Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

8. oldal. 1992. július 22. MEGYEI KÖRKÉP CZEIZEL ENDRE KISKUNHALASON Néhány kérdés a genetikushoz ALKOHOLIZMUS SZENVEDÉLY BETEGSÉG (III.) Fiatalok a diszkóban Nem olyan régen elvégeztünk egy érdekes „kísérletet”: a kapitányság működési területén .. ,-n, az egyik rendőr kollégám szemmel láthatóan tizenéves fia és az egyik barátja be­ment kilenc szórakozóhelyre és italt rendelt. Hat alkalommal gond nél­kül kiszolgálták őket, sőt öt esetben még be is csapták, azaz többet szá­moltak. Nem vagyok róla meggyő­ződve, hogy a maradék három hely „tiszta” volt, valószínűleg oda elju­tott érkezésünk előtt a „füles” — kezdi a beszélgetést dr. Kastyák Já­nos, a halasi rendőrkapitányság pa­rancsnoka.- - A szórakozóhelyek tele vannak szemmel láthatóan fiatal, sőt gyer­mekkorú „vendégekkel”, közülük nem egy láthatóan ittas. Mit tesz, mit tehet a rendőrség ilyen esetekben ? — Jó a kérdés. Ugyanis valóban arról van szó, mit tehet, és mit tesz a rendőrség. A kettőt szét kell vá­lasztani. Jogunk van ellenőrizni, eljárást kezdeményezni, razziázni. Lehetőségünk viszont — elsősor­ban idő hiányában — alig van ér­demleges, megelőző ifjúságvédelmi akciókra. A gyakorlat az, hogy ilyenre csak elvétve kerül sor. Ha sor kerül ilyen ellenőrzésekre, az intézkedés akkor is nagyon nehéz­kes. Képzelje el a következő szitu­ációt: Bemegyünk egy diszkóba. Az asztalnál négy fiatal, kettő még fiatalkorú, előttük gyanús színű folyadék. Ki rendelte? Ki fogyasz­totta? Itt kapták az alkoholt, vagy hozták magukkal üvegben? Ittas-e a tizenéves, vagy csak légszomja van a helyiségben? Van-e nála sze­mélyi igazolvány, vagy elő kell állí­tani, és az éppen Fehértón nyaraló szülőt megkeresni, késő éjjel, hogy igazolja egy szem csemetéjét. Sőt, ami előttük volt, az valóban sze­szes ital-e, vagy csak valami újfajta üdítő, meg kell kóstolni. Közben áll a diszkó, esik a hangulat, az intézkedő rendőr meg hallgathatja a lakosság közvetlen véleményét. Szóval nem lehet rajta csodálkoz­ni, hogy elég kevés az intézkedés lerészegítés szabálysértés ügyében. — Mégis mennyi? — Csak hozzávetőleges számot tudok mondani, éves szinten a me­gye területén 10-15 feljelentés van ez ügyben — kevés vigasz, hogy ezek fele halasi. — Milyen veszélyekkel kell szembenézni azoknak akik gyerme­keiket nyugodtan elengedik este, hét végén szórakozni? — Alapvetően három típusa van az alkohol és a bűnözés kapcsola­tának: Motiváló tényező az alko­hol, amikor azért követnek el vala­mit, hogy hozzájussanak az ital­hoz; Alkohol befolyása alatt kö­vetnek el valamit — ez a legjellem­zőbb, néha csak egyszerű gyerek­csínynek indul nem mered megten­ni..., És harmadszor, amikor a sértetté válás alkohol fogyasztása után alakul ki — fiatal, sőt gyer­mekkornak ez esetben úgy lehet­nek bűnözök, hogy az ittas, részeg emberrel szemben lépnek fel, na­gyobb bátorsággal. Az az igazság, hogy nehéz pontos adatokat mon­dani a fiatalkorúak és az alkohol kapcsolatáról a statisztikai bizony­talanságok miatt, ugyanis régeb­ben volt egy úgynevezett „F2”-es adatlap, amelyen nagyon ponto­san kellett jelölni a bűnelkövetők paramétereit, ez pár éve megszűnt. — Akkor mi a teendő? Vegyük tu­domásul a jelenlegi állapotot és tár­juk szét a kezeinket, nincs mit tenni? — Erről természetesen szó sincs, bár az az alapvető véleményem, hogy a fiatalkorúak alkoholizálása elleni harcot rendőri eszközökkel megvívni nem lehet. Amit mi te­szünk, amikor tesszük, az csepp a tengerben, és csak tüneti kezelés. Amíg a gyerekek nem találnak értel­mes —és őket is érdeklő—szórako­zást a szabadidejükben, amig mi egy éjszaka egy járőrkocsit tudunk kiál­lítani az egész városra, és a területre, amíg a szülők rá vannak kényszerít­ve, hogy a gyerek helyett a másod-, harmadállásukkal törődjenek, amíg az alkohol az egyik legjelentősebb állami és vendéglátó-ipari bevétel- forrás, amig a szülő az iskolára bízza a nevelést, de ha az fellép akkor pa­naszt emel, addig... De keressük a megoldást így is: terveink szerint erősítjük az ifjúságvédelmi munkát, készülünk átfogó ellenőrzésekre, keressük a társadalmi kapcsolato­kat, javaslatot teszünk szisztemati­kus felvilágosító munkára. Csak az a baj, hogy ameddig—a fentebb vá­zolt procedúra után — mi egy egy üzlet tulajdonosát bünttethetjük, ha sikerül bizonyítani a bűnösségét, pár ezer forintra, mondjuk három- évenként egyszer, addig a vendég­lősnek még mindig megéri kiszolgál­ni a legjobban és leggyakrabban megjelenő fizető vendéget: a szóra­kozni vágyó tinédzsert. — mester — A határainkon kívül élő, s ter­mészetismereti tárgyakat magyar nyelven oktató pedagógusok Kiskunhalason rendezett szak­mai-nyelvi továbbképzési táborá­nak egyik legcsodálatosabb elő­adását dr. Czeizel Endre orvos genetikus tartotta. — Magyarországon az ön- gyilkosságok száma világvi­szonylatban első helyen áll. Befolyásolja-e valamilyen öröklődő tényező ezt? — Bizonyosan nem. Szerintem azért is állunk ilyen előkelő he­lyen a világban, mert nagyon prezíc statisztikát vezetünk. Nyugati országokban inkább balesetnek tüntetik fel, hogy megkapják az életbiztosítást. Tudja, katolikus országokban az öngyilkosokat nem is temetik el. Az öngyilkosság jelenségén belül két csoport van: a halállal vég- ződőek és a menthető kísérletek. Az előbbi kb. 60%-a akasztással történik, ez biztos halál. A gyógyszeresek esetében száz esetből kilencvennégy megma­rad. Visszatérve kérdésére, az öröklődésnek is három típusát ismerjük: A DNS szerinti bioló­giai öröklődést, a minta öntu­datlan átvételét a családban, és a neveléssel szerzett szociológiai öröklődést. Az öngyilkosság ese­tén e minta „ragályossága” a fontos. Emellett az öngyilkosság a depresszió fejleménye is lehet, ez a betegség bizonyos mérték­ben öröklődhet is. — Es mi a helyzet az alko­holizmussal? A hajlam örök­lődhet? — Az előbbiek alapján, a minta révén, átvitten igen. Az alkoholbetegek 50%-ának az ap­ja is vagy anyja is, esetleg mind­kettő ivott. A Magyarországon élő emberek öt százaléka alko­holbeteg, ezeken belül csak egy százalék a valódi alkoholista, aki már alkoholfüggőségben él. — A csernobili katasztrófa után öt-hat évvel állítólag ug­rásszerűen emelkedett a rák­ban elhunytak száma. Mi erről a véleménye? — Az előrejelzések szerint a Szovjetunióban kb. harmincezer­rel, Európában hatezerrel, Ma­gyarországon hatszázzal lehet több majd ez a szám a balesetet követő 5-20 évben, tehát 1991. és 2006. között. Nálunk egy év­ben harmincezer rákos elhalálo­zás van, ebből nem tudjuk kivá­lasztani azt a hatszázat, amit Csernobil okozott. Nem szabad elhallgatni az igazságot. Fenn­tartások, kételkedések mindig kellenek, de rémhírek terjesztésé­re semmi szükség.-— Azt mondják, hogy a legtehetségesebb gyermekek balkezesek. Igaz ez? — Ennek bizonyosságát nem tudjuk kimutatni. Viszont az saj­nos tény, hogy az USA-ban a balkezesek átlagéletkorát körül­belül nyolc évvel rövidebbnek találták, mint jobbkezes társai­két. Ez abból is adódik, hogy minden használati és biztonsági rendszer a „normálisakra” van kiépítve, igy a balkezesek sokkal védtelenebbek maradnak. Gon­dolhatnánk egy kicsit többet rá­juk is! Sz. Huber Helga Lovasverseny lesz Kunfehértón Kunfehértótól nem messze, természetvédelmi terület mellett található egy lovastanya, ahol a lovak és a lovaglás szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek. A Ruto lovastanya tavaly janu­árban Rózsahegyi Zoltán vezeté­sével indult, majd májusban csatlakozott a vállalkozáshoz dr. Schindler Árpád. A két lóbarát, vállalkozó fiatalember betéti tár­saságot alapított. Egyikőjüket sem elsősorban az üzleti szem­pontok vezérelték, hanem az ál­latok szeretete. Rózsahegyi úr Bábolnán végzett a lovasiskolá­ban, közel 30 éves szakmai múlt­tal rendelkezik, a kiskunhalasi Határőr Dózsa Sportegyesületnél versenyzett és jelenleg ő készíti fel a kunfehértói gyerekeket ver­senyekre. Tavaly területi ifjúsági bajnokságot nyert egyik kis fe­hértói tanítványa, Sarok Judit. Fő profiljuk a lovas-idegenfor­galom, lótenyésztés és a verseny­zés. Szerveznek lovastáborokat, egész napos lovastúrákat gyere­keknek és felnőtteknek. Szakköri foglalkozásokon a kunfehértói iskolásokat megtanitják a lovak­kal való bánásmódra és lovagol­ni. A gyerekek cserében segíte­nek a lovak gondozásában. Ha­gyományként immár harmadik eve rendezik meg idén augusztus 1—2-án a Kunfehértói Sport­egyesülettel együtt a kunfehértói lovasversenyt. Különböző lovas­bemutatókkal szórakoztatják a közösséget, melyen részt vesz Szegedi Gábor a pusztaötössel, és szerepelnek a „saját nevelésű” kunfehértói gyerekek is. Nothoff Ingrid Az egymilliomodik vályog Soltvadkerti fagylalt a szegedi Virágban A nyugalom helyett az őrületet választottam AZ UTAZAS GYÓGYÍTHAT Ha nyaral a nyugdíjas Kevés az a Soltvadkerten átuta­zó, aki nem áll meg a sajátos ízű. no meg választékú fagylaltkülönle­gességekért. Az utóbbi időben vi­szont elterjedt a hír, hogy a cuk­rászda tulajdonosa, Szervánszky László becsukja a boltot, mert megvette a szegedi Virágot. Ebből az alkalomból beszélgettem a mes­terrel. Látja, a nyugalom helyett az őrületet választottam — fogadott, s amint egy-két tégely fagylaltot gyors mozdulatokkal kidíszített, otthonába invitál, mondván: itt nincs egy szabad perc. — Értsem úgy, nem is akart cuk­rász lenni? Kilenc esztendős voltam, amikor apám, mielőtt e ház válasz­falát felhúzta volna, kijelentette hogy kereskedelemmel kapcsola­tos szakmát kell választanom. Ez sem volt idegen tőlem, de inkább erdész szerettem volna lenni. Ép­pen harminc esztendje mentem el cukrásztanulónak. Az áfész gebi- nes üzletében Molnár Antal kitűnő mesterem volt. 1971. április 11-én pedig megnyitottuk a mai üzletet, mint a ktsz. gebines cukrászdáját. Három év múlva önálló lettem. Azóta kínlódom. Am, külső szemlélőként nézve is, nem eredménytelenül. A nyári szezon kétségtelenül jó, de azt a tél „megeszi”. Áz olasz és német gépek garanciák a minő­ségre. A technológiai sor kiiktatja az emberi agyat és a trehányságot. Én szigorú vagyok, mert mutasd meg á munkád, te az vagy, utána mondd meg a neved. Ez az elvem. Hiszem, hogy hazánk fellendülése sem pénzkérdés. A munkakultúrá­val van gond ... De ne politizál­junk!- Költözzünk át Szegedre! A hír bizonyára igaz, de hogyan ? Nekem a Zserbó után a Virág cukrászda a legszebb. Persze a Ti- sza-parti városhoz több okból kö­tődöm még. Mindkét gyermekünk ott született, s édesanyám életét is ott adták vissza. Köszönöm. Cso­dálatos emlékek ezek! Emellett én biztos vagyok abban, ha az elkerü­lő utak elkészülnek, a falusi keres­kedelemnek vége. Lépni kellett. A Virágot meg privatizálták. Pá­lyáztam, nyertem. Amíg a tulaj­donjogra nincsenek meg a törvé­nyek, a szegedi önkormányzattól bériem a létesítményt, utána meg­vesszük. Hogy miből? A Mező­banktól 31 millió forintot kap­tunk, a család vagyona tehát leter­helt. A visszafizetés 10 év . . ., de megpályáztunk egy bajor hitelt, ugyanis ott jobbak a feltételek, még a kontóalapot is alkalmaz­• Szervánszky László a gépkaro­kat is hamarosan átadja, hiszen pénteken Szegeden megnyitja, s ő üzemelteti tovább a Virág cukrász­dát. zák. Egy német partner pedig ga­ranciát vállalt értünk, és 11 millió­val beszállt az üzletbe. Ugyanis a bérleti jog 41 millió. Engem a jövő érdekel, nem pedig a pillanat. — Gondolom, szakmailag aligha vállalhatott volna szebb feladatot. Milyen tervei vannak? — Csodálatos feladatot tűztem magunk elé. Először is sok min­dent ki kellett ahhoz cserélni, hogy pénteken nyugodtan nyithassunk. A HungarHotels rám hagyott nagy dolgozói létszámot eddig húsz fővel csökkentettem. Európai kávéházi stílusban szeretnénk üze­melni. Lesznek reggeli, uzsonna-, teasütemények, koktélok, fagylalt- kelyhek, a skála 24, mint itt, Vad­kerten. A teret velencei hangulatú­vá szeretnénk varázsolni. A zöld­szalonban koktél-, a kicsiben fagy­laltbár, a barnaszalon pedig kiszol­gálja a kerthelyiséget. Lesz kávéhá­zi zene, a háttérzenekar a nyári sze­zonban játszik. Fel szeretném élesz­teni az igazi polgári demokrácia ha­gyományait. — Látszik, fáradt, és boldog. — Nagyon boldog lehetek, hogy ezt megtehetem. Nekem az életet egy lassú felemelkedő folyamat je­lenti, aminek részese vagyok, s egy ponttól vigyék tovább a gyerekek. Nem is volt más választásom: vagy most, 44 évesen ráállok a vegetálás­ra, vagy ha el akarok magammal számolni, beállók a folyamatba. — Mi lesz a vadkerti cukrászdá­val? — A működtetést van kikre hagynom. Nem szándékozom in­nen elmenni. Én mindig ide jövök haza. Csak most következik a sze­gedi nyár, 670 négyzetméteren. Pulai Sára Mit jelent a nyaralás, az utazás a nyugdíjasok, az idősek számára? kérdeztük dr. Vértes László osz­tályvezető főorvost, az idősekkel foglalkozó szakterület kiváló isme­rőjét, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkárát, az Országos Gerontológiai Szakkollégium tag­ját. — Az életkortól függetlenül pi­henésre, utazásra mindenkinek szüksége van. Az útra való felké­szülés, vagyis a program ténye, az otthonból, a megszokott szürke hétköznapokból való kiszakadás, kikapcsolódás, az úton a közös­séggel való állandó együttlét, a sokféle szervezett programban va­ló részvétel, és az utazást követő hetek élménybeszámolói külön- külön és együttesen is rendkívül fontos szerepet játszanak az idősek életében. — Az utazásterápia szerepe és hatása tehát igen jelentős. Hallhat­nánk erről bővebben? Visszaadja az életkedvet — Az utazással az idős ember számára bizonyítottá válik, hogy még az éppen aktuális életkorában is kreatív maradt. Tud döntéseket hozni, képes alkalmazkodni a cso­porthoz, ezáltal tehát aktív tagja maradhat a közösségnek. Sokan az így visszanyert életkedvüket, aktivitásukat később, otthoni napi tevékenységük során is megtart­ják. A mindennapi otthon ülő ezek után esetleg majd eljár a gondozási központba, a már odajáró köze­lebb kerül a társaihoz, sőt részt vesz bizonyos szervezési mukák- ban vagy akár „törzsutassá” válik, vagyis más utakon, kiránduláso­kon, nyaraláson is részt vesz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy az idős korban a legna­gyobb teher az egyedüllét és/vagy a magány. A kirándulás, az utazás, a nyaralás önmagában hatékony terápia ezek esetén. — Az idős emberek kikkel utaz­zanak inkább együtt, vegyes vagy hasonló korúak kai? Es családi vagy utazási irodák által szervezett uta­kon? — Nem kívánjuk sem szétvá­lasztani, sem naptári korok szerint meghatározni nemzedékek prog­ramjait. Nincs szó kategorikus el­különítésről, de az idősek életkori sajátosságaitól nem tekinthetünk el. Életük folyamán csökken az al­kalmazkodóképesség — amely tes­ti, lelki és társasági vonatkozásban egyaránt fennáll —, betegségek alakulnak ki, nehezebb a mozgás, gyógyszereket kell szedni, jobban figyelembe kell venni a nagy hőin­gadozásokat és így tovább. Úgy véljük tehát, hogy számukra is vonzóbb olyan lehetőségek megte­remtése, ahol korosztálybeliekkel lehetnek együtt. —• A sokféle, de 'lényegében ha­sonló gonddal küszködő személy nem zavarja egymást? Egy cipőben járnak — Sokakban megfogalmazódik ez az aggodalom. De a hazai és külföldi tapasztalatok, vizsgálati eredmények egyaránt azt bizonyít­ják, hogy hasonló problémákkal küszködő személyek jobban megér­tik egymást, kevesebb az összetűzés köztük, divatos szóval élve, az ugyanabban a cipőben járók empá­tiája nagyobb. Ugyanez vonatko­zik az idős korosztályra is. Közle­kedési nehézségeiket, lassúbb reak­cióidejüket jobban megértik. Ez vi­szont nem mond ellen annak, hogy azonos programban, ugyanazon az úton, a nemzedékek együtt ne ve­hetnének részt. Természetesen lelki­leg is kedvezőbb, ha például a nyug­díjas gyermekével vagy unokáival utazik együtt. Ez a közös időtölté­sen kívül elősegíti azt, hogy a fiata­labbak szinte észrevétlenül ismer­kednek meg a korosabbak világá­val. Nem hanyagolható el a közös élmények szerzésének öröme és a fiatalok „tudat alatt” közelednek szüleik, nagyszüleik világához. — Mindez ésszerűnek tűnik. De vajon a bizonyított vizsgálati ered­ményeket és a szép elméletet meny­nyire követi a hazai gyakorlat? Egy­általán hogyan valósítható meg mindez napjainkban, amikor a csa­ládok anyagi helyzete meglehetősen nehéz, és az utazási irodák által szervezett vegyes életkorú csoportok útjai igencsak drágák? — Valóban, a helyzet meglehető­sen rossz. Még élő gyakorlatról nem beszélhetünk, de példamutató, úttörő jellegű, követőkre váró kez­deményezésről már beszámolha­tunk. Szerencsére akadnak napja­inkban is „szívvel” vállalkozó em­berek, akik ha maguk nem is tar­toznak a korosabb emberek közé, de vállalják tevékenységük célkitű­zéseként az idős emberek felkarolá­sát, segítését. Az egyik utasszervező iroda ve­zetőivel, valamint figyelemre méltó tevékenységükkel az utóbbi hetek­ben, mint idősgyógyász egészen kö­zelről megismerkedhettem. Hazai és külföldi útjaik egy része nem nye­reséges, hanem szinte „karitatív” jellegű. Az utasok többségét a nyugdíjasok klubjai adják, de kísé­rőként családtagok, gyerekek és unokák is csatlakozhatnak hozzá­juk. Az alacsony nyugdíjból élőkön próbálnak a maguk módján segíte­ni, tiszteletre méltó és követésre ér­demes példát mutatva. Mérő Éva — Itt a vályogverés szezonja, nekem pedig jól jön a kis nyugdíj­kiegészítés — mondja a 61 eszten­dős jászszentlászlói Furkó József —, bár ezt a néhány darabot a melléképületemhez csinálom. Ke­vesebbet vállalok már mint régen. A hallássérülésem miatt 1966 óta rokkantnyugdíjas vagyok, s a hat­vanas években bőven volt időm a vályogverésre. Volt olyan nyár, hogy csaknem százötvenezer dara­bot vertem ki a jászszentlászlói té- esznek. Különben Kiskunfélcgv­• A felszín alatt 15 centiméterrel kezdődik Jászszentlászló egyes te­rületein az a fehéragyag, amiből a legjobb vályog készül. házán, a rostásföldi részen tanul­tam ezt a munkát, még az ötvenes években, Dobai Pétertől és a test­vérétől, Károlytól. De ott nem volt olyan jó az agyag, mint itt, Jász- szentlászlón. Éz olyan kemény lesz, mint a tégla. Ha jól számo­lom, körülbelül az egymilliomodik vályogot csinálom. Kell is az em­bereknek, mert olcsóbb mint a tég­la, s ha az alapot betonból készítik, jobb házat lehet csinálni belőle, mert jobban szellőzik, ráadásul nyáron hűvösebb, télen melegebb. • Furkó József talán éppen az egy- milliomodik darabot készíti elő a szállításhoz. (Kép és szöveg: Bálái F. István) 9 \ kézi formázás nehéz fizikai munka. • A vályogtéglák — az időjárástól függően — néhány napig, de lehet, hogy két hétig is száradnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents