát. Számítógéppel teletűzdelt világunkban ez talán nem is annyira bonyolult. Tiszte­lettel: Rácz Zoltán, Kiskunfélegyháza nek a családos dolgozók. Gondo­latom szerint ez a családi pótlék megadóztatása helyett van, hiszen ez mégis csak jobban hangzik (ezt sokan figyelembe sem veszik), mert mi, egyszerű emberek nem va­gyunk bérszámfejtők és a számító­­gépes bérpapíron nagyon el sem tudunk igazodni. Ha ezt a kimuta­tást valaki elvégezné és a nyilvá­nosság elé tárná, nagyon sokan rá­jönnének, hogy ha így nem, akkor úgy, de mégis elveszik a pénzün­ket. Azoktól veszik el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. L. M.-né, Tiszakécske (Teljes név és cím a szerk.-ben.) Szeretném, ha nem értenének fél­re és nem tartanák rögeszmének, amit leírok. Több mint 20 évig vol­tam egy olyan vasútállomás vezető­je, ami a szegedi vasúti igazgatóság legcsúnyább állomása volt. Ez szol­gálta ki az akkor rohamosan fejlő­dő megyeszékhely igényét annak el­lenére, hogy olyan szűk állomás volt, hogy egy sóderes irányvonat­tal — ha Kecskemét nagyállomás lefektetett — még az iparvágányo­kat is le kellett foglalni, megbénítva az állomás két közúti átjáróján a közlekedést, hosszabb időre. Hosszú időnek kellett eltelnie, én már régen nyugdíjas voltam, ami­korra végrehajtották egykori javas­latomat, hogy az egyik útátjáróról el kell terelni a forgalmat, vagy a deltavágányt már a mi állomásunk­ról ki kell ágaztatni, amit kisebb beruházással meg lehetett volna ol­dani. Megvárták, mig ezek teljesen elkerülhetetlenekké váltak és sokba kerültek. Ilyen és hasonló, régi vas­úti történetek maradtak meg emlé­kezetemben, a hosszú, 42 évi vasúti szolgálat után,- az immár 23 éve nyugdíjban eltöltött időmben is. Ennek ellenére nagyon megle­pődtem a mostanában hallottakon, s hogy olvastam a Petőfi Népe de­cember 5-ei számában a részletes LEVÉLVÁLTÁS Válasz a cipőboltból A Petőfi Népe december 16-ai számában megjelent, Affér a cipő­boltban című olvasói levélre a kö­vetkező a válaszom. (A kecskeméti posta melletti cipőüzletről van szó. .A. szerk) Tisztelt T. A. és B. A.! Kolléga­nőm Önöknek nem egy pár 35-ös cipőt mutatott meg. Az egyiknek a próbálása közben kérte, hogy ren­deltetésszerűen bánjanak az áruval. Mire egyikőjük a szóban forgó bőr­cipő csatolását erősebben húzta a kelleténél, s ezáltal feltépte a varrást és a csatot is tönkretette. Kolléga­nőm kérdésére, hogy miért rongálta meg a cipőt, ön nyomdafestéket nem tűrő hangnemben válaszolt. Elismerem, valóban mi vagyunk a vásárlókért, de a szándékos ron­gálást nem engedhetjük meg. Nagy Mihály az üzlet vezetője Kinek van felesleges tangóharmonikája? A kiskunfélegyházi Szakmaközi Művelődési Házban működő moz­gáskorlátozottak klubja nevében kéréssel fordulok a lakossághoz. Ugyanis van egy jól működő ének­karuk, de szegények. Tangóharmo­nikára lenne szükségük, gyűjtik rá a pénzt, de nagyon nehezen jön össze. A kérés az lenne, hogy valaki, akj már nem használja ezt a hangszert, ajánlja fel ennek a kis csoportnak. Igazan megérdemelnék. Kérem, közöljék rövid írásom. Egyben kel­lemes karácsonyt, boldog új évet és további jó munkát kívánok! Tisztelettel: Héjjas István Elzáratnak a külvilágtól Katonatelep mindennapi életéről szeretnék írni Önöknek és az olvasók­nak. Valószínűleg Katonatelep a kecskeméti önkormányzat mostoha­­gyermeke, mert itt még a külvilágtól is el vagyunk zárva. Katonatelepen elvi­leg két nyilvános telefonkészülék van, a gyakorlatban viszont egyik sem használható. Az iskolánál lévő készü­lékestől együtt eltűnt, körülbelül há­rom hónapja. A Mályva utcai pedig már több mint egy hónapja üzemkép­telen. A kocsmait leadta a tulajdonos. Az óvodában is lenne egy telefon, de az intézmény december 18-ától január 4-éig zárva tart. Az óvoda különben sem nyilvános hely, oktatási intéz­mény. Kérdem én, honnan telefonáljunk, ha beteg a gyerek? Tudják Önök, hány kisgyerekes család van Katonatele­pen?! Bense Györgyné, Kecskemét, Mályva u. 6. tájékoztatást a vasútvonalak meg­szüntetéséről. Engem ugyan mar nem különösebben aggaszt a hír, a 85 éves korommal ingyen visz a Vo­lán, de hogy az országnak ez nem lehet jó, az biztos. Az ok nagyon egyszerű. A köz­utakon való tömeges áru- és sze­mélyszállítás maga-magát teszi tönkre, nemcsak a veszélyessége mi­att, de olyan nagyfokú környezet­szennyezést okozva, amik az utak menten fekvő lakott helyek életbiz­tonságát is veszélyeztetik. Legjobb tudomásom szerint, a vasúti szállí­tás nem egy nyereséges vállalkozás, nem is volt az soha, de hogy szükség van rá, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy másutt mindenütt lé­nyegesen többel járul hozzá az ál­lam a vasutak üzemeltetéséhez. Még ma, a repülők korában is hegyeket fúrnak át, a tenger mélyén folyosót építenek nagy költséggel azért, hogy jobb legyen a vasúti közlekedés. Nagyra becsült kedves vasutas dolgozók! Itt, e kis hazában vagy 150 ezren, ne sztrájkon tépelőd­­jünk, hanem azon, hogyan lehetne megmenteni a vasutat, amely a föl­dön járó tömeget szolgálja ki. Fűl­jünk össze, szakszervezeti tagok, es azt nézzük meg, hogyan lehetne a társadalom számára elfogadható Elmondom Önöknek aggályo­mat, még mielőtt visszafordítha­tatlanul késő lenne megállítani a bűnözés növekvő tendenciáját. Manapság a létminimum alatt élő ember, aki ráadásul munkanélküli, nyúl elsősorban törvénytelen esz­közökhöz. A végeredmény ismert, a megbotlott ember börtönben végzi. Mondják: így igazságos. De va­jon igazságos-e? Mit tesz az állam annak érdekében, hogy a szabad*, ságukat visszanyert emberek beil­leszkedhessenek a társadalomba? Van érdekképviseletük? Hiszen eb­ben az országban már mindenki­nek van! Azt halljuk fentről, hogy vissza kell szorítani a bűnözést. Kérde­zem én, hogyan, amikor az átlagos magyar családoknak is bőven a létminimum alatti pénzösszegből kell • megélniük? Szándékosan használtam a magyar szót. És itt nem a különböző etnikumokra cé­loztam, hanem más, megbúvó egyénekre, akik 2-3-4 éve ideigle­nesen telepedtek le nálunk. Azóta viszont törvényt alkottak számuk­ra és dolgozhatnak, lakásuk van, berendezve. S akkor még nem be­széltem a különböző szociális jut-Nemcsak a lap hasábjain, de a Kecskemét Városi Önkormányzat­nál is vitatéma volt: hogyan szerez­hetné vissza a város a pártállami időkben elvesztett Kecskemét— Bugac idegenforgalmat, annak sokmilliós nyereségét és felhaszná­lását, a lakosság javára. Nem hiányoztak a figyelemre méltó megnyilatkozások sem. Volt, aki 40 napi vándorlást emle­getett a pusztában, mások keresték — de nem találták — a jogi lehető­ségeket. Vé|re érzékelhető a városi elöl­járóság megoldásra váró törekvé­se. Nem arról van szó, hogy a vá­ros kísérletet tenne elvesztett jogo­sítványa visszaszerzésére. Hiszen Miközben a parlamentben a nép küldöttei olykor nevetséges csatá­kat vivtak (vívtak?!) a kétkulcsos áfa témájában, addig mások kér­dezés, parlamenti vita, szavazások és a lakosság megkérdezése nélkül léptek. Vagyis, míg a nevetséges­szánalmas totojászás folyt az or­szág házában, a kereskedelem megemelte a zsír, a hús, a cukor, a tej, a tejtermékek, a kenyér árát, a víz-, gáz- és csatornadíjat. Egyiket sem hat százalékkal! Na persze, ehhez nem kellett arlamenti jóváhagyás, ebbe sen- i nem szól bele. Sőt! Még ezek­hez az emelt árakhoz jön a rette­fett áfa. És mindez (lásd a lak­­éremelést, a várható közlekedési költségek, a benzin, a ... satöbbi áremeléseket) belefér majd a módon üzemeltetni a halálra ítélt vasutakat. S ha már Szánkon, a kisvasút mellett lakok, s ha már teher a kis­­kunmajsai és a kiskőrösi kisvasút létezése, adjuk azokat vissza a vá­rosnak annyiért, amennyiért elvet­ték tőlük, hátha ők jobban tudják hasznosítani. Megjegyzem, óriási baklövést kö­vettek el azzal, hogy sem Kecske­­mét-Alsón, sem Kiskunmajsán nem hozták fel a normálvasút mellé a kis­vasutak mert így azok szinte meg­­közelíthetetlenek a gyalogosok sza­mára. Szerencsére nem így van Kis­kőrösön, ahol együtt van a két vas­útvonal. Ugyancsak badarság volt Kecskemét-Álsóról Kiskőrösre vin­ni az egyetlen átrakási lehetőséget, megdrágítva a fuvarozási költséget. Unokáink érdekében ne veszít­sük el egészen a fejünket, mert most valaki kitalálta, hogy meg kell szün­tetni 1500 kilométer vasútvonalat, amit azután nagyon megbánunk, mint ahogy megbántuk az eddig be­­szüntetetteket is. A leépítés nem megoldás, hanem ráfizetés! Szerencsésebb új esztendőt kívá­nok mindannyiójuknak, békével, egészséggel! Bálint István, Szánk, Béke u. 70. tatásokról (pénz, ruhanemű, in­gyenes iskolai étkeztetés, iskola­szerek). S itt vannak számukra az ideiglenesen berendezett lakások. Hol van ez meg egy átlagos ma­gyar családnak? S főleg azok hoz­zátartozóinak, akik már büntetve voltak. Hiszen a bűnös emberek családjai többségükben nem is te­hetnek a családtag vétkességéről. A jog megformálásában ezen csa­ládok érdekeit is védeni kellene. De először vis-a. feddhetetlen -életű honfitársaink' érdekképviseletét kellene megoldani. Mert kérdem én, melyik az az ország, ahol min­den kitétel nélkül lakáshoz, mun­kához, oktatáshoz juthat az em­ber? Csak nálunk lehetséges ez! Itt, ahol az infláció és a munkanélküli­ség lassan a kritikus értékhatár fö­lé emelkedik. Ha kissé elgondolko­zunk ezen, rájövünk, csak mi va­gyunk a hibásak azért, ha ez így folytatódik tovább. Meg kell értetnünk a kormány­zattal, hogy sok százezer honpol­gár jogosultabb azokra a kedvez­ményekre, amelyeket jelenleg a hozzánk beférkőzött idegenek él­veznek. Hauzer Attila, Kecskemét, Mátyási u. 2. vannak, akik készséggel beseprik az idegenforgalom hasznát. A lap november 26-ai számában olvashattuk, hogy a január 16-ai, kecskeméti polgármesteri bálon a Bugaci csárda és a Tanyacsárda szolgálja majd fel a meleg vacsorát. Az áldozatvállalás nagyságának felmérése végett tessék számításba venni, hogy a két csárda télen be szokott zárni. Most azonban, a nagy cél érdekében, mozgósítják erőiket. Azt is figyelembe kell ven­ni, hogy mindezt nem utolsósorban a rászorultak érdekében teszik. Már csak egy kérdés marad: mi lesz a meleg vacsora? Talán egy tál lencse? Frigyesy Ferenc, Kecskemét megjósolt 14-16 százalékos inflá­cióba. Igaz, várhatóan majd jövő ilyenkor széttárt karokkal beje­lentik: sajnos, tévedtünk. S ezzel el lesz intézve a dolog. Esetleg megmagyarázzák, hogy mi — a lakosság — nem jól értelmezzük és érezzük a dolgokat. Természetesen van egy réteg, amely mindezeket tovább hárítja, elszámolhatja, sőt, a növekedésre még ráteszi a maga „áfáját”. Saj­nos, nem lehet mindenki vállalko­zó, de az idő mindenki felett eljár, és egyszer talán arra a rétegre is gondolnak, amelyik napról napra zuhan lefelé. Ennek a rétegnek nin­csen érdekképviselete vagy ha van is, ki hallgat rá? Antalfy István, Kecskemét A rendőr és a mundér Szeretnék már arról is olvasni az újság hasábjain, hogy a rendőrka­pitányok figyelme eljutott odáig, hogy az utcára csak rendben tar­tott beosztottakat engednek ki ez­után. Sajnos, olyan rendőrökben is gyönyörködhetünk, akik hosszú hajjal, bokáig sem érő nadrágban, derékszíjukat a lágyékukon tartva, sapkájukat sem rendesen, szabá­lyosan viselve, portyáznak. Az egyenruha viselésének meg­vannak a szabályai. Tartsák ezt be, már csak azért is, hogy hordozójá­nak nagyobb legyen a tekintélye. Ezt szeretné: Dóra Ferencné Kecskemét, Nyár u. 1. NAPJAINK HUMORÁBÓL A nyomor szüli a bűnözést----------------------------------------------------------------------------------------7 Mi lesz a meleg vacsora? Áfa nélkül is ... Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Színházi tiszteletadás az idősek előtt December 10-én, délután 3 óra­kor csaknem ötszáz idős ember ér­kezett a kecskeméti Katona József Színház előadására. A város köz­gyűlésének, illetve szociális és csa­ládvédelmi bizottságának kezde­ményezésére folytatódott a hagyo­mányos gesztus, hogy így is kifeje­zésre jusson a városban élő, mint­egy huszonkétezer idős ember iránt érzett tisztelet. A gondolat megszületése után néhány nappal kész volt a megálla­podás, ami elsősorban Hideg An­tal alpolgármester és Illés István színházigazgató együttműködésé­nek volt köszönhető. A szociális munkatársak segítségével nyom­ban megkezdődött az idősek meg­keresése. A színházjegyeket a szo­ciális otthonok, gondozási köz­pontok, családsegítők, a Máltai Szeretetszolgálat, az egyházak, va­lamint a népjóléti iroda munkatár­sainak közreműködésével kapták meg. Mindenki tapasztalhatta, aki részt vett ezen a tiszteletadáson, hogy a csaknem ötszáz idős ember, akiken legalább négyszer átgázolt a XX. század, három órán at ott­hon érezte magát ebben a világ­ban. Előadás közben gyakran tap­soltak, hálásak voltak minden szí­nészi teljesítményért. A végén pe­dig legalább tíz percig tartó vas­taps közepette fejet hajthatott a színtársulat a közönség előtt. Hálás szívvel mondok köszöne­tét mindenkinek, aki részese volt ennek a főhajtásnak. Engedjék meg, hogy élve az alkalommal, lé­lekben mindenkinek megbékélt, kellemes karácsonyi ünnepeket és a szebb jövőben reménykedő bé­kés, boldog új esztendőt kívánjak. Őszinte tisztelettel: Bálint József, a szoc. és családvédelmi biz. tagja Kell a kisvasút! Engedjék meg, hogy elmondjam a véleményem a Petőfi Népében de­cember 5-én megjelent, Felhívás 1500 kilométer vasútvonal meg­mentésére című cikkel kapcsolat­ban. Én is érintett vagyok a Kecske­­mét-Rávágy tér—Kiskőrös útvo­nalon. Véleményem a következő. Kecskemét—Kiskőrös viszony­latban a kisvasút évtizedeken át kiszolgálta azt az igényt, amit ez a térség tükröz. Nincs betonút, ezál­tal semmiféle közlekedési eszköz nem szolgálhatja ki ezt a térséget. Mivel az életkörülmények meg­romlottak, nagyon sokan képtele­nek gépjárművet fenntartani, ezért a MÁV szolgáltatásait veszik igénybe. Az én esetemben is ez a helyzet. Munkanélkülivé váltam, s az élet­­körülményem, anyagi helyzetem nem teszi lehetővé más közlekedési eszköz igénybevételét, csak a vas­utat. Mivel édesanyám is itt él (Helvécia-Köncsög térségében), ez az egyetlen, amivel meg tudom lá­togatni. Szomorúan és megdöbbenten vettem tudomásul, hogy már nem lesz kisvasút. Ez totális elzártságot fog jelenteni ennek a területnek. Ezért javaslom, mérjék fel az utaz­ni kívánók igényeit, s gondolkozni kellene a menetrend megváltozta­tásán is, mert nem mindenki haj­nalban vagy este kíván utazni. Ész­szerűbb megoldással talán még gazdaságossá is lehetne tenni a te­herszállítást és a személyi forgal­mat. Kérem, juttassák el levelem az illetékes helyre. Tavaszi Andrásné, Kecskemét, Vasvári Ferenc u. 7. Szerkeszti: Rapi Miklós így is, úgy is elveszik a pénzünket

Next

/
Thumbnails
Contents