Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-27 / 202. szám
6. oldal, 1992. augusztus 27. PETŐFI NÉPE Európából jöttünk — barátságot hoztunk (Útleírások, naplótöredékek) Köszönet a segítőknek Az Európa Jövője Egyesület legfontosabb feladata 1992-ben a kecskeméti gyerekek európai csereutazásainak megszervezése volt. Eznem kisfeladatot jelen tett, hiszen 19 ország 23 településére kellett eljuttatnunk a gyerekeket, ráadásul úgy, hogy maximálisan biztonságban legyenek nemcsak a vendéglátóknál, hanem útközben is. A külföldi partnerekkel való kapcsolattartás, a műszakilag megfelelő autóbuszok biztosítása bizony komoly feladat. Menet közben gondoskodnunk kellett az anyagiakról is. Jóleső érzéssel írhatjuk le, hogy a kiutazó gyermekek költségeihez az egyesület csaknem félmillió forintot tudott adni támogatásként, s igy jelentősen csökkent a családokra háruló kiadás. Távolságtól függően az útiköltség 30—50 százalékát jelentette az egyesületi hozzájárulás. Nagy segítség volt az is, hogy a Providencia Osztrák—Magyar Biztosító Társaság díjmentesen biztosított minden kiutazót. A kecskeméti gyerekek nem egyszerűen nyaralni mentek külföldi barátaikhoz. Sikerült érvényesítenünk azt a gondolatot, hogy kis követekként utaznak Európába, akik nemcsak Kecskemétet, hanem hazánkat is képviselik. Ebbéli szerepüknek hiánytalanul megfeleltek. Ezt elősegítette, hogy szinte minden csoport vitt magával „ajándékot”: népünk dalait, táncait, játékait. Ehhez, a lelkes pedagógusokon kívül, nagyban hozzájárult a T áncsics Művelődési Központ és a Csík zenekar táncházsorozata, valamint a Kecskemét Táncegyüttes néhány tagjának segítsége. Kedves színfoltja volt a felkészülésnek tizenegy nyelvtanfolyam, melyeket az egyesület szervezett. Gyermekeink és az őket kísérő felnőttek bolgárul és dánul, csehül és törökül, franciául és olaszul, németül és szlovákul tanultak meg elemi kifejezéseket, melyeket a vendéglátók nagy örömére jól hasznosítottak. Gyermekeinket mindenütt nagy szeretettel, gazdag programmal és igazán kedves vendégnek kijáró megbecsüléssel fogadták. Az Európa Jövője Egyesület bebizonyította, hogy az elmúlt évi gyermektalálkozó sikere nem véletlen, hanem több száz kecskeméti család tudatos összefogásának eredménye volt. Köszönettel tartozunk az ön- kormányzat ez évi anyagi támogatásáért, amely nélkül nem maradhatott volna talpon az állampolgárok szövetkezése. Fárasztó és szép munkán vagyunk túl. Tapasztalatokkal és lelkierőben is megújulva készülünk a II. Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozóra, az újabb megmérettetésre. Köszönet mindazoknak, akik segítették, segítik munkánkat. Farkas Gábor ügyvezető elnök Európa Jövője Egyesület Tíz nap a román tengerparton A kecskeméti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gyermekcsoportja június 30-án, 17 órakor érkezett Bukarestbe, a Gyermekek Palotájához. A csoportot a szülők és a tavaly Kecskeméten járt gyerekek fogadták. A találkozás bensőséges és szívélyes volt. Nevadarban, a tengerparton július 1-jén elfoglaltuk szálláshelyünket, majd az ottani táborrend szerint élvezték gyermekeink a pihenést, a tenger és a napozás örömeit. A táborba érkezésünket követően az ott üdülő 16 megye gyerekei tudták, hogy Kecskemétről jöttünk, s tudtak a tavalyi, kecskeméti fesztiválról is. Őszintéi baráti beszélgetések alakultak ki a többnyire Székelyföldről érkezett csoportokkal. Azt tapasztaltuk, hogy valamennyien szívesen vennék a meghívást Kecskemétre, de ettől függetlenül, öntevékeny alapon is képviseltetni kívánják magukat ajövő évi fesztiválon. Hazafelé jövet csoportunk két napot Bukarestben töltött. A gyerekek szülőknél vendégeskedtek, ahol szívélyes vendéglátásban volt részük. A csQport felnőtt vezetőit is meghívták a családokhoz. Bukarestben városnézésen vettünk részt. A visszautazás előtt Petcu Stella, a palota főigazgatónője megelégedéssel nyugtázta, hogy viszontlátogatásunk is politikamentesen, a népek, nemzetek közötti barátság jegyében zajlott le. Kérte, ha mód és lehetőség van rá, ez év szeptemberében fogadjuk a Prima- vara együttest 10 napos vendégszereplésre. Ok, viszonzásul. 1993-ban készek gyermekeinket, illetve a nevelőszülőket 10 napos táborozásra viszontfogadni a Kárpátokban. Ezt együttműködési megállapodásban rögzítettük. Dr. Kovács Gyula iskolaigazgató A világhírű Pirin táncegyüttes vendégei voltunk • V Kilui kolostornál, Bulgáriában. A Tóth László Általános Iskola tanulói hiába várták hónapokig reménykedve a meghívólevelet Bulgáriából. Május közepére végre megérkezett- a meghívó, Blagoevgradból. Ezt azután igencsak lázas készülődés követte. Tudtuk, hogy a világot körbetáncoló, világhírű Pirin táncegyüttes vendégei leszünk, ezért nagy gondot okozott az ajándékműsor összeállítása. Közben nagy szorgalommal tanultuk a bolgár nyelvet is. Műsorunkban volt kecskeméti dal, bolgár népdal, lányaink a Csi- peró dallamára (A kecskeméti gyermektalálkozó dala. — A szerk.) saját koreográfiájukra táncoltak, a fiúk pedig bemutatták „virtusukat”. Szófiában hosszú órákat vártak ránk, ugyanígy a vendéglátók is Blago- eVerádban. Amikor este kiszálltunk az autóbuszból, az a pillanat leírhatatlan. Mindenki kereste vendégét. Baráti kézfogás, csók. virágcsokor, kit mi illetett meg . . . Ősi bolgár szokás szerint, a legkedvesebb vendégnek kijáró tisztelettel fogadtak, népviseletbe öltözött lányok meleg szavakkal köszöntöttek bennünket és sóval, kenyérrel kínáltak, melyből mindenki tört egy darabot magának. Első nap a főtéren találkoztunk. hegy és patak együtt, egyszerre csodálatos volt. A második napon a régi várost, a falumúzeumot tekintettük meg, s a pravoszláv templomban egy. számunkra különleges kegyeleti szokás szemtanúi voltunk. Aztán állatkerti séta következett, gyönyörű hegyoldalon. Este diszkón vettünk részt. Harmadik nap kirándultunk a Rilai kolostorhoz. Nagy élmény volt a történelemben ezer évet visszamenni. Különlegesen érdekes idegenvezetésben részesültünk. Negyedik nap: kirándulás a Pirin- hegységbe. Lanovkán utaztunk a felhők fölé — nagy élmény volt a forró nyárból a hideg télbe menni — a 2860 méteres Todorka-csúcsra. Didergés után piknik a hegyek között... Az ötödik napon a bacsihovói parkban egymás szórakoztatására bemutattuk nagy gonddal készült műsorunkat. Mi clbüvölten néztük bolgár vendéglátóink táncait, felpróbáltuk kézi hímzésű ruháikat, bocskoraikat, s a televízióban interjút adtunk. Este búcsúdiszkó. Folklórbemutatóval egybekötött vacsorán vettünk részt, ahol a vendéglátó szülők, vezetők a táncosokkal együtt mutatták be revüjüket. Szotirov Maximné szülő Dániában jártunk, Európát láttuk A Vörösmarty Általános Iskola tanulói és kísérői Dániában jártak, Bács- Kiskun testvérmegyéjében, Viborgban, annak is az északnyugati csücskében, Thisted városában. Az Északi-tengertől 15 kilométerre egy fjord öblének partján épült Thisted városa. Kecskeméttől csaknem 2000 kilométert tettünk meg a Budapest - Bécs — Hamburg útirányon át Thistedig. Pat- borgnál léptünk dán földre, ahol Lis- bot és Nils — a két kedves thistedi pedagógus — magyar és dán zászlóval várt bennünket. Ettől kezdve fáradhatatlanul szervezték számunkra a szebbnél szebb, kellemesebbnél kellemesebb, igazi élményeket nyújtó programokat. Thistedben, a kikötőnél a vendéglátó gyerekek vártak bennünket szüleikkel együtt — mindegyiküknél egy-egy magyar zászlócska. Örömteli volt a találkozás, hiszen a gyerekek levelezésben álltak egymással, sőt, a családok között is kapcsolatok alakultak ki. A következő három nap az országrész, Jylland északi részének bejárásával telt el, páratlan élményekkel. Kirándultunk Haustholmba, ahol a kikötőben tanúi voltunk egy halárverésnek, majd egy kis halászfaluban sétáltunk, s végül bejártunk egy második világháborús erődrendszert, s még ezen a napon látogatást tettünk egy öt házból álló település iskolájában. Itt, alkalmi tanár—diák csapatunk 4—0-s győzelmet aratott az iskola tanulóiból alakult labdarúgócsapat ellen. A tanítási órák megtekintése után együtt piknikeztünk vendéglátóinkkal. A leghosszabb utunk Aarhusba vezetett. Ez Dánia második legnagyobb városa. A központjában lévő, eredeti formájában megőrzött óváros ma skanzen. Dánia tájai, nevezetességei, történelme tanulmányozhatók az évszázadok hangulatát árasztó, fagerendás házacskák között. Az utolsó vendégnapon a thistedi iskolában fogadtak bennünket. A 600 fős iskola rendkívül jól felszerelt, tágas, barátságos intézmény. Udvarában má- szókák, hinták, cölöpvár, sportudvarában ápolt füves labdajátékpályák. Öröm lehet abba az iskolába járni. Felszabadult hangulat jellemezte a tanulókat és a nevelőket. Erről tanítási órán is meggyőződhettek a kecskeméti gyerekek. Grosán Pál tanár Kormánybiztosi fogadás Triesztben A Magyar Ilona, a Homoki Nagy István, valamint a Kadafalvi Általános Iskola huszonnyolc tanulója öt kísérő és tizenhárom szülő társaságában június 27. és július 5. között Olaszországba, Triesztbe látogatott. Nagy szeretettel fogadták csoportunkat. Már a város bejáratánál hideg üdítővel és süteménnyel vártak bennünket. Trieszti tartózkodásunk minden napjára programokat szerveztek, megismertették velünk a város nevezetességeit. Bemutatták a kikötőt, a híres cseppkőbarlangot, az akváriumot, a Miramare-kastélyt, a templomokat és múzeumokat. Egész napos kirándulásra vittek bennünket Velencébe, egy másik napon pedig a tengerpartra, ahol a gyönyörűen kiépített strandon, a Grádon élvezhettük az édes semmittevést. Csoportunkat fogadta Trieszt város polgármesteri hivatalában a kormánybiztos. A kölcsönös ajándékozás után állófogadást rendeztek tiszteletünkre. A vendéglátó olasz csoport, ott-tartóz- kodásunk örömére, koncertet adott, melyet mi a búcsúesten magyar népi játék előadásává! viszonoztunk. Mindenki jól érezte magát, az olasz szülők mindent megtettek, hogy igazán otthon érezzük magunkat. A nyelvi nehézségek ellenére is testvéri barátságok kötődtek, melyek nem értek véget a hazautazással, hanem folytatódnak levelezéssel és a jövő nyári, kecskeméti viszontlátás reményében. Köszönet az Európa Jövője Egyesület vezetőségének. Farkasné Fazekas Mária csoportvezető szülő Angliában jártunk, tengerre szálltunk A Béke Téri és a Jókai Általános Iskola csoportjai az angliai Folk- stone-ban jártak. A felkészülés során tanulmányoztuk az angol történelmet és természetesen a tervezett útvonal országait, térképeken. Arra gondoltunk, hogy legjobban úgy tudjuk képviselni Magyarországot és szűkebb hazánkat, Kecskemétet, ha egy kis ízelítőt adunk a magyar kultúrából. Gajdács János bácsi vezetésével csoportunk betanult egy csokorra való magyar csárdást és éneket, s meglepetés okozására készültünk. Hatalmas út állt előttünk. A következő országokon haladtunk keresztül: Ausztria, Németország, Belgium, Franciaország. Az első, igen látványos élményünk a francia Ca- lais-ban volt, ahol éjjeli megérkezésünket követően, néhány óra állt rendelkezésünkre a komp indulásáig, így megnézhettük a hatalmas, gyönyörűen kivilágított hajók érkezését, indulását. Aztán elérkezett a nagy pillanat. Mi, kecskeméti diákok, tengerre szálltunk. A La Manche-csatornán a Dover büszkesége nevű komphajóval keltünk át. A tengeren az idő zord, ködös, esős volt. A doveri fehér sziklákat, a köd és az eső miatt, csak néhány perccel a kikötés előtt láttuk meg. ^Gyönyörű, csodálatos volt! Doverben vendéglátónk, Peter Gil- linghen várt minket, aki a folkstone-i Clewer House-ba kalauzolt. Ez egy hatalmas parkban van, közel a tengerparthoz. Városnéző sétánk során találkoztunk az igazL angol időjárással: esett az eső. Az elro nap estéjén angol vendéglátóinknak bemutattuk műsorunkat. Nagy sikert arattunk, énekkarunk angolul is énekelt. Az előadás után ismerkedtünk egymással. I olkstiiiK-haii. A Clewer House mindennap kirándulásokat szervezett. Megnéztük a dangenessi atomerőművet, a kilátót, a kisvasutak A középkori hangulatot árasztó Rye és Hyatt kisvárosok, a doveri vár megtekintése, majd a londoni kirándulásunk után igazán elfáradtunk. Láttuk a Királyi Gárda őrségváltását, a Nelson admirális szobrával ékeskedő Trafalgar teret, a Westminster katedrálisban szembetalálkoztunk az angol történelemmel. A Hyde Park, a Soho, a kínai negyed, a Tower megtekintése után hajókiránduláson vettünk részt a Themzén (kétszer is), és igazi angol, emeletes, piros autóbuszon utaz- tünk-.' ' '* yixíiliOvi Kirándultunk Canterburybe is. A város és a katedrális szaVák'tcál Tci nem fejezhetően gyönyörű. Megtekintettük a La Manche-csatorna alatt épülő alagút kiállítását is. Időnk, sajnos, lejárt, el kellett búcsúzni angol házigazdáinktól. Könnyes szemekkel szálltunk fel a buszra és integettünk búcsút Patríciának, Pelernek, Paolnak és a többi gyerekeknek. Barátságot kötöttünk velük. Hazaérkezéskor jöttünk rá, hogy Csiperó nélkül nem juthattunk volna el Angliába. Köszönjük, Csiperó! Martini Liza volt Béke téri tanuló Nyolc nap Rodostóban Az Arany János és a Szent Imre utcai iskolából junius 29-én reggel 59 gyerek, szülő és pedagógus indult Rodostóba, az Európa Jövője Egyesület képviseletében, viszonozni az Ózel Görkem Li- ses-i Tekirdag hasonló küldöttségének tavalyi látogatását. Június 30-án, helyi idő szerint este 11 órakor érkeztünk meg (délután 3 órától vártak bennünket). A fogadtatás szívet melengetőén barátságos, kedves, bensőséges volt. Necmettin Erdogan úrnak, az iskola igazgatójának köszöntése után — melyre röviden válaszoltam a gyerekek elhelyezése a családoknál zökkenőmentes volt. Július 1-jén reggel meglátogatta a programra gyülekező küldöttséget Erdogan Erken úr, hazánk rodostói. tiszteletbeli kulturális konzulja, akinél azután a küldöttség vezetősége hivatalos tisztelgő látogatást tett. A későbbiek során a konzul úr több programunkat megtisztelte jelenlétével. Ä program egyébként a Rákóczi-ház meglátogatásával kezdődött. Elhelyeztük koszorúnkat és elénekeltük a Himnuszt. A következő napokban házigazdáink érdekes, változatos programot kínáltak számunkra. Ellátogattunk Cannakellébe, illetve Trójába (kompátkelésen a Dardanellákon), kétszer voltunk Isztambulban (egyik alkalommal hajókirándulás is volt, kikötéssel az ázsiai oldalon). Július 6-án, este, sikeres ének- és tánc- bemutatót tartottunk, melyet magyar táncház követett. Köszöntőmben rövid tájékoztatást adtam az egyesület helyzetéről, s mivel úgy érzékeltem, hogy a török fél erre igényt tart, meghívtam vendéglátóinkat az 1993. évi II. Európa Jövője Gyermektalálkozóra, Kecskemétre. Utazásunk legnagyobb élménye — a tengeren, az ázsiai kirándulásokon és a program többi érdekes mozzanatán túl — vendéglátóink szívélyes barátsága volt, aminek révén Kecskeméttől 1300 kilométerre is otthon érezhettük magunkat Magos András a Szent Imre Utcai Általános Iskola igazgatója Mariföldön, nyelvrokonok között A Kodály-iskola harmincegy fős csoportja a távoli Mariföld — nyelvrokonaink — fővárosába, Joskar-Olába látogatott. Az orosz fővárosig repülővel, onnan vonattal mentünk tovább. A moszkvai Seremetyevo—2 repülőtéren kedves, ismerős arcokat pillantottunk meg. Galina Sirajeva Joskar- Olából és moszkvai barátaink, Mihail Margolisz (újságíró, az Ucsityelszkaja Gazeta tudósítója) és családja fogadtak bennünket. Gyors utazás Moszkván át, mert hamarosan indult a vonat Mariföldre. Július 5. Tizenhét órás vonatát után megérkeztünk Joskar-Olába. Álmodunk, vagy talán mégsem? Ezt a figyelmességet! A Kis Finnugor Népek Nemzetközi Kulturális Alapítványának elnöke, Gavrilov úr személyesen, virággal fogad bennünket. Rövid tisztelgő látogatás a városban, majd irány tovább, a Meseerdőbe, ahol a kis finnugor népek nemzetközi táborának mi vagyunk az első lakói. Magyarországról mi jöttünk ide először. Az igazán nemzetközi nyelv, az ének, a zene segítségével tettük meg kezdeti, bátortalan lépéseinket, ismerkedtünk a táborba érkezőkkel. . . Július 7. Kirándulás a Feneketlentóhoz. Szemünk sem rebben a távolságok, méretek, mennyiségek hallatán. Csodálatos! A faluban ismét az elmaradhatatlan házi tej, kenyér. Bővül a finomságok sora babérlevéllel ízesített házi szalonnával. Fából készült falusi házban vendégeskedünk, a kemence melege igazán otthonossá tette. Vendéglátóink aggodalma, miszerint talán nem ízlik az étel, bizonyára eloszlott már. Repetáztunk! Tejfölt, hagymát, kaprot már többet eszünk, mint ők! Napi ötszöri étkezés mellett a fogyókúráról végleg lemondtunk. Az oldalt szerkesztette: Rapi Miklós Este ünnepélyes pillanatok. Együtt az egész tábor. Mi érkeztünk a távoli Magyarországról, de Karéba, Udmurtia, Baskíria sem éppen a szomszédban van. Nem is szólva a különleges mord- vinokról vagy az Urálon túl élő, Ázsiából érkező hanti-mansikról. A Mari Autonóm Köztársaság vezetői mindannyiunkat meleg szeretettel köszöntöttek. Különleges volt hallani nyelvrokonainkat, amint mindenki a saját nyelvén üdvözölte a tábor lakóit. Július 8. Különleges nap a tábor életében, nagy izgalmak küldöttségünk számára. Magyar nap a táborban! Délelőtt kiállításon igyekeztünk minél jobban megismertetni a tábor lakóival Magyarország nevezetességeit, történelmünk nagyjait, köztük a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt. Ezen a napon érkeztek meg a köztársaság különböző falvaiból azok a gyerekek, akik tavaly Kecskeméten jártak a gyermektalálkozón. Ujjongva ismerték fel Csiperót, valamint a kecskeméti harangjátékot és a város nevezetes épületeit. Nagy szeretettel fogadta az egész tábor műsorunkat. Július 10. Megkezdődtek, illetve folytatódtak a búcsúzások. A ruhák, csomagok sehogyan sem akartak a helyükre kerülni. Valaki mindig jött, csak egy pillanatra, elbúcsúzni. A tábor kapujában, a busznál valami különös dolog történt: felcsendült egy magyar népdal. Ebben nincs is semmi meglepő, az érdekes csak az volt, hogy a dalt az udmurtok énekelték nekünk,.magyarul. Igazán megható volt! Július 11. A reggel Moszkvában köszönt ránk. Ha eszünkbe jutott volna Napóleon, talán sohasem indultunk volna el, hogy meghódítsuk Moszkvát. De szerencsére megfeledkeztünk a nagy hódító kudarcáról, s így vállalkoztunk a lehetetlenre. A város nevezetességeinek csak egy töredékét sikerült megnézni. Dr. H. Tóth Istvánná tanár Hegyi túrán Pozsony főpolgármesterével Közelsége ellenére a pozsonyi kapcsolatfelvétel volt a legnehezebb. Már-már politikai indíttatást sejtettünk a dolog mögött, amikor több hónapos próbálkozás után hír érkezett a szlovák minisztériumból: a pozsonyba utazó kecskeméti gyerekek, a II. Rákóczi Ferenc iskola tanulóinak ügyét Peter Kresanek, Pozsony város főpolgármestere veszi át. (Két hosszan tartó betegség akadályozta addig a szervezést.) A városhatártól rendőri felvezetéssel érkeztünk a Magistrad (városháza) elé. Az épület előtti, középkori hangulatot árasztó kis térre csak rendkívüli alkalmakkor és főpolgármesteri engedéllyel lehet gépjármüvei behajtani. Mi, a Magyar Köztársaság ifjú követei, a szlovák járókelők csodálkozása mellett, megtehettük ezt. Délutántól a szlovák családok vendégei voltunk, másnap közös városnézésen vettünk részt. A harmadik napon irány: Znberec! Itt töltöttük a hét hátralévő részét, s ide velünk jött —- a vendéglátó pozsonyi gyerekeken kívül — Peter Kresanek úr is. Az első nap 8 kilométeres gyalogtúrán vettünk részt. Gyönyörű, tiszta vizű hegyi tavak, vízesések mellett vitt az utunk, és úgy 1500 méter magasságban, a déli rekkenő hőségben, hógolyóztunk is. Túravezetőnk. Kresanek úr másnapra különleges csemegével szolgált. Elvitt bennünket egy kanyarba, ahol ő (egyébként mérnök a foglalkozása) és barátai rendbehoztak egy bővizű és gyorsfolyású patakra épített vízimalmot és vízi fűrésztelepet. Megígértük neki, hogy évek múltán, az általa tervezett vízimúzeum megnyitásán képviseltetjük magunkat, s addig is, a jövő nyáron szeretettel várjuk Kecskemétre, a pozsonyi szlovák néptánccsoporttal együtt, a II. Európa Jövője Gyermektalálkozóra. Korb Géza titkár Európa Jövője Egyesület
