Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19., 5. oldal ÜNNEPRE KÉSZÜLVE Mit tehetünk azért, hogy szép legyen? • Századeleji karácsonyi hangulat. Ha kimegyek a buszmegállóba, rózsaszínűre csípi arcomat a friss levegő, és arra gondolok, hogy nemsokára itt a karácsony. Arra gondolok, hogy amióta gye­rekeim vannak, mindig olyan szé­pek voltak a karácsonyaink. Én teremtettem meg saját családom­nak a megszépítő, kedves kis szer­tartásokat, és sohasem azért, mert felvetett bennünket a pénz. Ilyenkor mindig tiszta volt a ház, frissen mosottak a függö­nyök, hogy Szentestére ünneplőbe öltöztünk, és nagyon vigyáztunk arra, hogy kedves szavakkal for­duljunk egymáshoz. Ha valaki — akár valamelyik gyerekem, nem tartotta be ezt, el is rontotta saját karácsonyát. Mostanában olyan sok okunk van arra, hogy szomorkodjunk, hogy kétségbeessünk, hogy bi­zonytalannak lássuk a jövőnket. Mégis, az évnek ebben az utolsó hónapjában mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy kis számvetést csináljunk. Amiben benne foglaltatik az is, mennyiben vagyunk mi felelősek azért, hogy rossz a hangulatunk. Biztos, hogy mindig jól láttuk a dolgokat, és az élet történéseiben saját magunkat? Megyek így decemberben az ut­cán, és ajándéknak érzem, hogy délfelé kisüt a nap. Ajándéknak, hogy piros gyöngyként ragyognak a bogyók a bokrokon, és feldíszítik a kirakatokat is. Jólesik szemem­nek a színek látványa. Ha a kirakatok csillogását élve­zem, nem arra gondolok, van-e pénzem, vagy nincs. Egyszerűen szeretek látni! Nem tudom, mire telik az idén karácsonykor, de azt tudom, hogy ugyanolyan szép lesz, mint mindig. A diófa hűségesen termett, mint minden évben, tehát diós bejglit sütök. Akármilyen drága lesz a fe­nyőfa, biztos hogy veszek. Lehet, hogy egy kicsit. Talán egy asztalra állítom, de szép lesz, tudom. Fe­nyőillat, fehér függönyök, diós bejgli illata. Ha nem telik drága ajándékra, szerényebbet veszek, de olyat, aminek mégis örül, aki kapja. És szépen szólunk egymáshoz, hi­szen szeretjük egymást. Ha néha nem is tudjuk kimutatni, ilyen­kor sikerül. Nekem nem fáj, ha másnak több van, mert a karácsonyomat nem cserélném el senkivel sem. Én te­remtem meg, és nem a pénz. Gondoljunk arra, hogy kará­csony hónapjába értünk, és mit te­hetünk azért, hogy szép legyen? Az lehet akár egy feldíszített fe­nyőággal is, ha jó gondolatok töl­tenek el bennünket. Ne azon töp­rengjünk, ami nem sikerült, hanem azon, ami a körülmények ellenére is igen! Ne arra, ami nincs, hanem arra, ami hála istennek azért meg­van. Higgyük el, hogy sokkal többre is képesek vagyunk, csak jobban kell bíznunk magunkban! Van képességünk arra, hogy meg­gyógyítsuk magunkat, hogy ter­vezni tudjunk. Van okunk biza­lomra! Próbáljunk meg örülni annak, ami van, és próbáljunk meg szép karácsonyt előkészíteni! Ennél sokkal rosszabb élethely­zetekben is tudtak bízni az embe­rek, és átvészelték. Mert hinni tud­tak. Bán Zsuzsa A Krisztus vagy a kereszt szóból ered? Talán az ejtés hasonlósága mi­att, sokan gondolnak arra, hogy a karácsony a Krisztus, vagy ke­reszt szavakból ered. Szilágyi Ferenc nyelvész, a nevek erede­tének kiváló ismerője tagadja az előbbi feltételezést. — Elöljáróban annyit a név­fejtéshez, hogy Jézus az Új­szövetségben Messiás (szent olaj­jal felkent) néven szerepel, és en­nek a tükörfordítása a görög eredetű Krisztosz. (Mint ismere­tes, a Bibliát eredetileg héber, arámi és görög nyelven írták, csak később fordították le latin­ra, majd onnan a különböző nyelvekre.) Ami tehát a mi karácsonyun­kat illeti: ősszláv nyelven a kor­­csuny lépőt, átlépőt jelent, ami egyértelműen a december 21-ei teli napfordulóra utal. Bolgárul kracsún, szlovákul kracún, míg a régi orosz nyelvben korocsony jelentette a tél kezdetét, azt a napot, amelytől kezdve ismét győz a világosság a sötétség fe­lett, és újra a nappalok lesznek hosszabbak. Vannak viszont a magyar nyelvben is olyan névnapok, amelyek összefüggésben vannak Jézus Krisztus nevével. A Krisz­tián, a Krisztina, az ebből rövidí­tett Kriszta és az átmagyarított Keresztéig illetve a Kristóf is, a Megváltó nevéből származik. Ér­dekesség, hogy régebben egy fő­város is viselte ezt a nevet, Nor­végia központja egészen 1924-ig Christiania volt, arra az uralko­dóra is emlékeztetve, aki az 1624-es tűzvész következtében leégett települést újjáépítette. Az oslóiak még ma is szívesen emle­getik régi nevén fővárosukat. — szó — Karácsony átváltozása Ajándékozás amerikai • Csendes éj kápolna Salzburgban. Karácsony a legsajátosabb ke­resztény ünnep, amelyet valameny­­nyi keresztény egyház, felekezet és közösség megtart. A keresztény hit egyik legna­gyobb titka a megtestesülés, azaz az Isten testbe költözése, emberré válá­sa. Az egyházi év első ünnepe ezt jeleníti meg a liturgia eszközeivel. Mivel Isten — a második isteni személy, vagyis a Fiú Jézus Krisztus személyében jelent meg a földön, ünnepet jelöltek ki Jézus születésé­nek az emlékére is. Minthogy a szü­letés pontos dátuma feledesbe me­rült, a téli napfordulóhoz kapcsol­ták, amikor már érzékelhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok, azaz, hogy a fény diadalmaskodik a sötétség felett. A „legyőzhetetlen Napot” szerte az egész pogány vi­lágban megülték, a keresztények azonban új tartalommal töltötték meg: a „Világ Világosságának”, az „Üdvösség Napjának”, azaz a Meg­váltó eljövetelének a napjává tették. Az ünnepi mise liturgiája teljes fényben állítja a hívek ele a ma szü­letett gyermeket és egyben össze­kapcsolja a két előző mise mondani­valóját, amikor arra figyelmeztet, hogy az a gyerek, aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Pusztán családi ünnep lett Az ateista állam, annak kultúr- és valláspolitikája nem rokonszenve­zett a kereszténység alapját és lénye­gi vonását kifejező és népszerűsítő ünneppel. Direkt módon nem lépett ugyan fel ellene, mert tudta, hogy karácsony nemcsak sajátos keresz­tény ünnep, hanem környezetünk legkedvesebb ünnepe is. Vallási tar­talma helyett így lett a karácsony a „hivatalos” értelmezésben pusztán a család, a gyermek és a szeretet ünne­pe. Arról nem esett szó, hogy mind­ennek a hátterében a Szent Család, az Istengyermek és az Isten szeretete áll. („Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”.) Nem kifogásolták az ünnephez kapcsolódó, részben egyházi erede­tű, részben népalkotta szokásokat, elhomályosítva azok vallási hátte­rét. Karácsonyfát állítottak hivata­lokban, iskolákban, vasútállomáso­kon és köztereken is, ám inkább po­gány eredetű napfordulati, tavasz­igéző szimbólumnak beállítva, mint a paradicsomi élet, illetve a tudás fá­jának képzetkörévej kapcsolva ösz­­sze azt. (Amit ott Ádám és Éva el­vesztett, azt a ma született gyermek visszaszerezte.) Lassan-lassan alig emlékeztetett valakit a karácsonyfára aggatott al­ma a bibliai almára, vagy a betlehe­mi újszülöttre („A kis Jézus aranyal­ma, Boldogságos Szűz az anyja”), aki nem más, mint Isten egyszülött fia. Ki gondol arra, hogy a kis Jézus­ra, Isten ajándékára (aki az emberi­ségnek a megváltás kegyelmét adja) emlékeztetnek a karácsonyfa alá he­lyezett ajándékok is? Kiben tudato­sodott, hogy a karácsonyfa gyer­­tyácskái és csillagszórói — de az egész, ragyogó, édességekkel meg­rakott örökzöld fenyő — Krisztust, az „isteni fényt” jelképezi, aki vilá­gosságával eloszlatja a bűn sötétsé­gét. Mégis Jézuska hozta az ajándékot Karácsony azonban minden profanizáló igyekezet ellenére a családok nagy többségében meg­maradt „karácsonynak”, azaz a kis Jézus születése ünnepének. Ha az iskolában fenyőünnepet tartot­tak is, a gyerekek otthon kará­csonyra készültek. Ha az iskolai fenyőfát a Télapó állította is, az otthoni ajándékokat a Jézuska hozta. S ha a közös ünnepségeken nem is, otthon biztosan elénekel­ték a „Mennyből az angyalt”, vagy a „Csendes éjt”, még azok is, aki­ket inkább csak a karácsony kül­sőségei ragadtak meg. Karácsony napjainkban vissza­kapta eredeti tartalmát és mondani­valóját. A hívő keresztény számára az isteni Gyermek szabadon és fé­nyesen megünnepelt születésnapja, a nem keresztény és a nem hívő szá­mára pedig bensőséges családi és gyermekünnep, a másokra figyelés, az ajándékozás különleges alkalma, a szeretet ünnepe. Gecse Gusztáv ELSŐ HELYEN A RUHAFÉLÉK Mivel lepik meg szeretteiket az osztrákok? Ez a roham a végső. Bécsben el­szánt tömegek ostromolják a bolto­kat, és egyre idegesebben próbál­nak megfelelő ajándékokat vásárol­ni szeretteiknek. Még vége se volt az advent utolsó hosszú szombati tülekedésének, a kereskedők már lázasan számolták a bevételt. 21-23 milliárd schilling lehet a karácsony előtti utolsó pillanatig számított végeredmény — ami nem igazolja azokat a feltevéseket, hogy az oszt­rákok ma kevesebbet ajándékoz­nak, mint a múltban tették. A tudományos elemzők az ada­tok helytállóságát védik, s úgy mondják: igaz a tétel, kevesebb az ajándék, csak éppen drágább. A számítások szennt a karácsony­fa alá nemigen kerül 4 ezer schil­­lingnél olcsóbb holmi. Az elektronikai szakboltok, áru­házak zsúfoltsága csalóka. Ha ugyanis a karácsonyi ajándékok jellege szerinti statisztikát nézzük, ezek a cikkek csak a harmadikok a nagyságrendi sorban. Első he­lyen — 5,7 milliárd schilling össz­értékkel — még mindig a ruhafélék és textiláruk állnak, ami azt jelenti, hogy a praktikus osztrákok nem szeretik az értelmetlen ajándékot, inkább vesznek olyasmit, amire úgyis szükség van. A második he­lyen 2,5 milhárddal a bútorok és lakberendezési tárgyak állnak, s csak a harmadik az elektronika, 2,2 milliárd schillinggel. A gyerekek a következők a sor­ban — 1,5 milliárd schillinget ál­doznak a szülők játékra. 1,4 milli­árd schilling az „egyebekre” ki­adott összeg, s ugyanennyi vándo­rol az ékszerészek kasszájába. A könyv és lemez csak ezután kö­vetkezik 1,1 milliárddal. Fotó­cikket 0,9 milliárdért vásárolnak ajándékba, s aki már végképp egyebet nem tud kitalálni, az a há­ziasszonyokat 0,8 milliárd schil­ling értékű háztartási géppel, fel­szereléssel lepi meg. A 0,5 milliárd schillingnyi illatszercsoportban nyilván benne vannak a hivatali ajándékozások is. Annyi év stagnálás után bein­dult a sportszerüzletek forgalma, megnőtt az érdeklődés a terítési kultúra iránt, kelendőek a szép lakberendezési cikkek. • Karácsonyi hangulat az áruház előtt • Müncheni áruház. Karácsony előtti bevásárlási láz. •__s az áruházban. módra Közeledik a karácsony és az ameri­kai lapok is tele hirdetésekkel, a pos­taládák katalógusokkal. Ám Ameri­ka nem volna Amerika, ha nem töre­kedne ebben is az eredetiségre. íme, néhány példa az idei ajándék válasz­tékból: Orvosságtartó vízzel. A zsebrevág­­ható dobozon beállítható riasztó van, s tulajdonosa a tablettához mindjárt vizet is talál, szívószállal. Torna-videokazetta klasszikus ze­nére. Igényesek pop és rock helyett klasszikus zenére végezhetik reggeli tornájukat. Pachelbeltől Bizet-ig. Amennyiben a bemelegítés után ko­cogni indulnak, használhatják a Ca­sio új óráját: az nemcsak a megtett távolságot mutatja, hanem azt is, hány kalóriát égetett el a tulajdonos. Sportrajongók számára kiváló ta­lálmány, amely télen megkímél a sta­dionok üléseinek csonthidegétől: a teflonnal burkolt lemezt a meccs előtt a mikrohullámú sütőben felmelegít­jük, s az órákig tartja alattunk a mele­get. A legnépszerűbb amerikai sport, a baseball hívei számára kártyanagysá­gú elektronikus adattár kapható. Benne van minden híres játékos élet­rajza, a sztárok és a csapatok eredmé­nyei — összesen egymillió adat. Kétségkívül hézagpótló a világító papucs. Ki ne kereste volna még a sötétben eredménytelenül a papu­csát? Az új modell a nagyujj táján bocsát ki fényt, s elemmel működik. Óra — csak nappalra. A karóra csak a nappali órákat mutatja, hiszen éjjel alszunk. Heltai András Karácsonyi harisnyaóriás Egy tajvani jótékonysági vásáron bemutatták a világ alighanem legna­gyobb karácsonyi harisnyáját. A vá­sárt rendező áruház homlokzatán függő harisnyaóriás 18,6 méter hosz­­szú, 200 kilogramm pamutfonalból készült és 30 nap alatt negyven ember kötötte. Az áruház vezetői lépéseket tettek, hogy a harisnya bekerüljön a Guin­ness Rekordok Könyvébe. A haris­nyát különben eladják és a befolyó pénzt egy árvaház támogatására utal­ják át. Állatot ajándékba? Foglalkoztatja Önt az a gondolat, hogy rokonainak vagy barátainak karácsonyra valamilyen állatot aján­dékozzon? Nyugodtan megteheti, ám mielőtt megvalósítaná tervét, győ­ződjön meg róla, hogy szívesen foga­dott lenne-e, és a megajándékozott­nál valódi otthonra talál-e az „aján­déktárgy”? Nagyon sok esetben a négylábú vagy tollas meglepetések bosszúságot okoznak, ha tudtuk vagy óhajuk ellenére erőltetjük aján­dékunkat embertársainkra. Elkerülve az ezzel járó kínos hely­zeteket, okosabb, ha előbb kipuha­toljuk az állat iránti hajlandóságot valamilyen bájos, anyagból készült játékállattal, és a valódi, élő ajándé­kot nyugodtan beszerezhetjük az ün­nepek után is, lehetőleg a leendő gaz­dival közösen. A gyógyító fenyő A népi megfigyelések alapján egy olyan nemzetközileg kialakított re­­ceptúrát adunk, amely számos népnél bevált. A recept Oroszországból szár­mazik, s allergiás, asztmatikus roha­mok, hörghurut gyógyítására hasz­nálatos. Az erdei fenyő koronája ritka, héj­kérge szürke, berepedezett, a törzs felső harmadában téglapiros. A rü­gyek tojásdadok, 6—12 cm hosszú­ak. Felületük nem gyantás, tavasszal a vegetatív rügyek megnyúlnak, majd a fiatal levelek szárcsúcsba nőnek. A tobozok tojásdadok, 2,4—7 an hosszúak. A fás pikkelyek csúcsa rombusz alakban megvastagodott. Fenyőrügy A késő tavaszi időszakban gyűjtött 5 cm-nél nem nagyobb fenyőrügyek 0,5 százalék illóolajat tartalmaznak, sziruppal főzve légcső- és hörghurut­ban szenvedőknek ajánlott. Fenyőtoboz Tavasszal az első éves zsenge tobo­zokat gyűjtsük! A tobozokban lévő flavongjikozidák, terpének, vitami­nok, illóolajok vitalitásnövelő hatá­súak. Mézben áztatott fenyőtobozok ki­vonatát használjuk erősítőnek, és izomösszehúzó hatásánál fogva gyul­ladt lobok lehúzására. (Részlet Balogh Gyula, Bogumil: A kuruzsló patikája című könyvéből.)

Next

/
Thumbnails
Contents