Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

1992. október 7., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP MIKOR JUTNAK FÖLDHÖZ SZEREMLÉN? Tőke és bizalom nélkül nem megy Kevés olyan település van a Bácskában, ahol ennyi gondot, vitát eredmé­nyezett volna a szövetkezet átalakulása, a kárpótlás végrehajtása. A na­pokban egyeztetőre hívta az önkormányzat által megalakított földrendező bizottság azokat a kárpótlásra jogosult személyeket, akik Szeremlén kí­vánják földre váltam kárpótlási jegyüket. A bizottságot az az elképzelés vezérelte, hogy egyeztetésre bírja az igénylőket, mert az előzetes felmérés szerint a 820 hektár igényből legtöbben a faluhoz közel eső területeket szeretnék megszerezni. Egyúttal azt is meg szerették volna tudni, hogy kik azok, akik már ősszel munkába akarják fogni a földeket. Megpróbálták rábe­szélni az embereket arra, hogy kér­jenek a gyengébb minőségű föl­dekből is, hiszen azok olcsóbbak, így nagyobb területhez lehet hoz­zájutni. A közelebbi földeket 2 ezer forintért, a távolabbiakat és a gyengébb minőségűeket 500 forin­tért akarják aranykoronánként ér­tékesíteni. Sokan gondolkodtak a dolgon, mert például a Malomrája dűlőben kétszer annyian akarnak földet, mint amekkora terület van, a Sebeske dűlőben pedig senki. A Hatsziget dűlőben pedig csak egyetlen igénylő van, aki gyümöl­csöst telepítene ide. Boltos Ferenc a bizottság tagja felvetette azt a kérdést, hogy a té- esz mondjon le azoknak a terüle­teknek a műveléséről, amelyekben a leendő tulajdonosok őszi vetést szándékoznak, a tulajdon meg­szerzéséig pedig adják ingyen bér­letbe a földeket. Az összes kárpót­lási területből mindössze 80 hektár ilyen jellegű földre volt jelentkezés. A téesszel való egyeztetés során a szövetkezet vezetése mereven el­zárkózott ettől a variációtól, és az érintettek ma sem értik, hogy mi­ért. Pedig egy biztos: legkésőbb té­len az árverések során magánkéz­be jutnak a földek és nem kellene a gazdáknak magas költségek megfizetésével kezdeni a gazdálko­dást. Sokan azzal vádolják a téesz- vezetést, hogy ezzel akarnak kriti­kus gazdálkodásukhoz készpénzt szerezni. Úgy néz ki a dolog, hogy aki nem rendelkezik tőkével, az kény­telen lesz újabb egy évet várni, sőt ha az új téesz ezeket a területeket kukoricával veti be, és akarva, vagy akaratlanul késik a betakarí­tás, akkor beláthatatlan időre le­hetetlenné válnak az új tulajdono­sok, amennyiben ragaszkodnak az őszi vetésformához. Végh János a bizottság elnöke néhány bizottsági taggal karöltve eltökélte, hogy nem hagyja magukra a bizalmukat vesztett embereket. Sok tanácsot meghallgatva azt javasolják, hogy még a földek birtokbavétele előtt a gazdák alakítsanak laza szövetke­zeti formát, mert így az átmenet megfinanszírozható, és egyszerre megszűnne a kiszolgáltatottság. Modelljük szerint a földet min­denki maga művelné, a szövetkezet pedig a felvásárlással és az értéke­sítéssel foglalkozna. Az ötlethez azonnal csatlakozott Kecskés La­jos agrármérnök, Kecskés János húsipari technikus, János Zsig- mond nyugdíjas tanár, Ötvös Sán­dor egyéni gazdálkodó és Boltos Ferenc technikus. Végh úr szerint ez a forma — amennyiben létrejön — bővíti a szeremleiek választási lehetőségeit, mert idevárnák a tőke nélküli földtulajdonosokat, azokat akik nem kívánnak a mostani szö­vetkezetben dolgozni, a nyugdíja­sokat, akik bizalmukat vesztették a korábbi vagyonnevesítés során, és azokat a kívülállókat, akik va­gyonrésszel rendelkeznek és azt át kívánják hozni. Nekik ez az utolsó lehetőség, hogy direkt vagyonra váltsák jegyeiket. A szervezők arra kérik az érdeklődőket (teljes disz­kréciót ígérnek), hogy a jövő héten keressék a földrendező bizottság tagjait. P. Z. • — A faluhoz közel eső földterületek négyszer annyiba kerülnek, mint a távolabbiak, mint a gyengébb minőségűek, ezért bizonyára erős lesz a licitálási kedv az igénylőknél — mondta Végh János a földrendező bizottság elnöke. (Fotó: Papp Zoltán) A Duna összeköt Beszélgetés dr. Koch József megyei tanácsnokkal ADuna—Majna—Raj­na-csatorna megnyitó ün­nepségére és az ezzel egybe­kötött kormányfői ülésre Kőtörő Miklós, a megyei közgyűlés elnöke, Kővárí­né dr. Bart ha Agnes megyei főjegyző és dr. Koch József, a Duna Menti Régiók Munkaközösségének ve­zető tisztségviselője kapott meghívást. Végül — a kis­kőrösi polgármester vég­tisztességén való részvétel miatt — Bács-Kiskun me­gyét Nitschman Helmutné, a bajai német nyelvű gim­názium igazgatója, Schön Ferenc hajósi polgármester képviselte, dr. Koch József vezetésével. Őt kérdeztem a munkabizottságban vég­zettmunkáról. —A Duna Menti Orszá­gok Munkaközösségét — Arbeitgemeinschaft der Donauländer, rövidítve ARGE — Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarországés Jugoszlá­via, Románia és Bulgária hozta létre. Jelenlegi tagjai a politikai változások sze­rint vesznek részt a közös munkában, hazánkat a hét érintett megye képviseli. A régiók együttműködését az az alapelv vezérli, hogy Európa egysége elérhető közelségbekerült, azezred- forduló utánra várható, ehhez járulhat hozzá a munkaközösség. A Duna folyó olyan földrajzi sza­lag, mely eltérő politikai, gazdasági, etnikai és más egyebekben különböző or­szágokat köt össze. Mégis, a közös vízi úttal nagyon sok azonos érdek jelentke­zik, gazdasági is, környe­zetvédelmi is. —Milyen fejlődés remél­hető megyénkben a csator­na megnyitása következté­ben? — A vízi út kihasznált­sága — környezetkímélő volta ellenére —, eddig mindössze 7 százalékos volt. Most erőteljesen nő a folyó vízi közlekedési sze­repe. Baján hajókikötő és a hozzá kapcsolódó vasút és közút fejlesztése, Kalo­csán repülőtér építése vár­ható. Solt és környéke is élvezi a fejlesztés hasznát. Itt a hajók ellátására üzemanyagtöltő- és • Dr. Koch József a Hajós községért kitüntetéssel, a fiatal pár kisplasztikájával. szervizállomást hoznak létre. Nem véletlen a nagy­arányú fejlesztés, hiszen alig van ilyen régió, mely­nek 130 kilométer hosszú Duna-szakasza van. — Születtek-e határo­zatok az idegenforgalom, illetve a kultúra közös fej­lesztésére? — Igen, például elhatá­roztuk közös műemlék- és turisztikai katalógusok ki­adását, a Bécsig kiépített kerékpárút, folytatását. Közvetlenül érint bennün­ket, magyarokat a kecske­méti gyermektalálkozó patronálása, a pécsi építé­szeti kiállítás megrendezé­se és nem utolsósorban a Duna menti népek feszti­válja, melynek elsősorban Baja, Kalocsa, illetve Szekszárd ad otthont. — Végezetül még egy kérdés. Úgy tudom, önök Szerbia kizárása ellen enfeltek szót, így az ülés a tagság felfüggesztését fo­gadta el. Miért így foglal­tak állást a dél-magyaror­szági delegációk? — A határainkon kívül élő magyarságra gondol­tunk. Gál Zoltán Cipő- és ruházati vásár! 9 órától 17 óráig 7-én kalocsai müv. közp. 9-én bajai müv. közp. 9-én kecskeméti uszoda ebédlője (nem a müv. központ) Nagy választékban kaphatók, kedvezményesen férfi-, női, gyermekcipők, -csizmák, őszi, tavaszi divatos ruházati termékek. Szeretettel várjuk vásárlóinkat. :> BENCE BT. 98/io Óemit ÉPÍTŐANYAG-KERESKEDÉS Balatonfüred, Noszlopy u 3. Tel./fax: 86/43-341 Minden pala gyári áron kapható. OSZTRÁK LAMBÉRIA csiszolt, csomagolt 3, 4, 5 m hosszban 520 Ft/m2 + áfa ártól, OSZTRÁK HAJÓPADLÓ csiszolt, csomagolt 840 Ft/m2 + áfa áron kapható. 2874 1992 ŐSZÉN, A HAJÓSI PINCESORON Reméljünk a jóra A hajósi pincesoron ezen az őszön a betévedő idegent a szokottnál fokozot­tabb figyelemmel fogadják a gazdák: hátha szőlőt jött venni ? Geiger Ferenc arcára is kiült a csalódás, amikor kiderült: se nem a még tőkén lévő fürtök, se nem a tavalyról a hordókban maradt bor, csupán az érdeklődés hozott minket látogatóba a pincesorra. De ha már itt vagyunk, mutat valamit — az öt pincével arrébbi gazda, Ginár Ferenc teljes egyetértésével — megmutatja a pincéjét. Átballagunk. Amíg Geiger gazda zsebéből előkerül a kulcs, szem­revételezzük az oromfalat, a zsalugáteres ablakokat, s hogy feltárul az ajtó, a benti látványt. Díszes pádimentom, lambéria, akár a mostanában épülő családi házakban: csak a kecskelábú asztal a hosszú lócával utal a helyiség rendeltetésére. Amíg megemeli a zsalut tárva tartó kallantyút, addig sem ülünk sötétben: villanyfény dukál a déli beszélgetéshez. • Ginár Ferenc megkönnyezi ma is sorstársainak emlékét. • Geiger Ferenc, aki új pincét épített. • Bor: búra, feledésre — és emlé­kezésre. (Walter Péter fotói) — Kiderül: ez a pince (lyivéve persze, ami a löszfalba vájt boltoza­tos részt illeti) teljesen új. S nem is a Geiger gazdáé, hanem József fiáé, ha telekkönyvileg nézzük. Mert­hogy a pénít ő adta az építkezéshez. A fiú meg a fantáziát, ha már csi­nálják, legyen benne vendégszoba, fürdőszoba. (Van is, csak be kell fejezni. Ahhoz már helyben min­den.) Poharak kerülnek az asztalra, bele a Zweigelt, s hogy, hogynem az építkezést méltató szavakra Geiger Ferencből kibukik a keserűség. Mi­lyen keservesen is tudták fölnevelni a Rákosi-időben az egy fiukat. A felesége apja ott halt meg, az övé 74 hónapig odavolt... S hogy a kitelepítéskor odalett a pince, s ezt — mármint ami a helyén volt — egy telepestől vásárolta vissza. — A támfalat is föl kellett húzni be­tonba — mondja, s ekkor megsej­tem: ezzel a földig rombolással, majd újraépítéssel elvégezte a maga igazságszolgáltatását. S ezt letudva, a kárpótlással már csak a lehetősé­get átgondolva foglalkozik. Akkor, a svábok kitelepítésekor a vagyon a dédszülők nevén volt. Most végig­járta a testvéreket; egyik se akar utánamenni. — Én menjek? — kérdi. Ha meg kapnék valamit, irigykednének. Ha lenne is pénz, a haragot nem éri meg... Hallgatunk erre mindannyian: korunknál fogva túl már a jussolá­son. Jobb is, hogy a borra terelődik a szó, színére fényére. S dagad a kebel, a bortól orvosilag eltanácsolt Geiger gazdáé, a közbevetésre: — Te, akarom mondani, ez nem tavalyi, hanem előtti! Ginár Ferenc sem a tavaszi nyi­táskor ismerkedett meg a szőlőtő­kével. Itt született, itt élt, él. Kivéve azt az ötévi távollétet (így mondja), amit Dombasz megyében, a szén­bányában szenvedett. 1945. január 2-án vitték el az akkor 24 éves fia­talembert sokadmagával Hajósról. Kétévi katonáskodás után ugyan „ellépett” a hadseregből, civilben hazaszökött Székesfehérvárról. Két hétig tartott a szabadság. Öt évig a „kicsi munka”. — Sírva olvasom az újságban a neveket. Az a sok halott, amit én láttam! Hogy mennyi volt a baleset! Nem értettünk mi a bányászás- hoz... Álmomban olykor előjön, s reg­gel csak arra gondolok: mi sok nehézséget át kelletett élnünk! Ginár Ferenc jobb halántékán örökre ott a jegy: a ráomló szén okozta seb helye. Egy orosz mentet­te ki az omladék alól, vitte a láger- kórházba. A lába örökre megnyo- morodott. És mikor végre hazatérhetett övéihez, a hallgatás évei következ­tek. Még gondolni is titokban lehe­tett az átélt borzalmakra.- Most már mondhatom a fájós pontomat — kanyarodik vissza az emlékek világából, s jobb kezének mozdulataival niintha nyomasztó köveket szakítana le melléről. Ön­kéntelen mozdulatok ezek: elszorul a torkom. Az örökkön kérdező is elhallgat bennem. Még jó, hogy Geiger gazdának fehérbora is van, arra is sort kell keríteni. Mivelhogy a minapi lakodalomban ebből trak- tálták a vendégeket. Ahogy az élet rendje is ez: ami volt volt, elmúlt. Minden megy to­vább. Ginár Ferenc jelene: Kapok egy kis támogatást, meg nyugdíj-kiegészítést .'Most már jól érzem magamat, hogy az állam egy kis kedvezményt ad azoknak, akik ott szenyedtek. — Harag van-e a lelkében? — kérdem. Tiszta, ártatlan gyermeki tekin­tettel néz rám, amint kijelenti: Tudomásom szerint nincs. Búesúzkodunk a vadonatúj pince előtt. Őszinte a hívás: menjünk más­kor is. Természetes az érdeklődés: aztán tényleg benne lesz az újságban, merthogy mindketten olvassák a la­punkat. Tényleg benne van. Ahogy örökre megmarad bennem is Gihár Ferenc bácsinak a jövőre utaló biztatása: Reméljünk a jóra! így legyen. Nagy Mária Rabbia asszony a férjének segít Halason is töltött egy napot Pa­kisztán magyarországi nagykövete Khalid Amir Khan és felesége. A vá­rosházi fogadást követően Tóth Zol­tán és Vas Benő polgármesterek és Németh B. László, a gazdasági bizott­ság elnöke kísérték végig a vendége­ket a város nevezetességeit bemutató programon. Lapunk az ötszörös nagymama szerep után is vonzóan bájos Rabbia Amit Khan asszonyt kérte rövid be­szélgetésre a látogatás alkalmából. — Fő hivatásom a férjem szolgála­ta, az ő munkájának segítése—mond­ta Rabbia asszony, amikor érdeklődé­si köréről, legkedveltebb elfoglaltságai felől érdeklődtem.—Nagyon szeretek utazni, idegen országokkal, emberek­kel ismerkedni. Magyarország példá­ul gyönyörű ország. — Voltak korábbi ismeretei ha­zánkról? — Nagyon kevés. Amit az egyete­men tanultam a világnak erről a felé­ről, de külön azegyesofszágrészekről az kevés volt, városokról szinte sem­mit nem tudtam. Amikor idejöttünk, akkor láttam, hogy Magyarország mennyivel fejlettebb más, hasonló or­szágokhoz képest. A közoktatás na­gyon jó színvonalon van, rengeteg a különféle lehetőség a tanulásra. Ter­mészetesen, amikor összehasonlítást teszek, saját hazámra gondolok, és nem Amerikával vetem össze. — Mekkora családot hagytak ott­hon? — Két gyermekem már felnőtt, sa­ját életüket élik. Öt unokánk van és persze nagyon hiányoznak. HajósTerézia • — Szeretek ismerkedni az országokkal — mondta'Kahhia asszony, a pakisztáni nagykövet felesége.—A magyar ételek sok­ban hasonlóak a pakisztáni ízekkel. A papri­ka például nekünk is közkedvelt fűszerünk. (Fotó: Ferincz János) Miért nem kapnak járandóságot a mozgáskorlátozottak? Jászszentlászlón több helyi moz­gáskorlátozott is a polgármesteri hi­vatal segítségét kérte amiatt, hogy — bár lassan közeleg az év vége — még mindig nem kapták meg azokat a járandóságokat, amelyek egy idei, márciusi kormányrendelet alapján megilletnék őket. Dr. Szász Árpád, az orvosszakér­tői intézet területi bizottságának el­nöke: —A kormányrendelet a mi hatás­körünkbe utalja a mozgáskorláto­zottság megállapítását, de nem biz­tosította mellé a szükséges személyi feltételeket. Mi elsősorban a társa­dalombiztosítási főigazgatóság nyugdíjasosztálya részére dolgo­zunk, azokat a személyeket vizsgál­juk, akik rokkantsági nyugdíjat kér­nek, de számos egyéb alkalmassági vizsgálat is a feladataink közé tarto­zik. Ha a rokkantnyugdíjas egyben mozgáskorlátozott is, akkor külön kérelem nélkül ezt i s megállapítjuk, s kiadjuk részére az igazolást. Egyéb­ként az ügyeket a beérkezés sorrend­jében intézzük, s az elmondottak mi­att óriási lemaradásunk van. Senki­nek sem adunk soronkívüliséget. A vitán felüli esetekről egyébként szerintünk—a körzeti orvos is kiad­hatná az igazolást, feleslegesen utal­ja a rendelet ezt is a mi hatáskörünk­be. — De ki állapíthatná meg, hogy mi a vitán felüli eset? S ha jól értem, önök azoknak sem ad­nak soronkívüliséget, akiknek rendben van az orvosi igazolá­suk, s rutinszerűen, egy perc alatt dönteni lehetne az ügyük­ben . . . Minden ügy legalább tíz perc, de csak akkor megyünk tovább, ha az előző ügyet elintéztük. Még akkor is, ha netán egy vitás eset miatt mondjuk Kun- szentmiklósról kell behívatni vala­kit? — Még akkor is.- Emiatt hónapokig vár az a jászszentlászlói, akinek az ügye egy perc alatt elintézhető volna? — Igen. Bálái F. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents