Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

6. oldal, 1992, június 4. PCTÖFf NÉPE Vaskút ünneplőben Waschkut 1992 Wir begrüßen recht herzlich unsere Gäste in Vaskút (Waschkut), besonders die, die aus Vaskút (Waschkut) stammen. Pfingtcn 1992 ist liir uns ein schönes Test, und nach den zwei Tagen ist unsere Freundschaft noch tiefer. Wir haben uns mit vielen Freuden vorbereitet, und hoffen, daß sie sich hier wohl fühlen werden. Szeretettel köszöntjük Vaskút vendégeit, külön tisztelettel mind­azokat, akik innen származtak el. 1992 Pünkösdjén igazi ünnep ez a találkozás: s az együtt töltött két nap után még mélyebb barátság köt bennünket össze. Ha szétnéznek Vaskűton, láthatják, igazi vendég- szeretettel készültünk, s reméljük, valamennyien jól érzik magukat minálunk. Fertőző erények D*. FAUL FLACH JURIST UND YOUtSKUWDtSR ISOTMÍfl "Dachkuta, Bácskút, Bathkut, Bácsköz. Basskut — Vaskút az írásos emlékekben majd hatszáz éve változó elnevezésű község: Ba­ja közelében, a magyar történelem zajlásában. 1727-ben 18 adózó házzal (az adó akkor is szent dolog . vala!) szerb lakosokkal, majd ma­gyar telepesekkel. A földesúr 1750-től Grassalkovics Antal gróf, aki gyér lakosságú, ámbár jó ter­mőhelyi adottságú — s ezért a vas­kortól bizonyítottan lakott — vi­dék hasznosításának lehetőségét a betelepítésben látja. Megbízottai az egész német birodalmat bejár­ták, toborozni a legszorgalmasab­bakat, a Rajna mentén élőket. De befogadta a szabadabb élethez szokott szerbeket, bunyevácokat is. 1759-ben fölépült a falu első temploma. Az erőteljes fejlődés nyomán 1818-ban már telepesek indultak (németek) Vaskútról Kunbajára. A község lakóinak száma 1890-ben volt a legmaga­sabb: a korabeli összeírás 5258-at lajstromozott. 1944-ben a történelem új fent be­leavatkozott a község életébe: nemcsak a földek és más javak el­kobzásával, szétosztásával. 1948 augusztusa és szeptembere 2600 ember, a svábok kitelepítését hoz­ta, az akkorra már a különféle be- és továbbtelepítésekkel végképp szétzilált községbe. Ha van kifeje­zés, ami a vaskútiak legújabbkori történelmére jellemző, az a kálvá­ria. Mindenkinek. Megbélyegzett svábnak, Bukovinából futott szé­kelynek, odairányított viharsarki agrárproletárnak, Csehszlovákiá­ból érkezett lakosságcserésnek. A polgármesteri hivatal bejára­tánál kivont kardú, mérleget tartó Justicia-képmás: hajdani pecséte­lőről mentett címeralak. Szemét nem kendőzi ábrázolója, azt su­gallva, az igazság istennője itt néz, lát. S manapság is van mit megfi­gyelnie. Azt a tényt meg végképp nem lehet figyelmen kívül hagynia, hogy egy község életében az isten­félőjámborság és a szorgalom, tör­ténjék bármi is: hosszú távon ki­váltképpen megmutatkozik. Meg, mégha most nem is szoktunk vele előhozakodni, de tartozunk ezzel a megmaradtak „fertőző” erényei­nek méltatásaként: Vaskúton a termelőszövetkezet is élenjáró kel­lett hogy legyen. Már csak így hoz­ta a szorgalom. Meg tán az se vé­letlen, hogy a község, amely egyéb más mellett a káposztájáról híre­sült el, Baján már így emlegette- tett: fejes, mint a vaskúti káposzta. Ezt a „fejességet” érteni Klock Fe­renc segít: Nemcsak dolgoztunk, hanem gondolkodtunk is közben. A mun­kából és a gondolkodásból lett itt az eredmény. Amúgy vitathatatlan állítás. Csak hát, gondoljunk bele: mit kezdhetett a bölcsességgel az az asszony, akit annak idején, mivel­hogy szénát volt gyűjteni, egy szál ruhában, mezítláb löktek ki, vagy hogy be se engedték a házába. Most, a napokban temették, 63 éves korában. Két házat, nyaralót hi ;■ i‘ maga után. Hallgatunk is mcmr kopogós tények ezek ■ . iicn s éi /elmeket korbácso- ! ; xlochné Bohner Marianna idézi az akkori csodálkozást: Ez a sváb olyan, mint a liba, kopasztás után kinő a tolla. Kicsit mosolyog is, büszkefé­lén. Mert azt a véleményt ugyan nem az elismerés illette. Sőt. De igaz. # A stációképeket Udvardi Erzsébet festette. Jézus Pilátus előtt. Az igazságtalan bánásmód fájdalmát a vaskúti német családok megismerték. Die Schmerzen der ungerechten Behandlungsweise haben die waschkuter deutschen Familien kennengelernt. tés alatt is. A gyerekekkel magya­rul, az asszonnyal svábul. így van ez. Káposzta lábasban Dobos Ferencné magánkeres­kedő Baján. Most egyedül a nagy házban, ahol a hosszú ebédlőasztalnál a egész család el­fér. A férje Bécsben talált mun­kát, merthogy szégyellte a fize­tésként itthon kapható pénzecs­két. Katikát kérdem: önmagát svábnak azonosítja? — Igen, Ez sokszor megfogal­mazódik bennem. A takarékosság, a szorgalom a meghatározója. Es én ezt mindenkor vállalom. Még ha a takarékosság most nem is megy annyira, mert a gyerekeket támogatnunk kell. — Sikerül ezeket az erényeket továbbadni? — Könnyebben kapnak meg mindent. Ebben az állításban minden ösz- szegződik. Az is: majd évtizedek múlva világosodik meg, öröklőd­nek-e az erények. S hogy gyakorla­tiasabb témát tegyünk az asztalra, kérem, egy sváb ételt főzzünk gon­dolatban. Természetesen káposz­tából. íme: Akár a pörkölthöz, föltesszük a hagymát. Rá savanyú káposzta, füstölt hús, újabb káposztaréteg. Tetejére kelt tésztából gombócok. Az egész másfél óra alatt, tállal lefedve összefő. Ugye, az természe­tes, hogy nagy lábas kell. A nagy családnak. Svábosan. Mire elkészült az étel, Kubovics- né Márton Szabina jegyző asszony és dr. Vámos Ferenc polgármester megérkezett a képzeletbeli tálalás­ra. A beszélgetés jó ízét leöblíthet­jük egy szívesen kínált hideg fröcs­Hogy milyen praktikái voltak a túlélésnek, amikor kegyből ötük­nek vihettek három ágyat? A be­szélgetésbe belebimbamoló falióra a tanúja: az az iskolában lappan­gott. Meghogy parafadugót nem célszerű alkalmazni földbe rejtett hordónál, mert az egér kirágja, s csak az üres edény marad. Van-e, lesz-e, aki ezeket a keser- szomorú történeteket tollbamond­ja, leírja? Most, amikor már lehet beszélni róla, de nagyon nem fon­tos előtárni, hisz: azokkal, akik mindenünket megkapták akkor, ma sem cserélnének. Hát akkor? Klock Feri bácsinak urazni kellett a tanítót, s az iskolában kötelező volt magyarul beszélni. A kitelepí­• Emléktáblák. • Az építők — Zority Mátyás és Matusek Gábor — szerdán még dolgoz­tak az autóbuszvárón. Die Handwerker arbeiteten noch an der Bushalte­stelle. • Emlékmű őrzi a németek betelepülésének 250 éves jubileumát. Diese Gedenktafel zu dem 250. Jahrestag der deutschen Ansiedlung. • A megbékélés oszlopa. A fafaragómester Törő György. Säule der Versöhnung. Der Holzschnitzer heißt György Törő. • A Zsolnay-kút, Varga csel, természetesen vaskúti vörös­borból. Hogy Dobosné miért res­telkedik az ételrecept miatt? Alig értem. Otthon öregeknek Falunézés következik, polgár- mesteri vezetéssel. Ahogy magát se, minket se kímél dr. Vámos Ferenc. Benézünk a helybéli va­dásztársaság trófeakiállítására (igazán különleges a gyűjtemény a rendellenes agancsokból), meg­nézünk egy tárlatot. A pince­klubban a meszelést követő föl­mosással foglalatoskodó fiata­lokra is jut figyelem, aztán a te­mető árnyas gesztenyefái alatt a tökéletes megbékélés emlékhelyét nézzük meg. Máris indulhatunk az öregek otthonává alakított másfél házhoz (a fél ház bölcső­de. a másik lakóépület volt). A beköltözés hamarosan meg­lesz: tizenketten saját bútorukat Adrienn és Bárth Mariann. hozva foglalják el a szobákat. Fontos lehetőség ez, figyelmes­ség. A nyolcvankét éves Mariska né­ni siet az elöljárókhoz, derűje, hu­mora mindannyiunk számára kö­vethető lehetne. Mondja is: köny- nyű neki, nem cipel felesleges súlyt. Fogadni mernék, nem reform- konyha-tanfolyamon hallotta az egészséges öregkor titkait. Megbékélve Vaskúton most mindenki a „pünkösdi ünnepségre” készül. A búcsúra: merthogy a most éppen sisaktalan, átépítés alatt álló tor- nyú templomot a Bölcsesség Szent Lelkének szentelték. Búcsúra, no­ha inkább a viszontlátás, az új ta­lálkozások ünnepe lesz június 6-a és 7-e. Legalább hétszáz vendég érkezik (már mind gyakoribbak a házak előtt a német rendszámú ko­csik). Lesz emléktábla-avatás, a fa­• Özvegy Knrwcz József né Búzás Brigitia é korhűiig Gábor • kinek Ecmicné • Dobos Ferencné • kíoek Ferenc lu neves szülötteinek és a háború­ban elhaltaknak, a betelepülők­nek. Aláírják az együttműködési szerződést fürkheir: és Mutlan­gen képviselőivel. Megszentelik a példásai, megőrzött Kálvárián az' Udvardi Erzsébet festette stáció­kat, s virág kerül a Megbékélési Fájának tövébe. Es Vaskúton. éhben az ünneplő­be öltöző községben nem felleng­zős kijelentés a megbékélés. Ki svábul, ki bunyevácul vagy mám gyárként eljutott a megbékélésig. Hosszú út'vezetett hozzá. S jo, hogy az emlékezet rostáján kihul­lott a sok fájdalom. Most. ebben a kora óvári kegyetlen hőségben, szinte mindenütt a közscgcsinosí-, tás a program: ahogy ülik a ven-, dégiátás előtt, im Békés, boldog éveket, évszáza-r dókat Vaskút! .......jíjfi A z oldalt írta, fényképezte: Nagy Mária és Walter Péter ,h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents