Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
1992. november 25., 7. oldal TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves olvasóink! Ez alkalommal is felhívjuk szíves figyelmüket, hogy szerkesztőségünk a napokban, Mikulásra, szeretetcsomag-akciót kezdeményezett, a legszegényebb családok megajándékozására. Erről ismételten tájékoztatjuk Önöket az alábbiakban. Levélváltás rovatunkban a kecskeméti Reno cipőcentrum biztonsági szolgálatának egyik tagja válaszol olvasónk, S. A. korábban közölt, a vásárlói ellenőrzés durvaságát kifogásoló levelére. Petőfiszál- lási olvasóink polgármester asszonyukat dicsérik, egyik tassi olvasónk pedig az itthon már sokak által megvásárolhatatlan gyógyszerek elajándékozását kifogásolja. írjanak továbbra is, minden közérdekű témában! (A szerk.) Egy polgármester asszony dicsérete A nyilvánosság előtt szeretnék köszönetét mondani a magam és a falu valamennyi lakója nevében a petőfiszállási polgármester asz- szonynak, Seres Lajosné Ilonkának. Nekünk, nyugdíjasoknak, nagyon jól esett, hogy most is, mint tavaly, vagyis amióta megválasztottuk őt, minden karácsonyra vagy Mikulásra meglepetésként kaptunk a polgármesteri hivataltól egy-két ezer forint támogatást. A kiskorú gyerekeket nevelő szülőket is ilyen meglepetésben részesítik időnként. Nagy dolog ez a mai nehéz körülmények között. Ugyanakkor meg lehet nézni a községünket is, hogy a polgármester asszony megválasztása óta eltelt rövid idő alatt mennyi minden létesült itt. Ennyit jelent, ha egy községben helyi lakos a vezető és nemcsak a saját érdekét veszi figyelembe, hanem az egész lakosságét. Ezt kellene elérni a gazdaságokban, az intézményeknél is, s akkor talán gördülékenyebben haladna az élet minden területen. Reméljük, még sok éven át ő áll községünk vezetése élén. P. B. és T. I.-né, Petőfiszállás Szép dolog adni, de... A november 19-ei, csütörtöki lapszám első oldalán olvasom a hírt, amely gyógyszersegély-szállítmány küldéséről szól Zágrábba. Ez szép dolog, bólintok, hiszen jómagam is vöröskeresztes aktivista vagyok. Aztán haladok az olvasással és nem akarok hinni a szememnek! Egy másik cikk, a lap alján, arról szól, hogy itthon, Magyarországon milyen rossz a helyzet: összegyűjtik a recepteket, mert az embereknek nincs pénzük a gyógyszer kiváltására. És ez még csak rosszabb lesz jövőre, ígéri a miniszter. Akkor hát mi, magyarok, haljunk csak meg nyugodtan, mert nem tudjuk megfizetni a drága gyógyszereket?! Szép dolog adni, illetve segíteni. De a saját hazánkon belül nem tudták volna elosztani azt a kétmillió forint értékű segélyszállítmányt . . .? Cs.-né R. Zs. Tass LEVÉLVÁLTÁS A cipő nem trombita A Petőfi Népe november 11 -ei számában S. A. aláírással megjelent Furcsa szokás RENO-éknál című olvasói levélre reagálva s minden kedves vásárló tájékoztatására — a következőket válaszolom. A RENO cipőcentrumról és széles választékáról, a boltban alkalmazott biztonsági szolgálat embereinek egyikeként kijelenthetem, hogy nagyon sok pozitív vélemény hangzik el. Ezeket jó hallani, s a forgalom is azt bizonyítja, hogy Kecskemét városa megérdemelte ezt az üzletet. A biztonsági szolgálat egyik feladata annak megakadályozása, hogy az üzletből semmilyen fondorlattal, módszerrel ne kerülhessen ki tisztességtelen úton cipő. Ebből következik, hogy valamilyen formában — természetesen önérzetében és tisztességes szándékában senkit meg nem sértve — ellenőrizni kell. Ezt mindenki másképpen fogja fel, s ez természetes, mert Magyarországon ez még furcsának tűnik. Mindez a tisztességes vásárlók érdekében történik azért, hogy azok megtalálják a keresett cipőket. Vásárlóink bizonyára észrevették, hogy időnként rendőr urak is megjelennek üzletünkben, s nem kényelmes cipőt keresve szolgálatviselt, fáradt lábukra, hanem azért, mert az üzlet egyik helyiségében annak a vásárlónak kell elmondania gondolatait, aki trombitának nézte a RENO-cipőket. El kell mesélnie, hogyan is került a cipő a táskájába, szatyrába, vagy a csinos lábakon kifelé tipegő RE- NO-cipőkért miért nem fizetett. Sajnos, ez nem vicc, mégis kapcsolom egy régi vicchez: A rendőr megállítja Lajost. — Mi van a zsákban? — Kánya — feleli az. A rendőr megnézi és látja, hogy egy kakas. — Hiszen ez egy kakas — mondja a rend őre. — Akkor nem is kell — feleli Lajos. Kérem, mi az ilyen jelenségek ellen vagyunk, hogy a cipők ott legyenek a helyükön, a tisztességes vásárlóknak. S. A.-tói utólag, minden kedves vásárlótól pedig már előre elnézést kérek — munkatársaim nevében is —, hogy ezt elő akarjuk segíteni. Ez megalázónak tűnik? Koczur Zoltán, a cipőcentrum biztonsági szolgálatának egyik tagja (Tisztelt Koczur Úri A vásárlók ellenőrzésére valamilyen formában bizonyára szükség van minden üzletben. Ez vitathatatlan. Mégis meg kell jegyezni, ha az embert oktalanul molesztálják az eladók vagy — mint az önök esetében — a biztonsági szolgálat emberei, az bizony megalázó, mert önérzetében alaposan sérti az embert. A szerk.) Veszélyes zebra! A Zebrán gázolt a busz című, november 17-ei lapszámukban megjelent cikk arra késztetett, hogy tollat fogjak. Főleg a cikk utolsó mondata miatt. Sajnos, nem az az elgondolkoztató, hogy a zöld jelzésnél magnót hallgatva kel át valaki, hanem az, hogy már zöld jelzésnél sem mehetek át nyugodtan az úttesten, mivel sem a Budapest felől, sem a város felől érkező gépjárművek vezetői nem veszik figyelembe ezt a gyalogátkelőt. Naponta ennél a gyalogátkelőnél járok munkába, s ez sajnos, naponta ismétlődő rossz tapasztalatom. Nem tudom elképzelni, miért nem lehet észrevenni ezt a jelzőlámpát. Miért kap az olyan jogosítványt, aki nem figyel oda a vezetésre? Elképzelhető, hogy aki a város felöljön, azt hiszi, hogy neki ez a lámpa is zöld lesz? Mivel a gyalogátkelőnél akkor van zöldjelzés, amikor a kereszteződésben, a város felölj Budapest felé van szabad jelzés. Át kellene esetleg programozni a lámpákat? Ez sem megoldás, mert úgy tudom, a lámpák a közúton össze vannak hangolva, a gyorsabb haladás érdekében. Jó lenne az illetékesek figyelmét felhívni erre a veszélyes helyre, addig, míg újabb balesetek nem történnek itt, főleg most, hogy jönnek az esős, párás, majd később a ködös, havas időszakok. Bár volt olyan tapasztalatom is, amikor rendőrmotorosok megkülönböztető jelzés nélkül szépen áthajtottak a gyalogosoknak szabad jelzést adó lámpánál, a zebrán. Tóth József, Kecskemét, Gőzhajó u. 14. IV. 34. FOGADÓÓRÁKON Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Mikulásra: Szeretetcsomag-akció! Útonálló gyerekek Idős, beteges, ellátásra szoruló asszony telefonált szerkesztőségünkbe. A történet, amit elmondott, enyhén szólva, lehangoló. Kecskeméten, az Akadémia körúton lakik, s az Irinyi utcában élő leánya rendszeresen felkeresi esténként, hogy a gyógyszereit, a vacsoráját kikészítse, segítsen a mosakodásban, lefekvésben. A minap késő délután, a szokásosnál eltérően, hogy rövidítse az utat, kis utcákon sietett hozzá. Egyszer csak három jól öltözött, 13—14 éves korú fiú útját állta. Tisztelettudóan köszöntek neki. Megállt egy pillanatra, kutatott az emlékezetében, honnan ismerik öt ezek a fiúk? Ám ekkor szorult körülötte a kör, s harsány kiabálások közepette leköpdösték az arcát, a ruháját, s mint akik jól végezték a, dolgukat, hahotázva elfutottak. Általános iskolás korúak voltak, s ez jelentett nekik örömöt? Milyenekké válnak később? Vajon milyen emberek a szüleik ...? 0 Gyűlnek az ajándékok szerkesztőségünkben annak a szeretetcsomag-akciónak az eredmenyekent, melyet Mikulásra hirdettünk meg november 20-ai, pénteki lapszámunkban, a szegény sorsú, igazán rászoruló családok gyermekeinek megajándékozására. Többnyire otthon már feleslegessé vált játékokat, gyermekruhaneműket kaptunk eddig Kedves Olvasóinktól. Hasonló küldeményeket várunk továbbra is, egészen december 3-áig. Szívesen vennénk, ha olvasóink közölnének velünk címeket is ismeretségi körükből, olyan családokét, akik anyagi helyzetük miatt szívesen elfogadnák az Önök ajándékait. Megismételjük: a szerény adományokra garanciát vállalunk, s mindenkivel közöljük majd, kinek hová került a szeretetcsomagja. Gaál Béla felvételén az eddig beküldött ajándékok egy része látható. Ilyen emberek Nagy kéréssel fordulok önökhöz. Huszonhét éve járatom a Petőfi Népét, szeretem lapjukat, pedig most sokat kell fizetni érte a kevés nyugdíjból. Én még sose kértem önöktől semmit, de a minap csodálatos dolog történt velem és két nyugdíjastársammal. Újságukban volt egy hirdetés, hogy Ja- kabszáUáson a JMH Holding baromfitelepe tyúkértékesítést szervez. Kimentünk busszal mi is, nagyon sokan voltak, 40-50 autó állt sorban. Türelmesen várakoztunk. Egy irodában egy kisasszony szedtea pénzt, is vannak még 130 forintot egy darabért. Egy finomlelkű úriember tájékoztatott mindenkit, akinek kérdése volt a vásárlással kapcsolatban. Mi kerültünk sorra. Biztosan látta rajtunk, hogy nyugdíjasok vagyunk, mert megkérdezte, mennyi a nyugdíjunk. Amikor megmondtuk, nagyon zavarban volt, s megkérdezte, elfogadjuk-e, ha ő kedvezményt ad a vásárlásra? Összenéztünk, miközben közölte, hogy 30 forinttal kevesebbet kell a tyúk darabjáért fizetni. Egyik társam sirva fakadt, s mi ketten is elérzékenyültünk. Nagyon sokat számít ez a kedvezmény, s az a sok kedves szó, amit tőle kaptunk, nagyon, de nagyon jól esett. Meg se kellett várni, míg a sok száz tyúkot kiadják, nekünk előtte ide adták a kért 12 darabot. A beosztottjaitól tudjuk, hogy Jobbágy Istvánnak hívják és ő az üzem vezetője. Nem engedte meg, hogy hálálkodjunk, nagyon szerényen viselkedett. Képük, írják bele a lapba, hogy ilyen emberek is vannak még, nem csak rosszak, és tolmácsolják a köszönetünket. Bízunk benne, hogy eljut hozzá köszönetünk. Maradok továbbra is hűséges olvasójuk: özv.KaraJánosné Kecskemét Milyen kályhát vásárolnak vissza? Hol volt Zámbó Jimmy? A Petőfi Népe október 17-ei számában olvastam, hogy a Tayotomi nevű petróleumkályhák forgalmazását az illetékes szerv, veszélyesség miatt, betiltotta, s aki ilyet vásárolt, azt az eladónak vissza kell vennie. Miután én is az önök lapjából értesültem erről, nyomban írtam a forgalmazó cégnek, mert nekem két ilyen kályhám van. Azt a választ kaptam, hogy nem áll módjukban a kályhákat visszavásárolni. Most azért fordulok önökhöz tanácsért, mert lapjuk november 17-ei számában ismét közölték, hogy vissza kell vásárolni ezeket a kályhákat. Van képe sztrájkolni? Nagy felháborodással olvastam a Petőfi Népe november 11-ei számában az Amikor még megtapsolták a buszvezetőt című levelet. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy annak a buszvezetőnek, aki így beszél az utassal, még van képe sztrájkolni és béremelést követelni? Hiszen így a többi — rendes, fegyelmezett és udvarias — kollégáját hozza szégyenbe. Az ilyen buszvezetőnek a saját disznói között van a helye, nem az emberek között. Maradok tisztelettel: Árvái Zoltánná Kecskemét, Úrrét 213. Mit tegyek, ugyanis mi is meggyőződtünk róla, hogy ezek a kályhák nem felelnek meg az elvárásnak. Egyébként az általunk vásárolt kályhák típusa: Tayotomi N. 10. Válaszukat előre is köszönöm, tisztelettel: Jagicza István Dusnok, Tulipán u. 23. (Üzenjük Jagicza Úrnak és más érdekelteknek is, hogy Tayotomi petróleumkályhák közül a KERÜ 3000, a Husky és a KSP típusok forgalmazását tiltotta be a fogyasztóvédelmi felügyelőség. Ezek visz- szavásárlása kötelező. A szerk.) 13. havi fizetés Madarason Örömhírt kaptunk Madarasról. Ellentétben az ország több településével, ebben a községben november 20-án minden közalkalmazott és köztisztviselő felvehette a 13. havi fizetését. Köszönik az önkormányzatnak, hogy a januári 15 százalékos béremelést — a romló gazdasági helyzet ellenére — biztosították számukra. Kedves újságolvasó társaim! Panaszomat azért teszem közzé a Petőfi Népe hasábjain, mert bízom abban, hogy önök ezen cikk olvasása után megkímélik magukat az olyan kellemetlenségtől, amely engem és barátaimat ért 1992. november 6-án. A cserkeszőlői Turzó Panzió 4-5 héten keresztül hirdette november 6-i műsorát, amely szerint női boxmérkőzés lesz és az est sztárvendége Zámbó Jimmy. Jómagam és barátaim nagyon szeretjük Zámbó Jimmyt és nagyon megörültünk, hogy Kecskeméttől alig 50 kilométerre részt vehetünk egy előadói estjén. A hirdetés olvasása után azonnal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk erre az estre. Áz előadást megelőző héten telefonon lefoglaltattam négy személy részére egy asztalt, hogy biztosítva legyen kulturált szórakozásunk. Én ekkor a rendelést felvevő Erdei László úrral közöltem, hogy kimondottan Zámbó Jimmy kedvéért megyünk ki, szeretnénk olyan helyen ülni, hogy jól látható legyen a műsor. Erdei ur erre ígéretet tett. Elérkezett az a bizonyos november 6-a, jókedvűen megérkeztünk a Turzó Panzióba, az étteremben elfogyasztottunk egy vacsorát. Már itt nagy meglepetésben volt részünk, ugyanis a négy személyre megrendelt menüből a pincér 3 adagot hozott ki, a negyediket, mint utóbb kiderült, elfelejtette. Ezt a dolgot jópofaságnak vettük. Fél 11 -kor leballagtunk a bárhelyiségbe, ahol Erdei úr fogadott bennünket, a személyenkénti 500 forint belépő befizetés után elkísért bennünket az általa lefoglalt asztalhoz. Itt ért bennünket a második meglepetés, ugyanis ez az asztal éppen olyan helyen volt, ahonnan szinte semmit sem lehetett látni a műsorból. Itt még mindig türelmesen viseltük a dolgokat. Tizenegy óra helyett fél tizenkettőkor elkezdődött a női boxmérkőzés, két szüzanyameztelen tinédzser lány csapkodta egymás fejét negyedórán keresztül. Számomra és barátaim számára egyértelműnek tűnt, hogy ez a műsor az igénytelen és primitív ember műsora. A harmadik és egyben a legnagyobb meglepetést az okozta, amikor Marcellina megjelent a színen és közölte, hogy ugyan Zámbó Jimmy volt mára meghirdetve, de talán nem haragszunk, ha helyette ő fog énekelni, igaz, nincs olyan szép hangja, de szebb, mint Jimmy. Ez a harmadik meglepetés már végképp kihozott engem és barátaimat a sodrunkból. Mert, ha szép nőt akartunk volna látni, akkor befizettünk volna egy színvonalas pesti divatbemutatóra. A másik dolog, hogy 500 forintért úgy érzem, jogunk van megválasztani azt az énekest, aki számunkra kedves. Mi Marcellinát tiszteljük, de zenéje tőlünk nagyon távol áll és egyáltalán nem is érdekel. Azt hiszem, méltán érezhetjük magunkat becsapottnak, mert ha ezt tudtuk volna, akkor szervezhettük volna egy ennél sokkal színesebb és kulturáltabb programot magunknak. esetleg helyben, a Robinson Discóban, ahol a meghirdetett vendég minden esetben jelen van és a belépőjegy csak 120 forint. Miután a műsor után felbőszülve távoztunk, clgondolkodtam, hogy Erdei úr miért nem közölte velünk, mielőtt bementünk a bárba, hogy sajnos, Zámbó Jimmy helyett Marcellina lesz, akarjuk-e őt látni vagy sem. Az is felbosszantott, hogy Marcellina elárulta, erre az estre egyenesen Svájcból érkezett, ami számomra egyértelművé tette, hogy a rendezők már jóval hamarabb tudták, Zámbó Jimmy nem fog a műsorban fellépni. Ezt miért nem közölték egy kétsoros hirdetésben az újsában? Utólag elgondolkodva, megkérdőjelezem, hogy egyáltalán Zámbó Jimmy tudott erről a hirdetésről, egy ilyen híres előadóművész, hogy adhatta ehhez a kacsához a nevét? Természetesen örömmel veszem, ha Erdei úr kérdéseimre megválaszol, s ezzel egyidejűleg levelem egy példányát eljuttattam a Magneoton Kiadóhoz, Zámbó Jimmy nevére. Csáky Katalin Kecskemét, Petőfi S. u. 16. I. 107. [Nem tudhatjuk, Erdei László úr Cserkeszölön (Jász-NagykunSzolnok megye) olvassa-e lapunkat, ezért mai lapszámunkat postázzuk neki. Válaszára mi is kíváncsiak vagyunk. A szerk.] Szerkeszti: Rapi Miklós NAPJAINK HUMORÁBÓL Érvényesülési bajnokság — eredményhirdetés.
