Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-25 / 200. szám
8. oldal, 1992. augusztus 25. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC A PREMIER ÓTA 800 EZER ASTRÁT ADTAK EL Opel-motor-gyár Szentgotthárdon Másfél év alatt elkészült és háromhavi próbaüzemelés után megkezdődött a sorozatgyártás a General Motors legújabb gyáregységében, a szentgotthárdi motorgyárban. Az avatóünnepségre július 24-én került sor a patikatisztaságú szerelőcsarnokban. A népes vendégsereg és a gyár dolgozói előtt Ernst A. Hofmann, a General Motors Hungary vezérigazgatója a többi között a következőket mondotta: — A motorgyárban a legmagasabb színvonalú technológiát használjuk föl, ötvözve a General Motors Europe-nál alkalmazott hatékony termelési rendszerrel. A GM Hungary egész világra kiterjedő ajánlatkérésére 12 országból 573 cégjelentkezett. Közülük választottuk ki azt a 84-et, amely a legjobb berendezéseket kínálta. A nagy sebességű furatkészítés technológiáját alkalmazva például' a hagyományos módszernél szokásos 162 másodperces megmunkálási időt 14 másodpercre szorítottuk le, és ezzel együtt jobbak, pontosabbak az így készült furatok. A gyártási folyamatot az egész gyárban egy komputerizált központi rendszer figyeli és ellenőrzi. Hans Hüskes, a GM Europe elnökhelyettese az Opel és a Vauxhall piaci részesedésének nyugateurópai adatait ismertette, kitt Patikatisztaságú csarnokban, teljesen automatizált gépsorokon folyik az 1,4-es és 1,6-os benzinmotorok szerelése a General Motors Hungary újonnan átadott szentgotthárdi motorgyárában. (Kép és szöveg: Schmidt Antal) emelte az Astra nagy sikerét: a premier óta 800 ezer Astra eladását, illetve megrendelését regisztrálták. (Március 13., az első magyar Opel Astra elkészülte óta hazánkban eddig 3500 darab talált gazdára.) A motorgyár jelenlegi kapacitása 200 ezer 1,4-es és 1,6-os benzinmotor, de a gyártósorok bővíthetők, és ha a piaci helyzet úgy kívánja, akkor pótlólagos beruházással a gyár termelése meg is duplázható. A Szentgotthárdon készülő motorok jelentős része exportra kerül, természetesen a hazai igények kielégítése mellett. Az Opel bízik jövőbeli sikereiben: már épül a legújabb autógyáruk a németországi Eise- nachban. AMIT JÓ LENNE ELKERÜLNI így zajlik a felszámolás Ha egy cég tartósan fizetésképtelenné válik, a csődtörvény alapján bekövetkezhet a számára legrosszabb végkifejlet, a felszámolás. Ilyenkor rendeznie kell tartozásait, amihez még meglévő vagyonát is pénzzé kell tennie. A Falutévé segítségével arra kerestünk választ: miért érdeke a felszámolást végzőknek, hogy a lehető legmagasabb áron értékesítsék a csődbe ment cég vagyonát? — Ki lehet a felszámoló és mi a do/ga?—kérdeztük dr. Herbst Árpád egyetemi adjunktust, a téma kiváló szakértőjét. Ki csinálhat pénzt a vagyonból? — A felszámolót a bíróság rendeli ki, abból a körből választva, amelyet külön kormányrendelet határoz meg. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez egy speciális szakma, s maga a folyamat nagy hozzáértést igényel. A felszámoló legfontosabb tevékenysége, hogy pénzzé teszi a cég vagyonát azzal a céllal, hogy a céggel szemben fellépők anyagi követeléseit ki lehessen egyenlíteni. Ezzel kapcsolatban fontos garanciális szabályokat tartalmaz a törvény, hogy a lehető legmagasabb áron értékesítse a felszámoló a vagyont. Hiszen csak így van esély rá, hogy a hitelezők hozzájussanak a pénzükhöz. Két ilyen garanciális szabályt említenék. Az egyik magának a felszámolónak a gazdasági érdeke, amely azt kívánja, hogy lehetőség szerint minél magasabb áron keljen el a vagyon, amelynek két százaléka az őt megillető díj. A másik lényeges garancia, hogy a felszámoló bármely cselekményét, vagyoneladását szerződéskötésig bármely hitelező jogosult a bíróságnál megtámadni. Erre az adhat indokot, hogy úgy véli: a felszámoló el akarja kótyavetyélni a vagyont. — Ezek szerint az eljárás valamennyi résztvevőtől — csődbe ment cégtől, hitelezőtől egyaránt — alapos figyelmet érdemel... — Ez természetes, és ezt az igényt szolgálja a bírósági eljárás nyilvánossága is. Az iratokba be lehet tekinteni, s indokolt esetben a bíróságnál jogorvoslatra is van lehetőség. — Hogyan ér véget ez a hosszú, s az egyik fél számára minden bizonnyal igen kellemetlen történet? Sorrendbe állított adósságok — Amint a felszámoló a vagyonértékesítést befejezte, elkészíti a zárómérleget a bíróságnak. Ebben javaslatot tesz a bíróságnak arra, hogy a meglévő vagyonból a követeléseket milyen sorrendben elégítsék ki, ugyanis a törvény bizonyos sorrendiséget ír elő. Éppen azért, mert általában nem lehetséges valamennyi igény kielégítése — nem futja rá a maradék pénzből. Legelőször a felszámolási eljárással kapcsolatos költségeket kell rendezni. Ide tartozik — s ez nagyon lényeges — a munkabérek, a végkielégítés kifizetése és a felszámoló már említett díjának, valamint magának a bírósági eljárásnak a költsége. A másik fontos kategória az úgynevezett zálogjoggal biztositott követelések kiegyenlítése. Ez új szabály a törvényben, amely ezáltal arra próbálja ösztönözni a gazdálkodószervezeteket, hogy szerződéseiket valamilyen módon biztosítsák. Ezután a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységből eredő kötelezettségei kerülnek sorra. Talán a legjobb példa erre az, hogyha a magánszemély felé jótállási szavatossági kötelezettségei vannak a felszámolás előtt álló cégnek, akkor nyilvánvalóan rendezni kell: a jövőben ki fog helytállni mindezekért. A törvény előírja, hogy a felszámoló köteles erre nézve megállapodást kötni valamely más céggel, természetesen megfelelő ellenszolgáltatást adva a terheket átvállalónak. Ugyancsak nagyon lényeges tudnivaló, hogy a társadalom- biztosítási igények megelőzik az egyéb hitelezői követeléseket, éppen azért, mert közérdekű kötelezettségeknek kell eleget tenni. Amennyiben a már említett követelések kielégítése után még marad valami a cég vagyonából, akkor teljesíthetők a rendes gazdálkodásból származó hitelezői követelések. — Mi a helyzet akkor, ha a maradék pénzből nem telik valamennyi adósság rendezésére? — Ilyen esetben a követelések arányában kell a hitelezőket kielégíteni. — Azaz, mindenki kap, de csak arányosan kevesebbet. — Pontosan. A végelszámolás nem jelent csődöt — Akkor beszéljünk még egy lehetséges esetről. Arról, amikor egy cég egyszerűen meg akar szűnni, noha nem ment csődbe, és pénzügyi helyzete sem tragikus. — Ilyenkor — tehát amikor valamely cég bármilyen okból föl kívánja számolni a tevékenységét — következik a végelszámolás. Ha több a vagyona, mint a vele szemben támasztott követelések, akkor nincs szükség olyan bonyolult eljárásokra, mint a csődbe ment vállalatok esetében. Valamennyi hitelezői követelést ki tud egyenlíteni, így tehát a végelszámolást a cégbíróság törvényességi felügyelet mellett lefolytathatja. Az eljárás lényege az, hogy a hitelezői követelések teljes kiegyenlítése után a megmaradó vagyont a céget alapító tulajdonosok között kell felosztani, attól függő mértékben, hogy milyen arányban voltak tulajdonosai az illető cégnek. Nőtt a vetetlen szántóterületek aránya A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az ország szántóterülete 1992. május 31- én 4707 hektár volt, amelyből május 31-éig 4378 ezer hektárt vetettek be. A vetetlen terület az 1991. évi 101 ezerről 329 ezer hektárra növekedett. Az összes szántóterület 7 százalékába ebben az évben nem került vetés. Gabonaféléket 2649 ezer hektáron, az előző évinél 110 ezer hektárral kisebb területen vetettek. A búza és a rozs vetésterülete csökkent, mig a kukoricáé és az árpáé növekedett. A cukorrépa vetésterülete az 1991. évihez viszonyítva 23 százalékkal csökkent, napraforgót viszont csaknem 17 százalékkal nagyobb területen termelnek a gazdaságok. Kisebb mértékben, 8 százalékkal növekedett a burgonya vetésterülete, míg jelentősen visszaesett a szántóföldi zöldségtermelés, amit mindössze 88 ezer hektáron folytatnak. Nyári segítség a piacgazdaságra vágyóknak Immár három éve nem tátongnak üresen nyaranta a bécsi köz- gazdasági egyetem előadótermei: akkor határozták el ugyanis, hogy az éppen határt nyitó keleti országok diákjainak és gyakorló ifjú akadémikusainak nyári tanfolyamokat rendeznek a piacgazdaság rejtelmeiről. Ahogyan az lenni szokott, az első sikerek után egyre szélesedett a projekt, és az idén már hathetes a 281 résztvevő számára rendezett kurzus. És mivel a példa ragadós, ma már Ausztria-szerte összesen 14 helyszínen tartanak hasonló rendezvényeket. Ezek már nem feltétlenül elméletieknek adnak képzést, hanem bevonják a gyakorlatban tevékenykedő szakembereket is, és a gazdasági ismereteken túlmenően jogi továbbképzést (krem- si Közép-európai Jogászfórum, Európa-jog a grazi egyetemen), illetve történelmet (bécsi és salzburgi egyetem), valamint pedagógiát (bécsi egyetem) is tanítanak. A legnépszerűbb a bécsi Wirt- schaftsuni tanfolyama. Nyolcszáz — a tavalyihoz képest kétszer anynyi—jelentkező közül válogattak. Nem csak a keleti reformországokból fogadnak tanulni vágyókat: kétszázan vannak a magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, hor- vátok, szlovének, románok, oroszok, ukránok, s csatlakoztak hozzájuk amerikai és nyugat-európai fiatal akadémikusok is, sőt, köztük első ízben 15 osztrák. S hogy honnan a pénz a 14 tanfolyamra? Az osztrák gazdasági minisztérium állja a számlát—abból a megfontolásból, hogy ez is a segítség egy formája. Nem is a. legrosszabb. Célegyenesben a Suzuki-gyár tt A magyar Suzuki tervei szerint augusztus végén megindul a próbagyártás az esztergomi autógyárban. A hátralevő napok gyorsan telnek, de a szakemberek ígérik: időben elkészül a japán—magyar Suzuki Swift. (MTI-fotó) — 1992. OKTÓBER 7—11. Szombathelyi Nemzetközi Őszi Vásár Az 5 napos szombathelyi vásáron 220 kiállító mutatja be termékeit mintegy 70 000 látogatónak. A ’91 -es őszi vásár 68 000 látogatójával, míg a ’92-es tavaszi vásár már 70 000 látogatójával a szombathelyi nemzetközi vásárokat a legsikeresebb nyugat-magyarországi vásárok közé emelte. Kiemelt szakterületek: építkezés-lakberendezés, élelmiszeripar-mezőgazdaság, irodatechnika-komputertechnika, gépek- berendezések-szállítóeszközök, hobbi-sport-szabadidő. A kiállítók 40%-a Szombathelyről és Vas megyéből, 40%-a Budapestről és az ország többi városából, 8%-a Ausztriából, 5%-a Szlovéniából, 7%-a pedig más európai országokból, úgy mint Németországból, Svájcból, Franciaországból, a Cseh és Szlovák Köztársaságból és Olaszországból érkezik. A látogatók 60%-a szombathelyi, ill. Vas megyei, míg 25%-a budapesti és az ország más vidéki városaiból való. 12% Ausztriából és 3% a már fent említett európai országokból jön. A kiállítók megkérdezéséből kiderül, hogy 60% számára a vásári részvétel a várakozásnak megfelelt, 20% a várakozáson túl teljesített, 15%-tól nincs adatunk és mindössze 5%-nak nem jött be a számítása. A kiállítók kb. egyharmada már a tavaszi vásáron jelentkezett az őszi vásárra. Szombathely a 90 000-es megye- székhely kedvező földrajzi fekvésével — mindössze 12 km-re az osztrák határtól — ideális vásárhelynek tekinthető. E régió lakosainak átlagon felüli bevételei és a sok újonnan alapított cég jó feltételeket kínál a sikeres vásári részvételhez. Az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara ajánlásai a gazdasági kamarákról szóló törvény koncepciójához Az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara a gazdasági érdekképviseleti tevékenység hatékonyságának biztosítása, illetve magasabb szintre emelése érdekében szükségesnek és halaszthatatlanul megoldandó- nak tartja a gazdasági kamarák alapításának, működésének, feladatainak, jog- és hatáskörének egységes, a modern piacgazdaság követelményeinek megfelelő törvényi szintű szabályozását. Az IPOSZ ebben a munkában kész együttműködni minden érdekelt szervezettel, különösen a gazdasági érdekképviseletekkel, a kormányzati és más központi és helyi államigazgatási szervekkel. Ezért az Ipartestületek Országos Szövetsége az 1992. március 28—29-ei közgyűlésen az alapszabályát módosítva döntött névváltoztatásáról is, ekkor vette fel a Magyar Kézműves Kamara elnevezést. E döntés egyúttal kifejezésre juttatta az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara azon elhatározását, hogy amint annak a törvényi előfeltételei megteremtődnek, jogilag is kamarává kíván átalakulni. Ennek érdekében közgyűlése elfogadta és 1992. március 29-én nyilvánosságra hozta „A gazdasági kamarákról szóló törvény megalkotásának szükségességéről, valamint a törvény tartalmi téziseiről” szóló elvi állásfoglalását. Az elvi állásfoglalás nyilvánosságra hozatalának időpontjában még erősen vitatott volt az a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen törvény megalkotására. Azóta e kérdésben jelentős előrehaladás történt. Az illetékes kormányzati szerveknél is megkezdődtek az előkészületek az egységes kamarai kerettörvény kidolgozására. Ezzel összhangban, belső műhelymunka eredményeként, de az országban működő mintegy 290 ipartestület véleményét is figyelembe véve, az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara kidolgozta a gazdasági kamarákról szóló törvény egy általa elképzelt, lehetséges koncepcióját. Ezt a koncepciót megküldték a kormány tagjainak, s a jelenleg is kamarai jelleggel működő érdek- képviseletek vezetőinek. Egyidejűleg jelezték: az IPOSZ a tagszervezeteiben tömörült mintegy 135 000 kisiparos képviseletében tőlük származó szellemi erejével és gyakorlati tapasztalataival kész arra, hogy tevőlegesen is csatlakozzon a jogszabály-előkészítő munkához. Az IPOSZ erre a célra létrehozott munkabizottsága által kidolgozott koncepciót — regionális tájértekezletek keretében — minden ipartestület vezetőivel részleteiben is meg kívánják vitatni. A kamarai törvény lényegét illetően az IPOSZ álláspontja a következő: Az IPOSZ kezdettől fogva azon a határozott véleményen volt és van, hogy a gazdasági kamarákról kerettörvényt kell alkotni. Olyan törvény szükséges tehát, amely — az egyes hivatásrendek (orvosok, mérnökök stb.) mellett — a gazdasági élet valamennyi szereplőjének (egyéni vállalkozó, társas vállalkozások, egyéb gazdálkodószervezetek) is egyaránt lehetővé teszi, hogy saját érdekorientációjukból kiindulva és senki mást ki nem rekeszt- ve, megalakíthassák a jellegüknek és tevékenységüknek leginkább megfelelő kamarai szervezetet, illetve választásuk szerint csatlakozhassanak valamely más működő kamarához. Olyan kerettörvényre van szükség, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a szakmai, ágazati és területi alapon szerveződő gazdasági kamarák alapításának és működésének fő elvekben egységes szabályozását adja. Ugyanakkor a törvény megfelelő keretek között tartsa az alapítás és működés, valamint a hatósági jogosítványok elnyerésének követelményeit és feltételeit! Ez a követelmény egyben azt is jelenti, hogy a törvényben pontosan definiálni kell a gazdasági kamarák jogi fogalmát és a törvényben kell szabályozni azokat a feltételeket, amelyek megléte szükséges és elégséges ahhoz, hogy valamely érdekképviselet vagy más szerveződés kamaraként jegyezhesse magát és kamarai jogokat, jogosítványokat kaphasson. Ezzel biztosítható, hogy a kamarák alapítása, illetve a kamarává való átalakulás feltételei minden potenciális vagy meglévő szervezet számára azonosak legyenek. Egyszintű szabályozásra van szükség. Ez biztosítja, hogy a törvény erejét, normativitását és határozott feltételrendszerét alacsonyabb szintű (végrehajtási) rendeletek (például kormányhatározatok vagy tárcarendelkezések) ne gyengíthessék, ne téríthessék el. Az egyszintű szabályozásból következik, hogy egyrészt a gazdasági kamarák saját — a kerettörvény előírásaival összhangban kialakított — alapszabályaiban lehet és kell a kamarai működés részletszabályait rendezni.
