Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
ARCOK SZENTKIRÁLYRÓL Kiírja magából az indulatokat A polgármester is metszette a szőlőt • Szabó Jutka: Nem oly rég még optimista voltam. Ladányiné Szabó Jutka nem tudja, meddig lesz munkahelye. A téeszben gépkocsiirányító, csak nem nagyon van mit irányítania. Irodája körül úgy sorakoznak a gépek, mint valami múzeumban. A szerelőműhely kihalt, csak az eldobált, otthagyott szerszámok árulkodnak arról, hogy itt valamikor munka folyt. Szomorú, lehangoló a látvány. Ki gondolná, hogy ebben a sivárságban gazdag marad a lélek s költeményeket szül? Mert furcsa mód Szabó Jutka verseket ír. Vajon miért? — Rákényszerítenek a problémák, hogy gondolkozzam — vall önmagáról. — Gondolkozom és kiírom magamból az indulatokat. Ez az egyetlen megnyilvánulási formám, hisz marokban vagyok én is. Sok mindennel nem értünk egyet itt a faluban, de az emberek mégsem szólnak. A polgármesterünk panaszkodik is, hogy soha nem káp visszajelzést. Hosszú idő kell, hogy megszokjak: nyugodtan beszélhetnek. Rjégen engem sem érdekelt a politika, hisz egyértelmű volt, úgy sem tőlünk függ. Most kénytelen vagyok figyelni, mert tudnom kell, hol van olyan hely, ahol érdemes elmondani valamit. Aztán látni szeretném, hogy a gyerekeinknek milyen esélyeik vannak. Nem olyan rég még optimista voltam. De ezek az utóbbi évek sikertelenek. Pedig népi vagyok nagy igényű, de ha az a kévés sem akar összeállni, akkor vannak a bajok. Sajnos, úgy látom, hogy rríöst a szélhámosok tudják magukat megvalósítani. Én elhiszem, hogy a politikusaink nem akarnak rosszat, de itt lénn valahogy nem jól van megvalósítva. Nem lesz meg a gabonatermésünk. Nincs miből és nincs értelme termelni. Az a leggazdaságosabb, ha nem csinálunk semmit. Ülünk a babérjainkon, njegyünk a segélyekért. De az sem lesz mindig. Fiatalok vagyunk, dolgoznunk kell. Nem megoldás, hogy az allam ad 7-8000 forintot. Abból még egy újságot setp járathat az ember. Nem jó életforma ez. A plébános úr a televíziót hibáztatja A szentkirályi plébános, Puskás Mihály tervezget: az üresen álló kántorházban könyvtárat és zeneszobát szeretne létrehozni. Egyáltalán milyen a szentkirályi emberek viszonya a kultúrához?—érdeklődtem hallván az elképzeléseit. , — Nehezen nyilatkozom erről bármit is -r felelte —, de ha őszinte akarok lenni, ennyit mondhatok: közepes az érdeklődés. Időnként jönnek ide színtársulatok, tanfolyamokat is szerveznek, de a kezdeti lelkesedés mindig csillapodik. Szalmaláng típusúak az emberek. Nincs elég tartás, kitartás bennük. Hiszen nem elég a jót elkezdeni, végig kell csinálni, még akkor is, ha nehéz. Persze iparkodnak ápolni a népi kultúrát, a néptáncot és -zenét. De sokkal több embernek kellene ebben részt venni. Nagyon hiányolom Szentkirályon a zeneoktatást. Ez a nép nem muzikális. Amikor idejöttem, szerveztünk egy énekkart, ami nehézkesen megy. Nekem sem jut erre elég időm a sok tennivalóm mellett. Mondhatom, most már csak évi négyöt 1 alkalomra korlátozódik a szereples. Látszólag szélmalomharc ez az egész, de talán,mégis igényesebbé tesszük az itt élőket. Én nagyon hibáztatom a televíziót is. Ha csökkentenék a műsoridőt, a családok többet tudnának egymással beszélgetni. Sajnos közösségromboló hatása van a tévének. Amikor a hétfő esték szabadabbak voltak, jobban lehetett az embereket valamilyen közösségi programra invitálni. S amikor idekerültem, 15 éve, emlékszem, milyen nagy családi ünnepeket szerveztek. Bámulatos volt az a szeretet, ami itt élt. Gyakrabban összeverődtek a szentkirályiak, igazi közösségek voltak a tanyavilagban. Amióta elnéptelenedett a tanyavilág, elapadtak az emberi kapcsolatok. Mar tanyai miséket sem tudunk tartani. Szomorú, de nem nagyon látom a megoldást. Talán ha látják az itt élők a munka értelmét, ha a mezőgazdaságban megtalálják a számításukat es benépesül újra a tanya- vüág. Akkor talán a kultúra s a közösségek ápolásával jobban törődnek. De az is igaz, hogy ebben a nehéz világban még inkább oda kellene figyelni egymásra. Hogy a bajban elhagyjuk egymást, attól az Isten mentsen meg! Amikor a szentkirályi polgármesterrel, Szabó Gellérttel találkozom s a falu iránt érdeklődöm, így válaszol: — Legnagyobb gondunk a munkanélküliség. A 800 munkaképes lakosból 274-en részesülnek munka- nélküli járadékban. Haldoklik a té- esz, és halovány a túlélés akarása. Mindenki a maga módján akar boldogulni. Éppen most tartunk testületi ülést és meghívtam a munkaügyi központ munkatársait. Úgy érzem, nem informáljuk kellőképpen a lakosságot a lehetőségekről. A munkaügyi központnak ugyanis vannak átképzési tanfolyamai, pályázatai, vállalkozást serkentő programjai. Ezeket meg kell ismertetni az itt lakókkal. Munkahelyet is próbálunk teremteni. Indul a járdaépítés, kerékpárutat tervezünk. Kezdődik a tornaterem-építés, fel kell újítani a művelődési házat, közhasznú munkát szervezünk. Ezeket a lehetőségeket kínáljuk a munkanélküliek felé. Jó lenne, ha kőműves-, ácsbrigádot tudnánk szervezni, ne külső emberekkel kelljen ezeket a munkákat elvégeztetni. Igazából azonban nem a munkahelyteremtés jelenti a legnagyobb gondot, hanem a munkanélküliség erkölcsi hatása. Véleményem szerint a munkanélküli-segély, az a tudat, hogy gondoskodik rólam az állam, az emberek igényességét, a túlélési elszántságot csökkenti. Sokan inkább vállalják azt a sorsot, hogy megkapják a havi 6-8 ezer forintot s nem keresik a végső megoldást. Fekete munkát vállalnak, fusiznak, háztájiznak. Ezáltal altatjuk azt a nemzeti érdeket, hogy az ország előmozdulásához, haladásához meg kéll fogni a munka végét. Tudom, az emberek rengeteget dolgoznak, de mindenki a saját zsebére termel, a közért nem akar tenni. Itt van például ez a haldokló téeszünk, ahol egy szőlőmetsző brigád dolgozott, amíg tudtak bért fizetni. Most ott áll 60 hektár szőlő, nincs aki megmetssze. Azt mondtuk az embereknek: a munkanélküli-járadékot fogják fel bérként, amit nem a téesztől, hanem az államtól kapnak, és menjünk ki megmetszeni a szőlőt. Talán 45-en jöttek el, magam is kimentem dolgozni, de csak egy-két napig tartott a lelkesedés. Képtelenek voltunk megmozdítani az embereket. Pedig sajat vagyonuk is benne van és nem érdekű őket, hogy ott megy tönkre az egész. Belátom, túl merész ötlet volt. Az viszont biztos, hogy a munkanélküli-segélyt hatékonyabban el lehetne költeni, ha szétosztásába bevonnák az alsó szinteket, a téesze- ket, vállalatokat, akik közelebb vannak a problémához. Munka ugyanis van. A munkanélküliség is inkább munkahely-nélküliséget jelent. Aki nem adta fel a várat Mintha a világ végén járnék útban Faragó Istvánék tanyája felé. Egyre mélyebbre megyek a pusztába, de az arra lakók megnyugtatnak: igen, ez még Felsőszentkirály, de nem messze már Pest megye határa található. Szinte elképzelhetetlen, hogy itt, távol a falutól, az erdőkkel, kopár földekkel körülvett tanyaközpontban zajos élet folyik. Faragó István tanyájától nem messze áll a Vágó-féle gazdakör épülete, ahol szüreti mulatságokat rendeznek s ahol már másodszor tartják meg a tanyatalálkozót. A gazdakörnek Faragó István a lelke. Hatvan éve született abban a tanyában, ahol ma is él. A pár száz méterre levő iskolába járt sok gyerektársával együtt. Édesapja és a környéken lakók közös munkával építették fel 1932-ben a táncközpontot, a Vágó János által alapított gazdakör épületét. Faragó István megőrizte ősei munkáját. Szinte egyedül tartotta fenn a mai napig a gazdakör helyiségét s magát a közösséget is, hiszen amikor betiltották a gazdaköröket, ők mint népfrontkor működtek tovább. —Nemmondtamfela várat—meséli. - Egyedül kezeltem, s amikor raktárnak használták, bementem a városba és visz- szakértem. Ne hagyjuk a gazdakört, mondtam. Rendeztem szüreti bálát, tavaly meg tanyatalálkozót. • Faragó István: Azt mondtam, ne hagyjuk a gazdakört. Faragó István amellett, hogy szervezi a tanyavilág közösségét és népitáncot tanít a fiataloknak, hat holdon gazdálkodik. Nagy bánata, hogy elnéptelenedett a puszta. — A fiatalok nem jönnek ki, mert hozzászoktak a kényelemhez. Nincs aki a földet művelje. Megbocsáthatatlan bűn, hogy megszüntették a tanyai iskolát. Akkor költöztek el innen az emberek. Már csak az öregek maradtak itt. Faragó Istvánnal együtt nézzük a gazdakör épülete mellett heverő kiégett rozsföldeket. A szentkirályiak úgy tartják: azért vannak itt ezek a rossz földek, hogy ne legyen lyuk a Föld közepén. Nem elégedett, de nem is lázad • K. Szabó István: Van, akinek kell a fold, van, akinek nem. K. Szabó Istvánról igen jó véleménnyel vannak a szentkirályiak: rendes, becsületes ember—mondják —, ráadásul a község egyik elöljárója. A kíváncsiság hajt hozzá: vajon e sokat dicsért ember hogyan látja a falu helyzetét? Érdeklődésemre kissé zavartan és nagyon szűkszavúan felel: — Van, akinek kell a föld — mondja- s van, akinek nem. Nagy gond az állatfelvásárlás, annak is lejjebb vették az árát, a tejpénzzel is probléma van. A téesznek vége, nem kap támogatást, hitelt. Munka persze volna itt, de szántani se tudnak, sok föld parlagon hever. Nem látok reményt arra, hogy újabb szövetkezet jönne létre. Itt nem is lett volna szabad téeszt csinálni, mert kevés a jó föld. K. Szabó István nyugodtan, csendesen beszél, hangjából sem elégedetlenséget, sem lázadást nem érezni. Beszélgetésünk a közügyekről a magánéletére terelődik. Kiderül: szentkirályi születésű, ebben a faluban nőtt fel, és 64 óta dolgozik a téeszben, de nem tudja meddig. Felesége ugyancsak a téesz alkalmazottja, most éppen kórházban fekszik. Négy gyermekük közül a legnagyobb a napokban érettségizik, a nagy fiuk harmadikos gimnazista, az ikrek pedig nyolcadikosok. A két szülő sokat dolgozik, szórakozásra nemigen marad idő. Nem könnyű a megélhetésük, de K. Szabó István nem panaszkodik. — Hiába káromkodik — vallja —, attól nem lesz jobb. Benke Márta Áldatlan állapotok a kécskei fizikoterápián ALIG FÉRNEK A GÉPEK ÉS A BETEGEK • A kécskei termálfürdő mellett áll az az épület. A fizikoterápia részére épült valamikor, de nem fejezték be. Évek óta üresen áll. a helyiségekben csak a gyom nő egyre magasabbra. Tiszakécskén nagyon sok ember szorul fizikoterápiás kezelésre, s a betegek tudják a legjobban, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a Béke úti intézményben. A termálfürdő mellett pedig lassan tönkre megy az a több milűó forint értékű épület, melyet néhány éve éppen erre a célra építettek, s azóta is üresen áll. Vajon, mi a megoldás? —Délelőtt 8 órától délután 3 óráig vagyunk itt. Kettőnkre jut körülbelül harminc beteg és mintegy 136 kezelés—mondja Kovácsné Kökény Gabriella fizikoterápiás nővér. — Géppark szempontjából egész jói állunk, azonban helyszűke fojtogat minket. Két gépet például egyáltalán nem tudunk üzembe helyezni, mert nincs helyiség, pedig nagyon sok betegnek lenne rá szüksége. — Milyen gépeket nem tudnak üzembe helyezni? — Az egyik egy négyrekeszes galván, amely fájdalomcsillapítós kezelésekre alkalmas, a másikkal pedig mágneses hullámú, tehát sugárkezelés adható. Ez utóbbihoz viszont egy külön csempézett helyiség lenne szükséges. — Ön mit tartana a legjobb megoldásnak? —A strand melletti épület megfelelne egy fizikoterápiás intézmény elvárásainak. Az ott kialakított medence vizes és viz alatti kezelésekre is alkalmas lenne. Szükség lenne ágybővítésre is, ott ez lehetővé válna. A már meglévő gépekből még legalább egy-egy kellene a jobb ellátás érdekében. Ezenkívül feltétlenül szükség lenne egy gyógytornászra és egy állandó reumatológusra. Az ügyvezető főorvos, dr. Dósa Béla szintén panaszkodik: — Az előző polgármesternél jó néhányszor jártam már e probléma miatt, s már Tóth Dezsőt is megkerestem. A gépek miatt az elektromos hálózat túlterhelt, a helyiség olyan kicsi, hogy alig férnek el a gépek és a betegek. Ha az intézményt ellenőrzi tisztiorvosi szolgálat, bármikor bezárathatja. Kécskénés környékén nagyon sokan szenvednek mozgás- szervi megbetegedésben, tehát egyre indokoltabbá válna a fizikoterápia fejlesztése. Nincs értelme szakembereket és újabb gépeket hozni, mert nem tudjuk hol alkalmazni és elhelyezni őket. — A polgármesterhez szóló beadványában részletezte a jelenlegi fizikoterápiás helyiség problémáit, illetve a lehetőségeket. Müven választ kapott ? — Ez idáig semmilyet. Pedig még bevételi lehetőség is lehetne az ön- kormányzatnak. hiszen a strandvendégek is igénybe vehetnék a szolgáltatásokat. Ezenkívül a betegek gyógyulásához a termálvíz is nagymértékben hozzájárulna. —Mit tenne ön, hogy afizikoterápia ügye megoldódjon ? — Kiadnám vállalkozásba az elkészült épületet, azzal a feltétellel, hogy a jelenlegi dolgozókat vegye át. Marton Tibor vállalkozna a probléma megoldására. Ha a Vegyépszer üdülőjét hosszabb távra bérbe tudná venni, téliesítené azt és mozgás- korlátozott gyermekek számára biztosítana hetes turnusokban gyügyellátást. E vállalkozáshoz azonban szervesen kapcsolódna a termálfürdő melletti épület is. — Négyéves kortól várnám azokat a gyerekeket — mondja — akik mozgaskorrekcióra szorulnak. De természetesen a többi SZTK-beteg ellátása is folyamatosan történhetne. E cél érdekében egy alapítványt is szeretnék létrehozni, s ha a tulajdonjogi problémák rendeződnének, ősztől teljes mértékben erre a feladatra koncentrálnám az erőmet. A termálfürdő melletti terület tulajdonjogi rendezése azonban még vajúdik. A terület a termelőszövetkezeté, az épület az önkormányzaté. Kovács Ernőtől, a vagyonhasznosító bizottság elnökétől megtudtuk, hogy az önkormányzatnak lenne lehetősége a terület kisajátítására. Kovács Ernő azt is elmondta, hogy az épület hasznosítására már készült egy előzetes terv, eszerint turnusokban fogadná a gyógyulni vágyókat. Ez azonban pénz és tulajdonrendezés hiányában megrekedt. * * * A május 21-ei képviselő-testületi ülésen a szociális és egészségügyi bizottság kapta feladatul a jobb fizikoterápiás ellátáshoz szükséges lehetőségek tanulmányozását. Anka Vince, a bizottság elnöke biztosított bennünket afelől, hogy hamarosan hozzákezdenek a téma megvizsgálásához és június végére javaslatot dolgoznak ki. Koczó Ildikó Tiszaalpári emlékműépítők Tervezgetnek a lokálpatrióták Ti- szaalpáron, a csaknem ezeréves településen. Leginkább csak az idős emberek tudják, hogy valaha a történelemkönyvekben Alpárt úgy emlegették, Árpád vezér e helység mezején aratta a honfoglalást befejező győzelmét Zalán, bolgár fejedelem serege fölött. Vörösmarty: Zalán futása című eposzában ezt a hősi tettet énekli meg. Az alpáriak azt tervezik, hogy 1996-ra, a honfoglalás ezerszáz éves évfordulójára — ha ehhez állami támogatást is sikerül szerezniük —méltó emlékművet állítanak a honfoglalóknak. A helység második világháborúban harcolt, elesett helybeli hőseinek — és polgári áldozatainak — a napokban avatták föl az újfalui katolikus templom kertjében a süttői márványból készült szép emlékművét. Mocher Péter, a Pannon Rt. főművezetője tervezte és készítette el az emlékművet, amely természetesen darabokban érkezett a községbe. Csernus Albert lelkes szervező könnyen talált társakat az alkotás felállításához. Ifjú Barna Sándor az alapot készítette el, Bálint György nagy precizitással illesztette egymáshoz az emlékmű részeit, s állította helyére az egyöntetű elismerést kiváltott munkát. Bálint Tibor a márványmű kiegészítésére saválló fémből szép keresztet készített, amelynek tetején bronz katonasisak áll, szintén Bálint Tibort dicséri. Jó munkát végzett Tiszaalpáron az emlékműbizottság. Pártok es magánszemélyek mintegy 80 ezer forint adománnyal járultak hozzá, hogy az újfalui községrész — a háború idején Tiszaújfaluként még önálló település volt — háborúban áldozatul esett lakóinak e méltó emlékműve elkészülhessen, Az alpári falurészen szintén tervezik emlékmű állítását a második világháborúban elesett hősök tiszteletére. — ats— Lakitclek # Szentkirály • Tiszaalpár Tiszakécske és vidéke _ v Kécskei népművészek Budapesten a Néprajzi Múzeumban május 22-én nyitották meg Étő népművészet címmel a X hagyományőrző népművészeti kiállítást. Tiszakccskét Pauk József citcrája. Kristóf Márta mézeskalácsai. Kovács Miklós kékfestőkendöje képviseli a kiállításon, amely augusztus 30-áig tekinthető meg. Gyermekszínjátszók találkozója Holnap délelőtt 10 órakor kezdődik Lakiteleken a Tisza menti gycrmekszínjálszo-ialálko/.ó. amely vasárnapig tart. A rendezvényen mintegy 700 fiatal és gyermek vesz részt, köztük 17 magyar gyermekcsoport a határon túlról érkezik. Szállásukról Lakitelek és Tisza- sas gondoskodik, s a programok is ezekben a községekben zajlanak. Tanvatalálkozó Felsőszentkirályon Tanyatalálkozót rendeznek a fel- sőszentkirályi Vágó-kör épületében június 20-án. Az alkalomra azokat az idős és középkorú személyeket hívták meg, akik 60,50,40,illetve 30 éve elkerültek a tanyavilágból. Tavaly rendeztek már ilyen találkozót!, amelynek bizony, éoltak megható . pillanatai is. Az idén délelőtt 10 órakor kezdődik az ünnep, lovasfclvo- nulássai. A vendégeket Szentkirály ncpe és a gazdakör vezetői fogadják. Ünnepi köszöntőt a polgármester mond. Délben lesz az ebéd, majd reggelig tartó táncmulatság követi. Laki teleki juniális A Baráti Kör, a Laki Lap szerkesztősége és az óvodai szülői munkaközösség szervezésében június 6- án, szombaton egész napos juniális lesz Lakiteleken. Hat pályázó Hat pályázat érkezett a tiszakccs- kei művelődési központ igazgatói állására. A jelentkezők közül négyen helybeliek, ketlen pedig más településről nyújtották be pályázatukat. Önvédelmi csoport Kerekdombon A Kerekdombi Kör kezdemenyezésére Kecske e városrészében megalakult az önvédelmi csoport. Jelenleg 15-20 tagja van, s figyelőszolgálatot teljesítenek. A Kerekdombi Kör 50 ezer forinttal támogatja a működésüket, remélhetőleg az, önkormányzat is nyújt anyagi segítséget a tevékenységükhöz. Ki lesz az iskolaigazgató? Szentkirályon is - sok településhez hasonlóan megpályáztatták az általános iskola igazgatói állását. A felhívásra három személy jelentkezett, egy helybeli, egy dunántúli és egy személy Kecskemétről. A pályázatokat a tantestület már minősi- tette, a napokban ugyanis arról szavaztak, kit találnának megfelelőnek az igazgatói székbe. Most már az önkormányzaton a sor: várhatóan e hónap végén dönt az igazgató személyéről a képviselő-testület. Az oldalt szerkesztette és a fotókat készítette: Benke Márta
