Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. július 1., 7. oldal Kedves Olvasóink! Örömmel nyugtázhatjuk, hogy levelezési kedvüket nem szegte a nyári meleg, mint ahogyan a gondok, bajok sincsenek tekintettel az évszakokra. Ezt tükrözi mai összeállításunk is. Egyebek között megtudhatják, milyen kellemetlenségben volt része egy kiskunmajsai anyukának a kiskunhalasi kórházban. Egyik kecskeméti nyugdíjas olvasónk boltokat hiányol Mária- városból, egy kecskeméti úr pedig szellemes kis írásban számol be az általa „szuperkóceráj”-nak nevezett „autómutogatóban” tapasztalt furcsaságról. Levélváltás című rovatunkban az ágasegyházi iskolaigazgató válaszol az elbocsátott pedagógusok ismét felélesztett ügyével kapcsolatban megjelent levelekre. Várjuk további írásaikat. (A szerk.) Két vélemény egy bajai motorosbalesetről Június 20-ai, bajai lapszámunkban hír jelent meg, Motorosbaleset Baján címmel. Ezzel kapcsolatban két véleményt közlünk az alábbiakban, az egyik az érintetté, a másik lapunk bajai munkatársáé. Pontatlan volt a hír A Petőfi Népe 1992. június 20- ai, szombati számában megjelent egy hír vőlegényem, Böbék Gábor balesetéről. A beszámoló több pontatlan információt tartalmazott. Rosszallásunkkal felkerestük Ligetinét, aki a beszámolót írta, hogy felhívjuk figyelmét a hibákra és arra kértük, pontosítsa azokat egy következő írásban. Ő ettől a megoldástól teljesen elzárkózott és csak arra hivatkozott, hogy ő az információt a rendőrségtől kapta. Ezek után én csak azt kérdezem, hogyan történhet meg az, hogy a kábeltévé is ugyanattól a rendőrségtől kapta az információkat, de pontosan. A hír végén Ligetiné a következőket írja: „Nem ez az első esete a motorosnak, tavaly már háromszor okozott balesetet”. A helyes információ a következő. Vőlegényemnek tavaly óta öt szabálysértése volt, amelyek közül egyik sem haladta meg a 3000 forintos büntetést (nem volt nála jogosítvány, nem volt bekötve a biztonsági öve stb.). Baleset és szabálysértés +-<- a két fogalom között hatalmas a különbség. A motor nem 150 métert csúszott a menetirány szerinti bal oldalon, hanem összesen csak 116-ot és ebből körülbelül 65-70 métert a bal oldalon. Kérésünk, hogy egy következő bajai számban pontosítsa az információkat. Tisztelettel: Böbék Gábor és Hörömpöli Emőke Baja, Tessedik S. u. 1. Agresszív ez az ifjú pár Egy fiatalember bicegett vagy inkább ugrált be féllábon a bajai szerkesztőségbe, egy ifjú hölgy kíséretében. Az egyik karján és lábán szörnyűséges — és bizony látványnak nehezen elviselhető — nyílt seb, talán ez okozta, hogy az első megnyilatkozások után nem utasítottuk ki mindkettőjüket. Ugyanis az ifjú pár stílusában nem sok különbség volt fellelhető. A kéretlen látogatást annak köszönhettük, hogy hírt adtunk a fiatalember motoros bravúrjáról, miszerint kétnapos forgalmi engedéllyel rendelkező japán motorcsodával végigszánkózta a bajai Szabadság utca tekintélyes szakaszát, mégpedig a menetirány szerinti bal oldalon. És ez nekünk nem tetszett — egyébként rengeteg bajai polgár nevében nem tetszett —, akik nem szeretnék, ha akár gyermekük, akár jómaguk egy ilyen kétmázsás monstrum alatt fejeznék be földi pályafutásukat. Nos, rövidesen megtudtuk, hogy a fiatalembert rengeteg méltatlanság érte. Amint mondta, a rendőrök meg akarták bilincselni a baleset helyszínén. Nem tették meg, valószínűleg sérülésére való tekintettel, pedig pontosan úgy viselkedett, mint a szerkesztőségben, tehát minden okuk meglett volna rá. (Aligha hisszük, hogy az ügyvéd nagynéni — amint kilátásba helyeztetett — éppen rajtunk kívánná gyakorolni hivatását, sőt, még azt is el tudnánk képzelni, hogy — nyilván maga is közlekedő ember lévén — a szabályok tiszteletére intené az öcsikét. Ugyanis két év alatt ez volt az ötödik szabálysértése.) És mi majd csak akkor reklamálhatunk, ha halálra gázol valakit — vágta oda nyeglén. Ekkora cinizmus hallatán mi mást tehettünk, minthogy ajtót mutattunk az ifjú párnak. Utánajártunk, s a törvényi szabályozás joghézagai miatt nekik lesz igazuk. Legfeljebb közúti veszélyeztetést lehet számon kérni, ez esetben csak szabálysértés a megítélés. Akinek pedig van háromvagy ötszázezer forintja egy motorkerékpárra, aligha lesz visszatartó hatású számára két-három- ezer forintos bírság. Az előbbi eset tulajdonképpen nem érdemelne szót. Különösen azért nem, mert — amint a pszichológia tudománya tanítja — aki más szellemi vagy testi tulajdonságával nem tud kitűnni, az a gázkar csavarásával hívja fel magára a figyelmet, és éli ki a benne rejlő agresszivitást. (Sajnos, a fék működtetésében már nem bizonyul ilyen eredményesnek.) Amiért most szóvá tettük a jelenséget: sürgős és szigorú jogszabályi rendezésre van szükség. Gál Zoltán A máriavárosi nyugdíjasok nevében Kérném szépen a szerkesztőséget a Kecskemét—Máriavárosban élő sok idős, nyugdíjas nevében, közöljék az illetékesekkel: ennek a városrésznek nagy szüksége lenne egy élelmiszer- és egy húsboltra, hogy ne kelljen a Petőfi Sándor utcai élelmiszerboltig menni, fájós lábakkal csoszogni, mert ez bizony nehezünkre esik. A Jász utcában már évekkel ezelőtt házakat bontottak le, hogy boltok épülnek a helyükön, de a mai napig nem lett belőle semmi, azaz, lett ott egy szeméttelep, amit érdemes megnézni és lefényképezni, s az illetékes uraknak megmutatni. Előre is köszönöm kedvességüket és szívességüket. Egy régi előfizetőjük: Szalontai Sándor nyugdíjas Kecskemét, Sörház u. 24/A (Tisztelt Szalontai úr! Az ön — önök — igénye bizonyára jogos. Feltételezzük, hogy a városrész képviselője által az önkormányzat ismeri ezt a gondot, s ha teheti, megoldja azt. Ennek ellenére szívesen eleget teszünk kérésének: az ön levelére ezúttal mi is felhívjuk rá a testület figyelmét. A szerk.) Bálint Pista bácsi gratulál Szánkról Tisztelt Főszerkesztő úr! Az egyéves évforduló alkalmával csak gratulálni tudok, levelezőkent is. Hiszen ahogy beszámolt, a sok uj lap megjelenése mellett is nemhogy fogyott volna, hanem szaporodott az előfizetők száma. Bizonyára nem egyedül vagyok, akik megtiszteltetésnek vettük, hogy számunkra, olvasók számára, minden ügyben nyitva van a szerkesztőség kapuja. Az én korosztályom a 80 éven •elüli, amiben már nem sokan lehetünk, örömmel olvassuk a fiatalok nehezen elérhető eredményeit, sikereit, és féltőén figyeljük az élet változásainak jelenségeit. Érdeklődéssel várom én is a számítógéppel készített Petőfi Népét, ami remélhetőleg az eddigieknél is jobb lesz. Sok sikert kívánok hozzá és jó egészséget, békés napokat úgy a főszerkesztő úrnak, mint a lap valamennyi munkatársának. Üdvözlettel: Bálint Pista bácsi Szánk, Béke u. 70. Letagadta magát az ügyeletes gyermekorvos Kiskunhalason Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Kérem Önöket — amennyiben lehetséges — esetemet, amely június 13-án történt meg velem, közöljék. Gondolom, hosszúnak találják levelemet, de a történtek súlyosságát csak így tudom érzékeltetni igazán, gondolva azokra is, akik betegen megjártak már hasonló kálváriát az emberséges magatartás, gyógyítás és jó szó helyett. Kiskunhalason tartózkodtunk, édesanyáméknál az említett időben. Hét végén kétéves kislányom testén apró, sűrű, piros pöttyök jelentek meg,-amelyek terjedtek, viszkettek. Mivel nem tudtam, fertőző betegséggel állok-e szemben, bevittem kislányomat a helyi kórház ügyeletére, ahol kiderült: nincs ügyeletes orvos. A portán kérdésemre a 10. emeleti gyermekosztályra tanácsoltak felmenni, vizsgálatra. Oda érve találkoztam egy hölggyel, akinek elmondtam, mi járatban vagyok és azt, hogy ide irányitottak. A hölgy minden jó modor nélkül azt mondta: „Hát nem tudom, ki tanácsolta magának, hogy ide jöjjön, de itt nincs vizsgálat. Ha nem tudná, a 2. emeletre kell vizsgálatra mennie.” Ezzel behúzta a liftajtót és elment. Mivel hosszas gombnyomogatásra sem tudtam felcsalni a liftet, a karomba vettem gyermekemet és gyalog lementem a 2. emeletre. Ott a főportásnőtől megérdeklődtem, hova is kell mennem valójában. Azt válaszolta, hogy a 10. emeletre, mivel hogy csak ott van ilyenkor ügyeletes gyermekorvos. Elmondtam, hogy onnan küldtek ide. Megcsóválta a fejét, majd megkérdezte telefonon az ambulancián, ki az ügyeletes orvos. Mivel azt a választ kapta, hogy a baleseti sebész Papp doktor az ügyeletes — az ambuláns nővér tanácsára —, az 5. emeletre irányított, mondván, keressem őt, majd megvizsgálja a gyermekemet. Elmentem hát az 5. emeletre. A doktor úr cseppet sem volt elragadtatva, amikor elmondtam, miért vagyok nála. Hiszen, mint mondotta: ő baleseti sebész, nem gyermekorvos. Azt tanácsolta, vigyem a kislányomat a 10. emeletre, ott vizsgálják meg. Ismét elmondtam, hogy onnan már elküldték, mégis visszamentem a 10.-re. Amikor felértem, meglátott a levelem legelején már említett hölgy, és az alábbi szöveget intézte fennhangon az ott dolgozó nővérnek: „Na, ezek már megint itt vannak? Pedig már egyszer világosan megmondtam, hova menjenek!” Elém viharzött, s csak mondta a magáét. Mivel végső elkeseredésemben megjegyeztem neki, hogy én sem szórakozásból cipelem egyik emeletről a másikra beteg gyermekemet, így megengedte, hogy bevigyem a vizsgálóba. De azért, hogy neki legyen igaza, még odaszúrta: „Majd legfeljebb kifertőtlenítem maguk után a vizsgálót.” A vizsgálat végén nem tudtam meg, mitől kiütéses gyermekem. Gyógyírt nem kaptam arra vonatkozóan sem, hogy mivel enyhítsem a kicsi viszketését. Viszont kaptam egy semmitmondó ambuláns nyilvántartást hivatalos osztály és bélyegző nélkül. így vetettünk véget a nyaralásnak. Hazautaztunk. Nem mertem vállalni egy esetleges bőrfertőzés veszélyét. Kedves dr. Farkas Mária! Mert ugye, Ön volt az ügyeletes gyermekorvos ezen a napon? Bár ez a vizsgálati lapból nem derül ki, én mégis megtudtam. Mai ismereteim szerint az orvos arra esküszik föl, hogy mindent megtesz a betegért, és nem arra, hogy megalázza es kioktassa az amúgy aggódó hozzátartozókat. Úgy gondolom, nem szükséges, hogy valaki emberségből, jó modorból szerezzen diplomát. De ha már diplomát szerzett, viselkedjen ahhoz méltóan, főleg ha orvosnak, az emberek gyógyítójának vallja magát. Azt hiszem, arra pedig a kiskun- halasi kórháznak lenne a legnagyobb szüksége, hogy ne az ilyen és ehhez hasonló esetek öregbítsék hírnevét: Mi történik hasonló szituációban a súlyos betegekkel? Csak kérdezem ... Tisztelettel: Nagy Imréné Kiskunmajsa, Madách u. 15. LEVÉLVÁLTÁS Tisztelt Ágasegyházi Tizenhármak! Az elmúlt egy esztendő során közel félszáz újságcikk, több tévé- és rádióműsor foglalkozott az igazgatóváltással és az ágasegyházi tizenhárom pedagógus ügyével. Jelen pillanatban is folyamatban van egy per, amelyben a 13 pedagógus a munkaviszonyának helyreállítását kérte a munkaügyi bíróságtól. Az 1991. decemberében lezáródó, igen jól megkoreografált sajtóhadjárat után 1992. május 15-tel kezdődően a Pedagógus Szakszervezet és a volt pedagógusok elérkezettnek láttak az időt arra, hogy az ügyet újból felbolygassák. Azért, hogy a valóságnak megfelelően információhoz jusson valamennyi olvasó, úgy érzem válaszolnom kell Iványi Lászlóné és Felföldi Lászlóné által írt és a Petőfi Népében közzétett levelekre. Az önkormányzati törvény egyértelműen kimondja, hogy az iskolaigazgatók kinevezésével és megbízatásával kapcsolatos munkáltatói jogokat az önkormányzati testületek gyakorolják. Tizenegy volt ágasegyházi pedagógus ezt egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni. Az önkormányzat által megbízott új iskolavezetés több alkalommal levélben kérte őket arra, hogy vegyék fel a munkát, azonban az év eleji alakuló értekezleten mégsem jelentek meg. így mint önkényes kilépők, lényegében saját magukat zárták ki a munkavégzésből, az iskolából. Tettüket nem a gyermekek érdekei motiválták, hanem saját, önös céljaik elérésére törekedtek. Ők voltak azok, akik az ágasegyházi gyermekek jövőjét tették kockára akkor, amikor megtagadták a munka felvételét. Több alkalommal is tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem hajlandók együttműködni az önkormányzat által megbízott új iskolavezetéssel. Csak egy dolog motiválta őket, mégpedig az, hogy ki legyen közülük az igazgató. Vajon ki tájékoztatta és tájékoztatja jelenleg is félre a szülőket, a lakosságot a történtekről? Elsősorban a volt pedagógusokkal szimpatizáló, azoknak időközben szószólójává előlépő néhány helyi lakos és maguk a volt pedagógusok. Iványi Lászlóné levelében azt kérdezi, hogy ki fogja kifizetni azt a rengeteg pénzt, amit megítélt a pedagógusoknak a bíróság. Nem tudom, hogy az illető hölgy látnoki képessége vagy téves informáltsága vezetett a kérdés feltevéséhez, de az bizonyos, hogy a szóban forgó per alpereseként ilyen ítéletről egyáltalán nincs tudomásom. Továbbá az sem valószínű, hogy az önkormányzat vagy akár az igazgató kötelezhető lesz annak a több mint félmillió forintnak a visszafizetésére, amit a Pedagógusok Szakszervezete adott az ágasegyházi pedagógusoknak. Az iskola által kiírt állásokra a volt pedagógusok egyáltalán nem nyújtották be pályázatukat. Vajon miért? Hogy megint ők lehessenek a mártírok? A vagy mindenki, vagy senki hangzatos kijelentés mögött nem vették észre, hogy már másodszor zárták ki önmagukat az iskolából, a munkavégzésből. Azon meg egyáltalán nem lepődnék meg, hogy ezért is az önkormányzatot, illetve az igazgatót tennék felelőssé. Tisztelt Ágasegyházi Tizenhármak! Vajon mindig három a magyar igazság? Vajon annak van igaza, aki mindig a leghangosabb? Egy volt pedagógus elmondása szerint, ők nagyot csalódtak az ágasegyházi szülőkben. En úgy gondolom, hogyha így van, akkor azon elsősorban a volt pedagógusoknak kell elgondolkodniuk és nem másoknak. Úgy gondolom, hogy számvetést keli késziteniük és bizonyos következtetéseket levonniuk a történtekből. Nincs joga senkinek mást vádolni saját hibájáért, ahhoz pedig főleg nincs joga senkinek, hogy egy kisközség lakóinak békés, nyugodt életét feldúlja. Gavaldi István igazgató Agasegyháza, Bem u. 19. Válasz egy kecskeméti lokálpatriótának 1992. május 5-én lakossági bejelentés érkezett a kecskeméti piac- és vásárigazgatóság közterület-felügyeletéhez. Intézkedésünket kerte a Lóverseny utcában parkrongálást elkövetőkkel szemben. A felügyelők — lehetőséghez képest több alkalommal — ellenőrzést tartottak. 1992. május 7-én figyelmeztető cédulát helyeztek el 3 személy- gépkocsira parkrongálás szabálysértésének elkövetése miatt. A figyelmeztetés hatásos volt, — vagy a véletlen hozta —, az ellenőrzések alkalmával hosz- szabb ideig nem állapítottak meg szabálysértést az említett helyen. Áz 1992. június 10-ei ellenőrzés során két személygépkocsi várakozott szabálytalanul, a parkoló helyett egyik a járdán és zöldfelületen, a másik pedig csak a zöldfelületen, ezért a felügyelők helyszíni bírságot szabtak ki. A parkolóban több üres hely volt. Az, hogy „sebtében alkalmazott szakembereink” mit értenek a park fogalma alatt, egy kérdés, és az egy másik kérdés, mit mond az idegen szavak szótára. Nem akarom Önt a jogszabály idézeteivel untatni, mely nemcsak az értelmező szótár szerinti park megrongálását tekinti parkrongálásnak, hanem e kategóriába sorolja azt a magatartást is, amely az egyéb parkosított zöldterületeken a növényzetet elpusztítja. Ügy gondolom, a közterületfelügyeletre nem tartozó kérdésekre, felvetésekre nem tőlünk vár választ. Az Ön által jelzett problémák nagyrészt valósak, mellyel kapcsolatos észrevételeinket már részben továbbítottuk az illetékes szakhatóságok felé. Munkánk során azonban a problémákat fokozottabban fogjuk figyelembe venni egy-egy intézkedés során. „Lokálpatriotizmusom”, a városszeretetem, a mások jobbító munkája iránti tiszteletem nem engedi meg, hogy egy félig-meddig tönkretett zöldterület teljes tönkretételében részt vegyek, még akkor sem, ha nincs a közelben szabad parkolóhely. Kívánom Önnek, hogy lokálpatriotizmusába — az On által felsorolt segítőkész és nagyrabe- csülendő munkája mellett — a jövőben a szabályos parkolás is beleférjen, az ott lakó és magát szintén lokálpatriótának tartó embertársa és a város megelégedésére. A közterület-felügyelet nevében: Kun István (Kun István írása válasz a június 24-én megjelent, Közterületi kaland, avagy: ki véd meg engem című levélre, melyet egy lokálpatrióta tollából közöltünk. A szerk.) Címünk: Petőfi Ncpc 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A „ne nézzenek már hülyének bennünket” Nagyon kérem, hogy szorítsanak helyet levelemnek és közöljék. Mélységes felháborodással tölt el — és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül — az a rendelkezés, melyet a kormány vagy minisztérium vagy mit tudom én, ki hozott, hogy nyáron is fizessünk olyanért, melyért semmit sem kapunk. Például miért kell radiátorkészenléti díjat fizetni nyáron? Hát ne nézzenek már hülyének bennünket, hogy olyanért fizessünk nagyon kicsi nyugdíjunkból, ami teljesen érthetetlen. Akik ezt a rendelkezést hozták, könnyen tehették a 100-200 ezer forintos jövedelmük mellett. Próbálnák 7-8 ezer forintos nyugdíjból! Nagyon fel vagyunk rajta sokan háborodva. Kerem, okvetlenül közöljék levelem. Lakó Pálné Kecskemét, Nyíri út 77.11./215. Mit keres itt egy ilyen szuperkóceráj? A napokban betévedtem Kecskeméten a néhai Lenin tér ABC-je melletti, autómutogató cég üzlethelyiségébe és megcsodáltam ott a Salamonéhoz (!) hasonlóan kiglancolt, két darab japán járgányt. Az ott „áruló” személyzettől — egy vezérigazgató és két helyettes — kérdeztem egyet s mást a Nissan-ok műszaki ezerjójáról, ám a Tisztelt Személyzet egy mukkot sem tudott elárulni az ott gubbasztó japán négykerekűek- ről, de még egy nyavalyás brosúrát sem tudtak adni. Gondolták, ha annyira érdekel, vegyem meg! Igazi magyaros kiszolgálás és üzletvezetés! De hát akkor mit keres itt egy ilyen szuperkóceráj?! Ruzsonyi Péter Kecskemét, Halasi út 3. Drasztikus buszsofőr Felháborító eset történt a Kunság Volán kecskeméti helyi járatú 12-es autóbuszán június 26-án, 9.30 órakor. A BRR-870 rendszámú busz vezetője, feltételezhetően Dascel Sándor, minősíthetetlen magatartást tanúsított, támadólag lépett fel az utasokkal szemben. Már a Bem utcánál többen jeleztünk, kérve az ajtó kinyitását. Az utolsó előtti ajtó a Villám István utcai megállónál nem nyílt ki, vagy a gépkocsivezető nem nyitotta ki, vagy nem tudta kinyitni, mert rossz volt. Ekkor jeleztünk a riasztócsengővel a gépkocsivezetőnek, kérve az ajtó kinyitását. Ő erre úgy reagált, hogy a lehető legdurvább szavakkal illette az utasokat. Megkérdeztem, hogy miért nem nyílt ki az ajtó, hiszen ezért jeleztünk ismételten a vészjelzőn. Velem szemben is megengedhetetlen szavakat használt, támadólag lépett fel. Ezután mi leszálltunk a másik ajtón. Gyorsan elhajtott, s távozás közben is drasztikus szavakkal illette az utasokat. Kérjük a Kunság Volán igazgatóját, ez ügyben indítson vizsgálatot, hogy a jövőben ilyen atrocitások ne fordulhassanak elő egyetlen járaton se. Mert mi történik akkor, ha történetesen valaki rosszul van a buszon ... ? Novák Ferenc Kecskemét, Tanácsköztársaság tér 2. (Két tanú neve és címe a szerkesztőségben)
