Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-25 / 200. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. augusztus 25., 7. oldal ÚJ STRATÉGIA SZÜLETIK Nagyobb esélyt kapnak a hazai vállalkozók A kormány új iparpolitikai koncepciójában kiemelt szerepet kapott a privatizáció. A program gyakorlati megvalósításából az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az eddiginél nagyobb feladatot vállal, mivel hozzá tartozik a legtöbb állami vállalat. A minisztérium privatizációs stratégiájáról dr. Lajtai Györggyel, a vállalati privatizációs és szervezetfejlesztési főosztály vezetőjével beszélgettünk. — Vállalkozóinknak jelentős anyagi támogatásra van szükségük ahhoz, hogy valóban bekapcsolódhassanak az állami tulajdon lebontásába. A jövőben milyen segítségre számíthatnak? Alacsonyabb a kamat — Az új vagyonpolitikai irányelvek szerint a privatizációs bevételeknek az eddiginél nagyobb hányadát kell visszaforgatni a gazdaságba, a többi között új, kedvezményes hitelek formájában. Az új hitelkonstrukció kialakításakor két döntő szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy ne csak az ÁVÜ által történő értékesítésnél lehessen igénybe venni, hanem az egyes cégek felszámolásánál is. A csődtörvény életbelépése óta ugyanis egyre több az ilyen esetek száma. A másik szempont, hogy a vállalkozók — saját erő hiányában — nemcsak az épületek, berendezések megvásárlásához, hanem a későbbi működtetéshez és a fejlesztéshez is felvehessék ezt a hitelt. Ezzel párhuzamosan valamilyen garanciaintézményre is szükség van, mint kockázatmegosztó szervezetre. A kormány döntése szerint ezt a feladatot még az idén a Garancia Rt. fogja ellátni, amely a hitelek 70 százalékáig vállalja át a kockázatot a vállalkozóktól. Ami viszont már most is érezhető változás: a privatizációhoz igénybe vehető hitelek katpata a korábbi 25 százalékról 15—17 százalékra csökkent. — A bankokban azonban valószínűleg az új hitelkonstrukció ellenére sem lesz annyi pénz, amennyivel az igényeket kielégíthetnék. Milyen módon kívánják tulajdonhoz juttatni a kisebb-nagyobb befektetőket? Négy módszer — Jelenleg négy módszer gyakorlati kipróbálását támogatja a minisztérium: a Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP), a vezetői kivásárlást, a privatizációs lízinget és a kötvény- konstrukciót. Az MRP — amelyet nemrégen fogadott el a parlament — a dolgozók széles körét képes bevonni a válallati vagyon akár 20 százalékának privatizálásába. A vállalati vezetők, menedzsment- csoportok is igen kedvező feltétel- rendszer alapján vehetik meg vállalatukat. A vezetői kivásárlás sajátos változata a lízingbe adás. Ezt a technikát kifejezetten azoknál a vállalatoknál alkalmazzuk, amelyeknél a készpénzes eladásra semmi lehetőséget nem látunk. A kötvény- konstrukció — a cseh, lengyel és orosz megoldásra emlékeztető kuponos privatizáció magyar változata — még csak a szakértői egyeztetések stádiumánál tart. Lényege, hogy túlmegy a vezetői és dolgozói kivásárlás keretein. Bármely magyar állampolgár — minimális összeg befizetésével — vállalati vagyonhoz, vagyonrészhez juthat hiteljegy formájában. A fennmaradó részt a vállalat nyereségéből kell kifizetnie. Ha nincs nyereség, elvész az addig befizetett előleg. — Melyik ágazatban támogatják jobban a hazai befektetői kört? — Nem ágazatokat említenék, hanem néhány sajátos szempontot, amelyek alapján védeni kívánjuk a hazai befektetők, illetve az egész magyar gazdaság érdekeit. Fontos szempont a külföldi monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Az úgynevezett tulajdonosi monopólium már így is túlzottan nagy mértékben van jelen az országban. Az összefonódásnak ez a sajátos formája nagyon nehezen előzhető meg, hiszen a látszólag egymástól független tulajdonosok titokban nagyon is szoros kapcsolatot alakíthatnak ki egymással. A privatizáció során a papíriparban tapasztaltunk ilyet: osztrák és német befektetők egymástól függetlenül megvettek két vállalatot. Sajnos, csak később derült ki, hogy pénzügyileg mennyire elválaszthatatlanok egymástól. Azóta egységes üzletpolitikát folytatnak, s ha az érdekeik úgy kívánják, kar- tellmegállapodást is köthetnek, nehéz helyzetbe hozva magyar partnereiket. A foglalkoztatás fontos A privatizáció során fontos szempont a foglalkoztatottság alakulása. Ez nyugaton is természetes kritérium. A német ÁVÜ például nemcsak bevételre törekszik, hanem sokszor tudatosan deficitre! Hitelez a befektetőknek jelképes áron, egyetlen márkáért ad el vállalatokat azoknak, akik meghatározott foglalkoztatási feladatokat vállalnak fel. Ezzel szemben, amíg nálunk a privatizácó fő célja a költségvetés bevételeinek növelése volt, a foglalkoztatottság kérdése háttérbe szorult. A munkanélküliek ellátását szolgáló alapok kimerülése azonban azt jelzi, hogy alapvetően változtatni kell ezen a szemléleten, s fel kell értékelni a humánpolitikai szempontokat. Ezért a jövőben előnyt élveznek azok a befektetők, akik nemcsak a foglalkoztatásra, hanem még az át- és továbbképzésre is kötelezettséget vállalnak. A következő szempont a magas hozzáadottérték-tartalmú termék- szerkezet megőrzése, s ebben a magyar tulajdonosi réteg érdekeltté tétele. Az olcsó bérmunka visszaszorítására gondolok, amely azt eredményezi, hogy a profit a külföldi megrendelőnél jelentkezik. Ez főleg a könnyűiparban és a kiskereskedelemben tapasztalható, s nemritkán éppen hazai termékeket szorítanak ki a piacról ezek az áruk. _ _ Ferenczy Europress Valutaváltó automata • A Kereskedelmi Bank Rt. hatvani fiókjánál az utcán át üzemelő HESS SBK 1E—6 típusú, német gyártmányú valutaváltó automatát állítottak üzembe. A több millió forint értékű berendezés 15 ország 50 névértékű — jegyzett — valutájának vizsgálatára, s annak forintra való átváltására képes napi árfolyamon. (MTI-fotó) Kamatcsökkentés Augusztus közepétől 5 százalékkal csökkentette egyes hitelkamatait a Magyar Hitel Bank Rt. (MHB): legjobbnak ítélt ügyfeleinek a rövid lejáratú hitelek után az eddigi évi 33 helyett 28 százalékos kamatot számít fel. Az MHB — más pénzintézetekhez hasonlóan — az év során a pénzpiaci kamatokhoz és a csökkenő inflációhoz igazodva már többször mérsékelte a rövid lejáratú hitelek és a váltóleszámítolás kamatait. A hitelkamatok csökkentését követően a bank mérsékli a betéti kamatokat is. így például a hároméves futamidejű Lánchíd értékjegyek után a jelenlegi évi Jjruttó 28 százalék helyett szeptember elsejétől 26 százalékot fizet, a papírok egy éven belüli visszavásárlási kamata pedig az eddigi 20 százalékról 15-re mérséklődik. MOGORVA MONOLÓG — Cipőfelsőrész-készítő vagyok, korábban, 1982-től 87-ig Izsákon, a tsz három melléküzeme közül én vezettem az egyiket. Akkor átjöttem a Kecskeméti Törekvés Tsz katona telepi felsőrészüzemébe, szintén vezetőnek. Amikor elkövetkezett az átalakulás, a dolgozók a vagyonjegyeikkel meg akarták venni a munkahelyüket, de ebből semmi sem lett, mert a szövetkezet, amely jócskán eladósodott, azt kívánta, vállalják át a tartozás egy részét. Ez akkora teher lett volna, hogy visszaléptek az emberek. Tavaly januárban betéti társasággá alakultunk át, azóta béreljük a tsz-től az üzemépületet és a gépeket. Negyven személynek jutna munka a szalagunk mellett, de sajnos jelenleg csak húszán dolgoznak ott. Hiába adtuk föl egyik hirdetést a másik után, nem tudjuk a létszámot kiegészíteni, pedig, sajnos, így nem tudunk termelékenyen működni. Érdeklődők megfordultak nálunk, de volt köztük, aki már eleve azzal kezdte: írjuk alá neki, hogy nem tudjuk foglalkoztatni. A másik azt mondta, pár ezer forint többletért nem adja föl a munka- nélküliséget, jobb őneki otthon. Kérdem tőle, és akkor mi lesz, ha majd nem lesz miből fizessék neki a segélyt? Ő emiatt nem ideges, majd megoldják az illetékesek valahogy. Kérem! Nem hogy válogatni nem lehet a munkaerőben, hanem kapni sem lehet! Igaz, a mi üzemünk nem a városban van, pár kilométerre ki kell járni, de ha valaki munkát akarna!... Az is igaz, hogy most nem valami magasak nálunk a keresetek, de ahhoz, hogy igazán szervezetten, termelékenyen mehessen a munka, kellene a létszám-kiegészítés, s akkor majd mindenki többet tudna keresni — föltéve persze, hogy igyekezne, mert a jelenlétért már nem fizethetünk. Gyerekmokaszin-felsőrészeket készítünk, jobb minőségű bőrökből, egy olasz cégnek, bérmunkában. A partner nagyobb teljesítményt várna tőlünk, amihez az egyik fontos föltétel a létszám növelése. A megyei munkaügyi hivatalnál munkahelyteremtő támogatást kértem, s bár még hivatalosan nem értesítettek, tudom, hogy megkaptam a kétmillió forintot, azzal a föltétellel, hogy tizenöt munkanélküli foglalkoztatását vállalom. A létszámbővítésben a hivatal is segít. Az olasz partner gépeket ad, a betéti társaság megpróbál új üzemépületet keresni, Kecskeméten. Szóval most egy kedvező fordulat következhetne be a Tűző Betéti Társaság sorsában, de nem vagyok benne biztos, hogy be is következik. Mert mi lesz, ha odairányítanak majd hozzánk munkanélkülieket, de azok sem akarnak dolgozni...? Elmondta: Török Ferencné a Tűző BT. vezetője Lejegyezte: A. T. S. A BAROSS-DÍJAS IGAZGATÓ VÉLEMÉNYE: Új sínekre kell helyezni a MÁV és az állam kapcsolatát — Műegyetemet végeztem 1963- ban és azután lettem MÁV- ösztöndíjas. A mozdonyfűtéssel kezdtem és nyolc hónapig végigkövettem, mérnöki diplomával a zsebemben, az akkori vasutasvilág lépcsőfokait, majd Szentesre kerültem a hűtőházba. Itt egy szűk > évtizedet szolgáltam, majd, bekerültem Szegedre, az itteni fütőház- ba, már főmérnökként, és így az igazgatóságra. Jelenlegi megbízatásomat pályázat útján nyertem el, s az akkor megfogalmazott célki- tűzéseimat igyekszem megvalósítani azóta is. — Ez mit jelent nem vasutas - nyelvre fordítva? — Manapság mindenki ezt harsogja, magam sem akarom másként kifejezni: piacorientált vasutat akarunk munkatársaimmal. Ezt akarja a MÁV is, de mi itt, az igazgatóság területén igyekszünk, amennyire lehetséges, élen járni ebben a törekvésben. Erre különben rákényszerít az élet is bennünket . .. — Ha a térképre nézünk, menten érthetővé válik utalása. — A MÁV két legnagyobb adósa, egyben igen jelentős szállító- partnerei Románia és az egykori Jugoszlávia. Kétségtelen, hogy a szegedi igazgatóság közvetlen szomszédai ezek az országok. így meglehetősen bonyolult helyzetben vagyunk. Megérezzük gazdasági helyzetük változását, hát még a mostani háborút. Ráadásul az ilyen helyzet nem csupán gazdasági teher, hanem lelkiekben is az! Az átmenő vonatok magyar személyzete Szabadkáig közlekedik és számunkra mindennél előbbrevaló az ő személyi biztonságuk! Szerencsére a jugoszláv vasutakkal igen jó munkakapcsolatban vagyunk, tehát közösen tudunk törődni a szolgálatot teljesítő emberekkel. Másrészt az is igaz, hogy az ez évi első félévi terveink kiválóan teljesültek, dacára a szomszédos konfliktusoknak. A szovjet piac szétesése mekkora gondot okoz önöknek? — A mi igazgatóságunkon vezet keresztül az a tranzitút, amely Záhonyból indul, Szolnok, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalason át Kelebiánál hagyja el az országot. Ennek a korábban igen jelentős szállítási iránynak a forgalma lényegesen csökkent. Természetesen ezek rajtunk kívül álló okokból bekövetkezett nehézségek, de a gondjaik a mi vállunkat nyomják. — Ehhez képest az ország általános gazdasági helyzetének változáskényszere fokozottan nehezedik a vasútra;. , — Új alapokra kell fektetni a MÁV és az állam kapcsolatát. Szó szerint is értve: új sínekre kell helyezni — állami sinekre. Amiként ezt nyugaton láthatni: a vasúti infrastruktúra legyen az államé, amiért a MÁV kialkudott bérleménydíját megtéríti. A MÁV csak a tényleges vasúti feladatok ellátásával foglalkozna, minden mást visz- szautalna az állami kötelezettségek sorába. — Már említette a szegedi igazgatóság méretét. Mit jelent ez közelebbről? — Azt, hogy mintegy 1700 km hosszú sínpárokkal dolgozunk, mellettük 140 kisebb-nagyobb állomással. Ezek fejlesztése, de csak a karbantartása is, rengeteg pénzt emészt fel. Nyugaton ez kisebb gond, mert ott a vasút reneszánszát éli környezetvédelmi és egyéb okokból. Nálunk valamelyest nehezebb a helyzet, mert belátják a különféle zöld-mozgalmak igényeinek jogosultságát, csak hát a pénz és a szemlélet nem változik egyből. Pláne nem parancsszóra, előírásra. Ezért lenne, lesz nagyszerű fordulat, ha hosszú idő után a MÁV életében nem egy kívülről előírt szervezetet akarunk az életre ráerőszakolni, hanem hagyjuk érvényesülni a valóság logikáját. Ezen dolgozunk a MÁV 2000 című koncepcióval: piacosítás és az államhoz való viszonyunk újragondolása. Ismeretes, hogy a vasút korábban döntően teherszállítást végzett. Manapság hogyan változott ez a helyzet? — Való igaz, korábban mondhatni a vasúti szállítás 4/5 része teherfuvarozást jelentett. Mára úgy 60—40% a két terület aránya, •ami közelít a nyugati modellhez, mert ott fele-fele a képlet. Évekig hatalmas összegeket vontunk el a teherszállításból és ezekkel egyenlítettük ki a személyszállítás veszteségét. Ezért is kell változtatni az állam—vasút munkamegosztás jelenlegi gyakorlatán. Igazgató úr, ön az idei vasutasnapon arról beszélt, hogy nehézséget jelent megtartania valamennyi munkatársát. Erről szóló fejtegetései nagy figyelmet keltettek, érthetően . .. — A szegedi igazgatóság mintegy 450 fős létszámfölösleggel küzd. Ezeknek az embereknek a megtartása tényleg nem kis gond. Azt valljuk, hogy nem az elbocsátás az egyetlen megoldása a problémának. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a mi nagy családunk, az igazgatóság területén, hatókörében élő és dolgozó vasutasok együtt maradjunk! Még valamit nagyon fontosnak tartok elmondani: ezt a magas elismerést ugyan személy szerint nekem ítélték — ami nagy öröm és erőt adó fogódzó — de ott van mögöttem mind a 12 ezer vasutas. Nekik is köszönöm! (tráser) AZ AGG KAZAH VÁLLALKOZÓ ESETE A pénz nem számít Egy idős kazah kereste fel a minap az omszki városi vezetőket, hogy a helyi sportcsarnok és repülőtér megvásárlására tegyen ajánlatot. A magát megnevezni nem kívánó „észak-kazahsztáni helytartó” szupermarketet szeretett volna nyitni az Irtis sportkomplexum — 5,5 ezer nézőt befogadó jégcsarnok és tornacsarnok — helyén, a repülőtérre pedig a szupermarket áruellátása céljából lenne szüksége. Az agg vállalkozó elmondta, hogy már tulajdonában van két Boeing repülőgép. Az egyik charter járatokat bonyolít Isztambulba, a másik pedig Közcp-Ázsiá- ban közlekedik. A tárgyalás során az árakról nem esett szó. de a vásárló kijelentette, hogy annyit fizet, amennyit kérnek. Az említett létesítmények még nincsenek a privatizálási jegyzéken, s ezen az alapon utasították el az omszkiak az öreg kazahot, aki Moszkvába készül — panaszt tenni. (AN) Megolvadt profit Fiatalkoromban egy nyáron jégkrémet árultam a Balatonon. Én még olyan jól életemben nem éreztem magam, mint akkor. No, nem azért, mert ez a munka nem merítette ki fizikai és szellemi képességeim teljes tárházát, vagyis nem kellett megszakadni, hanem üzletileg. Éppen emiatt vagyok bátor az olvasót saját példámmal untatni, a pancser üzletember elrettentő példája igen tanulságos. Volt pénzem. Ez a soha nem tapasztalt érzés egyrészt szédítő lehetőségeket villantott fel, másrészt nagyon könnyű volt hozzászokni. A jégkrémenkénti húszfilléres haszon meg a borravaló napi háromnégyszáz forintos tiszta profitot produkált. E jelentős összeg birtokában aztán ahelyett, hogy kihasználtam volna a nyári Balaton kínálta kedvező befektetési lehetőségeket — elvertem a pénzt. Mindennap az utolsó petákig. Akit pedig elkap a dőzsölés heve, az lemondhat arról, hogy valaha is előre köszönnek neki a Chase Manhattan bankban. Ez pedig bizony isten, nagyon szomorú dolog. Pedig, ahogy így utólag magamba nézek, volt bennem már akkor is némi üzleti érzék, csak nem volt módom kibontakozni. A Yamahának becézett kétkerekű, jéggel töltött hütőko- csimmal jártam a kis zamárdi strandot, fehér köpeny, plusz úszónadrág alatta, volt az uniformis. Szerettek is a gyerekek nagyon! Körbefogták a jégkrémes bácsit, volt olyan, aki a kocsi oldalának nyalásával adott nyomaté- kot annak, hogy milyen nagyon megkívánta a jégkrémet. Minden — ilyen érzelmekre ható műsort produkáló — gyereknek ingyen adtam egyet. Ezzel, higgyék el, komoly haszonra tettem szert. Nem volt ugyanis olyan szülő, aki ne jött volna vissza, miután 4-5 éves gyereke büszkén újságolta neki, hogy ingyen jégkrémet kapott a jégkrémes bácsitól, és ne fizette volna ki duplán az ajándékot. Milyen következtetéseket szűrhetünk le ebből? Bizony itt a jelenségekből a lényegbe hatolás kulcsa. Először is: szerintem a megelőlegezett bizalom csodákat tesz. Ha valaki úgy érzi, hogy üzletfele pusztán ránézésre már megbízik benne, és ennek különböző utalványok, szerződések és feljegyzések elhanyagolásával adja tanújelét, az már a szívére hallgat. Lopva kimorzsol egy könnycseppet a szeméből, és áll rendelkezésünkre. Ezek után üzletet kötni már tiszta szórakozás, azt se tudjuk, hogy vezessük le egymás iránt érzett fektelen rokonszenvünket. A másik pedig egy pszichológiai fölismerés. Soha nem lesz jó üzletember az, aki a pillanatnyi előnyökért föladja a hosszú távú sikert. Nem mondom, egy ingyen jégkrém beruházása a hetvenes évek elején komoly kockázattal járt, hiszen kettő forint nyolcvan fillérbe került, magam három rénes magyar forintot kértem érte, de tudtam, hogy kockázat nélkül nincs siker. Bejött. Csakhogy utána az extraprofitot elköltöttem. Mentségemre legyen mondva, hogy a szocializmus politikai gazdaságtana című stúdium során annak idején úgy tanultam, hogy ez a haszon a kizsákmányolás terméke. Ezt pedig nem bírtam a lelkemre venni. Inkább elköltöttem nyugati italokra, meg cigarettára, meg ennivalóra. Kicsit szégyellem ugyan, de mindez nagyon jól is esett. Meg tudják, akkoriban az első számú közellenség a balatoni lángossütő volt, aki embertelen elvetemültségében odáig merészkedett, -hogy pénzt akart keresni. És keresett is. Hogy a korabeli újságokat idézzem: „ — Hát mindennek van határa!” Na, ezt a dolgozó nép által sújtott megvetést — mint törvény- tisztelő állampolgár — már nem vállaltam. Inkább elherdáltam a pénzt. Mint fentebb jeleztem, természetesen erkölcsi okokból. Hogy jó is volt, az megint csak azt bizonyítja, hogy a morális tartás visszahat a zsigerekre. Mint már említettem, mindezt azért mondtam el, mert rossz példából okul az okos. Arról nem is beszélve, hogy azóta jelentősen megváltoztak a társadalmi, gazdasági körülmények, a Balaton idegenforgalmi viszonyai, hogy a jégkrémárakat már szóba se ejtsük. Egy, dolog maradt csupán: a nyár. És az a megfellebbezhetetlen igazság, hogy a nyár üzlet. Az embereknek ugyanis megvan az a tulajdonságuk, hogy a saját szórakozásukra költendó pénzt sokkal kevésbé sajnálják, mint például az APEH címére föladandó csekken szereplő összeget. Huncut, aki ezt ki nem használja. Csak semmi dorbéz, a nyereséget fektessük be, hadd fiaddzon! Hosszú az élet, rövid a nyár. Még mielőtt több ilyen nagy igazság jutna eszembe ebben a nagy melegben, gyorsan befejezem, és elmegyek egy jégkrémet venni. Ha a hazai vállalkozások felvirágoztatásáról van szó, nekem semmi sem drága! Hámori Zoltán Nem kapni munkaerőt!
