Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-21 / 249. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. október 21., 7. oldal Kedves Olvasóink! Panaszokat, kifogásokat, elismeréseket és megjegyzéseket tartalmazó leveleket egyaránt olvashatnak mai összeállításunkban. Közöljük a megyei társadalombiztosítási igazgatóság közérdekű tájékoztatójának befejező részét. A volt hadifoglyok kártalanítását sürgető kalocsai levélre válaszo­lunk is, hátha más sorstársakat is megnyugtathatunk. Itt kapott helyet az a levél is, melynek írója — szakértőként — mesének tartja a Horthy István kormányzóhelyettes halálának körülményeiről lapunkban megjelent visz- szaemlékezéseket. Továbbra is várjuk közérdekű írásaikat. (A szerk.) Az ilyenekről beszélni kell Ami késlelteti a társadalom- biztosítási ügyintézést E héten vettem meg a Ludas Matyi Évkönyve, 1993-at. Ennek 36. oldalán érdemes elidőzni az egyik karikatúránál. Két csiga ta­lálkozik. Az egyiknek nincs ugyan háza, de helyette gigantikusán és iszonyú torzan megnövekedett testelváltozása van. Ennek láttán a másik, az egészséges csiga mind­össze ennyit kérdez: — Csernobil? E héten az Önök lapjában — a mi lapunkban három olyan ké­pet is hoztak az utolsó oldalon, a Hazai tükörben, amelyek láttán szintén eltöprengek. Nem hinném, hogy híján lennék a humor-, netán a szenzációéhségnek. Mármint ezek egészséges arányú birtoklásának. Mégis megkérdőjelezem, hogy mindössze a gazda erjedő mustját kóstolható torkos tollasnak kö­szönhető az a bizonyos nyakas to­jás, amely — még jó, hogy elismerte a képaláíró! — furcsa, természetel­lenes képződmény (október 15.). Október 13-án, sőt 16-án pedig megjelentettek egy egykiló tízde- kás, majd egykiló negyvendekás óriásrépát. Attól tartok, rajtam kí­vül más sem tudta maradék nélkül elfogadni a termelési indoklást, hogy tudniillik mélyszántás, szer­ves trágya, sűrű kapálás és rend­szeres locsolás kellett hozzá. És ag­godalommal tölt el a kisebbikről irt sors: „kondérba kerül”. El kellene már jutnunk oda, hogy — nem pánikkeltés céljából, de — reálisan szembenézzünk az ilyen esetekkel! Annak őszintén Két hónap alatt sikerült össze­rakni a személygépkocsim javításá­hoz szükséges, megélhetésen kívüli összeget. Ekkor érdeklődtem a Ro- binzon Klubnál, ahol Lévai József javító segélyszolgálata állt rendel­kezésünkre. A jármű bal odalán és a világítóberendezésen kívül na­gyon sok apró hibát kellett kijavíta­ni rajta. Saját műhelyében csinálta meg, s rövid idő alatt házhoz hozta. A teljes munkadíj 5-6 ezer forint lett volna, ő azonban nem kért egy fillért sem. Igaz, korábban említet­Mi, alsószéktói, vagyis korhán- közi lakosok, arra kérjük Önöket, szíveskedjenek segíteni abban, hogy a postaládánkat helyezzék közelebb, legalább a Kanyar-büfé elé. Ott van a buszmegálló, s így nem kellene annyit gyalogolnunk. Esőben, hóban lenne hová beáll- nunk. Segítség lenne ez sok öreg és be­teg embernek. Mi hiába kérjük a postát, nekünk azt mondják, hogy nincs rá keret. Nem tudjuk elkép­zelni, hogy milyen keret kell ah­hoz, hogy a földből kivegyék és Ha lapjuk olvasói rovatában le­hetőséget adnak, szeretném közzé tenni a kecskeméti SOOTERS fo­tóüzlettel kapcsolatos, kedvezőt­len tapasztalatomat. Szeptember 24-én, előző esti gondos válogatás és egyeztetés után, 6 darab esküvői eseményeket tartalmazó, színes filmtekercset vittem be a kecskeméti Alföld Áru­ház földszintjén lévő SOOTERS fotóüzletbe. Akkor még hittem a hivalkodó reklámszövegeknek: „SOOTERS-SZUPER szupermi­nőség, szuperárak”. A kellemetlen meglepetés egy hét múlva, az után- rendelés elkészültekor ért. Közölték velem, hogy a gondo­san lezárt borítékjaim egyikében a kért felvételekkel nem azonosítha­tó negatívot találtak. Valóban, a bemutatott negatívon számomra ismeretlen családi kirápdulás, vagy feltehetően Budapest ismeretlen környezetében készült filmfelvéte­tek láthatók. Ha hinnék a reinkar­nációban, azt hihetném, talán va­lamelyik múltbéli vagy jövőbéli családom néz rám a negatívról. A szomorú tény azonban, hogy nem egy vidám disznóölés negatív- ja tűnt el, amit majd jövőre megis­örülhetünk, hogy hétfői, 12-ei szá­mukban az 1. oldalon kiemelt cím­mel jelent meg a közóhaj: Tudjunk mindent Paksról! Azt hiszem, az ilyen szuperméretű termények (ter­mések dolgában sem ártana vala­milyen szakszerű kontroll: a tápta­lajnak, a táp(lálék)nak, sőt a fo­gyasztó — egyáltalán a csoda (?!) konkrét helyén élő, ott lakni kény­szerülő (!) — állampolgárnak a su­gármérése. Nem hinném, hogy nem valósíthatnák meg, s azt sem hinném, hogy titkosak, titkolni va­lók lennének ezek — reméljük, megvalósuló —mérések eredmé­nyei. Ismétlem: az ilyenekről beszélni kell. Javasolnám, hogy készüljön korrekt interjú valakivel, valakik­kel, akik szaktekintélyei e témá­nak: Sztanyik B. Lászlóval, Beré- nyi Dénessel vagy bárki mással. Azt máris vesse föl a riporter a legelején: nem lehet érv semmikép­pen sem az, hogy: ja, kérem, ilye­nek mindig is voltak, öregjeink még emlékeznek például a Tolnai Világlapja hetente dívó Aktuális furcsaságok rovatára ... Természetesen továbbra is éhe­sen várunk újabb szenzációkat la­punk hátoldalán. Ám a teljesség hadd követelje meg ezután is a ket­tős — a tréfa mellett egyúttal a komoly — megvilágítást. Az iga- zabb tájékoztatást... Holczer József Kecskemét, Jókai u. 1. tem, hogy a gépkocsit beteg kis­gyermekem szállítására használom, de nem azért, hogy ne fizessek. Alig hittem el, hogy ebben a pénzhajhá- szó világban vannak még jóakara- tú, segítőkész emberek. Köszönet érte. Hálánkat úgy tudjuk igazán kife­jezni, ha Főszerkesztő Ur hozzájá­rul levelem megjelenéséhez. Úgy ér­zem, az ilyen eseteket szívesen ol­vassák az emberek. Tisztelettel: Molnár Béláné Kecskemét nyolcszáz méterrel odébb tegyék a postaládákat. Mi még társadalmi munkában is megcsinálnánk szívesen, de ehhez a posta akarata szükséges. Szíves­kedjenek ezt elintézni, hátha a ma­guk szava jelent valamit. Tisztelet­tel sok szegény ember nevében: Kovács Jánosné Kecskemét-Alsószéktó.l 57. (Mi is csak kérhetjük Önökkel együtt a posta illetékeseit, vizsgál­ják meg az áthelyezésének lehetősé­gét, s ha valóban indokolt, teljesít­sék kérésüket. A szerk.) mételhetünk, hanem a lányom es­küvőjét ábrázoló negatív, ami egy­szeri és megismételhetetlen. „A pillanat örökké az Öné ma­rad!” — hirdeti a SOOTERS fotó- tasakja. Hát, ez tagadhatatlan! Különösen, ha mindehhez hozzá­teszem, az ott dolgozók egy pilla­natra sem ismerték el, hogy ok hi­bázhattak. Sürgős tennivalóik kö­zött egy röpke bocsánatkérésre sem futotta. Mondták, majd néz­zek be egy hét múlva. Ez megtör­tént: a pult mögött álló hölgy azt is letagadta, hogy valaha is látott. Úgy gondolom, Európában ilyen esetben talán kijárna az üzletfélnek legalább annyi: Uram tévedtünk, elnézést kérünk, megpróbáljuk elő­keríteni az elkeveredett negatívot. SOOTERS-ék sajnos, híján vannak a legalapvetőbb etikának is. Vége­zetül szeretném megkérni Tisztelt Olvasótársaimat, ha valaki 1992. szeptember 24-e és 30-a között SOOTERS-től egy számára isme­retlen esküvői és vacsorafelvétele­ket ábrázoló negatívot kapott, jut­tassa el hozzám. Fáradozását ezú­ton is megköszönve, tisztelettel: Bodor András Városföld, Kossuth u. 20. Mikor kárpótolják a volt hadi­foglyokat? Segítséget kérek maguktól a ma­gam és sok barátom nevében. Idős emberek vagyunk, megjártuk a második világháború poklait. Egyik börtönben, a másik Recs- ken, a harmadik a Hortobágyon, a negyedik málenkij roboton, ha­difogságban a Szovjetunióban. A harmadik kárpótlási törvény le­hetőséget adott arra, hogy anyagi­lag segítsenek öreg napjainkon. A kárpótlási nyomtatványt a postán megvettük és ki, hol rabos­kodott, úgy kitöltöttük, s ajánlott levélben elküldtük Budapestre, a kárpótlási hivatalhoz. Július 13— 15. között adtuk fel a kérelmeket, s azóta semmi értesítést nem kap­tunk. November 2-án a határidő lejár. Én nagyon megértem, hogy türelemre van szükségedé egy ki­csit bánt is a helyzet. Úgy érzem, Önök tudnak segíteni rajtunk. Re­ménykedve várjuk válaszukat. Kákonyi Sándor nyugdíjas Kalocsa, Dózsa Gy. u. 40. (Tisztelt Kákonyi Úr! Sok leve­let kaptunk már ugyanezekkel a kérdésekkel. Önnek — önöknek — is csak azt tudjuk válaszolni, hogy várjanak türelemmel. Ugyan­is, ha szabályosan töltötték ki azt a bizonyos nyomtatványt és csatolták hozzá a kért igazolásokat, nem kell újból kérelmezni a kárpótlást. Ezek feldolgozásához csak november 2. után kezdenek hozzá. így tájékoz­tatott bennünket a Volt Hadifog­lyok Bajtársi Szövetsége Bács- Kiskun Megyei Szervezetének el­nöke, Kiss Tibor. A szerk.) Aggodalom A Petőfi Népe 1992. október 15- ei, csütörtöki számában olvastam a Kapós a magyar üzemanyag cí­mű cikket. Ä mellékelt fotón örömmel láttam, hogy a szomszé­dokat tényleg jól kiszolgálják a kútnál. Azonban némi aggodalommal tölt el, hogy az extrabenzint mű­anyag kannába tölti a vásárló . .. Ifj. Jávor Imre Baja Bernhardt S. u. 96. Vészkijárat a zugkimérőben Örömmel olvastam a Petőfi Né­pe szeptember 28-ai számában a Sok a hibás áru című cikket, mely­ben arról is szó esett, hogy milyen sok a környezetünkben üzemelő zugkocsma, melyek palackozott italboltnak álcázva működnek. Idézem a cikkből, amit dr. P. Kovács István mondott: „A keres­kedők próbálják meg maguk közül kizárni azokat, akik lejáratják a szakmát”. Ehhez a mondatához csatlakozom én is. Kecskeméten, az Úrihegy 21/A számú ház szigetelőműhelyében vi­rágzó zugitalmérést nyitottak. A kocsma reggeltől éjjel 3 óráig üzemel. Csodálatos forgalmat bo­nyolít le. A múltkor a kereskedel­mi osztály ellenőrzést tartott, de ez a tulajdonost nem nagyon rendí­tette meg, mivel az ellenőrzés után a zugkimérő ugyanúgy nyitva van, mint előtte. Bár az ivóvendégek elmondták, hogy a bejárati ajtó tehénkolomppal van felszerelve az ellenőrök ellen, s van egy vészkijá­rat is. Tulajdonképpen csak az a kér­désem, hogy ezek után mi az állás­pontja a Tisztelt Önkormányzat­nak? Be lehet-e záratni az ilyen ügyeskedők boltját, vagy a többi kereskedő, aki becsületesen adó­zik, adja vissza a kereskedői enge­délyét és szintén adómentesen tér­jen át zugkimérésre? Kő vési József kereskedő (Semmiképpen sem lenne jó sen­kinek, ha a becsületes kereskedők is törvénytelen útra térnének. A meg­oldás csak az lehet, hogy tovább kell szigorítani a zugkimérőkkel szemben alkalmazott szankciókat. A felderítésben segíthetnek — se­gítsenek is — a becsületes kereske­dők. A szerk.) (Hétfői lapszámunkban — e ro­vatunk különkiadásában — közöl­tük a fenti címmel a Bács-Kiskun Megyei • Társadalombiztosítási Igazgatóság levelének első részét. A társadalombiztosítási ügyintézést hátráltató tényezőket felsoroló levél folytatását az alábbiakban adjuk közre. (A szerk.). Túlzottan nagy azon igények száma is, melyekhez a munkálta­tók helytelen adatokat közölnek, illetve hiányosak á közölt adatok. A munkáltatói igazolvány értelem- szerű kitöltésével elkerülhető a hi­ányos adatközlés, mivel a nyom­tatványban minden kérdés fel van tüntetve, ami szükséges az igény elbírálásához. A helytelen adatközlés leggyak­rabban a táppénz alapját képező ke­reset összegénél mutatkozik, az irányadó időszak ismeretének hiá­nya miatt. Az igazgatóság és a kiren­deltség minden évben folyamatosan társadalombiztosítási ügyintézői tanfolyamot szervez, számtalan ügyintézőt képez ki, azonban a mun­káltatók megszűnése, új munka­adók megjelenése következtében gyakorlattal, szakmai ismerettel Bombakérdés Tisztelt Ferenczy Europress! Ol­vastam cikkét a Petőfi Népében az atombombáról. Az unokaöcsém azon a szigeten volt katona, ahol a három atombombát készítették a németek. Mély sziklába vágott helyiségeket használtak erre a cél­ra. Azért nem tudták befejezni, mert a nehézvízhez, ami a bom­bákhoz nélkülözhetetlen, csak Norvégiában jutottak volna hozzá valamely gyár melléktermékeként, nem rendelkező — adatszolgáltató — ügyintézők látják el ezt a felada­tot, akik nem ismerik a hatályos ren­delkezések előírásait. J avasolj uk, hogy az igények érvé­nyesítésével kapcsolatos szakmai ismereteket szerezzék meg a meg­hirdetett tanfolyamokon. Azt meg­előzően is szerezzék be a Magyar Közlöny napokban megjelent kü- lönszámát, amely egységes szerke­zetbe foglalva tartalmazza a hatá­lyos társadalombiztositási törvényt és annak végrehajtására kiadott 89/ 1990. V. 1 ,/MT sz. rendeletet. A ha­tályos jogszabály áttanulmányozá­sa után —* előzetes időegyeztetéssel — kérjenek segítséget az igazgató­ság és a kirendeltség illetékes osztá­lyaitól. A felmerülő kérdések ily módon történő tisztázása után be­nyújtott adatszolgáltatás alapján rövidebb idő alatt el lehet bírálni az igényeket. Ez előnyt jelent elsősor­ban a biztosítottaknak, az adatszol­gáltató ügyintézőknek és az ügyvi­teli szervek dolgozóinak is. Ádám Leventéné osztályvezető megyei társadalombiztosítási igazgatóság de ezt nem tudták megszerezni. Ezt bizonyítja az az egykori norvég ön­kéntes is, aki az angol hadseregben szolgált, s aki egyik könyvében megemlíti, hogy elsüllyesztették azt a német hajót, amelyik a nehéz­vizet szállította. Unokaöcséméket amerikaiak kísérték Pestig, addig szót sem válthattak, különösen az oroszokkal nem. És érdekes, hogy az amerikaiak is három atombom­bát gyártottak! Vajon mi lett a há­rom német bomba sorsa? Szőke Mária Kecskemét, Szív u. 17. NAPJAINK HUMORÁBÓL [pénztár­Újszerű fizetésemelés Jótékony autójavító Az öregeknek messze van a postaláda Eltűntek az esküvői felvételek A szegényeknél is vannak szegényebbek Már többször olvastam olyan le­veleket az újságban, melyekben leír­ják, hogy ilyen szegények meg olyan szegények, és oda írják az összege­ket, hogy mennyiből élnek. Eddig, amit olvastam, 7-8 ezer forint volt a minimum és azt állítják, hogy ebből nem lehet megélni. Ez talán így is van, mert a mai árak mellett nagyon nehéz kijönni a pénzből. Úgy v^n, ahogy már so­kan mondják, hogy legalább 12— 15 ezer forintnak kellene lennie az egy főre jutó jövedelem minimumá­nak. Ezzel szemben mi öten bruttó 24 ezerből élünk, ami nettó 14 ezret jelent, OTP-kölcsönnel mínuszol- va, így tehát a mindennapi betevő falatra személyenként havi 2800 fo­rint marad. Á helyi polgármesteri hivatal mégis úgy ítéli meg anyagi helyzetünket, hogy nem vagyunk rászorulva a támogatásra. Nem tudom, ha mi nem, akkor kicsoda. Tudjuk, hogy sok a sze­gény az országban, de azt hiszem, mi egyike vagyunk az ilyen csalá­doknak. Mindketten munkanélkü­liek vagyunk, három kiskorú gyer­mekünk van, akiknek sok esetben azt kell mondanunk, hogy nincs. Mindig azt halljuk, hogy támogat­ják a nagycsaládosokat, meg a munkanélkülieket, mi mégsem ta­pasztaljuk ezt a támogatást. Leg­utóbb is 1000 forint rendkívüli szo­ciális segélyben részesítettek. A ké­relmet erre tavaly novemberben ad­tuk be és az idén márciusban már meg is kaptuk (igen gyorsan intéz­kedtek). Azt hiszem, ennyi idő alatt, ötödmagamra, ez igen nevet­séges összeg a nagybaracskai pol­gármesteri hivatal részéről. A töb­bit talán ők vitték haza? Mert bizto­san nem ennyi van előirányozva ilyen esetekre. Reméljük, hogy előbb vagy utóbb majd ellenőrizni fogják az ilyen eseteket. Köszönöm szíves figyelmüket és megértésüket. Tisztelettel egy olvasójuk: Gyetvai Tibor Nagybaracska, Rákóczi út 24. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Mesék Horthy István haláláról Lapjuk nagyon régi olvasója va­gyok, ez adott bátorságot ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak a szeptember 7-én megjelent, Ho­gyan halt meg Horthy István? cí­mű cikkükben szereplő írásokra. A Magyari Barna által leírt cik­ket a nalam két évvel fiatalabb Szabó Mihály gyulai lakos mesélte el. (Számomra ez valóban mese.) Ez úgy szól, hogy a fogságban megismerkedett Kiss Ferenc törzs- őrmesterrel, aki Horthy István ha- józó-szerelőjének mondta magát. Nagyon furcsa ezen állítás. Ugyanis Horthy István vadászpi­lóta-gépe Héja-típusú, egyszemé­lyes gép volt, ennék pedig nem kel­lett hajózó-szerelő. Ezen egysze­mélyes gépet készítették elp szere­lőtársával, amikor odament hoz­zájuk a gép pilótája és állítólag közölte, hogy hosszabb útra megy és oda nem viheti el őket. Ez egy­személyes gépen, nyilván, nem is lehetséges. Aztán a két német sze­relőről mesél. Nem tudom elkép­zelni, hogy csak úgy oda lehetett menni idegen embereknek a kor­mányzóhelyettes gépéhez. De a mese akkor derül ki igazán, ami­kor a lezuhant gépről mesél. Azt mondta, hogy a nemetek keresték a két szerelő hulláját is a roncsok között. Hát annyira nem voltak hülyék a németek, hogy az egysze­mélyes vadászgép roncsai között három hullát keressenek. A második levelet Petrekovits János bácsalmási levélíró küldte a szerkesztőségnek. Soraiból kide­rül, hogy ő a repülőtér védelmére felállított légvédelmi állásból lát­hatta az eseményeket. De ő is mel­léfogott, mert ő sem tudta, milyen gép is zuhant le. Ő Messerrschmidt gépeket látott repülni és úgy vélte, hogy a katasztrófa is ilyen tipusú géppel történt. A harmadik írás sem fedi a való­ságot. Ezt is egy tüzér írta, aki — valahol messze a repülőtértől — arról hallott, hogy a kormányzó­helyettes az ő megszemlélésükre indult. Ez lehetséges, de oda nem a Héja-típusú vadászgéppel ment volna. Lehet, hogy a bevetés után (ami valóban a 25. lett volna, mint felesége állítja) talán egy Gólya­típusú géppel tehette volna ezt. A lapban megjelent, laikusok ál­tal írt cikkek a laikus olvasókat talán lekötötték, de engem nem. Én e sorokat nem laikusként írom. A háború alatt JU 86 típusú bom­bázógép hajózó-szerelője voltam, a háború után pedig sok-sok va­dászgép javításánál működtem közre. Tisztelettel: P. S. nyugdíjas Kecskemét Emberséges szerelők Jót és elismerést akarok közölni, nem panaszt. Házunk előtt javít­ják a gázvezetéket, ezért egy kis időre ki kellett kapcsolni a gázszol­gáltatást. A szerelők, emberségesen, előre jelezték a kikapcsolást és tapinta­tosan, barátságosan viselkedtek az itt lakókkal. Ügyeltek arra is, hogy ne hozzanak be sarat a lakásokba, amikor az órákat, készülékeket ki- és bekapcsolják. Pedig vasárnap kellett dolgozniuk. Köszönet érte. Dr. Katona Piroska ny. tanár Kecskemét, Jókai u. 32. Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents