Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-03 / 130. szám
MEGYEI KORKÉP 1992. június 3., 5. oldal HAT SZAKMÁBÓL VÁLASZTHATNAK A FIATALOK TAXISOKK II. Német vendégek a speciális iskolában • Nagy figyelemmel, és hozzátehe- tem, lelkesedéssel sajátítják el a lányok a varrónői szakma fogásait. N émet oktatási szakemberek tettek látogatást a napokban a megyei önkormányzat bajai speciális iskolájában, melyben az eltérő fejlődésű gyermekek és fiatalok nevelése történik. A tapasztalat- cserét Hermann Pazeller, a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetségének szociális ügyekkel megbízott tanácsosa készítette elő, a magyar és a német munkaügyi minisztérium megállapodásának valóra váltására, mely szerint a német fél tanácsadással és anyagiakkal segíti az intézményt. A delegációt Wilhelm Hecker minisztériumi igazgató vezette, tagjai: Hans Gerd Strube és Kari Diller országgyűlési képviselők voltak. Amint Óbert Béláné igazgató rövid tájékoztatójában elmondta, az intézményben — pontos neve Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon — több mint háromszáz gyermek tanul, közülük 43 állami gondozott. A megye egész területéről érkezett 94 fiatalt oktatnak hat szakmára az iskola speciális szakképzési részlegében. Ennek a képzési formának, célja a tanulókat képes• A pihenőidőben egy érdekfeszítő filmet néznek a társalgóban. sé tenni a társadalomba való beilleszkedésre, Nértietországban nagy hagyományai vannak. A német féltől máris megérkeztek a kertészeti munkaoktatáshoz szükséges gépek, a nyár végéig Bajára kerül az előkészítő évfolyam, a háziasszony, a szobafestő-, az asztalos- és a lakatosműhely felszerelése is. • Az iskola egy tanyát vásárolt a Bátmonostor felé vezető út mellett. A kis kertészek példaszerű rendben tartják a gazdaságot, piacra és a saját konyhára is termelnek. (Gál Zoltán felvételei) • Készül az ízes palacsinta • Szeretettel és hozzáértéssel ápolják — szerencsére nem igazán beteg — társukat. HALASI GYERMEKNAP „A játék az gyönyörű!” az olvasás és a magyar nyelv szerete- tére. A rendezvény május 31-én, vasárnap folytatódott. Á közeli Sóstón horgászversenyt rendeztek gyermek és ifjúsági kategóriában. A főtéren az egész napos kézművesudvar keretében ismerkedhettek a résztvevők a nemezelés, a fonás, a batikolás, a gyé- kényezés, a rongybabakészítés, a bő- rözés, az agyagozás és az ékszerkészítés fortélyaival. A színpadon folyamatos műsort adtak a kiskunhalasi gyermek Ki mit tud? győztesei és a Halas Táncegyüttes. Délelőtt kezdődött a szegedi River country zenekar műsora, amely osztatlan sikert aratott. A nap fénypontjává tornyosult, hiszen a kamionban berendezett koncertszínpad eredetisége szenzációs volt. Akik mozgásra vágytak, azok a régi gyermekjátékokat játszhatták, avagy benevezhettek valamelyik sportvetélkedőbe. A BMX- versenyben Tóth Zoltán első, Thorma Attila második, Dunai András harmadik helyezést értek el. A gördeszkások győztesei ifj. Réz István, Zentai Zoltán és Gál Zoltán voltak. Látványosság számba ment a rövid gokartbemutató és Hegyi-Füstös László grafikus sárkánykészítése, rajzbemutatója. Az idei gyermeknapi program sokszínűségével, változatosságával páratlan élményt nyújtott a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek. Itt még a szülők is jól szórakoztak. Sz. Huber Helga Bemutatták tudásukat a gokart szakkörösök. (Fotó: Ternyák Jenő) • Sikeres volt a kézművesudvar. Gyermekek évről évre izgatottan várják május utolsó vasárnapját. Mint az Kiskunhalason beigazolódott, nem is ok nélkül. A városban tevékenykedő közművelődési dolgozók megpróbálták felejthetetlenné varázsolni ezt a napot a jövő nemzedék számára. A programot május 29-én, a városi könyvtár nyitotta, ahol Tordon Ákos, a Művészeti Alap különdíjas íróolvasó találkozóját kísérhette figyelemmel a közönség. Tordon Ákos különös hangulatú bemutatkozásával buzdította a gyerekeket a könyv, Kinek szól a telefon? Hosszan csöng a telefon a központi taxiállomáson. A taxisok, mintha mi sem történt volna, tovább tollászkodnak az autójukban. — Miért nem veszik fel? — szólok a közeli pádon ücsörgő Simon Ferenchez. ■— Mert nincs kulcsunk —- mondja. Csak a volánosoknak van kulcsuk hozzá. Közelebbről nézve látom, a sárga telefonoszlop kisajtóját biztonsági zár óvja az illetéktelenektől. Egy volántaxi érkezik. A középkorú férfi kiszáll, kulcsával kinyitja a telefontartó lemezajtóját. Hallom, amint mondja: — Azonnal indulok! A kocsijában ülve még elkapoih néhány mondatra. — Azt mondják, csak a három volánosnak van kulcsa a telefonhoz. — Természetesen, hiszen a telefon a Volán tulajdona. Valamikor a placc is a miénk volt, de azt elvették a többiek — mondja Paprika Károly, aztán gázt ad és elviharzik. A többiek sóváran néznek utána. Görbics Mihályné, a Volán szállítási üzletág halasi üzemének vezetője. Arról kérdezem, hogy mi közük van a céghez a Volán emblémát viselő taxisoknak. Csak annyi—mondja—, hogy a jármüvüket tőlünk lízingelik. — S a telefon ? — A telefon a miénk. Ők fizetnek a használatért a számla összegéig— Miért nem használhatják a többiek? — Nézze, ha valaki hív egy taxit a Volán telefonján, s probléma van a szolgáltatással, az a Volánhoz üt vissza. Adott esetben rontaná a hírnevünket. — Ne haragudjon, de ez nevetségesen hangzik. — Pedig ezt — s erre példákat is említhetnék nem szabad elbagatellizálni. — Ön szerint meddig lesz a telefon nézeteltérések forrása? — Már nem sokáig. A közeljövőben a vonal ide kerül az autóbusz állomásra. Megrendeltük az áthelyezését. Azzal fenyegették, hogy szétvágják a fejét Beszálló utasoknál szigorú sorrend van a placcon, az első kocsié a fuvar. Egyéb rendelésnél már a saját hívás számít. S ez komoly konfliktusokat okoz. Amikor 10-12 kocsi bezsúfolódik az állomásra, próbáljon meg kiállni például a kettős oszlop közepén várakozó volános, ha hívása van. Ilyenkor elszabadulnak az i n- dulatok, nemegyszer erőszakos megnyilvánulásokra is sor került. Főként a (volt) Volán taxisokkal civakodnak. Halas legrégibb taxisa. Nagy Jenő 18 éve kezdte a taxizást a Volánnál. 1990. január 2-án szélnek eresztett bennünket a Vólán, mi is maszekok lettünk. Pár nap elteltével itt, a szomszéd parkolóban állomásozó maszek taxisok betörtek a piarcunkra, önkényesen elfoglalták azt. Pedig ezt a piarcot korábban saját gépeivel építette a Vólán és mi is sok társadalmi munkát végeztünk. — Igazságosnak tartotta volna, ha továbbra is csak Önök birtokolják ezt az állomást? —Nem, hiszen a taxiállomás a taxisoké kell, hogy legyen. De azért az már tűrhetetlen, hogy saját piarcunkon hátrányba kerüljünk! — Talán bántották Önt ? — Ajjaj, többször is. Volt, aki ököllel nyúlt be az ablakomon. Aztán megfenyegettek rádión, hogy szétvágják a fejemet, és más hasonló jókat kívántak ... Én nem szoktam visszaszólni, inkább dolgoztam. — Azt hallottam, még a taxisblokád alatt is. — Valakinek el kellett vinni a rászorulókat ... — Csak a placcért foly ik a torzsalkodás ?— teszem fel az utolsó kérdést Nagy úrnak, aki miattam a kimondottan Volán taxit óhajtó utasokat is megvárakoztatja. — Amint látja, hozzánk még mindig jönnek az utasok. Minket megszoktak és sok a törzsutasunk is. Mi, becsületesen, árdrágítás nélkül dolgozunk. Hát ez biztosan fáj nekik — mutat a többi taxi felé. — Persze azért köztük is vannak rendes emberek! • Nagy Jenőnek van kulcsa a taxiállomás egyetlen telefonjához. Már beszálltak az utasok a kocsijába, amikor utánam szól: — Itt nem lesz béke sohasem! Ha lesz, az lenne maga a csoda! Torzulások, magyar módra A szolgáltatás terén előforduló torzulásokra jó példa, hogy amíg a másfél milliós Bécsben 3500 taxi van, addig a kétmilliós Budapesten több mint 20 ezer, a 31 ezres Kiskunhalason pedig a számuk meghaladja az ötvenet. Ez utóbbi, a vidéki igények- hezviszonyítva olyan túlkínálat, ami várhatóan tovább fokozza a hajszát a piacért. Hadd hulljon a férgese! — mondhatnánk cinikusan, de attól tartok nem az fog bekövetkezni. Mert előbb bedobja a törülközőt a 14-16 órát utcán töltő, adóval és biztosítással kizsigerelt főállású taxis vállalkozó, mint a jól jövedelmező üjzjeti háttérrel rendelkező alkalmi taxis. Persze az utasnak teljesen mindegy, hogy ki lesz az áldozat. Egy a lényeg: gyorsan, olcsón és megbízhatóan juttassák úticéljához. S erre, meggyőződésem szerint, a halasi taxisok zöme —■ tartozzanak bármelyik társasághoz, legyenek fő avagy mellékfoglalkozásúak—alkalmas. Ferincz János Végleg összedől a jászszentlászlói malom? — Alighanem össze fog dőlni — mondja a szent- lászlói szélmalom gazdája, a 76 esztendős Szűcs János. — Beteges vagyok már, most májusban is két hétig a kórházban voltam. Áz a legrosszabb, hogy nincs étvágyam, nagyon gyenge vagyok. Különben is, van vagy negyven éve, hogy utoljára őröltünk. A malom több mint százéves már, apám 1916-ban vette, abban az esztendőben, amikor én születtem. 1922-től a nevelőapámé lett, mert az édesapám meghalt. Engem 1939-ben hívtak be katonának, addig itt dolgoztam. Főleg zabot, rozsot és kukoricát hoztak a gazdák a környékbeli tanyákról. Búzát nemigen. Itt körben mindenütt tanyák voltak, a mostani nagy szőlőtáblák helyén. Volt mit őrölni... Á nevelőapámat 1942-ben szintén behívták, s a negyvenes évek végén, amikor hazajöttünk, a malom már nagyon rossz állapotban volt. Ez eredetileg négyvitorlás malom volt, de kettő leszakadt, s a tetőt is lefújta a szél. Két vitorlával még kínlódtunk egy ideig, de nem jött össze annyi, hogy rendbehozassuk. Azután jött a téesz, az emberek elmentek, a szélmalommal nemigen lehetett mit kezdeni. Annak is Vagy harminc éve, hogy utoljára fönt jártam. Féltem, hogy leszakad minden ... Néhány éve már lebontottuk volna, de a tanács nem engedte. Azt mondták, nem szabad, mert rajta van a térképen. Lebontani nem engedték, de pénzt sem adtak, hogy rendbe hozassuk. A téeszben dolgoztam, s most visszakaptam három hold földet. De nem tudok vele mit kezdeni, a fiamék vetették be kukoricával. Az a legrosszabb, hogy megöregszik az ember ... Bálái F. István • Szűcs János csak a fényképezőgép kedvéért állt a malom ajtajába ... (A szerző felvétele) Legelnek a tehenek — ha van fű ... • A halasi farmer leányvállalat húsmarhái. A tehenek Hereford és magyartarka- keverék, a bikák Charole-fajták. S a borjak: mindez együttvéve. (Fotó: B. F. I.) Április vége óta a tajói legelőn töltik a napot a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Farmer Mezőgazdasági Leányvállalatának tehenei. A több mint kilencszáz tehén — s az ötven bika körülbelül 900 borjút ad évente, s a gazdaságezeket értékesíti. Nem alkalmaznak mesterséges megtermékenyítést, hanem a párzási időszak kezdetétől a bikák és a tehenek együtt legelnek. A természetes tartással a takarmánnyal is takarékoskodni tudnak. Az állami támogatás megvonása után is kijönne a bevételekből a vállalkozás, ám az idei aszály mindezt megkérdőjelezi, hisz a legelőkön alig van mit enni az állatoknak. Az idén november végéig — amíg a szabadban lesznek a tehenek jócskán kell majd pótlólagos takarmányt is vásárolni. —bfi—
