Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

MEGYEI KORKÉP 1992. július 20., 3. oldal Aratóverseny Kecelen Jól kukorékoltak a csődörök Hová folyik a víz? A régi kézi aratások, avatóünnepek emlékét idézték Kecelen az I. Országos Aratóversenyen. A főleg az idősebb korosztályba tartozó versenyzők eljöttek erre az eseményre az ország legkülönfélébb tájairól. Fel is adták a leckét zsűrinek, hiszen más vidéken más szo­kások járják. A legtöbb csapat, megadva az illő tiszte­letet az aratásnak, népviseletbe öltözött. Lobogtak a bő gatyák, egyik-másik kalap mellett árvalányhajat lengetett a szél. A verseny persze nagyon komoly volt, az első helyezett keceli brigád, a Rózsabokor nevet viselők, egy Robix kistraktorral gazdagabban térhet­tek haza. A gulyásfőzőversenyt a mesterszállási Mes­ter 6-os nyerte, megyénkbeliek közül a második helye­zést szerezték meg Soltszentimre szakácsai. Persze a verseny igazi díjai a kóstolgatok dicséretei voltak. Az Arató-show után került sor a kukorékolóversenyre, ahonnan a Keceli csődörök nevet választó hat ifjú úr vitte el a pálmát többszólamú kukorékolásával. G. E. A kalap mellé árvalányhaj dukál, így tartja Minda Sándor keceli versenyző is. 9 Az asszonyok feladata sem könnyű az aratáskor. (Fotó: Straszer András) LEÁLLÍTOTTÁK A MUNKÁKAT TISZAKÉCSKÉN Gyár épül a családi házas övezetben? (Folytatás dz 1. oldalról) A tiszakécskei polgármester, va­lamint munkatársai, a jegyző és az építési hatóság vezetője, elmond­ták, még 1990. május 16-án a vég­rehajtó bizottság, majd 1990. má­jus 30-án a tanács testületé elsöprő többséggel hagyta jóvá, hogy Tu- rucz István vállalkozó az általa igé­nyelt telkeket megvásárolja. A ké­relemben egyébként szerepelt két bolt, valamint egy forgácsolóüzem és a hozzá tartozó kiszolgáló-léte­sítmények építésének terve. Az építési engedélyt 1991. áprili­sában adta ki a hatóság akkori vezetője, s az április 29-én vált jog­erőssé, miután panasz, fellebbezés ellene nem érkezett. Most azonban nem lehet tudni, hogy kitől érkez­hetett volna, mert ma más a jegyző és más az építési igazgatás vezetője is. Ok is csak annyit tudnak, hogy egyetlen szomszédos, üres telek tu­lajdonosa kaphatott csupán értesí­tést, s ezt valószínűnek is tartják, de mivel az iratok Szegeden van­nak, ezt most nem tudták bizonyo­san. Az viszont tény, hogy kifogás nem érkezett. Mulasztás viszont történt: ugyanis a rendelet nemcsak a köz­vetlen szomszédok, hanem azon még feltételezhetően érintettek ér­tesítését, beleegyezését is megköve­teli, akiknek érdekeit esetleg sért­hetné valamilyen építkezés — lehet az ipari csarnok, állattartó telep, forgalmas út, zajos diszkó, vagy csak egy beárnyékoló magas épü­let is. Ez az értesítés azonban elma­radt. Aláírták viszont az építési en­gedélyt, annak ellenére, hogy a tes­tület spot akkor, sem azóta, immár az új önkormányzat, nem módósí- t°ha a rendezési tervet. Az pedig 3. 4. jelű lakóövezetet jelez, ami sem­miképpen sem ipari vagy vegyes beépítésű térség. Kisüzemek tehát elhelyezhetők, de egy üzemcsar­nok nem. Ennek ellenére a vállalkozónak kezeben volt az érvényes engedély 6 kisebb üzemi és kiszol- galoepület létesítésére. Ezzel — bar formai hibák és a szomszédok tiltakozása ellenére is —jogszerű­en kezdhette volna el a kivitelezést. Azonban módosítási tervet adott be, amelyben azt kérte, hogy a hat kisebb épület helyett egy nagyob­bat építhessen, mert ez így gazda­ságosabb. A szakhatóság vezetője ezt építészetileg is indokoltnak tar­totta, ezért hozzájárult a módosí­táshoz. Ekkor kapott gellert az ügy. Mert korábban, a polgármester kezdeményezésére, 1992. április 17-én összehívott megbeszélésen felajánlották egy kompromisszu­mos megoldás lehetőségét a vállal­kozónak, helyezze át máshová az üzemet. Akkor ő ebbe nem ment bele, olyan magas anyagi követe­léssel és rövid határidővel állt elő, amelyet a város nem tudott vállal­ni. Tóth Dezső ebből a kompro- misszumteremtés hiányát állapí­totta meg. Turucz István vállalkozó 1992. június 2-án kapta meg a módosítá­si engedélyt, ám az a lakossági til­takozás miatt nem emelkedett jog­erőre. De az épület alapozása már ezt megelőzően elkezdődött. Azon még lehetne vita, hogy érvényes-e a régi engedély, ha módosítását ké­rik (más az alapterület, nyeregtető helyett lapos tető stb.), ám jelen esetben ennek nincs értelme, ugyanis nem a régi, hanem a még el nem fogadott új épületet kezdték el. Az önkormányzat július 6-án írásban szólította fel a vállalkozót az építkezés leállítására, amíg jog­erős határozat nem születik a mó­dosítási kérelemről. Turucz István ez ellen bejelentéssel élt, amelyben jelzi: az önkormányzat ellen pert indít a leállításból eredő összes kárért. Tóth Dezső polgármester erről úgy vélekedik, hogy aki enge­dély nélkül kezd építeni, az annak minden ódiumát viseli. Az egész ügyről pedig elmondta: utólag biz­tos abban, hogy nem lett volna szabad lakóterületen ipari üzemre építési engedélyt adni, s ez nem fordulhat elő a jövőben. Ezért is jelöltek már ki új iparterületet. Azt azonban ő sem tudja, hogy milyen döntés várható: elviseli a város ezt az üzemet ott, ahol most épül, vagy le kell bontani és áttelepíteni. V. T. T anfol vamok stafétája a Kodály- intézetben Nyáron is a magyar zenetudo­mány egyik kisugárzó műhelye a kecskeméti Kodály Zoltán Zene­pedagógiai Intézet. Június 21-én kezdődött a Mozarttól Bartókig cí­mű továbbképző előadássorozat elsősorban tanárképző főiskolák, zenetanárképző intézetek és zene- művészeti szakközépiskolák szol­fézs- és zeneelmélet-tanárai számá­ra. Mozart, Wagner, Verdi, Ko­dály, Bartók és más mesterek mű­helytitkai iránt érdeklődők is je­lentkeztek a Lendvai Ernő Erkel- díjas zenetudós és Szabó Miklós Kossuth-díjas karnagy nevével mi­nősített egyhetes tanfolyamra. A tanárok személyes készségei­nek a fejlesztése volt az ének-zene­tanárok részére hirdetett tanfo­lyam célja. Hála a minisztériumi és intézeti ösztöndíjaknak, az itthoni­akon kívül több határainkon túli magyar pedagógus szerezhetett alapvető vagy újabb ismereteket a Kodály-módszerről. Lehetővé tet­ték, hogy két salzburgi zenetanár révén betekinthessenek az Orjf- módszer gyakorlatába, a kortárs nyugati zenei irányzatokba. Francia a harmadik nyári Ko- dály-intézeti tanfolyam hivatalos nyelve. A Cours d’été Kodály fő­ként Franciaországból és Belgium­ból várt vendégeket. Ez a kurzus július 26-án zárul. A tanfolyamok sikeréhez nagy­mértékben hozzájárult 3 iskolai kórus. Többször szerepelt a Bá­nyai Júlia Gimnázium 11 éves diá­kokból álló elsőseiből összeállított kórus (karnagy: Györgyiné Koncz Judit), a Kodály Zoltán énekes is­kola ötödikeseinek kórusa (karve­zető: Sipos Erzsébet) és a Bolyai János Gimnázium kórusa Jámbor Zsolt irányításával. Újság a pati­nás intézményben, hogy Erdei Pé­ter szeptember elsejével visszatér Kecskemétre és átveszi az intézet vezetését. Lesz neki is, tanártársai­nak bőven munkája, mert soha nem jelentkeztek annyian az egész éves tanulmányokra, mint az ősz­szel kezdődőre. Heltai Nándor (Folytatás az 1. oldalról) A legutóbbi két hónap közös — átlagolt — vízfogyasztása szerint havi 25-30 m3 vizet fogyasztottunk. Tudja, hogy az én családom valójá­ban mennyit fogyasztott április 8- tól június 1-ig? Majd két hónap alatt összesen 16 m3-t. Ez kb. a har­mada annak, ami után fizetünk! Pe­dig szinte pancsoljuk a vizet, napjá­ban vagy kétszer fürdünk, automa­ta mosógép is van, szóval nemigen takarékoskodunk! -Tíz éve vagyok közös képviselő, de ennyit még so­ha nem akartak fizettetni velünk. — Tehát ma még a közös vízóra szerint kapták a számlát! — Annak ellenére, hogy az ak­na, benne a „nagy” vízóra, víz alá került! Kérdem én, hogy tudták leolvasni azt, hogy május közepé­től június középéig 1667 m3-t fo­gyasztottunk? Kétszer jelentettük be azt, hogy víz alatt van az akna, a mai napig nem jöttek ki megjavítani, pedig megígérték! — Ezentúl legalább csak annyit kell fizetniük, amennyit lakáson­ként fogyasztanak, hiszen megvan már az egyéni mérőórájuk! — Nézze, elgondolkodtató, hogy a vízmű eddig a többszörösét számlázta nekünk a valós vízfo­gyasztásunknak! Pedig a házban vagy 10 lakás üres, ritkán „lakott”. A vízműnél azt vágták az arcom­ba, hogy- biztosan valaki belenyúlt a vízórába és babrált rajta! Azzal is fenyegettek, hogy ha nagyon ug­rálok, kifizettetik velünk 1000 m3 tartozásunkat! Én, mint közös képviselő, nem tudtam erről, de szöget ütött a fejembe: vagy van tartozásunk vagy nincs! De ezzel ne fenyegessenek! Amikor arról kérdeztem őket, hogyan lehet, hogy a leolvashatat- lan közös vízóra ellenére ilyen nagy összeget kapunk, azt mond­ták, hogy ez nem is olyan nagy fogyasztás! 30 m3 egy hónapban! —- Meddig fizetik még ezt a na­gyobb összeget? — Nem fizetjük! Az OTP-nél lezártam az inkasszónkat! Nem a vízdíjat tagadjuk meg, de csak annyit vagyunk hajlandók fizetni, amennyit fogyasztunk! Miért kell még ezután is a valós díj többszörösét „beszolgáltatni”, amikor már mindenkinek megvan a maga saját kis mérőórája, amely • Valahol a víz alatt található a vízóra, melyről a vízmű ördöngős módon megállapította, hogy laká­sonként körülbelül 30 köbméter fo­gyasztást jelez. (Fotó: Galambos Sándor) csak azt méri, ami a valóságnak is megfelelő!!! De sok más furcsaság is van itt! A szomszédos ház egy negyedével megelőzött minket a vízórák felsze­relésében! Tudja mennyi az eltérés a két ház számlája között? Az övék 74 m3, a miénk 114 m3 volt ugyan­azon időszakban, holott ugyanany- nyi lakás itt is, ott is. — Miért kell még esetenként hó­napokig a régi vízdíjat fizetni, az egyéni órák által mért helyett? — kérdeztem a Vízmű Rt. számlázási osztályán. — Onnantól tudjuk csak elfo­gadni az egyéni órákat, amikor minden lakásban megtörtént már a beszerelés. Az esetleges átmeneti időszak azért adódhat, mert hirte­len rengeteg fogyasztó adata sza­kadt a nyakunkba! A programok még készülnek a számítógépes nyil­vántartásokhoz, nagyon sok az ez­zel járó munka — mondta Farkas Györgyné. Mivel a Tinódi utcaiak esete egy­általán nem egyedi jelenség, foglal­kozni fogunk azzal, hogyan lehetsé­ges az, M>gy többszörös víidijat fi­zettetnek a lakókkal sok helyen? Bán János Önkormányzati döntések Hercegszántón A helyi önkormányzat a legutób­bi ülésen Bognár József polgármes­ter vezetésével megbeszélte a régóta tervezett bátmonostori gázlefejtő megépítésének ügyét. A környező községek, így Hercegszántó is in­nen kaphatja majd a gázt. A testület úgy döntött, hogy a lakosság szám­arányának megfelelően vállalják a költségek fizetését. Az ülésen foglalkoztak szociális segélyek ügyével. A kérelmek ala­pos megvitatása után segélyt ad­nak fiatal házasok első lakáshoz jutásához és az OTP-nél lévő tarto­zások törlesztésére. A községben több éve tervszerűen folyik az útépítés. Az önkormányzat — a januári falugyűlésen ígért üte­mezés szerint — az idén a Tél utcá­ban készített szilárd burkolatot. Hangsúlyozott témaként került megtárgyalásra Budzsak vezetékes vízzel történő ellátása. Már előző­leg felkérték a vízmű vállalatot, hogy készítsen tanulmánytervet ennek megoldására. A testülethez érkezett négy változat közül a leg­egyszerűbb lehetőséget fogadták el a képviselők. Eszerint a községi vízműhöz csatlakoztatják a külte­rület felé építendő vezetéket. így nem kell építem sem új kutat, sem vastalanítót. Ez a tervek szerint jövőre készül el, részben saját erő­ből, részben pályázaton elnyert összegből. ■*! Tölgyesi Gábor OROSZORSZÁGBAN ELHUNYT MAGYAR FOGLYOK Akik a Duna—Tisza közén születtek Lapunk az Új Magyarország című napilap nyomán folytatja a moszkvai központi levéltárból immár folyamatosan érkező névsor közzétételét, amely a háború alatt és után hadifogolyként, valamint a kényszermunkatáborokban orosz földön elhunyt magyarok adatait tartalmazza. Amennyiben bárki a hozzátartozóját, rokonát fedez­né fel a névsorban, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol további információkat kaphat. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk helyhiány miatt csak a mai Bács-Kiskun megye területén született foglyok nevét közli. A teljes lista az Üj Magyarország szerdai és szombati számaiban található. M Molnár Dezső, 1920. Kiskunfél­egyháza, honvéd, meghalt 1945. április 26-án (hdf.), Molnár Gyula, 1918. Pálmonostora, honvéd, meg­halt 1947. január 7-én (hdf.), Mi­hály Mihály, 1909. Pálmonostora, honvéd, meghalt 1945. április 24- én (hdf.), Miskolczi István, 1913. Mélykút, honvéd, meghalt 1945. február 1-én (hdf.), Miskolczi Ger­gely, 1907. Kalocsa, honvéd, meg­halt 1945. április 6-án (hdf.), Ma- cós Mihály, 1918. Kecel, honvéd, meghalt 1945. május 17-én (hdf.), Mészáros Ödön, 1922. Lajosmizse, honvéd, meghalt 1947. július 30-án (hdf.), Mészáros Elek, 1922. Kecs­kemet, honvéd, meghalt 1945. au­gusztus 13. (hdf.), Mészáros János, 1924. Kiskunfélegyháza, honvéd, meghalt 1946 (?) 12. (hdf.), Mészá­ros Ferenc, 1908. Géderlak, sza­kaszvezető, meghalt 1945. január 20-án (hdf.), Mizsei László, 1922. Lajosmizse, honvéd, meghalt 1946. október 4-én (hdf.), Mizsei János, 1916. Kecskemét, rangja is­meretlen, meghalt 1945. február 17-én (hdf.), Meskó József, 1906. Soltvadkert, rangja ismeretlen, meghalt 1947. augusztus 10-én (km.). Mesteri József, 1921. Sza­badszállás, honvéd, meghalt 1945. március 21-én (hdf.), Mészáros Lajos, 1910. Kiskunhalas, honvéd, meghalt 1945. április 14-én (hdf.), Makós István, 1913. Szabadszál­lás, rangja ismeretlen, meghalt 1945. február 25-én (hdf.), Molnár Antal, 1908. Kecskemét, rangja is­meretlen, meghalt 1946. július 12- én (km.). A névsorban szereplő rövidíté­sek: (hdf.) hadifogoly, (km.) kény­szermunkás, málenkij robotra el­hurcolt. Befejeződött a lakásszövetkezeti átalakulás A több mint 1100 lakásszövet­kezet közül 200-nál nem zárult le az átalakulás a szövetkezeti tör­vény által megszabott június 30-i határidőre. Az ország 274 ezer szö­vetkezeti lakásából 6500 választot­ta a kiválás útját, főként a kisebb szövetkezeteknél, ám ez csak nö­velni fogja a szövetkezet számát, hiszen ezen épületek több mint fele új szövetkezetét hoz létre a házke­zelési teendők ellátására. Homokhiány Bácsalmáson Több hónapja gondot okoz Bácsalmáson az építkezésekhez szükséges homok beszerzése. Ko­rábban volt egy kitermelési lehető­ség a város határában, de ezt az önkormányzat lezáratta, mivel életveszélyessé vált. Ez érthető. Az már kevésbé, hogy azóta sem történt gyakorlati intézkedés. Bár új homokbánya megnyitását he­lyezték kilátásba, ez a mai napig sem történt meg. Pedig a volt bá­nya sem egyik napról a másikra vált életveszélyessé. A közvéle­mény szerint a régi bezárásig meg kellett volna teremteni az új meg­nyitásának a feltételeit. Jelenleg a fuvarozók a szomszé­dos településekről (ha nem küldik el őket), vagy Jánoshalmáról szál­lítják Bácsalmásra a homokot, ami természetesen jelentős költség- többletet jelent. Csak kérdezem... Mit jelent az a szó, hogy hű­ség? Eltekintve ezúttal a pár- kapcsolatoktól. Úgy tudom, hogy munkahelyeken ez a foga­dalom már kiment a divatból. A bányászok még ugyan ma is kapnak úgynevezett hűség- pénzt, már azok a szerencsések akiket nem bocsátottak el és megengedhették maguknak hogy hűségesek legyenek. Van egy ismerősöm, (nem bányász), aki idén június 30-án ünnepelte 15 éves munkaviszo­nyát. Végig ugyanazon vállalat­nál dolgozott. Jubileumi juta­lomként felvehette másfél havi fizetését. Még ekkora mázlit Ugyanis, ha annak idején tizen­öt évvel ezelőtt egy napot késik nem kap egy fillért sem. Tudni­illik július elsején lépett életbe az új munka törvénykönyve amely mindenfajta jubileumi ju­talmat eltörölt. Tehát érvényte­lenné vált volna a tizenöt év után járó pénz. Tudom én persze, hogy a hű­séget törvényben szabályozni olyan, mintha colstokkal mér­nénk a csók hosszát. Privatizá­ció van, új cégek sokasága ala­kul, átalakul, újra kell kezdeni mindent. Húsz év múlva kiderül, melyik marad talpon, s a cégre van bízva, hogy miként becsüli meg hűséges dolgozóját. Akik pedig nem tavaly léptek be első munkahelyükre, hanem har­minc éve húzzák az igát, úgy járnak majd — remélem —, mint a japánok. Ott a második háború után minden cég megbe­csülte alkalmazottját, s húsz év múlva be is jött nekik. Megérjük mi is ezt? Csak kérdezem . . . Hámori Zoltán V

Next

/
Thumbnails
Contents