Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. szeptember 2., 7. oldal Kedves Olvasóink! Panaszos és dicsérő, elismerő hangvételű leveleket egyaránt kaptunk Önöktől az utóbbi napokban, így az átlagosnál kiegyensúlyozottabb mai összeállításunk. Megtudhatjuk azt is, hogy Zsanán csoda történt, a polgár- mesteri hivataltól beiskolázási segélyt kaptak a középiskolákban most kezdő tanulók, továbbá, hogy kedves erdélyi vendégek jártak Szánkon. Levélváltás rovatunkban a megyei társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetőjének és a kalocsai Karamell Rt. vezérigazgatójának írásait találják. Továbbra is várjuk közérdekű leveleiket. (A szerk.) Munkanélküliek, vigyázat! Huszonhárom éves leányom április óta munkanélküli. A nyáron jelentkezett egy továbbképző tanfolyamra, melynek elvégzéséhez, állami támogatásként, emelt összegű munkanélkülisegélyt kapna. A nappali tagozatos is- kolaa Jázmin Betéti Társaság Kecskeméten, az Ady E. u. 20. szám alatt. Ügyintézője, Csillagyári Magdolna tájékoztatása szerint a jelentkezéskor 65 ezer forintba kerül, melyet a hallgató a tanfolyam félbehagyása, illetve bukás esetén köteles megtéríteni, 15 napon belül. Hosszas mérlegelés után, augusztus 24-én kislányom felkereste Csillagvári Magdolnát, hogy bejelentse: az anyagi kockázat nagysága miatt mégsem indul a tanfolyamon. Ám sem 24-én, sem 25-én, sem 26-án nem találta az ügyintézőt, ezért a lakásán is felkereste és levélben közölte nemleges döntését. Ajtót nem nyitottak, ezért a levelet otthagyta az ügyintéző lakásán. Ugyanezen a napon, délután, megjelent Csillagyári Magdolna a lakásunkon és közölte a leányommal, Az utolsó a tragikus Szeretném pbntosítani a véleményemet,' amit a hétfői lapban olvashattak. Először is köszönet illeti a verseny támogatóit, hogy anyagilag segítették a triatlont, mint tömegsportot, elsősorban is a legtöbbet adó sportbelieket. Ami valójában bosszantott, hogy a célegyenes vége a tűző napon zajlott, frissítőállomástól, árnyéktól és víztől mintegy húsz méterre. Sajnálom továbbá, hogy tájékozatlan voltam, s ez okozta, hogy az általam elmondottak esetleg azt a képet sugallták az olvasóknak, hogy a mentőszolgálatot mulasztás terheli. Az igazság úgy teljes, ha pontosítom a mondottakat és hozzáteszem, hogy Halason nincs mentőtiszt, csak ápoló, aki a szállításon és a reanimáción kívül nem tehet hogy köteles megfizetni az el sem kezdett tanfolyamért az említett összeget, melyet természetesen igazságtalannak és jogilag megalapozatlannak tartok. Igaz, hogy jelentkezéskor lányom aláírt egy megállapodást, de ez a tanfolyam félbehagyása, illetve elbukás esetére szól. Hogy a Jázmin BT. előre felvette és esetleg elköltötte a pénzt, ezért nem lehet egy munkanélküli fiatalra áthárítani az anyagi felelősséget. Hiszen a tisztelt cég más hallgatók foglalkoztatásával felhasználja, felhasználhatja a beruházás anyagi eszközeit, melyeket leányom soha nem vett igénybe, hiszen nem is indult a tanfolyamon. Az ügyintéző szerint mások is lemondták a tanfolyamon való részvételt. Ezek szerint ez a betéti társaság az el nem végzett munkáért is szeretné felvenni a támogatást és a visszalépett munkanélkülitől a kártérítést is?! Igazságos ez? Munkanélküliek, vigyázat! Pápai Ilona Kecskemét, Akadémia krt. 16. II. 21. szó jogán triatlonról többet. Úgy gondolom, ha én nem — gyakorlottabban és tapasztaltabban —, ők is elvégezték volna azt, amit én sporttársamért tettem. Ezúton kérek elnézést, ha ártottam a mentőszolgálatnak a segitő szándékom ellenére. Távol áll tőlem mindenféle kollegiátlanság, nem tudtam, hogy nincs Halason mentőorvos és mentőtiszt. Mélységesen tisztelem a mentősök feladatát, ha jövőre végzek, szívesen megpályáznék egy mentőorvosi állást Kiskunhalason. Számomra ennyi a verseny konklúziója, a hiányosságok mindannyiunk számára nyilvánvalóak, ideje, hogy szembe nézzünk a feladattal és tőlünk telhető legjobban megoldjuk. Sándor Antal, orvostanhallgató LEVÉLVÁLTÁSOK A pénzt valaki felvette A lapjuk augusztus 17-ei számában megjelent /Tasi Istvánná (He- tényegyháza, Úrihegy 205.) Hol a táppénzem? című levelére tájékoztatásként szíveskedjenek leközölni az alábbiakat. Tasi Istvánná táppénzét igazgatóságunk 1992. március 18-án kiutalta. Az április 28-án hozzánk érkezett nyilatkozata alapján — mely szerint nem kapta kézhez a pénzét — soron kívül tudakoz- ványt adtunk be a megyei postahivatalhoz és erről Tasi Istvánnét írásban tájékoztattuk. Az összeg vissza nem érkezett, tehát azt valaki felvette és elmulasztotta átadni a jogosultnak. A postai kivizsgálás ilyen esetben szükséges. Mivel a Magyar Posta budapesti, központi csekkszámolója illetékes a kivizsgálásra, a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság rendszeresen, tizenöt naponként sürgette a megyei postahivatalt, ahonnan ugyanilyen rendszeresen sürgették a központi csekkszámolót a kivizsgálás befejezése érdekében. Időközben még két ízben írásban értesitettük Tasi Istvánnét, további szíves türelmét kérve. A táppénzt átvevő, eddig ismeretlen személy, felelősségét sem igazgatóságunk, sem a megyei postahivatal nem vállalhatja magára. Az újabb keresőképtelenségének idejére járó táppénze az említett levél megjelenését megelőző napon számfejtve volt, a kiutalás másnap megtörtént. Korábban nem volt lehetséges, mivel munkáltatója, helytelenül, nem az 1991. évi bérét közölte, így a táppénz alapját képező keresetét levélben be kellett kérni. Ha munkáltatója a jogszabály előírásainak megfelelő adatot közölve küldte volna be okmányait, már a helyes adat bekérésének időpontjában lehetőség lett volna a táppénz számfejtésére, kiutalására és bizonyára nem fogyott volna el Tasi Istvánná türelme. Ádám Leventéné, osztályvezető, megyei társadalombiztosítási igazgatóság Válasz Szilágyi Tamásnénak A Petőfi Népe augusztus 19-ei számában Szilágyi Tamásné, kalocsai lakos kérdéseket intézett hozzám, melyekre az alábbiakban válaszolok. Az utóbbi évben jelentősen csökkentek a központilag ellátandó feladatok és szolgáltatások, s ezzel arányosan a létszámot is csökkenteni kellett. Korengedményes nyugdíjazásban csak azok részesültek, akik azt kérelmezték. Ismerve a létszámcsökkentéssel érintett személyek családi körülményeit, két-három családos anyák elküldésére egyetlen esetben sem került sor. A nugátüzemi dolgozóknak felajánlottuk az irodai, megüresedett takarítói állásokat, de közülük is csak egy fogadta el. Az irodai takarítókat részmunka- időben foglalkoztatjuk, amelynek következménye, hogy sem a foglalkoztatott idő mennyisége, sem annak bére nem kedvező nyugdíj megszerzésére, illetőleg család fenntartására. Az sem másodlagos szempont, hogy a jelenleg alkalmazott nyugdíjas takarítók korábban is megfelelő munkát végeztek, s egyébként sem indokolt ezt a munkát főállásban végezni. Minden gazdálkodóegységnek szuverén joga, hogy a meghatározott feladatokra alkalmas személyek foglalkoztatását és munkaidő-beosztását maga döntse el. Körösi András, vezérigazgató, Karamell Rt., Kalocsa Több figyelmet a városon kívüli közlekedésre! Talán örülhetek annak, hogy eddig csak kerékpárral közlekedtem azon az úton és abban az útkereszteződésben, amelyet a mellékelt rajzon láthatnak. Előfordult már itt nem egyszer, hogy széttört cserepek, üvegszilánkok, súlyos balesetek nyomai figyelmeztették az arra járókat: Vigyázat! De minden hiába ... Sokszor majdnem előttem ütköztek össze figyelmetlenség miatt járművek. Sajnos, mostanában szinte minden héten történik itt Valami, s talán ebben nemcsak a meleg a hibás. Ha én lennék az útfenntartók főnöke, már holnap elrendelném a STOP-felirat és útburkolati jel újrafestését, s ha lenne igazán jó, veszélyre figyelmeztető tábla a hídról jövők részére, azt is elhelyeztetném. Ugyanis az én elvem szerint az autósok helyismeret és talán időhiány és figyelmetlenség miatt nem látják meg a STOP-táblát. Abban a hiszemben lehetnek, hogy ők jönnek a hídról, máshol nekik természetes az elsőbbség, s nem állnak meg vagy egyszerűen nem veszik észre a táblát. Miért? Több figyelmet kellene fordítani a városon kívüli közlekedésre is, és amíg nem késő, segíteni kellene embertársainkon. Pár évvel ezelőtt nem ilyen formában voltak felállítva a táblák. Akkor valóban a hídról jövőknek volt elsőbbségük és a Félegyházáról jövő, illetve oda igyekvő járműveknek volt felállítva, a STOP-tábla. Kérem az illetékeseket, tegyenek valami kézzelfogható, láthatóan nagy lépést annak érdekében, hogy megvédjük az emberek testi épségét, életét. Ezennel köszönöm figyelmüket. Ezzel talán sikerült könnyíteni a lelkiismeretemen, mert amikor tragédiát * • A száguldó autók legtöbbször a híd felől jönnek és nem állnak meg időben. látok vagy hallok, egy kicsit én is bűnösnek érzem magamat. Mert ugye rohanunk, siettet az idő, nem látunk, nem hallunk, de ennyit azért megtehetnénk másokért, mert ugye annak természetesnek kellene lennie, hogy segítséget kérünk és adunk. Tisztelettel: M. I. Kiskunfélegyháza (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Zsanán csoda történt! Kérem levelem közlését — mely nemes cél érdekében íródott — a népszerű lapban. Augusztus 28-án reggel furcsa kis papírra figyeltem fel, mely kapunk rácsa közé volt dugva. Míg az ajtótól a kapuig értem, mindenféle megfordult a fejemben, ami talán nem is csoda, hiszen ebben a különös világban mindenki a legkülönbözőbb módon igyekszik terjeszteni, propagálni. Szemüvegem feltéve jöttem rá, szinte hihetetlen, amit ez a kis papír tartalmaz (már' maga a hangnem is szokatlan): „ÉRTESÍTÉS” A Zsanai Községi Polgármesteri Hivatal felkéri, szíveskedjen a hivatalba befáradni 1992. augusztus 28-án délután, a Gellért nevű gyermeke után megállapított beiskolázási segélyt felvenni. (A hivatal bélyegzője) Azonnal a telefonhoz akartam nyúlni, mivel valami tévedésre gondoltam, de közben eszembe jutott, hogy Gellért nevű gyermeke a faluban másnak nincs. Tehát igaz lenne? Délután kicsit félszegen mentem a hivatalba, egyéb dolgomat intézni, de mondandómat el se kezdtem, amikor Csémáné egy papírt íratott alá velem és azonnal leszámolt elém 4000 forintot. Most már nem tudtam leplezni meglepetésemet, s még egyszer, most már hangosan kérdeztem, vajon igaz ez? Csémáné meggyőzött, elmondta, hogy minden középiskolában és szakközépiskolában kezdő gyerek szüleit segítik ezzel az összeggel. Könnyeimmel küszködve köszöntem meg akkor és most is ezt szeretném tenni, minden jót kívánva mindazoknak, akik e nehéz anyagi helyzetben pénzt szántak ilyen nemes dologra. Mindezt szóvá teszem azért, mert 20 évig, 1972 és 1992 között is voltak általános iskolás gyermekeim, de soha senkitől egy fillért se kaptunk segítségül. (Igaz, a férjem nem volt párttag, és én se vagyok egy adakozó típus.) Mindhárom gyermekem a 20 év alatt osztályelső,’esetleg jeles tanuló volt, de soha egyik se jutott el még ingyenes táborba sem. Mivel kicsi falu a miénk, így hát tudok arról, hogy volt egy kislány, aki egy évben kétszer is volt Csillebércen. Gellért ballagásakor boldoggá tett volna néhány köszönő szó a 20 évért és a kitűnő tanuló gyermekekért, de erre a kis faluban nem volt még példa. Hiába, majdnem a világ vége Zsana. Szerencsére általános iskolás gyermekem már nem lesz, a középiskolában pedig csak a tudás számít. Erről is írhatok már, hiszen mindkét nagyobb gyermekem túl van már az érettségin, sőt a technikusi minősítőn is, réges-régen. Még egyszer köszönöm a polgármesteri hivatal adományát, segítségét a magam és a most tovább tanuló nyolcadikos gyermekek szülei nevében is. Üdvözlettel: Horváth Lászlóné Zsana, I. 117. Kedves Tanító bácsi! Úgy érzem, kötelességem — a hivatalos elismerés, kitüntetés mellett — privát véleményt is nyilvánítani Vass Lajos nyugalmazott iskolaigazgató úr személyével kapcsolatban. A hivatalos részt már elvégezték helyettem, helyettünk, volt tanítványok és azok szülei helyett, akik valamikor itt, a rekettyéi I. sz. iskolában közvetlen és közvetett résztvevői voltunk a kitüntetett igazgató munkásságának. Üres tér keletkezett itt, a környékben amikor nyugdíjazás miatt szinte árva és elhagyott lett a tanyai tudományok eme fellegvára. Ezt pedig Vass Lajos tette azzá, ami lett, ami volt. Vajon van-e elismerés, kitüntetés vagy jutalom értékesebb egy pedagógus részére, mint a volt tanítványok tisztelete, szeretete? Úgy vélem, nincs. Ez a tisztelet és szeretet azonban nem csak Vass Lajos igazgató úr felé sugárzik. Tanítványainak mindig csak „tanító bácsi” volt ő, nem igényelte a beosztása szerinti megszólítást, s a legtöbb szülő is így szólította, s a felesége is csak „tanító néni” volt és az a is maradt mindmáig. Az Igazgató Úr megkapta a kitüntetést, de ott volt mellette az a másik, drága, szeretettől sugárzó szívű társ, aki egyenértékű erővel a^ tanyai tanítók bizony sokszor nagyon nehéz és mostoha igáját. Én személy szerint Vass Lajosné tanító néninek is odatüzném szíve fölé a lehető legszebb és legmagasabb emberi kitüntetést, amit csak egy pedagógus kaphat, azért a soksok szeleteiért, áldozatért, gondoskodásért, amit gyerekeink iránt tanúsított. Kedves Tanító bácsi, kedves Tanító néni! Én ezúton mondok tisztelettel köszönetét és azt kívánom, hogy az szeretetsugár áramoljon vissza Önökre — vagy akár csak a töredéke is — ami Önökből áradt gyermekeinkre. > Darányi Károly, szülő Kiskunhalas, Pf. 5220 Kellemes emlék Kiskunfélegyházáról (Kaposvári levél) Tisztelt Szerkesztőség! Utazásaim során tíz napot töltöttem Kiskunfélegyházán, s a MÁV Utasellátó étteremben étkeztem. Méghozzá olyan színvonalon, hogy csak az elismerés hangján szólhatok róla. Udvarias, előzékeny a kiszolgálás, kitűnő a konyhájuk. Speciális, ízletes ételeket állítanak elő. S ami a lényeg, bőséges adagokat adnak. Sok más vendéglátóhelyen ezt igazán nem lehet tapasztalni. Kívánom, hogy továbbra is így folytassák. Csak dicséret illeti Lukács Sándor üzletvezetőt és a dolgozókat, mert mindent elkövetnek, hogy az átutazó vendégek megelégedéssel távozzanak és újból visz- szatérjenek. Nagyon jól éreztem magam itt, máskor is igényt tartok erre az étteremre. Az ilyen vendéglátást mindenki szívesen igénybe veszi. Szép emlékekkel tértem vissza távolabbi lakóhelyemre, Kaposvárra. Tisztelettel: Farkas Béla, Kaposvár, Gyár utca 26/B NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Higany az utcán! Farkas Mihály (Kecskemét, Irinyi út 35.) hétfőn reggel kutyáját vitte le a lakásából sétáltatni, s a ház mellett, a 17-es számú garázs előtt, szétgörgött, csillogó anyagra lett figyelmes. Nem kellett hozzá különösebb szakértelem, hogy megállapítsa, valaki higanyt öntött ki (véletlenül vagy szándékosan?) a placcra. Megijedt, mert már az óvodások kezdtek vele játszadozni, ezért visszaszaladt lakásába és elkezdett telefonálni minden vélt illetékes- ‘ nek, így egyebek között a Köjálnak, a tisztiorvosi szolgálatnak, a mérnök- és környezetvédelmi hivatalnak, a rendőrségnek, a polgármesteri hivatalnak, a polgári védelemnek. Mindenütt továbbpasszolták bejelentését mondván, nem ők az illetékesek. Egyetlen helyen vették komolyan a közlést, a polgári védelemnél. Onnan ment ki egy fiatalember, összeszedte a mintegy háromnegyed kilónyi higanyt egy üvegbe, s távozott. Ha Farkas úr nem ennyire állhatatos, akkor ott marad a higany. S ez már több, mint egyszerű közömbösség. Hiszen a felsorolt szer- 1 veknek — legalábbis valamelyikének,— mégis csak jobban kellett volna tudni, ki az illetékes, ha nem ő. Nem viszik az újságokat Cs. S.-ék másfél hónappal ezelőtt költöztek Kecskeméten az Akadémia köiútról a Batthyány utca 10. szám alá. Azóta nem kapják az előfizetett Petőfi Népét és a Nők Lapját, pedig a postánál szabályosan átíratták lakcímüket. Néha kaptak egyet-egyet, de amióta panaszt tettek, teljesen elmaradt a kézbesités. Sajnálattal közölték szerkesztőségünkben: azt fontolgatják, hogy lemondják az előfizetést. Tóth József, Kecskemét, Bocskai u. 24. szám alatti lakosnak már vagy három hónapja nem visa Barátit József postás az RTV Újságot. Nyolcszor tett panaszt emiatt a posta hírlaposztályán. Mindhiába... Együtt érző hivatal Hajagos Imréné könnyes szemekkel kopogtatott szerkesztőségünkben. A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt 11 éves gyermeke. Azért jött, hogy lapunkon keresztül köszönje meg a helyi polgármesteri hivatal dolgozóinak a segítségét, az anyagi támogatást, mellyel mellé álltak nagy bajában. Hálás a hivatalnak. — rapi — Valaki válaszoljon... Olvastam az 1992. július 30-án közölt cikküket, melynek címe: Segítség a bajbajutott vállalkozóknak—Alapítvány a biohumusztermelők támogatására. Mi is ebben a helyzetben vagyunk, annak ellenére, hogy három szerződésünk van eddig (Barter Kft. Budapest, Epaker Dunakeszi, Mátrix Kecskemét). Mondanom sem kell, hogy egyik cég sem teljesítette szerződéses kötelezettségét velünk szemben. Mi a kölcsönt nem az OTP-től, hanem takarékszövetkezettől vettük fel. Kérdésem a következő. Ránk vonatkoznak-e azok a kedvezmények, hiszen mi is ugyanebben a cipőben járunk. Valaki válaszoljon...
