Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
6. oldal, 1992. október 7. KÖRNYEZETÜNK FÉLÚTON Természetvédelmi programok a Dél-Alföldön Nemrég elkészült a kormány kétesztendős munkáját átfogó ösz- szegző tanulmány, a FÉLÚTON. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium ebből az alkalomból közreadott egy elemzést, amely az elmúlt huszonnégy hónap főbb eredményeit elemezte, illetve a terveket mutatta be. A legfontosabb regionális feladatok közé sorolták a helyi fejlesztések összehangolását, a kölcsönös egymásrautaltság elismerésével. Az eredmények között rangos helyen tartják számon a „zöld kártya” bevezetését, az ólomszennyeződés csökkentését, új tájvédelmi körzetek kialakítását, valamint a Duna menti ökológiai egyezmény létrejöttét. A beszámolóban — a többi között — szerepelnek a dél-alföldi fejlesztésekkel kapcsolatos problémák. Megtudhatjuk, hogy készül a környezetvédelmi hatástanulmány a lacházi repülőtér építésének engedélyezéséhez. A munkáknál mindenképpen figyelembe fogják venni, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park védett madarai — a többi között a túzok — milyen irányban repülnek a légtérben. A Dél-Alföld védett területein jelenleg a földrendezés a legfontosabb tevékenység. Nagy jelentőségűek az új törvények — a szövetkezeti, a kárpótlási és az átmeneti — környezetvédelem-párti paragrafusai. Megoldódhatnak a védett területek alapvető tulajdonjogi problémái. A legértékesebb területek egy-két éven belül állami tulajdonba és a természetvédelmi szervezetek kezelésébe kerülnek. Hasonló a helyzet a katonai használat alól felszabadult térségek ügyében is. Igen fontos, hogy az illetékes szervek mielőbb meg tudjanak állapodni a földrendezések mikéntjéről, hiszen a gazdátlannak hitt részeket háborítatlanul fosztogathatják a fatolvajok, a nádvágók, a homokbányászok és a vadorzók. A természetvédelem intézményei, hatóságai folyamatosan dolgoznak új és újabb értékes területek védelem alá helyezésén. Remélhetően még az idén újabb két rezervátuma lesz Bács-Kiskunnak. Peszéradacs homokbuckás, vízállásos, lápos részei, valamint Miklapuszta szikesei kapnak védelmet az illetékes szervektől. Pásztor Jolán VERÁNKA REMETÉJE Cousteau kapitány munkatársul hívta • Őrjárat a Dunán. Felső Barnabás és a leghűségesebb barát, az öreg doberman. (Somos László felvétele) Felső Barnabást sokan úgy emlegetik: ő Vcránka remetéje. És aki néhány órát vagy napot eltöltött már a Gemenc könyv szerzőjével a holtág partjára épült tanyáján, meggyőződhetett róla: nem Is túloz a ragadványnév. Csend, nyugalom, indiánkomfort a vadon mélyén. Az Intcrpress Kiadónál megjelent színes képeskönyv fotósát, Gemenc hivatásos természetvédelmi őrét, már gyermekkorában megigézte ez a csodálatos, titkokat rejtő vidék. Sorsa úgy hozta, hogy a kincses vidék felügyelő- jeként, felnőttként is ott élhet a Duna menti éden szívében. Spk mindenről lehet vele alkudozni, de ha a táj nyugalmáról, a flóra és a fauna védelméről esik szó: nem ismer kompromisszumot. Ha a szabálysértés nyilvánvaló, nincs olyan méltóság és tisztség, akivel szemben lemondana az intézkedésről. Kemény és következetes. A veránkai őrtanyán beszélgetünk. —Apám méhész volt, itt a szigeten —emlékezik a gyerekkorára. — Még nem ismerték errefelé a seprüs motorosokat. Naponta átevezett, hogy a családokat, a kaptárokat ellenőrizze. A pörgetések időszakában pedig kint is lakott. Amint lehetett, jöttem vele. Délutánokon, hét végén, iskolai szünetben itt segítettem. Aztán, ha nem kellett a gyerek, volt időm fölfedezni a tájat. Ekkoriban lett a szerelmem ez a vidék. Ez az érzés olyan erősnek bizonyult, hogy a tengerentúl, Kaliforniában sem tudtam feledni. A gyors meggazdagodás lehetőségéről lemondva, visszatértem, hogy itt éljem le az életem. De Gemenc meghálálja a hűséget. Nap mint nap örö- möketA élményeket kínál... — Ön fél évtized óta már nemcsak csodálója, de a hivatalos pártfogója is e vidéknek. Nem fáradt még bele a folyamatos küzdelembe: a szabálysértők, a gyűjtögetők, az orvhalászok, a vadorzók és a szemetelők ellen? — Nem fáradtság kérdése ez. Ez a munkám, azért kapom a fizetésemet, hogy megpróbáljak rendet csinálni. Figyelni az értékekre. A főnökeim, a megalapozott feljelentéseknél nem nézik, ki a rendzavaró. Mi a beosztása? Következetésen eljárnak, ha bizonyítani tudjuk a törvényszegést. Jó tudni, hogy ma már jó célt szolgál a bírság. A behajtott forintok visszakerülnek a szaktárcához. Nem vesznek el a „nagykalapban”. — Nincs jobb mód a rendteremtésre, a nevelésre a bírságnál? — De van. Én is csak ritkán élek vele. Hiszek az emberi szó erejében. Az emberek többsége megérti: a természetvédelem a közösség, a jövő érdekeit szolgálja. Ezt a csodálatos tájat meg kell mentenünk. Ne csak a nemzetközi szervezeteknek, Európa neves egyetemeinek, az államok közösségének legyen fontos ez, hanem azoknak is, akik itt élnek, itt dolgoznak. Kiváló munkatársaim az erdészek és a vadászok. Elsősorban természetesen a veránkai, a szekszárdi és a bajai kollégákat említhetem a segítőim között. Es úgy látom: mostanában már az itt élők között ritka az az ember, aki úgy gondolja: neki mindent lehet ... — Úgy tudom, Önt Cousteau kapitány is munkatársul hívta, amikor a Duna-film készült... — A jeles kutatót, fólfedezőt régóta ismerem. Szinte minden könyvet olvastam, amelyik magyar nyelven hozzáférhető volt. Amikor Bajára érkezett, engem is munkatársnak ajánlottak a csoport mellé a szervezők. Hamar jó barátság alakult ki köztünk. A munkatársak közül többen is meglátogattak itt, a veránkai remeteségemben. Forgattak is. Nagyon várom, hogy végre közreadják a Duna- kutatás eredményeit. Annyit tudok, hogy Cousteau úr igen optimista. Úgy látja, meg lehet menteni ezt a bioszféra-rezervátumot, ezt a bio- kincsesházat. Ő volt az, aki mozgalmat indított Európában Gemencért. — J obb száz remek fölvétele jelent meg a Gemenc könyvben. Régóta fotózik? ,- Általános iskolás korom óta. Persze, sosem tellett valami csodamasinára. Öreg, zöldre mázolt, távcsöves Prakticával dolgozok. Nagy öröm számomra, hogy a könyvünkben megmutathattam másoknak is, milyen forrón szeretem a szülőföldemet. Az ártéri erdőket, az elzárt tavacskákat, a Duna öntözte édent. Szívből ajánlom a közvetlen élményt mindenkinek. Csak azt kérem: vigyázzunk, hogy a következő nemzedékek is örömet lelhessenek benne. Ne kelljen megelégedniük a kötetek lapozgatásával... Farkas P. József Védelem alatt a fejetéki vörös mocsár * • Fejeteken nemesak védett növények, de védett roncsok is vannak. • A bokorfüzek a lápvilág emlékét őrzik Halas határában. (Fotó: Farkas Galéria, Press Service) Kiskunhalas, a Duna—Tisza közének közlekedési csomópontja, sajátos földrajzi tájon fekszik. Tengerszint feletti magassága a legnagyobb a Kiskunságban: 132 méter. Vízválasztó is, hiszen tőle keletre a Tiszába, nyugatra pedig a Dunába folynak természetes vizei. Valamikor kiterjedt vízi világ ölelte körül a várost. Még az 1800- as évek elején is csak egy irányból lehetett megközelíteni. 1816-ban, a lecsapolás után, tólánculat alakult ki. A Cserepes-tó, a Harangos-tó, a Nagy-tó valaha gazdag élővilágnak nyújtott otthont. Később ezeket is kiszárították, s ma már csak a maradványaik láthatók. Érdekes reliktumterület a város északnyugati szélénél elterülő Feje- téki-mocsár, amelyet nemrég végre védetté nyilvánított a környezetvédelmi minisztérium. A Napy-tó itt-ott még fellelhető maradványai közül legjelentősebb az északi rész; a Fejeték északi csücske. A botanikai feltárás sok értékes, ritka növényt azonosított, amelyek délebbre már nem fordulnak elő. A Fejeték nyílt vize elenyésző: főleg nádas, kaszáló és mocsár. Itt-ott bokrok tarkitják. Három korcs nyárfa is árválkodik a területen. A jellegzetes, kiszáradó kékperjés láprétek növényei is megtalálhatok: az orvosi vagy őszi vérfű, az ördögharapta fű, a festő- zsoltina. A város északi határánál, az 53- as útról egy dülőútra letérve, annak két oldalán gyümölcsös, fák, bokrok között haladva mintegy ezerötszáz méterre található a körülbelül kétszázszor-kétszáz méteres terület. Délről dűlőúttal, több részén szántókkal határolva. A nyílt víztükrű területeken,számos szép növény lelhető fel. Áprilisban virágzik egy gyakran előforduló gyógynövény, a fehér virágú, szakállas torkú, háromlevelű fű, v^gy vidrafű. Nem védett, de említést érdemel a májusi, szép halványpiros színű réti kakukkszegfű. Szinpompás látványt nyújt májusban a terület nagy részét beborító, hússzinü, ujjas- és mocsári kosbor. Május—júniusban sárga virágszőnyeg tárul a szemünk elé. Ekkor bontja szirmait a nagy kakascímer. Nagyon szép a terület déli részén, kilenc foltban előforduló, májusban virító, karcsú szárú és világoskék szibériai nőszirom. Júniusban ezüst foltok ragyognak a napsütésben: a keskeny levelű gyapjűsás érleli termését. Ugyanekkor hozza magjait a területjellegzetes — nem vedett — növénye, a rezgő fű. Már gyenge szellő is rezegteti termését. Főképpen a hegyvidéki rétek növénye, de az Alföldön, így a Fejetéken is megtelepedett, a sárga virágú félcserje, a festőrekettye. Júniusban—júliusban virágzik a mocsári nőszőfű. Itt található a lápon nöyő, vastag törzsű, erőteljesen növekedő erdei angyalgyökér. A Fejeték egyik legszebb növénye a júliustól szeptember közepéig virágzó buglyos szegfű. A két szűk, kicsit magasabb fekvésű területen, huszonöt-harminc tő, az északi részen ötven-hatvan tő fordul elő. E lelőhelytől kissé délebbre két ritkább faj, a posvány kakastaréj és gyíkpohár él. A Fejeték — de talán a magyar flóra — egyik legszebb növénye a kornicstárnics. Ä gyönyörű sötétkék virágú növény erősen veszélyeztetett. Noha védett, a piacon csokorba szedve árusítják. Augusztusban—szeptemberben nyílik. Ekkor és később is nagy vércseppekként, az egész területet beborítja egy gyógynövény, az őszi vérfű. Ugyancsak sokfelé látható a nyáron virító, alacsony növésű és védett fehér májvirág. Szeptemberben viszont a lilás virágú ördögharapta fű ejti bámulatba az ide látogatót. Ternyák Jenő MI LESZ AZ IZSÁKI KOLON-TÓVAL? A növények nem veszélyeztetik a tó állapotát Nemrég lelkes, amatőr természet- búvárok hivták meg a Környezetünk rovat munkatársait az izsáki Kolon-tóhoz. Levelükből kiderült, hogy aggódnak a Kolon-tó környezeti állapotáért. Pusztulnak a fák, sok a szemét. Legnagyobb gond — írták —, hogy a nemrég kitisztított, megfiatalított hathektáros tavat ismét beborítja a növényzet. Hamar kint is voltunk a terepen. Magunk kerestük meg a két évvel ezelőtt tizenöt millió forintért kikotort tavat. Döbbenten láttuk: a tavaly nyáron még tiszta, sík vízben a növényzet igen hamar életre kelt. A vezérárkot — szinte teljes egészében benőtte a tündérrózsa, a sas, a nád, a hínár. Fényképeket készítettünk, és megjelentettük a Petőfi Népében, a „Mi lesz az izsáki Kolon-tóval?” című cikket, amelyre számos levél érkezett. Ezekből kiderült: az izsákiak szeretik, féltik a község nevezetességét, a Kolon-tavat. Szeretnék, ha legalább egy zsebkendőnyi szabad vízfelület lenne, maradna a sűrű nádrétegben. Hamarosan a terület gazdájától, a Kiskunsági Nemzeti Parktól is levél jött. A jó hírű intézmény hidrológusa, Kákonyi Árpád hívott meg egy közös kirándulásra. Neki ugyanis eltér a véleménye a miénktől. — Az amatőr természetbúvárok hivatásos kísérő nélkül kirándultak a Kolon-tónál. Ezért nem jutottak, nem juthattak be a két évvel ezelőtt kitisztított tóhoz — mondja, a mocsári séta során Kákonyi Árpád. Mint az közismert a Kolon-tó és környéke a szigorúan védett területeink egyike. Ä többszáz hektáros mocsaras, lápos vidéken nem csak a törvény tiltja a kirándulásokat. A józan ész is ellene mond, hogy természetkedvelő diákok, turisták kísérő nélkül itt bolyongjanak. A Kolon-tó útjai, ösvényei kiismerhetetlenek. Könnyen eltévedhet a hívatlan vendég! Veszélyek leselkednek rá. — A tónál a szeptemberi túránk során is láttunk fürdőzőket, sőt horgászokat is. • A fehér tündérrózsa hamar megtelepedett a kikotort tómederben. Drámai helyzetről nincs szó — állítja a Kiskunsági Nemzeti Park hidrológusa. (Fotó: Farkas Galéria, Press Service) — Ha valakit a természetvédelmi őrünk itt horgászni vagy fürdeni lát, eltanácsolja. Az ilyen igény- bevétel összeférhetetlen a páratlan természeti értékek védelmével. — Miért baj az, ha valaki félti a természeti értékeket? Ez nem baj. De jó ha velünk is konzultálnak, ha mi is ott vagyunk. Aki itt a tónál, csak az út menti benőtt öblöt nézi, azt gondolhatja, megint a növények veszik birtokukba a tavat. De ez a kiszögellés igazából nem tartozik a tóhoz, a felvonulási területe volt a kotróhajónak. A tó kotrása kiválóan sikerült. Lent a meder alja tiszta és kemény. A víz minősége kiváló. Ha felülről például sárkányrepülőről néznénk a vizet, láthatnánk, hogy 10 százalékát sem borítja a növényzet. Bizonyos növények — mint például a fehér tündérrózsa — megjelenésének pedig örülhetünk is. Igaz, nem gondoltuk volna az átadás után, hogy ilyen gazdag élőhelye lesz a vízi növényeknek, hogy aránylag gyorsan meghonosodik benne az élet. Drámai helyzetről tehát nem beszélhetünk ... Farkas P. József ZÖLD TÉKA Brehm: Az állatok világa A könyvpiac újdonságai között vitathatatlan sikersorozatnak indul a Brehm kötetek újrakiadása. A 18 kötetes sorozat első darabja került most a könyvesboltokba, a második novemberre várható. A 18 kötetes Brehm sorozat méltán vált fogalommá: tudományos értékei mellett írói remekmű felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Meghitt történetek tára valamennyi kötet, a tudós személyes vallomásai állatokról, növényekről, éghajlatról, természetről, a bennünket körülvevő világról. Sajnos, sok esetben már csak emlék egy-egy állat idézése. A Kassák Kiadó (Bp. Fűrész u. 24/B 1147) vállalta fel a sorozat ismételt kiadását: az első hét könyv szól majd az emlősökről, a 8—10. a madarakról, a 11. a hüllőkről, a 12. a kétéltűckről, a 13 -14. kötet a halakról, a 15—16. az ízeltlábúakról, a 17—18. az alsórendű állatokról. Elmondanak a kötetek mindent, amit a tudományos igény, az általános érdeklődés, a természetszeretet megkíván, mesélnek olvasmányos, sok-sok rajzzal illusztrált oldalai természetbúvároknak, gyermekeknek, szakembereknek egyaránt. k. m. POSTALÁDÁNKBÓL Az alpári Holt-Tiszáról Érdeklődéssel olvastam a KÖRNYEZETÜNK rovat interjúját, amelyben egy önkéntes természetvédő mondta el a véleményét, féltő szavait az alpári Holt-Tiszáról. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal magam is csatlakozzak a cikkben megszólaló gondolataihoz (Kovács Zoltán, Kiskunfélegyháza). — Családommal mi is, évek óta kijárunk az alpári holtághoz. A környék problémáit, gondjait magam is jól ismerem. A cikkben leírt negatív jelenségek sajnos tények. Azokkal vitatkozni hiábavalóság. Ezért jó lenne, ha az illetékesek végre higgadtan átgondolnák, hogy az ott felvetett problémákat, miként lehetne a többség, illetve a természetvédelem, az üdülők és a halgazdálkodás számára megnyugtatóan rendezni. De lássuk sorban: miről is beszélek? A holtág strandja csendes, kellemes és tiszta vizű. Rendkívül szép a természeti környezete. A fiatal munkatársak normálisan rendben tartják. Vállalják a sok-sok küszködést a hínárral. Mivel hasonló adottságú strand nincs a környéken, ehhez nem szabadna hozzányúlni. Sajnos amit a nyilatkozó a motorcsónakosokról írt: igaz. A nagyhangú masinák tulajdonosai közül többen magasabb rendű lénynek érzik magukat. Sok csónakmotor nyomja az olajos füstöt. A víz motoros urai sokszor a horgászokra sincsenek tekintettel. A hullámverés úgy felkavarja a vizet, hogy a szerencsétlen horgász már indulhat is haza. A motorcsónakok használata a legtöbb állóvíznél be van tiltva. Itt miért nincs? Ki védi a csend, a nyugalom támadóit? A „szemétkérdés” sajnos Magyarország minden régiójában ismert. Jó lenne, ha legalább itt, nagyobb odafigyeléssel ügyelnének a rendre a terület kezelői. Figyelmeztető táblákkal, szemét- lerakók kijelölésével, hulladékgyűjtők kihelyezésével elejét lehetne venni a romlásnak. A holtág vízkészletével és halállományával is rablógazdálkodás folyik, A holtágat évről évre szorgosan lehalásszák. A horgászok áldoznak a sportért, de a telepítés csak névleges. (Arról nem is beszélve, hogy a gazda — a Búzakalász Tsz — elárusítóhelyein az elmúlt télen tömegével árultak méreten aluli szürkeharcsákat.) Nem csoda, ha megritkult a halállomány és beltenyésztés miatti leromlással is számolni kell. A vízgazdálkodás értelmes szervezése szintén sürgető feladat. Ha a télen az elmúlt évhez hasonlóan tartós jégborítás lesz, katasztrofális halpusztulással lehel számolni, a vízállás miatt. A holtág feltöltését éppen ezért már most meg kellene kezdeni. Szólni kellene a Piroska-kanyarhoz vezető út elszomorító állapotáról is, amely gépkocsival csak igen nehezen járható. Tavasszal rendbehozták az utat, de a karbantartás elmaradt. Amint a cikk is említi: az alpári holtág rendkívül értékes terület. Jó lenne, ha nem jutna a természeti-környezeti katasztrófákkal sújtott üdülőhelyek sorsára. Szerkeszti: Farkas P. József
