Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

1992. augusztus 19., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Levél a világ magyarságához Féltő aggo­dalom és az ag­gódásnál mégis erősebb remény késztet szólásra a világtalálko­zó, illetve a Ma­gyarok Világ- szövetsége ese­dékes közgyűlé­se előtt. Mi, akik annyi évti­zeden át kettős kiszolgáltatott­ságban éltünk, az 1989-es poli­tikai fordulatot úgy éltük meg eb­ben a kelet-közép-európai térség­ben, mint amely majd lehetővé teszi nemzeti azonosságunk érvényesíté­sét. Nem így történt, nem így törté­nik. Ebbe azonban nem nyugodha­tunk bele. 20. századi történelmünk nagy drámája: megosztottságunk eny­hülni látszik. Nemzeti s emberi csa­tavesztéseink után megértük, meg­éljük a történelem esélyét. Bennünk és körülöttünk több minden szeren­csésen összehangzik. A demokrati­kus Európa, Kelet-Közép-Európa feltámadó demokratikus erői s Ma­gyarország mai helyzete párhuza­mos, illetve egybefutó utak. Brutális megosztottságunk erő­szakos elidegenedésünket jelentette egymástól. Történelmünk áldása lehetne, ha a világ magyarságának elmúlt fél évszázados tapasztalatai alapján bölcs felismeréssé alakulna: meg kell, szüntetni megosztottsá­gunkat. Évtizedek történelmi meg- veretése után, a negatív helyzetek és tények őrjítő sora után; szolidari­tás. Egymás keresése, egymáshoz való közelítése. Egymás megisme­rése. A világ magyarsága az elmúlt év­tizedekben óriási szellemi, tudomá­nyos, erkölcsi és emberi értékeket hozott létre. Ezeket kellene a fejünk fölé tartani. Ezekből alakítani más­féle emberi és magyarságtudatot. Mai nemzedékeinkben fél évszá­zados várako­zás görcsölődik. S mi a várako­zás tétje? Embe­ri többlet, nem­zeti többlet. Az, ami eddig éle­tünkből hiány­zott: az emberi, erkölcsi szabad akarat, önbe­csülésünk, a másság tisztele­te és becsülése. A világ ma­gyarsága föld­részekre szórt szálláshelyein alig van ember, család, akit és amelyet ne ért volna sérelem, megaláztatás, igazságtalanság az elmúlt fél évszá­zadban. Hányféle határt — láthatót és láthatatlant — húzott közénk az elmúlt idő? Mert más a viszonyla­gos anyagi jólét és más a koplalás, a szűkösség, a nincstelenség közér­zete. Más a világ szellemi csúcsára ért magyar közérzete és más a ma is menekülő földönfutóé. Az elmúlt fél évszázadban a világ magyarsá­gának a zöme a hatalmon kívül élt. Ma is csak kisebb részüknek van demokráciaélménye. Többségünk megcsonkított lélekkel néz a világ­ba. Azonosak, hasonlóak vagyunk és különbözőek is. A másság lehet gazdagító érték, de gátló távolság is. Úgy érezzük, le kell küzdenünk a másság távolságait. Sérelmeikért, megkínzott életükért milliók kér­hetnek, kérhetnének elégtételt Sokan valljuk: az összmagyarság gondolata átfogó intézményt felté­telez. A magyar állam hivatalos in­tézményrendszere mellett szükség van egy erős szövetségre. Egy sza­bad társulású, erkölcsi alapozású Magyarok Világszövetségére. (Dobos László szlovákiai magyar író levele, melyből részleteket köz­lünk, a Magyarok Világszövetségé­nek most induló új lapjában, a Világ - szövetség első számában jelent meg.) A KIRÁLYI JOBBOT ANGYAL ADTA AT Szent István ereklyéi • A Szent Jobb máig épségben maradt. Vajon van-e még történelmünk­nek olyan alakja, mint Szent Istvá­né, akinek életét minden vonatko­zásban népünk tisztelete övezi? Személyisége sajátosan formálta történelmünk minden korszakát és a magyarság minden csoportját. Ő kapcsol össze hívőt és hitetlent, magyart és nem magyart egyetlen nemzetté. Az antik világ virág- vagy ba­bérkoszorúval fejezte ki tiszteletét hősei iránt, később ez hatalmi jel­vényként koronává vált. Amikor Vajkból a keresztségben Istvánná lett első királyunk fejére korona került, éppen az ezredfordulót ülte a keresztény Európa. A Megváltó második eljövetelét várták ekkor az emberek, így István megkoro­názása különösen felerősítette az ezzel kapcsolatos várakozásokat. A koronázás szertartását a püs­pökszentelés mintájára alakította ki a korabeli liturgikus gyakorlat. Ezért került kellékei közé a palást, a másik fontos ereklye, amit hit­vallók és vértanúk hímzett portréi díszítenek. Ószövetségi mintára il­leszkedik e rítusba a szent olaj (krizma), ami a születéstől a halá­lig elkísér minden hívőt az élet leg­fontosabb egyházi szertartásaiban. Az a kard, amit István ekkor kezé­ben tartott, háborúk idején vérbe mártva figyelmeztetett a haza vé­delmének kötelességére. E szigorú parancs a királyra is vonatkozott, ezt fejezte ki a koronázáskor a négy égtáj felé tett kardcsapás, amivel szimbolikusan minden ma­gyar király vállalta országa védel­mét. • A Szent Jobb ereklyetartója. Hartvik győri püspök, aki Szent István király legendáinak megírásával sokat tett első kirá­lyunk kultuszáért, feljegyezte a Szent Jobb történetét is. Amikor István szentté avatásakor sírját felnyitották, a szarkofágból illat­felhő áradt, ami a középkori em­ber számára a romolhatatlanság jele volt. A sírból hiányzó királyi jobbot — a legenda szerint -­angyal adta át egy szerzetesnek, aki hátralévő életét ennek őrzé­sére áldozta. Ne higgye senki, hogy csak nekünk fontos Szent István tisz­telete. Bajorok és szlovákok, osztrákok és románok is dalaik­ba, imáikba foglalták az első magyar szent király alakját. — rémi — Bizalommal tekintek a jövőbe Exkluzív interjú Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspökkel Immár több mint két esztendő telt el, azóta az április végi nap óta, amikor a nagyváradi római katoli­kus egyházmegye, sorrendben 81. püspöke, Tempfli József lélekemelő szertartás keretében, magas egyházi méltóságok és a hívek ezreinek imá­ja kíséretében II. János Pál pápa akaratából megkapta a lelki hata­lom jelképeit: a süveget, a gyűrűt és a pásztorbotot. Várad püspöke au­gusztus 20-án a bazilikában főpapi misét mutat be és szentbeszédet mond. Ez adta az indíttatást mun­katársunknak, hogy felkeresse a püspök urat és felkérje az elmúlt két év során felmerült nehézségek, ta­nulságok és tapasztalatok összegzé­sere. — Püspök úr! Ön pár hónappal a ’89-es eseményeket követően, egy • A nagyváradi székesegyház, melyet a pápa bazilika rangjára emelt. eléggé zavaros időszakban került a nagyváradi római katolikus egyház­megye élére. Kinevezésekor melyek voltak azok a legfontosabb célok, amelyeket maga elé tűzött? — Talán előbb egy-két mondat erejéig visszakanyarodnék pályám kezdetéhez. Mielőtt pappá szentel­tek, komoly aggályaim támad­tak ... Nem a feladatoktól, a mun­kától riadtam vissza, de elbizonyta­lanított a kétely: alkalmas vagyok-e a hívek Isten-keresését és lelki üdvö­zülését elősegíteni? Sokszoros ez a felelősség a püspöki székben, de ma már tudom, akit a Szentlélek hiva­tásra rendel, bármilyen gyenge is, felnőhet a feladathoz. Egykor virágzó egyházmegyénket tönkretették, nekem jutott a meg­tiszteltetés, hogy megpróbáljam elin­dítani a régi magasságokhoz vezető úton. A nullánál kezdtük, s az én életem nem lesz elegendő a nagy cél eléréséhez. Kezdetben az tűnt a legfonto­sabbnak, hogy teret kapjunk a munkához, hogy megte­remtsük azokat a feltételeket, amelyek tevé­kenységünkhöz alapvetően szükségesek. — Milyennek látja jelenleg a romániai egyhá­zak, és ezen belül a római katoli­kus egyház hely­zetét? — Elsősor­ban; ennek a kérdésnek több vetülete is van. Szemlélhetjük a helyzetet az ál­lamhatalommal kialakított vi­szony szemszö­géből, de ugyan­akkor az egyház és a hivek vi­tt Tempfli József püspök. szonyának oldaláról is. Ám e két szempont szoros kapcsolatban áll egymással. Az igazság az, hogy egye­lőre magunk sem tudjuk, hol tar­tunk. A mostani kormányzati politi­kában ugyanis egyetlen biztos pont van: az, hogy semmi sem végleges! A döntéseket halogatják, jogainkért naponta meg kell küzdenünk. Nincs biztos létalapunk. Mert hiába mondjuk azt, hogy lelki tevékenysé­get folytatunk, lábainkkal azért mi is csak a földön állunk. Az egyháztól a hívek jóval többet várnak el, mint amennyit jelenleg nyújtani tudunk. Túl a misézésen, keresztelésen, esketésen, temetésen, bizonyos fokú szociális támogatást is igényelnek tőlünk. Ehhez azonban pénzre lenne szükségünk. Ennek a keretnek a megteremtéséhez vissza kellene kapjuk egykori ingatlanjain­kat. Itt szeretném hangsúlyozni: nem a püspöki címer fényének visz- szaállítása vezérel minket — én most is két olyan szobában lakom, ame­lyek a kanonokok idejében cseléd­szobák voltak —, hanem csupán te­vékenységeinkhez szeretnénk megfe­lelő körülményeket teremteni. Ezért igényeljük vissza iskoláinkat, kórhá­zainkat, öreg- és gyermekházainkat, kultúrházainkat. — Lesz-e elegendő erő ezen intéz­mények működtetéséhez? — Már megtettük a hitünk szem­léletében történő oktatás visszaállí­tásának irányába első lépéseinket. Igaz, bért fizetünk saját épületünk használatáért, de megnyitottuk a ka­tolikus, s vele párhuzamosan a re­formátus gimnáziumot. Különben az ökumenia soha nem tapasztalt virágzásának lehetünk tanúi. Kap­csolatunk a más — különösen a pro­testáns — egyházakkal egyenesen példásnak mondható. Nagy öröm számomra, hogy a református püs­pöki székben olyan ember ül, mint Tőkés László, akivel eredményesen tudunk együtt dolgozni magyar hí­veink egységéért. Elegendő, ha kö­zösen épített templomunkra utalok! S ha már templomokról szólok, hadd jelentsem örömteli lélekkel: egyházmegyénkben mindenütt res­tauráltuk, rendbe hoztuk az imád­ság szent helyeit. Elég csak megnézni gyönyörű székesegyházunkat, ame­lyet a Szentatya kitüntető figyelme a bazilika rangjára emelt, s ily módon méltó hajléka volt a Szent László- ünnepségek legfőbb eseményeinek. — De visszatérve az alaptémához: mint említettem, egyelőre semmilyen létalapunk nincs. Ha visszakapjuk intézményeinket, azokat nem lehet temetési vagy perselypénzekből fenntartani. Tavaly — más( egyházak vezetői­vel közösen — napokig Bukarestben tartózkodtunk, hogy végre rendez­zük egykori földjeink sorsát. Igény­léseinket jegyzék formájában rögzí­tettük, amelyben egyebek mellett •kértük: ne osszanak földjeinkből senkinek. Már megtették! S ebben van a nagy gonoszság! Ugyanis ha életbe lép a földtörvény, s mi vissza­kérjük azt a földet, amit nemrég — mondjuk egy román embernek ad­tak —, akkor mit mond az állam: mi adtunk neked földet, de látod, az egyház elveszi tőled! Márpedig föl­dek nélkül nem tudunk fennmarad­ni. Sajnos, tapasztaljuk még bizo­nyos visszahúzó erők érvényesülé­sét, sőt, néha a visszarendeződés ten­denciáit is. Én azonban bizalommal tekintek a jövőbe. A történelem ke­rekét nem lehet visszafordítani. Eu­rópa más irányba halad, sokáig nem fordíthatunk hátat neki. Szász András Államalapító királyunk családja Szent István első királyunk az új kormányzati rend fönntartását fiától, Imre hercegtől várta, aki a korábban elhunyt gyermekei után az utolsó re­ménysége volt. Olvassuk a krónikás szavait a meg­halt királyi gyermekekről. Fulco barát imigyen íra: A királyt az Úr gyerme­keiben ostorozta, elvevén tőle ártatlan gyermekkorukban azokat, akiket néki adott, fiait és leányait.. . Hat gyer­mekkel áldotta meg, kikből hármat kisded gyermek létükre visszavett, ár­tatlan lelkűket angyaloknak karában helyezvén . . . Nevök pedig volt: Első Ágota nevezetű, második Irmeltrud, harmad lánya Tuta, a negyedik herceg­kisasszonynak neve volt pedig Hedvig, ő 13 esztendős korát elérvén hitvesül adatott Eberhard, azaz Ebbo grófnak. Utánuk, hogy ne maradjon árván ez szegény magyar nemzet, adta István­nak az Úr vigasztalás gyanánt Ottó herceget. Örömet ez a gyermek sem adott a királynak, mert esztendő végé­vel, csak úgy, mint egyéb gyermekeit, őt is magához szólítá mennyekbe ez bűnös világbul. írtak pedig ezer után két esztendőt, Gizella királyasszony Esztergomban fiat szült. Minekután a kisded Istennek ez szépséges világát megpillantotta volna Esztergomba, a szent király nagy örvendezést tartott. Az újszülöttnek keresztatyja Henrik császár volt, aki a keresztségben Henri- cus, azaz Imre nevet kapott. István király arra törekedett, hogy fia vallásos, kegyes, kereszténységben erős fejedelem legyen. A jámbor herceg azonban fiatalon elhalt, halála nagy gondokat okozott az akkor már örege­dő királynak. B. F. Szent királyunk a megye templomaiban KALOCSÁN a jezsuita atyák temploma viseli a nagy király nevét. A főoltárkép Szt. Istvánt ábrázolja, amint felajánlja a koronát Szűz Má­riának. Szt. Istvánra a csütör­töki 18 órás szentmisén emlé­keznek, a templom búcsúját 130 éve Jézus Szíve napján tartják. HARTÁN a templom üvegablakképe ábrázolja a szent királyt, amint felajánlja az országot, a koronát Máriának. Az ünnepi szent­mise csütörtökön 8 órakor lesz. ALSÓMÉGYEN a Szt. István-templom főoltárképe (a hét vezér, a háttérben a pogány áldozati oltár, a kép előterében jobb oldalt Szt. István király a jogarral és az országalmával) idézi állam- alapító királyunk emlékét. A templom búcsúját csütör­tökön tartják. BAJÁN, a bajaszentiváni templom névadója I. István. A föoltárképen a szent király Máriának nyújtja koronáját. A templom búcsúját 20-án tartják, 9 órakor kezdődik a búcsúi nagymise; a misét és a szentbeszédet is a tázlári szár­mazású, újmisés Pólyák Im­re, a kalocsai Szt. Imre- plébánia káplán hittanára tartja. KÉLESHALMON a Szt. István-templom búcsúja au­gusztus 20-án lesz; a főoltár­képen ott is a szent király ko­ronáját nyújtja a Madonná­nak. KISKUNFÉLEGYHÁ­ZÁN a Szent István-temp- lomban Takács István nagyméretű olaj képe ábrá­zolja I. Istvánt, amikor az a koronát Máriának ajánlja. A templom búcsúja csütör­tökön lesz, 10 órától a templom előtti téren Szt. István-napi ünnepséget ren­dez a félegyházi önkor­mányzat, majd 10.30-kor kezdődik a templomban az ünnepi nagymise. SZENTKIRÁLYON I.Ist- ván-emlékek sorát őrzik. 1983-ban szentelték fel a Ta­kács István festette Szt. Ist- ván-oltárképet, 1987 óta Szt. István-ereklye is van: a köz­ség névfelvételekor egy kopo- nyacsont-darabkát kapott a templom. A templom előtti téren 1989-ben avatták fel Lantos Györgyi bronzból ké­szült Szt. István-szobrát. A szentkirályi Szt. István- templom búcsúja 23-án, va­sárnap lesz, 10 órakor szent­mise, délután kulturális prog­ram a községben. TISZAALPÁRON az új­falusi templom viseli az or­szágalapító király nevét. A főoltár freskóján I. István látható a szentek között. A templom búcsúját vasár­nap tartják, a 10 órás szent­misén. KEREKEGYHÁZÁN, a Szt. István-templomban fara­gott szobor ábrázolja a név­adót, a gyermek Jézust kar­ján tartó Mária előtt térdel Szt. István és nyújtja koroná­ját. A templom búcsúja csü­törtökön van, a szentmise 10 órakor kezdődik. BUGACON a búcsú vasár­nap lesz; a főoltárképen I. István felajánlja koronáját a Szűznek. Szent István névadója a csátaljai, csikónál és fajszi templomnak is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents