Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. július 22.. 7. oldal Tanya a városban Kedves Olvasóink! Ahány írás, annyiféle téma — ez jellemzi mai összeállításunkat (is). Levélváltás rovatunkban közöljük Kecskemét város jegyzőjének válaszát az egy hete megjelent, Én szégyellnék ilyen emberekkel együtt dolgozni című levéllel kapcsolatban. Tollat ragadott egy jászszentlászlói munka- nélküli olvasónk, hogy mint a legilletekesebbek egyike, szóljon a munka- nélküliség problematikájáról a nyilvánosság előtt. Bajai kistermelők amiatt panaszkodnak, hogy még mindig nem kapták meg a tavaly leadott szőlőjükért járó pénzüket. Helyet adtunk még — egyebek között — annak a kiskunfélegyházi levélnek is, melynek írója képtelenségnek tartja a világnézetsemleges iskola létezését, ez — szerinte — fából vaskarika. Várjuk további leveleiket, minden közérdeklődésre számot tartó témában. (A szerk.) Világnézetsemleges iskola: fából vaskarika Tisztelt Főszerkesztő úr! A július 8-ai lapszámban olvastam, a Vélemények szabadon rovatban, a Fidesz kiskunhalasi ügyvivőjének hozzászólását. Nem tudom, hogy ha például az örökmozgóról, a kör négyszögesítéséről, a körzővel és vonalzóval végzett szögharmadolásról vagy más „tudománytalanságról” írna valaki cikket, mely szerint ezek a problémák a tudomány ellenkező híresztelései ellenére megoldhatók, azt is ugyanilyen szabadon leközölnék-e lapjukban? Ugyanilyen fából vaskarika a világnézetsemleges iskola. Az iskola fő célja ugyanis a nevelés. A neveléshez erkölcs, erkölcsi megalapozottság szükséges. Az erkölcshöz meg világnézet kell! Az a liberalizmus, mely világnézet-semleges iskoláról beszél, nem liberalizmus, hanem álliberalizmus. Az efféle semlegesség éppen olyan képtelenség, mintha a tanároknak nemcsak a világnézetileg kellene semlegesnek lenniük, hanem semleges nemű- eknek is. A szabadság nem azt jelenti, hogy a gyermekek semlegesek legyenek, semleges nevelést kapjanak, hanem épp az ellenkezőjét: szabadon választhassanak. Nem valamitől, hanem valamire legyenek szabadok! S még valamit. Hazánkban jelenleg kb. 1 százalékot tesz ki a keresztény jellegű iskolák aránya. Nem tudom, miért és hogyan lehet ebből arra a képtelen következtetésre jutni, hogy ez az 1 százalék veszélyezteti elnyomásával a többi 99 százalékot. Még ha mondjuk a közeli jövőben meg is háromszorozódna a keresztény iskolák száma hazánkban, akkor is arányuk mindössze 3 százalék lenne! Veszélyeztethet valakit ez a „roppant” arány? Az Önök és egyben a Fidesz megértését is remélve, tisztelettel: Retkes Illés Kiskunfélegyháza, József A. u. 4. Kérem, közöljék levelem a nyilvánosság előtt, ha lehet, név és cím nélkül. Ugyanis én Kecskemét, Alsószéktóban lakom, a Kiskőrösi úton, a Kecskemét táblán belül, tehát még Kecskeméten. A sérelmem az, hogy bárhonnét is kapok levelet, mindig rendesen címezik meg, de ha az Adó- és Pénzügyi Hivataltól érkezik levél, akkor minden esetben úgy tüntetik fel, hogy Kecskemét, Alsószéktó-tanya. Kérdezem én, hogy miért tanya, amikor ez egyáltalán nem tanyavilág, hiszen a Szeleifalu széle és a 27-es busz is kijár még rajtunk túlra is? Szerintem, aki ezeket a leveleket címezi, nem tudja, mi az a tanya és jó lenne, ha szétnézne egy kicsit a tanyavilágban, mert a város széle még nem tanya! Ez nem az én egyedüli panaszom, a szomszédaim is igy vannak vele. Pedig, tudomásom szerint, semmilyen hivatalos adatrögzités- ben sem úgy vették fel az adatokat, hogy tanya, hanem csak úgy, hogy Kecskemét, Alsószéktó, X. szám. Lehet, hogy a tisztelt hivatalnok úgy van vele, jó a Tanya Maris meg a Tanya Pali pénze, amit az adóba befizet, de lehet, hogy ő még nagyobb tanyakomfort, mert nem eléggé tájékozott az ügyfél pontos címéről, ami pedig az adatlapon található. Lehet, hogy a következő levelet már úgy kapjuk, hogy Kecskemét, Alsószéktópuszta? K. I.-né Kecskemét, Alsószéktó (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Európába vezető út(építés): Fizetetlen tavalyi szőlő (Bajai kistermelők panasza) A Tiszaalpár—Tiszakécske közötti útvonalon járva, lehangoló látványnak lehetünk tanúi. Több kitört szélvédőjű autóval találkozunk, s ha valaki egyszer megússza, az — ha teheti — hónapokig kerüli ezt az utat. Az út szélét szélvédőtörmelék jelzi. Véleményemet szeretném kifejezni az ilyen és efféle útmunká- latokról. E technológia lényege a> következő. Az útfelületre öntött szurokba szórj zúzott követ, majd a többit bízd az éppen arra járó autósokra! Ezzel meg ellehet spórolni az aszfaltkeverést, -terítést és -hengerlést. A kő hosszú utat tesz meg, mig végső helyére talál: egy része végleg az útpadkára kerül. De addig is megszámlálhatatlan karosszériát, fényezést rongál meg. Az éles kövek a gumik bordái közé szorulva behatolnak az acélszálakig, amelyeket eldörzsölve, elvágva selejtessé teszik az abroncsokat. Ahol vékonyabb a kőréteg, ott a szurkot szedik fel a kerekek. Aki naponta ezen az útszakaszon kénytelen közlekedni, több ezres nagyságrendű értékcsökkenéssel számolhat. Ha a kifizetett szélvédőkárokat és az összes rongálást összeadjuk, biztos vagyok benne, hogy ez a legdrágább módszer. S mindezt teljes egészében a kivitelezővel fizettetném meg. Az útalapba általunk befizetett pénzt ne ilyen balkáni útjavításokra pocsékolják el! Vajon milyen szakemberek voltak e módszer kitalálói és a mai napig is jóváhagyói?! Nekik javaslom a következőket. Az épülő útszakaszt zárják le a forgalom elől és a saját járműveikkel — nem a szolgálatiakkal! — tapossák bele a szurokba a köveket, s ezt a műveletet ismételjék mindaddig, míg a kőfelve- rődés teljesen meg nem szűnik. Ha szentkirályi út felújítását is így tervezik, akkor ezzel jó alkalom nyílik az általam ajánlott módszer kipróbálására. Zombori Balázs Tiszakécske, Szolnoki út 39. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Kérjük, adjon nyilvánosságot a minket, bajai kistermelőket ért méltánytalanságnak, melynek következtében nyolc-kilenc társunkkal együtt több mint 400 ezer forint kár ért bennünket. A Bajai Mezőgazdasági Kombináttól 1982-től kezdve folyamatosan béreltünk szőlőt. Tavaly is ezt tettük, azzal a különbséggel, hogy a gazdaság megszűntével a Garden Kft.-vel álltunk bérleti szerződésben. Bár a bérleti feltételek kedvezőtlenebbek voltak, úgy gondoltuk, még így is megéri a befektetett munka. Mi például, feleségemmel együtt, kisfizetésű emberek vagyunk, két kisgyermekkel, de van közöttünk nyolcgyermekes családapa is. A szerződés megkötésekor 6 ezer forintot fizettünk be, majd röviddel ezután 2 ezer forint művelési előleget a kft. pénztárába. A földadóval együtt összesen 9651 forint kiadásunk volt. Kötelesek voltunk a szőlőt a megadott technológiával megművelni, metszeni, kapálni, törzstisztítani, kötözni, a pótlásokat magas műveléshez kialakítani, csonkázni, végül leszüretelni. A szőlő értékesitésével is szerződésileg megbíztuk a Garden Kft.-t, amely azt a Vaskút Vinnék adta el. A szőlő ellenértékét azonban a mai napig nem kaptuk meg, helyette Zimányi Zoltán igazgató úrtól — többszöri érdeklődésünkre — csak ellentmondó magyarázkodásokat. A Garden Kft. felvette a bennünket illető állami támogatást is — kilogrammonként 1,40, illetve 1,90 Ft-ot, —, de ezt is visszatartották. Úgy érezzük, ez a retorzió azért, hogy nem vállaltuk tovább a szőlő művelését, mert akik igen, azok a pénzüket — voltak vagy kilencvenen — már decemberben hiánytalanul felvehették. Panaszunk közzétételével azokon a kistermelőkön is segíteni szeretnénk, akikkel hasonló méltatlansággal bántak el, és ugyanakkor a nekünk törvényesen járó összegre minél előbb igényt tartunk, mert keményen megdolgoztunk érte. G. Gy. és társai Baja (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Jogos-e az Állami Biztosító eljárása? Alulírott Görögj stván azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy legyenek szívesek tájékoztatni egy számomra kedvezőtlen elbírálással kapcsolatban. Az Állami Biztosítóval van némi problémám. Tavaly, május 7-én tüdőgyulladást kaptam, majd ebből adódóan tbc-s lettem. Ez év március 2-áig táppénzes állományban voltam. Jelenleg is gyógyszer- ellátásban részesülök és kontrollra járok minden hónapban. A problémám az, hogy a 84 nap után járó összeget felvettem. A biztosító azért, mert tovább voltam beteg, mint 84 nap, nem hajlandó semmit fizetni. Jogos-e a biztosító eljárása, vagy sem? Erre kérnék Önöktől választ. Egyébként CSÉB 150-em van. Tisztelettel: Görög István Kiskunfélegyháza,JX. kér. 121. (Tisztelt Görög Ur! Kérdését ezúttal továbbítjuk az Állami Biztosítónak, hátha másokat is érdekel majd válaszuk, melyre számítunk, hogy közölhessük lapunkban. A szerk.) Hol a másik két újság? Évek óta jár hozzánk az RTV Magazin, a Füles és ez év elejétől a Petőfi Népe is. Minden hónapban 11-12. körül szoktam befizetni az újságpénzeket, amikor kifogom az újságkézbesítőt. Persze a számlát nem szoktam elkérni, mert az olyankor nincs mindig nála. Eddig nekem ez nem volt fontos, de most, júliusban nagyon fontos lett a számla. A kézbesítőnk szabadságra ment, s az új kézbesítő nem hajlandó újságot hozni, arra hivatkozva, hogy a múlt hónapban nem fizettük ki. Reklamáltunk a postahivatalban, de igazuk van, számla nélkül nem sokra megyünk. Az egészben az a legérdekesebb, hogy július 14-én, az állítólagos befizetetlen számla ellenére kaptunk RTV Magazint, mert az jár. Kérdezem én, akkor hol a másik két újság? Hiszen azok is ki vannak fizetve. Továbbra is maradok hű olvasójuk, persze nem előfizetőként. Köszönöm, hogy közreadják soraimat. Oroszné Bárány Margit Kecskemét Szentistvánváros 15/A. Munkanélküli a munkanélküliségről Talán nem- lenne hátrányos, ha a ’kibontakozó polémiában — Mi lesz veled munkanélküli? — egy munkanélküli is hangoztathatja véleményét. Dr. Pánczél Gyula képviselő úr cikke meggyőzött arról, hogy a kormánypártoknak ha- lovány fogalmuk sincs a mai magyar valóságról. Nekem már nagyon elegem van az elmúlt negyven ev emlegetéséből, ezért inkább nézzük meg azt, hogy mi történt az elmúlt két évben. Kik lesznek munkanélküliek? Nos, aki azt hiszi, hogy egy vállalatnál azok, akiknek a munkája a vállalat szempontjából felesleges, az nagyon téved. Ez ma még nem szempont. Munkanélküli az lesz, akinek nincsenek ilyen-olyan kapcsolatai, vagy éppen „csak” a munkáját végezte csendben, sok-sok éven keresztül. Az első elbocsátások azokat érik, akik kényelmetlen embereknek számítanak, függetlenül attól, hogy éppen ezek az emberek voltak az új ötletek zászlóvivői. A fejbólogató jánosoknak nem kell tartani a leépitéstől. Ki dönti el, hogy ki lesz a munkanélküli? Természetesen a vállalat apparátusa, vagyis pontosan azok, akik csődbe vitték a vállalatot. Gazdasági szinten a rendszer- váltás még csak el sem kezdődött. Mit tesz a kormány? Röviden: semmit. ..! A magyar munkaerő lényegesen többet dolgozik, mint bárki Európában, talán csak a távol-keleti munkaerő előzi meg. Azt, hogy a munkaerő ráfizetést termel, nem a munkással kell megfizettetni, hanem a vezetésben kell rendet tenni. Ha képzetlen a munkaerő, azt nem az utcára kell tenni, hanem képezni kell. Ugyanis, a magyar munkás nem tehet arról, hogy eddig erre volt szükség. A kormány mindent egyszerre akar megtenni és ez rendszerint félresikerül. Vegye már észre dr. Pánczél úr is, hogy nem lehet fogyasztói társadalmat teremteni fogyasztó, méghozzá fizetőképes fogyasztó nélkül. Nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz. Nézzük csak meg, hogy az elmúlt két évben mire ment el a pénz. Például valaki kitalálta a „barcás” egészségügyi rendszert. Azt, hogy mi értelme van, még senki sem tudja, de már több milliárd forintot költöttünk rá. Valaki kitalálta, hogy az egyébként senkit sem zavaró személyiszám-rendszert meg kell szüntetni. Az eredmény több milliárd kidobott forint és egy — ki tudja, hogy működik — rendszer. Van pénz arra is, hogy a kormánypárti képviselőket külön Mercedes hozza-vigye az egész országban (kár tagadni, láttam eleget). Létrejött egy olyan kárpótlási rendszer, amely senkinek sem jó. A kormánypártok arcpirító módszerrel áterőszakolt költségvetése még csak megközelítően sem működik. Egy európai kormány ebbe már rég belebukott volna. Félmillióért azzal szórakozunk, hogy letakarjuk a Szabadság-szobrot. És így tovább, tetszés szerint. Mit kellene tenni? Hát, először is védeni a magyar ipart. Ha bárki bemegy egy ÁBC-be, könnyen megtalálja a 120 forintos amerikai sült krumplit, a 140 forintos bébiételt, hogy a többit fel se soroljam. Erre mi szükség van? A nyugati demokráciák védik piacaikat, nem is akárhogyan. Emlékezzünk csak, hogy mekkora felháborodás volt Franciaországban néhány karton magyar libamáj miatt, miközben nálunk korlátlanul kapható a 68 forintos francia tej. Hogy közben a magyar tejipar tönkremegy, az senkit sem érdekel. Mit nekünk még tízezer munkanélküli! A tisztelt kormánypártoknak annyit: ami most az országban van, az nem csendes beletörődés, hanem a magyar nép ötszáz év alatt kialakult félelmetes fegyvere, amit úgy hívnak, hogy passzív rezisztencia. Ebbe bukott bele az előző kormány is és ebbe fog belebukni az MDF-kormány is. Ha a hajó zátonyra fut, azért nem a fűtő a felelős, kedves Pánczél Úr, hanem a kormányos. Ennyit legalább megtanulhatott volna Ön is. Tisztelettel: Kálló Róbert Jászszentlászló, Damjanich u. 2. (A levelet terjedelmi okokból rövidítve közöltük. A szerk.) Egy debreceni anya kéri Debrecenből, egy szomorú anya írom e levelem, de nem azért, mert a fiam katona lett a kecskeméti Petőfi laktanyában, hiszen nagyon jó helye van, semmi gond, hanem azért, mert ő az utolsó fiam, aki katonának ment. Én most értem el a nyugdíjkort, a férjem rokkantnyugdíjas, beteg és nem tudott elmenni a fiunk eskütételére. Gyönyörű volt. Sajnos, fényképezőgépem nincs, hogy ott fotózhattam volna, így csak emlékem maradt belőle. Fiam június 20-án haza jöhetett szabadságra és mondta, hogy a kecskeméti fiúk vittek be újságot a laktanyába, de neki már nem jutott belőle. A fiam felismerte magát az újságban megjelent képen. Nagyon szépen kérem Önöket, ha módjukban állna, vágják ki azt a cikket és fotót, mely az esküről szól, s küldjék el a címemre. Kedvességüket nagyon megköszönnénk. Maradok tisztelettel: Nagy Mihály né Debrecen, Borbíró tér 5. V. 36. (Tisztelt Asszonyom! Természetesen módunkban áll eleget tenni az Ön és kedves férje kérésének. Nem újságkivágást, hanem egész újságot küldünk. A kért cikk és fotó az eskütételről 1992. június jő-én jelent meg a Petőfi Népében. Őrizzék meg kedves emlékként. A szerk.) Félek az utcára kilépni Tisztelt Petőfi Népe szerkesztősége! A közelmúltban olvastam lapjukban, hogy járdajavításokat végeznek Kecskeméten. Mifelénk, úgy látszik, nem gondolnak. A kérésem az, hogy végre itt is csinálják meg azt a rövid jardasza- kaszt. Én itt lakom 1986 óta a Népfront utcában és azóta ilyen rossz a járda. Ráadásul rokkant vagyok. Jövök le a lépcsőn és mindig borzasztóan vigyáznom kell, hogy el ne essek. Félek kilépni az utcára. Én bérlakásban lakom. Minden hónapban rendesen fizetem a lakbért, ezért elvárnám másokkal együtt, hogy ne bánjanak ilyen mostohán velünk. Mi itt nagyon el vagyunk hanyagolva. Levelem közlését előre köszönöm, maradok tisztelettel: Fodor József Kecskemét Népfront u. 13. I. 8. NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A LEVÉLVÁLTÁS Valótlan állítások a Fehér utcából Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Petőfi Népe 1992. július 15-ei számában megjelent Szatmári Zoltánné, Kecskemét, Fehér u. 22. szám alatti lakos levele, Én szégyellnék ilyen emberekkel együtt dolgozni címmel. A levélben foglaltakra az alábbiakban válaszolok. Szatmári Zoltánné levelében több olyan állítást tett, ami nem felel meg a valóságnak, másrészt lényeges tényeket elhallgat. A tények a következők. A Fehér utca 22. szám alatti lakást 1986-ban utalta ki részére a lakásügyi hatóság, miután azt megtekintette és alkalmasnak találta. A lakás mára valóban leromlott állapotba került, s ebben erőteljesen közrehatott a bérlő magatartása is. A lakásért hosszú idő óta bért nem fizet, így ez év márciusáig több mint 30 ezer forint hátraléka keletkezett. A környezettanulmányt végző munkatársaim olyan megjegyzést nem tettek, amit Szatmáriné állít. Ellenben, amikor a soron kívüli lakáscseréjét sürgette, és ennek indokaként újabb gyermek születését helyezte kilátásba, azt tanácsolták neki, hogy a jelenlegi körülmények közé gyermeket szülni nem vall megfontolt magatartásra, célszerű lenne, ha megvárná lakásügye rendezését. Szatmáriné állítása a segély megtagadásáról sem felel meg a tényeknek. A vele együtt élő édesanyja, Korponai Józsefné 1992. május 6-án 2000 Ft rendkívüli segélyt kapott. Az eltartott hét gyermek részére ez év áprilisában 11 900 Ft segélyt fizettünk ki, az óvodás- és iskoláskorú gyermekek étkezési dij kedvezményben részesülnek. Munkatársaim emlékezete szerint is több alkalommal kaptak segélyt a gyermekek. Ezek időpontjára és összegére vonatkozóan adatokkal nem tudunk szolgálni, mivel az iratokat 1991 októberében átadtuk hivatalos használatra a városi rendőrkapitányságnak. Munkánk során mi is követünk el hibákat, melyekre vonatkozó jogos észrevételeket a későbbiek során igyekszünk felhasználni. Az alaptalan észrevételeket azonban —- mint amilyeneket Szatmári Zoltánné levele tartalmaz — kénytelen vagyok megcáfolni és visszautasítani. Tisztelettel: dr. Erdei Attila jegyző, Kecskemét Veszélyes fák Hiába írok a Kecskeméti Községgazdasági Vállalatnak, ki-tudja hányadszorra, arra sem méltatnak, hogy panaszomra válaszoljanak. Problémám a következő. A házam végénél van két akkora fa, hogy félő rájuk nézni, főleg ha vihar van. Ezt tettem szóvá, hogy csonkolják le, de ez idáig nem történt semmi. Hogy miért, azt talán az isten sem tudja. Én már elkönyveltem magamnak, hogy jön egy igazi vihar és máris romba döntik ezek a fák a házam. Igaz, van biztosításom, de az még nem minden, infarktust is kaphatok, ha rám dől a ház. Legalább azt a két ágat vágnák le, amelyik oly sok bosszúságot okoz az egész utca lakóinak. Ugyanis ez a két faág rálóg a túloldalon lévő villanyhálózatra, és ott összekeveri a vezetékeket. Egy kis szél és máris ingajáratban közlekednek a DÉMASZ dolgozói. A kérésem, kérésünk tehát az, hogy legalább ezt a két ágat vágassák le, hogy a villannyal ne legyen bajunk. özv. Pálinkás Imréné Kecskemét, Sörház u. 21. — Rémes éjszakám volt Minden álmomat három perc hirdetés követte ______________________________________________________ (Die Welt)
