Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-05 / 184. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1992. augusztus 5„ 5. oldal TALLÓZÓ Riportok a kiskunhalasi iskolaháborúról ÚJ TÁVLATOK A GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ELŐTT? Teljes értékű sűrítmény — majsai találmány alapján • Közeledik az új tanév. Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy szeptembertől az ország többi iskolájához hasonlóan, folytatódik az oktatás a Szilády-gimnáziuin patinás falai között. Mint ahogy, a jelek szerint, folytatódik a halasi iskolaháború is. A jelek arra utalnak, hogy nem születhet egyezség Kiskunhalason a Szilá- dy Áron Gimnázium sorsáról. Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény végrehajtása nyomán ugyanis egyre mélyebb az a szakadék, ami a vitázó felek húzódik. A vitáról, melyben érintett az önkormányzat, a református egyház, a gimnázium tanári kara és igen sok kiskunhalasi szülő, az elmúlt napokban több lap is riportot közölt. A riportokban elmondott véleményekből készítettük az alábbi összeállítást. Hitvita Halason A Magyar Hirlapban megjelent írásban több érintett kifejtette álláspontját: — Az egyház a tulajdon felől közelít, mi a funkció felől — magyaráz Tóth Zoltán polgármester. — Hajlandók volnánk párhuzamos osztályt indítani a 25 százaléknak. Hisz nem is tudnák kihasználni az épületet, tanári karuk sincs. Hogy majd toleránsok lesznek velünk! Hát ne tolerálja az egyház mások alapvető állampolgári jogát. Hívők és nem hívők, akik eddig békésen meg tudtak lenni egymással a városban, most miért lennének másként egy épületben? — Lelkész úr miért ragaszkodnak a gimnáziumhoz? — kérdezi a riporter. Nagy István református lelkész így válaszol: — Először is, mert a református egyház történetéhez a templom mellett az iskola is hozzátartozik. Másodszor, mert a miénk volt, független attól, hogy Wicker Erika és társai mit nyilatkoznak. Harmadszor, mert erőszakkal elvették és az egyházi életet gettósítot- ták. Ez a gimnázium a holnapot jelenti nekünk, s nem a hatalmat, mint mondják. — Nem lenne logikusabb önkormányzati iskolából fokozatosan átnőni egyháziba? — hangzik a következő kérdés. — Ha a tulajdonjogtól eltekintünk, igaza van. De nem tekinthetünk el, mert ennek az iskolának egy volt MSZMP-s megyei első titkár a vezetője. A kilencvenes választásokon ez az iskola volt az MSZP bázisa. Egyik tanára pedig ma ugyenennek a pártnak a helyi elnöke. Elképzelhetetlen, hogy mi abban az iskolában otthonra találjunk. Szeretnénk végre talpra állni. Hányféle a magyar igazság? A Köztársaság című hetilapban többek között Szabó Miklós iskolaigazgató, a volt MSZMP-s titkár véleményével ismerkedhet meg az olvasó: — Sosem mondtuk, mióta lehet, hogy ne nyisson osztályt a református egyház. De nem, nekik előbb a tulajdon kell, a hatalom. Csak utána tanítanak — dühöng a direktor. — Grazban láttam olyan iskolát önkormányzati kézen, ahol békésen megférnek egymással világi és felekezeti osztályok. Nálunk? Vita, bizonytalanság, iszap- birkózás. A cikkben megszólal egy vallásos halasi polgár, „egy ötvenes hölgy" is: Félmilliárd forintos kárpótlási igényt rebesget az önkormányzat azt állítván, hogy ennyiből lehetne egy új, világi gimnáziumot felépíteni. Minek ide építeni? Hisz többször ajánlottuk, ürítsenek ki egy általános iskolát a céljaikra, vagy tanítsanak a művelődési központban. Mindjárt az összeg töredéke is elég lenne a világi iskola újraindításához. A cikk szerzője igy foglalja össze a református és katolikus egyház képviselőinél szerzett tapasztalatait: Telnek, múlnak a magnókazetták, a lényeg azonban egyetlen mondatba tömörül: úgy a katolikus, mint a. református egyház hajlik a kompromisszumra, csak egyből nem engednek, a visszakövetelt tulajdonból. Ütemtervet tesznek elém, onnan másolom: 1992. szeptember l-jéig vissza az óvodát a reformátusoknak. (Mégis kapták a tavaszon, s hamarosan felmondtak két dadusnak, a világnézeti stabilitás hiánya miatt.) Jön a folytatás: 1993. szeptember l-jéig vissza a gimnáziumot. A harmadik ütemben 1995. június l-jéig vissza a zárdát a katolikusoknak, amelyben ma kereskedelmi szakközép- iskola működik. Javaslattal is élnek mindjárt, hogy a szakközép elférne vígan a volt pártházban. S végül még egy újságírói kérdés: Milyen garanciát tudnak adni a világiaknak, hogy befogadottként néni éri őket hántás? Mikesi Károly református lelkész válasza: Miféle garancia adható a szerződésbe foglaltakon túl? Jézus Krisztus mondta, hogy a ti szavatok legyen igen, igen. vagy nem, nem, s ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon. Ennél nagyobb garanciát hogyan adhatna halandó? Üj gázmező Kömpöc határában közben speciális iszappal tartják kordában. Vetró Sándor és Bozó Antal gipszet adagol az iszaphoz. • A föld mélyében feszülő erőt fúrás Fülsiketítő sistergéssel lángol a Kömpöc Dél—1-es út gázfáklyája. Körülötte 30—40 méterre legalább 60 fokos a hőség. Pedig nem lenne most szükség itt fűtésre, hisz hétágról süt a nap. A hőmérő árnyék- ban 35 fokot mutat. A lángnyelv dübörgő hangja a kívülállónak kicsit ijesztő lehet, ám nem így a Rotary Fúrási Kft. Kiskunsági üzeme szakembereinek, akik tudják: most ellenőrzött körülmények között tör a felszínre a föld mélyében feszülő hatalmas energia. Nem úgy, mint tavaly ősszel, amikor csupán a lélekjelenlétükön, gyors cselekvésükön múlott, hogy nem lett kitörés. A váratlan esemény ekkor megizzasztotta őket, de ugyanakkor reményt is keltett: hátha ezúttal jelentősebb gázmezőre leltek. • Bagj Károly fúrómester sűrűn ellenőrzi a lyukfejen a felszínre érkező gáz nyomását. (Fotó: Gaál Béla) Kovács Sándor, a Majsai Jonathán Termelőszövetkezet főborásza párlatok, lombikok és sűrítmények vizsgálata közben. A Zwack Unicum Kft. már vásárolja, s új termékcsaládjának alapjául szánja azt a gyümölcssűrít- inényt, melyet — világszerte oltal- mozott szabadalom alapján — a Kiskunmajsai Jonathán Termelő- szövetkezet és a kunfehértói Ext- ractum Kft. állít elő. Már beszámoltunk róla, hogy új eljárással, hőkezelés és tartósítószer alkalmazása nélkül képesek gyümölcs- (vagy zöldség) sűrítményt előállítani a módszer kifejlesztésébe bevont cégek szakemberei, s most a részleteket tárjuk olvasóink elé. A gorbacsovi szesztilalommal kezdődött — mondja Kovács Sándor, a Majsai Jonathán Téesz főborásza. — Panaszkodtunk egy szovjet küldöttségnek, hogy keveset vásárolnak, mire ők azt mondták, hogy adjunk nekik alkohol- mentes bort. Eltávozásuk után is vissza-visszacsengett a fülünkben ez a néhány szó, s nem hagytuk annyiban a -dolgot. Köztudott, hogy Kiskunmajsán élnek olajipari szakemberek, akiknek a szakmájához tartozik a szénhidrogének lepárlása is. Ha az olajtól külön lehet választani a benzint, miért ne lehetne a bortól különválasztani az alkoholt? Felvettük velük a kapcsolatot, s végül a Szénhidrogénkutató Fejlesztő Intézetben, Százhalombattán segítettek kifejleszteni azt a berendezést, amelyik erre képes. Ha tehát akarnánk — folytatja Kovács Sándor — már képesek lennénk olyan italt előállítani, amelynek az íze megegyezik a boréval, de nincs benne szesz. Ám ezzel nem mennénk sokra, hisz a mai keleti piac ebből sem tudna sokat felvenni. Itt megállt volna a dolog, ha nem működik tovább a fantáziánk. Majsán az édesipari üzemünkben régóta foglalkozunk konyakosmeggy gyártásával, melynek során a meggyet —, hogy a téli gyártásra se menjen tönkre alkoholban tároljuk. A gyümölcs számára az alkohol tehát egy természetes tartósítószer. Adott tehát az új technológia lényege: a gyümölcsöt a szüret napján alkoholba kell tenni. így tetszőleges ideig eltartható - mint például a körtepálinkában a körte — s bármikor alávethető azoknak a fizikai eljárásoknak, melyekkel tisztítható és csíramentessé tehető. S ha kivonjuk belőle az alkoholt, akkor fogyaszthatóvá válik mint gyümölcs, pontosabban gyümölcslé. Ám hogyan tartósitható ez az immár tiszta, csíramentes gyümölcslé? Úgy, hogy besűrítjük. Hisz a sűrített gyümölcslében olyan mértékben koncentrálódik például a cukor, s egyéb anyagok, hogy nem indulnak be azok a mikrobiológiai folyamatok, melyek a minőségét tökretennék. — Segítségre az Extractum Kft.- nél leltünk — magyarázza tovább Kovács Sándor —, akik gyógynövénykivonatok sűrítésére fejlesztettek ki egy berendezést. Mi bekapcsolódtunk ebbe a fejlesztésbe, s a káefté szakemberei - különösen Baráti Péter és Kurgyis Gábor — segítségével olyan berendezés jött létre, amely most már egy zárt technológiai folyamatban dolgozza fel az alkoholba tett tisztított gyümölcsöt, olyképpen, hogy kivonja belőle a szeszt és sűríti. Ä sűrítmény, amit kapunk, hasonló módon tárolható, mint a háziasz- szonyok kamrájában a lekvár vagy a szörp. Lényeges különbség, hogy ebben nincs tartósítószer, s nem is kapott olyan hőkezelést sem, mint a pasztőrözés. Sem az alkoholkivonás, sem a sűrítés során nem kap az anyag negyvenfokosnál nagyobb hőterhelést, ami azt jelenti, hogy úgyszólván teljes biológiai értékű sűrítményt kapunk, amely kiválóan alkalmas további élelmiszer-ipari feldolgozásra. Készíthető belőle például joghurt, fagylalt, vízzel hígítva közvetlenül fogyasztható gyümölcslé, s új fejezet nyitható a likőrgyártásban is. Égy kilogramm sűrítménybe hét kilogramm gyümölcs ízanyaga és tápanyagtartalma süríthető, ami azt jelenti, hogy fél deci ilyen likőr felhajtása csaknem húsz dekagramm gyümölcs elfogyasztásával is egyenértékű. Bálái F. István KI A FELELŐS? A leváltott közös képviselők véleménye Havi 4-5000 Ft-ot fizetnek most a Batthyány utca 17— 27. szám alatt lakók közös költség gyanánt, hogy idejében rendezni tudják több mint kétmilliós tartozásukat. Miért nem fizettek időben? Ki a felelős a kialakult helyzetért, azért, hogy a családok most hónapokig erre költhetik fizetésük (már akinek van) jelentős részét? A lakók közül sokan úgy vélik, hogy nemrég leváltott közös képviselő a hibás. „Hová lett az általunk befizetett közös költség? — kérdezték többen is. Mások jól emlékeznek arra, hogy a 198 lakás előző közös képviselője ellen is elszámolási vizsgálatot indítottak, s a mai napig nem ért véget az ezzel kapcsolatos bírósági eljárás. Dr. Pócsai Géza nem nyilatkozott a Városi Televíziónak. Kérésünkre vállalta, hogy elődjével, Sándor Istvánnal beszélnek a Batthyány utcai botrány hátteréről. Először Sándor Istvánt kérdezem: miért indult ellene elszámolási eljárás?- Annak idején nemcsak a Batthyány utcának, hanem a szomszédos Bagi László utcai háznak is a közös képviselője voltam. Az egész ügy abból pattant ki, hogy az 1KV rossz számláról emelte le a díjat, így a Bagi László utcaiak fizettek a Batthyány utcaiak helyett fűtési pénzt, 180 ezer forintot. Az 1KV hibája lett volna? A vizsgálatot folytató rendőr is elismerte, hogy egyszerűen annyi történt. hogy összekeverték a számlákat; ugyanis nagyon hasonló volt a két ház számlája. Valahol biztosan én is hibáztam, hogy nem léptem fel kellő eréllyel a tévedés miatt. Sajnos nem ez volt az egyetlen eset. Az Elektroszerrel kapcsolatban is a másik közösség pénzéből bonyolítottam le olyan tranzakciót, melyről utólag kiderült, szabálytalan volt. Ezt az ügyet amnesztiával lezárták? Az egyiket igen, amelyet Szegeden folytattak le. A másik? A lakók 243 ezer forintot követelnek tőlem. Miért? Nézze, én nem saját zsebre tettem el a pénzt, egyszerűen arról van szó. hogy összekeveredtek az általam képviselt két ház ügyei, számlái. Bevételi nyilvántartásokat vezettem, bizonyos kiadásokról nem készültek számlák! Amikor két éve átvettem a Batthyány utcai ház közös képviseletét, 138 számlát találtam, amelyek a szomszédos ház ügyeire vonatkoztak — veszi át a szót Pócsai úr. Ki tudja hány irat van ott, amely pedig a mi házunk kiadásával foglalkozik? Ne feledjük el azt sem - - folytatja Sándor István, hogy a lakók sem mindig fizettek rendesen. 1988-ban bevezettük kedvezményes áron 2000 Ft-ért a kábeltévét a házba. Ez kevesebb mint a fele volt annak az összegnek, amit az IKV kért ugyanezért. Ennek ellenére a lakók fele máig sem fizette ki a pénzt. Be is pereltek minket emiatt, és csak az Elektroszcr jóindulatán múlott, hogy nem kellett súlyos kamatokat is fizetni. Én. többször felhívtam a lakók figyelmét arra, hogy egyedül nem tudom ellátni ezt a munkát, és arra is, hogy az általuk fizetett közös költség egyáltalán nem elég. Mennyit fizettek a lakók? 1990-ig 3 Ft/m2 üzemeltetési és 3 Ft felújítási díjat. Ebből kellett a vizet, villanyt, közös helyiségek fűtését, szemétszállítást, alkalmazott munkabért, karbantartásokat fizetni. Mire elég ez? Amikorén 1990júliusában átvettem a ház közös ügyeit — mondja Pócsai Géza első dolgom volt, hogy a földszinten lévő közületi tulajdonosoktól (Szigma, Hitelbank stb.) behajtottam 800 ezer forintot, mert addig egyáltalán nem fizettek közös költséget! — Miért? Nekem annak idején azt mondták az OTP-nél válaszol erre a kérdésre Sándor István , hogy nekik nem kell fizetniük! Nem is szedtem pénzt tőlük. Mindez persze értelmezés kérdése, én fizettettem velük, fizetnek azóta is. Ez a 800 ezer forint mentette meg sokáig a házal, mert az alacsony közös költség miatt már akkor rengeteg adósság halmozódott fel. mondja Pócsai Géza. A második tevékenységem az volt, hogy 10 Ft-ra emeltem a közös költséget, amit akkor el is fogadtak. Leváltásom után tavaly novemberben újabb 5 Ft-tal emelték, akkor amikor másutt már 30 Ft-ot fizettek, például a szomszéd házban. — Tudtak-e a lakók arról, hogy a kevés pénz miatt mekkora adósságok halmozódtak fel? — Negyedévenként 4-5 oldalas értesítőket készítettem, gyakran felhívtam a figyelmet a ház anyagi helyzetére. ’91 márciusában javasoltam, hogy újra emeljük fel a közös költséget, de leszavaztak. Most fizethet a ház 70 Ft/m2-es díjat az adósságok miatt. — Maga ellen is megindultak a vádaskodások! Miért? — Tavaly márciusban a teljes könyvelési anyagot, amit könyvelő készített^) kiosztottam a hat lépcsőház megbízottainak. A közgyűlésen aztán ezt nem fogadták el, kineveztek egy vizsgálóbizottságot. Ok — véleményem szerint —- alaptalanul 600 ezer forint elsikkasztásával vádoltak meg. Nevetséges vádak voltak! — Mindegyik? — Egyetlen dologgal lehet vitatkozni, egy munkát számla nélkül végeztettem egy házbelivel, mert olcsóbban tudta megcsinálni. Már az is baj, hogy olcsóbban dolgozott? Mindenesetre a lakókat a hangadók kellően felheccelték, elhatározták, hogy feljelentenek hűtlen kezelésért. On szerint visszatekintve az időközben szerencsésen lezárult ügyre, minek köszönhető, hogy idáig fajultak a dolgok, és csaknem elzárták a vizet az önök házában? — Nézze, amíg jól mennek a dolgok, nem is panaszkodik senki: de amikor már sokat kell fizetni, rögtön azt hiszik, hogy valaki lopja a lakók pénzét. Legkönnyebb vádaskodni, rágalmazni! Arról nem beszélnek viszont, hogy a 198-ból legalább 50-60 lakásban nem fizettek közös költséget! Nem kevesebb mint 350 ezer forint az elmaradás! Végül idézünk Pócsai úrnak a lakókhoz 1991 márciusában írt tájékoztatójából: „Az eddig fizetett 10 Ft/m2 tétel nem tartható, a minimális, amivel a felszínen tudunk maradni az 17 Ft/m2 és ezzel a tétellel faraghatjuk az adósságainkat is. Szó sincs arról, hogy zsebből kifizethetnénk, de nem kerülünk néhány hónapon belül teljesen lehetetlen helyzetbe.” Á többi már ismert. A közös képviselő indítványát a lakók elvetették. Mindez természetesen csak egy töredékét világítja meg az eseményeknek, de sokat elárul abból, hogyan is alakulhatott a Batthyány utcaiak helyzete oly rosszul. Bán János
