Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

6. oldal, 1992. augusztus 3. OLIMPIA *91 Ónodi álma beteljesült ARANYAT ÉRŐ UGRÁS Kétszer is volt kiért izgulni a női tornaversenyek zárónapján a sze- renkénti döntők során. A békés­csabai világ- és Európa-bajnoknő, Ónodi Henrietta éppen két erős szerén kerüli a legjobb nyolc közé, hiszen a párizsi vb-n ugrásban el­ső, talajon pedig második lett. A hagyományos szersorrendben először két-két ugrást mutattak be az arra jogosult résztvevők, és ezeknek a számtani közepe számí­tott. Éppen ezért minden rontás­nak fokozott súlya volt. A rutinos és ezért Barcelonában végképp „le­írt” Boginszkaja a vártnál sokkal kisebb pontszámot kapott, majd pedig a hazaiak reménysége, Rue- da, az amerikaiak új csillaga, Mil­ler és kevésbé „futtatott” román Gogean is elrontotta második ug­rását, így mindannyian 9,9 pont alatt maradtak. Nem úgy a szám tavalyi világelsője, a román Milo- sovici, aki 9,925 pontot érdemelt ki. Pontosan ennyire értékelték mindkétszer a hibátlan produkciót nyújtó 18 éves Ónodi ugrását is az előre szaltó másfél bicskával és a Jurcsenkó csavart szaltót. S mi­után már csak ketten voltak hátra, a dobogó már biztos volt. Liszenszkó testtartásában apró hiba csúszott, végül az összetett világbajnok, amerikai Zmeskal jött, aki az olimpiai összetettbeli kudarc után mindenképpen bizo­nyítani akart. A kockáztatásba be­lebukott, a második kísérleténél földre ült, így — ha holtverseny­ben is — de Ónodi megvalósította álmát. A békéscsabaiak büszkesé­ge az 1989-ben Brüsszelben fele­máskorláton nyert Európa- bajnokság és az 1992-ben Párizs­ban ugrásban szerzett világbajnoki cím mellé az ötkarikás aranyérmet is megszerezte Barcelonában. AZ EZÜSTÖS CUKAHARA A torna népszerűségének min­den bizonnyal jót tett, hogy a csar­nok nézőterén olyan hollywoodi filmcsillagokat lehetett felfedezni, mint Michael Douglas, vagy Jack Nicholson. A zárószeren, a talajon a romá­nok újdonsült olimpiai bajnoka, Milosovici láthatóan felszabadult az őt ért örömtől, frenetikus gya­korlatára már másodikként 10 pontot kapott. Mindez nyomasz­tóan hatott a hátralevőkre, hiszen már csak maximális teljesítmény­nyel lehetett a dobogó tetejére állni (Barcelona nagy vesztese, Boginszkaja szőnyegre sem lé­pett). Hatodikként következett Heni, aki éppen az olimpia kedvéért sze­zon közben váltott át a West Side Story-ról egy magyaros, Liszt ze­nére komponált koreográfiára. A megkönnyebbülten tornázó, ha­talmas közönségsikert arató Óno- dinak tökéletesen sikerült a két Cu- kaharája (az egyik a gyakorlat vé­gén), a dupla csavarja és az össze­kötő elemek is. Jutalma 9,95 pont volt, ami újabb medált ígért. S mi­után sem az összetett olimpiai baj­nok Gucu, sem a csalódott Zmes­kal nem kapott magasabb értéket, Ónodinak egy olimpiai ezüstérem is került immáron gazdag gyűjte­ményébe. Jó kezekbe kerültek a vágtázóaranyak • Heni itt már boldogan, felszabadultan nevet, teheti, hiszen ugrásban aranyérmes, talajon pedig ezüstöt mondhat magáénak. A TIZENKETTEDIK TORNÁSZARANYRÓL Henike a „nagyinál” pihen (Folytatás az 1. oldalról.) A csapatversenyben és egyéni össze­tettben elkövetett hibái után hitt-e eb­ben a diadalban? — kérdezte Ónodi- tól az MTI munkatársa. Tulajdonképpen magamban, valahol belül, mélyen a .szombatra és az ugrásra összpontosítottam. A megingások után össze tudtam magam szedni, s végül mindkét ugrá­sommal elégedett lehettem. S főként az azokért kapott pontokkal.-— Mire gondol általában a gyakor­lat közben? — Előtte egy más közegbe kerü­lök, megszűnik a külvilág. Csak a talajfogás után érzem újra, hogy érde­mes-e örülni vagy éppen szomorkod- ni. — Többen mondták, „átvette" a csapatversenyekben rontó amerikai vi- lágbajnoknö, Zmeskal idegességét.- Ez nem igaz, sohasem figyelek másokat. A magam gyakorlataival vagyok elfoglalva. Külön erőt adott, hogy Egersíegi Krisztina és Darnyi Tamás, a két klasszis úszó is ott izgult a lelátón értem. „Egérke” gratuláció- . ja nagyon-nagyon jólesett. Megvolt az aranyérem. Mire gondolt a talajgyakorlat fináléja előtt ? Eelszabaduitságot éreztem, a dobogó tetején állva felötlött ben­nem, ezért érdemes volt ezerszámra gyakorolni az ugrásokat. Amikor vi­szont talajon Milosovici megkapta a tízes pontszámot, már éreztem, ne­kem tökéletes gyakorlat kell az újabb aranyéremhez. Igenis, akartam a má­sodik bajnoki címet, dehát a ponto­zók másként látták. Az ezüstnek is roppantul örülök. — Hazatérte után jöhet a jól meg­érdemelt pihenés. — Több „ajánlat” is van e téren, de valószínűleg a „nagyihoz” me­gyek. Nagymamám Kondoroson él, szép, csöndes helyen. Ott kikapcso­lódhatok.-— A jövőről? — Pár hét múlva nekivágok újra. Olimpiai bajnok vagyok. Van ben­nem annyi ambició, lendület, hogy folytassam. De hogy 1996-ig bírom- e, ez a jövő zenéje. — Harminchat esztendő után tett le aranyérmet a magyar női torna­sport asztalára... — Nem is tudom elhinni. Még napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: a világ leg­jobbja lettem ugrásban. Cseppet sem zavar, hogy holtversenyben, mert az arany az arany! Azt nem lehet „elfelezni”. Maráczi Ernöné szövetségi kapi­tány értékelése szerint a nők túltelje­sítették az előzetes tervet. A csapat­ban a hatodik helyet kívánták elérni (ez sikerült), s további egy dobogós helyezés volt az elképzelés. — Váltig dicsérem a csapatot — mondta Marácziné. Példásan küz­döttek a lányok, átérezték, milyen feladatot kell megoldaniuk. Heniké- től magamban vártam a címet, de féltettem is őt. Elvégre pontozásos sportágban azt is meg kell várni,' hogy a pontozók a helyszínen mi­lyen véleményt alakítanak ki ma­gukban a tornászokról. Az ugrás szólítási sorrendje megnyugtatott. Az nagyon kedvező volt. Ráadásul az. előtte szereplőket sem pontozták fel, azaz volt esély magas értékre. Csak meg kellett csinálni a két gya­korlatot. Megcsinálta, és ezzel iga­zolta a bírói kar előtt, hogy valóban bajnokesélyesként beszélhettek róla szombaton, a rajt előtt. , — Mikor érezte véglegesen, hogy Ónodi nyerhet? — Amikor szombaton délben közölte: azt a tornadresszt veszi fel, amelyet egy tatai iparművész terve­zett a számára és eddig nem viselt itt, Barcelonában. Erre az aranyug­rásra tartogatta. Azután láttam a melegítésnél, hogy az amerikai Zmeskal és a spanyol Rueda fájós lábbal készülődik. További három tornásznőnek nem volt megfelelő erősségű, tíz pontból „induló” má­sodik gyakorlata. Liszenko volt az igazi ellenfél, legalábbis ezt hittem. Milosovici remekelt, gratulálok ne­ki is. — Talajon képtelenség lett volna a tízes pont megszerzése, azaz újabb holtverseny „kierőszakolása” ? — Azt hiszem, a pontozók azon a szeren nem Henikét „táblázták be” előre, magukban, aranyérmes­nek. Bár igen jól szerepelt, de cuka- harája kicsjt lapos ívűre sikeredett, így egy szót sem szólhatunk, a ka­pott pontértéke reális! — Gyakorlatilag új csapatot épí­tett, amely sokkal erősebb az 1988- as szöulinál! Együtt maradnak a lá­nyok? — Természetesen, járjuk tovább a magunk útját. Hadd dicsérjem még meg külön is Molnár Andreát, akinek összetettbeli 15. helyezése bravúr a javából. Már az atlétikai versenyek máso­dik napján sor került az egyik „csúcs­eseményre”, a 100 méteres döntőkre. Mind a férfiak, mind a nők döntője felejthetetlen marad, és egészen bizo­nyos, hogy jó kezekbe került mindkét aranyérem. A nőknél az amerikai Gáti Devers sikere nem csak a sport, hanem az or­vostudomány és az akarat diadala is volt. A 28 éves atlétanőről tudni kell, hogy egy rejtélyes, majdnem végzetes betegségután tért vissza a rekortánok világába. Az ígéretesen indult Devers pályafutása, sőt, élete is veszélybe ke­rült, amikor egy vírusfertőzés nyo­mán több mint tíz kilót lefogyott és két-három nap választotta el attól, hogy mindkét lábát amputálják. Va­lamilyen csoda folytán mégis felépült és a tavalyi tokiói világbajnokságon ezüstéremmel tért vissza a 100 méte­res gátfutásban. Edzője az a Bob Kér- see, aki a táv szöuli bajnokának, Flo­rence Griffith-Joynernek is mestere volt, s aki a hétpróba kiemelkedő alakjának, Jackie Joyner-Kérsee-nek a férje is egyben. A befutó után együtt lejtette örömtáncát Devers és Ker- see... A férfiaknál a Lewis kiesésével favo­rittá előlépett Leroy Burrell az ameri­kaiaktól megszokott önbizalommal készült a szombat esti fellépésre. Ma­gabiztosságára ráfizetett, mert csak ötödik lett, csakúgy, mint a nőknél a már 32 éves jamaikai Merlene Ottey, akinek az igazán nagy világversenye­ken sohasem jött ki a lépés. Az örök vesztes kategóriába skatulyázták be mindeddig a brit Linford Christie-t, aki Barceloná­ban végre kilépett az árnyékból és ismét Európának hozta „haza” a hagyományosan amerikai szám el­sőségét. A hatalmas termetű, szí­nes bőrű sprinter 32 évesen minden idők legidősebb 100 méteres olim­piai bajnoka lett, neki sikerült te­hát az, amire — az amerikai válo­• Gail Doers együtt örül edzőjéül. Linford Christie: „Győztem!” gatóig — Carl Lewis készült. Christie-ről érdemes tudni, hogy a tokiói vb után a visszavonulás gondolata foglalkoztatta. Nagyon elkeserítette ugyanis, hogy szenzá­ciós, 9,92 mp-s Európa-csúccsal sem tudta tartani a lépést a tenge­rentúliakkal, s még a dobogóról is lemaradt. Bizonyára nem bánja, hogy meggyőzték a folytatás­ról... Christie egyébként a britek harmadik 100 méteres aranyérme­se Harold Abrahams (1924, a Tűz- szekerek című film témáját ő adta) és Allan Wells (1980, „Amerika- mentes” olimpia volt) után. Léket kaptak a magyar hajók? A kétpárevezős ausztrál olimpiai bajnokai a képen, amint levegőért kapkodnak. A mieinknek ezúttal nem volt ilyen „igényük” ... _____ A férfi kétpárevezősök versenyé­ben a Dani Zsolt, Lévai Zsolt ket­tős a 10. helyen végzett. A női egy­párevezősöknél Sarlós Katalin a 13. helyet szerezte meg. A férfi kor­mányos nélküli kettesben a Schnei­der Henrik, Magyar Imre egység a 16. helyen ért célba. S ezzel tulajdonképpen evezőse­ink el is lőtték puskaporukat. Németország és Kanada egy­aránt 4-4 aranyérmet szerzett, de a németek további hat számban áll­hatták dobogóra, míg a tengeren­túliak a legfényesebb medálon kí­vül csak egy bronzot szereztek. A tizennégy eredményhirdetésen összesen 16 ország legjobbjai kap­tak az érmekből. Teo Barcelonában A 40 esztendős kubai Teofilio Stevenson, minden idők legna­gyobb amatőr nehézsúlyú verseny­zője, aki megfigyelőként tartózko­dik Barcelonában, együttérző sza­vakkal méltatta Muhammad Alit. A profi nehézsúlyú ökölvívás élő legendája Parkinson-kórban szen­ved és saját maga árnyékává vált. — Ali az ökölvívóvilág bálvá­nya volt. Mindenki nagyon sajnál­ja őt. .. Akinek egy csöppnyi szíve van, nem mehet el részvét nélkül egy ilyen kór mellett. „Teo” 1972-ben Kuba nemzeti hőse lett, amikor visszautasított egy rendkívül csábító profi ajánla­tot, hogy mérkőzzön meg az Ali­val. Ilyen még a Grand Slameken sincsen! Szinte példátlan a csillaghullás a férfitenisztornán. Míg a kisebb versenyekre egyre inkább jellemző az erőviszonyok kiegyenlítődése, addig a négy kiemelt viadalon, a Grand Slameken általában többé- kevésbé igazolódik a papírforma. Ebből a szempontból kivételt jelent az olimpia, ahol sorrend­ben Edbetg, Courier, Becker, majd vasárnap Sampras is kie­sett. A világranglistán 3. ameri­kai teniszező 2:0-ás előnyről vesztett az orosz Cserkaszovval szemben, igy a világranglista el­ső 24 játékosa közül egyes-egye- dül a horvát Ivanisevics maradt állva. A torna 4. kiemeltje mel­lett még a 12. helyen rangsorolt hazai reménység, Emilio San­chez képviseli a közvetlen élvo­nalat, a többiek meglepetések árán kerültek a negyeddöntőbe. SOLTVADKERTEN SORSOLTUNK Az első kecskeméti nyertes Ötödik alkalommal került sor- húzásra a lapunk sportrovata által indított olimpiai tippjátékban. A 2846 szelvény közül két kiváló labdarúgó „válogatott”. A máso­dik helyezést jelentő 5 ezer forintos Postabank-értékpapírt Katzenbach Gábor, a Soltvadkert játékosa húz­ta ki, a Soltvadkert—Apollón (gö­rög) mérkőzés szünetében. A sze­rencsés nyertes: Szőke Ferenc, Kecskemét, Fáklya u. 12. 3. emelet 8. Érdekesség, hogy játékunk so­rán első ízben üdvözölhetünk a szerencsések közt megyeszékhe­lyen élő játékost! A heti fődíjat, a Ratió BT. Pi­ranha típusú riasztóberendezését, szereléssel együtt Szatmári Ferenc- né, Kiskunfélegyháza, Mártírok út­ja 9. szám alatti olvasónk veheti át. Szerencséjét pedig a görög Apol­lón együttesében játszó Katzen­bach Imrének köszönheti. A Katzenbach testvéreknek kö­szönjük, további eredményes sportpályafutást kívánunk. Játé­kosainktól pedig augusztus 6-áig várjuk az utolsó pályázati szelvény beküldését, ezúttal a Postabank 50 ezer (!) forintos értékpapírjának el­nyerésében reménykedhetnek! Iíki _______________ # Balról a „görög” Katzenbach Imre, jobbról testvére Gábor, aki jelenleg is a vadkertiek labdarúgója. Aki a húzásnál a 2846 szelvényt tartalmazó dobozt tartja: Meskó Tímea, a vadkerti női kézilabdacsapat kapusa. Kaj akkenu-edzés A kajakkenu-válogatott vasár­nap reggel már edzést tartott. A Castelldefelsben lévő pályáig a menetidő 45 perc, s vasárnap még a hivatalos járattal utaztak, de hét­főtől megkapják azt a két mikro- buszt, amely az úszókat szállította. A kajaknégyes tagjai hétfő esté­től a versenypálya közelében lévő Colibri Szállóban kapnak elhelye­zést, a további sportolók futama­ik, illetve döntőik előtt alszanak majd kint.

Next

/
Thumbnails
Contents