Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Kedves Olvasóink! Meghosszabbodott, s csak karácsony előtt zárult Mikulás-napi szeretetcsomag-akciónk. Erről is olvashatnak mai összeállításunkban. Újabb hozzászólást közlünk a kecskeméti állattartási rendelettel kapcsolatban. Helyet adtunk egy bánatos kiskunfélegyházi asszony sorainak is, azzal a nem titkolt óhajjal, hogy a nyilvánosság előtt válaszolnak az illetékesek. Megtudhatják továbbá, hogy Galántán járt a kecskeméti Kodály Kórus. Kérjük, írjanak továbbra is. (A szerk.) A SZERETET ÜNNEPÉRE Ajándékozók és megajándékozottak Örömmel vettük tudomásul: nem volt hiábavaló lapunk első Mikulás-napi szeretetcsomagakciója. Köszönték a lehetőséget azok, akik közvetítésünkkel ajándékozhattak, s azok is, akik ajándékot kaptak. Az ajándékozás lehetősége kitolódott, mert Mikulás elmúltával is hozták a csomagokat személyesen s küldték postán is. így a korábban szétküldött száz csomagon túl, további tizenkettőt küldhettünk el nagycsaládosoknak, közvetlenül karácsony előtt. Engedjék meg, Tisztelt Olvasóink, hopy minden további magyarázkodás helyett levelekből idézzünk. , Soltvadkertről, a Kossuth Lajos Általános Iskola 1. c osztályának tanító nénije írja: „Amikor meséltem erről az osztályomnak, elhatároztuk, hogy mi is hozzájárulunk az ajándékozáshoz. Csomagoltam az ajándékokat, s láttam, hogy bizony némelyik játék már kopott, de úgy gondoltam, hogy gyermekeim szeretete megszépíti ezeket is... Nagyon boldog és jövőre sokkal gazdagabb karácsonyt kívánunk nekik és minden rászorulónak! Mélyen meghatott az Önök emberszeretete és segíteniakarása. Bár sok ilyen ember és intézmény lenne ebben az országban! Ezúton kívánok az osztályom és a magam nevében is kellemes karácsonyi ünnepeket, és békés, boldog új esztendőt a Petőfi Népe szerkesztőségének. ”Q , . írt a tassi J. I.-né, azaz, a tizenegycsaládos Jurás Imréné is, akinek a levele nyomán elindult szeretetcsomag-akciónk, s akikhez Mikulás előtt személyesen vittük el kedves Olvasóink ajándékait. Ő egybek között ezt írja: „Ne haragudjanak, hogy ismét zavarom Önöket, de újra szeretném megköszönni azt a sok csomagot, amit idáig kaptam. Voltak olyan családok, akik személyesen hozták el az ajándékokat, amit nekünk szántak. Még egyszer köszönök mindent, a tizenegy gyermek nevében.” Köszönetét fejezte ki az ajándékcsomagért a négygyermekes T. O.-né Kiskunhalasról. Ők is békés karácsonyt és boldog új évet kívánnak szerkesztőségünk munkatársainak. Ugyancsak Kiskunhalasról írja F. M.-né, négy kisgyermeke, valamint munkanélküli férje nevében is: „A meghatódottságtól még most is alig tudok néhány soros köszönő levelet megfogalmazni. Azt nem lehet leírni, hogy milyen boldogságot varázsoltak szívünkbe, amikor Mikulás-csomag is csak úgy volt a gyerekeknek már tavaly is, hogy a munkahelyem, illetve a szakszervezet biztosította gyermekeink számára. Én olyan környezetben élek itt, ebben a városban, hogy az odaadást, a segítséget nem ismerem. Hát tessék elgondolni, mit jelentett nekem, hogy a Mikulás ajándékot hozott. Csak köszönjük és köszönjük százszor is azoknak, akik összeadták a (sajnos) rászorulóknak. Maradok hu (kölcsön-) olvasója a Petőfi Népének és békés, boldog ünnepeket kívánok mindannyiójuknak.” Lajosmizséről Ny. M. sorait idézzük: „Nagyon köszönöm, hogy a sok nehez sorsú ember között rám is gondoltak. Én sem élek könnyen, mert hat gyermekemet egyedül nevelem, mivel a férjem már meghalt, így nagyon jól jött a meglepetés. Ismételten köszönöm.” Hadd ne soroljuk tovább. Örülünk, hogy — sok Kedves Olvasónk jóvoltából — számtalan családnak örömöt szerezhettünk, szerte Bács-Kiskun megyében. Mindazonáltal mi is kívánunk békés, boldog új esztendőt minden Kedves Olvasónknak, köztük az ajándékozóknak és a megajándékozottaknak. — rapi — Vannak kedves emberek! A közelmúltban két esetben is kellemes meglepetésben volt részem. Először: Villásdugót kerestem egy televíziót, rádiót, magnót áruló üzletben. Mondták, hogy ők nem árulnak. Én elnézést kértem a zavarásért, mire a kedves eladó úr azt felelte: mi kérünk elnézést, hogy nem tudtuk önt kiszolgálni. Másodszor: Budapestről vonattal jöttem haza, Kecskemétre. A kalauz úr, személyi igazolványom felmutatása után így szólt: Köszönöm, erőt és jó egészséget kívánok. A többi idős utashoz is ilyen kedves szavai voltak. Köszönöm nekik, abban a reményben, hogy kedvességük nemcsak a szeretet ünnepéig tart. Én is kívánok minden kedves embernek erőt és jó egészséget! Bozsó Józsefné Kecskemét, Nyiri út 77/C Jobb lenne, ha sírva közlekednék az utcán? Immár másodszor fordulok Önökhöz, annak ellenére, hogy nem valószínű, hogy megoldják a gondomat, de legalább meghallgatnak. Jelenleg három gyermekemmel vagyok gyesen és sajnos, annyira kilátástalan a helyzetünk, hogy egyáltalán nem találok rá megfelelő kifejezést. Most egy plusz két félszobás lakásban lakunk, amit 1990 januárjában vettünk, egymillió forintért. Akkor 200 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt vettünk igénybe, két nagyobb gyermekünkre. 1992. szeptember 3-án megszületett harmadik gyermekünk. Őrá még 400 ezer forint járna, de ezt csak építkezésre vagy másik ÓTP-s lakás vásárlására adják meg. Építkezni .nem tudunk, mert nincs miből. Azt hiszem, mindenki tudja, mi mennyibe kerül, s én nem akarok soha többet semmiféle OTP-kölcsönt felvenni. A másik lehetőség a lakáscsere. De .. .! Mivel anyagi helyzetem miatt nem tudom fizetni a rendes lakásrészletemet, az OTP szóba sem áll velem. Ha pedig mégis el tudnám cserélni, akkor drágább és nagyobb kamatú lakást kapnék. így hoí van a kedvezményem? Tulajdonképpen nekem ez a lakás teljesen megfelel, nagyságra és minőségre is. Van rajta annyi törlesztenivaló, hogy ha erre a lakásra megadnák a 400 ezer forintot, akkor nem lennék „ingyenélő”. Nekem az is megfelelne, ha ebből a 400 ezer forintból levonnák a tartozásomat, s ami megmarad, azt vonnák le a lakásom arából. A másik dolog, amiről írni szeretnék, az az előző levelemmel kapcsolatos. Nekem a polgármesteri hivatal szociális osztályán pár száz forintot nem adtak, mondván, hogy sok támogatásban részesülök. De az az úr kaphatott 5000 forintot azonnal, akinek elfogyott a fizetése, s ebből 4000 forintot mindjárt játékautomatában hagyott. Erre bezzeg van pénz. Én pedig, aki esetleg ennivalóra költöttem volna, nem kaphattam. Amikor előző levelem megjelent az újságban, Tíz fillér sem volt itthon címmel, még aznap meglátogatott a nagyobbik gyermekem tanító nénije, s érdeklődött, hogy miben tudnak segíteni. Ezt ezúttal is nagyon köszönöm nekik. Én eddig úgy tudtam, hogy kéthavonta lehet rendkívüli támogatást kérni a polgármesteri hivataltól. De ha valaki ingyenes étkezést kap a gyerekeire, akkor ettől elesik. Ráadásul én még tejjegyet is kapok, havi 300 forint értékben, úgy hogy Galántán jártunk A kecskeméti televízióban december 16-án este fél órás műsorral emlékeztek Kodály Zoltánra, születésének 110. évfordulója alkalmából., E rövid műsoridőbe minden nem férhetett bele. Mi sem kaptunk szót. Ha néhány perccel hosszabb lett volna, akkor szívem szerint kiegészítettem volna az alábbiakkal. A felejthetetlen háromnapos galántai ünnepségsorozaton, dalostalálkozón részt vett a Kecskeméti Ipartestület énekkara, a Kodály Zoltán Vegyes kar is. A 100 éves énekkar december 11-én este a galántai Kodály Kórussal együtt adott karácsonyi hangversenyt, Taksony község római katolikus templomában, 12-én este más helyszínen a dunaszerdahelyi Bartók Béla Vegyes karral és a somorjai Híd Vegyes kórussal. Énekkarunk a központi rendezvényen, a galántai művelődési központban, december 12-én délután lépett fel a vendégkórusok hangversenyén több magyar, valamint erdélyi és' németországi énekkarokkal együtt. Az énekkar Pálinkásné Kócsó Mária vezényletével, dr. Kálmán Lajos tanár úr, Palotás Józsefné és Lakó Sándor zenetanárok hangszeres közreműködésével szerepelt. A tisztességes helytállás, a jó éneklés örömével jöttünk haza.. Énekkarunk tagjai a Galántától néhány kilométerre lévő Taksony községben, családoknál voltak elszállásolva. Igazán baráti fogadtatásban volt részünk. Végül elmondtam volna, hogy énekkari tagként lehet átélni a kodályi gondolatok igazát, a közös éneklés örömét. Sajnálatos, hogy rohanó világunkban csökken a felnőtt énekkari tagok száma. Mi szeretettel várunk mindenkit, aki velünk akar énekelni. E. L. a Kodály kórus tagja Lopják a kukákat Úgy látszik, nyomorúságosabb a világ, mint azt gondolnánk. Már a második szemeteskukámat lopják el. Tehetetlen vagyok! A Városgazdálkodási Vállalat nem tud vele foglalkozni, a rendőrségnek meg más baja is van, mint kukákat vadászni. Úgy tudom, szaporodtak az ilyen esetek. Hogy miért? Mert nincs pénz szemétszállításra. Tehát lopni kell egy városi kukát, megtömve kirakni az utcára, s máris ingyen szállítják a szemetét, mert senki nem tudja, s teljesen képtelenség is szám szerint ellenőrizni a fizetést. Érdekes, a szemetem nem kellett, azt kiöntötte az utcára a tolvaj. Ezúton körözöm fémkukámat, melyre feltűnő, kék-sárga-narancssárga csíkban lakcímem is fel van festve. Egyébként a kukalopások ellen a nyugaton bevált módszert javaslom bevezetésre. Különleges, feltűnő színű, speciális szemeteszsákok használata a megoldás. A zsák árában a szemétszállítási díj is benne van, tehát bárki kirakhatja benne a szemetét és biztos lehet benne, hogy elszállítják. A kukarendszert (a kicsikre gondolok) teljesen megszüntetném. így talán gazdaságos lenne a szemétszálltás és ritkábban kellene emelni e szolgáltatás díját, hiszen a díjemelésekbe azért belejátszik a nem fizetőktől való ingyen szállítás is. Nagy Dezső, Kecskemét, Hévíz u. 3. NAPJAINK HUMORÁBÓL Luxus lett a betegség Én .megértem azt, hogy szorítanunk kell a nadrágszíjon, hogy nehéz helyzetben van az ország és pillanatnyilag az a legfontosabb kérdés a parlamentben: ki legyen a tévé elnöke? De nyilván elkerüli a képviselő urak figyelmét eközben: ma Magyarországon betegnek lenni luxus. Tizenegy éves kislányom tüszős mandulagyulladásban megbetegedett. Az orvos felírta a gyógyszert, én pedig a patikában kiváltottam. A 12, azaz tizenkét kapszulából álló orvosságért 412 forintot fizettem. Először azt hittem, hogy nincs rajta térítés, de megtudtam, hogy van. Ha ugyanis nem lennék biztosítva, akkor 2600 forintot kértek volna a 12 kapszuláért. Ami egy 11 éves kislányt gyógyít fel a betegágyból. .. Ma Magyarországon igen is luxus a betegség! Bármit is mondanak erre a képviselők a parlamentben és bármit is mond Surján doktor úr. H. A. Kecskemét (Név és cím a szerkesztőségben) 1992. december 23., 7. oldal jobb, ha hallgatok, mert rendkívül sok támogatást kapok. Ugyanis ezt mondták, amikor legutóbb a polgármesteri hivatal szociális osztályán jártam. De nagyon cserélnék a szociális osztály bármelyik munkatársával vagy azzal, aki szinte hetente emeli az árakat. Jöjjön az ide, hozzánk, két hétre ék annyi pénzből éljen úgy, ahogy én. Kíváncsi lennék, hogy mennyire tetszene neki. Nagyon sokan azt mondják nekem, hogy rajtam egyáltalán nem látszik, hogy milyen nagy gondjaim vannak. Hát kérdem én, mivel lenne jobb, ha állandóan sírva közlekednék az utcán? Akkor legfeljebb hamarább megbolondulnék! Nem tudnák véletlenül megjelentetni levelemet egy olyan újságban, amit az említettek is olvasnak? Köszönöm, hogy meghallgattak: Szél Istvánná Kiskunfélegyháza, Dr. Holló L. u. 85. IV/16. (Kedves asszonyom! Mivel levelét nekünk címezte, csak lapunkban tudjuk megjelentetni. Biztosak vagyunk benne, hogy Kiskunfélegyházán sokan olvassák a Petőfi Népét. Talán a fenti illetékesek is... A szerk.) Nyelvi * egyepjogúságot! Napjainkban sokan és sokszor, szervezetek és csoportok, munkavállalók és munkaadók, ha valamivel nincsenek megelégedve a meghiúsult egyeztető tárgyalások után — vagy anélkül — figyelemfelkeltés céljából különböző módon fejezik ki nemtetszésüket, a demokrácia jelszava alatt. 4 Ilyen, talán nem is annyira mindennapi ügy, a nyelvi egyenjogúság kérdése is. S nem csak nálunk, külföldön is. A nyáron Bécsben megtartott 77. Eszperantó Világkongresszus határozatot hozott, hogy széles körben fel kell eleveníteni és ki kell terjeszteni a nemzetközi nyelvi kommunikáció kérdését. Ezt kéri az ezzel kapcsolatos petíciót aláíró tíz hazai eszperantó egyesület is. Bővüljön a rádió eszperantó nyelvű műsorideje, a televízió rendezzen nyilvános vitát e témáról, s kapjon az eszperantó több anyagi támogatást az iskolai oktatásban a művelődési minisztériumtól. Bálint István Szánk, Béke u. 70. Címünk: FOGADÓÓRÁKON Szikora sehol Hétfőn elmaradt az R-GO- koncert Kecskeméten. Nem jött Szikora Robi, mint ahogy hirdették. A közönség hoppon maradt, de a jegyek árát nem adják vissza — panaszolja fiatal hölgyolvasónk. Négy butikban árulták a jegyeket, ő az AQWA LIWE Kft.-nél vásárolta, 300 forintért. Megtartották ugyan a koncert előtti divatbemutatót, ám ez gyenge vigasz, hiszen a legtöbben RGO-ékért fizettek. A nagy kérdés: talán meg sem hívták Szikorát? Milyen utca? Kecskeméten, a Lenin téren áthúzták a névtáblákat, mert a tér nevét Muraközy János utcára váú toztatták. Csakhogy... Az új táblákat máig sem helyezték ki, s emiatt sok családnak gondja van. Ugyanis: visszamennek a levelek, csomagok a feladónak. B. K.-né panaszosunknak emiatt további baja is van, a posta nem tudja, kihez, hová kösse be a telefont. Pedig — mutatja személyi igazolványát — ő már jó ideje a Muraközy utcában lakik, de ezt még senki nem ismeri. — rapi — Jókívánság Szeretem olvasni az Önök újságját, mert mindig találok benne valami érdekességet, színvonalas írások vannak benne. Köszönöm, hogy az előfizetőkre is gondolnak a nyereményjátékkal. Boldog karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kívánok. Tisztelettel: Juhász Béla Kecskemét Inkább kutyamenhely kellene Kérem, szíveskedjenek közölni levelemet. Élőre is köszönöm. A Kecskemét város képviselői által hozott állattartási rendelet nyilvánosságra hozatala óta fontolgatom, hogy írok Önöknek, mint állatbarát. A Petőfi Népében december 16-án megjelent levél írójával, F.-né közös képviselővel teljesen egyetértek. Jól esett olvasni sorait, akár az én gondolataimat írta volna le. Nekem is vannak kutyáim, macskáim is, de semmilyen rendelet kedvéért meg nem válnék tőlük. Igaz, kertes házban lakunk, de ki tudja, a honatyák mikor hoznak erre is valami „állatbarát” rendeletet, pihent pillanataikban. Eddig is épp elég kóbor eb volt az utcán, s ezután még több lenne, mert egy emeletes házban mindig akad egy ember, aki ellene van a kutyatartásnak. Ebben a bűnözésben elvadult világban nagyon sok embernek biztonságot, szeretetet adnak ezek a jószágok. Nem beszélve a sok egyedül élő személyről, akiknek ezek az egyetlen társaik a magányban, és most egy esztelen rendelet ezt akarja megváltoztatni. Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy ez a legfontosabb dolog, amiben dönteni kell. A többi súlyos probléma háttérbe szorul, mint például a közbiztonság stb. Inkább segitséget kellene nyújtani, hogy Kecskeméten kutyamenhely létesüljön. Én úgy gondolom, hogy egy nemzet kulturáltságát az állatokhoz való viszony is hűen tükrözi. Olvastam a Petőfi Népe valamelyik korábbi számában, hogy egyéni vállalkozók, tavaszra, kutyamenhely alapítását tervezik. Nekik nyújtsanak valamilyen formában segítséget, például ingyen telephely juttatásával. És még egy gondolat a rendeletről, mely azt is kimondja, akit rajtakapnak, hogy kutyáját kidobja, azt büntetik. De hogyan kapják rajta? Minden utcasarkon őr áll majd? Minden állatbarát nevében tiltakozom a rendelet ellen és megváltoztatását kérem. Sz. J.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Szerkeszti: Rapi Miklós ^ A hartai takarékszövetkezet hirdetménye ^ Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy 1993. január 10-étől betétkamataink az alábbiak szerint módosulnak: bruttó évi kamatláb Látra szóló átutalási bet. (forrásadó mentes) 12,-1—3 évre lekötött betét 18,5 takaréklevél-betét 1 évenb túli felvét 18,5 Lakáscélú betét 5 éven belüli 17,5 5 éven túli 20,Lekötési idő előtt felmondott betétek 0,5 _________________________*_______________________________________________________________________1032 • Az idomítás csodája.
