Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
OLIMPIA ’92 1992. augusztus 3., 7. oldal így látta Széchy Tamás • Széchy Tamás, a magyar „úszópápa” úgy véli, nemcsak tanítványai, ő is folytatja a következő olimpiáig ... Tulajdonképpen eleve bizonyos volt, hogy a barcelonai olimpia a magyar úszók jóvoltából sikeres lesz, Széchy Tamás, Kiss László, no és nem kevésbé kitűnő segítőik ismét nagyszerű csapattal, érmek garmadát nyerve ápolják tovább a hagyományokat. A biztosíték alapvetően két dologban rejlett. Az egyik a szakma honi kiválóságainak esztendők, Széchy esetében évtizedek óta bizonyított tudása, a folyamatosan jó eredmények, s mindebből következik a másik: Barcelona előtt a magyarok — legyünk precízek: Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás és Rózsa Norbert— öt számban is világcsúcstartóként voltak elkönyvelve. Utóbbi tényből indult ki Darnyi és Rózsa mestere, Széchy Tamás is, amikor az MTI munkatársa gyorsértékelést kért tőle az úszódöntők zárultával. — Természetesen ha valakinek, tehát mint nekünk, magyaroknak, van öt világrekorderünk, reálisan elvárható, hogy öt olimpiai aranyérmünk legyen, hiszen az illetők azért vannak a csúcslista élén, mert ők a legjobbak az adott számban —mondta. — Fogalmazhatok úgy is, nem lehet azt mondani, hogy nem esélyesek a győzelemre. Ebből kiindulva nyilatkoztam már korábban is, hogy Barcelonában öt bajnoki címet remélek, amiből lehet netán több is, ha egy-két ezüstös esély arannyá válik, de lehet kevesebb is, ha nem minden alakul terveink szerint. Végül is meglett az öt, csak éppen annyi módosulással, hogy Rózsa 100 mellen elvesztett aranyérmét „visszaszerezte” Egerszegi a 400 m vegyes megnyerésével... — Sajnos, Rózsa — és tegyük hozzá, Güttler Károly — esetében a hazai összeveszejtési kísérletek „részsikeréről” van szó. A két fiút ugyanis bizonyos újságcikkek egymás ellen uszították, buta rivalizálásba igyekezvén belevinni őket. Ennek a levét ittuk meg a férfi 100 méteres mellúszásban, ahol mindketten esélyesek voltak, hiszen Rózsa világcsúcstartó, világbajnok, Güttler szöuli olimpiai ezüstérmes. Erre utóbbi döntőbe se került, Rózsa pedig a nyolcas pályáról, ahonnan nem tudta, mi történik középen, s nem láthatta Diebelt, már nem tudott nyerni, második lett. Összeugrasztásuknak egyébként azért sem lehetett értelme, bár zavart okozott, hogy Kiss Laci barátom tanítványa, Güttler, akárcsak Rózsa, az én edzéstervem alapján készült, együtt úsztak az edzőtáborban is, tehát nincs szó külön iskolákról. Annál szebben csillog Rózsa másik, a 200 m mellen az amerikai világrekorder, Mike Barrowman mögött kiharcolt ezüstérme ... — Éppen a kétszázas teljesítménye bizonyította be, a fantasztikus hajrája, amivel feljött másodiknak, hogy kiválóan felkészült, fizikailag erős, jó formában van. Kiss László világsztárja, Egerszegi pedig egyenesen fenomená- lis... * — O is, Darnyi Tamás is érett klasszisok, kiforrott egyéniségek, akik úszni is, versenyezni is nagyon tudnak. Egérkét például nem lehetett teljesen biztos favoritnak tekintenünk 400 vegyesen, ahol mégis csak ott volt a kínai világbajnok, aki tavaly Perthben mindkét vegyest megnyerte. És Krisztina bebizonyította, hogy nagy küzdő, képes nyerni, ismeri a győzelem tudományát is. Háton pedig egyszerűen nincs vetélytársa, méltó ellenfele, kimagaslik a mezőnyből. Akárcsak a vegyes úszásban Darnyi Tamás, az egész magyar úszósport immár legeredményesebb férfi versenyzője. — Puci, mert én így hívom őt, tökéletes világklasszis, aki mindent tud az úszásról, mestere a vegyesnek. És ami a legfontosabb, amiről velem se nagyon szokott beszélni, itt kimondta, hogy folytatja Atlantáig, az 1996-os olimpiáig. Es Széchy Tamás ? — Én is . .. Egerszegiék további tervei... • Krisztina, aki sok örömet szerzett szurkolóinak. (Tv-fotó: Farkas Tibor) • Egerszegi János: „Krisztának vegyesen még akad csiszolnivalója”. M illiók láthatták — idehaza is — Egerszegi Krisztina újabb, immár harmadik csodálatos barcelonai győzelmét. S alig néhány perccel azután, hogy beérkezett a célba, a televízió képernyőjén már a boldog papa jelent meg, és nyilatkozott. — Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy lányom valamennyi elképzelését megvalósította — mondta. —A 100 és 200 méteres hátúszást biztosra vettem, hiszen ebben az igazi specialista, de a 400 vegyesben is szédületes volt. Szerintem az volt az igazi nagy győzelme, hiszen óriási csatában, hatalmas küzdőképességről bizonyságot téve lett olimpiai bajnok. Ezek szerint mindennel elégedett? — Természetesen, bár nem vagyok úszószakember, azt tudom, hogy Krisztinának a vegyesen még akad csiszolnivalója. Rövid idő alatt lett ebben az összetett úszásnemben is a legjobb, hiszen csak pár éve, a bonni Európa-bajnokságon mutatkozott be. Azt hiszem, „repertoáija” tovább szélesedhet, gondolok arra, hogy esetleg a 200 méteres vegyesen is sikerrel indulhat. Igaz, a négy szám sok lenne, de a megoldáson érdemes gondolkodni. Mik a további terveik? —<- Lányomék augusztus 10-én érkeznek haza, akkor lesz az ünnepélyes fogadtatás, majd augusztus 14- én a Parlamentben rendeznek nagy ünnepséget olimpiai érmeseink tiszteletére. Biztos vagyok benne, hogy utána is sok programunk lesz, de Krisztára más feladat is vár: pótolnia kell az érettségi vizsgáját. No meg egy kis pihenés sem ártana neki... FANTASZTIKUS, EZT A JELZŐT ÉRDEMLI A FÉRFI CSELGÁNCSVÁLOGATOTT Szobrot Moravetznek ...! ? A cselgáncsvilág hitetlenkedve figyel. Olyan helytállásra, amivel Mo- ravetz Ferenc szövetségi kapitány férficsapata előrukkolt, senki sem számított. — Ma is azt mondom, csípjenek meg, mert egyszerűen én sem tudom a helyére tenni azt, hogy Japánnal képesek voltunk felvenni a versenyt a férfimezőnyben—értékelt az 54 éves szakvezető. — A kiutazás előtt már egy bronzéremmel is kiegyeztem volna. Sarkadi János főtitkár kicsit tréfásan azt mondta: Moravetz szobrot érdemelne. Egyhamar nehéz lesz megismételni a barcelonai fényes menetelést! — Ha szobrot nem is érdemiek, de azt talán elértük, hogy a judora most több pénzt fordítanak azok, akik erről döntenek. Emlékeztettem a csapatot arra: hányszor utaztunk „fapadoson” nemzetközi versenyekre, takarékoskodtunk, hogy annyi résztvevővel indulhassunk az olimpián, ahánnyal elterveztem. Szakmailag mennyiben jártak más utat a felkészülés során ? — Nem uniformizáltam a munkát. Nyitott voltam az egyesületi edzőkfelé. Ha őkúgy látták,jobbnak vélnek ilyen vagy olyan megoldást, akkor hagytam magam meggyőzni. Feltéve, ha az helyes javaslat volt. És egy olyan ízig-vérig sportágért lelkesedő, azért mindent elkövető kollégával dolgozhatom, mint Sarkadi János. Az ő szerepét mindenképpen ki kell emelni! Az én „szobrom” az ő szilárd talapzatán nyugszik. A férficsapat együtt marad-e a jövőben is, hiszen akad már egy-két idősebb versenyző? — Úgy hiszem, a nemzetközi mezőnytől vasárnap búcsúzott Wágner József kávételével mindenki folytatja. De ha mégsem tartanak ki Atlantáig, vannak olyan fiatalok, akik Kovács Antalhoz hasonló tehetségek. A tavalyi junior világversenyeken is szereztünk öt érmet. Neveket most még hadd ne említsek, de higgye el, biztos a hátországunk. Csak pénzügyi értelemben véve is álljuk a versenyfutást ... A versenyzők oldaláról szemlélve: mivel tudta őket motiválni? — Sikerorientált sportemberek, akiknek persze a jól megszolgált anyagi elismerés sem jön rosszul. A nők szereplése viszont inkább nevezhető csalódásnak, mintsem másnak! — A nők csak négy éve kezdték el az igazán rendszeres munkát. Kiviláglott, ha együtt készülnek a férfiakkaljavulnak az eredményeik. Hazatértünk után javasolni fogom, már utánpótláskorban együtt versenyeztessék a kisfiúkat és kislányokat. , Kívülről úgy tűnt —persze Gránitz Éva kivételével —, hogy a kemény, harcos akarat hiányzott a lányokból.- Akartak ők, de tíz év elmaradását — körülbelül ennyivel előbb kezdtek másutt szisztematikusan foglalkozni a női cselgánccsal—nem lehet egy-két év alatt behozni. Kovács Antal győzelme után tett egy kijelentést, amely szerint nem vállalja tovább a kapitányi munkát. Állja a szavát? —A családomat elvétve láttam ebben az évben. A feleségem ráadásul szívpanaszokkal is küszködik. Első dolgom az lesz, hogy egy igazán jó kardiológussal kivizsgáltatjuk otthon. Tény, ezt az erőltetett menetet nehéz bírni. Sarkadival már nagyon sokat beszélgettünk a jövőmről. Lehet, hogy hagyom magam meggyőzni, és csinálom tovább. Elvégre kivételesen szép olimpia után vagyunk, egészen hihetetlen eredményekkel. Csak attól félek, hogy most odahaza ne induljon be egy olyan versengés, hogy jelentkeznek emberek, akik utólag részt kívánnak maguknak a sikerből. Ha Barcelona példás összefogáshoz vezet, az nem lesz baj. Most már örülök, hogy tavaly igent mondtam Kroner Ferencnek, edzőbizottságunk vezetőjének, amikor újra felkértek a kapitányi munkakör betöltésére. A magyar cselgáncsban „benne volt” ez az eredmény. Maradjunk szerények, a következő évekre tervezzünk visszafogottan. Ne emelkedjünk a mennyekbe, maradjunk meg a földön. M ég mindig téma a Blaugrana- csarnokban Hajtás Bertalan péntek esti döntőjének eredménye a japán Koga ellen. — Én már túltettem magam azon, hogy Kogára mutatott a két oldalbíró, a lengyel és a tajvani — mondta Hajtós Bertalan, aki korlátlan jókedvvel vette tudomásul szombaton közel éjfélhez, hogy Csák József újabb ezüstérmet szerzett. — Putnik Bálint, az Európai Cselgáncs Unió (EJU) egyik sportigazgatója félrehívott es elmesélte: azóta összehívtak egy bírói konferenciát, és „újrapontozták” a döntőmet. Kiviláglott, hogy — mivel nem volt értékelhető akció — az úgynevezett félpontokkal, indítási kísérletekkel én nyertem. Ezt be is jelentették, persze nem ilyen megfő- gaímazásban. A bírói testület vezetői rosszallásukat fejezték ki a két oldalbíró tevékenységét illetően. Magyarán: Hajtósé volt a győzelem, de nem az aranyérem. További, ezzel kapcsolatos hír szerint a közreműködő bíróknak ajánlották: az olimpia végéig „pihenjenek”. Nem tiltották el őket, de „várólistára” kerültek. Aligha kapnak már döntőt. Mindez persze csekély vigasz Hajtós Bertalan számára. • ( sák József (halról) ezüstérmet szerzett. Csekély vigasz... A Szamadov-ügy fejleményei „Pszichológiai kimerültséggel”, a verseny feszültsége miatt keletkezett „rövidzárlattal” magyarázza Ibrahim Szamadov, az Egyesített Csapat 82,5 kilós súlycsoportban indult súlyemelője azt, hogy a péntek esti eredmény- hirdetéskor mindenki meglepetésére nem volt hajlandó átvenni a bronzérmet. Szamadov szombaton azt bizonygatta újságíróknak, hogy nem is emlékszik pontosan arra, mi történt a ceremónián. —Már a verseny előtt pszichikailag kimerült voltam. Bizonyos problémáim akadtak. Arra már nem is emlékszem, hogy az utolsó sikertelen kísérletem után mi történt — mondta. — Nem tudatosan tettem, amit tettem, még ha ez nehezen hihető is — fűzte hozzá. Szamadov szerint csak a doppingvizsgálati szobában tért magához, amikor az edzői elmondták neki, hogy mi történt az eredményhirdetésnél. A versenyző cáfolta, azért nem vette át a bronzérmet, mert dühös lett volna a görög szurkolókra, akik nagy tapssal fogadták, hogy sikertelen lett utolsó, döntő fontosságú kísérlete. Tagadta azt a feltételezést is, hogy cselekedetét az orosz zászló felvonása indokolta volna, mivel ő maga csecsen nemzetiségű és a csecsének nemrégiben kikiáltották függetlenségüket Oroszországtól. Azt nem tagadta, hogy győzni szeretett volna, s számára a harmadik hely nagy csalódást okozott. Mint mondta, szeretné visszakapni a bronzérmet. Bocsánatkérő levelet írt a Nemzetközi Súlyemelő Szövetségnek, de fél attól, hogy ez nem fog segfi teni. „Kell, hogy legyen valamennyi együttérzés, megértés. A kizárás túlzás lenne ... Nem követtem el merényletet, vagy valami más ilyesfélét — panaszolta. Nyikolaj Ruszak, az Egyesített Csapat vezetője cáfolta, hogy Szamadov a földhöz vágta volna a bronzérmet. Szerinte a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elsietett döntést hozott, amikor őt örökre eltiltotta a versenyzéstől. > 11ajtós Bertalan: ,.\\erlem! \ a«> mécsem?!"
