Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

Ágasegyháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány r Kecskemét vidéke VIDÁM NYUGDÍJAS KÖZÖSSÉG Kunbaracsi gyöngyvirágok • Együtt a Gyöngyvirág nyugdíjasklub tagsága (kivéve a képen látható két unokát). Szerdánként jönnek össze. Jól ér­zik magukat, vidáman telnek az órák. Énekelnek, verselnek, beszél­getnek. Néha kávé, üdítő, gyümölcs kerül az asztalra. Kunbaracson, a Gyöngyvirág nevet választó nyug­díjasklub közösségéről van szó, ahová a Petőfi Népe tudósítóját többször invitálták már. Egy nyár végi forró napon nemcsak a klub­életről, hanem a helyi gondokról is szóltak a vendéglátók, a baracsi „gyöngyvirágok”. Horváth Lászlóné klubvezető: — Március elsején ünnepeltük egyéves évfordulónkat. Korábban is össze-összejöttünk, de mára rendszeresek a találkozások. A községházán dolgoztam hivatalse­gédként, és amikor nyugdíjba men­tem, megígértem az asszonyoknak, megszervezem a klubot, ahol_min- dig jól érezhetjük magunkat. így is lett. Huszonötén tartoznak a kö­zösségünkbe, de ha például kirán­dulásra indulunk, mások is velünk tarthatnak. Legutóbb Pesten és Gödöllőn jártunk, még a Parla­mentbe is bejutottunk. Tervezzük, hogy októberben ismét felmegyünk a fővárosba. Kardenekker Gáborné: — Tizenöt évig a kerekegyházi Tavaszi Szél népdalkörbejártam át egy asszonytársammal. Nagyon szeretünk énekelni, ezért megérte az átjárás. Sok helyen szerepeltünk, sokfelé eljutottunk. A dijakról, elis­merésekről is hosszasan szólhatnék. Fájt a búcsú, amikor tavaly ott­hagytam a népdalosokat. De tudja, hetvenévesen már jobb idehaza. A klubnak sok barátja is van már. Rendszeresen randevút ad egymásnak a ladánybenei, a dabasi közösség. Ha jönnek, még szalon­nasütésre is sort kerítenek az egyik tanyán. Ahogy mondják, jó kis dá- ridót csapnak. Beszélgetésünk a he­lyi gondokra, nehézségekre terelő­dik. Hardi István: — Mondja meg, hogy lehet meg­élni 6200 forintos nyugdíjból? Az aszály teljesen tönkretesz bennün­ket, disznókat sem érdemes tartani. Akkor honnan szerezzünk pénzt? A múltkor a Parlamentben néztünk szét, szívesen ott maradtam volna, hogy a honatyáknak elmondjam, velünk, vidéki parasztokkal miért nem foglalkoznak. Persze mindegy, úgy se hallgattak volna meg! Danics Kálmán: — Felháborító, hogy kimaradt a községünk az aszálykáros települé­sek közül. Pedig nézzen szét, min­den megégett. Egyébként is szeren­csétlen adottságú ez a terület, nem­igen terem itt meg semmi, és külön­ben sem művelik. A másik dolog, ami aggaszt, a nyugdijaránytalan- ság. Sokan megkapják a magas nyugdíjakat, a parasztok, akik egy életen át dolgoztak, be kell érjék aprópénzzel. Jó lenne végre azt is nézni: ki dolgozott többet? Jurászik Ferencné: — Huszonkilenc évig gazdálkod­tam 16,holdon. Felneveltem öt gye­reket. Építettünk a faluban, beköl­töztünk végre. A földemet a téesz- nek adtam. A szövetkezet megbu­kott, a földem is elúszott. Az a szo­morú, hogy még csak bukfencet sem vetnek abba a jó földbe! Ne­kem pedig semmit se fizettek ér­te.. . Hiába kértem, most meg már ne is adjanak egy fillért se. Legye­nek vele boldogok. Kardenekker Lászlóné: — Mi is vettünk tanyát, földet és gazdálkodtunk. Negyven évvel ez­előtt egy kis erdőrészhez is hozzáju­tottunk. Képzelje, majdnem rosszul lettünk, amikor megkérdezés nélkül kitermelték az erdőnkből a fát. Ne­künk egy szavunk sem lehetett ak­kor, amikor hozzá akartunk jutni a saját fánkhoz. Kifizettettek velünk 10 ezer 800 forintot és akkor vihet­tük a télire való tüzelőt. Hát nem elképesztő? Igen, a sérelmek. Jobb feledni ezeket, ha már egy vidám nyugdí­jasklubban vagyunk. Horváthné Marika biztatja az asszonyokat, énekeljenek már egy nótát. Nem kell sokáig várni rá. így hát amikor a tudósító elköszön, végigkíséri a nótaszp. A kocsitól még visszapil­lant, nem halkul el a kunbaracsi rögtönzött asszonykórus hangja. Remélhetően nem is hagyják abba — még sokáig. B. T. • Hardi István és Horváth Lászlóné. Félreértés ne essék, egy pohár üdítőre hivatalos a klubvezető. NEM KÖNNYŰ ELKÖLTENI A PÉNZT Hat pár sisak és védőcsizma Kétszázezer forint készpénzzel támogatta a községi önkéntes tűz­oltóegyesület munkáját Kerekegy- . háza önkormányzata. Rövidesen kiderült azonban, hogy nem is olyan könnyű dolog ennyi pénzt elkölteni. Legalábbis arra nem, amire szerették volna... — Hat pár sisakot, s ugyanennyi védőcsizmát akartunk vásárolni — mondja Szabó István, a helyi tűz­oltók parancsnoka. — Körülbelül negyedéve adtuk fel a megrendelést Budapestre a gyártó cégnek, ahol ekkor még három-négyhetes teljesí­tést ígértek. Amikor pedig az idő múlásával mi is egyre türelmetle­nebbek lettünk, az egyik telefonhí­vásunkra végre elárulták a késede­lem okát. .Sajnálattal közölték, hogy a kért védőeszközök nem sze­repelnek raktári készleteikben, le­gyártásuk viszont ilyen kis tételben egyáltalán nem gazdaságos a válla­latnak. Azt azért még megkérdez­ték, hogy továbbra is fenntartjuk-e a megrendelésünket. Szállítási határidőt azonban most már nem is ígértek. Hát nem kívántuk fenntar­tani a megrendelést! Szétnéztünk inkább újra a piacon. Találtunk is rövidesen egy tűzvédelmi felszerelé­seket forgalmazó kft.-t, ahonnan két héten belül már küldték is az értesítést, hogy mehetünk a meg­rendelt védőeszközökért. Nekik úgy látszik megérte elfogadni a pén­zünket ... — galambos — ÁPOLJÁK A FÁK SEBEIT Világháborús emlékmű Kerekegyházán A község központjának teljes fel­újítását kezdték meg a közelmúltban Kerekegyháza lakói. Előszóra temp­lom előtti park szépül meg. Kivágták az öreg és életveszélyes fákat, a négy védett, nyolcvanéves nyárfát pedig gondos ápolásnak vetették alá, szá­raz ágaikat levágták, sebeiket beta­pasztották. Megújult a buszmegálló, rövidesen helyére kerül a tér díszbur­kolata és megtörténik a világítótestek cseréje is. A tervek szerint itt, az újjá­varázsolt főtéren állítják majd fel a két világháború áldozatainak az em­lékművét is, Papp János süttői kőfa­ragó és Paulikovics István szobrász­művész alkotását. A központ felújítását pedig továb­bi munkák követik. így például rövi­desen sorra kerül a kultúrház tető- szerkezetének renoválása is. — g— • A háborús emlékmű bronz domborművé a faluközpont rendezése után kerül mészkő talapzatára. (Fotó: Galambos Sándor) IZSÁKON SOKAN RAGASZKODNAK FÖLDJÜKHÖZ Árverés előtt egyezség? A napokban ülést tartott Izsák Nagyközség Képviselő­testülete. Több fontos kérdésben döntöttek. A helyi általános is­kola diákjainak összes tanköny­vét az önkormányzat vásárolta meg. Odaítélték a tehetséges to­vábbtanulóknak a rendszeres tá­mogatást, mely hét közép- és fel­sőfokú növendéket érint: havon­ta ezer-ötezer forintot kapnak majd. Élfogadta a testület az idei el­ső félév költségvetésének végre­hajtását, valamint lakbérekről szóló rendeletet alkottak az ön- kormányzat tulajdonában lévő szolgálati lakásokra. Az ülésen megválasztották a földrendező bizottságot, melynek tíz tagja van. Tárgyaltak a mezőgazdasá­gi termékek értékesítési helyzeté­ről, a szőlő feldolgozási, illetve tárolási lehetőségeiről. Megálla­pították, hogy a tárolótérrel nem rendelkező termelők az állami gazdaság borászati üzemében he­lyezhetik majd el termésüket, de a kilogrammonkénti 3,75 forin­tos díj nem kis megterhelést je­lent számukra. A nagyközségben mintegy há­romszázan, több mint' 24 ezer aranykorona értékben éltek jo­gukkal és bejelentették igényüket a kárrendezési hivatalnál soron kívüli elbírálást kérve. Kétszázöt­venen (18 500 Ak értékben) saját maguk kívánják megművelni a földet. Az izsáki földrendező bi­zottság nehéz feladat előtt áll. mert az igénybejelentők többsége ragaszkodik eredeti földjéhez. így az árverés előtti egyezség megkö­tése során az Izsákon kialakult sa­játos helyzet miatt sok problémá­val kell szembenézni. — ák — BESSENYEI TANYÁJÁN LAJOSMIZSE HATÁRÁBAN Művész űr a lovak körül • Szépen felújított tornácos tanvaépület A tűző nap­sütésben is a földjén szor­goskodó idős házaspártól kérdezzük: merre találjuk Bessenyei Fe­renc tanyáját. A Lajosmizse határában lévő tanyavilágban nem könnyű el­igazodni, de azért van né­hány támpont, egy magas nyárfa, egy-egy akácerdő. Mindössze csak kétszer téved­tünk el. Bessenyei művész úr ta­nyáját messzi­ről megismer­tük. Hát igen, ez az, amiről már hallottunk, amikor a Petőfi Népében telefoninterjúban beszélt tanyájáról, lovairól a színész. Ak­kor ígéretet tettünk, egyszer felke­ressük. A szépen átalakított, felújí­tott tanya bejárata melletti istálló­ban csodaszéjp lovak köszöntöttek bennünket. És persze a felénk ro­hanó kutyasereg, vizslapáros, puli és a láncon ugató hófehér komon­dor. Na, de hol a ház gazdája? Pechünkre valahol éppen pró­bált. Nyugdíjasán sem intett bú­csút a színpadnak az a Bessenyei Ferenc, akinek sikerekben gazdag a pályája. Sajnáltuk, hogy nem ő, hanem a lovak gazdája kalauzol­hatott el a hangulatos tanyán. A legnagyobb csodálattal azokat a szürke lovakat néztük, melyek a hátsó istállóban sorakoztak. Amint hallottuk, a művész úr fele­sége is szívesen tölti ott az időt és a hajnali órákon a kedvenc ló nyergébe is felpattan, nem beszélve a férj ezen szenvedélyéről. A fele­ség szívesen kertészkedik, addig pedig a „farmer” úr a lovak körül sündörög. Bessenyei Ferenc régóta a lovak szerelmese. Korábban Pilisboros- jenőn tartott belőlük jó néhányat. Természetesen a lajosmizsei birto­kára is magával hozta őket. A mű­vész úr az Alföldön született, Hód­mezővásárhelyen, így érthető az Alföldhöz való vonzódása. Úgy • Bessenyei Ferenc a kecskeméti színpadon is szerepel. (Fotó: Gaál Béla) gondolta, közelebb költözik a szü­lővárosához és persze a kecskeméti színházhoz, ahol az clkövetkezen­dő évadban szép szerep vár rá. A Bessenyei-tanyán nem csak gazdálkodni lehet, hanem pihenni is. Egy hűvös estén jóleshet kiülni az oszlopos tornácra, napközben pedig elhúzódni a tisztaszobába. A zajos fővárosból öröm elbújni a lajosmizsei tanyán., Ilyenkor nem könnyű megtalálni a Bessenyei há­zaspárt. A kecskeméti fellépések után ugyancsak élmény lesz majd hazamenni. A tanyára a csillagok is hazavezetik a színészcsillagot. (borz) ; a Árverés és szüret előtt Megalakult Orgoványon is a kilenctagú földrendező bi­zottság, a képviselő-testület támogatásával. Nincs könnyű dolguk, hiszen Orgoványon súlyos kérdések foglalkoztat­ják a földjüket visszaigénylő gazdákat. Nyolcvanheten ad­tak be kérelmet gyorsított el­járásra összesen 6500 arany­korona értékű földterületre. Viszont ezzel szemben mind­össze 868 aranykorona áll a település rendelkezésére! Mi lenne a megoldás? Kristóf La­jos polgármester úr elmondta, hogy a Helvéciái Állami Gaz­daság benyúló területéből le­hetne kijelölni esetleg terüle­teket, de nyilvánvalóan ez hosszas egyeztetést igényel. Ugyancsak tárgyalnak a táj­védelmi körzettel ez ügyben. Kérdés, hogy amig nem szüle­tik megoldás, el lehet-e kezde­ni az árveréseket Orgová­nyon? Nem javít a gazdák hangulatán az sem, hogy az aszályos időjárás miatt amúgy is igen közepes szőlő­termés sorsa jelen pillanatban egyáltalán nem látszik rende­zettnek. Felvásárolja-e valaki a szőlőt, vagy sem? Már itt a szüret, de senki sem tud sem­mi biztosat! Talán egy jövő­ben létrehozandó önálló pin­ceszövetkezet megoldaná a gondok nagy részét? Egyelőre az is jó lenne, ha az idei termés sorsa tisztázódna! Pedagógust Kunbaracsra Néhány napja megkezdő­dött a tanév, de a kunbaracsi tantestület még nem teljes. Az új iskolai évet megelőző he­tekben három tanár válasz­tott más településen munka­helyet. Időközben egy peda­gógust sikerült szerezniük az illetékesek Kunbaracsra, de egy magyar szakos kollégát még várnak. Ugyancsak az ottani iskolával kapcsolatos hír. hogy új felszerelések ér­keztek a tantermekbe, mégpe­dig egy pályázat útján jutot­tak hozzá színes tévéhez, vide­óhoz és másológéphez. Műszaki átadás Orgoványon A közelmúltban megtör­tént az új orgoványi tornate­rem műszaki átadása. Az ösz- szesen kilencszáz négyzetmé­teres csarnok mintegy hu­szonkilenc millió forintos be­ruházással készült el, jelenleg a tornaszerek felszerelése zaj­lik. A tervek szerint az ünne­pélyes átadásra október 23-án kerül majd sor, tornaünne­pély és sportnap keretében. Éjszakai titkos szolgálat Szeptember 5-én, szomba­ton Kunbaracson jöttek össze a lajosmizsei, a ladánybenei és a kunadacsi önvédelmi cso­portok tagjai. A tapasztalat- csere során újabb ötletekkel gazdagodhattak a kunbara- csiak is, akik tizennyolc- húszán tartanak rendszeresen éjszakai szolgálatot, természe­tesen titkos szolgálati időbe­osztással. Párban járőíöznek a faluban, hogy az esetleges rendbontásra felfigyelhesse­nek. Amint megtudtuk, ebben az évben még nem akadt dol­guk. Szerencséjükre! Háromszáz igénylő Lajosmizsén Mint sok más helyen, La­josmizsén is megalakult a földrendező bizottság, hogy a csaknem háromszáz gyorsí­tott eljárású 'visszaigénylést koordinálni tudja. Mint meg­tudtuk, van elég kijelölt föld, így minden készen áll az októ­ber második felében esedékes első licitáláshoz. V J — A polgármesteri székben című sorozatunkkal következő összeál­lításunkban jeletkezünk ismét! Az oldalt szerkeszti: Borzák Tibor A kapuban szép Imák köszönnek.

Next

/
Thumbnails
Contents