Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-03 / 130. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. június 3., 7. oldal Érdeklődéssel olvasom minden hétfőn Hámori Zoltán tollából a Csak kérdezem című rovatot. Mivel a kérdés kérdést szül, én is csak kérdezem, hány lyukat kell még a nadrágszíjon húzni, mert a miénk már elfogyott. A lakásunkat már kisebbre cseréltük a kamatadó miatt, a két kislányunknak már sikerült megmagyaráznunk, hogy miért kell egy szobában lakniuk. A háromnapos taxis demonstrációnak, a nem alvásnak, a fagyoskodásnak, a három „miniszter úr” csendes lecserélésének mi értelme volt? Mi értelme volt a taxikon és a magánautókon nemrégiben még lobogó kék szalagnak? S mi értelme volt az újrakezdési kölcsönök önmagát égető taxis családjának? Hogyan lehet az, hogy vannak kollégáink, akik több mint 40 évi taxis munkaviszony után 6500 forint nyugdíjat kainak? Két évvel ezelőtt a kormányzat felemelkedést ígért és nem társadalmi elnyomo- rodást! Mi lesz ennek a vége? (Szerintem: jó nem!). Én is csak kérdezem .. . Török Jenő Kunság Taxi Kecskemét, Pákozdi csata u. 6. III. 52. Úgy érzem, törvénysértés történt Az elmúlt hónapokban sok hasznos információt, tanácsot olvastam a Petőfi Népében, a szövetkezetek vagyonnevesítésével kapcsolatban is. Most azonban a gyakorlati végrehajtás során, a szövetkezet kiértesítése után úgy érzem, törvénysértés történt velem szemben. A ladánybenei szakszövetkezetnek 1977. március 15-étől vagyok tagja. A tagsági viszony átlépéssel kezdődött. így vagyonnevesítés szempontjából az 1992. évi II. tv. 6. paragrafus (1) bek. a) pontját, illetve a 8. paragrafus (2), (3) bekezdését kell alkalmazni rám. A vagyonnevesítő közgyűlést 1992. április 16-án hívta össze a vezetőség. A jelenléti ívek alapján a vezetőség határozatképtelenséget állapított meg, hiányzott 40-50 tag. A meghívóhoz a vezetőség semmiféle javaslatot, elgondolást nem csatolt. A megjelent 220-230 tagot a tisztelt vezetőség a vagyonnevesítéssel kapcsolatban egyetlen árva szóval sem tájékoztatta. A következő közgyűlést 1992. április 24-ére hívták össze. Ekkor már 10-20 tag is elegendő volt. Azt nem tudom, hány tag volt jelen. Betegségem miatt nem voltam ott. További események: 1992. május 12-én kaptam értesítést a vagyonnevesítés összegéről. Nem közlik, hogy milyen adatok alapján került az üzletrész összege megállapításra, s azt sem, hogy észrevétel, panasz esetén a szövetkezet mely szervéhez fordulhatok jogorvoslatért. Nem csatolták a vagyonnevesítésre vonatkozó közgyűlési határozatot sem. Ezért 1992. május 12-én levélben kértem a hiányzó adatokat, s 1992. május 20-án megkaptam a vagyonnevesítésre vonatkozó közgyűlési határozatot. Az egyéb kert adatra és felvilágosításkérésre nem kaptam választ. A közgyűlési határozat tartalmilag annyira hiányos, hogy abból nem állapítható meg, hogy helyesen került-e elszámolásra az üzletrész értéke részemre. Törvénysértés is csak egy esetben állapítható meg belőle. Idézet a határozatból: „30 százalék vagyonnevesítése a személyes közreműködés (szja alapját képező személyi jövedelem) szerint történjen.” Véleményem szerint a zárójelbe tett fogalmazást nem minden tag tudja kellően értékelni. Részemre az törvénysértő és azt jelenti, hogy a 30 százalék vagyonnevesítésből ki vagyok zárva. És ki vannak zárva azok a tagok is, akik csak 1987-ig dolgoztak, egyes taf oknak ez azt jelenti, hogy 15 évi ereset után nem részesül vagyonnevesítésben. Én 1977-től 1984-ig vettem részt a közös munkában. A szja 1988. január 1-jétől van érvényben. Vajon a leírtak kimerítik-e a törvénysértés fogalmát? Hogyan érvényesíthetem az 1992. évi II. tv. 11. paragrafus (4) bek. alapján az Szvt. 13. paragrafusában meghatározott lehetőséget? Pontosan meg kellene határozni, hogy miben és hány esetben vélelmezek törvénysértést. Ezáltal milyen összegű károm keletkezett. Ezt a szakszövetkezet vezetőinek adatvisszatartó magatartása lehetetlenné teszi. Figyelembe kell még venni, hogy 30 napos határidő után a tag elveszti jogait. Bujdosó János Kecskemét, Helikon u. 38. A Fit-Tours nem azt nyújtja, amit ígér Jártam már Olaszországban és nagyon megszerettem. Legszívesebben bebarangolnám minden zegzugát. Erre azonban soha nem volt, most, sincs, s nem is lesz pénzem. Éppen ezért kellemes meglepetésként ért a Fit-Tours hirdetése az újságban: háromnapos kirándulást ajánlott Jesolóba es Velencébe, ketezer forintért. Megörültem a lehetőségnek (és elgondolkodtam rajta, hogy a MA VAUT és a MÁV legfeljebb Bajától Nyíregyházáig visz el eny- nyi pénzért), hiszen ekkora összeget ki tudok szorítani a kis nyugdíjamból. A nonstop kirándulás kenyelmetlenségeit is — alvás a buszban, étkezés „tarisznyából” — szívesen vállaltam Jesoló kedvéért. Ott ugyanis még nem jártam, csak hallottam róla, hogy szép, tengeiparti település. Várakozással teli fizettem be a részvételi díjat. Minden jól kezdődött, a buszvezetők előzékenyek voltak, a kirándulás kellemesnek ígérkezett. Május 15-én este indultunk, másnap reggel érkeztünk meg, azonnal hajóra szálltunk, Velencében kötöttünk ki. Az idegenvezető gyorsan elmondta a nevezetességeket, azután közölte velünk, hogy most szabad program következik. Este a 18 óra 10 perces hajóval induljunk vissza Punta Sabinóba, onnan pedig busszal Jesolóba. Ez azt jelentette, hogy az egész napot Velencében töltöttük, Jesolóra mindössze egyetlen óra hosszánk maradt. Nekem ez különösen rosszul esett, már csak azért is, mert a programajánlat mást ígért, s én arra számítottam. Aszerint a két órával korábbi (16 órás) hajóval kellett volna Jesolóba indulnunk, így a hazaindulás előtt majdnem négy óra hosszát tölthettünk volna a tengerparti városban. Hiába szóltam az idegenvezetőnek, hogy ez így nem lesz jó (Velencében olyan drágaság van, hogy még egy emléktárgyat sem érdemes vásárolni), ellentmondást nem tűrő hangon megismételte közleményét. Megjegyzésemre, hogy életemben ilyen rossz szervezéssel nem találkoztam, azt javasolta, ha úgy tetszik, reklamáljak otthon, az irodájukban. És valóban nyolc óra hosszát töltöttünk Velencében, i órát pedig Jesolóban. Azt a tanulságot vontam le az esetből, hogy minek reklamáljak utólag. Attól még nem lesz jobb a hangulatom azok után, hogy elrontották. Kellemetlen emlék maradt ez az utazás mindannyiónk számára, akik Jesolóval szerettünk volna megismerkedni. Nem árt, ha mások is megtudják: jó lesz vigyázni, mert a Fit-Tours nem azt nyújtja, amit ígér. F. I.-né Kecskemét (név és cím a szerkesztőségben) Meg lehet fogni a kapa nyelét Az alábbiakban szeretnék válaszolni Subiczné Bódi Judit Vállalkozz, hogy tönkremenj! című levelére, mely a május 20-ai lapszámban jelent meg. Tisztelt hölgyem! Ne a nyugdíjakat irigyelje, hogy emelik. Ezt az országot mi, mai idősek segítettük a romokból felépíteni. Nekünk nem volt ekkora igényünk, mint maguknak, még kenyérből sem ettünk eleget, meg cipőnk sem volt, nagykabátom is csak akkor volt, amikor már kerestem, s nem követelőztünk, mint maguk. Lakásunk is úgy lett, hogy az állam akkor még nem adott kölcsönt, s nem jártunk nyaralni, mint maguk. Se családi pótlék, se gyes, se gyed nem volt, mégis felneveltük a gyerekeket. Az országot nem a nép juttatta ide, hanem a vezetők. Már tudtuk 1968 óta, hogy nagy az összefonódás, de nem tettek semmit ellene. Nekünk is azt mondták, többet kell dolgozni. Van éppen elég parlagon hagyott föld, fogjon egy darabot és dolgozzon. Mert az a baj, hogy nagy az igény, de a munka büdös. Meg lehet fogni a kapa nyelét és mindjárt többre telik ... M. Z.-né Kecskemét (név és cím a szerkesztőségben) Senki sem hajlandó segíteni Nyolcvanhárom éves, egyedülálló, beteg asszony vagyok. Nagy- nagy szomorúságomban, végső elkeseredésemben fordulok a szerkesztőséghez, hogy közöljék panaszomat. Jánoshalma belterületén, a vasút mellett lakom. Gyermekeim vidéken élnek, s gyarkan járok hozzájuk. Ilyen esetekben gazdátlanul marad a házam. Egyesek ezt az alkalmat használják fel arra, hogy behatoljanak lakásomba, s elvigyék a különféle használati eszközeimet, köztük ruháimat, lábbelijeimet. Felkerestem panaszommal a helyi polgármesteri hivatalt. Onnan a rendőrséghez, a rendőrség pedig ismét az önkormányzathoz irányított. Vagyis, egyik illetékes szerv sem volt hajlandó panaszom érdemi kivizsgálására. Megtörtént, hogy az eltulajdonítok nevét is megmondtam nekik, de panaszomat ennek ellenére sem orvosolták. Már csak abban reménykedek, hogy soraim olvasására megszólal azok lelkiismerete, akik esetemben elmulasztották a szükséges intézkedést. Olvasói üdvözlettel: Puskás Jánosné Jánoshalma Kisszállási út 2/A Köszönjük a felnőtteknek Mi, orgoványi kisiskolások azzal a kéréssel fordulunk az újsághoz, hogy levelünket tessék megjelentetni. Falunkban ezt az újságot olvassák a legtöbben, igy biztosan minden érintetthez eljutnak soraink. Szeretnénk köszönetét mondani mindenkinek, akik az idei gyermeknapot emlékezetessé tették számunkra. A községi önkormányzat és a szülői munkaközösség nagyon szép műsorral kedveskedett, amihez Bácsi Gyula bácsi, a kultúrház bérlője térítés nélkül biztosította a termet. Az igazi meglepetés pénteken reggel ért bennünket, amikor a falu fiatal cukrásza, Hajdú Károlyné Anikó néni minden gyereknek egy frissen sült, finom süteménnyel kedveskedett. Igaz, az eső miatt a tervezett erdei kirándulás elmaradt, de így is remekül éreztük magunkat. Még egyszer köszönet ezeknek a felnőtteknek, hogy önzetlenül részesei voltak a gyermeknapnak. Tóth Melinda 3/b osztályos és az iskola valamennyi tanulója Változások? Hol? Tapasztalva e kis hazánkban végbe menő demokráciát, erről csak annyit, a hivatalok, hivatalos szervek még mindig a régi rendszer taposómalmaival őrölnek. Változások? Hol? Növekvő infláció, elszegényedő középosztály stb. A vállalkozások korát éljük, hallhatjuk naponként. Ki és miből vállalkozzék? Start-hitel? Ugyan már, csak azok élvezhetik, akiknek már úgy is van mit a tejbe aprítani. S mi van velünk? Velünk és a hozzánk hasonló emberekkel, akik napról napra tapasztaljuk, mi is az: létminimum alatt élni. Gyűjtsünk neveket? Alakítsunk új pártot? Nevünk csak az lehetne: Sz. S. M. = Szegény Sok Millió. Esetleg beléphetnénk a Kisgazdapártba, de Torgyán úr politikáját ismerve, páros lábbal billentene vissza a porba mindannyiunkat. Bizony, kérem, a szegények országa lettünk. Esetleg jó lenne már megtapasztalni a beígért gazdasági fellendülést! Gyanítom, ki kell várnunk az újabb választást, amikor is az újra voksolásnál már tudjuk, kiben bízhatunk. Addig is szépítsünk, hogy ne növekedjék, csökkenjen az állam adóssága. S hiszem azt, a mostani nélkülöző millióknak egy új vezetéssel újult erőre sikerül kapnia. Hát ennyi! Hauzer Attila Szabadszállás, Vak Bottyán tér 4/14. Kinek az érdeke? Én is takarékoskodni akartam. Vettem egy melegvíz-órát és beszereltettem a kiskunfélegyházi, lakótelepi lakásomba. A jól végzett munka után nyugodtan elmentem a fűtőműhöz bejelenteni, ahol megígérték, hogy másnap jön a szerelő és megtörténik a műszaki átadás-átvétel. Vártam, a szerelő nem jött, megígérték, megy holnap, nem jött. Hivatalos levélben megrendeltem az óra átadás-átvételét. Reakció: válaszlevélben az igazgató úr aláírásával az alábbiakat közölték:Melegvíz-órát csak a hőszolgáltatóval egyeztetett módon és időben lehet beszerelni. Átadás-átvétel csak a kivitelező szakember — aki nyilatkozik a beszerelés következtében felmerülő károk megtérítéséről — és a hő- szolgáltató által kiküldött személy között bonyolódik. Ezzel a kör bezárult? Én szereltem be a vízórát, tehát csak én nyilatkozhatok, ha elfogadják. A hőszolgáltató szakembere nem jön. Hogyan tovább? Szereljem ki a vízórát? Kérjek meg egy kisiparost, aki borsos áron újra beszereli? Egyeztessem vele és a hőszolgáltatóval az időpontot, hogy végrehajtsák az átadás-átvételt? Vegyek egy új vízórát, mert csak 0 állású órát vesz át a hőszolgáltató? Valóban, kinek az érdeke? Van megoldás? Pintér Károly Kiskunfélegyháza, dr. Holló L. u. 71. 1/5. NAPJAINK HUMORÁBÓL Tudom, hogy csak azért hozattad be magad, mert a nővérek miniben járnak ... Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Rendcsinálás hírlapkézbesítési ügyben A Petőfi Népe május 6-ai számában megjelent, Felelőtlen újságkihordó című cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Sajnálattal állapítottam meg, hogy a cikkben leírt hibát hírlapkézbesítőnk hanyag munkavégzése okozta. Már a cikk megjelenése előtt a helyi postahivatal — a cikkben leírtakhoz hasonló mulasztások miatt — a kézbesítő munkaviszonyát megszüntette. Ezt követően a hírlapok kézbesítését helyettes újságkihordó másodfordulóban végezte, majd május 20-ától új hírlapkézbesítő végzi. Az okozott kellemetlenségért a tisztelt újságelőfizetők elnézését kérem. Bízom abban, hogy az intézkedések megszüntetik a cikkben leírt hiányosságokat, s a jövőben nem merül fel panasz a kézbesítésre. Dr. Lénárd László igazgatóhelyettes Szegedi Postaigazgatóság (Köszönjük az igazgatóhelyettes úr megnyugtató válaszát a magunk és Révész János, Kecskemét, Mérleg utca 37. sz. alatti olvasónk nevében is, akihez most már bizonyára minden reggel eljut a Petőfi Népe. (A szerk.) Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskéméi. Szabadság tér t/A Levélváltás Lapjuk május 27-ei számában megjelent egy olvasói levél, melyet Éz aztán a biztosító! címmel tettek közzé. Az alábbiakban erre szeretnék válaszolni. Elöljáróban kifogásolom, hogy olvasójuk levelének ilyen cimet adtak, amely alkalmas cégünk lejáratására, egyoldalú véleményre támaszkodva! Az olvasónak egyébként igaza van, valóban problematikus a lakásbiztosítási szerződés e pontjának értelmezése és erre tekintettel részére kedvezőbben ítélte meg központunk a kártérítést, a panasz után, még aznap! Ez az ügyfelünknek írt levél másolatából ki is derül, amelyet mellékelek. A levélíró többi megállapítása és a nekem tulajdonított kijelentések annyira sürítettek és sommásak, hogy nem is kívánok rá reagálni, minősíteni a szerzőjét. Viszont nem értem, ha a biztosítónkkal van nézeteltérése, akkor miért a Petőfi Népéhez írt levelet? Tudtommal a Petőfi Népe helyettünk mégnem rendezett egyetlen kárügyet sem. Végezetül pedig: ha úgy véli a levélíró, hogy igaza van és ezt megosztja a Petőfi Népével, akkor miért nem vállalta a nevét, csak az enyémet? Hogyan gondolta ezt Tisztelt Garaczi István (Kecskemét)? Tisztelettel: Megyeri Sándor vezerképviselő Garancia Biztosító Rt. A Garancia Biztosítótól levélírónk, panasza után, az alábbi levelet kapta: „Az 1992. V. 15-ei beázásos kárügyük kártérítési összegére tett panaszukat központunkkal felülvizsgáltattuk. Megítélésük szerint is vitatható a biztosítási szerződés Önök által is kifogásolt pontja. Ezért utasítottak bennünket arra, hogy Önökre kedvezőbben kell a kárügyet elbírálni. A teljes tapétázást figyelembe véve, jelen levelünkkel egyidőben, kiutaltunk címükre 4 406 Ft-ot.” (Tisztelt Vezérképviselő Úr! Örömünkre szolgál, hogy olvasónk ügye elintéződött. Drága szekrénysor a kisszövetkezetből Tavaly a férjemmel az őszi BNV-n járva láttunk egy gyönyörű szekrénysort a Kiskunfélegyházi Asztalosipari Kisszövetkezet standján. Megcsodáltuk a prospektusaikat is, amelyeken többek között azt írták: egyedi készítésű bútorok gyártására is vállalkoznak. Felkerestük hát őket félegyházi telephelyükön január közepén, s leadtuk megrendelésünket, egy egyedi gyártású szekrénysorra. Pár nap múlva visszaigazolták, hogy elfogadják a megrendelést, s egyben kérték: azonnal fizessünk be 25 ezer forintot. A szekrénysor elkészítését március 2-ára vállalták. Időközben különböző okok miatt kisebb módosításokra került sor. Végül többszöri sürgetés után — természetesen a mi költségünkre — leszállították a szekrénysort. Az árát 62 500 forintban állapították meg. A hiányzó 37 500 forintot a szállítóval kellett elküldenünk a szövetkezetnek. Bizony nagy meglepetés ért bennünket a kicsomagolás után: számtalan gyártási hibát találtunk. (A hibákról készített írásos lista megtölt másfél oldalt!) Azonnal felhívtuk a kisszövetkezet művezetőjét. Ő azt ígérte, egy héten belül eljön hozzánk. Maga helyett azonban két asztalost küldött, akik megállapították: nem javíthatók a helyszínen a bútorok. Másnap mindenesetre elszállították. Hosszas várakozás után a napokban jött íjz értesítés: kész a szekrénysor! Ám a hibákat nem javítottak ki, csupán a több helyen felhólyagosodott fényes lakkréteget változtatták át mattra. Mivel a javításokat ismét nem végezték el, kértük vissza a pénzünket. A művezető azt mondta, erről csak az elnökhelyettes dönthet. Vele már csak telefonon tudtunk beszélni. Megpróbált rábírni, hogy fogadjuk el a szekrénysort. Árkedvezményt is ajánlott. De hát nekünk nem árkedvezményre, hanem a pénzünkért jó és szép bútorra lenne szükségünk. Kitartottunk tehát: kérjük vissza a pénzt. A telefon után nem sokkal levél érkezett a félegyházi asztalosipari kisszövetkezettől. Ebben többek között, igaztalanul, azzal vádolnak bennünket, hogy kiküldtek hozzánk két szakembert, de mi nem járultunk hozzá a helyszíni javításhoz. A tények azonban azt bizonyítják, a félegyházi szövetkezetnél sem voltak képesek a javítást elvégezni, nemhogy a lakásomban. ftt tart tehát most ez a kellemetlen ügy. A szekrénysor hibás, csúnya. Á pénzt a szövetkezet nem akarja visszadni. Sőt, még ők vádaskodnak! A jelekből úgy tűnik, a Kiskunfélegyházi Asztalosipari Kisszövetkezet csupán a kiállítási tárgyakat képes tisztességesen legyártani. A mindennapi munkában, az életben a minőség, a korrektség viszont nagyon távol áll tőlük. Flaisz Tiborné Kecskemét (a pontos cím a szerkesztőségben)
