Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
4. oldal, 1992. június 27. MEGYEI KÖRKÉP Bácskai tamburások • Közkedvelt hangszer a bácskai zenekarok körében a tambura. E szerszám egyik igazi mestere Ribár József vaskúti zenész. Hosszú évek óta foglalkozik zeneoktatással, sorra járva a falvakat, de ő készítette fel a bajai alsóvárosi Csitaonica kör tam- burásait is. Ezen a héten a Gyermek- és Ifjúsági Ház rendezett vezetésével egy tamburástábort, melyen bácsalmási, bajai, bátmonostori, szeremlei gyerekek vettek részt, összesen 16-an. Az ifjú tamburások ma este 17 óra 30 perckor (szombat) koncertet adnak a Kis szerb templomban. Fotó és szöveg: Papp Zoltán. Kutat fúrnak a Kálvária temetőben Ajánlat a Forrás júniusi számából A folyóirat legfrissebb számának első fejezetében a hagyományokhoz hűen költészeti összeállítást találhatnak az olvasók. Csorba Győző, Rózsa Endre, Király László és Háy János verseinek társaságában egy költő; Tornai József regényrészletét olvashatjuk. Albert Zsuzsa legendáriumának legújabb fejezete Czibor Jánosról mesél. A Forrás nagyobb összeállítást szentelt a nyolcvan esztendeje született Szabó Zoltán munkásságának, emlékének. Kenedi János bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy Szabó Zoltán Angol furcsaságok című (a folyóirat júniusi számában is olvasható) tárcafüzére 1953-ból származik, és elsősorban a Szabad Európa Rádiónak készített irodalmi levelekből áll. Az Angol furcsaságok jelenleg megjelenésre várnak az életműsorozatnak a Héttorony kiadónál gondozott III. kötetében. A Forrásban Kenedi János mellett András Sándor és Csatári Bálint elemzi sajátos nézőpontokból Szabó Zoltán munkásságának egy-egy részterületét. Az írások főszereplőjével való ismerkedést portréfotók és a szerző kéziratának publikációja teszik még teljesebbé. — k — Hétköznapi monológ Nem tudom, mi lesz velem, alighanem én leszek a kísérleti nyúl — mondja immár sokad- szorra a kis fekete férfi maga elé meredve. Tudom, hogy merészség így nekiindulni a világnak, de nincs más kiút. Valamerre lépni kell. Mikor megláttam az újsághirdetést, hogy az USA-ban kereseti lehetőséget biztosít ez a miskolci valaki, írtam rá. Azt hiszem, ötszáztól ezer dollárig fizet. Persze a munkától függ. Nekem nincs szakmám, ez a baj. De ehhez a munkához nyelvtudás se kell, jegyszedő leszek egy vidámparkban. Na, gondoltam, ezt is kipróbálom. Úgy írta, a Minnesota folyó mellett egy vidámparkban. Lehet, hogy majd vissza se tudok jönni — nevet kényszeredetten —, annyi pénzem se lesz. Mindegy na, ez így nem megy tovább. Szeptemberre lejár a munkanélkülim is, a gyesből nem lehet megélni. Itthagyom a három gyereket meg az asz- szonyt, ők talán kijönnek ebből a pénzből valahogy. Nekem meg hátha sikerül. Van egy ismerősöm, az sofőr volt itt a téeszben. Kiment. Ott úthengeren dolgozott egy darabig. Aztán előbb vett egy ka- moint, most már három golyóálló kamionja van, azokkal fuvaroz. Olyan dolga van, hogy csak! Nekem az öccse mesélte. Hogy mit szól mindehhez az asszony? Hát, reckírozunk — így mondja, s rándít egyet a vállán. Csak az a gyanús, hogy postafiókra írom a leveleket. Na, de most, majd személyesen is találkozunk, azt írta a hirdető. Legutóbb elküldött egy jelentkezési lapot, arra kellett egy útlevélfényképet meg egy kétszáz forintos okmánybélyeget ragasztani. Hát majd kiderül. . . én leszek a kísérleti nyúl. Olyan ez tetszik tudni, mintha valaki se látott soha, most meg felültetem a lóra, hogy lovagoljon. Na, az biztos, annyi pénzem csak lesz, hogy írjak haza, mi lett velem ... H. T. • Megkönyörült az önkormányzat azokon a hozzátartozókon, akik az elmúlt aszályos időszakban hiába kerestek vizet a bajai Kálvária temető kútjainál. A régi fúrott kutak mára teljesen kiszáradtak, ezért sokan műanyag kannákban hordták a sírok virágaira a vizet. A napokban a városgazdálkodási vállalat megrendelésére egy bajai vállalkozó próbálkozik meg vízfakasztással. Kép és szöveg: Papp Zoltán. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Felmentették Kacmakiszt Baján is lesz névtelen alkoholisták klubja Kettős gondatlanság címmel írtunk ebben a rovatban egy közlekedési balesetről június 6-án megjelent, szombati lapszámunkban. Nem térnénk vissza az ügyre, ha abban nem született volna jogerős döntés és ha annak nem volnának olyan általános tanulságai, amelyek minden bizonnyal érdeklik a gépkocsivezetőket és mindazokat, akik a közlekedésben részt vesznek. A nagy kérdés ugyanis az volt, hogy mire köteles az a gépkocsivezető, akinek járműve elromlik. Mit kel! tennie annak érdekében, hogy elejét vegye egy balesetnek, milyen állapotban hagyhatja járművét a forgalmas útvonalon? Ezekre a kérdésekre más választ adott a városi és mást a megyei bíróság. Az említett írásunk arról szólt, hogy Kacmakisz Petrosz szegvári lakos 1991. május 20-án éjszaka saját teherautójával Solt felől Kecskemét irányába haladt a solti betonon. Az autó azonban váratlanul elromlott, nem tudott tovább menni. A tulajdonos kitette az el- akadástjelző háromszöget, a baloldali helyzetjelző lámpákét égve hagyta és elment, hogy megfelelő mentőt keressen. A keresésből csak május 21-én este fél kilenc körül ért vissza, de nem sokkal ezelőtt Béres András solti lakos, aki későn vette észre az elakadt teherautót, annak nekiütközött személyautójával és az utasként szállított két ember súlyosan megsérült, sőt az egyik — Szabó Fe- rencné, solti lakos — maradandó testi fogyatékosságot szenvedett. Az elsőfokú bíróság Kacmakisz Petroszt is bűnösnek találta és maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 90 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 130 forintban állapítva meg. Indoklásában kifejtette a városi bíróság, hogy Kacmakisz nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az esetleges balesetet elhárítsa. „Az adott helyzetben elvárható lett volna az is — fogalmaz az elsőfokú bíróság az ítélet indoklásában^—, hogy a rendőrséget, avagy az Útinform közlekedési szolgálatát értesítse, hogy a baleset helyszíne felé közlekedő járművezetők fokozottabban szárholhassanak az általa a közúton hagyott és akadályként jelentkező járművel.” A másodfokon eljáró megyei bíróság azonban másként ítélte meg Kacmakisz tettét, s kimondta, hogy álláspontja szerint a vádlott magatartása a közúti közlekedés egyetlen részletszabályát, vagy általános normáját sem sértette. „Éppen minden tőle telhetőt és a közlekedési szabályokban írt kötelezettségét teljesítette, amikor elakadásjelző háromszög kitételével és helyzet jelző világitással, a nappali világosságban is megjelölt mozgásképtelen járműve elvontatásának megszervezéséért útnak indult. ..” — hangzik a megyei bíróság indoklása, majd így záródik: „... semmilyen, a szabályokon túlmutató magatartásra a közlekedés résztvevői nem kötelezhetők ...” Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és Kacmakisz Petroszt felmentette az ellene maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól. Az Ítélet jogerős. G. S. 1939-ben jelent meg először a Névtelen alkoholisták című könyv Amerikában. Hatására az év végére az addig alig 100 betegből álló társaság 800 gyógyult alkoholistát tarthatott nyilván. A siker hatására Nyugat-Európában is elterjedtek az AA (anonim alkoholisták) csoportok. Azoknak a betegeknek, akik valóban komoly elhatározással csatlakoztak a társaságokhoz, az 50 százaléka absztinenssé vált. Magyarországon, ahol még a 80-as években is évről évre nőtt az évi átlagfogyasztás, s vele az alkoholisták száma, kissé késve ébredt. Jelenleg Budapesten, Pécsen és Kecskeméten már működik AA klub, s a bajai Családsegítő Központ vezetője, dr. Géczy Imréné is a csoport megalapításán dolgozik. — Nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügy az alkoholista betegek nagy részén nem tud segíteni. Még a gyógyulni akarók is visszaesnek az elvonókúrák után, mégpedig rövid időn belül. A nagyarányú alkoholizmus következtében családok hullanak szét. Szakirodalomban olvastam, hogy az AA klubok sokkal hatásosabban működnek, mint bármi más. Pszichológusokkal, hozzátartozókkal őszintédének az KECSKEMÉTI VÁROSI mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: KITUR-LAK. Színes, amerikai film. ÁRPÁD: 3/4 6 és 8 órakor: AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE 2. Színes, mb. olasz film. STÚDIÓ: 7 órakor: II. EDWARD. Színes angol film. Csak 16 éven felülieknek! CSALÁNOSI AUTÓS: este fél 10 órakor: KITUR-LAK. Színes amerikai film. TÓ MOZI A SZABADIDŐPARKBAN: este fél 10 órakor: AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE 2. Színes mb. olasz film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, PETŐFI mozi: 6 és 8 órakor: TINI NIN- DZSA TEKNŐCÖK, 2. Színes mb. amerikai film. STÚDIÓ: 7 órakor: RENDŐRAKADÉMIA, VI. Szincs amerikai film. alkoholisták, ám egy gyógyult sorstársnak perceken belül kiöntik a szívüket. Tehát olyan betegek kellenek a klubban, akik segítik egymást. Van is olyan gondozottunk, aki önként vállalta az elvonót, de nem sikerült meggyógyulnia. Remélem ő és a hozzá hasonlók hozzák majd a többieket. Itt a családsegítőben lesz számukra helyiség, de mi csak a klub indításában vállalhatunk szerepet, aztán önmagát szervező közösséggé kell válniuk. Egyik kolléganőmmel, Majorsics Jenőnével próbálunk majd már működő AA kluboknál tapasztalatokat szereni. Eddig, sajnos, nagyon kevesen csinálják Magyarországon, pedig ha csak egy embert sikerül meggyógyítani, már megéri. A bajai klub mielőbbi beindulását segítheti, hogy a Népjóléti Minisztérium e témával foglalkozó felelőse pénteken a városba érkezik. Végezetül álljon néhány statisztikai adat az AA klubok szükségességének bizonyítására. Országunkban 1989-ben az alkohol- és ideggondozóban nyilvántartott alkoholisták száma 70 ezer 995, míg 1988- ban az alkoholos májzsugorodás okozta halálesetek száma 3535 volt. Géczy Zsolt VÁROSI TELEVÍZIÓ: 8.00— 12.00: ATV-VÍKEND. Szórakoztató hét végi magazin, a tartalomból: Kapásjelző, Repülési magazin, Beszélgetés a tanyavilág pusztításáról, Horoszkópsuli. CNN-világhíradó, déli harangszó, László atya műsora. 14.00 —15.00: KÉPÚJSÁG. , , KISKUN TV: 5.00 -8.00: KÉPÚJSÁG. 8.00—12.00: AGRO-TV műsora. 12.00 24.00: KÉPÚJSÁG. Június 28., vasárnap. A mozik műsora megegyezik a szombatiéval. • VÁROSI TELEVÍZIÓ 8.0(L12.00: A csütörtök esti TV-TÉVÉ- produkció ismétlése. 14.00—14.30: KÉPÚJSÁG.,20.00—24.00: A péntek esti TV-TÉVÉ-produkció ismétlése. SZÍNHÁZ, MOZI, TÉVÉ HETI SOROZATUNK NAPLÓ AZ 0RG0VÁNYI VÉRENGZÉSRŐL íi. Az agyonvertek levelei (A májusi naplójegyzetek egy vi- tézségi kitüntetésről, a Polgári Olvasókör közgyűléséről és a községi írnok esküvőjéről szólnak, ezek közlésétől eltekintünk. — A szerk.) 1920. május 26., szerda. Délután a temetőbe mentem, hogy Horvát Gyula harangozóval, temetőcsőszszel és egyházszolgával valamit megbeszéljek. A temető körül lévő szőlőmet elválasztó drótkerítésen bújtam át, Nagy József volt halasi most pedig orgoványi tiszthelyettes parancsnokkal tálálkoztam, aki éppen a harangozónéval, Kálmán Borcsával beszélt. Kezet nyújtottam neki, de elhárította a kézfogást, mert egy kis összerongyoló- dott papírcsomagot, s rothadó félben lévő levélkét tartott a kezében, „íme már megint!. ..” Elmondta, hogy a .. .-ból jön, ahol ismét két agyonvert, elásott, de a kutyák által kikapart és már jól meg is ron- csolódott ember hullája került elő. A két hulla mellett egy kis fekete kézitáska is volt, ebből kerültek elő a kezében tartott levelek. Odahaza elolvastam ezeket. A levelekből kitűnt, hogy az egyik hulla Pap Mihály öles, magas kecskeméti származású, de már régebben Szabadszálláson élő magánmérnöké, a másik pedig valami szegény zsidóé. Pap Mihály mérnököt személyesen ismertük, sokszor dolgozott Orgoványon. A három levélből megtudtam, hogy ezeket a szerencsétleneket a kalocsai törvényszéki fogházból hozták el az emberlopó vérebek, és azután szokásos módjuk szerint halálra kínozták, felaggatták, majd a majsai út mellett lévő Juhász Antal veje tulajdonát képező szántóföldön egymásra dobálták őket, elföldelték, de a kutyák megérezve a szagot kikaparták és kikezdték. A velem együtt hazafelé tartó és jelentést tenni szándékozó parancsnokot részletesen kikérdeztem, láthatók-e a tetemeken kínzás nyomai. Elmondta, hogy a hullák karjait felkötözték a nyakhoz. A meztelen testen ököl- nyi nagyságú kék foltok láthatók, különösen a szív és a vese és az alsólábszárcsont körül, a nyakon pedig akasztás nyomait fedezték fel. Az arcuk éppen olyan torz volt, mint a múlt év decemberében talált és megvizsgált 18 hulláé, melyeket magam is alaposan megnéztem akkor. Ugyanúgy kínozták meg őket, még a fültövükön is ott van a roppant ütés nyoma, amit először mértek rájuk. Szerintem Francia Kis Mihály, Denács Mihály és Juhász Nagy Pista és társai végeztek velük. Emlékszem is, hogy Prónai százados (most már őrnagy) április 24-ei látogatása utáni napokban Izsák, vagy Ágasegyháza felől kocsin robogott a falunk felé. Amint elkerültük egymást, egy pillanatra láttam, hogy Nagy Juhász Pista is ott kuporog a kocsiderékban a szénán. Mindjárt gondoltam, hogy megint készül valami, mert az izsáki három zsidó elhozásában is ez a két ember — vagy inkább állat — volt a hangadó. Amikor a hatalmas Propper Zoltán zsidót kötözték a szobájában Nagy Juhász Pista „ezredes úrnak” szólította Denácsot. A hullák állapota, az elmosódott, de még egy parányit látszó kocsinyom is arra utal, hogy háromnégy héttel ezelőtt történhetett a dolog, amikor találkoztam velük. De térjünk vissza a parancsnok kezében tartott három levélre, melyeket Pap Mihály mérnök, kis fekete táskájából vett ki. Lássuk, mit tartalmaznak. A három közül kettő Pap Mihályra vonatkozott, egy pedig a kalocsai fogházban lévő fogolytársaira. A kommunizmus gyanúja miatt letartóztatott mint• Az orgoványi fehérterror. Exhumálás. Reprodukció a Bécsben 1920. március 12-én megjelent Az Ember című újságból. (A Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből. Eredeti forráshely: Legújabbkori Történeti Múzeum.) egy 10—15 ember arra kéri a Népszava szerkesztőjét, mint „elvtársát”, hogy védőügyvédet küldjön, vagy küldessen érdekükben. A Pap Mihályra vonatkozó levelek egyike, hajói emlékszem 1919 májusának legvégén kelt, s Hamburger kommunista népbiztost szólítja fel benne, hogy még a Károlyikormány által kiküldött s a tervbe vett földosztás előmunkálatait végző háromtagú bizottságot ne hagyja ott, és jelentkezzék nála Budapesten. A másik levél négy sorból állott, majdnem szóról szóra eszembe jut, mit írt Pap Mihály: „Arra kérem embertársaimat, hogy kiszabadulásom érdekében emeljék fel szavukat valahol, mert ártatlannak érzem magam, kommunista soha nem voltam. Pap Mihály^ magánmérnök.” ^ A parancsnok a két húUá' őraesere jkét csendőrt állított,.,9,jp^dig^pég,f)z- nap éjjel lóháton vitte be Izsákra az ügyészséghez címzett jelentését. Másnap várta az ügyész a további intézkedést. Alkonyat után jött haza a hullákat őrző két őrszem, mert hogy már 48 órája nem ettek és a szörnyű szagtól rosszul voltak. Azt mondták, a tetemeket jól letakarták szalmával. Ezt nem vette jó néven a parancsnok és azonnal a helyszínre sietett. Már messziről látta a magasra csapó lángokat, a keleti szél a penetráns bűzt az orrába fújta. Odabotorkált, még égett a szalma és sültek a hullák. Gyanítom, sőt tudom, hogy ki volt a tettes. A hullák elégetése előtt estefelé két lovaskatona Jött Kecskemétről, akik a Héjjas-különít- ményhez tartoznak. Az egyiket Is- kónak hívták, a másik nevét nem tudom. Először a községháza udvarán beszélgettek Eördögh főjegyzővel, akit arra kértek, beszéljen a csendőrparancsnokkal, hogy ne csináljon ügyet a történtekből. Azután eltávoztak a községházáról, majd hazatértek az őrök. Nemsokára égtek a hullák. Másnap megérkezett Nánási vizsgáló- bíró két orvossal és felvették a jegyzőkönyvet. (...) Az elöljáróság a csontokat a temetőbe vitette, majd Horvát Gyula temetőcsősz elföldelte azokat. Pár napra rá kijött Kecskemétről két asszony, és szépen feldíszítette az új sírt virággal. (...) (A napló utolsó lapjain az augusztus 20-ai ünnepélyről ír a református pap. Az utolsó feljegyzés 1921. pünkösd másnapjáról szól, mely már befejezetlen. — A szerk.) (Vége) Csendes múltidézés Két héten át közöltük lapunkban az egykori orgoványi református pap, Molnár Gergely naplójegyzeteit az 1919-es vérengzésről, az akkori mindennapokról. Úgy tűnik, a családi hagyatékból régen eltűnt a szóban forgó visszaemlékezés, mert megkereste munkatársunkat a helyi közéletben is főszerepet vállaló egykori pap unokája, azt kérdezve, honnan sikerült megszereznünk a naplót. Nos, az eredeti feljegyzések nekünk sincsenek a birtokunkban, csak egy átírt, legépelt szöveg. Ezúton is jelezzük viszont, hogy jó lenne, ha előkerülne az eredeti napló és visszaadhatnánk a leszármazottaknak! Nyomozásunkat Orgoványon kezdtük, sikertelenül, viszont valamivel eredményesebb riportunk volt, amikor csendes múltidézésre kértük az egykori szemtanúkat. Az 1919-es vérengzésről senki nem beszélt szívesen. Még most sem, ennyi év elteltével. Riportunk szerdai lapszámunkban olvasható!
