Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. június 27., 5. oldal SZTÁRPARÁDÉ Kóborló szívek Nézzünk szét a hazai popvilágban. Ilyenkor nyáron több ismert zenekar, előadó járja az országot. A monstre turnékon bemutatják új oldalaikat. Nemrég Kecskeméten szerepelt sikerrel a „súlyos” duó, a Pa-Dö-Dő, akik Tessék dudálni! című friss albumukról énekeltek jó néhány nótát. A koncertről nem készült hangfelvétel, mint Demjén Ferenc bulijáról. A zsúfolt ház előtt, a Budapest Sport- csarnokban adott hangverseny hangulata koncertlemezről idézhető fel. A vidéki kastélyába visszahúzódó népszerű előadó csendben kéáríil újabb meglepetéseire. Végre kiadták a No együttes dalait is. Az egykori eddás Slamovits István (a képen kopasz fejjel) csapata figyelemre méltó muzsikát produkál, az első slágerük is megszületett már. Ugyanez mondható el a Rózsa Records másik sztárjára, Homonyik Sándorra is. Kóborló szív címmel hallható legújabb, listára került dala és sorra mellette a többi. Igaz, Homonyik nem az első, hanem a második hanghordozóval rukkolt elő. • A No együttes lemezének címe: No I. 9 Homonyik Sándor a kóborló szívről énekel. Hasonlóképpen kóborló szíveket sorakoztat fel a Cherry zenekar, Fenyő Miklós felfedezett csapata. A négy rock and roll- hős fülbémászó szefzetjtényej szintén újdonság a lemezpiacon, mégpedig a Zebrától. A régi öregek egyelőre hallgatnak. Vajon mire készülhetnek? Annyi már látszik, az idei nyarat átengedték a fiataloknak, a most pályára kerülőknek, akik ízlelgetik a sztársággal járó életet. Vajon tíz év múlva is hallunk-e majd róluk? (borzák) • Rock and roll-hívők: Cherry. KÖNYVTOTÓ Mai játékunk kérdéseit a Corvina Kiadó állította össze. A helyes megfejtést beküldők között öt könyvcsomagot sorsolunk ki, a nyereményeket a Corvina Kiadó (Budapest V., Vörösmarty tér 1. 1364) fogja postázni. A 13. forduló kérdései: 1. A Hogyan éltek hajdanán? című sorozatunkban melyik kötet foglalkozik a klasszikus görög kultúrával? 1 Az első civilizáció, 2 A római kor és a korai középkor, X A reneszánsz és az Újvilág 2. A mítoszok világa című sorozatunkban melyik kötet nem jelent még meg? 1 Indiai mitológia. 2 Persza mitológia, X Keresztény mitológia 3. Hány népszerű angol nyelvű dalt tartalmaz az It’s a Long Way to Tipperary című daloskönyvünk? 1 48,2 60, X 72 4. A világ nagy múzeumai című sorozatunkban melyik kötet jelent meg 1991-ben? 1 Prado (Madrid), 2 National Gallery (London), X Kunsthistorisches Museum (Bécs) 5. Leonardo da Vincinek melyik műve szerepel a Korai reneszánsz című kötetünk címlapján? 1 Hermelines hölgy, 2 Gioconda (Mona Lisa), X Sziklás Madonna. Kérjük a játékunkon résztvevőket, megfejtéseiket július 3-áig szíveskedjenek Petőfi Népe Szerkesztősége „Könyvtotó” (6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A) címzéssel postára adni. All. forduló helyes válasza: 2 X 2 X 2. A jó választ beküldők a Biográf Kiadó könyvcsomagjait nyerték: Faddi Anikó (Kiskunhalas, Nyírfa u. 3.), Kosik Andrásné (Kecskemét, Március 15. 10.), Megyes Ilona (Akasztó, Szt. István 47.), Vigh Istvánná (Kecskemét, Petőfi S. u. 7.), Vit- kovics Bea (Kecskemét, Petőfi S. u. 11. 6000). Nincs mentségem arra, hogy még itt vagyok Beszélgetés Kányádi Sándorral Vannak még csodák! A minap üzleti tárgyalásra érkeztem az egyik neves kecskeméti étterembe. A bemutatkozáskor vettem észre: különös társaságba kerültem. A kecskeméti vendég- fogadó udvarán, a csíkos vászonterítővei letakart asztal túloldalán, ott ült az egyik legnagyobb élő magyar költő: Kányádi Sándor. Nem ujjongott, amikor interjút kértem tőle, de nem is űzött el. — Nem nyilatkozni jöttem a hírős városba — mondta. — A kecskeméti rajzfilmstúdióban készítik néhány mesém animá• Kányádi Sándor: Eljött végre a boldog verések ideje. gyelmeztetett, hogy igazi költő nem érheti meg a hatvan évet. Igazságai miatt csak nyomorog és szenved. Nincs mentségem arra, hogy még itt vagyok. Bár tudom, jó néhányszor a halálhíremet költötték. — A költő halála az elnémulás. — Én például mostanában nem is írok verset. A poézist általában a kényszer, a kemény elnyomás szülte a Kárpát-medence tájékán. Ezért lehetett olyan kiváló a magyar vers. De leteszem a tollat és nem keresem a lírai kifejezéseket, ha a televíziónkban — odaát — nyíltan elmondhatom: Iliescu alkalmatlan a vezetésre, le kell váltani! Ezt aztán lefordítják románra, adják és ismétlik. És engem nem visznek el. .. Miért írjak verset? — Írni lehet pusztán az olvasónak is. Önnek több tízezres példányszámban jelennek meg és kelnek el a versei. — A példányszámmal lehet is meg nem is dicsekedni. Nem biztos, hogy csak a verseimnek szóló SZIN-FOLT GREGOR JÓZSEFTŐL KÉRDEZTÜK: Nyugodt-e a nyugdíjasélet? — Nem mondanám! Javában tartanak A sevillai borbély próbái. A népszerű operára rendkívül jó hangulatban készülünk. Úgy érzem, a július 9-ei premier a közönségnek is tetszik majd. Azt követően csütörtökönként és hétvégeken mutatjuk be a produkciót. Egyébként azért is készülök nagy kedvvel a darabra, mert már többször énekeltem benne. Basilio szerepét mintegy háromszázszor adtam már elő. A sevillai borbélyt a vígoperák királyának szokták nevezni, de azt hiszem, csak egy hajszál választja el a tragikumtól. Nem kell megijedni, nem lesz szomorú az előadásunk, de az biztos, sok eddig nem látott részlet bukkan fel a darabban. — Máskor is így van? Menet közben lehet új és új részletekre találni?- Hogyne! Mi, énekesek a rendező és a karmester rabjai vagyunk. Az a kis séta, amit a raboknak megengednek, az az improvizációra jó. Azért persze ezt sem lehet túlzásba vinni, mert a zene, a rendezés erősen behatárolja a cselekvési szabadságunkat. — Mindig szót fogad? — Nem. Néhány rendező csak olyan énekessel tud dolgozni, aki önálló elképzeléseit is hozza. Mások pedig otthon, az íróasztal mellett találják ki a darabot és az énekes ötlete csak homokszemet jelent, és azt sem szeretik, ha belekotyog az előadó. — Mondja meg őszintén: melyiket szereti jobban? — A közös munkát. Attól undorodom, ha egy bizonyos feladatot kötelező végrehajtani. Egyébként az ilyen módszerrel dolgozó rendezőket otthagyom az első próbán. Bármilyen furcsán hangzik, annak idején az általam tisztelt Ljubi- movnak is nemet mondtam az első próba után, mert nem értettem egyet a Don Giovanniról alkotott elképzeléseivel. Ettől persze Ljubi- mov még a világ egyik legnagyobb rendezője! Az Operában azóta is megy a darab, többször megnéztem, de nem tudtam megszeretni. — Úgy tűnik, az „idén nyáron mindenki Spanyolország felé kacsingat: Expo, olimpia, és Szentendrén A sevillai borbély ... — Igen. Csak tudja mi a szomorú? Még nem jártam sohasem az Ibériai-félszigeten. Körbeutaztam már majdnem az egész világot, de Spanyolország, Portugália kimaradt az életemből. Ami késik, nem múlik. Eddig csak A sevillai borbélyban fordultam meg Sevillában. — Mi újság Szegeden? — Véletlenül talált meg a szegedi lakásomban. Kétlaki életem van, most már legtöbbet Gárdonyban tartózkodom. — Nincs még vége a bírósági ügyének? — A következő tárgyalás augusztusban lesz. Legutóbb háromórás semmi volt... Iszonyúan megalázó ez a bíróságra járás, akárkinek van is igaza. Nem európai embernek való a feljelentgetés, egymás mocskolása. Megmondom őszintén, erről nem is szeretek beszélni. Az újságíróknak is kell mértéket tartani, nem biztos, hogy szólni muszáj arról, ami szenzáció, nekünk pedig egy lépés az infarktushoz. — Már magában az is szomorú, hogy ilyesmire kell időt pazarolnia a művészembernek. Az adóról és érdeklődést jelez a szokatlan magas szám. Ha a kortárs magyar líra minden könyve, vagy legalább a java a versszeretők előtt állhatna vagy állhatott volna a mainál keményebb időkben, én boldogan beérhetném pár ezres példánnyal. És a számok egyébként sem értékmérők. Majd az utókor dönt, a késői ivadékok ítélnek: igazán ki a költő? Ki a nagy és ki a nagyobb? Addig jobb ezt a kérdést nem tárgyalni. Az persze vitathatatlan, hogy a kisebbségi létnek — ahol nincs igazi sajtó és nincs igazi könyvkiadás sem — van egyféle irodalmi funkciója is. — Úgy gondolom, hogy az irodalomszerető magyarság most már elégedett lehet, mert nálunk az írók és a költők dirigálnak ... — Azt persze ne gondolja senki sem, hogy ez jó dolog. Mondtam is nemrég Csoóri Sándornak és Csurka Pistának — régi kedves barátaimnak: na, látjátok, nem írt igazat rólatok a La Republica. Az ominózus cikk ugyanis így szólt: ez a vezetői csoport remek emberekből áll, rájuk lehetne bízni egy kiváló irodalmi folyóiratot is akár. Én most már azt sem bíznám rátok — mondtam nevetve. De ők nem mosolyodtak el. Úgy látom, hogy amióta hatalmon vannak, elhagyta őket a humorérzékük. — És a hagyományos erdélyi- magyar kultusz is a múlté. Nem számít jó ajánlólevélnek, ha valaki azt mondja: Erdélyből jöttem. — Én megmondtam már régen, hogy nem szül jót az, hogy amíg az itteni értelmiség évtizedekig takarékoskodik és gürcöl egy lakásért, addig az átjött szerkesztők, írók, orvosok mindjárt lakást kapnak meg sokféle támogatást. Hát ez lett a vége! Az „Édes Erdély” lakói jobb, ha otthon maradnak. Különösen akkor, ha nem szeretik a gettókat meg a lágereket. Véget ért egy szép álom a testvériségről és a szeretetről. A mi harcunkat ott kell megvívnunk. Marosvásárhely jó példa: eljött végre a boldog verések ideje. Amikor már nem csak mi kaphatunk, de ha úgy jön ki, mi is odasuhinthatunk a sorstárs románoknak. Ez a kemény realitás. Ezzel kell szembenézni. Farkas P. József • Gregor József: — Ha Szeged határába érek, összeszűkül a gyomrom. Nem is hittem volna, hogy így alakul a dolog. De örülhetek, mert a városvezetők megkönnyítették a távozásomat... (Fotó: Ilovszky Béla) egyéb adminisztrációs munkáról nem beszélve! — Nézze, ezzel is elértük a Nyugathoz való hasonlatosságot. Mármint a bürokráciával. A költségelszámolást nem bírnám végigvezetni, ezért inkább az átalányt választottam. Méghogy számlát kérjek a benzinkútnál? Inkább többet fizetek az adóhivatalnak. Januártól nyugdíjas vagyok, de a mai napig még nem kaptam pénzt. Igaz, egy papírt már küldtek, mennyi lesz a nyugdíjam. — Ha nem akar, ne válaszoljon. Mennyi a nyugdíja? — Nem titok. Tizenhatezer forint — harminckét évi művészi szolgálat után. Ja, és a kiváló művészi kitüntetésért is kapok pár ezret. — Hol pihen a nyáron? — Sehol. Tétlenül nem tudok maradni egy percre sem. Gárdonyi házam körül kapálok, füvet nyírok, hallgatom a madarak énekét. Ez a kikapcsolódás számomra: ilyenkor minden emberi mocsok elfelejtődik ... Borzák Tibor A TARTALOMBÓL: Buda Ferenc írása 6. oldal A bikinisztori 7. oldal Hölgyeim, nincs csúnya nő 7. oldal Receptötletek 7. oldal LELKI POSTA „Két lányom van, akik ikrek és mindig nagyon ragaszkodtak egymáshoz, s én egyforma ruhában járattam őket. Később, amikor nagylányosodni kezdtek, ők is figyeltek rá. hogy egyformán öltözzenek. Ugyanabban az iskolában is végeztek. Én boldog és büszke voltam, mert mindenki megnézte őket, olyan szépek voltak. Amikor munkahelyet kerestek, sajnos, nem mehettek egy helyre, ezért el kellett szakadniuk egymástól. Még így is gyakran elmentek egymás elé, mikor a munkaidőnek vége volt. Sokat nevettünk azokon az eseteken, amikor összetévesztették őket, mert olyan nagy közöttük a hasonlóság. Az egyikük beleszeretett a munkahelyén egy fiúba. Sokszor mentek hármasban moziba vagy táncolni. Azt hittem, minden rendben van. Mégis, mikor egyik hét végén hazajöttünk a hobbiról, lányom helyett csak levelet találtam. Összepakolta a ruháit és odaköltözött a fiújához. Ennek már három hónapja és azóta egyik baj a másik után ér. A férjem kétségbeesésében kiköltözött a hobbira és azt mondja, ez az én hibám. Az itthon maradt lányom lelkibeteg lett. Szomorú, szavát sem lehet venni, semmihez sincs kedve. A férjem azt mondja, látni sem akarja a lányát, szóba sem áll vele többet. Én persze, a férjem tilalma ellenére, beszéltem a lányommal. Ő nem törődik mindezzel. Azt mondja, nagyon boldog, és ez a legfontosabb.” Sajnálom, hogy családjuk ilyen fájdalmas operáción esett át. Mert máshoz nem tudom hasonlítani gyermeke lépését. Korábban testvérével összenőt- ten élte életét. Most a szerelem kiszakította ebből az együttélésből és sebeket hagyott maga után, s az ezzel járó indulatokat. Férje szegényebb lett egy álomképpel. Félrevonulása, elköltözése módot ad arra, hogy az egyedüllétben számotvethes- sen magával és a még megmaradt álmait, vágyait is újragondolhassa. Nem feltétlenül ön ellen irányul elköltözése. Lehet, hogy erre most feltétlenül szüksége van. De csaknem biztos, hogy fáj a szíve otthonmaradt gyermekéért, akinek hirtelen támadt látszólagos árvasága ül ki most arcára, és aggódik érte. Ahogy ön is. Ha van ereje hozzá, jó lenne, ha minden figyelmével. szeretetével egyedül maradt leánya felé fordulna, mert ő az, aki leginkább elesett mindnyájuk közül. Testvérét sem ön, sem más nem pótolhatja. Remélhetően ők ketten előbb-utóbb ismét egymásra találnak. A régi kapcsolatuk helyére a kölcsönös jóakarat, és segítség lép majd. Ehhez fel kellene ismerni mindannak a megtartó erejét és fontosságát, ami különállóságukból fakad. Ebben segíthet neki, hiszen ezeket egyedül felfedezni nem könnyű. Kúti Ibolya
