Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
6. oldal, 1992. november 16. PETŐFI Népe VÁLLALKOZÓ GAZDA Ez bizony nem propagandafelvétel! A gazdának, aki nemcsak mérnök, a földművelés szakembere, hanem vállalkozó is, olykor a szó valódi értelmében is a kezébe kell vennie a „dolgokat”. Csakis az érhet el sikert a földdel való küzdelemben, aki nem fél a kétkezi munkától, érti a dolgát és erős akarattal véghez is viszi, amire szegődött. Tóth András agrármérnök és vállalkozó az ilyen fajta konok gazdaemberek közé tartozik. Azért vállalta a képviselőjelöltséget is, mert sok mindenben nem ért egyet a kormány mezőgazdasági elképzeléseivel, s ha más a véleménye, azt nemcsak a megfelelő helyen, az Ország- gyűlésben kívánja elmondani, hanem a maga eredményeivel bizonyítani is kívánja szavait! Váli Miklós felvétele Mit tehet a képviselő? Szalkszentmárton népét napról napra erőteljesebben foglalkoztatja ez a kérdés, hiszen közeleg az országgyűlési képviselő megválasztásának ideje. Meg vannak elégedve az emberek a polgármesterükkel, és most olyan képviselőt igényelnek, aki segít enyhíteni a község valóságos gondjait, aki munkájával képes hozzájárulni a település fejlesztéséhez. A munkanélküliség hullámai elérték ezt a falut is. Az önkormányzat képviselő-testűlete határozott kísérleteket tesz a kezelésére, de számottevő eredményt objektív akadályok miatt nem tudott elérni. A vállalkozók nem ostromolják Szalkszentmártont, még akkor sem, ha munkahely-teremtési kísérletként üzemtelepítéshez anyagi támogatást kínál a községi önkormányzat. A környéken is eldugultak már az elhelyezkedés csatornái: Dunaújváros és Szigethalom nem tud foglalkoztatni újabb munkaerőt. Nincs más hátra, szívósan kell folytatni a nehéz küzdelmet a munkahelyek létesítéséért. Ehhez várják a választópolgárok leginkább az országgyűlési képviselő segítségét. Újra és újra vihart kavar a fiatal házasok lakásépítési támogatása. Nem tudják az elveket következetesen érvényesíteni: nem az számít, ki mennyire szorul rá a támogatásra, hanem az, hogy ki tud a támogatásért ellentételezést nyújtani a községnek. Az ilyen kérdésekkel bíbelődő képviselő-testületi üléseken rendszerint elhúzódik a vita. . . Fontos tennivaló a fejlesztési program keretében a telefontelepítés: hétszáz állomást szeretnének létesíteni legalább a világkiállításig. Ehhez is elkelne némi támogatás! Nehéz leckéje a testületnek a szociális segélyek odaítélése is. Jelentős viszont az oktatási támogatás: alanyi jogon ezer forintot adnak gyerekenként az iskolázásra, az óvodától az érettségiig, a tankönyvet és a füzeteket ingyen kapják meg a tanulók. Földosztó bizottságot alakított az önkormányzat, hogy ezzel is segítse a gazdák és a tsz közötti ellentétek elsimítását, munkálja az egészséges kompromisszumot. A földkérdés megoldásához, a mezőgazdaság helyzetének javításához szakember magasabb szintű támogatása szükséges, erre pedig a jelöltek közül Tóth Andrást, az MDF által támogatott független jelöltet tartják a polgárok legalkalmasabbnak. Somiyódi János Az ellenfél és a felvásárló szemével Az érdekelt, hogyan látják Tóth Andrást, az MDF képviselőjelöltjét közvetlen munkatársai és távolabbi ismerősei. Hogyan él a köztudatban, miként vélekednek róla szőkébb pátriájában és távolabb a falujától? Tudtam, hogy darázsfészekbe nyúlok, amikor a Szikra Tsz irodájának ajtaján bekopogtattam Solton, de az ellenfél véleménye a legértékesebb. Nem fogadtak szívesen, ezt nem is vártam tőlük, hiszen a helyi MDF szervezetének alapító elnöke, Lengyei László ajánlott telefonon. Tarjányi József elnök és Szabó László agrármérnök természetesen az Agrárszövetség jelöltjét támogatják, a régi tsz-forma fennmaradásának a hívei, bár éppen az ötven kilépő ügyes-bajos dolgainak intézésével voltak elfoglalva. Sokáig vártam rájuk, de amikor visz- szajöttek, szűk marokkal mérték a mondataikat. Eleinte csak úgy, mintha a fogukat húznák. Én tudtam róluk, hogy szintén Gödöllőn végeztek, az elnök két évvel korábban, Szabó László pedig egy évvel később, mint Tóth András. Az ország is kicsi, hát még a megye, az agrárosok jól ismerik egymást mindenütt. Már én is tudtam, pedig csak pár órája voltam a faluban, hogy jól kiszúrták a szemét az ötven kilépőnek; a kiselejtezettteheneket adták oda nékik, olyannyira köztudottan, hogy a felvásárló odament, és egyből a vágóhídra vitte valamennyit. Más „járandóságból” is a selejtet kapták az „ötvenek” és a Szikra—mintahogyan erre az ötvenes évekből ittfelejtett neve is utal — mindenből a legjobbat tartotta meg, s mint ahogyan elmondták; a tagok szine-java maradt a közösben is. Tudtam továbbá az elnök német tőkével és a dunaegyházi téeszelnökkel társult ötszáz hektáros vállalkozásáról, amit később maga is megemlített a beszélgetéskor. A nehezen induló interjú végül is számomra igen gazdag ismeret- anyaggal zárult. Elmondták a Szikra vezetői, hogy milyen gyámoltalan a magyar paraszt, teljesen elveszítette önállóságát ^negyven év alatt és nem akar önállósulni. Akik pedig kiváltak, mindenből azt kapták, amit választottak, az elosztás a vagyon fölértékelése után a legigazságosabban történt. Bár ezek a szerencsétlenek mindent eladnak, amit itt megkaptak, még a tehenét sem tartja meg senki. Nem akarnak senkit megbántani, de a kilépők nem voltak a tsz erősségei. Ók ugyan értik az idő szavát, de kihalt már az a generáció, amelyik a földet szerette és fiaik nem akarják az új földosztást. Nem kell a föld senkinek. Ók felelősséget éreznek a megmaradt ötszáz tag iránt, akiknek eszük ágában sincs kiválni. — Pedig a puding próbája a puding evése—tettem még hozzá és végül megkérdeztem; mi a véleményük Tóth Andrásról, aki az ö ellenpéldájuk lehetne. —Jó szakember—mondták kurtán—,demostőkisfeloszlanak;az Agroszalk magángazdaságokra bomlik. Tehát nem vált be nekik. Nehezen boldogulnak. * * * Az eladó és vevő érdekellentétén alapul Fehér Józsefnek, a Soltker Kft. ügyvezető igazgatójának a kapcsolata Tóth Andrással. Vajon neki mi a véleménye erről az új gazdaságról, s az ő nézőszögéből milyennek látszik képviselőjelöltünk? — Munkakapcsolatban vagyunk két éve, korábban nem ismertem. Zöldséget vásárolunk tőlük; zellert, céklát, paprikát, vöröshagymát. Andrásnak pozitív tulajdonsága, hogy reálisan gondolkodva ad el; az érdekeit természetesen szem előtt tartva, de nagyon józanul felmérve, hogy mit lehet kérni. Azért tartom jó szakembernek, mert amit termelnek, szinte mind kiváló minőségű áru. Exportra szállítjuk. Az ő gazdaságuk kimondottan jó példa lehet. Nincsenek pénzügyi nehézségeik, s ezt annak is köszönhetik, hogy András eléggé tájékozott a piac világában, ezért nem termeltet ész nélkül, csak azt, ami kelendő; pritaminpaprika, vöröshagyma stb. Számomra ő a felkészült menedzsertípus. — Ehhez rengeteg információt kell begyűjteni? — Nincs különösebb titka valóban, mint az információ. Lassan ez lesz a legnagyobb érték minden ágazatban. Röviden: jó partner és szuper árut termel. — Milyennek ítéli a választásokon az esélyeit? — Jó esélyei vannak. Egyetlen komoly ellenfele lehet talán az MSZPÍelöl‘Íe- Ónody Éva Jövőjét keresi az agrárértelmiség Szabadszállási kezdeményezés — Való igaz, hogy a törvény adta lehetőséggel élve szeretnénk megpróbálni kisebb területen és kisebb létszámmal gazdálkodni — válaszolja Bállá István. — Két „kis téeszről” lenne szó, egyenként húsz-harminc- negyven gazdával, hogy mennyivel, ez még később dől el; külön lennénk mi és külön Pandurék. Együtt a bátrak — Csődben van az Aranyhomok? Ezért kívánnak kiválni? — Nincs csődben, szerintem nincs. Csődöt jelentett, de megvolt a csődegyeztető tárgyalás, ami nyomán bebizonyosodott, hogy adósságunk van, de nincs a cég eladósodva. Az átalakulási törvény lehetőséget kínált, hát ezzel élünk. De nem csak mi. Több kisebb csoport szerveződik, mások magángazdálkodók kívánnak lenni, azonkívül a tagság mintegy harmada maradna a régi formában. Az átalakuló közgyűlést december 31-éig kell megtartani, most a vagyonmegosztó közgyűlés előtti egyeztető tárgyalások folynak, terveinkből valóság tehát csak azután lesz. — Magunkról szólva: a konkrét szervezeti formát még nem döntöttük el — veszi át a szót Pandur László —, csak azt tudjuk biztosan, hogy Pis- táékhoz (Bállá Istvánékhoz) hasonlóan növénytermesztésre orientálódó csoport lennénk. Még vitatkozunk azon, hogy kft., bt. vagy más formában működünk, de valószínű, hogy termelőszövetkezet leszünk. — A növénytermesztésre alapoznak? Csakúgy, mint a „nagy” téesz, az Aranyhomok? Nem változna a termékszerkezet, netán jobban igazodva a föld vagy a piac igényeihez? — Erről nekem különvéleményem van — mondja Bállá István, és csöppnyi ingerültséggel folytatja. — Én nem értek egyet azzal a gyakran a nagypolitikában is hangoztatott véleménnyel, miszerint ebben az országban, vagy a Kiskunságban valami fantasztikus méretű termékszerkezet-váltásra van szükség és még inkább lehetőség! Magyarországon az egymillió hektár búzát és kukoricát el kell vetni, nem lehet helyette zöldséget meg egyebet termelni. A búza, a napraforgó, a kukorica a mi kis vállalkozói gazdaságunkban is meghatározó lesz, de — éppen méretünkből adódóan — remélhetően rugalmasabban tudunk gazdálkodni, mint a nagy téesz, gyorsan betudunk hatolni a kínálkozó apró kis „résekbe”. Ismétlem: e kisebb gazdaságok számára a továbblépés lehetőségét a mai, rendkivül nehéz közgazdasági és természeti körülmények között a kisebb méretben, a rugalmasságban, a minimális improduktív létszámban, a lehető legalacsonyabbra szorított közös költségekben látom. Nem hiszem, hogy a búzát, a napraforgót, a kukoricát olcsóbban tudjuk termelni, esetleg a zöldséget, a szőlőt, a gyümölcsöt; ezeket valószínűleg igen. Űj gazdaság — új esély Pandur László teljes mértékben egyetért Bállá István okfejtésével. — A mai közgazdasági feltételek között magam sem látok esélyt arra, hogy a régi nagyüzem az eredeti formájában eredményesen tudna tovább működni, ezért a kiválási szándékunk! Hosszú évek óta kényszerűségből elmaradtak a fejlesztések, rendkívüli mértékben leromlott az eszközállomány, viszont élni és gazdálkodni kell. De hogyan? Döntés- kényszerbe kerültünk. Nagyon sokat gondolkodtunk a hogyan továbbon, a nagy téesz átalakításán is, végül a másik lehetőséget választottuk. Azt gondolom, előnyben leszünk azokkal, akik később kezdenek. — Döntésükben volt-e valamilyen szerepe a szomszédban gazdálkodó Tóth András-féle vállalkozói téesz- nek? — Andrást én korábbról ismertem — mondja Bállá István —, és ismertük ezirányú lépését is . . . — Lehet azt mondani — teszi hozzá Pandur László —, hogy a példát is tőle vettük, de az igazi példa csak a saját magunk helyzete lehet. Eladni nehéz — Ismerem a csapatát is — folytatja a fömezőgazdász —, jó kis csapat. De talán a miénk sem lesz rossz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Andrásék sem csupán a mezőgazdálkodásuk révén vetették meg a lábukat. Az értékesítést is kézbe vették, s a haszon ott van, nem a termelésben. — Termelni állítólag már nekünk is sikerült megtanulni — mondja Pandur László —, az eladás a nagy kérdőjel. Ott van a haszon, bizony. — Hallani, hogy Andrásék még egyet lépnek, sokan közülük a magángazdálkodást választják. Mi hosz- szabb távra gondolnánk a vállalkozói szövetkezetünket, aztán persze ki tudja. Ma a kedvezőtlen közgazdasági környezet nemcsak a nagy gazdaságokat sújtja, bár elsősorban azokat, hanem a mezőgazdaság egészét. A magángazdálkodót is. Szóval, töprengünk magunk is, hogy miképp lenne a legésszerűbb. (deregán) Számítógépek Apostagon Mint otthon, úgy takarékoskodunk — mondta Hatházi Sándor, az apostagi iskola igazgatója, amikor megmutatta a folyosóból „elre- kesztett” keskeny termecskét, ahol nyolc számítógép előtt ültek a nyolcadikosok. Közöttük tanáruk, dr. Reha Józsefné igazgatóhelyettes. Nagy dolog, hogy e gazdagnak nem mondható kisközségben már tantárgy lehet a számítógép és szakkörök keretében is játszhatnak, ismerkedhetnek vele a gyerekek. Mint otthon, úgy takarékos- kodnak. Mert először ök akarnak segíteni magukon, csak azután néznek más segítség után, ha szükséges. Ez már hagyomány náluk. Szántó Tamás felvétele (Fizetett politikai hirdetés) Az a hír járja Szabadszálláson, hogy az Aranyhomok Termelőszövetkezet két tekintélyes mezőgazdásza a köréjük csoportosult té- esztagokkal kilép a termelőszövetkezetből és úgynevezett vállalkozói gazdaságot alapit. Valami olyant, amit Tóth András a szomszédos Szalkszeritmártonban már két esztendeje megcsinált és azóta is sikeresen művel. Mi igaz mindebből? — kérdezem Bállá István főmezőgazdászt és Pandur László ágazatvezetőt.
