Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
1992. szeptember 2., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Tanévnyitó a bajai keresztény iskolában 0 Az elsősök. H úsz első osztályos kisgyermek kezdte meg tanulmányait a Keresztény Értelmiségi Szövetség és a polgármesteri hivatal kezdeményezésére alapított keresztény szellemű iskolában. Az intézménynek, végleges elhelyezéséig a Tóth Kálmán Gimnázium ad otthont. Amint dr. Dankó László kalocsai érsek megnyitójában elmondta, az iskolába minden szülő beírathatja gyermekét, aki keresztény szellemben kívánja neveltetni, felekezeti hovatartozásra való különbség nélkül. Az iskola támogatását szívén viseli, erre alapítványt létesített, melyet körlevélben ajánl az egyházmegye híveinek figyelmébe. Az induló osztályt Mauthner Ferencné tanítja, a délutáni nevelő pedig Bajkó Gyöngyvér tanítónő, aki most végezte el a tanítóképző főiskolát. • Dankó László érsek nyitotta meg a tanévet. (Gál Zoltán felvételei.) A TÖRÖK ROHAM HORDALÉKAI Megtámadták a szabadkai polgármestert Gyorsított eljárással került a Kiskunhalasi Városi Bíróság elé apa és fia, két török állampolgár ügye. Hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat ellenük dr. Téglás Péter ügyész. A tárgyalt eset azonban nem kevés egyéb garázdasággal is súlyosbodott, ahogyan az a tanúvallomások során kiderült. Az utolsó nagy, Nyugat-Európába tartó török hullám a négynapos ünnep hét végéjére esett. Ezzel a hullámmal tartott visszafelé Hollandiába az Erkilic család is Törökországból agusztus 22-én érve a magyar határra, s ekkor indult a szabadkai polgármester is családjával a Szegedi Szabadtéri Játékokra, s Tompánál összetalálkoztak. Előbb a jugoszláv oldalon történt apró koccanással az autóik érintkeztek egymással, amely koccanás ugyan nagy, látható nyomokat egyik autón sem hagyott, de a — valószínűleg fizikailag és idegileg kimerült — török család nem akarta annyiban hagyni az ügyet. Alig értek a magyar oldalra, üldözőbe vették a polgármester kocsiját, s a Határ csárda és a Cifra kapu közti szakaszon megállásra kényszerítették. Előbb ötszáz márkát követeltek kártérítésképpen, majd az apa és 16 éves fia ütlegelni kezdte Kasza Józsefet s az őt megvédeni akaró fiát. A megtámadott férfi akkor kezdett igazán megrémülni, amikor látta, hogy két másik török kocsi is elzárja az utat. A közeli élelmiszerbolt felé szaladt, ahol az egyik alkalmazott hölgy véletlen szemtanújává vált menekülésének. Mint elmondta, vízért ment a kerti csaphoz, amikor az események elkezdődtek, s akkor avatkozott nem csekély bátorsággal közbe, amikor Kasza József már a földön feküdt súlyos fejsebbel, s a török fiatalember tovább akarta rugdalni és'ütlegelni. Akkor a nála lévő teli vödröt a támadóra öntötte. Ekkor értek, s éppen jókor, a helyszínre a tompái rendőrjárőrök. Ám a megvadult család — mert akkor már a férfi felesége is a küzdőtéren volt — az intézkedni próbáló rendőrnek is nekitámadt. Gumibot és spray használata kellett ahhoz, hogy végül elhagyják a helyszínt. Később azonban a faluban a mentőért induló járőrkocsi összetalálkozott a törökök Fordjá- val, ők is orvost kerestek. így került rendőrkézre, majd biróság elé a harcias család. Bár a két vádlott vallomása elég rugalmasan alakult a tárgyalás folyamán, a dr. Isasze- gi István vezette biróság a bizonyítékokat elegendőnek találta bűnösségük megállapítására, s jogerős ítéletet hozott ellenük. Mindkettőjüket kiutasították az országból, s a családfőt még harmincezer forint pénzbüntetéssel is sújtották. H. T. Erőszakos akasztói tolvaj Ököllel támadt az intézkedő rendőrre A. János akasztói polgár. A férfi akkor került összetűzésbe a hatósággal, amikor lopással gyanúsították, majd tetézve a bajt, a „hatóságot” megszemélyesítő S. József rendőr főtörzsőrmesterre támadt az akasztói Csengődi után. Kétszer ököllel megütötte, míg az végül gumibottal hárította az erőszakossá vált tolvaj újabb rohamát. Sikerült megbilincselnie és előállította A.-t. A dulakodásban mindketten könnyebben megsérültek, mégis A. János járt rosszabbul: másik ügyétől függetlenül, hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt is eljárás indul ellene. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy az elmúlt héten is rendőrre támadtak Bács-Kiskun- ban. Csütörtökön Kunszentmikló- son egy magáról megfeledkezett ember fadarabbal szúrt az intézkedő rendőr főhadnagy karjába. A bűnözők agresszivitásának szerencsére még csak egyedi esetei ezek, ám figyelmeztető jel, hogy például a Pest megyei Tápiósze- csőn már 50-60 főnyi társaság fu- tamította meg kövekéi és botokkal a tolvajokat üldöző akciócsoportot. Bács-Kiskunban ilyen durva támadásra még nem volt példa, ám ha így folytatódik, akkor erre is fel kel készülnie a rendőröknek . . . N. N. M. A rendelőben halt meg a német turista Kiskunmajsán augusztus 24-én, hétfőn este a rendelőben halt meg egy német turista, aki a saját lábán érkezett az ügyeletre. Mivel az ügy a városban különféle szóbeszédeknek szolgál alapjául, s mivel a közvéleményt általában is élénken foglalkoztatják az egészségüggyel kapcsolatos hasonló esetek, megkérdeztük dr. Nagy Máriát — aki a szolgálatot ellátta —, hogy mi is történt valójában. — Valóban én voltam az ügyeletes. Marispusztán voltam kint, ahol az utcán találkoztam egy anyukával, aki kért, hogy nézzem meg a gyerekét. A kocsijuk ugyanis elromlott, az ügyeletre behozni nem tudják. Az öt hónapos kicsit előzőleg hozták ki a kórházból, s az anyuka hasmenésre, hányásra, magas lázra panaszkodott. Korábban ugyanilyen tünetek miatt vitték kórházba. Az eset még akkor volt, amikor tömegesen fordultak elő a vírusfertőzések, s egy kisfiú halálának körülményei nagy nyilvánosságot kaptak. Úgy vélem, érthető, hogy mielőbb látni akartam a gyereket. Mondtam is az anyukának, hogy azonnal jövök, de előbb meg kell néznem egy rosz- szullétest, aki a hozzátartozók értesítése szerint nem tud lábra állni, tehát hasonlóan súlyos eset lehet. Ezt a beteget elláttam, s visszafelé a rendelő felé jövet kaptam az értesítést egy epilepsziás rosszullétes- ről, akit behoztak az ügyeletre. Beugrottam őt is ellátni, de egyre idegesebb voltam a kicsi miatt. Már éppen indultam ki, amikor egy német turista jött a saját lábán, egy hozzátartozója és egy ismerőse kíséretében, mellkasi panaszokkal. Megvizsgáltam az illetőt, s fizikális vizsgálat alapján a szubjektív állapotát kielégítőnek ítéltem. Én franciául beszélek, németül nem, s a nyelvi nehézségek is közrejátszottak abban, hogy pontos kórelőzményt nem tudtam időben megismerni. De mivel a beteg általános állapota semmilyen szövődményre nem utalt, úgy döntöttem, hogy • Dr. Nagy Mária: hasonló esetben ugyanígy döntenék. (Fotó: B. F. I.) most már kimegyek a. súlyosabbnak vélt esethez. Szóltam a nővérnek, hogy készítse el az EKG-t, én gyorsan visszajövök. Alig értem ki, illetve éppenhogy megkezdtem a csecsemő vizsgálatát, amikor kint megszólalt a kocsin a sziréna. Először megrémültem, hogy valahol súlyos baleset van, s mivel a csecsemőn láttam, hogy nincs életveszélyben, abbahagytam a vizsgálatot, s rohantam vissza. Mire visz- szaértünk, a német turista már halott volt. Az EKG kiterjedt elülső fali szívizomelhalást mutatott, tehát a helyzet minden körülmények között menthetetlen volt. Nagyon bánt, hogy így történt, de hasonló esetben azt hiszem, ismét ugyanúgy döntenék, ahogy akkor. A súlyosabbnak vélt esethez mentem. Ä gyerek azóta súlyos állapotban ismét kórházban van. Azt is el kell mondanom, hogy jó lenne, ha olyan időszakokban, mint ez is volt, melyben a helyzet a járványnyal hátrányos, tömegesen fordulnak elő vírusos fertőzések, akkor az ügyelet mellett lenne egy ké- szenlétes kolléga is, aki telefonon riasztható. Ilyen azonban a jelenlegi ügyeleti rendszerben nincs. Bálái F. István Alkoholizmus — szenvedélybetegség Két évvel ezelőtt elvégeztek • egy felmérést. Az akkori adatok szerint a KM 1 éves gyerekek 41 % -a ivott már szeszes italt, a 14-15 évesek körében ez az arány 75%. Ez utóbbiak közül 6% mondta azt, hogy viszonylag rendszeresen fogyaszt alkoholt. Szerintem azóta rosszabb a helyzet. — mondja Zele- nay Károly pszichológus, a Kiskun- halasi Polgármesteri Hivatal szaktanácsadója. — M iért rosszabb a kép ?- Nézze, a felnőtteknél is azt szoktuk mondani, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás kialakulásában nagy szerepe van a konfliktushelyzetek megjelenésének, a különböző stresszhatások sorozatos egymásutániságának. Ma mindez egyre közvetlenebbül érinti a gyerekeket, fiatalokat is. Eddig a feszültség elsősorban a családon keresztül áramlott a gyerekek felé. A pályaválasztás lehetetlenségei, a végzős középiskolások elhelyezkedési gondjai, a perspektívátlanság már a tanulmányok ideje alatt mind-mind megszünteti azt a „védettséget”, amely korábban az „iskoláskorban” azért megvolt. — Es a család szerepe? — A családok biztonsága is megszűnt. Korábban is azt mondtuk, hogy válságban van a családi élet Magyarországon, de az a válság elsősorban egy érzelmi és erkölcsi válságot jelentett. A közelmúltban ehhez járult az egtisztenciális válság: a munkanélküli szülő, szülők, testvér, vagy maga a tizenéves. Ugye tudjuk, hogy fiatal korban mekkora a szerepe a referenciaszemélyiségnek, a mintának, a példaadó személyiségnek. Most is megvannak ezek, csak nem éppen a megfelelő példával: alkohol, ügyeskedés, csalás, esetleg bűnözés. Hiányoznak az úgynevezett „pozitív kortárscsoportok”, helyettük az ivócimborák, az erő mítoszát képviselők, a szélsőséges és ezért érdekes, fontos társak jelennek meg. — Felkészült-e a társadalom ezeknek a problémáknak a kezelésére? — Ön is tudja a választ. Egyértelmű, hogy nem. Korábban is és még sajnos ma is inkább kényelmes állapot a szőnyeg alá söpörni a problémákat. Pedig ezek a jelenségek akkor is léteznek, ha nem esik róluk szó. A pedagógusok nem készültek fel a halmozódó devianciák kezelésére. Nem is készülhettek, hiszen amit felsőfokú tanulmányaik idején teszem azt pszichológia címszó alatt kaptak, az általában egy jóindulatú és—egyébiránt—felkészült egyetemi oktató véleménye volt ezekről a kérdésekről. Az önkormányzatok keresik a megoldásokat, de bürokratikusjellegük miatt erre csak korlátozottan alkalmasak, sőt mindez nem is hivatali feladat. A hivatal biztosítsa a szakemberek munkavégzésének feltételeit! A rendőrség a bűnözés ugrásszerű növekedésével a felderítéssel, nyomozással van elfoglalva, kevés ideje marad a preventív jellegű tevékenységre. Az egészségügy jelen körülmények között hasonló helyzetben van, mint a rendőrség, hiszen elsődlegesen a beteg ember gyógyítására és nem az egészség megóvására van berendezkedve, sőt jelen anyagi körülményei közepette ez is várható el tőle csak. A társadalom mentális állapota katasztrofális, mindez párosul egy gazdasági krízishelyezettel. — Milyen irányban keresendő a megoldás? — Magam nem egészen egy éve járok Kiskunhalasra, hiszen főfoglalkozásban a Szegedi Drog Ambulancia munkatársa vagyok, de az elmúlt időszakban számtalan olyan halasi szakemberrel — orvossal, tanárral, ifjúságvédelmissel, családsegítővel, népművelővel, jogásszal — találkoztam, akit izgat ez a probléma, sőt egy részterületet illetően ötletei, javaslatai is vannak. Ezeket a szakembereket kellene valakinek összefogni vagy legalább csak egy asztal köré leültetni, meghallgatni, sőt megfogadni és támogatni amit javasolnak, vagy el szeretnének végezni. Ezek az emberek érezzék, hogy komolyan veszik őket és szükség van rájuk. —De mindez nem olcsó „mulatság". — Természetesen egy ilyen típusú szakmai tevékenységnek anyagi von- zatai is vannak, hisz karitatív tevékenységből ma Magyarországon éhen lehet halni. De én úgy gondolom, hogy a tisztességes munka után kifizetett pénz hosszabb távon megtérül, mondjuk ha kevesebb rendszeres vagy egyszeri segélyt kell kifizetni, ha csökken az elkövetett bűncselekmények kárértéke, ha kevesebb lesz a mentális eredetű betegek száma. Tehát nem több pénzről, hanem egy másfajta elosztásról lenne szó, ha egészségesebb társadalmat akarunk. Minden egyéb csak tűzoltás. — mester — Veszélyzóna Nézem a tévéreklámot. Az áramszolgáltató vállalat a nagyfeszültség megközelítésének veszélyére figyelmezteti a polgárokat, a valóban félelem tölt el. Pontosabban újra meg újra, mert az, ami a reklámban a veszélyt jelenti, Kalocsán a Móra Ferenc utca sarkától egészen az utca közepén lévő transzformátorig húzódik. Legalább ötszáz méteres az a veszélyzóna, ami csak a vakszerencse miatt nem követelt majd egy év alatt kétszer is halálos áldozatot. Egyik alkalommal egy hatalmas homlokzati állvány fölállításakor az összeszerelt szerkezet rádőlt a vezetékre, s az ezt megakadályozni szándékozót kishí- ján halálos áramütés érte. Másodszorra majdnem az a kisfiú esett áldozatul, akinek autómosás közben az apja kezébe nyomta a slagot, s a nyári hirtelen nyomásváltozás következtében a vízsugár a nem éppen magasan lévő magasfeszültségű vezetéket érte. Csak egy ordításhallatszott, amivel a kétségbeesett apa figyelmeztette mit sem sejtő kisfiát. Aztán jöttek sorjában a szintén riasztó események. Egy üzemzavar következtében a két utca kereszteződésében lévő transzformátor porcelán alkatrésze valósággal felrobbant, — a félöklömnyi porcelándarabokat ötvenméteres körzetben szedték össze a közelben lakók. Szerencsére mind a gyalogosokat, mind az utcán parkoló kocsikat elkerülték a veszélyes „repeszdara- bok”. A vasárnapi szitáló esőben fél utca azt szemlélte riadtan, a transzformátor alkatrészein vé- gigcsurgó víz csillagszóróhoz hasonló képet mutat. Akkor mondták el a fölháborodott Németh László utcaiak: amikorezena részen a telket osztották, bizony szóltak, helyezzék át nyugtalanságuk okát, a mindennapi veszélyérzetet keltő magasfeszültséget. Ám, „erre nincs pénz. jó, ha a telekosztásra futja” — • válasszal intézték el a dolgot. A veszélyhelyzet azóta is állandó, a leendő áldozat talán nyugodtan sétálgat alatta. Mi lesz, ha mégis bekövetkezik a baj, netalán a fölrobbanó porcelán egy arra haladó fején landol? Ugye nem az, kedves illetékesek: maguk nem látták a tévéreklámot? Ott megmondták előre ... Z.S.F.
