Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
6. oldal, 1992. június 16. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC TŐZSDEKALAUZ A Budapesti Árutőzsde Budapesten, az Apáczai Csere János u. I l-ben működik a Budapesti Árutőzsde. Alapítása éveként az 1989-es esztendő szerepel, valójában 1864 óta működött gabonatőzsde Budapesten, a Budapesti Tőzsde részeként. Amikor a Bécsi Tőzsdén megtiltották a gafonafélék határidős adásvételét, akkor a Budapesti Tőzsde egycsapásra az Osztrák—Magyar Monarchia legfontosabb gabona- tőzsdéjévé vált. M i is az árutőzsde, s mi a hivatása a gazdasági életben? Kétféle tranzakció Ha saját háztartási és esetleg kisvállalkozási ügyletkötéseinkre gondolunk, akkor kétféle tranzakciót szoktunk kötni. Az egyik szerződés- jellegü, amely két fél között keletkezik. Ilyen ügylet ha vásárolunk, vagy eladunk valamit, ha munkaviszonyt létesítünk. Ilyenkor nincs jelen egyidejűleg a kérdéses „áru” minden jelentősebb eladója és vevője, s ezért nem árverés, vagy árlejtés keretében alakul ki az üzlet a nyilvánosság előtt. Ezzel szemben amikor egy állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő üzletet akarunk bérbe venni vagy megvásárolni, egy csődtömegből akarunk egyes tételeket megszerezni, vagy egy hagyatékból képet, szobrot vásárolni, akkor a keresleti és kínálati oldal fő tényezőinek jelenlétében, nyilvánosan alakulnak ki az árak árverés, illetve árlejtéses formában. A tőzsde — akár áru-, akár értéktőzsdéről van szó — az a „találkahely”, ahol találkozik a kereslet és a kínálat zöme, és ráígéréssel, illetve egy alacsonyabb árajánlatra váró, késleltetéses formában kialakulnak az árak. Zordabb, hivatalos-tudományos nyelven úgy szokták ezt kifejezni. hogy az árutőzsde a kereskedelem egyik alapintézménye, s nem más, mint egy nyílt piac, amelyen a forgalmazott cikkek kereslete és kínálata összpontosul. Ez a piac igen szervezett, az ügyletkötések a nyilvánosság állandó ellenőrzése közepette jönnek létre, szigorú szabályok, a tőzsde választott szerveinek és az ál- lam'ellenőrzése mellett. Mindkettő a résztvevők, az eladók és a vevők érdekeit védi. Azonnali és határidős Minden tőzsdén elvileg kétféle ügylet megkötésére van lehetőség. Azonnali és határidős ügyletre. Az azonnali ügylet a kötés tárgyát képező áru birtokbavételére, vagy átengedésére irányul. A határidős ügyletek, amelyek a kötés napján fennálló, s az aznapi azonnali ügyletek árától általában eltérő áron köttetnek egy későbbi szállításra, illetve átvételre. Ezeknek az ügyleteknek két célja szokott lenni. Az egyik cél: fedezeti törekvés, és arra szolgál, hogy az árváltozásból eredő kockázatokat kivédje, vagy legalább mérsékelje. A másik cél: a nyereség elérése. Ez akkor következik be, ha a teljesítés napján az azonnali ügyleteknél a termek ára magasabb, mint az a határidős ár, amelyen az árut korábban eladták. Ilyenkor a vevőnek van nyeresége, ellenkező esetben pedig az eladónak. Aki azzal a várakozással lép be az Apáczai Csere János utcai épületbe, hogy ott majd gabona- és húshegyeket lát, az csalódni fog. Itt, mint az árutőzsdék túlnyomó többségén, nincs jelen fizikaüag az áru. Nem is lehetne ekkora raktárakat építeni, mert egyes tőzsdéken sokszor egyetlen napon egy-egy áru világtermése, vagy annak többszöröse is gazdát cserélhet. De nincs is szükség az áru megtekintésére, hiszen tőzsdén helyettesíthető tömegáruk kerülnek forgalomba: minőségileg egynemű áruk, amelyeknek tételei egymással felcserélhetők, s jellemzőik tavollétükben is meghatározhatók. Itt a minőséget tőzsdei szokványok (pontos leírások, esetleg minták) határozzák meg. Egész számú többszörösre Az is csalódik, aki kis tételben kíván megvásárolni vagy eladni a tőzsdén. Előírják ugyanis a forgalmazható áru minimális mennyiségét is. Ezt hívják kötésegységnek, s erre, vagy ennek az egész számú többszörösére lehet ügyletet kötni. Az is csalódik, aki kis tételben kíván vásárolni vagy eladni a tőzsdén. Előírják ugyanis a forgalmazható áru minimális mennyiségét is. Ezt hívják kötésnagyságnak, s erre, vagy ennek az egész számú többszörösére lehet ügyletet kötni. Hatósági árak mellett árutőzsde nemigen tud működni. A Budapesti Árutőzsde is csak 1990. január elsejével, a hazai gabonaárak felszabadításával (amely nem terjedt ki az étkezési búzára) került abba a helyzetbe, hogy működhessen. Bácskai Tamás Ferenczy Europress A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. június 15. devizanem vételi árfolyam közép 1 aör eladási forintban angol font 144,51 145,21 ausztrál dollár 58,94 59,09 59.24 belga frank (100) 240,94 241,52 242.10 dán korona 12,86 12,89 12,92 finn márka 18,18 18,23 18,28 francia frank 14,72 14,76 14,80 holland forint 44,02 44,13 44,24 ír font 132,12 132,44 132,76 japán yen (100) 61,53 61,68 61,83 kanadai dollár 65,47 65,64 65,81 kuvaiti dinár 268,76 269,45 270,14 német márka 49,59 49,17 49,83 norvég korona olasz líra (1000) 12,67 12,70 12,73 65,49 65,65 65,81 osztrák schilling (100) 703,31 705.01 706,71 portugál escudo (100) 59,71 59,85 59,99 spanyol peseta (100) 78,68 78,87 79.06 svájci frank 54,81 54.95 55,09 svéd korona 13,73 13,76 13,79 tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 77,94 78,14 78,34 ECU (Közös Piac) 101,56 101,81 102,06 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)-ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. június 15. pénznem vételi eladási árfolyam l egységre, forintban angol font 143,46 146,26 ausztrál dollár 58,47 59,71 belga frank (100) 239,19 243,85 dán korona 12,76 13,02 finn márka 18,03 18,43 francia frank 14,62 14,90 görög drachma (100) 40,38 41,22 holland forint 43,70 44,56 ír font 131,14 133,74 japan yen (100) 61,08 62,28 kanadai dollár 64,94 66,34 kuvaiti dinár 266,70 272,20 nemei márka 49,23 50,19 norvég korona 12,58 12,82 olasz líra (1000) 65,01 66,29 ■ urák schilling (100) 698,21 711,81 ■ >• mi,-: 100 ) 59,30 60,40 ■ HIHI) 78.11 79,63 54.41 55.49 13,63 13,89 77,36 78,92 . hue) 100,83 102,79 VALUTÁK A FEKETEPIACON USA-dollár Német márka Svájci frank Osztrák schilling 78—80 forint, 49—51 forint, 53—54 forint, 7—7,30 forint. PRIVATIZÁCIÓ — PRIVATIZÁCIÓ II. Országos Privatizációs Konferencia A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája a privatizációs miniszter kabinetfőnökségének közreműködésével konferenciát szervezett a privatizáció aktuális tudnivalóiról, azok számára, akik részt kívánnak venni a vállalatok, vállalatrészek privatizációjában, a vezetői és munkavállalói tulajdonszerzésben. A II. Országos Privatizációs Konferencia holnap lesz, s dr. Szabó Tamás privatizációs miniszter előadásával kezdődik, melynek címe: A privatizáció szerepe a gazdaság szerkezetátalakításában. Helyszín: konferenciaközpont, Budapest, Villányi út 11—13. MUNKAVÁLLALÓI RÉSZTULAJDONOSI PROGRAM Kiből lesz tulajdonos? A szó szoros ertelmeben csak az országgyűlési végszónak kell elhangzania ahhoz, hogy végleges formát öltve életbe lépjen a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat. A jogszabály adta lehetőséget főként azoknál a vállalatoknál várják, ahol már régóta készülnek a privatizációnak erre a formájára. De vajon egy adott — gyakran nem túl kedvező — pénzügyi helyzetben mennyire lehetséges megítélni azt, hogy a cégnek éppen erre a kedvezményes privatizálási formára van-e szüksége? Nem könnyű dönteni, még a program és a törvénytervezet ismereteben sem. Mint ismeretes, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program alapgondolatát az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanmában már évtizedek óta bevált ESOP (Employee Stock Ownership Plan) dolgozói tulajdonosi program adta. A konstrukció lényege az, hogy a vállalat dolgozói maguk is résztulajdonosokká (részvényesekké) válva sokkal érdekeltebbekké válnak a cég üzletmenetének, gazdálkodási eredményeinek javításában, mint azt megelőzően. Itthon is nagy várakozás előzi meg ezt a privatizációs formát, ám még mindig kevesen tudják azt, hogy MRP- t csak olyan vállalatoknál érdemes bevezetni, ahol a vállalat képes lesz megtermelni a dolgozói résztulajdon megteremtésének pénzügyi alapjait. A Riverside Budapest Kft. szakértői szerint — az amerikai—magyar befektető cég volt az első, amely még az MRP- törvény véglegessé válása előtt kidolgozott és megvalósított a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál egy ilyen konstrukciót — az alkalmazottak részére megszabott eladási árat a cég üzleti értéke határozza meg. Vagyis az ÁVÜ- nek olyan eladási vételárat kell kialakítania, amely a piaci érték körül mozog. Ehhez azonban a vállalat nyereséges működése szükséges, szavatolva azt, hogy a résztulajdonosi konstrukcióhoz felvett hitelt képes lesz visszafizetni. Az ÁVÜ, a szakminisztériumok és a tanácsadó cégek egyetértenek abban, hogy a munkavállalói résztulajdonosi program megvalósítása főként szellemi tőkével rendelkező vállalatok esetében lehet sikeres. Melyek azok a pontok, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni ahhoz, hogy a helyi MRP kérdésében döntés születhessen? Az első és legfontosabb annak tudatosítása, hogy a dolgozók résztulajdonának megvásárlására létre kell hozni egy helyi MRP-szervezetet, amelynek mindvégig jó munkakapcsolatban kell lennie a vállalatból átalakult gazdasági társasággal. Ezt követően igen alaposan fel kell mérni a társaság jelenlegi és jövőbeni gazdasági helyzetét, valamint azt, hogy milyen lesz a vállalkozás teherviselési képessége. Mindez a Riverside Kft. tapasztalatai alapján, körültekintő pénzügyi-jogi és közgazdasági elemzőmunkát feltételez. Bár a kész helyzet- elemzést még ennél is nehezebb szakmai munka követi: az ÁVÜ-vel való megegyezés kialakítása és a speciális privatizációs hitel felvételének kidolgozása. Ezek után — a dolgozókkal szorosan együttműködve — kell kidolgozni a leendő tulajdonosok legfontosabb okmányát, a helyi MRP-szervezet belső szabályzatát. Ez — noha minden MRP önmagában egyedi — mégis rendelkezik néhány fontos sarokponttal, így pontosan rögzítendők a tulajdonosi részarányok, valamint az, hogy e jogosultság milyen arányban nő az MRP-hitel-törlesztéssel. Az alkalmazott-tulajdonosnak pontosan tudnia kell azt, hogy miként lehet a szervezet tagja, s hogyan juthat a pénzéhez, ha a társaságtól kilép, elbocsátják, nyugdíjba vonul, vagy mi a teeaidő_egy haláleset kapcsán. Ha az MRP-törvéqy^elnyer^ végleges formáját, fermészelesen több tekintetben könnyebb lesz az ügyletet lebonyolító partnerek helyzete, de korántsem egyszerű. Erről) és még sok időszerű kérdésről esik szó azon a június 19-i MRP-konferencián is, amelyet a Riverside Budapest Kft. és a Rész-Vétel Alapítvány szervez az érdeklődő vállalatok számára. A NAGYOBB ÜZLETEKEN A SOR Privatizáció — és ami mögötte van Megváltozott a magyar belkereskedelem arculata. Egy-két évvel ezelőtt néhány száz kiskereskedelmi vállalat látta el a vidéki lakossá- ot, rajtuk kívül 20-30 ezer magán iskereskedő nyitotta ki mindennap boltját. Ma mintegy 11 ezer társaság — kft., bt. — mellett 80 ezer magánkiskereskedő van. A kereskedelem legégetőbb gondjairól beszélgettünk Galla Gyulával, a Belkereskedelmi Dolgozók Szakmai Szakszervezetének elnökével. — Már két esztendeje tart a kereskedelem privatizációja. Elégedettek az eddigi eredményekkel? — Az Állami Vagyonügynökség részletekben dönt, ezeket az intézkedéseket nem tudjuk az „egészbe beilleszteni”. Nem látjuk az egyes lépések összefüggéseit, nincs egységes és részletes privatizációs koncepció sem. Elképzelhető, hogy az egyetlen szempont: „a pénzt be kell szedni”, pedig az intézkedések kö- vetkezmenyeivel is — elsősorban a foglalkoztatottságra nézve —, számolni kellene! Nem akarjuk mi meghatározni a privatizáció kereskedelempolitikai koncepcióját, de azt kívánjuk, hogy annak megalkotásakor véleményt nyilváníthassunk, mert mi vagyunk azok, akik a legközelebb állunk a szakmához. — Mondana néhány konkrét példát? — A privatizáció két részre osztható. Az úgynevezett előprivatizációra, amely alatt a kisboltok magánkézbe adását értjük, illetve a nagyobb kereskedelmi szervezetek, üzletek privatizációjára. Az elsővel is sok a gondunk ... — Majdnem négyszeresére nőtt a kiskereskedők száma! — Ez a szám nagyon szép, de ami mögötte van! Alapvető gondunk, hogy az egyes boltok privatizálásakor a kikiáltási árak olyan magasak, hogy az átlagos jövedelmű állampolgárok, így a kereskedelmi dolgozók is, képtelenek az árveréseken elindulni. Az új tulajdonos pedig sokszor családi alapon dolgozik, kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. így a mi dolgozóink nemhogy meg tudnák vásárolni a régi munkahelyüket, de még állás nélkül is maradnak. A másik gond, hogy a fennmaradó szervezetek legtöbbjének még any- nyi pénze se marad, hogy a legindokoltabb juttatásokat — például a végkielégítéseket — ki tudja fizetni. Arról a jelenségről már nem is akarok beszélni, hogy a boltokat felvásárlók „kimazsolázzák” a jobb üzleteket. A megmaradókkal mit fogunk kezdeni? Sok helyütt ezek gondoskodtak a lakosság alapellátásáról. — A privatizáció második lépcsőjében a nagyobb szervezeteket is magánkézbe adják. Ezzel is vannak gondjaik ? — Sajnos vannak. A 119/91. sz. kormányrendelet előírja, hogy az átalakulási terveket az érdekkepvi- seleteknek véleményezniük kell, s csak ezután lehet a tárgyalásokat folytatni. Ennek az ÁVU eleget is tesz, de csak formailag. A helyi szakszervezeti vezetők elé letesznek egy papírt, amiben csak általános dolgokról van szó, a részleteket azon a címen, hogy üzleti titok, nem árulják el. Akivel aláíratják az elképzeléseket, sem az összefüggéseket, sem a részleteket nem latja. — Mi ön szerint a megoldás? — Két éve folyik már a privatizáció, de még mindig nincs komplex privatizációs törvény, és mar réges régen meg kellett volna határozni a privatizáció következményeivel kapcsolatos foglalkoztatási tennivalókat. Ferenczy Europress A RAJZFILMSTÚDIÓ ÁTALAKULÁSA Résztulajdonos lesz a megye és Kecskemét A tavaly január óta önálló állami vállalatként működő kecskeméti rajzfilmstúdió is megkezdte a privatizációs átalakulást. Mikulás Ferenc stúdióvezetőt arról kérdeztem, e nagy munkában hol tartanak jelenleg. , — Tervezetünk elkészült, egyelőre az ÁVÜ-nél fekszik, reméljük, hamarosan döntés születik ez ügyben. Már jó előre megkezdtük átalakulásunk előkészítését. Elsősorban azt próbáltuk szem előtt tartani, hogy a stúdió tevékenységét is rentábilissá téve hogyan őrizhetjük meg azokat a magyar animációnak rangot és nemzetközi hírnevet szerzett törekvéseinket, amelyeket indulásunk óta, immár huszonegy éve építgetünk. Helyzetünket alaposan megnehezíti, hogy a nagytulajdonosi, szervezeti, szerkezeti változások egyidejűleg zajlanak az állami mecenatúra visszavonulásával. Nem számíthatunk régi nagy megrendelőinkre, elsősorban a Magyar Televízióra, ráadásul a kulturális kormányzat által létrehozott Magyar Mozgókép Alapítvány támogatása is csökkenő tendenciát mutat. Nagy kérdés, ilyen körülmények között, hazai tőke híján, hogyan tudunk hűek maradni legértékesebb törekvéseinkhez: az egyedi filmhez, a hagyományőrző, művészi igényű sorozatokhoz? Úgy tűnik, egyetlen lehetőség marad: külföldi tőkét és nem állami pénzeket kell szereznünk elkészítésükhöz. Örülünk, hogy szűkebb környezetünk, a város és a megye a korábbiakhoz hasonlóan — természetesen a megváltozott körülményeket, a gazdasági szempontokat is figyelembe véve — támogatja stúdiónkat. A leendő kulturális szolgáltató kft.-ben résztulajdonosként lesz jelen a Bács-Kiskun és Kecskemét. — Milyen mértékben ? — A megye 5 millió 500 ezer forinttal, a városi önkormányzat pedig 4 millió forinttal lép be. A stúdió teljes vagyona az állami vagyonrésszel együtt 40 millió háromszázezer forint. — Az állami vagyonjegyek egy részének megvásárlására a stúdió munkatársai is kapnak lehetőséget? — igen, a kollégák kedvezményesen vásárolhatják meg az állami vagyon egy részét. Átalakulásunk harmadik szakaszában kerül majd sor külföldi partnerünk tőkeemelésére. Reméljük, az ÁVÜ hozzájárul, hogy vagyonrésze kezelését átadja a Magyar Mozgókép Alapítványnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkatársak valódi tulajdonosok legyenek. Közülük sokan az elmúlt évtizedek folyamán is sokkal többet fektettek be a produkciókba, a műhelymunkába, mint amennyiért fizetést kaptak. . — Az intézmény átalakulásához is kötődve a stúdió idén januárban létrehozta az Animációs Filmművészetért Alapítványt. Milyen tartalékokból és milyen célokra? — Az elmúlt húsz évben készült filmjeink jogdíjai képezik az alapítvány 10 millió forintos alaptőkéjét. Az Animációs Filmművészetért Alapítvány elsődleges célja, hogy a továbbiakban is támogassa az értékes animációs produkciókat, a tehetséges alkotókat és csoportokat. Mindez annál is szükségesebb, mert például a hazai tévécsatornáin sok rajzfilmes programot láthatunk, csak épp hazai származásút nem. Örülnénk, ha célkitűzéseink megvalósításához, alapítványunk támogatásához a maguk eszközeivel a megye vállalatai, gazdálkodóegységei is hozzájárulnának. (Az Animációs Filmművészetért Alapítvány számlaszáma: OKHB 250-14969) K. J. HOGYAN TERVEZI A JÖVŐT A TISZAKÉCSKEI AGRIKON? Dolgozói kivásárlás, külföldi partner • A tiszakécskci Agrikon műhelyeiben a közelmúltban, az átszervezés előtt még több, mint háromszázan dolgoztak, ma mindössze nyolcvanan. (Fotó: Gaál Béla) akik működő tőkét hoznak száAz önprivatizációra kijelölt megyei vállalatok listáján szerepel a tiszakécskei Gépgyártó Vállalat (Agrikon) is. Ä vállalat igazgatóját, Dudás Árpádot arról kérdeztük, hol tartanak az önprivatizáció folyamatában, milyen gazdasági kondíciókra alapozva tervezik a jövőt? ' — Várhatóan az év végére, legkésőbb a jövő év elejére befejeződik valamilyen társasági formába való átalakulásunk, amit jóvá kell S ni a közgyűlésnek is. Én min- éppen azt szeretném, ha dol- ozóink kivásárlással megszerezetnék a vállalat alapítóvagyoná- nak egy részét, legalább a minimálisan előírt 15%-os arányban. Elképzelhetőnek tartom, hogy kedvezményes egzisztenciahitelek elnyerésével dolgozóink tulajdonrésze még nagyobb legyen. Reméljük, sikerül felkelteni olyan külföldi partnerek érdeklődését, munkra, és piacot tudnak biztosítani termékeinknek. Az efféle komoly üzleti partnerek felkutatása, a kapcsolatok kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Addig is nagyon fontos, hogy talpon maradjunk, pénzügyileg olyan helyzetet teremtsünk, amelyre az átalakulás után építhetünk. Még nem látjuk pontosan, minden részletében az átalakulás .ütemtervét, de az bizonyos, elsőrendű feladatnak tartjuk, hogy a jelenleg alkalmazásban álló nyolcvan munkatársunk megtalálja nálunk munkáját, boldogulását. K.J. MEREV AZ APEH ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS T ámogatást a hazai vállalkozóknak A privatizációval és a csődtörvény működésével kapcsolatos vállalati tapasztalatokat tűzte napirendre júniusi ülésén a Délmagyarországi Gazdasági Kamara Bács-Kiskun megyei szekciójának elnöksége. Számos, a vállalatok törekvéseit zavaró körülményt vizsgált meg a testület. A prioritások gyakori változása, az adott szakterület sajátosságait figyelmen kívül hagyó követelmények támasztása, a „menet közbeni” törvénykezés, az irányító állami szervek közötti összhang hiánya elnyújtja a rivatizációs folyamatot, növeli a öltségeket és állandó bizonytalanságot szül. Az állami gazdaságok esetében a külföldi befektetőket távol tartja a magyar privatizációtól, hogy földtulajdont nem szerezhetnek. Á dolgozói részvényvásárlásnak gátat szab, hogy az érintettek nem tudnak — nem mernek — a tulajdonszerzéssel kockázatot vállalni, óvakodnak e célból hitelt felvenni. Ugyanakkor a nagyobb vállalatok esetében a dolgozói tulajdonszerzés nem is kínál érdemi megoldást a privatizációra. Komplex és egységes elveket tükrözőjogszabályokra, valamint tőkére, a hazai vállalkozókat támogató hitelekre és garanciákra lenne szükség a privatizáció gyorsításához. A csődtörvény életbelépése óta eltelt idő ugyan még rövid, az eddigi tapasztalatok azonban sok tekintetben aggasztóak. A kereskedelmi bankok kivétel nélkül elzárkóznak az öncsődöt jelentett vállalatok részére vevőik által kibocsátott akkreditívek meghitelezésétől, aminek következtében a még piacképes vállalatok pozíciója meg fog rendülni és privatizációs értékük is drasztikusan csökkenni fog. A csődegyezségek során merev magatartást tanúsít az APEH és a társadalombiztosítás. A hitelek, illetve az adósságok átütemezése, amennyiben nem párosul a felgyülemlett kamatok jelentős mérséklésével, csak elodázza, de nem teszi elkerülhetővé a fizetésképtelenné vált cégek felszámolását. Éppen ezért lenne kívánatos, hogy a csődhullám terjedését, hatásait a kormány szorosan figyelemmel kísérje, szükség esetén a kötelezettségeket a gazdaságpolitikai célokhoz igazítsa — állapította meg a DmGK megyei elnöksége.
