Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
1992. július 22.. 5. oldal MEGYEI KORKÉP Beszorítják a halasi ÁMK-t? R eformszelek fújtak már amikor ■ — nyugati mintára^— megtervezték a kiskunhalasi Általános Művelődési Központot. Legyen iskola, legyenek különféle, sport- és egyéb szabadidő-létesítmények, együtt, egy intézményben. Ami elkészült — a sportcsarnokkal, valamint a szabadtéri pályával és lelátóval együtt —, ennek megfelelően készült el. S a tervezés idején még úgy látszott, hogy lesz elég terület udvarnak, kertnek, s még több sportpályának. Ám a pénz időközben elfogyot, s a korábban az ÁMK-nak szánt területen felépült az időközben magánkézbe adott Kunép-irodaház és társasház, s a közelmúltban újabb társasház alapozása kezdődött. A környezet tehát terjeszkedne > Beljebb tolták a kerítésünket — mutatja Szemerédi László, az .ÁMK igazgatója. — Pedig mi is építkezni szeretnénk. (A szerző felvétele) — az ÁMK felé —, s újabban az ÁMK is terjeszkedne — kifelé. A konfliktus egy kerítés ide-oda tologatásában mutatkozik meg. Az ÁMK egy pályázaton pénzt nyert a sporttevékénységének bővítésére, s arra, hogy a már alkalmazott speciális betegségmegelőző, tartásjavító gyógytorna kedvezőbb elhelyezést nyerjen. (Az iskolás gyermekek jelentős hányada ugyanis bokasüllyedéssel vagy súlyosabb tartáshibával jön az intézménybe. S az ÁMK úttörő szerepet visz egy mozgalomban, melynek célja az iskolai nevelés tartásjavító, betegségmegelőző szemléletű átformálása.) Az ÁMK azonban nemhogy terjeszkedni nem tud, hanem a korábban földmérők által kitűzött kerítést is beljebb tolták a szomszédos társasház építői. S az ötszáz gyermekre így is szűk udvar tovább fog csökkeni a társasházat szegélyező utca majdani megépülése miatt. Az is lehet, hogy a fejlesztés is meghiúsul, mert az ÁMK-nak nem lesz helye hova építkezni. A fentiek miatt a pedagógusok tiltakoztak a polgármesteri hivatalnál, s kérték, hogy a társasház építési engedélyét vizsgálják felül. (Bármit is elérni nehéz lesz, hisz a betonalap már a földben van.) A város egy bizottságot alakított az ügy kivizsgálására, g | Kitüntetést kapott a családsegítő „A dohányzás ellen folytatott küzdelemben és a kiskunhalasi Mozgássérült Gyermekintézet létrehozásában kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként Tóth Istvánná családgondozónak a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom.” — olvashatjuk a Magyar Közlöny július 10-ei számában Göncz Árpád szavait. — A kitüntetés tulajdonképpen az 1945-ben megszűnt fokozat 1991-ben újraindított változata. — mondja Tóthné Irénke, akit e jelentős esemény után kerestem fel. —Az ünnepség a parlamentben zajlott. Milyen érzésekkel mentél oda? —Az átadás Semmelweis nap környékén volt. A parlamentbe kicsit hazamentem, hiszen öt évig, 1990-ig or- szággyűlési képviselőként tevékenykedtem. Erre az időre csodálatos élményekkel emlékszem vissza, számomra ez volt a „világ teteje”, életem egyik legcsodálatosabb korszaka. Nem is a kitüntetéstől voltam meghatódva, hanem az elnök úrtól, aki egy fantasztikus, karizmatikus egyéniség, s megválasztása, hogy úgy mondjam, telitalálat volt. Családsegítő vagy, s magát a kiskunhalasi központot is Te szervezted. Honnan jött az ötlet? , Már annak idején is több ilyen típusú intézmény létezett az országban, melyeknek tevékenységét figyelemmel kísértem. A polgármester jó ?r^!ek tartotta, hogy nálunk is működjön, s így szerveztük meg a kiskunhalasi Családsegítő Központot. Azóta fő céljaim egyikének tekintem a dohányzás károsságának, anyagi és egészségi haszontalanságának hirdetését. A füst elleni averziómmal tulajdonképpen nem a dohányosok ellen lepek fel, csak a passzív dohányosokat, a nem dohányzók táborát próbálom védeni emberi mivoltukban. Kiskunhalasi kalauz A halasiak a napokban a kezükbe vehették az új Kiskunhalasi kalauzt. A Király Gábor által szerkesztett kiadvány tartalmazza mindazt, amit erről a városról tudni lehet, a közhasznú információktól a vállalkozás segítéséig. Gondolván a növekvő idegenforgalomra, a nagyobb írásokat németre is lefordították. Tartozik a könyvecskéhez egy városi térkép is. A kiadványt Ferincz János, Kosa Zoltán, Termák Jenő és Csanádi István színes, szemel uvönvörködletö fotói díszítik. — Körülbelül másfél éve a Családsegítők Országos Kamarájának tagja vagy. A Mozgássérült Gyermekintézel hogyan kerül bele a képbe? — Első kisfiam mozgássérült volt, nagyon sokáig hordtuk Pestre nem kis erőfeszítések árán, míg meg nem mondták, hogy menthetetlen. — Meséli Irénke könnyeivel küzdve. — A fájdalom ellen kétféleképpen lehetett védekezni: Sírással vagy egy .olyan munkával, amellyel a többi hasonló szerencsétlent segíthetem. így szerveztem meg a megye egyetlen Mozgássérült Gyermekintézetét, amelynek létrehozása társadalmi munkában nagyon nehéz volt. De sok jó segítővel nagylelkű adományokból végül is megalkottuk az intézményt, amely sajnos, mostanra kinőtte magát. — Aki ismer Téged, tudja, hogy szinte ösztönösen vonzódsz az emberekhez, problémáikat minden erőddel segíteni próbálod. Miért? — Teljesen egyenlőnek tekintem őket, cigányt vagy nem cigányt emberi mivoltában tisztelek. Hiszem és vallom, hogy mindenkit csak szeretni kell, s akkor lesz a társadalom az emberi érintkezések tekintetében különösen eredményes. Sz. Huber Helga A lelkesedés kevés a színház szervezéséhez Az önkormányzat csak ígérget Sokszor felvetődött bajai irodalombarátok körében, hogy az amatőr színjátszás, és a különböző klubok, műhelyek mellett bizony ráférne a városra egy kisebb színház. Ebbe kapaszkodott a Szabadkáról menekült színész Arcson Rafael is amikor belecsöppent a bajai közéletbe. Maga köré gyűjtve a tehetséges amatőröket és pesti színészbarátot, megalakították a bajai Odeon Színházat. Szponzorok segítségével még az év elején sikerült bemutatkozniuk úgy, hogy egyesek pénzt adtak, mások pedig a díszlethez, a kosztümökhöz járultak hozzá. A nyomda is segített plakátokkal, szórólapokkal, míg a könyvtár a szereposztás sokszorosításával járult hozzá a sikerhez. A polgármestertől is kaptak biztatást, azt kérte tőlük Éber András, hogy legyen együtt a társulat, játsszanak még néhány előadást, és ha életképes lesz a társulat, nem marad el az önkormányzati támogatás. Csupán másfél millióra lenne szükség ahhoz, hogy négy bemutatót tudjanak tartani évenként, de jutna ebből a pénzből a színészek tiszteletdíjára és a vendégszínészek költségeinek térítésére is. Bár pályáztak a kulturális és közoktatási bizottságnál erre az összegre, de eddig kézzel fogható forintok nem érkeztek a formálódó bajai színház segítségére. Csupán a bajai lövész- dandár gondolta úgy, hogy a megMegöregedtünk... — Én elmúltam hetven, Gazsi, a szamár pedig huszonhét. Mindketten öregek vagyunk — mondja Nagy Sándor Kiskunhalason, a felsőszállási határban. — Már csak azt várom, hogy a földemet visszakapjam. Magam ugyan kőművesek mellett dolgoztam egész életemben, s csak kiegészítésképpen műveltem a földet, ami a nyugdíj mellé most is jól jön, de az apám gazdálkodott. Napszámosként kezdte, s kicsi gyerek voltam, amikor ezt a három és fél holdat vásárolta — hitelből — ami itt van mögöttem az út mentén, a tanyánk mellett. Odébb két hold szőlőt is vett. Kesztyű nélkül jártam télen az iskolába, s ha ettünk, az asztalnál velünk együtt evett az adósság is. Aztán egyenesbe jöttünk, de nem sokáig örülhettünk, mert jött a beszolgáltatás meg a téeszszerve- zés. Nekem nem ártott sokat, mert már az építőiparban voltam, de az apámat nagyon megviselte. A szőlőnk azóta is parlagon van, se kapavágást, se permetlét nem látott, benőtték a bokrok meg a fák. Közben meg — azt mondják, állami pénzen — telepítették a nagy szőlőtáblákat, amiket azután ki kellett vágni, mert elfagytak, s nem ért semmit a bor, amit onnan szüreteltek. A három és fél holdból ezerkétszáz négyszögölt háztájiban művelt az apám, a többit bérelte a téesztől, mert a téesz különben semmit sem csinált vele. Amikor meghalt, én vettem át a gazdaságot. Nyugdíjba tizenegy éve mentem, azóta van velem Gazsi, a csacsi. Teheneket s disznókat tartok, Sóváriné Pápai Györgyi, Arcson Rafael és lMonori Balázs szereplése nagy élményt nyújtott Karinthy: A tehetség című darabban. lévő szponzorok mellett felkarolják a társulatot. Segítenek a szállításban, és a bajai laktanyán kívül is biztosítanak fellépési lehetőséget. Sőt tehetséges kiskatonákat ajánlottak a szereplők közé. Mo- nori Balázs színművész Pestről jár le a bajainkhoz, és nemcsak tanácsaival, hanem közreműködésével is segíti a színpadi jelenetek megvalósítását. Az a véleménye, hogy kevés propagandát kap a munkájuk, mert a lakosság nagy része nem tud létezésükről. Mindenféleképpen pénzt kell szerezni a színházat működtető szervezet felállásához, mert úgy látja csak akkor van értelme ennek a dolognak, ha minél többet közönség elé kerülnek, és folyamatosan játszhat a társulat. Terveik között szerepel, hogy szeptember végére jótékony- sági koncertet szerveznének, melyen híres rockopera-részletekböl állítanák össze a műsort, melyben a helyi énekkarok tagjai és a táncosok is szerephez jutnának. Természetesen szívesen mennek a környékbeli településekre vendégszerepelni, de az is elképzelhető, hogy alapos szervezőmunkával a közönség Bajára szállítása is megoldható. Arcson Rafael a kezdeti lendület után most kissé bizalmatlanabbá vált — már ami az ígéreteket illeti és keserűen mondja, hogy néha már a menekültsegélyéhez kell nyúlnia, ha kiürül a színház szegényes pénztára. P. Z. • Nagy Sándor kiskunhalasi, felsőszállási gazda, s hűséges szolgája: Gazsi, a csacsi. (A szerző felvétele) a takarmányszállításhoz kell a segítség. Nekem már hiába mondja bárki, hogy megvirradt, nekem már este van. Hm. Most is bérleti díjat kellene fizetnem arra a földre. ami az apámé volt. Már csak azt várom, hogy tegyen végre igazságot az Isten. Bálái F. István HÍNÁR van, pénz nincs Katasztrofális állapot a Ferenc-csatornán Ha nem lennék bizonyos abban, hogy a Nagybaracskát a Mohács-szigettel összekötő úton lévő hídon álltam és alattam a Ferenc-csatornának kellett volna folynia, a látványtól egészen más jutott volna az eszembe. A korláttól jobbra és balra tekintve ugyanis hasonló kép fogad; mintha frissen nyírt, zöld futószőnyeg borítaná a felszínt, víz csak mutatóba itt-ott csillan ki a bágyatag napfényben. Mindent ellepett, benőtt a hínár, töklevél és békalencse. Mint később megtudtam, ilyen katasztrofális az állapot a csatorna egész szakaszán. Dávodon Bugyáki Levente jegyző tájékoztatott. — Most költöttünk a Fortuna Szállóval közösen 200 ezer forintot gazta- lanításra, hogy némiképp tisztább legyen a víz. A munkát a bajai vízügyi igazgatóság végezte, de tessék megnézni az eredményt: olyannak tűnik a felület, mintha át lehetne gyalogolni rajta. Már a képviselő-testületünk is foglalkozott az üggyel, mert amit erre a célra fordítottunk, az ablakon kidobott pénz volt. Hercegszántón valamivel jobb a helyzet — mondja Bognár József polgármester —, mert itt legalább van olyan rész, ahol lehet fürödni. A hídtól lefelé azonban olyan sűrű, hínáros a víz, hogy tán még a halak is eltévednek benne. Megértem már pár évet ezen a tájon, de ilyen ronda mederre nem emlékszem. Nagybaracskán Pintér Ferenc, a Haltermelő és Tenyésztő Közös Vállalat igazgatója, már azért aggódik, hogy valami fertőzés kapcsán veszélybe kerül 450 tonnányi halállománya. Háromszáz hektárnyi tórendszerüket ezzel az oxigénszegény vízzel tartják szinten. És ezért még egymillió forintot fizetnek is, mint vízhasználók. Azt már csak csendben mondja, hogy ebben a közegben a pontyok fejlődése sem ideális és az így, közvetve keletkezett kárt valószínűleg nekik kell lenyelni. Szirom Lajos az Alsó-Duna- völgyi . Vízügyi -Igazgatóság munkatársa szerint, ha most levágnák a hínárt, tovább rosz- szabbodna a helyzet, mert a technikájuk csupán erre lenne alkalmas, kiszedni már nem tudnák. Nincs annyi pénz, hogy ezt megoldják, hiszen arra is alig tudnak keríteni, hogy a szántói uszadékfogókat megtisztítsák. A Deák-zsilipnél gravitációs betáplálásra csak akkor van lehetőség, ha a Duna vízszintje meghaladta a 330 centimétert, de ez jelenleg a három méter alatt van. * * * Bevallom, megnyugtatni senki sem tudott. Mintha nem volna gazdája, felelőse a Ferenc- csatornának. Tény, hogy egymásra mutogatással, kevés pénzzel, de főleg anélkül eredményt nem lehet elérni. Van azonban még néhány kérdés, ami nem került szóba. Vajon az illetékesek „kóstolták-e” az utóbbi időben ezt a „minőségi” vizet? Érezték-e reggelente azt a rothadó szagot, mi a part mentén árad? Vagy tudják-e, mitől döglenek a halak? Somogyi Gábor T óth Istvánná méltán kapta meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést.
