Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
4. oldal, 1992. június 6. MEGYEI KORKÉP Faludy György ajánlja válogatott verseit: 1947 és 1988 között Magyarországon verskötetem nem látott napvilágot. Könyveim többsége, költemények és próza, nagyobbrészt angolul jelent meg, mindaddig, amit Püski Sándor 1980-ban, New Yorkban 600 oldalon közre adta összegyűjtött verseimet. Ebből a kötetből nagyon kevés példányjutott el az országba is, mint ahogy ez a 200 Szonett című könyvemből látható, a könyv száz újabb verssel — valójában többel — növekedett. Most, amikor kétszáz és egynéhány költeményt, vagyis verseim mintegy harmadát válogatom ösz- sze, enyhe aggodalmat érzek. Szeretnék mindent beletenni, amit közönségem kedvel vagy legalább tűr, és mindent, amit magam is szeretek, ha esetleg az olvasó nem is fogadja örömmel. Ennek ellenére sem lesz semmi a kötetben, ami bármilyen irányzatú, gondolkodású, vagy vallású embert sért, kivéve a nyilasokat és kommunistákat. De e versek számát is nagyon szűkre szabtam, mert náluk fontosabb jelenségek is akadnak a világon . . . Kellemes olvasást kívánok! GÖNCZ ÁRPÁD A FŐVÉDNÖK Jótékonysági est a koronáriaőrző javára Immár másodízben, de amint mondta, nem utoljára rendez a Magyar Honvédség bajai helyőrségi klubjának igazgatója, Menczer György jótékony célú hangversenyt a városi kórház koronáriaőrzőjének megsegítésére. E hó 15-én neves énekés színművészek — köztük Pászthy Julianna, Pitti Katalin és Hegedűs D. Géza — önzetlen közreműködésével tartanak műsoros estet a Német Művelődési Központ nagytermében. A fővédnöki tisztet Göncz Árpád köztársasági elnök, a védnökit Für Lajos és Suiján László miniszterek vállalták. Mindhárman jelezték részvételi szándékukat, sőt azt is, hogy a koncert délutánján lakossági fórumon is készséggel vesznek részt. — Mi is az a koronáriaőrző? Ezzel a kérdéssel kerestem fel dr. Balázs Mihály főorvost a kórház I. számú belosztályán. — Az első koronáriaőrzők még a hatvanas években létesültek, elsősorban Amerikában — tekintett vissza dr. Balázs Mihály az osztályához tartozó intézmény történeti előzményeire. — Megnézték ugyanis, hogy milyen okok jelentkeznek az infarktusnál — tehát a szívizom elhalásánál —, amelyek szövődményeket idézhetnek elő. Azt tapasztalták, hogy a halálesetek túlnyomó többségénél a szívritmuszavar a leggyakoribb, főként az infarktus kezdeti szakaszában. — Hogyan érzékeli az orvos ezt a jelenséget? — Éppen ehhez kell a koronáriaőrző részleg. Itt van mód arra, hogy az őrzőmonitoron folyamatosan megjelenített EKG-regisztrálás történjen. A hagyományos belosztály, ahol korábban az infarktusos betegeket kezeltük, csak arra adott lehetőséget, hogy időnként ellenőrizzük a szívműködést. A koronáriaőrzőben azonban állandóan, percnyi szünet nélkül mutatja a monitor, hogy nincs-e szükség azonnali beavatkozásra, netán a szív újraindítására. — Javult-e a halálozási arány a koronáriaőrző létesítése után? — A pontos statisztikai adatok ismeretében azt mondhatom, hogy lényegesen kevesebb lett a halálozás. Az első őrző kialakítása előtt, 1977- ben az infarktusos betegek mintegy 30 százaléka halt meg. Amikor a következő esztendőben az egyik hatágyas kórtermet alakították át a bel- osztályon e célra, a halálozási arány 20 százalék alá csökkent. A négy betegre jutó két monitor, pontosabban a két ágyhoz tartozó monitorok hiánya komoly etikai problémákat vetett fel, és érthetően nyomasztólag hatott az amúgy is súlyos állapotban levő ápoltra is. — Tudom, hogy rövidesen vásároltak még két monitort, sőt, három éve elkészült a kifejezetten erre a célra épített új koronáriaőrző is. Mi célra tehát a jótékonysági hangverseny? — Valóban, egy minden igényt kielégítő, korszerű őrzőszobában szakképzett személyzet vigyázza minden pillanatban a betegek állapotát. A koronáriaőrzőben tavaly 236 beteget kezeltünk, közülük 98-at infarktussal. A 236 beteg közül 37 jutott a klinikai halál állapotába, akik közül hetet sikerült újraéleszteni. Ez az arány első pillantásra nem tűnik jónak, de gondoljunk csak bele: ha harminchét meghalt emberből csak egyetlen egyet is vissza tudunk hozni az életbe, az is sikernek számít. .. — Végezetül: mit tanácsol főorvos úr a betegeknek illetve a hozzátartozóknak ? — Nagyon fontos az időtényező. A véralvadék esetleg egy-két órán belül az őrzőben feloldható, öt-hat óra múlva esetleg kétséges az eredmény. Minél előbb jusson a beteg a koronáriaőrzőbe! Gál Zoltán • Nagyvizit a koronáriaőrzőben Jól illik a Német Művelődési Központhoz • Sok bírálatot váltott ki az újvárosi lakosság körében ez — a Német Művelődési Központ előtt emelt — épület. Nem illik az impozáns gimnázium—tornacsarnok—diákotthon együtteshez — mondták az emberek elégedetlenül. Most azonban, amikor a tetőgerendák is a helyükre kerültek, látható, hogy egy szemet gyönyörködtető jelképes kapu kerül a művelődési központ elé. (Kép és szöveg: Gál Zoltán) SZÍNHÁZ — MOZI — TV KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ BAJAI VENDÉGJÁTÉKA, BAJA. MŰVELŐDÉSI KÖZPONT. Este 8 órakor: MACSKAJÁTÉK. Jávor Pál-bérlet. KECSKEMÉTI Városi mozi: fél 4 órakor: HÓFEHÉRKE ES A HÉT TÖRPE. Sz., mb., amerikai film. 3/4 6 és 8 órakor: AZ UTOLSÓ CSERKÉSZ. Sz., amerikai film. csak 16 éven felülieknek. ÁRPÁD mozi: 3/4 6 és 8 órakor: SZOMBAT ESTI FRÁSZ. Sz., mb., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Stódiúmozi: 7 órakor: ÉJSZAKA A FÖLDÖN. Sz., amerikai film, ]4 éven aluliaknak nem ajánlott. CSALÁNOSI autósmozi: este fél 10 órakor: SZOMBAT ESTI FRÁSZ. Sz., mb., amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, PETŐFI mozi: 6 és 8 órakor: A PROSTI. Sz., angol film, csak 16 éven felülieknek. Stú- diómozi: 7 órakor: HÓBORTOS HÉT VÉGE. Sz., mb., amerikai film. VÁROSI TELEVÍZIÓ műsora: 8.00 —12.00: ATV-vikend, szórakoztató hét végi magazin, a tartalomból: Kapásjelző horgászoknak. Új repülési magazin. CNV-világhiradó. Horoszkóp-suli. Közlekedés nyáron. A Solens együttes műsora. 14.00—15.00: KÉPÚJSÁG. KISKUN TV műsora: 5.00—8.00: KÉPÚJSÁG. 8.00—12.00: AGRO TV műsora. 12.00-24.00: KÉPÚJSÁG. Június 7., vasárnap, BAJAI SZÍNHÁZ, BAJA, MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: este 8 óra: MACSKAJÁTÉK. Honthy Hanna-bérlet. A mozik műsora megegyezik a szombatiéval, kivéve: KISKUNFÉLEGYHÁZA, Stúdiómozi: 7 órakor: A CSALÁS GYÖNYÖRE. Sz., magyar film, 14éven aluliaknak nem ajánlott. VÁROSI TELEVÍZIÓ műsora: 8.00 —12.00: A csütörtök esti TV-Tévé- produkció ismétlése. 14.00—14.30: KÉPÚJSÁG. 14.30: Kisfilmműsor, horgászvizek Zalában. 20.00—24.00: A péntek esti TV-Tévé-produkció ismétlése. Hatszáz öregdiákot várnak Ma este Kalocsa a ballagó diákok után az öregdiákoktól lesz hangos. A 35. születésnapját ünneplő, kitűnő eredményeket felmutató Ének-Zenei Általános Iskola valamennyi végzett osztályát találkozóra hívta. Közel hatszáz volt diákot várnak az ünnepségre s az azt követő bankettekre. Az osztálytalálkozók résztvevői már jó előre asztalt foglaltak a város szórakozóhelyein, szinte nincs olyan vendéglátóhely, ami ne telt házat jelentett volna. A rendezvény fény- potja az lesz, amikor a végzett és a jelenlegi ének-zeneisek közös műsort adnak. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Kettős gondatlanság Szerencsére nem történt halálos közlekedési baleset, de két vétlen utas súlyosan megsérült, egyikőjük maradandó testi fogyatékosságot szenvedett 1991. május 21-én este a solti betonon. A karambolt — amint később a bíróság megállapította — kettős gondatlanság okozta olyan értelemben, hogy mindkét gépkocsivezető vétkes volt az ügyben. Mi történt valójában? Az említett időban, 1991. május 20-án, az éjszakai órákban, egy teherautó haladt az 52-es úton Solt felől Kecskemét irányába. A kocsit Kacmakisz Petrosz 30 éves magyar állampolgár, Szegvár, Szőlőkalja 4. szám alatti lakos vezette és a saját tulajdona volt. Ebben természetesen még nincs semmi rendkívüli. Ámde a főút 46. kilométere után váratlan műszaki hiba lépett fel: leszakadt a kardántengely, meg kellett állni. A hiba olyan természetű volt, amit a helyszínen kijavítani, elhárítani nem lehetett, ezzel tisztában volt maga a tulajdonos is, ezért kitette az elakadást jelző háromszöget és a bal oldali helyzetjelző lámpákat égve hagyta. Maga pedig elindult, hogy mentőt keressen az elvontatáshoz. Elég sokáig volt távol és csak másnap este fél kilenc körül tért vissza, de a tervbe vett mentés eredménytelen maradt. A teherautó még mindig ott állt az úton, de mert az akkumulátor egyébként sem volt kellően feltöltve és a majdnem huszonnégy órás igénybevétel miatt alaposan ki is merült, a jelzőlámpák fénye fénynek már alig volt nevezhető. Mindez azonban még csak egyik „feltétele” volt annak, hogy itt baleset történjen. Sajnos hamarosan adódott a másik feltétel is: körülbelül szintén este fél kilenckor ért a helyszínre személygépkocsijával Béres András, Solt, Zöldfa utca 17. szám alatti lakos, aki utasként Szabó Ferencet és feleségét szállította. Béres tompított világítással és mintegy 52-66 kilométeres sebességgel haladt s ezáltal a kocsi féktávolságát be nem látva későn észlelte az előtte, szinte kivilágítatlan akadályként jelentkező, illetve felbukkanó teherautót, amelynek fékezés nélkül, minimális balrakor- mányzással nekiütközött. A baleset következtében Szabó Ferenc sorozatos bordatörést szenvedett, de 45 nap alatt tökéletesen meggyógyult. Feleségének viszont a jobb vállízületi csontja darabosan törött s ennek következtében karidegfonat-bénulás lépett fel nála. Sérülésével egy évig járt orvoshoz, de így is maradandó fogyatékosság hátrahagyásával gyógyult meg. Béresnek nem történt baja. Az eljárás során Kacmakisz Petrosz a terhére rótt bűncselekmény — maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozása — elkövetését tagadta, felelősségét nem ismerte el. Kizárólag Bérest tartotta vétkesnek abban, ami történt. A bíróságnak — legalábbis a teherautó-tulajdonost illetően — más volt a véleménye. Megállapította ugyanis, hogy Kacmakisz Petrosz nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a baleset lehetőségét kizárja, elhárítsa. Önmagában ugyanis az elakadást jelző háromszög és a jelzőlámpa kevés. Értesítenie kellett volna a rendőrséget vagy az Útinform közlekedési szolgálatát — hangsúlyozza a bíróság ítéletének indoklása. Más volt a „hozzáállása” Béres Andrásnak. Ő elismerte bűnösségét és beismerő vallomást tett. Eltúlzott mértékben választotta meg ugyanis a gépkocsi sebességét, aminek az lett a következménye, hogy a tompított világítás mellett későn észlelte a veszteglő teherautót és fékezésre, főleg megállásra már nem volt ideje. A bíróság Béres Andrást száznapi tétel pénzbüntetésre ítélte és másfél évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. A pénzbüntetés egynapi tételét nyolcvan forintban állapította meg. A büntetés kiszabásánál a bíróság figyelembe vette, hogy Béres 1990- ben ittas járművezetés miatt állt már a bíróság előtt, amikor is 1 év hat hónapra eltiltották a vezetéstől. A baleset idején tehát engedély nélkül vezette személyautóját. Kacmakisz Petroszt a bíróság 90 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 130 forintban határozva meg. Ugyanakkor mindkettőjüket kötelezték a felmerült bűnügyi költség meghatározott részének a megfizetésére. Az ítélet még nem jogerős. G.S. HETI SOROZATUNK • Nem látni az autóktól az erdőt. K örnyezetünk pusztításának folyamata — és ezzel együtt a lakosság egészségi állapotának romlása — köztudottan felgyorsult az utóbbi években. Úgy tűnik, néhány évtized alatt tönkretesszük életfeltételeinket, évmilliók alatt kialakult természeti kincseinket, a levegőt, a vizeket, a talajt, az állat- és növényvilágot. Hosszú ideig senki sem goldolt arra, hogy a világ „autósítása” milyen gondot okoz majd. Most ráébredtünk, hogy rohamos tempóban fogynak az energiakészletek, sőt lassan még az időjárás is megváltozik a kipufogó gázok hatására. A legújabb adatok szerint 400 millió autó van forgalomban, évente negyvenmillióval gyarapodik a frissen gyártott kocsik száma. A közlekedés fejlődése a Föld kincseinek rablógazdálkodásához vezetett: a járművekhez acélon kívül szenet is felhasználnak, a kocsikban alkalmazott minden kiló műanyag előállításához három kiló nyersolajra van szükség. De az igazi pusztítás csak ezután következik: minden autó élettartama során súlyánál tízszer több üzemanyagot éget el, alakít át levegő- szennyező kipufogó gázzá. A levegőbe kerülő ólom 90 százalékát, a szénhidrogének 60 százalékát, a szén-monoxid és a nitrogén-, oxidok 40 százalékát e „bűzgyá-: rak” juttatják a levegőbe. ,u: A városi főútvonalak egészség’ károsító hatását ma már mindenki elismeri. Egyik-másik forgalmas! csomópontban a szennyezőanyag gok mérhető értékei messze meghaladják a megengedett normákat- Megalapozott feltételezések szerint a közutak mellett élők körében világszerte milliós nagyságrendben tapasztaltak olyan megbetegedéseket, amelyeknek oka egyértelműen visszavezethető a környezetszennyezésre. Ha idehaza még nincsenek is pontos kimutatások, annyi már szinte bizonyos, hogy az utóbbi tíz évben tízszeresére nőtt asztmás megbetegedések jórészt erre a számlára írhatók, s ugyanez a helyzet a megkétszereződő hörghurutokkal, a meg- j háromszorozódó rákos megbete-; gedésekkel is. Egyre több orvos; vallja, hogy az egymás hatását) megsokszorozó környezeti ártal- i mák miatt csökken olyan gyors j mértékben a várható átlagéletkor, j ezért kerültünk az európai rangsor j legutolsó helyére e téren. Sokan felteszik a kérdést: nem volna jobb végre autósítás helyett fásítani? (Vége) * i Árulni kell...! — Vegyen már jó pamutzoknit! — fordul felém egy kedves arcú, barna bőrű csöppség Kiskunmajsán. Szigorúan mérem végig. Alija a tekintetem, sőt, érdeklődve pillant vissza. — Hány éves vagy ? — kérdezem. — Kilenc. — S ez hogyan került hozzád? — mutatok a kezében levő, Puma feliratú zoknikra. Enyhe felháborodással a hangjában, felel: — Hát mü áruljuk itt a zoknikat ... Na vegyen már! Kettőszáz egy csomag. Öt darab van benne. — Melyik városfal jöttetek ? — Székelyudvarhely. — A zokni honnan van ? — Törökből. — S most hol laktok ? — Érdélben. — De itt, Magyarországon . . . — Itt nem lakunk sehol. — Csak alszotok valahol. . . — Hát a kocsiban. Na vegyen már! Száznyolcvan. — Iskolába jársz? — Nem. — írni, olvasni tudsz ? — írni nem. Olvasni tudok. — Magyarul, vagy románul? — Magyarul. Hát magyar cigányok vagyunk mink .. . — Na gyere olvasd el ezt — mutatok a Kálvária utca feliratú táblára. Elneveti magát. — Olvasni nem tudok. Számolni tudok! Olvasni nem. — Szeretnél iskolába járni? Egy pillanatig távolba réved a tekintete, majd határozottan, tagadó- an rázza a fejét. — Árulni kell... Ezt úgy mondta, mintha azt mondta volna, hogy navigare neces- se est, vagyis hajózni muszáj. Egy zippzáras, nagy zsebbe rakta a kettőszáz forintot, ötszázasok, ezresek közé. S már fordult is a következő járókelőhöz. — Jó pamutzoknit, vegyen már! Ballai F. István
