Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. november 28., 5. oldal Kísértetek múzeuma • A londoni Tussaud’s panoptikum munkatársa megigazítja Francois Mitterrand francia köztársasági elnök viaszmásának zakóját. A háttérben balról John Major brit, jobbról Ruud Lubbers holland miniszterelnök viaszfigurája. Mindhalálig tánc Csákányi László utolsó filmszerepe • Le tudta győzni a testi fájdalmait. Hamarosan újjászületik a világ talán legbizzarabb múzeuma, a londoni Madame Tussaud’s panoptikum. A mintegy húszmillió dolláros átalakítás során egy új, föld alatti szinttel bővítik a múzeumot, ahol az angol főváros történetét mutatják majd be, a középkortól egészen a második világháború idején Londont ért nagy bombázásig. A különleges gyűjtemény alapítója, Tussaud asszonyság, még Párizsban kezdte meg kollekciójának összeállítását, a nagy francia forradalom éveiben, majd amikor 1802-ben áttelepedett az angol fővárosba, magával vitte azt és ott folytatta tovább a „munkát”, melynek lényege abból állt — és áll ma is —, hogy viaszból megmintáztatta és elkészítette a neves kortársak hű mását. Ám tevékenysége nem csupán a kortársakra korlátozódott, hiszen a gyűjteményben a letűnt korok nagyjai is fellelhetők. A Madame halála után örökösei 10 millió dolláros kártérítési igénynyel lépett föl az amerikai L. A. Gear sportszergyár Michael Jacksonnal szemben. Az indok: a sztár szerződés szegése. A popzene királya 1989-ben írt alá egy szerződést, melynek értelmében Jackson három videoklipen kellett volna szerepelnie a cég tornacipőiben. Az énekes felmarkolta a kialkudott 7,5 folytatták a bővítést, úgyannyira, hogy a ma odalátogatók éppúgy találkozhatnak Washington elnökkel, mint Reagennel, de ott szerepel Románia rémalakja, Ceausescu, sőt Rákosi Mátyás, Hruscsov, de még Gorbacsov is. A múzeum Grand Halijában vannak elhelyezve a híres királyi családok élethű másai: a kivégzett XVI. Lajos és Marie Antoinette; furcsa látvány VIII. Henrik király kivégzett feleségei társaságában, de ott van Cromwell, a mai királyi család is, és közvetlen közelükben Major miniszterelnök „ügyeli a rendet”. Külön teremben tekinthetők meg a világsztárok: Chaplin, Elvis Presley, Marilyn Monroe vagy Sylvester Stallone. Aztán a borzalmak termében eljut a látogató a középkori kínzások bemutatásától Hitlerig, és más hasonszőrűek kísértetképéig. Mert valóban a kísértetek világa a Tussaud-panoptikum, olyan kísérteteké, melyekről nem feledkezhet meg a világ. millió dollárt, de nem szállította a videókat. A csatokkal ékesített, csizma formájú tornacipő — melynek a Jack- son-kollekció nevet adták — nem tetszik a fiataloknak, kifejlesztése, reklámozása óriási összegeket emésztett föl. A kaliforniai cég a költségeknek legalább egy részéhez akar visszajutni a Jackson elleni perrel. Miss Manón, a golyóálló hokikapus Soha ilyen döbbenten nem hallgatta még sportközönség az amerikai himnuszt, mint amikor a St. Louis Blues legénysége felsorakozott a mezükön villámot viselő Lightnings-fiúk mellett, Tampa Bay hokipályáján. Az ok egyszerre volt hajmeresztő és elkeserítő: 33 számú, villámos me- zű játékosként, fedetlen fővel egy fiatal lány állt a marcona legények mellett. Majd felvette a fejvédőt és bekorcsolyázott a kapuba. Egy lány az ágyúgolyósebességű lövések és pankrációs birkózások arénájában! Aki valaha is látott elsőosztályú jégkorongmeccset, a kapu előtti szuronyrohamokkal, az nem gondolhatott másra, mint hogy a hölgy őrült. Ezzel szemben mit mondott a jégkorong-történelem első női kapusa? „Ideges voltam, igaz. De eszembe sem jutott, hogy nő vagyok. Csupán arra gondoltam, hogy a legjobbat nyújtsam, így csak a korongra összpontosítottam. Manón Rheaume, francia származású kanadai kisasszony mindössze 20 esztendős, 1 méter 64 centi magas és 65 kiló súlyú. Ennél nyilván fontosabb, hogy élete első mérkőzésén kitűnően védett. És nem valamiféle helyi sörmeccsen, hanem az első osztályban, 2:2- nél cserélték le, egy kicsit pihenni. Akit beküldtek helyette, egy férfitársa, azonnal beszedett négy lövést. „Imádom a hokit, ezért vagyok itt — nyilatkozta a sportlapnak. — És ha az ember szenvedélyesen kedvel valamit, akkor mindent ki kell próbálni ahhoz, hogy megtudja, mire képes. Én igazi, nagy mérkőzésen akartam játszani. És most, hogy megtörtént, bizonyítottam; azt hogy tudok kocsolyázni és hogy a korongot is meg tudom fogni. Nem félek senkitől, de a férfit sem akarom megjátszani.” Manón kisasszony az edző szerint nagyon tehetséges, jövője van a jégen. De ehhez boxlecké- ket is kellene vennie. Tehetségéhez és népszerűségéhez képest ritkán játszott filmben. A rendezők, szereplőválogatás idején nem gondoltak rá. Kár. Ahogyan ez év szeptember tizedikén éjszaka, a Sose halunk meg! című film forgatásán játszott^ az maga volt a csoda. Táncolt. O volt Deutsch bácsi, a tánctanár. Finom, szelíd, fáradt öregúr. Forgott, siklott, simult, sasszézott, mintha nem is egy súlyos operáció előtt állt volna. Filmbeli párja a Sose halunk meg! rendező-főszereplője, Koltai Róbert volt. — Deutsch bácsi, a tánctanár szerepére, már évekkel ezelőtt az Izraelben élő Pártos Gézát, a rendezőt, egykori kedves tanáromat választottam ki. Felkértem, tetszett neki a szerep és már repülőjegye is megvolt a Malév jóvoltából. Sajnos, két nappal az ide utazása előtt tüdőgyulladást kapott és kórházba került. Rögtön Csákányi Laci bácsi jutott az eszembe. Ő az a színész, akiben sohasem lehetett csalódni. Azt külön tiszteltem benne, hogy minden műfajban otthonos volt, teljes intenzitással, tehetséggel játszott. Nekem ez különösén kedves, hiszen engem sokat bántottak, az úgynevezett köny- nyebb műfajba tett kirándulásaimért. Ugyanakkor azt is tudtam róla, hogy nem vette jó néven, ha például egy magyar filmben külföldi színészt kellett szinkronizálnia: ha pótlásként használták. Felhívtam telefonon, hogy „bajban vagyok Laci bácsi, csak te segíthetsz” és elmondtam mindent. Erre ő, jellegzetes, dörmögő hangján azt felelte, hogy „köszönöm az őszinteséget. Ha nem így kezded, nem is tudnánk miről beszélni. Csak egy a baj: nem vagyok jó állapotban. Most fognak operálni. Egy dolog azonban a forgatás mellett szól. Most fogják átadni az aranydiplomát és a műtétet megpróbálom addig elhúzni ...” Ezek után elmentem Laci bácsihoz, részleteket mutattam a filmből, Eszter is ott volt, sokat nevettünk. Akkor már négy hete nem evett, csak kávét ivott és a cigarettáit szívta. Tetszett neki a film, azt mondta, olyan lesz, mint az Indul a bakterház. Aztán jött a varázslat, a forgatás. A tánc vele, a filmezés és a pálya legszebb pillanatai voltak. Hogy valaki így le tudja győzni a fájdalmait, a testi nyavalyákat . . .! Tényleg sose halunk meg . .. Fárasztó volt az éjszakai forgatás, de utána még volt ereje, hogy a forgatásunkról készülő tévéfilm felvételén, több, mint egy órán át anekdotázzon. Másnap felhívtam és az egész stáb nevében megköszöntem neki a segitséget. A műtét után is jelentkeztem, hogy megmutassam vjdeón a táncunkat. „Nem vagyok jól — mondta —, hívj inkább a jövő héten.” De már nem volt jövő hét. Amikor újra hívtam, senki sem vette fel a telefont. V. G. VESZÉLYBEN AZ ERZSÉBET-DÍJ? Perelik Michael Jacksont SZIN-FOLT Bámulatos egyéniségekkel találkoztam • Spéter Erzsébet mellé állt Palotás János. (No és felesége.) Hármasban könnyebb? (Fotó: Bege Nóra) GERGELY RÓBERTÉT KÉRDEZTÜK Jól megy-e a szekér? Spéter Erzsébetet sokan megkö- szöntötték névnapján, sőt, a televízióban immáron hatodszorra lát- hattuk-halfhattuk a díjkiosztó ünnepségen. Erzsébet asszony megnyerte partneréül dr. Czeizel Endrét és Palotás Jánost is és igazán szerény keretek között vehették át a díjakat az arra érdemesült művészek. Az erdélyi—magyar—amerikai mecénás figyelemre méltó szavakat intézett az. Operaházban összegyűlt közönséghez. Egy félmondatban mintha elbúcsúzott volna, veszi a kabátját, a díját és a bal kettes kijáraton távozik. Csak nem azt jelentené ez, hogy a sokat maceráit milliomos hölgy véget vetne a pénzosztásnak? Nem mástól, mint az érintettől érdeklődtünk efelől. Spéter Erzsébet Amerikába indulása előtt néhány órával készségesen, bár sietve válaszolt. Csak sejtetni engedte, hogy bár politikamentes showra tett ígéretet, mégis bele akarnak szólni egyesek. De hogy kik, azt nem árulta el. — Tudja, nem az én keresztrefe- szítésem története az érdekes, hanem az Erzsébet-díj létezésének fenntartása. A gúnyolódáson, a hántásokon már túl vagyok, azt pedig majd akkor mesélem el, hogy hogyan akarják semmivé tenni a díjat, ha majd már megszűnik. Lesz mit mesélnem! A magyar művészetet támogatom és ez nem kis dolog. Hat éve tolom a szekeret, ez idő alatt hallatlan tehetségekkel, bámulatos egyéniségekkel találkoztam. És igazi sztárokkal. Ha eljött volna a gálára, a fogadásra, biztosan érezte volna a sztáratmoszférát. Miért nem jutott eszébe időben telefonálni? Rettegjen, uram, én a tengeren túlról is fel fogom hívni! Kétségtelen, Erzsébet asszony különös figura, sajátos, varázsos egyéniség. Mindent számon tart, még az is izgatja, kap-e tiszteletpéldányt abból a Petőfi Népéből, amelyikben megjelenik a cikk. És reméljük, minden híresztelés ellenére nem adja fel, most, amikor már nincsenek viharos cikkek az újságokban a díjával kapcsolatban. Ha eddig bírta, bírnia kell a jövőben is. Egyébként is: hetvenhét év után miért hátrálna meg valaki? (borz) — Sok munkám van! Ez azért is nagy dolog, mert Magyarországon számos szabadúszó színésznek nincs lehetősége megmutatni a tehetségét. Hál’ istennek elmondhatom magamról, hogy nem unatkozom, vagy ahogyan említetted, jól megy a szekér. Néha fáradt vagyok, de ez kellemesebb, mint a semmittevésben „kimerülni”. Biztosan megyek egyik napról a másikba. — Minek köszönheted mindezt? — Úgy hozta az élet, hogy elénekelhettem az Emanuelle című dalt, ami óriási siker lett. Ennek szelében a vitorlákat be lehet vetni. — Sokan csak az első slágered óta ismernek, holott régebben a pályán vagy, igaz, nem énekesként, hanem színészként indultál. — Most is színész vagyok, csak- hát énekes színész. Azt a népszerűséget, amit a popdalok éneklésével szereztem, nem lehet összehasonlítani a színházi sikereimmel. Ez utóbbi is jól esik, estéről estére több száz ember kíváncsi rám, de be kell vallani, a televízió, a rádió, a hangkazetta sokkal szélesebb közönséget vonz. — A színházban is, a popkoncerten is előadod magad, egyfajta produkálásról, produkcióról van szó. A kettőt egy énekes-táncos színész esetében nemigen lehet különválasztani. így van? — Igen és nem is kell korlátokat szabni. Zenés darabokban, musicalekben szerepelek, az éneklés tehát kötelező. A közönség is azért jön az előadásra, mert tudja, hogy tőlem mit kaphat. A popszínpadon nem más bőrébe kell belebújnom, hanem Gergely Róbertét alakíthatom, vagyis önmagamat adom. Ha ezzel másoknak örömet okozhatok, kíváncsiak rám, akkor nekem is másfajta felelősséggel kell a közönség előtt szerepelnem. A szerepeket váltogathatom, de popénekes Gergely Róbert csak egy van, ez utóbbi „szerepemet” a lehető legjobban kell megoldanom. — Az Emanuelle óta érzed ezt a felelősséget? — Nem, már korábban is. Nem akarom misztifikálni ezt a témát. A siker után bizonyítani kell azt, hogy nemcsak egy fellángolásról van szó. A sikert állandósítani, tartósítani szeretném. Ne csak egykét alkalommal legyek „fogyasztható”. — Nyilvánvalóan a siker kellemes dolog. Megkérdezem, érezted-e a hátrányát is? — Kellemetlen helyzetekről nem tudok beszámolni. A reflektor- fényben álló művészeknek vállalniuk kell azt is, hogy nem mindenkinek tetszik a produkciója. Ez nem baj. Az ismert emberek magánélete nem maradhat titokban, időnként kínos megjegyzések, csipkelődések, pletykák kísérik. Az is igaz, nem mindegyik rajongó tud mértéket tartani.' Szerencsére ezekkel nem foglalkozom, ha pedig bántanak, igyekszem hamar túltenni magamat rajta. — Van kivel foglalkoznod, hiszen nemrég született kisfiad! — Igen, Simonról csupa jót mondhatok. — „Szerelmeid” közé tartozik ő is. Második albumodat a Magneo- ton adta ki Szerelmek címmel. A hátsó borítón felsoroltad eddigi szerelmeid nevét. Ági, Edit, Barbara, Andrea, Anna ... hosszú lenne a sor! — Nem az a fontos, hogy ki is az az Ági, Roberta és a többi lány, ez elsősorban rám tartozik, aki pedig olvassa, magára ismer. Egészséges fiú vagyok, ez kiviláglik. Nemcsak női neveket írtam a borítóra, hanem kedvenc színészeimet, akikbe beleszerettem. Kiss Manyi, Barbara Streisand, Latabár, Chaplin és mások. Kedves szerepeim, színházaim is olvashatók a listában. — Mit jelez 1991. július 14-e, az utolsóként említett dátum? • Gergely Róbert: — Az ismert emberek magánélete nem maradhat titokban. — A házasságkötésem időpontja. A nagybetűs szerelmek csúcspontja. — Lehet, hogy a tizenötödik albumodon is lesz majd egy összefoglaló. Hogyan képzeled el a következő esztendőket? — Jól nevelt úriember vagy, nem tudom, hogy a mostani tevékenységemet lehet-e olyan sokáig csinálni. Sőt, az is kérdés: kell-e tizenöt lemez Gergely Róbert dalaiból? ízlések jönnek, mennek, ez hozzátartozik a dolgokhoz. Nagy örömet okoz nekem is, ha még néhány évig érdekes lehetek a közönségnek. Megfelelő színvonalon szeretnék még elénekelni néhány olyan dalát, melyek érzelmesek, lírai hangvételűek. Műfajváltásra azért sem gondolok, mert úgy vélem, a közönség kedveli az imént említett stílusú nótákat. Ha pedig majd a csillagok azt súgják, nem érdemes tovább ezzel kísérleteznem, akkor szépen abbahagyom — És ha már nem megy a szekér? _— Van egy szakmám, fényképész vagyok. Baj esetén bizonyára találnék munkát. Borzák Tibor A TARTALOMBÓL: Bútorplasztika 6. oldal A pedagógia hétköznapjai 6. oldal Sáfár Mónika lakása 6. oldal Közeleg a Karácsony 6. oldal Elég volt a fogyókúrából 7 oldal A müzli történetéből 7. oldal Miért ugrálnak a kenguruk? 7. oldal Advent • A remény világossága. A reményteli várakozás hetei köszöntenek ránk, a biztos beteljesülés ígéretes ideje jön el Advent első vasárnapjával. Minden más várakozásunkkal ellentétben — mely mindig kétesélyes: teljesül vagy sem —, ez bizonyosság. Az ünnep, amire készülünk, hovatovább kétezer éves történelmi tényt tesz a halandó ember számára személyes eseménnyé: Jézus, a Megváltó születésének napját. Jó várni arra, akiről biztosan tudjuk: eljön. Nem csalódhatunk. Számolhatjuk a heteket, a múló időt gyertyagyújtással megjeleníthetjük. Ahogy leszállt a földre, azon a kétezrednyi évvel előbbi éjszakán, közénk jön újra, 1992 karácsonyán is. Ha hisszük, ha akarjuk, ha várjuk. Ha találkozik a szándékunk: várjuk amit Ő akar, a megváltást. Most nekünk kell elindulni felé, készülni a találkozásra. Méltóvá tenni magunkat, lelkünket az egy- másrataláláshoz. Isten emberré lett fia tudja mit vár tőlünk: a legnehezebbet! Felfedezni, megtisztítani, kifényesíteni a teremtett testbe lehellt ísten-lelket! Nincs most semmi más akadálya az egymásra találásnak, csak egyetlenegy: ha nem erős a szándék, az akarat és a hit az Istenhez vezető út megtételéhez. Adjon hát jelet a felsejlő harangszó a hajnali félhomályban! Sürgesse indulásunkat a rebbenő gyertyafény! Tisztuljon, fényesedjék a lelkünk! Isten emberré lett fiát nem lehet félrevezetni, ámítani, becsapni. Ismeri kicsinyes taktikázásainkat, hibáinkat, árulásainkat, bűneinket. S mindnek okát. Megbocsát, ha erős szándékkal fogadjuk: nem vétkezünk. Sem gondolattal, sem szóval, cselekedettel, sem mulasztással. És várjuk, készülünk. Segítsd! Nagy Mária Új katekizmus Négyszázhuszonhat esztendő után új katekizmus van a római katolikus egyháznak. II. János Pál pápa, Josef Ratzinger bíboros javaslatára, 1986-ban járult hozzá ahhoz, hogy a Tridenti Zsinat és V. Pius által kimunkált, 1566-ban közzétett hitkönyvet ne további módosításokkal próbálják hozzáigazítani a változásokhoz s a huszadik századbeli követelményekhez, hanem teljesen újat alkossanak. Az első változathoz huszonöt- ezer módosító indítvány érkezett. Öt évig kellett a végleges formába öntéséhez. Francia nyelven már megjelent fordítása más nyelvekre természetesen folyamatban van.
