Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
I MEGYEI KÖRKÉP 1992. december 30., 5. oldal TELJES A BAJAI ADÓRENDELET Az idegenforgalomból is csöppen némi haszon A bajai képviselő-testület bizottságaiban és az érintett érdekképviseleti szervezeteknél hetek óta folyik a vita arról, hogy a két éve létrehozott helyi adórendelet négy adónemét miképpen szükséges módosítani. A hétfő délután megtartott rendkívüli testületi ülésen gyorsan döntésre vitték a dolgot, mert a módosító indítványok a közakaratot tükrözték. Az építményadó megszavazása után az idegenforgalmi adó került terítékre. Cserháti János alpolgármester arról tájékoztatta a képviselőket, hogy ebben az évben 812 ezer forint volt a város ez irányú bevétele, éppen ezért jól meg kell gondolni azt a felvetést, ami annak az adónemnek a megszüntetésére irányult. Ugyanis ehhez az adónemhez a kormány minden forinthoz két forintot ad a költségvetésből. így együttesen ez közel 2 és fél millió forintot jelent a városnak. A határozathozatalkor a megjelent 19 városatya arról szavazott, hogy megtartja ezt az adóformát és vendégéjszakánként a szállodánál és a panziónál 80 forintban, egyéb szálláshelyeknél 40 forintban állapítja meg az adó mértékét. Az iparűzési adó esetében az adó alapja januárban lényegesen változik. A számviteli törvényben meghatározott nettó árbevételt (pénzforgalmi bevételt) növelni kell a kapott kamatok és a kamatjellegű bevételekkel és csökkenteni az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítményekkel. Ez a számítási mód az általános forgalmi adó nélkül értendő. Baján a nettó árbevétel 8 ezreléke az adó mértéke. A kereskedelmi és vendéglátáson kívül folytatott vállalkozói tevékenység 37,5 százalék adókedvezményben részesül. Az ideiglenes, alkalmi jelleggel végzett tevékenység esetén a tevékenység időtartama alapján napi 500 forint iparűzési adókötelezettség terheli az adóalanyt. A vállalkozók kommunális adójánál is változtatott az önkormányzat, itt a korrigált átlagos statisztikai állományi létszám alapján 1200 forintot kell fizetni személyenként a vállalkozónak, melybe bele kell érteni az egyéni vállalkozó, a személyes közreműködésre kötelezett tulajdonos személyét, valamint segítő családtagjait is. Papp Zoltán Karácsonyi köszöntő Bácsalmáson Néhány nappal ezelőtt a bácsalmási általános iskola speciális tagozatának tanulói karácsonyi műsorral köszöntötték a helyi nyugdíjasklub tagjait. A műsort Kubatov Antalné tagozatvezető és Szókéné Róka Anikó nevelő állította össze. A találkozó szívélyes és megható volt, hiszen a gyerekek is kaptak ajándékot az idősektől. A nyugdíjasklub továbbra is szeretné patronálni a hátrányos helyzetű tanulókat — mondotta Harczi Józsefné vezető. (Fotó: Turcsányi Renáta) A tizenhárom éves hegedűművész • Ábrahám Bence, az országos hegedűverseny’harmadik helyezettje, otthonában gyakorol. (Flösser Ildikó felvétele) Ábrahám Bence nevét sokan nem ismerik. A tizenhárom éves kiskunhalasi fiú az ötödik osztályt még a Szűts József Általános Iskolában fejezte be. A városi zeneiskolában Csóti Györgyné növendékeként hegedülni tanult. A hatodik évfolyamot már a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatán kezdte. Ennek színeiben Siklósiné Dobos Márta tanárnő segítségével, a Szombathelyen rendezett országos Koncz János hegedűversenyen korcsoportjában megosztott harmadik helyezést ért el. — Gratulálok. Úgy látszik, a kiskunhalasi zeneiskola — öregbítve hírnevét — újabb tehetséget nevelt. Hogyan kezdted? — Ösztönösen jött. Mindig elvarázsolva hallgattam a hegedüjátékokat. Egyszer — lehettem másodikos — a zeneiskolából bejöttek a suliba, hogy növendékeket gyűjtsenek. Jelentkeztem. Csóti Györgyné lett a tanárom. Ötödikes koromban felvételiztem Szegedre, s a hatodikat már a konzervatóriumban kezdtem. Jelenleg ott negyedikes vagyok — az általános iskolában nyolcadikos —, s Siklósiné Dobos Márta tanárnővel dolgozom. — A családban nem te vagy az egyedüli művészetkedvelő. Úgy tudom, bátyád grafikusnak tanul, húgod V>edig a halasi tánccsoport tagja, s csodálatosan énekel. Szüleim pedig csak hobbiszerűen kötődnek a művészetekhez. Soha nem erőltettek bennünket, s talán erre vagyok legbüszkébb. Évekkel ezelőtt egyébként a bátyámmal a székesfehérvári országos kamaraversenyen együtt indultunk, a döntőbe azonban már nem jutottunk be. — Tízéves korban elkerülni otthonról idegen környezetbe, nem kis bátorság kell hozzá. Hogyan viselted? — Az első év nem volt kellemes. A szobatársak és a kollégiumi élet megviselt, de azóta már megszoktam, s szeretek ott lenni. Édesanyám eleinte nagyon féltett, de most már örül a sikereimnek. Nagyon reálisan fogja fel a dolgainkat, teljesen elfogulatlan. Sem alá, sem túl nem becsül egyikünket sem, s ha kell, néha keményen bírál is. — Láttalak hegedülni. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nincs lámpalázad, teljesen elmerülsz a zenében. Mennyire megterhelő ennyi idős korban egy „művész” élete? — A mindennapjaim elég fárasztóan telnek. Reggel elmegyek iskolába. Délután kettőtől este nyolcig a konzervatóriumban vagyok. Ezután megyek be a koleszba és kezdek tanulni, sokszor éjszakába nyúlóan. Nagyon vártam már a téli szünetet, mert most végre kipihenhetem magam. Januártól újult erővel kellene kezdenem az évet. Pillanatnyilag azt szeretném legjobban, ha a féléves vizsgáim jól sikerülnének. Sz. Huber Helga ARCOK HALASRÓL A szűcs Vinczéné Darányi Erzsébet Kiskunhalason az egyetlen nő a szakmában. Hat éve műveli a szűcsmesterséget a megrendelők elégedettségére. Csak nemesszőrmével dolgozik. Gyönyörű bundaremekei, szőrmesapkái, boái sok nő vágyának netovábbját jelentik. A fiatal mester toplistáját a görény és a róka szőrméje vezeti. A legnagyobb öröm számára, ha alkotása másoknak is tetszik. Persze az is egy csodálatos érzés, ha megsimogat egy pézsmát. — fcrincz — MEGFÉLEMLÍTIK a kiválni szándékozókat? A magyar mezőgazdaság átalakulási folyamata számos gonddal mehezített. E gondokat másként ítéli meg a MOSZ, másként az Agrárszövetség és megint másként a szaktárca. Ez utóbbit ismerjük meg néhány részletében a Falutévé riportjából. —Jelzés értékű, hogy itt az átalakulással kapcsolatosan szörnyű dolgok is tapasztalhatók — szögezte le dr. Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. — Mi a leggyakoribb? Első, hogy a kiválni szándékozókat sok helyütt nagyon súlyos nyomás éri. Befolyásolják, megfélemlítik őket, s az emberek nem hisznek — sajnos — a törvények erejében. A második óriási probléma, hogy aki végre eljut oda, hogy megengedik neki az üzletrész kivitelét, többnyire alaposan meglepődik. Ugyanis közismert, hogy úgynevezett egyszerűsített vagyonértékeléssel a szövetkezet vagyonfelmérése még a vagyonnevesitő közgyűlések előtt lezajlott. Ma furcsa gyakorlat, hogy amikor a kiválni szándékozó rámutat valamilyen, magával viendő vagyontárgyra, akkor kiderül, hogy azt egy úgymond független vagyonértékelővel újra felértékelték, nemritkán az eredetileg megállapított érték két-háromszorosára. így már nem elég hozzá az egy személy birtokában levő kárpótlási jegy. A harmadik gond, hogy a hiteleket, a szövetkezeti tartozásokat különös módon terhelik a szövetkezet vagyontárgyaira. Amikor valaki az üzletrészét a szövetkezet tulajdonában lévő vagyontárgyra kívánja átváltani, nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy a szövetkezet hitelállományának jelentős részét éppen a kiszemelt tárgyra terhelték. Nyilvánvaló, hogy így meg lehet károsítani, be lehet csapni az embereket. Furcsa az úgynevezett vagyonkörfelosztás gyakorlata is, noha a törvény teljesen egyértelmű. Ha valaki szeretne kiválni a szövetkezetből, akkor joga van megjelölni, hogy melyik az a vagyontárgy, amire az üzletrészét be akaija váltani. — Akár az elnök íróasztalára is igényt tarthat? — Vagy a szövetkezet gépkocsijára, például. Az más kérdés, hogy a közgyűlés megtagadhatja az ilyen kérés támogatását. Abban a pillanatban licitálással dőlhet csak el, hogy ki lesz a tulajdonos. Tehát az üzletrésszel rendelkezők, de a szövetkezetben maradók az egyik, s a kiválni szándékozók a másik oldalon, akik árverésen döntik el, hogy kié lesz az illető vagyon. Ez az elv, a gyakorlat azonban sajnos más. Mert általában azt mondják, hogy a szövetkezet vagyontárgyai közül csak a megjelölt tárgyakat lehet a szövetkezetből kivinni. Van rá példa, hogy ez a vagyontárgy a szerves trágya volt! Hát ez akár szimbolikus jelentésként is felfogható: az illető szövetkezetben deklarálták, hogy mit kaphat, aki üzletrésze fejében a szövetkezet addigi vagyontárgyát szeretné a közösből kivinni... (MTI-Press) Jászszent- I ászlói kutyabaj • A kisebb termetű kutya is nagyot harap, ha mérges. (Fotó: Méhesi Éva; PN-archív) Jászszentlászlón az utóbbi időben rengeteg a kóbor kutya, melyek nagy része nem gazdátlan, hanem fegyelmezetlenül nyitva hagyott kertkapukon elcsatangoló jószág. A közelmúltban emiatt több kutyahárapásos baleset is történt a községben, ami gyermekkel és felnőttel egyaránt előfordult. A probléma terítékre került a községi önkormányzati képviselő-testület legutóbbi ülésén is. Egyelőre semmilyen szankcióról, vagy az ebtartás szabályait szigorító rendeletről nem döntöttek, de elhatározták, hogy felhívják a polgárok figyelmét: fordítsanak nagyobb gondot a kutyákra! Helyüket keresik Európa nemzetiségei Herbert Schambecket, az osztrák törvényhozás elnökét, mint a nemzetiségi kérdések elismert szakértőjét kérdeztük: hogyan látják ezt a problémát túl a Lajtán? Mi, osztrákok, igyekszünk példát mutatni a dél-tiroli kérdés kezelésével. A nemrégiben született megbékélési nyilatkozatunk megnyugvást hozott e téren, bár a nemzetiségek jogainak gyakorlati garantálása az elmúlt évtizedekben nekünk is egyre több gondot okozott. Pedig mi sem természetesebb annál, hogy a kisebbségjogai az állami jogrend szerves részét képezzék. Tudomásul kell vennünk, hogy itt, Európában, mindannyian sorsközösségben élünk. A kisebbségek védelmezése a demokratikus államok közösségében a nemzetközi tekintély előfeltétele! Minden ország annyi megértést és megbecsülést igényelhet a szomszéd országokban élő kisebbségeinek, mint amennyit ő megad a saját hazájában élő kisebbségeknek. FEB A testem magánügy — mondja a jánoshalmi szépség Szinte elakadt a lélegzetem, amikor megpillantottam a szép, barna bőrű lányt a halasi kórház egyik nővérpultjánál. Vakítóan fehér köpenyén keresztül is jól lehetett sejteni a női test minden szépségét, izgalmát. Lassan derengeni kezdett: mi már találkoztunk korábban. Horváth Ildikó gyönyörű szemeit egy szemszépség-vetélkedő alkalmával már sokan megcsodálták, így én is. Aztán az idei Miss Hungary elődöntőjében, a Csipkebálon ismét ráfeledkezhettünk bájaira. A közelmúltban a Wordl line stúdió szépségversenyén több száz lány közül jutott a döntőbe. A stúdió modellképzőjét sikeresen elvégezte. — Mire jogosít egy ilyen tanfolyam oklevele? — kérdeztem a jánoshalmi szépségtől. — Ez az oklevél egyben minősít is. így bárhol vállalhatok fotómodellmunkát. — Kaptál már ajánlatot? — Őszintén szólva nem kapkodnak értünk az ügynökségek, ezért én jelentkeztem újsághirdetésekre. Az egyik jó nevű, pesti fotóstúdióval hamarosan elkezdjük a próbafelvételeket. — Nem lesz egy kicsit költséges feljárni Pestre? — Éppen itt az ideje, hogy a fővárosba költözzek. Januártól egy pesti kórházban fogok dolgozni. — Csak nem a fizetéssel csábítottak el? — Az is jóval több lesz, mint az itteni kórházban, de mindig is izgatott a pesti élet, a nyüzsgés. — Manapság sok pletyka kering a fotómodellek kihasználásáról. Nem félsz, hogy téged is becsapnak ? • Horváth Ildikó: Nem hagyom magam! — Biztosan van bizonyos fokú kiszolgáltatottság, de én még nem kerültem ilyen helyzetbe. — S ha nem tudod kikerülni? — Nem hagyom magam! — Jó alakod van. Látszik, semmiből sem szenvedsz hiányt. A fotósok biztosan ráhajtanak erre. — Aktra gondolsz? Nem lelkesedem érte. Úgy is mondhatnám, a testem magánügy. Kép—szöveg: Ferincz János Mit ér az üzletrész?
